Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Balthazar & Lidiya


Begyüjtõ

Lidiya McLoughlin
Chatkép :
Balthazar & Lidiya Source
Szerepkör :
az elsõ begyũjtõk egyike
play by :
tessa thompson
Hozzászólásaim száma :
33
Pontjaim :
24
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu
Őt keresem :
i am made of water
i am always surging
you can break my waves

Balthazar & Lidiya Tumblr_inline_mlj8g7v6Xe1qz4rgp
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
37
Foglalkozásom :
anything depending on situations


Lidiya McLoughlin

Elküldésének ideje -- Pént. Márc. 12, 2021 10:37 am
Nem tiltakoztam, ahogy a kezemért nyúlt és úgy szívott bele a cigarettába, a mellkasán pihentettem ezután a csuklómat, s folyton ugyanarra a pontra tettem vissza, ha ő vagy én újabb szippantásért emeltük el a kezemet. Volt valami végtelenül természetes Balthazarban, meg abban, ahogy viselkedtünk egymással, ennek ellenére semmi más nem fűzött össze minket, csupán az érdek. Furcsa, önmagában az is, hogy ismertem a "kedves" nejét, aki elől folyton menekült, többek között az én ágyamba.

Zavarnia kellett volna ennek? Minden bizonnyal, ha nem egyszerű lehetőséget láttam volna abban, hogy dugjunk egy jót, meg a farkasméregben, akkor zavart volna - ja, hogy az zavarna, hogy ismerem a feleségét? Na az kurvára hidegen hagyott! Meg hát nézőpont, hogy ismeretség alatt mint tekintünk: tudom kicsoda és tudok róla néhány igen szenzitív információt, de nem én világítottam át, és különösebben nem is érdekelt.

- Meddig érjek rá? - a kérdésből tudhatta Balthazar, hogy ma nincs semmi olyan dolgom, ami miatt el kellett volna húznia a lakásomból. Szabadnapos voltam, ami igazi ritkaság volt az én esetemben, elvégre aki kiválasztottakra vadászott, annak mindig résen kellett lennie. De mostanra voltunk elegen, én pedig tegnap szállítottam le egy potenciális lányt… úgyhogy szerencséje volt a férfinak.


Nem tiltakozom a puha érintése ellen, ahogy besiklanak az ujjai a lapockáim közé, lefelé, egészen a derekam ívére. A testem lustán ívbe hajlik az ujjbegyei nyomait követve. Még ott lüktet az iménti orgazmus bennem, amit minden bizonnyal a farkas érezhet is az illatomon, de ez nem jelenti azt, hogy ne reagálnék készségesen Balthazar rezdüléseire. Ajkaimhoz emeltem a cigarettát: - Miért? - beleszívtam a mérgező szálba; ha már vele töltöm a szabadidőmet, legalább tudjam, mi okán igényli ilyen mértékben a társaságomat.  
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Jan. 05, 2021 7:48 pm

Watch it dripping from her lips
And wash your sins with it


Nincs időm megszokni az illatát.

Az övét sem, ahogy nem ragadt a szaglóhámomra levakarhatatlanul Abigail, Canyon, ahogy az éjszakára felbukkanó, még napkelte előtt búcsúzó látogatóké sem. Ó, persze felismerem bárhol – csokoládé és kesernyés gin, olyan, mint nyári napon henyéléssel töltött délután után a narancsfényű, mézízű naplemente, meleg és fűszeresen édes –, bármennyi közül, azelőtt veszem észre, hogy neki a közelségem feltűnhetne, mégis elillan, ha lemosom magamról. Képtelen hosszútávon felülírni a másikat, fahéj, és kibaszott drága konyak, képtelen kiváltani, képtelen, és hiába nyúlik el mellettem jóllakott ragadozóként, hiába esik nehezemre elvonni a figyelmet selyemfényűnek tűnő bőréről, a gondolataim már a másik körül kergetőznek.
Nincs kedvem a közelében lenni.
Csakhogy így biztos távolban maradhatok a gyanú árnyékától.
Szívverésem ráérősen lassul, mintha tudná, nem rohanunk sehova, nincs ok sietségre, narancsfényű naplementébe fulladó henyéléssel töltött délután, hát lustán nyúlok a cigarettát tartó kéz felé, ám a füstszűrő helyett a kézfejére kulcsolom az ujjaim. Félig eresztett pillákkal figyelem a felizzó parazsat, szám éppen csak, pille finomságával érinti a puha ujjbegyeket, mielőtt a mellkasomra támasztanám a csuklóját.
- Meddig érsz rá? - Mert felemelkedni nincs kedvem, a katarzis emléke még a végtagjaimban zsibbad, orgazmusának hullámait a saját izmaim visszhangozzák, és nincs kedvem felemelkedni, mozdulni, elindulni, mert akkor hagynom kellene, hogy a kétségeim, a démonaim, a kérdéseim betolakodnak a mámoros semmibe, és nekem most ez a menedékem, a burok, ami kívül tartja az aggodalmat, a baljós megérzéseket. Nem fogom elengedni. Nem akarom elengedni. Átemelem a karom a feje felett. Ujjaim a eljátsszák az útból nedves tincseit, hogy a lapockákat közül a derék homorú árka felé lopakodjanak. Nyugodtan, békésen.
Vajon ő érzi rajtam az illatotokat?
Vajon ti érzitek-e rajtam az övé?

