Eric & Cheryl

- Miből gondolod, hogy a szenátor keze van a dologban? - indulok utána a kihallgatóból, miután megadtam magam a kérésnek, hogy menjünk a helyszínre. Nem tagadom, hogy az elmélete egy kicsit meglepett. Bár pontosan ezért volt arra szükségem, hogy valaki más, más aspektusból lássa az egészet, és valami olyasmire világítson rá, ami nekem korábban még csak elméleti szinten sem fordult meg a fejemben. Ahogyan ez az elmélet sem.
- Egyébként, hogy a korábbi kérdésedre is válaszoljak, a helyszínt lezárva tartottuk legalább három napig, amíg mindenki nem végzett. A nyomokat rögzítették a technikusok mindenféle módon, és az összes irat ami jelenleg a rendelkezésre áll, beleértve az elemzéseket is amelyeket a laborok küldtek meg, legalább három dobozt elfoglalnak már most. Köszönhető mindez annak, hogy a szenátor nagyjából mindenkit dupla ostorral hajt, hogy semmi ne maradjon ki a szórásból. Hidd el, hogy alapos vagyok, és addig nem engedtem visszanyitni a helyszínt, ameddig nem végzett mindenki. De négy napnál tovább nem volt lehetőségem, mivel a környéken rengeteg olyan hely működik, ami jó kapcsolatokat ápol a városvezetéssel. Gondolom érted milyen kapcsolatokra gondolok.- nézek rá oldalról a kocsi felé haladva jelentőségteljesen, és ha ő is felém fordul pontosan azt olvashatja ki a szemeimből, amire gondolok ezen megállapítás közben: így van. A jó öreg korrupció, amely úgy hálózza be Washingtont, mint valami örökké éhes és kiapadhatatlan étvágyú pók, potrohában számtalan emésztetlen ügyet hordozva, amely ki tudja mikor fog a felszínre ömleni. Talán soha, de lehet, hogy egy napon talán mégis….naív ostobaság azt hinni, hogy a világ majd jó irányba változik. Lehet megoldunk néhány ügyet, lehet a másvilágra rugdalunk olyanokat akik nagyon vagy kevésbé de mégis megérdemlik, megbüntetjük azokat akiket kell, de ez nem egy lezárható üveg. Mindig lesznek újabbak akik felbukkannak majd, és a bűnben tökig gázolva próbálnak magasra törni. Legyek akármennyire konok, vagy éppen ragaszkodjak bármennyire önérzetesen az elvekhez és a szabályokhoz, vagy éppen ahhoz, hogy a folyamatban lévő ügy kapcsán még merülhetnek fel újabb és újabb bizonyítékok, az én fegyvertáram is véges. És bizonyos szintek felett már azt sem tudják én ki vagyok, nem hogy azt mit is akarok pontosan. Torn hadnagy a végsőkig elmegy, de nála is megvan az a határ ami felett már visszafelé rugdossák őt is. Sajnos vagy sem a bürokrácia mindig is így működött, és nem hiszem, hogy az elkövetkezendő években mi vagy a hozzám hasonlatos nyomozók fogják megváltani a világot. Persze ettől még próbálkozni lehet.
A kocsiban ülve néha csend ül közénk. Nem kell örökké beszélni, és én is tudom, hogy mikor kell befogni egy időre a számat, hogy hagyjam a másikat elgondolkodni, vagy emészteni mindazt amit hallott. Hogy hozzá tehesse a saját meglátásait. Úgy tűnik azonban, hogy az út a Manorig nem lesz éppen egyszerű és zökkenőmentes. Washingtonban nincs olyan, hogy forgalmi csúcs időszak. Itt mindig nagy a forgalom, évszaktól, időjárástól, napszaktól vagy úgy alapvetően bármitől függetlenül. Felvonom a szemöldököm a kimondottakra, és érdeklődve, kíváncsian fordulok felé. Meglepett, de el is gondolkodtatott. Talán Philipnek igaza volt vele kapcsolatosan. Bár ezt valószínű sosem fogom beismerni. Az önérzetem még mindig nagyobb a meghunyászkodási hajlandóságomnál.
- Mármint hogy érted, hogy a nyomokat próbálták így eltűntetni? Úgy érted, hogy esetleg Mr Grayson ölte meg a lányt, majd egyszerűen szétmarcangolta….esetleg marcangoltatta valakivel az áldozatot? Mondjuk látok benne rációt.- hümmentettem egy aprót, és egy fél percig elgondolkodva meredtem előre a végtelenbe kígyózó kocsisorra meg  a lehetetlenül messze lévő kereszteződésre, ahol a lámpa már ezredszer váltott megint zöldre, és ezen sem fogunk átjutni.
- Okés, jászunk el ezzel a verzióval egy pillanatra. Tételezzük fel, hogy valamiért, mondjuk ismeretlen okból Lucian Grayson egy szenvedélyesre sikeredett éjszaka után megölte a lányt, majd, hogy ne legyen egyértelmű, hogy ő tette, valakivel egyszerűen széttépette a lány torkát. De….és itt van egy nagy büdös de. Miért vannak a lányon olyan karmolás nyomok amelyek műkörömtől származnak? Úgy értem dulakodás közben szerzett nyomok. Mintha védekezni akart volna, de az illető erőszakkal nyomta vissza. Ha akkor már halott volt hogyan védekezhetett volna? A labor szerint Astor márkájú körömlakk volt, Magnólia rózsaszín színben, gyöngyházfényű. Bárhogy is próbálom összefüggésbe hozni, és bármennyire is elvetemült és néha tenyérbemászóan bosszant Mr Grayson, azt nehezen tudom feltételezni, hogy gyöngyházfényű Magnólia rózsaszín műkörmökkel szaladgál.- ezen a ponton elnevettem magam. Erős volt a vizuális képzelőerőm, és magam elé képzeltem a Manor mindenható, tesztoszteronnal túlfűtött urát ezekben a műkörmökben. Szürreális a látvány el kell ismerni. Beharaptam a számat, és úgy kényszerítettem magamra komolyságot. Nem vagyok egy karót nyelt alak amúgy alapvetően, de azért nem szokásom az efféle idétlen, majdhogynem gimis humor sem.
Kezdem elveszíteni a türelmem őszintén szólva ebben a sehova nem jutó sorban, és nem igazán szeretnék még este is itt üldögélni. Eric ötletére felkapom a fejem, a kezem megemelem, és mutatóujjammal rá mutatok az anyósülésen, miközben a fél szememet behunyva bólogatok.
- Tökéletes meglátás Warren kolléga. Azt hiszem itt az ideje annak, hogy megsürgessük ezt az alvó népet.- nyúltam végül magam mellé, és a vezetéket kicsit meghúzgálva, mert azért sűrűn nem szokásom teljes rendőri arzenállal közlekedni kicibáltam a villogót, az ablakot lehúztam és kicsaptam a tetőre. A sziréna vijjogott mint valami betépett sasmadár, az autók meg lassan oldalazni kezdtek előttünk, hogy szabad utat engedjenek. Végre haladni kezdtünk.
- Ez brilliáns ötlet volt. Szóval, közben mesélek kicsit amíg kijutunk innen.Grayson? Hahhh ne is mondd! Az első nap, a gyilkosság hajnalán nem tudtam eldönteni, hogy beleeresszek egy tárat, úgysem érzi meg, vagy megüssem, de úgy jólesően, esetleg kipeckeljem a száját, hogy csendben maradjon és csak akkor szólaljon meg és csak azt mondja ami az ügyhöz kapcsolódik.- végül megcsókoltam….haraptam vissza ezt az utolsó mondatot, és csendesen megvontam a vállamat.
- Nos….Luna Morgan huszonöt éves, egy férfi magazin reklámarca és háziasszonya. Igen, olyan magazin, amit nem feltétlenül a divatos ruhák és márkás kocsik miatt vesznek meg a férfiak. Mark Morgan szenátor nagyjából húsz éve a szenátus tagja, elismert képviselő, aki konzervatív nézeteiről a és a természetfeletti iránt táplált igen erőteljes és nagyon gyilkos gyűlöletéről híres. Szerinte egyszerűen minden korcsot ki kellene végezni. És ez még csak az enyhébb nézet. Ettől függetlenül ha a helyzet úgy hozza, zsíros kenőpénzeket fogad el akár vámpíroktól, akár vérfarkasoktól. Szóval mondhatjuk, hogy ad a szarnak egy pofont és köpi szembe a saját elveit. Én az ilyet csak gumigerincűnek hívom. Luna egyébként a szenátor unokája, nem az unokahúga. Mellesleg az egyetlen, és a nagypapa mindent megtett érte amit csak el lehet képzelni. Ettől függetlenül a kislányka külön utakat járt. Imádott vámpírokkal lenni. Azt kedvelte a legjobban, ha….huhh hogy is fogalmazzam ezt meg szépen….- forgattam meg a szemeimet, miközben a vijjogó hangját már lejjebb vettem, de a fényeket még nem kapcsoltam ki, még volt előttünk pár kocsi, de hamarosan kikeveredünk a kereszteződésbe, és remélhetőleg onnan már jobb lesz az utunk, vagy legalábbis ekkora dugónak nem nézünk elébe.
- ...szerette ha kikötözik, ha megalázzák, ha megharapdálják….ezt kifejezetten élvezte, ahogy azt is, ha a vámpírok belőle táplálkoznak. Hogy a nagyapját akarta ezzel bosszantani vagy sem, nem tudom, de a naplója hidd el nekem elég szaftos olvasmány. Mintha a szürke ötvenet kereszteznéd valami vérben tocsogó kemény horrorral.- végre átverekedtük magunkat a kereszteződésen, és itt már valóban gyérült a forgalom. Talán tíz perc, maximum negyed óra és a helyszínre érünk.
- Hogy ebből a szenátor mennyit tudott fogalmam sincs. Póker arccal tagadja, hogy tudott volna róla, bár az tény, hogy a hamvasztás nekem is túl gyors volt, és kifejezetten az ő kérésére történt. Lucian Tristan Grayson...aki nem, még véletlenül sem a barátom…- nevettem el magam kicsit talán kényszeresen, bár azt hiszem ez még avatatlan füleknek is kissé hitetlenül hangzott volna.
-...a Manor tulajdonosa. Azon kívül, hogy számtalan illegális ügylete van a háttérben, számolhatatlanul sok pénze, elég sok ismerőse elég magas körökben is, nem sok vizet zavar. Hamarabb vonna be egész éjszakára egy édeshármasba egy Luna féle lányt, minthogy megölje. Hidd el Eric, az a pasas a szexen és a pénzen kívül nem sok mindenre gondol. Nem mellesleg, ha valóban ő tette volna, miért hagyja a saját bárja közelében a holttestet? Még ha szándékosan is csinálta volna, pont azért mert erre nem gondolunk, nem lehetett volna biztos benne, hogy nem gyanakszunk majd rá, mint ahogy gyanakodtunk is…..vagy gyanakszom...a franc tudja már.- ekkor értem el a Manorhoz, és nem messze onnan, a sikátor közelében tettem le az autót. A villogót eddigre már kikapcsoltam, nem akartam még nagyobb feltűnést kelteni. Más se hiányzott volna, mint meghalljam a hátam mögül az ismerős hangot: “Nyomozóóóóóó! De jó hogy látom!”
Kiszálltam az autóból, és megvártam, hogy Eric is hasonlóan tegyen, és amikor már a járdán haladtunk a sikátor felé elsőként, akkor szólaltam meg.
- Amúgy….ha esetleg….és abszolút feltételes módban beszélek most….szóval esetleg szereznék formalinban ázó szövetmintákat az áldozattól, akkor lenne olyan halottkém esetleg aki tudna segíteni nekünk?- kérdőn néztem rá, szándékosan kicsit fent hagyva a kérdés után a hangsúlyt.

