• Sadie & Belisa •

God has a Sense of Humour and the Proof is Sadie

Nem hiszem, hogy tényleg olyan nagyon félteném Balzacot, mint ahogy azt Ő, Miss Érzéketlenség gondolja, de inkább nem állok le vele vitatkozni ezen. Csak bámulok rá tovább rezzenéstelen arccal és igyekszem inkább, csak képzeletben megfojtani. Pedig esküszöm, ártani még sosem ártott nekem, de olyannyira szemtelen tud lenni mindenkivel, hogy már most odáig jutottunk, hogy meglátom és a szőr feláll tőle a hátamon. Miért gondolja, hogy jogában áll bárkit megsérteni? Akár engem, akár bárki mást, ez most lényegtelen. Sosem értettem az ilyen embereket.
-Ez a fapofa arc, csak neked jut osztályrészedül, édeském. Nagyon is szoktam mosolyogni, de ne várd, hogy majd téged is kitüntetlek vele.- te jó ég, mit gondol magáról ez a csaj? Most vagy tényleg ekkora egója van, vagy csak megjátsza magát, amit értenék is. Inkább ő tapos keresztül mindenkin, mint hogy ő végezze úgy. Értem én, de akkor is szívmelengető elképzelés számomra, ahogy megfogom a vörös kis fürtjeit és a szép orrocskáját eltöröm a pulton. Én azonban nem vagyok olyan, hogy ilyesmit meg is tegyek. Nem szokásom se verekedni, se ok nélkül betörni bárki orrát, maximum csak akkor, ha meg kell védenem magam. Sadie pedig nem az, akitől meg kellene védeni magam. Járjon csak a szája, nem zavar.
-Nem vagyok prűd, csupán ezt a szót legalább százötven éve nem használja senki. Helyette van egy csomó más kifejezés, de kinek mi.- vonok vállat, mert hát szíve joga, hogy miképpen fejezi ki azt, hogy Balzac megdugta. Mert ugye mást nem lehet arra mondani, amikor az ösztönök átveszik az uralmat az ember elméjén. Nem szeretkezés, hanem inkább csak dugás. Egészségükre. Csak ne törje nekem össze a kiscsávót, mert akkor tényleg megismertetem a pulttal közelebbről.
-Tudod, most csak azért, hogy lássam, ahogy a falnak futsz, legszívesebben azt mondanám, hogy nem volt, de akkor hazudnék. Azonban ez nem olyasmi dolog, amihez bárkinek is köze lenne. Nem kell világgá kürtölni.- sóhajtok egyet, hiszen engem konkrétan nem érdekelt volna, hogy ők ketten mit csináltak. Nem is értem, hogy keveredett erre a beszélgetésünk.
-Örülök neki.- mosolygok a vallomása hallatán, miszerint Balzaccal volt a legjobb dugni és alá is írom, hogy biztosan így volt, ha ő azt mondja. Nem akarom én megvétózni, inkább csak hanyagolom ezt a témát is. Ezzel a nővel nem lehet másról beszélni, mint a pasikról meg a dugásról. Elképesztő.
-Az új barátságunk?- lesek rá hitetlenkedve, ahogy felajánlja, hogy maradjunk bent iszogatni kicsit és csak most döbbenek rá, hogy ennek a lánynak nincs más gondja, csak az, hogy nem tudja, hogyan kell barátkozni. Vagy legalábbis rohadtul nem azonos a barátkozási formánk, de ettől függetlenül a hosszas bámulása után úgy döntök, hogy legyen. Adok neki egy esélyt, hátha mégse olyan, mint amilyennek most tűnik. Az ital vagy rontani fog ezen vagy javítani, nem? -Rendben. Maradjunk egy kicsit.- törölgetem le a pultot, miközben azon jár az agyam, hogy vajon tényleg szexelnek-e a wc-ben. Már nem azért, mert annyira érdekel, hanem mert semmi kedvem megvárni, amíg végeznek. Remélem, akárki is az gyorslövetű és mindjárt elhúznak a fenébe. -Értelek én, csak kérdés, hogy Balzac is így áll-e a dologhoz. Bár, ha barátnője van...- töprengek el kicsit, hiszen ha a "hágásuk" után összejött egy másik csajjal, akkor talán Balzac se veszi ezt az egészet olyan komolyan. Passz. Azt tudom, hogy imádom azt a kissrácot és nem akarom, hogy bárki is bántsa. Bár magam sem értem, mikor alakult ki bennem ez a védelmező ösztön iránta.
-Zárjunk be aztán ihatunk.- sóhajtok egyet, mert már most bánom, hogy belementem ebbe, de már nincs visszaút. Viszont a kíváncsiság is vezérel, mert rá akarok jönni, miért ilyen ez a csaj, amilyen. Biztos van valami oka és amint bezárom végre az ajtót a három távozó vendégünk után, remélem ki is derül.