Nem hiszem igazából. Nem olyan ez, mintha beterítene a boszorkány parfümének bódító egyvelege, ezt a zsigerembe karmolta felé, a bőrömbe kacagta, ezt nem lehet lemosni, de nem is tolakodó, a legkevésbé sem nyilvánvaló. Más lenne persze, ha Lydia farkasként üvöltené a holdat, vagy két lábon járó, mások elevenségén élősködő halottként hűtené az oldalam. Csakhogy egyelőre – micsoda szerencse! - nem adta még el a lelkét az ördögnek.



Vissza az elejére Go down
Begyüjtõ

Lidiya McLoughlin
Chatkép :
Balthazar & Lidiya Source
Szerepkör :
az elsõ begyũjtõk egyike
play by :
tessa thompson
Hozzászólásaim száma :
33
Pontjaim :
24
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu
Őt keresem :
i am made of water
i am always surging
you can break my waves

Balthazar & Lidiya Tumblr_inline_mlj8g7v6Xe1qz4rgp
Tartózkodási hely :
washington dc
Korom :
37
Foglalkozásom :
anything depending on situations


Lidiya McLoughlin

Elküldésének ideje -- Csüt. Dec. 10, 2020 3:21 pm
A testem megfeszült, a tüdőm gyors ütemben tágult és szabadult meg a levegőtől. Az adrenalin hajtott előre, most is, mint minden alkalommal, ám most nem dolgoztam, sokkal élvezetesebb módja is volt a halandó test csúcsra járatásának, és minden percét szerettem ennek is. A nyögéseim karcosan hagyták el a torkomat, ahogyan megtámaszkodtam Balthazar mellkasán, ujjbegyeim keményen feszültek a bőrének, pont úgy, ahogyan az ágyaka feszült a medencecsontomnak, miközben újra és újra belém hatolt. Lúdbőr szaladt végig rajtam, bizonyos szögből biztosan látni lehetett az apró szőrszálakat, ahogyan az égnek meredtek. Hirtelen öntött el a forróság, izmaim görcsösen rándultak össze, egyetlen utolsó hangos nyögéssel söpört rajtam végig az orgazmus, én pedig kiélveztem egy hosszú pillanatig minden utórengést, nem csak a sajátomét, hanem az alattam hasonlóan ívbe feszülő férfiét is. Azután könnyed mozdulattal emelkedtem el tőle, és csak elborultam mellette az ágyon. Nem volt semmi sallang a kapcsolatunkon, nem volt romantikus, és nem is akartam hogy az legyen, hiszen egészen más megfontolásból döntöttük le egymást a lábainkról első alkalommal is.

Elégedetten nyújtózom el az összegyűrt lepedőn, az arcomról könnyedén leolvashatja most is, hogy szerettem rajta lovagolni, de ennek nem adtam hangot, sosem tettem, és nem ebben a pillanatban fogom elkezdeni mindezt. Csak szex és más semmi… vagyis majdnem: esetemben ugyanis benne volt a pakliban egy farkasharapás begyűjtése is. Eddig legalábbis, ám Albert ajánlata túl kézenfekvőnek ígérkezett. Ezt persze senkinek sem kötöttem még az orrára, hát nem Balthazar lesz, akivel elkezdem, hogy az eddigi legjobb alkumat tönkre vágjam.

Átnyúlok a férfi mellkasa felett, elégedett, könnyed mosoly játszik az arcomon, a tekintete vonzza az enyémet, így vakon tapogattam ki a cigarettás doboz és a rajta pihenő öngyújtót. Visszagördültem a hátamra, gyors és ügyes mozdulattal szedtem elő egy szál cigarettát, majd gyújtottam meg, hogy aztán néhány slukk után Balthazar felé nyújtsam. Más helyzetben az egész szituációt egy nevetséges közhelynek találnám, mert nem mellette. Volt ebben a farkasban valami, ami egészen megfogott, ezért is gyűrtem vele újra és újra össze az ágyneműt.   
Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Balthazar & Lidiya
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» balthazar & abigail
» Balthazar && Marjory
» Nicky & Balthazar
» Leta && Lidiya
» Dominic & Lidiya

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: