Hát egy kissé sajnálom amúgy, amiért ahhoz eléggé tökös vagy, hogy gyakorlatilag bárkinek széttedd a lábadat – nem ítélkezem, meg nem tartalak ezért ribancnak, azt hiszem, de hát egy ponton csak össze fogsz szedni valamit, nem? vagy csak lesz valaki, aki majd olyasmit akar, amit te nem, szóval igenis bátornak kell lenni az ilyesmihez, úgy gondolom –, de az már kicsit sok, hogy bejuttass a templomba, hogy leteszteljem az akusztikát.
Hát vágok egy pofát – láthatod is, nem nagyon szokott érdekelni, hogy mások mit gondolnak –, aztán egy vállvonással állok rá erre a sírkertes-rózsás témára.
– Oké – sóhajtom nem túl meggyőzötten, mert egyetlen perc alatt beleéltem magam a templomban zenélésbe, és máris úgy érzem magam, mint akitől elvették azt a játékot, amire egész életében vágyott.
Jó, lehet, hogy picit akaratos vagyok, na.
– Á, jó lesz a sírkert – hagyom rád, és nem érzékelem a próbálkozásodból áradó elkeseredettséget. Csak a vállamra kapom a gitárt, és már indulnék is kifelé, csak hogy aztán a vállam felett pillantsak hátra rád. – Na mi van, jössz?

the silence is so loud
the lights spark and flicker
panic room

- Oké. -  Mondom végül és csak hagyom, hogy hagyjuk ezt az egészet: valószínűleg rettegek attól, hogy elküldesz és majd egyedül kell hazasétálnom és egyedül kell sírnom, amiért senkinek nem vagyok elég jó. Úgyhogy kissé meghúzom magamat, még a fejemet is bűnbánóan szegem le, egészen meghunyászkodom előtted, csendben várakozom csak, hogy pakolássz, nem nyomulok, nem lépek közelebb, nem nevetgélek és nem dörgölőzöm véletlenül hozzád, mert kicsit sem szeretném, hogy most elhajts.
- Nincs. - Ráncolom össze a szemöldökömet és görcs ül a gyomromba, nem akarom, hogy a templomban kelljen leszopjalak. - Mármint nekem külön nincs, csak otthon, apáé. - És egy kicsit zavarba jövök, mert mi van ha azt mondod, hogy menjünk el érte? Akkor majd hogy mondom meg neked, hogy nem mehetünk oda be? - De a sírkert kapuja mindig nyitva van és a lugas tele van rózsákkal. - Pánikszerűen kapaszkodom a pillanatba, hogy nehogy lemondj, hogy nehogy megvond a vállad és elhajts. Nyilván a többi csajod - vagy a lányok, akik rajonganak érted - rendelkeznek kocsival, a szüleik kicsit sem prűdök és rögtön rávágták volna, hogy bejuttatnak a templomba. - Vagy kimehetünk a partra is, nem? - És még inkább görcsbe áll a gyomrom, mert ha most ezekre te mind nemet mondasz akkor nekem fel kell ajánlanom, hogy hozzuk el a templom kulcsot otthonról.

we don't need nobody, 'cause we got each other
or at least I pretend
Body Electric

– Hagyjuk ezt, jó? – Nem tudnám pontosan megmagyarázni, hogy miért kezd felcseszni, hogy ennyire forszírozod a témát, de határozottan kezd felcseszni, hogy ennyire forszírozod a témát, és megfeszül az állkapcsom, és nem is akarok róla többet beszélgetni, és ha nagyon erőlteted, akkor még az is elképzelhető, hogy rád fogok dörrenni, hogy szállj le rólam, meg lehet, hogy még olyasmit is a fejedhez vágnék, amit amúgy nem feltétlenül gondolok, de túlságosan is könnyű lenne megbántani vele, és akkor már kihasználnám a lehetőséget.
Mert ilyen vagyok.
Nem nagyon tudom hova tenni a pislogásodat és a szempilla-rebegtetést sem – a szemedbe ment volna valami? –, csak megrázom a fejemet, miközben biztosítom a gitárt a tokban, becsatolom a dobozt, jön egy újabb hajba túrás, és aztán úgy ítélem, hogy végre kész vagyok.
És aztán kihúzom magam, és már nyitom a számat, hogy megkérdezzem, hogy mehetünk-e hozzátok, de aztán az eszembe jut, hogy az apád lelkész, és te nyilván nem vihetsz csak úgy fel fiúkat, és--
– Figyelj, neked van kulcsod a templomhoz? – Vagy nem tudom, a templomok kulccsal nyílnak? Mindenesetre ott elég sajátos lehet az akusztika, és miért is ne próbálhatnám ki, hogy milyen ott zenélni?

the silence is so loud
the lights spark and flicker
panic room

Felkuncogok, mert ezt én igenis hízelgőnek találom: az agyam automatikusan átfordítja a kimondott szavaidat valami olyasmire, hogy az eszedet vesztetted amiért itt vagyok, vagy sokkal érdekesebbnek találsz, mint a pakolást, esetleg annyira szépnek találsz, hogy az idő lelassul körülötted és nem tudsz arra koncentrálni, hogy a karjaid megfelelő sebességgel helyezzék a dolgokat a megfelelő helyre. - Oké, de ki beszélt itt Jakeről? Mindenki tudja, hogy te vagy a banda szívtiprója. - És beleharapok az alsóajkamba ahogyan félrebiccentem a fejemet és hatalmas szemekkel pislogok rád: ez egy csomó srácnál tökre bejön, nem tudom nálad miért ennyire kapufa a dolog.
Talán nem találsz elég szépnek? Vagy neked túl kicsik a melleim? Vagy teljesen mással akarsz éppen lenni?
Próbálok nem teljesen elkeseredni, mert a végén annyira elszomorítana a dolog, hogy sírni kezdenék és akkor megkérdeznéd, hogy mi a baj nekem meg be kellene vallanom, hogy sem te, sem Sydney, de még a büdös fiú sem kérdezte meg, hogy leszek-e bármelyikőtök barátnője, de akkor felveted azt, hogy írtál nekem egy dalt én pedig máris egészen jobbkedvre derülök ettől a gondolattól, nem is ellenkezem amikor lefejtesz magadról, csak izgatottan pislogok fel rád amikor előttem állsz, és egy kicsit elolvadok attól, ahogyan a hajadba túrsz. - Oké. - Megrebegtetem a szempilláimat és egy pillanatra lábujjhegyre emelkedem, olyan szívesen bújnék most is hozzád, olyan szívesen hízelegnék, de éppen arra kértél, hogy hagyjalak pakolni, hogy utána eljátszhasd nekem a dalom, szóval inkább csak visszaereszkedem a talpamra és várakozva pillantok rád. - Segítsek elpakolni? - Tudod, csakhogy gyorsabban haladjunk.

we don't need nobody, 'cause we got each other
or at least I pretend
Body Electric

– Most csak egy lány van a backstage-ben, de így sem tudok összecuccolni – mondom nem feltétlenül szemrehányóan, de azért semleges hang ide vagy oda, nyugodtan veheted annak így is – bár úgysem fogod, nem az a lány vagy, aki értene a célzásokból –, aztán elhúzom a számat. – És amúgy srácok is járnak koncertekre, akik meg igenis szívesebben nézik Sydney dudáit, mint mondjuk Jake-ét.
És csak pakolászom tovább, és nem igazán értem, hogy mire akarsz kilyukadni, de elengedem a fülem mellett, amit mondasz, mert az a legegyszerűbb, csak aztán ugyebár mégis bedobom ezt a dalos dolgot, szóval lehet, hogy magammal basztam ki, mert már hozzám is bújsz, és azért az érintésed finom, az illatod olyan, mint az áfonyás pitéé, és lehet, hogy egy kicsit azért elveszek.
– Ha szeretnéd, eljátszhatom neked – vetem fel, magam sem igazán tudom, hogy miért, szóval megfogom a mellkasomra futtatott kezedet, és lehántom magamról, aztán meg felállok, hogy a szemedbe nézhessek. Beletúrok a hajamba. – Mármint nem most, valami nyugisabb helyen. Ha hagysz összepakolni – teszem hozzá, és már megint nem tudom, hogy igazából le akarlak-e rázni, vagy sem.

the silence is so loud
the lights spark and flicker
panic room

- Hát igen, és hát tudod hiába van olyan színes skálája, vagy mit is mondtál, az nem változtat a tényen, hogy lány. Nem sok lány fog a backstagebe özönleni miatta, mármint Summer Jackson biztosan, de... szóval a fiúk nem igazán tolonganának, mert tudod. Ők fiúk, nem csinálnak ilyesmit. - Ahogy nem kérnek meg arra féltérdre ereszkedve, hogy legyél a barátnőjük, ahogyan nem kérdezik meg azt sem a padlizsán és csepp emojik előtt és között, hogy amúgy hogy vagy. Minden ilyesmit a lányoknak kell csinálni, úgyhogy egy kicsit nem is értem, hogy miért beszélünk egyáltalán Sydneyről amikor neked is tudnod kellene, hogy amúgy ezen a ponton tényleg nem számít, hogy kinek jobb a hangja, a tömeget úgyis te hozod majd meg. - Szóval szerintem neked kellene szóló számot énekelned. - Mert az iszonyúan menő lenne és utána egy kicsit úgy érezném, hogy miattam tetted, hogy végülis én vettelek rá, hogy lépj ki és énekelj el egyedül is egy számot, hogy a többiek helyett inkább rajtad legyen a fókusz.
- Te írtál rólam egy dalt? - Kérdezek vissza és a szívem majdnem kiugrik a helyéről ettől a dologtól, máris ellököm magamat a doboztól és kettő kicsit ölesebb lépéssel melléd érek és mögéd lépek, hogy a kezeimet innen, hátulról futtathassam a mellkasodra és egy kicsit így bújhassak hozzád: előre hajolok, hogy az arcom az arcod mellé kerüljön és hűűű megint AZT a parfümöd használod amitől mindig beindulok. - Mert az nagyon-nagyon menő lenne. - És nyilván nagyon-nagyon-nagyon meghálálnám.

we don't need nobody, 'cause we got each other
or at least I pretend
Body Electric

– Sydney lány – értek egyet, és halkan, a fejemet csóválva nyugtázom, hogy valószínűleg megint nyomulsz – jaj, Abigail, azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük, vagy hát ha nem is beszéltük meg, akkor valószínűleg néztem már rád úgy, hogy abból szerintem értened kellene, meg gosthingoltalak is szerintem, szóval tényleg nem értem –, de azért persze nem tudom nem észrevenni, ahogy hátradobod a hajadat, és megint csak arra tudok gondolni, hogy ha nem lennél ennyire ribancos, valaki már tutira megkért volna, hogy legyél a barátnője, mert amúgy nagyon szép lány vagy.
Mindenesetre tetszik, amit mondasz, a számat összepréselve hallgatom, és próbálom magam elé képzelni, de sokkal nagyobb esélyt látok arra, hogy összeveszek majd ezzel a bandával is, mint az előzővel meg az azt megelőzővel, aztán összeveszek majd további kettő-hárommal is, mielőtt beleunnék az egészbe, és kitalálnám, hogy inkább festő leszek, vagy mondjuk költő, vagy valami más, amihez nincs szükségem a többi emberre.
És ettől a gondolattól egyszerre könnyebbülök meg, valamint leszek nagyon feszült is, és megfeszül az állkapcsom, az idegességemet leplezendő túrok a hajamba, aztán kedvem lenne itt hagyni téged, mert nem akarok veled kefélni, meg azt sem szeretném, hogy leszopj, bár hidd el, erősen kétlem amúgy, hogy ez utóbbira te is annyira nagyon vágynál, legfeljebb csak azt állítod, hogy vágysz rá, hogy--
Hát igazából nem is tudom, hogy miért.
– És ha azt mondom, hogy írtam rólad egy dalt, akkor attól majd úgy érzed, hogy számítasz? – Nem írtam rólad dalt, de simán azt hazudom, ha cserébe egy kicsit visszaveszel ebből az egészből, amit csinálsz.

