- Balthazar. - Köszörülöm meg a torkomat, hogy ezzel motiváljalak arra, hogy rám figyelj, a könyveimet egy kicsit jobban a mellkasomhoz szorítom ahogyan a barátaidra nézek: mind-mind egészen beképzeltnek tűntök a farkasvigyorotokkal meg az iskola címeres dzsekitekkel, és gondtalannak, mintha nem lenne jobb dolgotok, mint hangosan nevetgélni, lányokat kibeszélni, idióta videókat nézegetni és a szombat esti terveitekről diskurálni.
- Megtennéd, hogy arrébb húzódsz? - Próbálok csak rád koncentrálni és nem a hirtelen beállt csendre, persze biztosak lehettek benne, hogy engem egy másodpercre sem érdekel, hogy melyikőtök lett herpeszes a hétvégén, vagy hogy honnan szereztek majd még több sört. Szóval MIATTAM nem kell visszafognotok magatokat. Tudod, mintha itt sem lennék.
Megint megköszörülöm egy kicsit a torkomat, hogy egy picit magabiztosabbnak tűnjek, amikor megszólalok. Nem mintha félnem kellene tőled vagy a falkádtól, persze biológia órán, még elsőben tanultunk arról, hogy a farkasok csapatban erősebbek, szinte legyőzhetetlenek, és téged egészen ritkán látlak a csapatod nélkül, úgyhogy ez rátok is mindenképpen igaz.
- A szekrényem. - Emelem meg a magamhoz szorított könyveket egy kicsit és rólad a hátad mögött lévő kétszázkilences számú szekrényre pillantok, aminek olyan nagyon kegyesen dőlsz neki, mintha birtokolnád.
Nem értem, hogy mi ez az egész veletek srácokkal: attól, hogy pelyhedzik az állatok és tizenkét éves korotok óta képesek vagytok a merevedésre nem vagytok semmiféle istenek.

life is tricky baby,
stay in your magic
random chainsmokers szám