Elküldésének ideje -- Hétf. Márc. 29, 2021 7:35 pm
strange ways here we come
– Az az igazság, hogy eléggé elszigetelten éltem eddig a boszorkányoktól. Ugye anyáék nem azok, szóval senkitől sem tudtam segítséget kérni, szóval először a könyvtárban kezdtem, mint valami ÁLLAT, aztán mindenféle fórumokon meg a gyakori-kérdéseken próbáltam válaszokra találni, de HÚ – forgatom meg a szememet, mert ugyebár tudjuk, hogy ami a Google első oldalán nincs, az igazából nem is létezik, de én egészen a negyedikig merészkedtem, és HÚ. KÉRDÉS: Ha az egyik kezemből tüzet, a másikból pedig vizet lövök, akkor lesz-e belőle szivárvány? LEGNÉPSZERŰBB VÁLASZ: Nem, baszki, ahhoz minimum pukiznod kell egy unikornis hátán. KÉRDÉS: Tudok magamnak konstans organizmust okozni a boszorkányerőmmel? LEGNÉPSZERŰBB VÁLASZ: Te magad vagy a konstans organizmus, te szerencsétlen. KÉRDÉS: Lesznek megint boszorkányperek? Én nem akarom, hogy máglyán égessenek el. LEGNÉPSZERŰBB VÁLASZ: Csak Texasban, de oda amúgy is csak akkor menj, ha meg akarod rakni anyádat cowboykalapban! – Nem, Hudson nem tűnik forrófejűnek, mármint érted, Sadie-t sem harapta meg soha, pedig... hát, szerintem ő tutira élvezte volna – mondom idülten kuncogva, mint egy szerencsétlen szűzlány – pedig szűz már nem vagyok, de ha csak ezt kivesszük a képletből, és marad a „szerencsétlen lány”, akkor végül is nem járunk messze az igazságtól! –, hát inkább torkot köszörülök, aztán megvonom a vállamat. – Szerintem annyira nem tehet rosszat, elvégre ott az a kilencvenéves főmufti alfa, Ortega, és hát nekem nincsenek daddy issue-im, de nem biztos, hogy tiltakoznék, ha a térdére akarna ültetni, hogy meséljen nekem a második világháborúról – vonom meg a vállamat, mert gyorsan sikerült kilendülnöm a szerencsétlen szűzlány szerepéből, hát inkább iszom, bár nem tudom, hogy honnan meg mit, de bassza meg, VALAMIT iszom! De aztán persze te azt mondod, hogy a polgármester is dögös – jaj, Jordyn, te MINDIG tudod, hogy mit kell mondani! –, és vihogok, mint ahogy nyolcadikos korunkban is vihogtam, és igenis kerek a világ, és iszunk, és megcsodálom, hogy becsúsztatod a csirkét a sütőbe, amit én eddig még ki sem próbáltam – te bezzeg használati utasítás NÉLKÜL tudtad, hogy kell bekapcsolni, AZTA –, és lehúzom a borom maradékát. – Szerintem ezt a körbehálálkodást skippeljük, és inkább csak örüljünk egymásnak? – Felnevetek, ahogy felidézed az összeveszésünket, bár szerintem én többet sírtam, mert mindig ott bőgtél, ahol én akartam bőgni, és hát ÉN VOLTAM OTTHON, szóval előjogom lett volna a sarkokhoz meg a ruhásszekrények mélyéhez, és a poharadhoz koccintom az enyémet a végszódra. – Ha sírni fogsz is a konyhámban, az tuti, hogy nem miattam lesz, Jordyn. Azt persze ezen a ponton még nem tudtam, hogy kábé egy hét múlva el fogok tűnni, és DE, ebben a konyhában pont miattam fogsz sírni, méghozzá Hudson vállán, de hát így jár az, aki folyton csak visszafelé ugrál az időben, és sosem előrefelé.
Elküldésének ideje -- Szer. Márc. 17, 2021 6:09 pm
-Elromlott? – kérdezek vissza egyből, mert azt még megemésztettem, hogy léteznek boszorkányok, vámpírok és farkasok de az sose jutott eszembe, hogy egy boszorkány varázsereje elromolhat. Mármint most akkor ugyanolyan ember lennél, mint én? Csak szarabbul érzed magad, mert megtapasztaltad, hogy milyen szuperkirály boszinak lenni? Erre tökre szeretnék rákérdezni, de helyette inkább csak bólogatok, mintha tökre érteném amit mondasz – meg még mindig nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, meg hát azért úgy is tűnik, hogy tényleg nem is tudnál rá válaszolni, mert igazából te se tudod mi történik. -És miért nem keresel meg egy Dumbledore vagy Gandalf szintű varázslót? Vagy nincs ilyen tanács vagy akármi? Egyáltalán most melyik az igazi Dumbledore vagy Gandalf? – egyáltalán hogyan tanulhattad volna meg, amiket kell ha nincs rendes oktatási rendszeretek erre? Most egy picit megkönnyebbülök, hogy nem vagyok boszorkány, mert ha csak a gportálos oldalakra támaszkodhatok…hát az nem éppen a legjobb, ezt egészen tizenkétéves korom óta tudom, amikor házi hajszínezőt akartam gyártani és nem éppen az lett a kimenetele a dolognak, amit vártam tőle. De a gportálos oldalakkal már csak ez van, nem? - Feltétlen, ha meg elfelejtenéd majd emlékeztetlek rá – mert azért el tudom képzelni milyen menő dolgokra vagy képes, tinderen matcheltem egy sráccal, aki boszorkánynak vallotta magát aztán egészen varázslatos dolgokat tudott csinálni, amiket nem hiszem, hogy egy sima ember képes lenne véghez vinni. Vagy a tantramasszás az nem számít boszorkányságnak?
-Jó, tehát akkor Hudson nem az a forrófejű farkas, aki hirtelen felindulásból mondjuk megharapna? – vonom fel a szemöldököm – Ha választanom lehetne, akkor talán inkább lennék vámpír – gondolkozok el – Azt mondják tökre szívás az átváltozás és hosszútávon nem tesz jót a bőrödnek sem – igen, ezt talán nem a google találatok első oldalán olvastam – Hát ha Cica úr macska létére odáig van érte, akkor valamit tényleg tudhat – mosolyodom el, mert hát azért engem is egészen sokan szeretnek, csodálnak és tök sok mindent megtennének azért, hogy simogassam őket, de Cica úr nem tartozik ezek közé és ha Hudsont meg szereti… akkor ez csak azt jelentheti, hogy ez a Hudson tényleg tudhat valamit (és véletlenül sem azt jelenti, hogy esetleg velem lenne gond).
- Ne aggódj, nem hagyom, hogy elraboljanak. Még csak most kaptalak vissza, Mack - lebiggyesztem az ajkam - Mit szól ehhez a polgármester? mármint mégiscsak természetfeletti lények tűnnek el, nem pedig mezei emberek – Mellesleg láttam róla egy tökre kompromittáló képsorozatot, még fiatalabb korából vagy hát … szóval régebbről és meg kell hagyni, azért elég dögös – húzogatom a szemöldököm, de hát tudod van ez a dolog velem meg az idősebb borostás férfiakkal – Na már persze, az tökre nem volt szép amit csinált – teszem hozzá, mert azért nem fogok crusholni egy vámpírt aki a vérben fürödve került hatalomra – De természetesen mutatok pár fogást, bár csak az alapokat vágom, de az is több a semminél. - arra legalábbis biztos jó lesz, hogy ha rád támad egy féltékeny csaj egy női mosdóban akkor egy pillanat alatt lerendezd.
-Tényleg benne vagy? – esküszöm nem akarom a hangomat olyan irritálóan magasra felvinni a végén, de tényleg? – SZUPER. Még úgyis rengeteg szabadidőm van, szóval majd mindent megszervezek. Erre igyunk – és ha még nem töltötted volna újra a poharakat, akkor megteszem én miután bedobom a sütőbe a tejszínnel leöntött brokkolis, répás, csirkefalatokat.
- Annyira hálás vagyok, hogy megengeded, hogy beköltözzek hozzád – koccintom újból elérzékenyülve a poharam a tiédhez – Csodálatos lesz – kortyolok bele a borba – Mármint általánosban is tök jók voltak azok a hétvégék amikor a szüleim elutaztak és átjöttél. Jó, persze ott volt amikor hetedikben összevesztünk és végig bőgtem nálatok a hétvégét, mert a kulcsomat meg elvitte anya és haza meg nem tudtam menni – egy pillanatra elgondolkozok de végül vigyorogva megvonom a vállam – Azért kevés esélyt látok rá, hogy ez megismétlődjön és konyhádban sírjak.
Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 22, 2021 10:10 pm
strange ways here we come
– Szívesen mesélek róla, bár az lenne a legfaszább, ha meg tudnám mutatni, csak most az van, hogy, ö, elromlott. A varázserőm. És a Google azt írta, hogy csak akkor nyerhetem vissza, ha valaki megcsókol az igaz szerelem csókjával, de egyrészt ezt egy gportalos oldalon írták, amilyet már legalább tíz éve nem láttam, másrészt meg a Google hatodik oldalán volt amúgy is a találat, és hát ugyebár mind tudjuk, hogy amit az első oldalon nem találsz meg, az gyakorlatilag nem létezik – nevetgélek, és azt már nem teszem hozzá, hogy így huszonnégy évesen LEESETT AMÚGY, hogy az idő össze-vissza forgatásán kívül máshoz is ÉRTHETNÉK, de szerintem ez olyasmi, mint a balett: ha egy bizonyos korig nem kezdtél bele, akkor már megette a fene, és hát az az igazság, hogy így félig érdekelne ám ez az egész, de akkor például keresnem kéne egy mentort, aki így segít meg minden, de nem nagyon ismerek jófej boszorkányokat. Meg rosszfejeket sem nagyon, de éppen ez a lényeg, hogy nem is most akarnám őket megismerni! – Na mindegy, majd ha így visszajön, mert... Hát, gondolom, egy ponton visszajön, akkor majd megmutatom, mert amúgy tök fasza – mondom, mintha legalábbis azt akarnám megmutatni, hogy nézd, Jordyn, tudok spárgázni – JUT ESZEMBE, JORDYN, TUDOK SPÁRGÁZNI! –, csak éppen meg lenne húzódva valamim, ami miatt mégsem tudok, de majd ha megmutatom, akkor annyira jó lesz, hogy nem is egy, hanem kapásból két hátast dobsz. – Hát eddig még én sem hallottam morogni, meg farkasos dolgokat csinálni. Egyszer mintha azt mondta volna Sadie-nek, hogy szívja a vérét. Vagy valaki szívja az ő vérét? Vagy Sadie szívta az ő vérét, és full átvitt értelemben volt? Nem tudom. De szerintem elég genyaság, hogy vérfarkas létére rajong érte Cica úr, nem? Mármint, ő mégis csak félig... kutya, nem? Vagy ez most rasszizmus? – Lehet, hogy túl sokat daráltam az I Won’t Sleep Tonightot mostanában, mert mintha kezdenék marjorys mélységekbe süllyedni - de hát az az új vámpír, Bennie, annyira DÖGÖS, hogy muszáj nézni, nem? - hát megrázom a fejemet. – A lényeg, hogy nem kell attól tartanod, hogy megharap, vagy ilyesmi. – Aztán belegondolok, hogy egyáltalán milyen helyzetben kéne lennetek ahhoz, hogy megharaphasson, és hirtelen izomból gyomron rúg a féltékenység, amit én sem tudok megmagyarázni magamnak, ezért inkább megrázom a fejemet. Hát ahogy a kick-boxot említed, egészen át tudom érezni, és elismerően lebiggyesztem az ajkamat. – Állítólag elkezdtek eltünedezni a boszorkányok a városban – mondom aztán. – Szóval lehet, hogy taníthatnál egy-két trükköt, ha már erőm nincs – teszem hozzá nevetve, és aztán nem is igazán szentelek több figyelmet a dolognak, mert közben a nyakadba kell ugranom, tovább kell innunk, KAJÁT IS KÉSZÍTESZ, tehát a boszorkányok eltűnése így összességében sokadrangú problémává válik: és ha nemcsak utazni tudnék az időben, hanem így bele is látni elölről meg hátulról, akkor lehet, hogy ez amolyan sorsfordító pont lehetne. Például, ha megkérnélek, hogy MÁR MOST taníts meg pár fogásra, akkor-- Nos, ezt már sosem fogjuk megtudni. – Benne lennék egy ünneplő buliban – bólogatok, mondjuk, annyira nem tűnhetek felhőtlenül lelkesnek, mert egyből arra gondolok, hogy hiába kérnék meg minden vendéget, hogy ne hozzanak mondjuk VÖRÖSBORT meg KÓLÁT, tutira valaki első lendülettel ráloccsantana valamit a fehér falakra, és most talán egy doboz festékre sem lenne pénzem, de nem akarok ünneprontó lenni, szóval a bólogatásom végül azért egyre nagyobb és nagyobb amplitúdóra rúg, amíg végül már teli szájjal vigyorgok rád. – Jó, jó, TÖK JÓ ÖTLET!
Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 15, 2021 12:25 pm
-Ha te mondod akkor biztos így van – bólintok kicsit sem meggyőzve, mert azért az eddigi tapasztalataim szerint a macskák igenis ördögi lények tudnak lenni, de hát ki tudja, lehet Cica úr tényleg nem agresszív sőt a LEGCUKIBB cica a világon. Még ha így is lenne, akkor is egészen kevés esélyét látom, hogy magamtól beengedjem majd estére de ugye azt meg nem tudom kivédeni, hogy amikor kisurranok a konyhába hajnalban, hogy igyak egy pohár kakaót akkor ne menjen be. Tehát előfordulhat, hogy majd inkább betessékelem a Te szobádba vagy Hudsonéba míg alszotok.
-Tényleg, erről majd még mesélhet – nél, folytatnám, mert amúgy tökre nem vágom, hogy te pontosan hányadán állsz a képességeiddel való barátkozásban, meg úgy egyáltalán miket tudsz csinálni. Sőt mivel Kanadában meg főleg nem igazán volt téma ez az egész természetfelettis dolog így csak annyit tudok, amennyit a tiktokon, youtubeon és instán láttam, ami valljuk be nem éppen a leghitelesebb forrás. Viszont téged meg nem akartalak annyira zaklatni ezzel, mert mégiscsak itt hagytalak meg nem tudtam, hogy ez most mennyire érint érzékenyen szóval … na de majd most! Mármint most kérdeznék rá, ha nem közölnéd csak úgy a semmiből, hogy Hudson vérfarkas.
- Vérfarkas? – suttogom, mintha amúgy bárki is hallgatózna de hát ezt ugye honnan tudhatnánk – Még sose találkoztam élőben vérfarkassal, mármint lehet találkoztam már csak nem tudtam és … - jó, igazából tudom, hogy ez az egész tökre hülyén hangzik, mert amúgy egészen jól informált vagyok a világ dolgairól csak a saját bőrömön nem tapasztaltam még egy vérfarkast se. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy Hudsont akarom a saját bőrömön TAPASZTALNI hanem csak arra akarnék kilyukadni, hogy … igazából már nem tudom mire – Jaj, ugyan Mack. Egy vérfarkas még nem fogja megakadályozni, hogy együtt éljek a legjobb barátnőmmel – legyintek, de azért most egy kicsit jobban izgatja a fantáziámat ez a rejtélyes Hudson.
- Nagyrészt egészséges kajákat, de anyuval mindig volt heti egy néha kettő cheat-day, amikor rendeltünk – magyarázom miközben már úgy nyitogatom a konyhaszekrényed ajtajait, mint aki nem 15-20 perce lakik itt hivatalosan – Egyébként pedig elkezdtem kick-boxra járni és csak ajánlani tudom. Nagyon jó érzés mondjuk a tanárod arcát a zsák vagy az edződ helyébe képzelni és csak ütni, rúgni ahol csak éred – mondom ábrándosan amiből a tapsolásod ránt vissza. - Legyen – bólintok vigyorogva hiszen annyit csak megtehetek érted, hogy beállok a pomponcsapatba és együtt alázzuk le azt a bizonyos Sarah-Janet. Aki alapból amúgy unszimpatikusnak tűnik már a neve alapján, bár valamiért mindig is előítéletes voltam az olyan nőkkel szemben, mint Mary-Jane, Sarah-Jane, Scarlett-Rose és az összes aki két keresztnevet használ kötőjellel – Mondjuk kicsit kijöttem a gyakorlatból, mert a gimi tökre régen volt szóval majd lehet szükségem lesz a segítségedre.
Kicsit megkönnyebbülök, hogy akkor ezek szerint az egyetemen nem hemzsegnek a fiatal, sötét hajú borostás, belarusz tanárok, 185 cm-es magasággal, tökéletesen kisportolt testalkattal és azzal a félmosollyal, amitől minden lány osztályelső akar lenni csak azért, hogy elhangozzon egy dicséret a nevével együtt a professzor szájából. Le a kalappal, Jordynn. Jézusom Jordyn, ezt meg hogy csináltad a … JORDYNNNN.
Iszok egy kortyot és még épp időben rakom le a poharat, olyan hirtelen ugrasz a nyakamba, de nem panaszkodom csak szorosan megölellek meg igyekszem kipislogni a sírást a szememből, bár lehet nem kellene mert akkor már tudnám is tesztelni a Canyon Cosmetics vízálló szempillaspirálját.
- Mit szólnál, ha rendeznénk egy összeköltözést ünneplő bulit? Mármint ha már Hudson is beköltözött – kérdezem miután elengedlek és megiszom a maradék bort (amiből lehet egy üveg kevés lesz, ha ilyen tempóban pusztítjuk) – Mindent én állok. De ha csak egy romantikus hármas ünneplést szeretnél, az se gond – közben pedig már a répát szeletelem majd dobom az egyik lábasba a brokkoli mellé párolódni.
Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 06, 2021 8:19 pm
strange ways here we come
Na, egyáltalán nem lep ám meg, hogy Blaze említésére forgatod a szemedet, mégis fülig pirulok, bár hirtelenjében nem tudom eldönteni, hogy azért, mert BLAZE-RŐL VAN SZÓ, vagy azért, mert SZÉGYELLEM, hogy Blaze-ről van szó. Mindenesetre, ha ez utóbbi a helyzet, akkor valahol kurvára szégyellnem kellene magamat, nem? Mármint most csak azért tartom égőnek Blaze-t, mert veled vagyok, és a te szemüvegeden keresztül látom? És ha ez így van, akkor ez mit árul el rólam? Meg az, hogy csókolóztam Hudsonnel, és máris így reagálok Blaze-re? Csak tudod, az van, hogy Hudsonön kívül is KURVA SOK sráccal smároltam – sőt, le is feküdtem néhánnyal, na jó, OKÉ, az a néhány az EGY, de legalább kettővel pettingeltem is! na jó, ebből a kettőből egy az az EGY, akivel le is feküdtem, de-- Izé, hova is akartam kilyukadni? – Egyáltalán nem agresszív! – Ezt legalább úgy mondom, mintha valami elcseszett soccer mom lennék, akit éppen most sértettek vérig azzal, hogy nem az ő kicsi fia a legcsodálatosabb a focicsapatban. MERT CICA ÚR MÉG EGY FOCICSAPATBAN IS CSODÁLATOS LENNE! – Ő a legcukibb cica a világon! Cica úr, hol vaaagy? – Mindezt persze legalább egy oktávval magasabban, mint indokolt lenne, de hát nem jön elő, mert nyilván az ágy alatt fosik, hát csak lebiggyesztem az ajkamat. – Legfeljebb attól kell félned, hogy fullra szerelmes lesz beléd, és veled akar aludni, és álmodban majd repteted, ahogy megpróbálsz átfordulni az egyik oldaladról a másikra. De persze nem muszáj beengedned éjszakára – mondom ezt úgy, hogy azért értsd, hogy ha Cica úr veled akar aludni, akkor azért igenis ILLENE beengedned, mert ettől leszel fasza lakótársból CSÚCSSZUPER lakótárs. – Minden alkalommal veled megyek a TO-ra – teszem a szívemre a kezemet, aztán megvakarom a fejem tetejét, amikor felveted, hogy ebben a városban aztán lenne dolgunk bűnüldöző dinamikus duóként. – Hát, anyáék nem véletlenül cuccoltak át Floridába. Legalább nyolcvanszor megkérdezték, hogy nem akarok-e velük tartani, de az van, hogy addigra nekem ugye már eléggé előjött ez a boszorkányságos izébizém, és nem voltam benne biztos, hogy célszerű lenne bevállalni egy olyan várost, ahol még semmiféle törvény nem védi a természetfelettieket – mondom, és bár azért erről a témáról nem sűrűn beszéltünk még eddig, mert csak azután jött elő az erőm, hogy te elköltöztél, talán nem árt nyomatékosítani a dolgot, csak hogy ne akasszalak ki valamivel full random. ERRŐL JUT ESZEMBE. – Izé, amúgy Hudson meg vérfarkas. Ezt... lehet, hogy kellett volna mondanom, mielőtt felhoztuk az összes csomidat, ugye? – A fél szememet lehunyva kérdem, mert már lelkiekben arra készülök, hogy amolyan sadie-sen leüvöltöd a fejemet, és akkor legalább a fél szememet meg a fél fülemre a hallásomat megtartanám már, érthető, nem?
– Zsííír – nyugtázom a főzéskarrieredet. – És akkor így... – A poharammal feléd intek, de nem locsolom rád az italomat, mindössze az alakod felé lögybölök kicsit, hogy egyértelmű legyen, mire akarok kilyukadni. – Szóval ilyen egészséges kajákat nyomsz, hogy ezzel a főzőtudományoddal is így nézel ki? Mármint, akkor legalább két pacsit érdemelsz, ha nem hármat – nevetek, aztán kénytelen vagyok letenni a poharamat, hogy még tapsoljak is kettőt, ahogy felveted a pomponcsapatos rivalizálás lehetőségét. – Hallod, a szavadon foglak fogni! Mi lenne, ha a TO-s segítségemért azzal fejeznéd ki a háládat, hogy még aznap jelentkezel a csapatba? – Aztán gyorsan felhorkantok én is, és megrázom a fejemet. – Jaj, ne, nem tudod, hogy itt milyen professzorok vannak... Mindegyik tweedzakóban jár, és legalább hatvanévesek. És nem olyan Tywin Lannister-féle szexi öregek, hanem csak simán öreg-öregek – mondom annak az embernek a meggyőződésével, aki szentül hiszi, hogy rajta kívül MINDENKI szexinek találta Tywin Lannistert, majd a magasba emelem én is a poharamat. – Ránk, Jord, úúúgy örülök, hogy itt vagy! – És éppen csak megvárom a kortyodat, hogy megint a nyakadba ugorhassak.
Elküldésének ideje -- Szomb. Jan. 30, 2021 2:07 pm
Sadie említésére csak felhorkanok, nem azzal a nőies felhorkanással, hanem inkább férfias meg talán kicsit röfögésnek nevezhető, de hát ha egyszer azt mondod, hogy Hudson Sadievel járt … Hogyne emlékeznék Sadiere meg a vörös hajára, amit anno tök menőnek találtam és én is vörös hajat akartam, csak a szüleim nem engedték, hogy festessem, ami miatt egy teljes nap éhségsztrájkot folytattam 13 évesen és azt hittem, hogy elérek vele bármit is. Meg emlékszem Sadie kacsaszájára is – ami amúgy inkább még szebbé varázsolta az arcát, ahelyett, hogy mondjuk csúfolják miatta az emberek – amit olyan sokszor emlegettem a háta mögött. - Hát akkor megértem, ha inkább hozzád cuccolna be – vonom meg a vállam, aztán Blaze említésére csak forgatom a szemem, mert amikor először megemlítetted Blazet, akkor rá kellett keresnem meg megnézni a sulis képeket, hogy képes legyek arcot is társítani a névhez, amit Te annyira sokszor emlegettél, hogy a végén már úgy éreztem, hogy én is ismerem ezt a srácot. Ettől függetlenül szinte egyetlen alkalomra sem emlékszem, hogy beszéltem volna vele a suliban vagy lett volna bármilyen interakcióm is vele. - Mmmh – egyelőre ennyivel nyugtázom a történt egy s mást dolgot, de ne hidd, hogy mondjuk egy tizenöt perc múlva nem kanyarítom vissza ehhez a ponthoz a beszélgetést teljesen random módon. Mert azért fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehetett az a dolog, ami miatt Hudson úgy döntött ott hagyja Sadiet és még a házból is elmenekül.