/folyt. köv. édes hármasban hót' részegen/

Hotel California

• Sadie & Belisa •

God has a Sense of Humour and the Proof is Sadie

Az apáca szó hallatán a szemöldökeim szerintem a homlokom tetejéig szaladnak, majd karba tett kézzel bámulok Sadie arcába, miközben tovább hallgatom a locsogását. Elképesztő ez a csaj. Nehéz eldöntenem, hogy valóban ennyire érzéketlen, vagy csak megjátssza magát, bár én inkább az utóbbira szavazok azok alapján, amiket mond. Nagyon is érzelmes csaj lehet, csak nagy valószínűséggel valaki, valamikor keresztül gyalogolt rajta, minek köszönhetően most így áll a dolgokhoz. Az arcom rezzenéstelen, ahogy hallgatom és az a hatásosnak vélt "puff" se ér el nálam semmit, mert a pókerarc a képemre fagyott. Egyszerűen csak nem értem ezt a lányt.
-Azért nem árt, ha az emlék kapcsán beugrik egy név is, de te tudod.-vonok végül vállat, mert hát ki így, ki úgy látja a dolgokat. Én azért nem szoktam fűvel-fával lefeküdni és, ha odáig is jutok valakivel, szeretem tudni legalább a nevét meg az sem árt, ha előtte megismerhetem kicsit. Ő azonban másképp látja, hát egészségére. Mondjuk az, hogy miért jó neki Balival szórakozni, rejtély számomra, mint ahogy az is, hogy miért kell ilyen bosszantóan egyértelműen közölni dolgokat. Ki a fenét érdekel, hogy mennyire volt Balzacnak merevedése? Jézusom, ez most az agyamig hatolt és szerintem nem fogok szabadulni ettől a képtől napokig. Kösz Sadie, de tényleg.
-Gratulálok. Sikerült felizgatnod egy pasit. Előtted ez senki másnak nem sikerült a világon... ja várj. Nem ez az egyik legkönnyebb feladat?- biccentem kissé oldalra a fejemet gúnyos mosollyal az arcomon, hiszen ha valamit, hát ezt sosem tartottam nagy érdemnek. Nem kell sok mindent csinálnia az ember lányának ahhoz, hogy felizgasson egy pasit. Némelyik igazi ösztönlény. Farok feláll, ész megáll és kész, mint a kanos kutyák. Persze tisztelet a kivételeknek, akik képesek a farkukat a nadrágjukban tartani, amikor egy Sadie-féle nőszemély megkísérti őket.
A következő mondata hallatán azonban már végképp kisül az agyam és legszívesebben fejbe csapkodnám ezt a libát... vagy a saját fejemet verném a falba, ezt még nem sikerült eldöntenem, de pár pillanatig, csak elképedt arccal lesek rá, majd a fejemet csóválom.
-Hallod te magad ilyenkor? Mégis, ki a fene mond manapság olyat, hogy meghágni?- rázom a fejem, hátha eltűnnek lelki szemeim elől az elém tárulkozó képek, de végül csak feltartom a kezem ezzel is jelezve, hogy oké, itt álljunk meg, majd sóhajtok egy nagyot.-Mindegy. Büszke lehetsz magadra ahogy Balzac is, de cseppet sem érdekel a szexuális életetek. Annyiszor és úgy hágtok akármilyen bútornak vagy falnak dőlve, ahányszor akartok. És most menj végre a dolgodra vagy kezdj magaddal valamit ahelyett, hogy hülye képekkel tömöd tele a fejemet.- sétálok a pult másik felébe, ahol két fazon ácsorog és mivel csak szimpla whiskyt kérnek, sajnos túl hamar ki tudom szolgálni őket ahhoz, hogy kellő ideig távol maradhassak ettől a nőszemélytől. A legidegesítőbb dolog azonban az, hogy részben irigy is vagyok. Ha belegondolok, hogy én milyen régóta megfosztom magam ilyesmiktől, pusztán azért, mert nem vagyok hajlandó afféle "bumm bele és keféljünk egyet" kapcsolatokat létesíteni, nem tudom, hogy elégedett vagy inkább szomorú vagyok. Sadie legalább éli az életét, én meg itt tespedek megtartva mindenkitől a három lépés távolságot és ennyi. Semmi nem történik soha. Mondjuk inkább ez, mint hogy "meghágjanak a szobám falának nyomva"...
-Egyébként nem értelek Sadie. Ha ennyire odavagy érte, miért nem próbálsz meg normális emberi kapcsolatot kezdeni vele ahelyett, hogy úgy viselkedsz, mintha csak szexet akarnál. Az előbbi megnyilvánulásaid azt sugallják, hogy vágysz te azért némi romantikára is. Vagy tévedek?- fordulok végül ismét felé kutakodó, kíváncsi pillantással és valóban érdekel az őszinte válasza. Már, ha egyáltalán kapok majd olyat, mert az is lehet, hogy szimplán csak kikerüli a kérdést. De most tényleg. Nem egy ronda leányzóról van szó és szerintem nem is olyan elviselhetetlen ő valójában, mint amilyennek mutatja magát. Akkor miért jó ez neki? Hiszen, így az ő nevére se fog soha egy pasi sem emlékezni, csak arra, hogy dugtak egy jót valamikor.