the silence is so loud
the lights spark and flicker
panic room

Próbálok nem arra gondolni miközben végig mérsz és féltérdre ereszkedve pakolászol, hogy milyen romantikus lenne, ha most csak úgy megkérnél, hogy legyek a barátnőd - persze tudom, hogy nem fogod megtenni, mert biztosan nem vagyok annyira szép, hogy a barátnőd legyek, biztosan zavar, hogy a legtöbb barátod már legalább annyiszor meghúzott ahányszor te, de azért álmodozni csak szabad: te megkérnél én meg igent mondanák, a térdedre ülnék, átölelném a nyakadat és megígérném, hogy minden koncerteteken az első sorban fogok állni és nem leszek féltékeny, ha a lányok a mellükre kérnek tőled majd aláírást.
- De Sydney lány. - És te TE vagy, Sydney meg Sidney, de ha Sidney kérdezné meg, hogy leszek-e a barátnője neki is azt mondanám, hogy igen.
Kicsit megillegetem magamat ahogyan újra végig mérsz, átdobom a hajamat a vállam felett és az jut eszembe, hogy vajon látszik-e az arcomon, hogy húsz perccel ezelőtt zokogtam: ha most megkérsz, hogy legyek a csajod szeretnék a legjobb formámban lenni.
De nem kérsz meg és hiába számítottam erre, azért egy kicsit elszomorodom, hagyom hogy az ajkaim lebiggyedjenek meg egy kicsit kényelmesebb pózra is váltok. - Nem minden zenész álma az, hogy lányok tolongjanak a sátorban? - Biccentem félre a fejemet. - Plusz, ha majd pár év múlva befutsz és a Tonightban szerepelsz majd és Jimmy Fallon megkérdezi, hogy voltak-e tizenhét évesen rajongóid, akkor elmondhatod, hogy igen és attól majd mi mind, akik ismertünk téged tizenhét évesen kicsit úgy érezhetjük, hogy számítunk. - Megrántom a vállamat aztán mégis úgy döntök, hogy lehet meg kellene kérdeznem, hogy meg akarsz-e dugni. Hátha majd közben kérdezed meg, hogy leszek-e a barátnőd.

we don't need nobody, 'cause we got each other
or at least I pretend
Body Electric

A vállam mögött pillantok fel rád, aztán amolyan kurtán, fapofával mérlek végig – nem tudom amúgy, hogy miért, nem áll szándékomban azt éreztetni veled, hogy totálisan érdektelen számomra a látvány, simán meglehet, hogy fiú létemre van resting bitch face-em –, aztán visszafordulok a gitáromhoz, és csak az arcomba hulló hajam rejtekében mosolyodom el.
– Sydney-nek jobb hangja van. Széles a spektruma – mondom, de persze közben szívesen az orrodra kötném, hogy már vagy féltucat dallal álltam elő a banda számára, lassan egy egész albumot megtölthetnénk, és van még további negyven a jegyzetfüzetemben, de nem akarom az összeset rájuk pazarolni.
Sydney-nek jobb hangja van, mint nekem, széles a spektrum, amit meg tud szólaltatni, de az IQ-ja 105 környéken peakel, és szerintem az esetek többségében fel sem fogja, mit énekel.
Újra végigfuttatom rajtad a tekintetemet, ahogy immár előttem támaszkodsz, és úgy, féltérdeltemben kicsit kihúzom magam, hogy a szemedbe nézhessek.
– Mint ahogy te most? És ez miért is jó nekem?