Cica úr említésére egy pillanatar kinyitom a szám, hogy szóba hozzam Zeust, meg, hogy esetleg néha elhozhatnám-e ide, hogy megbarátkozzon Cica úrral – akit amúgy azóta nem láttam, hogy megérkeztem, ami engem speciel nem különösebben zavar, mert hát nem igen ápolok jó barátságot egyetlen macskával sem. Tudod én vagyok az a személy, aki kicsit tart a macskáktól meg a kiszámíthatatlanságuktól, aki ott ül a kanapén a bulin a macska meg leül az ölébe és úgy néz rá, mintha meg akarná ölni míg én meg dermedten várom, hogy a gazdája elvigye az ölemből. - Ja, biztos – azért biccentek egyet vigyorogva – És amúgy mennyire agresszív Cica úr? Számítsak arra, hogy éjszakánként, ha kimegyek mosdóra akkor a sarokból vagy a szekrény tetejéről majd le akar vadászni? – elvigyorodok, hogy kevésbé tűnjön kétségbeesettnek és komolynak a kérdésem.
- Komolyan? – vonom fel a szemöldököm, mert eddig abban a hitben éltem, hogy a TO-n alapelvárás, hogy minden diák irányába negativitást és mély megvetést éreztessenek és ahelyett, hogy mondjuk segítenének ott helyben csak szimplán megkérnek, hogy ezt inkább e-mailben küldd el, amiben majd visszaválaszolhatják, hogy akkor kérj időpontot a személyes ügyintézéshez – Ez esetben feltétlen velem kell jönnöd minden alkalommal. Vagy akár azért is fizetnék, ha a meghatalmazásommal elintéznéd helyettem ezeket – és ezt komolyan is gondolom, mert nincs annál lassabb halál, mint a TO-n várni a sorban, mindenkivel együttérző pillantást váltani majd észrevenni egy ismerőst aki előrébb áll a sorban, odasétálni hozzá és pofátlanul beállni mellé, hogy ezzel 5 percet nyerj.
- Ugye? Abban meg biztos vagyok, hogy itt rengeteg dolgunk lenne – húzom el a szám, miközben a városban zajló furcsa eseményekre gondolok – Bezzeg régen minden jobb volt – sóhajtok fel színpadiasan mellé mielőtt elfogadnám az instagram-házasságunkat – Feltétlen, akkor ezennel hivatalosan is az instahusbandemmé fogadlak – és már látom magam előtt, hogy ha kibújsz a csigaházból és megtanulsz rendes szelfiekt lőni akkor máris megkétszereződik a követőink és a képeket likeolók száma. Mert ennél fontosabb, most mi is lehetne? - Aztán ha gondolod megnézhetjük az OnlyFanst is, csak a poén kedvéért – meg a mellékkeresetért, meg persze ez is csak POÉN lenne. De azért gondolj csak bele Mack, lehet hatalmasat kaszálnánk.
- Persze, hogy tudok – mondom ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy én tudok főzni, hiszen amikor még itt éltem akkor egyetlen alkalommal sem főztem semmit, hiszen mindig ott volt Beatrice aki főzött ránk és ha este kilenckor akartunk felfújtat enni, akkor este kilenckor nekiállt felfújtat készíteni – Igazából amikor kiköltöztünk ráleltem Chrissy Teigen instájára és éppen valami hatalmas vacsorát adtak Johnnal és olyan élvezet volt nézni, ahogy főzött és kóstolgatta az ételeket, hogy megjött a kedvem hozzá. Rávettem apát, hogy fizessen be egy tanfolyamra, mert addig még a tojás főzésével is voltak gondjaim, de azóta csak úgy szárnyalok – és ez most tényleg nem kamu, jó az elején lehet amúgy a vizsga is le lett fizetve, hogy átmenjek (a tudtomon kívül, mert nem hittek bennem a szüleim viszont a válás után még egy csalódásnak nem akartak kitenni). -Akkor mostantól nem kell aggódnod a főzés miatt, nagyon szívesen bevállalom – jelentem ki miközben már a hűtődben kutatok a tejszín, sajt meg csirkemell után, amit hoztam magammal és becsempésztem míg te valahol máshol ténykedtél amikor megjöttem. A poharamért nyúlok – Az igen, Mack. Büszke vagyok rád – emelem meg a poharam amikor a pomponcsapatot említed – Hm, lehet nem is lenne rossz egy kis pomponcsapatos rivalizálás – ábrándozok egy kicsit, mert azért ha valahol hát a szurkolólányoknál elég csúnya baszogatások és harcok fordulnak elő – Ewww – húzom el a szám, ahogy leírod a focicsapatot – úgy tűnik az egyetemista srácok offolva lesznek, maradnak a professzorok – aztán még mielőtt egy pillanatra is azt gondolnád, hogy komolyan gondolom hozzáteszem – Csak vicceltem. Ránk és az eljövendő csodás együttélésünkre – koccintás után már belekortyolok a borba és tényleg elhiszem, hogy innentől minden a helyére kerül.
– Nem meleg, Sadie-vel járt. Emlékszel még Sadie-re általánosból, nem? – Nyilvánvalóan emlékszel rá, mert hát velem ellentétben Sadie az a lány, akit még a LÁNYOK SEM szoktak elfelejteni. – Együtt lakott vele meg Blaze-zel. – Blaze az a fiú, akire még a LÁNYOK SEM szoktak emlékezni, viszont abban biztos vagyok, hogy őt akkor sem tudtad volna elfelejteni, ha akarod, mert hiába költöztetek Kanadába, eleinte még MSN-en, később pedig Facebookon fixen heti két órában ápolgattad a kis lelkemet, meg biztattál, hogy végre nyomuljak rá, ami ugyebár sosem valósult meg. – De hát történt egy s más, szóval most helyettük velünk fog összecuccolni – mondom úgy, mintha legalábbis ennyivel le lehetne zárni évtizedes barátságokat és plátói szerelmesnek levéseket, de hát most mit csináljak? Sírjak és próbáljam meg alkoholba fojtani a bánatomat? IGEN, AZT CSINÁLOM MÁR PÁR HETE, ÉS ANNYIRA NEM SEGÍT. Huh, nagy levegő, Mack.
