I didn't come this far

- Héééé! Dehogy. Ezt kikérem magamnak!!  - Háborodom fel játékos mosollyal és csak egy kicsit szorosabbra fonom a karjaimat a derekad között, hogyha esetleg valami lesifotós kapna el minket és egy testbeszéd szakértő elemezgetné a rólunk készült fotót mindenképpen azt lássa, hogy nagyon de nagyon beléd vagyok esve. Egyszerűen csak kihasználtam a technika adta lehetőségeket: most én nem tehetek róla, hogy az Iphonejaink barátok és ezért meg tudlak keresni. - Hatalmasokat pislogok rád, mintha teljesen véletlen lenne, hogy pontosan tudtam hol keresselek, hogy éppenséggel pont most nem volt semmilyen programom amikor te némi időt szerettél volna egyedül tölteni.
Elhúzódom és a kezedért nyúlok, hogy összefonhassam az ujjainkat: így lépünk le a megfestett zebrára, kéz a kézben, tökéletes összhangban.
- Kész főnyeremény, hogy te mindenben ilyen tökéletes vagy! - Mosolyodom el elégedetten azt meg már csak gondolatban teszem hozzá, hogy így legalább a Királynőnek sem lehet ellenvetése veled szemben, nem kell attól tartanom, hogy a Palota majd követelni fogja, hogy szakítsak veled: még ha nem is gondolom azt, hogy majd egyszer te leszel a feleségem - sajnálom, szeretnék örök agglegény maradni - senkinek semmi kifogása nem lehet ellened.
- Itt jobbra. - Irányítalak el egy kicsit, de a tempómat hozzád igazítom, nem akarok sietni elvégre miénk az egész táncterem, felbéreltem az oktatót is egész napra így hát attól sem kell félnie, hogy esetleg lemarad a következő órájáról miattam. - És ha már itt tartunk esetleg megbeszélhetnénk, hogy mi lesz rajtad, mert arra gondoltam, hogy összeöltözhetnénk. Az ingem színe hajazhat a te ruhád színére, vagy a cipőm színe, tudod csak ilyen nagyon szolidan de azért mégis olyan 'hú ezek aztán dögösek így együtt' outfit-re gondoltam. - Kezdek lelkes magyarázásba egyszerre mutogatva a kezemmel ami szabad és a kezemmel amivel a tiedet fogom.

Nem számítok rád, hiszen előre megbeszéltük… oké, közöltem veled, ma biztosan nem töltöm veled az egész napomat, és igen, elvártam volna, hogy komolyan vedd mindezt. Tudod, le se tagadhatnád a kibaszott kékvérűségedet, mert azt, hogy hozzá vagy szokva, Te mondod meg másoknak hogyan is legyenek a dolgok… De amúgy ezért szeretlek, mármint úgy igazán, mert bejön ez a kis pökhendiséged. Viszont azért baszd meg, kurvára nem értem egy pillanatig mi történik, mert csak a dudálásra leszek figyelmes, meg a limóra, amiből olyan kibaszott szexin kilibbensz, én meg nem bírom ki egy elégedett mosoly nélkül, és tudom, hogy mindenki minket bámul, miközben elkapsz a derekamnál fogva és homlokon csókolsz.
- Szóval követsz engem? - a kérdés puha, szinte simogat, mert valahol édes, hogy ennyire meg akartál találni az este előtt. Mondjuk azért, ha ebből rendszer lesz kurvára nem leszünk jóban, és inkább parának fogom tartani, mint cukinak, erre viszont most nem akarok gondolni, csak elindulok melletted a gyalogátkelőn, amikor zöldre vált a lámpa, és hallgatom, hogy újra előhozakodsz azzal a spanyol esttel, amire már korábban mondtam egy fél igent, csak hogy húzzam az agyadat. Ám ami ezután jön, annak igazából nem kellene meglepetésként érni, folyton ilyen hirtelen és abszurd ötletekkel jössz elő, de mégis megjelent az arcomon mindez.
- Kész szerencse, hogy nekem egész jól mennek - nevetem el magamat, immár a járdán, és közben elkapom a kezedet. Azt nem teszem hozzá: túl komolyan veszed a legnépszerűbb férfiak listáján való helyezésedet, mert nagyjából minden nap liftezhetnél is rajta, de feleslegesen nem állok neki az egódat piszkálni, egyelőre jó ez így, ahogy van. - Merre megyünk? - kíváncsi pillantást vetek rád, ezzel átadva a lehetőséget, hogy vezess akkor a stúdióba, mert egészen jó randinak találom a dolgot, és ami azt illeti, elég rég táncoltam. Jó nem egy szórakozóhelyre gondolok most, mert két napja éppen előtted ringattam a csípőmet valami remixre az egyik klubban, ahová VIP vendégnek hívtak minket. Én most a klasszikusabb értelemben gondolom, és biztosan jól fogok szórakozni, kicsit rajtad is, de főleg veled.

