Felröhögök baszki, ha szó szerint lekurváználak se vennél elég komolyan, nem tudom, hogy egyébként ez miért van: ENNYIRE még én sem vagyok jóképű. Szóval miután konkrétan kinevettem a kérdésedet - azaz téged - még a fejemet is megrázom. - Tudod, hogy nem vagyok nőgyűlölő. - Szóval igen, tulajdonképpen megsértettelek de hát hé, te kezdted: bevallottad, hogy baromi mély a dekoltázsod amibe random öreg faszik belebámulnak (és random belebámulok most én is a tükörből) és ahelyett, hogy mondjuk elgondolkoznál ezen, vagy egyszerűen más ruhába jönnél - legyünk teljesen őszinték, ez nem az első eset - újra és újra elköveted ugyan ezt a hibát.
- Faszom Lucky, már az sem jó neked ha kedves dolgokat mondok? - Megint felröhögök, rövidebben meg életlenebben. Közben azért félig-meddig hátra fordulok feléd, hogy lássam tényleg megsértődsz-e. - Most akkor elmenjek veled vagy ne? - Mert azért NEHOGY már nekem kelljen hízelegnem amikor te kérsz tőlem ilyeneket.
- Mi közöd hozzá, hogy kivel hova megyek? - Megfordulok, most már teljesen, tudod, csakhogy szemtől-szembe lehessünk egymással. - És mi közöd van ahhoz, hogy minek vittem oda? - összeszűkítem a szemeimet, most akkor basszak ki veled vagy basszak ki magammal? - És ne baszogasd. Csak azért, mert valaki nem írja a homlokára, hogy dugjatok meg, lehet még jó arc. Szállj le róla. - És még a kezedet is elkapom, hogy nyomatékosítsam a dolgot.

we are young but
we stressing like we are 40
be alright

– Most ez valami tone-deaf nőgyűlölő duma akar lenni, vagy csak simán meg akarsz sérteni? – Néha annyira nehéz kiigazodni rajtad, Francisco! De látod, kegyesen elengedem a dolgot egy gyors fejrázással – még az kérdéses, hogy saját magammal szemben vagyok-e kegyes, amiért nem tartom oda a másik orcámat is, vagy veled szemben, hogy ne kelljen magyarázkodnod –, és visszatérek a kenegetésedhez, amitől bizsereg a tenyerem, bizsereg az ujjaim hegye, bizsereg az ajkam, bizsereg minden pórusom.
– Kapd be – válaszolom reflexből, és persze felhúzom az orromat, kicsit kihúzom magam ültömben, és próbálok nem foglalkozni a bennem tomboló kételyekkel, amelyek máris kajánul vihognak, mert biztos azért mondod, hogy ne pakoljak ki mindent, mert nagy a hasam ebben a ruhában, mert túl nagy a seggem, mert nem elég vékony a combom.
És hát mit érdemes tenni, amikor megbántanak?
Visszatámadni.
– Nem tudtam, hogy újabban apácákra gerjedsz, de hát ugyebár állítólag láttak a Marriottban a Baxter lánnyal. Minek vitted oda? Hátha sikerül beajánlanod takarítónak? – És természetesen tudomást sem veszek arról, hogy tetszettem a „múltkori” ruhámban.
Úgyis csak azért mondtad, hogy enyhítsd egy kicsit a beszólásod élét, de most már nincs visszaút, baszki.

EVERY SINGLE TIME
TO MAKE A COMPROMISE
coming down

Hátra fordulok félig meddig, hogy belebámulhassak a dekoltázsodba és tényleg nem értem, hogy egyébként mit vársz: mármint oké, előadod itt magad mindenféle könnyűvérű lánynak, de közben meg megsértődsz, ha valaki túlságosan megbámul? Cagy elmenekülsz, mert szerencsétlen, negyvenes éveik közepén járó férfiak azt merték feltételezni, hogy nem csak a saját magad szórakoztatása végett tetted ki a melleidet?
Belebámulok a szemeidbe is mielőtt visszafordulnék, hogy tovább kenegethess. - És arra nem gondoltál, hogy esetleg azt gondolják te valamilyen escort lány vagy? Mármint ja, a fele biztosan tudja, hogy apád az apád, de a másik fele tuti csak meg akarja kérdezni, hogy mennyiért virítasz mellettük. - És egy kicsit behunyom a szememet ahogyan a hátamat masszírozod, mert legalább nem hideg a kezed, meg kicsit fájnak az izmaim és a körmöd széle még egy kicsit karcolja is a bőrömet: kiráz tőle a hideg és egy pillanatra elgondolkozom, hogy miért is nem működött ez köztünk.
- Hát nem is tudom Lucky... - Sóhajtok fel az időt húzva, de tulajdonképpen anyádék tökre bírnak, tuti valami fancy étterembe megyünk szóval érted, ez azért mégsem akkora büntetés. - Csak akkor, ha nem öltözöl ennyire kurvásan. - Nem tudom miért az a legnagyobb flexed, hogy ribancnak titulálod magad. - Sokkal csinosabb lennél, ha nem pakoltál volna ki mindent. Tudod a kevesebb néha több. - Azért én nyelek egy nagyot, mert ezektől a mozdulataidtól egy kicsit a múltban érzem magam: NEM VOLT AZ OLYAN ROSSZ. - A múltkori ruhádban jobban tetszettél. -