Nagy levegő helyett persze csak az öledbe borulok, és cukorborsó vagy, és tök hálás vagyok érted, és emiatt sajnálni kezdem MAGAMAT, amiért el kellett költöznöd, és a barátságunkat gyakorlatilag le kellett cserélnem arra, hogy Sadie pincsikutyája, egyszemélyes szurkolótábora, legnagyobb rajongója és lábtörlője legyek egy személyben. Tudjátok, minden szép lánynak kell egy nála csúnyább barátnő, és hát egészen az érettségiig én voltam MINDENKI csúnyább barátnője. Nem egészen hat építő jelleggel az ember egójára, amikor a srácok KONKRÉTAN rákérdeznek, hogy nem zavar-e, hogy csak azért beszélgetnek velem, hogy közelebb kerülhessenek az ultradögös öribarimhoz. Zavar-e? Nem. Felmerül-e bennem, hogy kimenjek a mosdóba, és egész éjszaka sírjak? FEL HÁT. – Egyelőre már az óriási segítség, hogy idecuccolsz, szóval nem akarnék már most visszaélni az összes jóindulatoddal. Arra majd rátérünk akkor, ha Cica úr féltékenységből összepisili az ágyadat, de ne aggódj, tök gyorsan rajongani fog érted! – Fel is tápászkodom, hogy körbepásztázzam a szobát, merre járhat, de hát szerintem nem nagyon hatotta meg a reggeli eligazításom, és most sértetten bujkál a szekrény mögött, amiért nem ő lesz az egyetlen sztár a lakásban.
– Majd bemegyek veled a TO-ra, engem valamiért nagyon szeretnek – ajánlom fel, és azt már nem teszem hozzá, hogy valószínűleg azért, mert sosem éreztettem velük, hogy fapicsák lennének, és végtelenül alázatos vagyok velük szemben, ami szerintem sokkolta őket már a legelső alkalommal. – De a büntetőjog tök faszán hangzik! Lehetnénk majd bűnügyi dream team – mondom ábrándozva, és azt már nem teszem hozzá, hogy Blaze-zel kapcsolatosan is hasonló vágyálmokat kergettem, hiszen alapvetően miattam jelentkeztem pszichológiára, és miatta szeretnék hosszú távon profilozóvá válni. – Ha gondolod, szívesen leszek az Insta husbanded, aki bármit megtesz neked egy jó képért – vetem fel nevetve, és egyáltalán nem tűnik elérhetetlen célnak, hogy bárki és bármi felfigyeljen rád. (Ezen a ponton amúgy lehetnének aggályaim a jövőt illetően, de minden bizonnyal túlságosan naiv vagyok, nem igaz?) – Tudsz főzni? – Úgy pislogok rád, mintha legalábbis azt mondtad volna, hogy szabadidődben ukulelézel. – Mert én még a rántottát is odaégetem, ellenben utána úgy kitakarítok, hogy nyoma sincs sem a füstnek, sem az égési sérüléseknek szegény serpenyőn. – Felkászálódom a kanapéról, a kezedbe kapaszkodva kísérlek a hűtőig – MONDOM ÉN, hogy nagy ez a lakás, nehogy eltévedj! –, aztán a pultra tett telefonon keresek Spotifyon valami kellőképpen csajosat és táncolósat, hogy kimaxoljam a barátnős délutánt. Ami a jövőben barátnős ÉLET lesz, és ettől még az anyagi gondokat is elfelejtem kicsit. – Háát... – A spájzból bort veszek elő, mert biztos kell majd a kajához, akármit csinálsz is, meg két poharat is kerítek, külön kérdés nélkül szolgálom ki mindkettőnket, miközben azon agyalok, hogy kikre kell odafigyelned. – Leginkább Blaze-zel meg Sadie-vel lógtam eddig, de ugye beütött a krach, szóval az így offos jelenleg. Benne vagyok a pomponcsapatban – emelem meg a poharamat, mert IGEN, ez annak függvényében, hogy kilencven kiló felett voltam a gimiben, igenis teljesítmény –, de az ottani csajok elég fárasztóak tudnak lenni. Ha esetleg beszállnál, nyugodtan kitúrhatnád Sarah-Jane-t a helyéről, mert azt hiszi, hogy ő a világ legjobb flyere, és ezért bárkit letapos. Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. A srácok nagy része a csapatban meleg, a focicsapat jó része meg sportösztöndíjjal került bele, és kábé kettőig nem tudnak elszámolni, de akad köztük pár jófej tag.
Elküldésének ideje -- Hétf. Jan. 25, 2021 11:44 am
-Öö, hát izé, oké – emelem fel a karjaimat, hogy ha Te mondod, akkor biztos úgy van bár azért vannak kétségeim efelől a Hudson felől, de eléggé komolynak tűnsz, szóval bár némi fenntartásokkal, de azért csak elhiszem neked, hogy Hudson közelíthet egy félistenhez – De akkor gondolom meleg – vagyis hát csak remélem, hogy az, mert ha tényleg annyira jó csávó, mint ahogy te azt előadod meg még heteró is akkor az azt fogja jelenteni, hogy … nem fog semmi jót jelenteni.
A kifakadásod kicsit meglep, pont annyira, hogy el is felejtsem Hudsont – de azt azért nem fogom elfelejteni, hogy majd rákeressek instán, hogy csekkoljam az összes Hudson nevű faszit, akit követsz, mert azért annyira nem lehet nehéz megtalálni, ha konkrétan vele akarnád árulni a házad. - Nem leszel csóró, Mack – a kezedért nyúlok és megszorítom egy picit, hogy lásd tényleg komolyan gondolom, amit mondok és én is tudom, hogy ez nem a világ legnagyobb problémája, mert például még ott vannak azok, akik szerint még mindig menő nyolcezer hashtaggel ellátni a posztjaidat, de én ÁTÉRZEM a problémád – Ha gondolod majd szólhatok apámnak, aki tuti tud majd segíteni ha szépen kérem – oké, ez most egy kicsi kamuzás, mert jelenleg többet kell produkálnom némi szempilla rebegtetésnél, de hé, próbálkozok, meg érted MINDENT – Mármint majd beszélhet a szüleiddel és biztos találnak megoldást, de nem hagyom, hogy csóró legyél – aztán megsimogatom a fejed, ahogy rám omolsz és tényleg anyatigrisnek érzem magam, aztán csak remélem, hogy majd Hudson is normálisan fogja fizetni a lakbért – khm, visszatérés a témához – és nem halmoz majd fel tartozásokat, mert tuti, hogy engednéd neki, hiszen látom, hogy mennyire a markában tart. Itt döntöm el azt hiszem, hogy ha valaki, hát én leszek az, aki nem fog behódolni ennek a Hudsonnak. Persze így elméleti síkon tök könnyű ezt eltervezni meg kijelenteni, de hát ANNYIRA jól csak nem nézhet ki.