szó ; zene ; jegyzet, üzenet  
x x x

Eric & Cheryl

Az a fajta vagyok, aki az utolsó pillanatig bizonygatja, hogy bírja még, nincs szüksége semmiféle támogatásra: valakire, aki más szemszögből látja a dolgokat, vagy valakire akinek összefüggéstelenül elmagyarázhatom mi kavarog éppen a fejemben, aztán majd szépen kiválogatja belőle a lényeget, sem egy mindentől megóvó vállra. Ez utóbbira főleg nem. És amikor már csak a fejem látszik csak ki a szarból, akkor kapcsolok, hogy talán hamarabb kellett volna lépni. Philip mindig előttem jár. Három évet nehéz lenne nyomtalanul kitörölni, bár néha azt kívánom bár lenne valaki, aki megtenné.Néha szeretnék olyan tudatlan lenni mint egynémely kolléga, aki úgy hiszi sztereotíp szönyek bújnak meg a sötétben, és valójában amivel szembeállunk nem más mint a saját képzeletünk által kreált fantazmagória. Philip egykor felnyitotta a szemem, és bár nem kértem, megmutatta azt a világot, aminek ő is a részese. Tette mindezt azért mert egybe akartuk kötni az életünket, és nem akarta, hogy titkok maradjanak. A különös talán, hogy mégsem ez volt ami távol taszított tőle, sokkal inkább az, hogy visszaélt velem szemben valamivel aminek ő a birtokában volt, én viszont semmiféle módon nem tudtam ellene védekezni.Nem tudom, hogy ha az élet úgy hozná valaha meg tudnám ezt neki bocsátani? Bár lehet mégis meg tudnám. De bízni soha többé nem fogok. Azt eljátszotta. Még akkor is, ha azóta mindenféle módon igyekszik segíteni a nyomozásaimat. Vagy a meglátásaival, vagy olyan dolgokkal amik nekem elsőre fel sem tűntek volna, vagy mint most is ajánl valakit, aki talán a segítségemre lehetne, ha az övét direkt módon nem vagyok hajlandó elfogadni.
Nem hittem abban, hogy Eric boldog lesz attól, hogy a segítségemre kell legyen. Philip szerint egy ügyön dolgozik éppen, de nem kell aggódnom, igazán nem az a fajta aki ezt személyes sértésnek venné. A találkozásunk utáni első másodpercben hozzám intézett szavaiból azonban egészen mást szűrök le. Még telepatának sem kell lennem, csak az arcán átfutó árnyék, a mimika együtteséből könnyedén le tudom szűrni, hogy számára ez kevésbé süthető el ilyen tréfával, amivel én igyekszem oldani az első pillanatokat.
- Igen én. És őszintén sajnálom. Mármint a te szemszögedből.Nekem kifejezetten jól jön a tudásod.- magyarázom neki, miután a kihallgató felé vettem az irányt, és a konyhát útbaejtve, ahol nem kért kávét, így nem is időztünk tovább pár másodpercnél, el nem értünk oda ahova tartottunk.
Miután az ajtó bezárult mögöttünk csak akkor kezdtem bele a mondanivalómba.
- Többek között ezért is vagyunk most itt, és nem a nyitott office területen osztom meg veled ezeket az információkat.- alig érzékelhető mosollyal jelzem felé, hogy a diszkrécióra igyekszem ügyelni. Nem csak azért, mert valóban nem nyilvános információ, hogy Eric nem csupán kiváló nyomozó, hanem mellett vámpírokra vadászik, hanem mert az ügy valóban elég kényes, és eléggé tartalmaz olyan dolgokat, amelyekről nem feltétlenül lenne szerencsés ha kikerülne a rendőrség falai közül. Arról sem vagyok feltétlen meggyőződve, hogy nincs esetleg a testületben tégla, elvégre különös összefüggésekre is bukkantam az adatok gyűjtése során.
- Philip Barlow. Az informátorom, és az exem. Boszorkány. Telepata.- ejtem ki ezeket a mondaszerűen egymás mögé pakolt szavakat, mindegyik után két másodpercnyi hatásszünetet tartva.
- Nem akart rosszat. Kivételesen.- húzom el a számat, mintegy talán akaratlanul is a tudtára adva, hogy bár Philip mint kolléga, mint helyszínelő és mint telepata igazán remek, de társként, a magánéletben nem feltétlenül őrzök kettőnkről csupán szép emlékeket. Az utolsó másfél évről különösen nem.
- Hálásan köszönöm.- biccentettem felé a fejem, és valóban így is gondoltam. Talán lesz alkalom, hogy valamiféle módon én is viszonozhatom számára ezt a szívességet, és úgy döntöttem valahol a megbeszélés folyamán ezt majd fel is vetem neki.
- A gyilkosság nyolc nappal ezelőtt történt és rá két napra a szenátor elhamvasztatta a lányt. Biztosra akart menni, elvégre - mint az iratokban te is láthattad - Luna harapásfüggő volt, méghozzá elég durván. A helyszíni fotókon is jól látszik, hogy a lábai úgy néznek ki, mintha egy vámpír gruppenbe dobták volna be, és nem voltak szabályok.- a saját idióta poénom hallatán magasra szalad a szemöldököm, ráncolom a homlokom, és rájövök, hogy talán mégsem volt épületes ötlet a szükségesnél több időt tölteni Grayson-nal. Ragadós a pikírt és kicsit morbid humora.
- Bocs.- exkuzálom magam sietősen, majd veszek egy mély lélegzetet, és folytatnám, amikor Eric gyakorlatilag már nyúl a kabátért, indulásra készen. Kitolom magam alól a széket, és utána nyúlok. Nem hevesen, egyszerűen csak jelzés értékkel a karja felé.
- Várj egy picit! Szóval….a helyszínt, ahol a lányt megtaláltuk azóta nem hiszem, hogy kitakarították volna. Egy sikátor, alig pár méterre az iratokban többször emlegetett szórakozóhelytől. De nem ott ölték meg, ezt a helyszínelők egybehangzóan állítják, ahogy a halottkém jelentésében is ez szerepel. Mármint a sikátorban és nem is a Manorban. A Manor, az a szórakozóhely, ahol utoljára látták a lányt, és ami nyilván tele volt az ujjlenyomataival, ennyi idő alatt már hatszor kitakarították. És gyaníthatóan a tulajdonos lakosztályát is, ahol a halála előtti időt töltötte. Lucian Grayson-t, a Manor tulajdonosát kihallgattuk, mintát vettünk tőle. A sperma minta egyezik, de a fogminta nem. Sehol. Még csak meg sem harapta. Az az érzésem, hogy valaki egyszerűen rá akarja terelni a gyanút. Lucian Grayson vámpír.- tettem még hozzá a végén, nem mintha az elmondottakból ez nem derült volna eddig is ki. Láttam rajta, hogy nagyon indulni akar, így egy sóhajjal megvontam a vállam, és beleegyezően bólintottam.
- Jól van, látom mindenképp  a helyszínre akarsz menni most azonnal, szóval induljunk, útközben még adok pár információt. Veszem a kabátom, meg a szolgálati kocsi kulcsát és mehetünk.- a kihallgatóból kilépve nagyjából öt perc alatt vettem magamhoz a slusszkulcsot, meg a bőrkabátomat, amibe menet közben bújtam bele, és gyakorlatilag tíz percen belül már a sűrű washingtoni forgalomba araszoltunk a Manor felé.
- Eleinte arra gyanakodtunk, hogy talán nem is vámpír tette. Láttad a szétmarcangolt nyakat? Mintha egy vérfarkas lett volna, amelyik képtelen a dühét féken tartani. De az egyik jelentésben a szemfogak erőteljesebben vannak jelen, mélyebbre nyomódtak. Tehát egy megvadult vámpír tehette. A hivatalos közlemény szerint egyelőre ismeretlen eredetű támadásként van feltüntetve. A szenátor tajtékzik. Eddig sem ápolt túl jó viszonyt a vámpírokkal, most azonban szabályos keresztes hadjáratot hirdetett ellenük. Ami nem lenne a legjobb, tekintve az elég törékeny egyensúlyt. Igaz mostanság amúgy is történnek különös és megmagyarázhatatlan dolgok a városban.- miközben vezettem, időnként oldalra pillantottam, és igyekeztem kihasználni az időt némi beszélgetésre. Elmondani a meglátásaimat, meghallgatni az övéit.
- Mit akarsz esetleg tudni Lucian Grayson-ról? Vagy Luna Morgan-ről? Vannak nyilván olyan dolgok amik nem feltétlenül vannak az iratokban. Gondolom ezek érdekelnek inkább. A Manorban jártál valaha?- kérdezek most én is, hiszen nyilván arról fogok inkább beszélni amíg odaérünk, ami érdekli. Szeretném ha a saját szemszögéből vizsgálná a dolgot. Lehet még mindig olyasmi ami elkerülte a figyelmem. Sosem lehet tudni.
- Ó hát ezt nem hiszem el! Haladj már, hát zöld!- mutogattam magam elé, és a sorban előttünk álló másik két autóhoz hasonlóan én magam is vagy kétszer röviden megnyomtam a dudát.
- Elképesztő! Beáll a lámpához aludni.- cöccögtem halkan, majd visszafordultam Eric felé és bocsánatkérően elmosolyodtam.
- Ne haragudj, de ha Lucian Grayson neve felmerül, nálam gyakorlatilag azonnal megindul a fejemben a vezérhangya, a gondolatra is, hogy esetleg összefuthatunk.- no igen. Maradjunk abban, hogy nem volt sem ember, sem természetfeletti, ami vagy aki ennyire próbára tette az idegrendszerem, ahogy neki sikerült.

szó ; zene ; jegyzet, üzenet  
x x x

Eric & Cheryl

Vannak helyzetek, amikor be kell látni, hogy segítségre van szükségünk egy-egy ügy kapcsán. Nem feltétlenül azért, mert nem vagyunk alkalmasak megoldani a rendelkezésre álló bizonyítékok, vallomások vagy éppen a józan ész diktálta következtetések nélkül. Esetleg némi bűbájt alkalmazó olyan jellegű információja nélkül, aminek megszerzésére adott esetben mi képtelenek lennénk. Egyszerűen azért, mert csak toporgunk egy helyben, a büszkeségünk felett trónolva, és bizonygatva, hogy egyedül is boldogulunk.
- Eric Warren. - az asztalom túloldaláról Philip kedélyes hangja csendült, amint a fél hátsóját az annak sarkára helyezve, kezén megtámaszkodva mászott bele a személyes terembe. Felpillantottam az előttem heverő laptop képernyőjéről és érdeklődve vontam fel a szemöldököm.
- Ez most egy féltékeny számonkérés, esetleg egy név aminek mondania kellene nekem valamit, de közben fogalmam sincs miről beszélsz? Nyugodtan kukkants bele a fejembe, nincs mit takargatnom. Eddig sem volt.- két éve nem tudok és nem is akarok leszakadni a témáról.  Egykor megígérte, hogy soha nem teszi, nem fog bennem olvasni. Megszegte a szavát, és azóta nem is bízom meg benne, és minden alkalommal, amikor csak egymás közelébe kerülünk, az elsők között hozom fel elsődleges támadási lehetőségként. Mert szinte az egyetlen fegyverem vele szemben. Különben kenyérre lehetne kenni a pasast. Ő meg simán engem kenhetne kenyérre, noha elég hűvös falat lennék. Köszönhetően neki, pedig nem volt mindig így. De én is tanulok idővel. Például azt, hogy a bizalom törékeny, és nem osztogatjuk mint az ingyen cukorkát a szupermarketben.
- Lehet nem tűnt fel neked, elhinni mégúgy sem fogod, de segíteni próbálok. Illetve rávilágítani, hogy ki az aki tényleg és valóban hasznodra lehetne az ügyben. A Luna- Morgan ügyről beszélek. Torn hadnagy szerint a megszállottja lettél. Ahogy azt is rebesgetik, hogy a Manor tulajdonosa eléggé felhúzta az agyadat. No lám, a jégkirálynőt is ki lehet billenteni a hűvös nyugalmából? - megforgattam a szemeimet, de nem válaszoltam, csak továbbra is érdeklődve, és joviális nyugalommal figyeltem őt. Tény, hogy Lucian Grayson alaposan próbára tette a türelmemet, és ha nem lenne illegális a fegyver nyomós indok nélküli használata, még abban a formában is, hogy a markolatával megcsapjak valakit, valószínű már többször meg is tettem volna vele szemben. Különben sem számít, úgyis meggyógyul belőle.
- Ott tartottunk, hogy Eric Warren. Philip, nagyon kérlek, mostanság mindenkinek a fixaideálja, hogy a végtelenséget nélkülöző türelmemmel játszadozzon, szóval ne te legyél az aki ebben beáll a sorba, és mondd el kérlek ki ez a pasas, és mit is akarok én tőle pontosan?