we are young but
we stressing like we are 40
be alright

– Eltévedtem – bököm hát ki végre, ha már ennyire kötöd az ebet a karóhoz, baszki. – Kicsit sok volt a pezsgő, megütött a nap, apám üzlettársai meg azt hiszik, hogy minden tizenhat éves lánynak daddy issue-i vannak, és pont arra vágynak, hogy belebámuljanak a dekoltázsomba – mondom olyan felháborodottsággal, mintha nem lenne amúgy pofátlanul mély a dekoltázsom és rettenetesen szűk a ruhám, de hát eléggé áldozathibáztatás lenne ezt a szememre vetni, nem?
– Valami másra gondoltam, amit nem úszol meg ennyire olcsón – mondom, miközben simogatom a válladat – még a nagypapaszagon keresztül is érzem a te illatodat, bassza meg –, igyekszem nem nagyot nyelni, hát beharapom az ajkamat, hogy ne halld meg –, például eljöhetnél velem anyámék évfordulójára, hogy ne csesztessenek.
Mert... nos, szent meggyőződésük, hogy úgyis össze fogunk még jönni. És egy családi kerti partihoz valószínűleg neked is pont annyi kedved van, mint nekem. Nem tudom, hogy ez a gondolat vezet-e, amikor a vállad helyett már a lapockádat kenegetem, és egészen a derekadig nyúlnak az ujjaim.

EVERY SINGLE TIME
TO MAKE A COMPROMISE
coming down

Elnyomok egy mosolyt erre az egészre, pedig a szomorú igazság az, hogy tényleg igazad van, kurvára nem érdekel senkit, hogy éppenséggel mit csinálok, csak mondjuk azért ne csináljam azt olyan sokáig, mert apáéknak csomó barátjuk, van, akik szeretnének gratulálni vagy éppenséggel meghívni egy rendezvényre, felajánlani valamit és olyan témákról beszélgetni, amiről lövésem sincsen, meg aztán tuti vár ránk valaki, hogy együtt menjünk el Seattle legmenőbb éttermébe vacsorázni, mert ezt az egészet nyilván meg kell ünnepelnünk majd: érdekel az valakit, hogy nekem nincs kedvem ünnepelni? Nyilván nem.
- Jó, de azt még mindig nem tudom, hogy mit keresel itt. - Biztos halál véletlen, hogy pont az én öltözőmbe jutottál el, ahogyan az is biztosan tök véletlen, hogy eljöttél a meccsre, meg az is, hogy még nem fordultál ki az öltözőből, ahogyan megláttál.
- Mégis milyen sokkal? - Megint elnyomok egy mosolyt ahogyan hallom, hogy a kenőcsöm fedele felpattan. - Mármint párszáz dolláron megvehető? - Biccentem félre a fejemet és csak azért nem mondom azt, hogy téged ismerve igen, mert fáj a vállam és félek, hogy túl durva lennél a masszírozás közben. De még nem vagy túl durva, sőt, igazából tökre jól esik ahogyan beledörgölöd a bőrömbe a krémet, úgyhogy csak néha fel-feldörmögök, fel-felnyögök és csak dülöngélek, ahogyan masszírozol. Azért jobb, hogy apa helyett most te kenegetsz, egészen más élményt nyújt a pillanat.