- Ajj, ugyan, Mack – bököm meg a vállad, mert azért jól esik a dicséret – Ígérem, hogy megtanítalak. Van egy tök jó taktika, amikor először mosolyogsz egy ideig aztán eltünteted a mosolyt és tényleg majdnem olyan jó szelfiket tudsz csinálni, mint Bella Hadid – magyarázom aztán meg egy pillanatra lefagyok, ahogy az egyetemet emlegeted, szóval most én leszek az akinek az adrenalin meg feszültség szintje vagy három helyiértéket ugrik. - Folyamatban van, mint kiderült annyira nem is egyszerű minden tárgyat elfogadtatni meg papírozni meg a tanulmányi osztályos nők eléggé fapicsák és tökre rugalmatlanok szóval szerintem majd nemsokára lesz valami – legyintek idegesen meg nevetek is mellé egy kicsit - Apa mindenféleképpen a munkajog felé akar terelgetni, de az igazság, hogy egyre jobban tetszik a büntetőjog szóval … - vállat vonok, mert először még fel kell takarítani amit magam mögött hagytam meg elérni, hogy a „hírnevem” ne előzzön meg – Viszont addig is, ha minden igaz kapni fogunk majd a Canyon Cosmeticstől egy csomó reklámozni való cuccot, szóval sminkekre nem kell most költeni, meg ki tudja, lehet felfigyel ránk a Vogue is – felsóhajtok – Nem vagy éhes? Csinálhatok valamit. Közben mesélhetnél ezt-azt, hogy kivel nem kellene jóban lennem az egyetemen, kiről mit kell tudni, kikkel szoktál lógni meg ilyenek.
– Hát... Ott lenne a nyelvem hegyén, hogy valószínűleg azért, amiért te is, de valamiért úgy érzem, hogy nem tartanád viccesnek, hanem azt hinnéd, hogy csak sajnáltatni akarom magam, és nem abból ÉLEK, hogy önmagamat oltom – ezt a védelmi mechanizmust még kövéren szedtem magamra, mert hát ha folyton viccet csinálsz saját magadból, akkor a többiek már nem tartják annyira jó poénnak, szóval évekig voltam a vicces haverlány, aki a bulikon vissza tudja forgatni az időt, és az éjszakák végtelenné nyúlnak –, szóval az énemnek ezt az UTOLÉRHETETLENÜL vonzó részét egyelőre tartogatom arra a pontra, amikor a kettőnk dinamikája már elég kényelmes és otthonos lesz ahhoz, hogy megengedhessem magamnak. SZINTE VISZKET A TENYEREM, ÚGY VÁROM. Azért aztán csak felnevetek, hogy még HUDSON legyen hálás NEKEM, hát, ömm-- – Na, jó, azért... szóval IZÉ, ha majd meglátod ezt a Hudsont, akkor hidd el, úgy fogod érezni, hogy mi lehetünk hálásak azért, amiért megtisztel minket a jelenlétével, mert egy olyan esztétikai élményt kölcsönöz, hogy ha valaha el kellene passzolni a lakást, csak akkor hívnék vevőket, amikor ő is itt van, és kajak azt kamuznám, hogy jár a kéróhoz – mondom nevetve, és közben éppen csak el nem csöppen a nyálam, mielőtt megráznám a fejemet. – Meg igazából én vagyok rohadt hálás neked és neki is, mert... És itt nagy levegőt veszek. – Jordyn, baszki, nem akarok csóró lenni! – OKÉ, valóban feszült vagyok. – Mármint, pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire hülye picsásan hangzik, meg vannak ennél sokkal nagyobb gondok is az életben, meg ANNYIRA nem vagyunk gazdagok, vagy... nem VOLTUNK annyira gazdagok, de én egészen eddig a pillanatig azt hittem, hogy ez így full normális, és hogy ez az alap, és most tökre be vagyok parázva, hogy mi lesz, ha még tovább romlik a helyzet, érted? Szóval tényleg, én köszönöm, hogy becuccolsz, és ha nem lenne elég, hogy fizetsz, az is kurva jó, hogy végre itt vagy, mert bazira hiányoztál! – És ezzel majdnem kicsapom a shake-et a kezedből, ahogy félig a párnán fekve beléd kapaszkodom, és összehunyt szemmel kezdem visszafejteni, hogy mennyire tűnhetek elkényeztetett libának. Baszki, amíg dagadt voltam, legalább senki sem vádolhatott ilyesmivel, NA DE MOST? – Te is kurva jól nézel ki, pedig azt hittem, hogy annál szebb nem lehetsz, mint ahogy elköltöztél – mondom, ahogy lehámozom magam rólad. – Ragaszkodom hozzá, hogy megtaníts épelméjű szelfiket készíteni. Igazából már azzal segítenél, ha valahogy megmondanád, hogy kell NEM hülye fejet vágni, ha rád szegeződik egy fényképezőgép. És az egyetemre beiratkoztál már? Mi lesz a főszakod?
-Szóval ki ez a Hudson?- Igazából ezt most csak azért kérdezem, mert valahogy el akarom kezdeni a beszélgetést mivel látom rajtad, hogy kicsit feszült vagy és most nem tudom, hogy ez azért van-e mert ilyen pofátlanul gyorsan becuccoltam hozzád vagy mert visszajöttem vagy mert már tökre megbántad, hogy felajánlottad, hogy nálad lakhatok.
