– A tükörképedre célzol? Sosem árt az egészséges önkritika, Behrmann – fordulok feléd, aztán – amilyen méltóságteljesen ez csak lehetséges! – tépek magamnak néhány kocka vécépapírt, benedvesítem, és hátravetett fejjel igyekszem csillapítani az orrvérzést.
A frissen megcsináltatott orrom! Még legalább fél évig kímélni kellett volna, hogy nehogy valami visszafordíthatatlan történjen! Most apa intézheti megint, hogy két-három hétig kimaradhassak a suliból, ha esetleg újra hozzá kell nyúlni. A büdös picsába!
Még úgy, hátradöntött fejjel horkantok fel, és kénytelen vagyok megtámaszkodni a kagylóban, mert tényleg nehezemre esik elhinni, hogy EZ tényleg kijött a szádon.
– Tapasztalatból mondod? Mert hogy emlékeim szerint jó sok szarságban te is könyékig benne voltál. Vagy a karma attól kurva kegyesen eltekintett a te esetedben, Szent Arizona? – Nehogy már ide kelljen hánynom, amiért szűzkurvát játszol, és Abel-féle nyomorultakkal barátkozol KEREK KÉT HETE.

you fool me to quiet my pride
but i am a human
i come with knives

Nehéz volt nem nevetni rajtad. A múlthéten valaki – elég egyértelmű volt – az összes cuccomat bedobta a tusolóba így kénytelen voltam szarrá ázott ruhákban visszatérni a maradék két óránkra. Most pedig szinte öröm volt nézni, ahogy elcsúszol és csak azt sajnáltam az egészben, hogy nem volt nagyobb közönséged. Jó, persze egy másodperc töredékének erejéig talán aggódtam, hogy nehogy ott maradj vagy valami komolyabb bajod legyen – mármint érted, azt azért nem akarnám, hogy meghalj vagy ilyesmi, de mondjuk ha egy ideig kómába kerülnél azért nem érezném magam olyan szarul. Talán jót is tenne a világnak egy Lucky Roachmont mentes hét. A végén viszont mégis nevettem – persze csak miután megmozdultál és konstatáltam, hogy nem haltál meg.

-Aucs – állok meg az ajtófélfának dőlve, téged fixírozva ahogy az orrodból még mindig csordogál a vér – Elég szarul fest – oldalra billentem a fejem aztán ellököm magam és megindulok az egyik szabad tusoló felé, ami talán annyira nem jó ötlet hiszen mégiscsak kettesben maradtunk az egész női öltözőben – Ribanc egy dolog ez a karma, Lucky – jegyzem meg teljesen ártatlanul mielőtt megnyitnám a csapot és hagynám, hogy a víz csobogása elnyomja a válaszodat.

I look at you and thank God
I made it, like
Hi, bitch

Belesikítom a hajszárító zúgásába minden feszültségemet, hogy mire kilépek a kurva öltözőből, újra csak a megvetés és a tudat sugározzon belőlem, miszerint mindnyájatoknál jobb vagyok.
Opal nem szereti, amikor hisztizem. Én sem szeretem amúgy, amikor ő hisztizik, csak ő meg képtelen felfogni, hogy mikor hisztizik, de ez most más kérdés.
Lepillantok a hófehér járólapra, és látom, hogy úgy tekereg a lábujjaim között a rózsaszínné fakuló vérem, mintha legalábbis őrjöngene a menstruációm. Hajszárítóstul fordulok a tükör felé: ömlik a vér az orromból, és ez is a te hibád, Arizona, bazmeg.
Mert persze veled voltam elfoglalva, mg azzal, hogy kurvára kinyílt a csipád, mióta nem vagy hajlandó velünk barátkozni – megkérdezném amúgy, hogy nem szédülsz-e a magas lovon odafenn, az erkölcsi nagyságod elefántcsonttornyában, ahova amúgy MINEK LÓ –, és igen, megcsúsztam a medence mellett, és persze, hogy a pofámra kellett érkeznem.
Rajtam HARMADIK ÓTA nem nevetett senki. (És az illető távozásáról azóta is csak félve mernek suttogni a városban, mert gyanús körülmények között vették ki az iskolából.) Ha lehetőségem lenne rá, kitépném az összes hajadat.

you fool me to quiet my pride
but i am a human
i come with knives