we are young but
we stressing like we are 40
be alright

– Nem, azt mondom, hogy megnyerted a hülye kis meccsedet, szóval ezután már szerintem mindenkinek mindegy, hogy mit csinálsz – felelek szúrós pillantással a vállad felett hátravetett pillantásodra, és csak egy kicsit húzom be a hasamat, amikor észlelem, hogy végigmérsz, mert igenis geci akarok veled lenni, azért egyszerre tetszeni is akarok neked, ami egy eléggé ambivalens helyzet, de most mit csináljak vele, ha ennyire kegyetlen játékokat űz velem a tudatom?
Ugyanezt csinálta reggel is, amikor a tükör előtt illegettem magam, és egyszerre mondta, hogy dagadt vagyok, hogy soha senki sem fog szeretni, mert nagy a hasam, de közben azért arra is rávett, hogy belepréseljem magam ebbe a ruhába.
Kurva nehéz Lucky Roachmontnak lenni, higgyétek el.
Aztán ledobod a törölköződet, én meg a nagyon szűk ruhámat még szűkebbnek érzem, ahogy nagy levegőt kell vennem, mert nem elég, hogy kurva nehéz Lucky Roachmontnak lenni, de szűz Lucky Roachmontnak lenni meg pláne. Valószínűleg az is hozzájárult a kapcsolatunk befejezéséhez, hogy a meggyőződésed szerint egy frigid ribanc voltam, pedig valójában csak--
Elpattan az ajkam, ahogy leülsz mellém, és kész szerencse, hogy az önbarnító meg a vakolatnyi – ám természetesnek ható! – smink alatt nem látszik, hogy elvörösödöm. Nagyot nyelek, úgy teszek, mintha csak bosszantanál – ami valahol igaz is! –, és aztán felháborodottan forgatom a szememet a kérdésedre.
– Pfuj, hogy tiszta nagypapaszagom legyen a kenőcsödtől? Sokkal fogsz jönni nekem, Francisco – puffogok, csak hogy alkalmazkodjak a kobramérges krémedhez, a tenyerembe nyomok valamennyit, és igyekezlek nem végigkarmolni a műkörmömmel. A vállad keményebb és forróbb, mint ahogy emlékeztem rá, és bassza meg, mondom, hogy NAGYON szűknek érzem a ruhámat, még szűkebbnek a hülye hasleszorítót, és esküszöm, ha most nem ájulok el, akkor soha.

EVERY SINGLE TIME
TO MAKE A COMPROMISE
coming down

- Akkor most azt mondod, hogy az ellenfelem miatt jöttetek? - A vállam felett vetek feléd egy pillantást és tudod mit, na most aztán tényleg végig mérlek, ítélkezően, centiméterről centiméterre, hogy a végén ne mondjak semmit, csak visszaforduljak a szekrényem felé.- Mert akkor két folyosóval előrébb balra kellett volna fordulnod. - És rendesen elgondolkozom rajta, hogy akkor most nyugodtan le kellene-e dobnom a törölközőt és felvennem az alsónadrágomat, vagy inkább csak tényleg el kellene küldjelek a picsába: végülis láttál már meztelenül, sok újat azt hiszem úgysem tudnék mutatni, veszíteni meg úgysem veszíthetek ezzel az egésszel, szóval végül csak hagyom, hogy a törölköző leoldódjon a derekamról és puhán a padlóra essen. - Akkor, minek köszönhetem a látogatásod? Futár se vagy, nem is miattam jöttél... - Huppanok le az öltözőpadra mikor már sikerült a félig nedves testemre felhúznom a szponzorált alsónadrágomat is, az embernek egyszerűen muszáj komolyan vennie az olyan szponzorokat, mint a Lacoste, felhúzom a zoknijaimat, hogy aztán csak felszusszanjak azon amit mondasz. -Látod így is én nyertem. - És lehet, hogy ezt most nem olyan nagyon nagyképűen mondom, mint ahogy az emberek képzelik, hogy mondanám, hanem inkább olyan mindent megtettem, hogy ne nyerjek, mégis nyertem stílussal. - Ha már itt vagy bekened a vállam? - És tudod mit? Vagyok annyira jó arc, hogy nem nyomom rögtön a kezedbe a kobramérges, izomlazító krémemet, hanem megvárom amíg válaszolsz.

we are young but
we stressing like we are 40
be alright

Úgy fordulsz vissza a szekrényed felé, mintha semmi jelentőséggel sem bírnék a számodra, hát szerintem teljes joggal kúrom fel az agyamat. Oké, hogy az apám low-key pedofil üzletfelei elől menekültem be ide, de ez nem jelenti, hogy te például ne gusztálhatnál végig a testhezálló, fehér ruhámban, amit külön a hülye meccsedre vettem!
De nem baszlak tarkón a kalapommal – annál jobban sajnálom! –, inkább csak felfújom az arcomat, aztán rájövök, hogy miattad felesleges lenne ráncokat szereznem, hát csak felhúzom az orromat, felszegem az államat, és úgy teszem le magam az öltöző padjára, keresztbe tett lábbal, mintha mi sem lenne természetesebb.
– Tudom, hihetetlen, de sem az apám, sem az én számomra nem te vagy az etalon. – Mondjuk, ezt aligha bizonyítja, hogy most itt üldögélek. Khm. – Meg amúgy sem egy kibaszott futár vagyok, Francisco – teszem hozzá, és csak akkor harapom be az ajkamat, ha még továbbra is háttal vagy nekem.
– A második szettben jól szétestél. Ha nem basszák fel az ellenfeledet a szünetben, akkor simán vert volna – közlöm, mert hát mégsem mondhatom azt, hogy gratulálok, nem igaz? Úgyis egész délután ezt fogod hallgatni mindenkitől.