I didn't come this far

- Hé, itt álljon félre. - Mondom a sofőrnek ahogyan meglátlak annál a piros lámpánál a emberek között várakozva, hogy a gyalogosokat átengedő jelzés végre zöldre váltson. Az autók dudálni kezdenek ahogyan a sofőröm kirakja az elakadás jelzőt én pedig csak vigyorogva mutatok be nekik ahogyan becsapom magam mögött a limuzin ajtaját, tenyerem rásimul a napsütéstől lassan forrósodó lemezre, megpaskolom, mintha egy ló lenne és máris felkocogom a járdára.
- Nem mondom, hogy könnyű téged megtalálni ebben a városba. - A karom máris a derekad köré fonódik, közelebb húzlak és a homlokodba csókolok, az illatod olyan édes, hogy egy pillanatra úgy érzem nem is ebben a városban vagyunk hanem valamelyik trópusi szigeten süttetjük magunkat: privát tengerpart, tűzforró homok, gyümölcstál, kókusz víz és te bikiniben. Nem lehetnénk tényleg ott?
- De azért különösebben nem is okozott kihívást. - Elhúzódom tőled kissé, hogy az ujjainkat összekulcsolhassam. - Find my iPhone. - Vigyorogva vallom be neked, bár azt hiszem eddig is gondoltad, hogy valamit a telefonomon használtam arra, hogy a nyomodra bukkanjak, nem mintha lehetetlenség lett volna rád várni estig, éppenséggel csak borzalmasan UNATKOZTAM, és mivel egyetlen üzenetemre se reagáltál így felhatalmaztam saját magamat arra, hogy eldöntsem rá érsz-e: nyilván nem, de egészen bosszantó a tudat, hogy van jobb dolgod, mint engem szórakoztatni forró, nyári napokon. - Szóval arra gondoltam, hogy tudod lesz az a spanyol est ahova meghívtalak. - Előkapom a telefonomat ahogyan lelépünk a gyalogosátkelő helyre, végig pörgetem a naptáramat, rálépek arra a napok múlva lévő dátumra és megmutatom neked is, hogy biztosan emlékezz melyik estéről van szó.- És ezek a latin ritmusok sosem mentek olyan jól, szóóóóval. - Az ajkamba harapok amint felé pillantok, izgatottan, kissé türelmetlenül. - Kibéreltem egy táncstúdiót és elmehetnénk gyakorolni. Nem akarok beégni mindenki előtt, ezer százalék, hogy lesznek fotósok és semmiképpen sem engedhetem meg magamnak, hogy olyan cikket hozzanak le az újságírok, hogy bénán táncolok. - Azzal esnénk a legfelkapottabb férfiak listáján vagy három helyet és ezt ugyebár nem engedhetem meg magamnak. - Milyen szerencse, hogy pont itt van a közelben. - Bocsánatkérő mosolyt küldök feléd, nyilván te is tudod, hoy ez nem teljesen a véletlen műve, mert ahhoz a véletlennek nagyjából annyi pénze kellene, hogy legyen, mint nekem és mindenképpen olyan jól kellene hasznélnia a find my iPhone-t mint nekem.