the silence is so loud
the lights spark and flicker
panic room

Csak bámulom a telefonom kijelzőjét amin csak homályosan rajzolódnak ki a szavak, aztán csak feljebb nyúlok, hogy a közösségi mosdó egyik legretkesebb WC fülkéjéből téphessek WC papírt - felismerem a telefonszámomat amit valaki a 'jól szop' alá firkantott és tudod mit, egyáltalán nem érzem jobban magamat tőle, sőt -- egy kicsit jobban sírni kezdek és addig abba sem hagyom míg valaki be nem akarja nyomni az ajtót.
- Foglalt. - Ő pedig meg sem kérdezi, hogy minden rendben-e, ettől pedig csak még inkább sírni szeretnék, behúzódni valahová, bekuckózni valahova, bebújni valaki forró ölelésébe de a telefonom megint megrezzen és ahogyan lepillantok meglátom Ashton Summers padlizsán emojijait amitől egy kicsit mégis csak jobb lesz, mert hé attól, hogy a ma esti randim koppintott nem kell az egész estémnek borzasztónak lennie és ha még Ashton Summersnek borzasztó izzadságszaga van és pattanásos háta attól még lehet kedves.
Úgyhogy húsz perc múlva az első sorban állok és onnan felpislogok rád, és elképzelem ahogyan minden koncert után azt mondod, hogy szeretsz és máris jobban érzem magam.
Mire vége a koncertnek el is felejtem, hogy Ashton Summer háta pattanásos és borzasztóan izzadságszagú mindig, azt is elfelejtem, hogy éppen az előbb ejtettek, hogy valaki felírta a telefonszámomat a WC falára és csak arra tudok gondolni, hogy akár azt is mondhatnád hogy szeretsz.
- Hé Seth. - Lépek utánad. -  Nem gondoltátok már, hogy elő kellene állnod egy dallal? Tudod amiben a banda lenne a háttér, te meg csak állnál ott, gitároznál a reflektorfényben. - Egy kicsit próbálok úgy támaszkodni a pakolászásod mellett, hogy rám figyelj. - Tolonganának a lányok utána a backstageben. - És lehet, de csak lehet, hogy azt a dalt címezhetnéd nekem.

we don't need nobody, 'cause we got each other
or at least I pretend
Body Electric

Nem akarok amúgy beszólni, de úgysem értitek, hogy miről szólnak a dalaink.
Én mondjuk a gitár mellett csak vokálozok, de attól még a szövegek jó részét én írom, persze, erről a bandán kívül senkinek sem kell tudnia. Integettek a telefonotok fényes kijelzőjével jobbra-balra, és teli torokból üvöltitek a dalszöveget, de nem tudjátok, hogy mit jelent. Fogalmatok sincs, hogy milyen a kezetek körvonalát bámulni a kikötő kopár dokkján, még akkor sincs, ha már csináltátok – csak szeretnétek piócaként lecsapolni mindazt az érzést, amit megkaptok a hangszóróból dübörgő basszuson keresztül, és feltölteni valamivel azt a vázat, amik vagytok.
Hát ilyesmin szoktam gondolkodni a fellépések után, amikor fekszem a szobámban, bámulom a plafont, és nem szűrődik be más fényt, csak Nicky éjjeli lámpájának a ragyogása a küszöb alatt, mert még hajnal háromkor is csak olvas. Most viszont már a set közben ezen agyalok, és nincs is sok kedvem itt lenni, és szeretnék tépni kicsit, és kicsit el is baszom az egyik dalt, de úgysem tűnik fel senkinek.
Aztán egyszer csak vége lesz, és lejövünk a színpadról, és többen mondják, hogy meghívnának egy italra, de én mégis csak akkor torpanok meg, amikor te állsz ott előttem, felvont szemöldökkel mérlek végig, aztán inkább csak kikerüllek, és nekiállok tőled fél méterre pakolászni.

the silence is so loud
the lights spark and flicker
panic room