EVERY SINGLE TIME
TO MAKE A COMPROMISE
coming down

Apa szerint, ha az ember elhiszi, hogy győzni fog, akkor győzni is fog: egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi van akkor, ha az ellenfelem is elhiszi, hogy győzni fog, de végül nem jön össze neki, mert jobban játszom - ezen mondjuk szerintem senki se csodálkozzon, nem is emlékszem olyanra, hogy nem teniszeztem volna - és én győzök. Akkor befuccsol ez az egész, csak el kell hinned dolog, nem? És akkor apa azt mondta nekem, hogy akarnom is kell, hogy legyőzzem az ellenfelemet, nem csak elhinnem, de én most nem akartam győzni, mert a fasz ki van azzal, hogy az emberek csak úgy elvárják, hogy győzzek, mintha ez lenne a MINIMUM nem pedig a MAXIMUM, és még így is győztem. Szóval akkor ez most hogy is van? Profinak számítok onnantól, hogy már nem kell akarnom győzni mégis győzök? Vagy ez vak szerencse - bár apa szerint, meg az edzőm szerint nem létezik szerencse a sportban -, esetleg az ellenfelem sem akart győzni, mert neki is kurvára elege van abból, hogy elvárják a győzelmet tőle, csak ő mondjuk jobban nem akart győzni?
Mert ha ezt a meccset elveszítem, akkor lehet, hogy nem kerülök be az előselejtezőbe, nem kell majd tovább mennem a selejtezőbe, és a végén nem kell majd a bajnokságon játszanom: ez az egész csak azért basz fel, mert ezen a kikurt előselejtezőn, ha szarul játszom az nem olyan nagyon tré, Franco Millernek volt egy szar szezonja és lehet egy kurva jó három hónapja, de a bajnokságon, MÁLTÁN - érted pont Máltán rendezik azt a szart - azért mégsem alázhatom meg magamat.
- Mondtam, hogy nem kell megvárnotok, majd utánatok megyek a... - Fordulok fújtatva apa felé. Csakhogy apa helyett TE állsz ott. - Kitalálom, apám küldött, hogy siessek már, mert apáddal ti is rám vártok. - Fintorodom el, hogy aztán visszaforduljak a szekrényem felé.
Végig sem mérlek.
Már csak te hiányoztál nekem.

we are young but
we stressing like we are 40
be alright

Többször is kifejtettem, hogy semmi kedvem elmenni a hülye meccsedre, de persze apa hallani sem akart róla, hogy kihagyjam: természetesen kiborultam, a földhöz vágtam egy harmincéves whiskyjét, ez annyira nem volt a kedvére való, megfenyegetett, hogy elveszi a kocsimat, erre sírni kezdtem, aztán végül abban maradtunk, hogy megtarthatom a kocsit, érettségire pedig kaphatok nagyobb mellet, ha jól viselkedem, és ott leszek a hülye meccseden, mert fontos üzleti megbeszélései lesznek utána, és nincs kedve egyedül menni.
Szóval ott vagyok a hülye meccseden.
Természetesen testhezálló, fehér ruhában – senki számára sem látható, hogy hasleszorító van alatta, gyűlölöm az úszógumimat, ami elrontja az amúgy tökéletes homokóra alakot –, közepesen feltűnő kalapban, extrém drága karórával.
Azt szeretem a teniszmeccsekben, hogy mindenki annyira illemtudó: nincsenek bekiabálások, nincsen tenyérfájdító tapsvihar, ráadásul itt még köhécselni meg torokköszörülni sem mernek az emberek, mint a színházban. Tetszik, hogy mások is kalapban vannak, tetszik, hogy az egyes szettek közötti szünetekben pezsgőt kínálnak körbe, és senki sem kérdezi meg, hogy elmúltam-e már huszonegy, és tetszik, hogy a te meccseidre kisebb ligás hírességek is kilátogatnak.
Miután megnyered a hülye meccsedet – mert persze, hogy megnyered –, apa elvonul üzleti megbeszéléseket folytatni, én pedig elveszek a komplexum katakombáiban, mert kissé becsiccsentettem, és apám szintén kissé becsiccsentett, low-key pedofil üzlettársai elől menekülök, és anélkül tévedek be az öltöződbe – ahol egyedül öltözöl, mert úgy tűnik, egyeseknek már külön öltözőt is biztosítanak –, hogy valójában ide akartam volna jönni.
A hátadon táncoló, szálkás izmok láttán még kissé a hónom alatt szorongatott kalapomat is összegyűröm.

EVERY SINGLE TIME
TO MAKE A COMPROMISE
coming down