Hotel California

• Sadie & Belisa •

God has a Sense of Humour and the Proof is Sadie

Nem kifejezetten tetszik, hogy ennyire rá van cuppanva Balzacra, de ennek ellenére arra nem képes, hogy legalább a nevét jól mondja. Szerinte vicces, ha úgy tesz, mintha a nevét se tudná? Szerintem egyáltalán nem az. Ebből, csak az válik egyértelművé, hogy neki ez csak egy játék, szórakozás. Valószínűleg az izgalom vagy a hódítás kedvéért akarja megkaparintani, aztán ennyi.
-Ha már a szálkás teste ennyire érdekel, legalább a nevét megjegyezhetnéd.- morgom halkan a bajszom alatt, de gyanítom, rohadtul nem érdekli, bármit is mondok. Amúgy is olyasfajta nőnek tűnik, aki megy a saját feje után, ha pedig mondasz neki valami hasznos tanácsot, hát egyik fülén be a másikon meg ki. Kicsit olyan kelekótya energiabomba, de végtére is ettől függetlenül nem rossz lány, csak szerintem élvezi, ha másokat megbotránkoztathat vagy kiboríthat. Nálam mondjuk ezt nehéz elérni, de szerintem neki sikerülne.
Minden esetre megpróbálok beszélgetni vele és egyben témát is terelni, de komolyan mondom, az agyérgörcs kerülget, amikor már megint a pasiknál kötünk ki. Főleg, amikor nekem kezdi ajánlgatni a tanárait. Megáll az eszem. Szerinte tényleg nincs semmi más fontos dolog a világon, mint az, hogy melyik pasit lovagolja meg az ember lánya?
-Köszi, de nem hiszem, hogy most szükségem lenne egy egyetemi tanárra... semmilyen téren sem.- forgatom a szemeimet halvány mosollyal az arcomon, majd a fejemet csóválva figyelem tovább ezt a nőszemélyt. Azt hiszi, hogy nem találok én magamnak pasit, ha épp arra van szükségem? Naná, hogy találok, de az biztos, hogy nem a tanárai egyike lesz. Aztán meg majd rajtam keresztül akarna mindenféle engedményekhez jutni, mi?
-Nem hiszem, Sadie. Épp azért nem, mert olyan kis édes. Keress magadnak más játékszert.- villantom rá a morcosabb fajta pillantásomat, majd karba tett kézzel felé fordulok, miután kiszolgálta az érkező vendéget és folytatom. -Hidd el, van neki épp elég baja. Ne játszadozz vele vagy, ha minden áron ezt akarod, legalább közöld vele előre, hogy mire számíthat. Légy egyenes, csak ennyit kérek tőled.- fejezem be végül a komolyabb témát, majd mosolyogva a következő vendég felé fordulok és kitöltöm az italt, amit kér. Amióta csak ismerem Sadiet, mindig abban reménykedtem, hogy egyszer kiderül, hogy ő nem is ez a kis nemtörődöm, önző picsa, de mindig arra jutok végül, hogy hiába várom a csodát, mert ez a lány valóban Ő. Ilyen és kész és bár ettől még nem rossz ember, én azért nehezen tudom elviselni, ha valaki játszik mások érzéseivel. De igyekszem azért kedvelni.