Jó persze valamilyen szinten érdekel is, hogy ki ez a Hudson, mert mégiscsak ide fog költözni és azért jó tudni róla ezt-azt, de most engem jobban foglalkoztat mondjuk az is, hogy amúgy milyen KURVA JÓL nézel ki. Mármint azt leszámítva, hogy olyan mintha nem is tudom, mindjárt elbőgnéd magad? Vagy elkezdenél kiabálni? Nincsenek természetfeletti képességeim, de Mack olyan szintű stresszhullámok érkeznek felőled, hogy egy picit tényleg aggódom. Csak ne rakj ki. Légyszi. Szóval nem tudom eldönteni azt se, hogy most illendő-e megjegyeznem, hogy az igen kisanyám, eléggé dög lettél. Láttalak képeken, mert azért ott az instád meg a facebookod, de az nem adta vissza annyira a változást, mint így itt most élőben. Úgy döntök ezt a témát még nem boncolgatom.
- Ó – mármint tényleg ó, vagyis kicsit elnyílik a szám és úgy is marad, mert az én célom az lett volna a kérdéssel, hogy kibillentselek a szorongásodból, de úgy tűnik, hogy a Hudson-témával nem hogy nem javítottam a helyzeten, hanem még kicsit rontottam is. - Mondjuk nem értem, hogy miért lakna veled szánalomból – dőlök hátra a kanapédon és veszem az ölembe az egyik párnát – Mármint alapból azt se értem miért szánna. De ezek alapján amúgy elég fasznak tűnik, vagyis hát ezt abból gondolom, hogy így vélekedsz arról, hogy ő mit gondol rólad – a shakemért nyúlok, amit még idefele úton vettem és most úgy szürcsölök egyet a szívószálon keresztül, hogy közben tökre komoly tekintettel nézek rád. - Szóval nem értem miért szánna téged bárki is, Mack. Ez a Hudson is inkább hálás lehetne azért, hogy megengeded neki, hogy itt lakjon – követem a tekinteted a csuklódra, meg utána a telefonodra és erről jut eszembe, hogy megígértem anyámnak, hogy majd jelentkezem, ha már itt vagyok nálad meg apámnak is szólok, hogy kell-e még valamit áthozatni otthonról - Ezzel csak azt akarom mondani amúgy, hogy én végtelenül hálás vagyok neked, meg tökre nagylelkű vagy és csodálatos és nem tudom kifejezni magam, hogy mennyire örülök ennek az egésznek – igen, lehet már ezt elmondtam egyszer amikor beléptem a lakásba, de még mindig úgy érzem, hogy bizonygatnom kell valamit – Meg amúgy kurva jól nézel ki – úgy vagyok vele, hogy már mindegy meg tényleg frusztráló az idegességed, ami kicsit rám is átragad szóval ha már itt tartunk akkor még öntök egy kis olajat a tűzre – Te Mack, van valami gond? Feszültnek tűnsz. Meggondoltad magad? Ha igen, csak szólj mert azt is megérteném meg minden – de azért ne rakj ki, lécci.
Elküldésének ideje -- Szomb. Jan. 23, 2021 8:32 pm
strange ways here we come
– Szóval ki ez a Hudson? Elpattan az ajkam, és fojtogatni kezd a vaníliaillat.
Délelőtt már-már hisztérikus takarításba fogtam, éppen csak annyi volt a bökkenő, hogy tegnap, tegnapelőtt, tegnapelőtt előtt, tegnapelőtt előtt, (hogy tudnám-e a végtelenségig folytatni? Ó, IGEN) szóval na, hát mindennap takarítok, mert bazi jó feszültség-levezető, ÉS MANAPSÁG MONDHATNI FESZÜLT VAGYOK – ezt összeszorított fogakkal közöltem a felmosóval is –, meg amúgy is túlságosan szép ez a lakás ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mint Blaze-ék albérlete, szóval a hisztérikus takarításom meglehetősen kiábrándító és ki nem elégítő volt, ellenben legalább még jobban elkezdtem szorongatni, mint előtte. Vaníliás illatú gyertyát gyújtok, kissé megkönnyezem, nem csak lélekben, mert hát lássuk be, a jelen anyagi helyzetemben valószínűleg ez volt az utolsó Yankee Candle, amit vettem, és hát az az igazság, hogy így visszatekintve tökre nem illatgyertyákra meg ultra szuper felmosó- és tisztítószerekre kellett volna költenem az apanázst, ugye? De hát a faszom gondolta volna, hogy az apanázs egyszer csak megszűnik, és nyilvánvalóan az apanázs mindkét forrása – apa és anya, bár nem értem, hogy akkor miért nincs anyanázs is! – sem gondolta volna, és az van, hogy amikor ezt így előadták, és még ők érezték szarul magukat, brutál bűntudatom támadt, amiért a nevezett apanázst, nos, nem félretettem, hanem illatgyertyákra és takarítószerekre költöttem. Aggasztó arányban. Szóval a lehető legjobbkor jött az üzeneted, és a hisztérikus takarítást követően hisztérikus vágyat éreztem arra, hogy bő pólókba bújjak, mert amikor utoljára találkoztunk, harminc kilóval több voltam, és valahogy nem tűnt helyesnek, hogy most harminc kilóval kevesebb vagyok, de az is lehet, hogy csak a női barátságok törékeny mivoltát egészen átértékeltem, mióta Sadie-vel, nos, történtek dolgok. És, nos, nem feltétlenül a Sadie hibájából.
...ez a gondolat pedig erőteljesen fejbe vág, amikor mintegy pár órával később, az amúgy baszott nagy nappali-konyhában üldögélve megkérdezed, hogy ki ez a Hudson, nekem pedig elpattan az ajkam, és fojtogatni kezd a vaníliaillat. – Ö, egy srác, hát, ő is itt fog lakni velünk, mert... asszem, valamilyen szinten szán, és nyilván ez az egyetlen érzelem, amit ki tudok váltani, de hé, mennyire hasznos tud lenni, nem? – És kínosan nevetgélek, és annyira zavarban vagyok tőled, tőle, ettől a kérdéstől, meg attól, hogy NEM TAKARÍTHATTAM HISZTÉRIKUSAN, hogy ránézek a karórámra, de valójában sosem hordtam karórát, szóval csak a csuklómra, aztán inkább a telefonomra, és megállapítom, hogy még azért van úgy huszonkét óránk, mielőtt ő is megjelenne. Huszonkét órám, hogy ne legyek egy cseppfolyós paca a padlón. Bár hé, akkor legalább lenne mit feltakarítanom!
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