Philip elmosolyodott. Azzal a mindent tudó és mindent pontosan előrelátó mosolyával amiről az évek alatt nem tudtam eldönteni, hogy ez az ami egyre messzebb taszít tőle, vagy pontosan ez az ami még a közelében tart. Eric Warren, mint megtudtam egy tehetséges nyomozó, aki számtalan tipusú ügyben sikerrel zárt egy-egy nyomozást. Vadász. Nem mintha ezt mindenki és feltétlen tudná róla, mert nem kérkedik vele, ellenben sokat tud a vámpírokról, az alapvető szokásaikról, és úgy általában a hierarchiájukról. Nem mellesleg az pletyka járja, bár ki tudja mennyire igaz, de egy-egy pletykának húsz százalékban mindig van alapja, az egyik halottkémmel ápol jó viszonyt.Mármint olyan jellegű jó viszonyt. Ez nem tartozik rám, de az talán jól jöhet, hogy olyan információ birtokába juttathat, amit a hullazsonglőrök előszeretettel tartanak meg maguknak. Nem terveztem kihasználni, legalábbis addig nem amíg a szükség rá nem kényszerít. Nem állítottam soha, hogy makulátlan ember vagyok, noha az esetek többségében igyekeztem a szabályok szerint játszani. Az talán némiképp pech, hogy a gyilkosok többsége magasról tett a protokollra.
Philipnek igaza volt: szükségem van valakire, aki ismeri a vámpírokat, aki segít kideríteni, hogy miért ölték meg Luna Morgant, és miért akarják olyan nagyon Lucian Grayson-ra kenni, akinek szerintem az egyetlen bűne az esettel kapcsolatban, hogy gátlástalanul megdugta az áldozatot nem sokkal a halála előtt. Ez azonban nem ütközik semmiféle törvénybe, talán csak az erkölcsösség küszöbén bukik el. Eric Warren személye, legalábbis az alapján amit Philip elmondott mindenképpen ígéretes volt, így Torn hadnagynál jelentkeztem a kissé különös kéréssel. Társat szeretnék az ügyben. Átmenetileg. Meglepődött, hiszen korábban soha nem fordult ilyesmi elő, hogy meg sem vártam kit csapnak mellém, én jeletkeztem, hogy rendeljenek mellém valakit, méghozzá személyesen meg is nevezve az illetőt. Mara Torn hadnagy csak elvigyorodott, és ígéretet tett, hogy megszerzi nekem Warren kollégát.
Mindennek már három napja, amikor végre egy telefonhívás hozta meg a várt sikert, mely szerint a gyilkossági csoportra rendelték Eric-et, így már semmi akadálya annak, hogy a hadnagy mellém ossza be a Luna-Morgan üggyel kapcsolatos nyomozáshoz. Minden bizonnyal nem sokat mondtak neki arról, hogy miért éppen ő, és miért éppen mellém, és miért éppen ez az ügy, úgyhogy ennek a tisztázása az én feladatom lesz. Az öröm mellett megkaptam a nehezét is egyben: a teljes körű tájékoztatást az új társamnak. Igaz nem kell ezen csodálkoznom, hiszen jelen pillanatban én vagyok az egyetlen aki az eddigi összes vallomást vagy felvette és olvasta, vagy csak olvasta, aki minden létező, helyszínen talált minta kielemzését, leírását, fotóját, vagy éppen magát a bizonyítékot látta. A testet, legalábbis addig amíg két napja el nem hamvasztották többször is megnéztem, és saját magam is készítettem róla fotókat, mert úgy véltem esetleg egy más perspektívát nyitnak majd a számomra. Noha Philip és több más helyszínelő sem volt biztos abban, hogy vámpír támadás volt, idővel beigazolódott, hogy ebben tévedtek. A lányon talált harapás nyomok megegyeztek azzal a fogmintával, amely végül gyakorlatilag szétmarcangolta az egész nyakát. És amely egyértelműen nem Lucian Graysonhoz tartozott. Noha egyéb testrészein az áldozatnak találtunk tőle származó egyéb nyomokat, az ismert okból kifolyólag, de a gyilkos harapások nem tőle származtak. Még csak nem is táplálkozott belőle. Persze ezt egyelőre jól elhallgattam Morgan szenátor emberei elől, akik időközönként megjelentek a nyomozás közepette és keresztkérdéseket tettek fel nekem. Igyekeztem tárgyilagosan és nagyon udvariasan elküldeni őket a jó büdös francba. Nőiesen, természetesen.