Hotel California

• Sadie & Belisa •

God has a Sense of Humour and the Proof is Sadie

Bal lábbal keltem. Igen, néha velem is előfordul, hogy már úgy ébredek, hogy eltölt a mélabú. Amikor az ember nem tudná megfogalmazni, hogy pontosan mi a baja, csak egyszerűen szar a kedve. Pedig süt a nap, csicseregnek a madarak és mindenki vidáman jár-kel az utcán. Erre én? Olyan szúrós szemmel méregetek mindenkit, mintha le akarnám igázni a világot. Még szerencse, hogy már megtanultam uralkodni a képességeimen, másképp most igen nagy bajban lenne mindenki, köztük én is.
A bárba érve sem javul sokat a helyzet. Valahogy a mai naphoz semmi kedvem, de tudom jól, hogy hamarosan elmúlik. Amint lesz pár vendég, akik a saját nyűgjeikkel traktálnak, máris meg fogok feledkezni arról, hogy nekem amúgy pocsék napom van és minden szuper lesz. Legalábbis így gondolom, de aztán eszembe jut, hogy ma jön Sadie is. A hét pár napján be szokott segíteni, amivel amúgy nincs baj, csak megőrjít azzal, hogy állandóan másról sem beszél, mint a pasikról. Persze melyik nő nem nézi meg a szemrevaló hapsikat? Én is szívesen legeltetem a szemem, de nem töprengek azon hangosan, hogy kivel mit csinálnék. Amúgy meg nincs is ezzel baj. Sadie egyébként egy energiabomba és jobb napjaimon könnyen szót érték vele, mivel a türelmem határtalan, de nem tudom, hogy ma, hogy tudok majd viszonyulni hozzá, amikor ilyen pocsék a hangulatom. Igyekszem majd azért nyugis maradni. Yoda, adj nekem erőt!
A hangulat már akkor teljesen megváltozik, amikor a fehér kis ruhájában belibben. Az a fajta csaj, akire minden szem rászegeződik, amikor megjelenik valahol, mert kétségtelen, hogy csinos nő, ugyanakkor le a kalappal azelőtt a pasi előtt, aki valaha képes lesz őt hosszabb ideig elviselni. Bár én szentül hiszem, hogy mindenkinek meg van a maga párja.
-Szia Sadie!- pillantok rá egy gyenge mosoly kíséretében, majd figyelem, ahogy a pult mögé sétál és érdeklődik, történt e itt valami izgi. Itt? Legszívesebben megkérdezném, mégis milyen izgalomnak kellene itt történnie, mikor általában -hála az égnek- teljesen nyugis a hangulat, de már folytatja is a mondatát némi pontosítással. Szavai hallatán fáradt abrázatra vált az az amúgy is baromi gyenge mosolyom, majd sóhajtok egyet. Miért is nem lep meg, hogy ezzel indít?
-A neve Balzac és nem, nem rendezett vetkőző show-t, de talán majd ma szerencséd lesz és csorgathatod rá a nyálad. - mosolyodok el a végére, de egyértelmű, hogy nem fog ilyen történni, vagy legalábbis nem nézném ki Baliból, hogy ilyesmit bevállalna. Meg, ha úgy is lenne... Isten ments, hogy Sadie rámásszon szerencsétlen gyerekre. Neki szerelem kell, nem pedig...Sadie.- Inkább mesélj te. Hogy megy a suli? - kérdezem, miközben bontok egy sört az egyik fazonnak, aki a társaságával már jó ideje a biliárdasztallal szórakozik, majd kíváncsian Sadiere pillantok. Remélem, ez a téma biztonságos terep bár, úgy utólag belegondolva most lehet hallgathatom majd, hogy mennyi jó pasi van az évfolyamtársai között vagy ilyesmi.

Hotel California