A találkozónk előtt három nappal, egy fájl-t küldtem Eric számára “confidential, the Luna-Morgan Case” subject-el, amelyben minden lehetséges bizonyítékot a rendelkezésére bocsátottam, amit én is ismertem, némelyiknél a saját jegyzeteimet is mellékeltem. Az üggyel kapcsolatban tisztán láthatott mikor végül ma reggel sor került a találkozónkra, ugyanakkor, hogy miért éppen ő az akit kifejezetten kértem magam mellé, egyelőre még nem tudta.
A gyilkossági csoport részlege ma szokatlanul csendes volt. Mindenki magába mélyedve dolgozott éppen, vagy terepen volt, alig tízen lehettünk idebent, és én is csak azért nem voltam kint, mert Eric-et vártam. Töltöttem magamnak egy kávét, és az üvegajtónak támaszkodva figyeltem a lift ajtaját. Most már bármelyik pillanatban meg kell érkezzen. Az apró csengetés, majd a lift kitáruló ajtaját hallva és látva elmosolyodtam, és az érkező elé indultam. Bal kezemben a kávés bögre, a jobbomat nyújtottam felé.
- Eric Warren? Örülök, hogy megérkeztél. Cheryl Preston vagyok. Az a nő, aki felforgatta érted a fél rendőrkapitányságot, hogy mindenképpen veled dolgozhasson.- ha kezet fogtunk, utána mutattam neki az irányt, hogy merre jöjjön, bár nem hiszem, hogy először jár a gyilkosságon, tekintve, hogy korábban jó pár eseten dolgozott. Többek között Philip-el is. Az egyik kihallgató felé tartottunk, útközben a kis konyha előtt megtorpantam, és jeleztem neki, hogy ha kér, akkor töltsön kávét, megvárom. Akár kávéval akár nélküle, végül az ötös kihallgatóhoz vezettem, ahol nyugodtan tudunk majd beszélgetni, nem fognak bennünket zavarni.
Ha beléptünk, becsuktam magam mögött az ajtót. A poharamat az asztalra tettem, és kényelmesen leültem az egyik székre, majd intettem neki, hogy a három maradék közül választhat, amelyikre szeretne, üljön le.
-  Szóval. Ne aggódj, az üvegfal túloldalán nincs senki. Magunk vagyunk. Elég kényes az ügy, ahogy láttad is a fájlból amit küldtem neked. Luna Morgan, huszonöt éves, Mark Morgan szenátor unokája, aki a városi tanácsban számtalan emberrel….és nem feltétlenül emberrel ápol elég jó kapcsolatot. Kényes ügy. Nagyon az.- fontam össze az ujjaimat és az asztallapon pihentettem őket tovább, őt pedig érdeklődve figyeltem.
- Bár gondolom magáról az ügyről mindent tudsz abból amit átküldtem. De arról nem írtam miért éppen veled akarok dolgozni. Nos, ajánlottak. Olyan akinek az ilyen jellegű szavára sokat adok. Te jól ismered a vámpírokat. Vadászol is rájuk. Én azonban keveset tudok róluk. Volt dolgom már egy-két ilyen gyilkossággal, de még a felszínt karcolgatom csupán. Szükségem lenne a tudásodra. Persze mondhatsz nemet. De remélem számíthatok rád. Nagyon meg akarom oldani ezt az ügyet.- hogy miért? Nem feltétlen azért, hogy bebizonyítsam Lucian Grayson ártatlanságát, elvégre nem életcélom egy hedonista örömtanya megmentése, sokkal inkább azért, hogy a valódi tettest elkapjuk. Mert ha egyszer megtette, megteheti újra. Büntetlenül.


 

szó ; zene ; jegyzet, üzenet  
x x x