Late at night, eleven, we're cruisin'Lately I've been watchin' your movementsIf I'm the only one that you're choosin'Am I your favorite drug you've been usin'?

Hudson. Oké, tényleg kicsit hivatalosan gördül le a neved a számról. A fejemben elterveztem az egészet, amit mondani akarok neked, ahogy mondani akarom, hogy hol nevessek egy kicsit, hol igyak egy kortyot a borból (természetesen az nem volt opció, hogy ne igyunk mellé). Mondjuk ott kicsit más volt a hangulata az egésznek, valahogy könnyedebben ment minden. Most egy kicsit úgy érzem magam, mint Angelina Jolie a Mr és Mrs Smith-ben a családi vacsorán, ahogy ugyanígy ülnek Brad Pittel – mondjuk az a film hozta őket össze, szóval érted annyira mégse rossz ez a hasonlat. Leszámítva, hogy nem akarlak kinyírni – meg remélhetőleg te se akarsz kinyírni engem (ezen lehet hamarabb is elgondolkozhattam volna, például mielőtt összeköltözök veled anélkül, hogy bármit is tudnék rólad, azonkívül, hogy Mack arra használna, hogy még kívánatosabbá – oké talán nem ezt a szót használta, de most éppen bekapsz egy falat húst és hát nekem pont ez jut eszembe – varázsolja a házát, ha éppen eladná). De egyébként meg tökre lehetnénk mi a BRANGELINA páros csak mondjuk a mi nevünk nem lenne ennyire menő, de az tény, hogy mindketten eléggé jól nézünk ki ahhoz, hogy Brangelinához hasonlítsam magunkat.

Szóval.

Megkönnyebbülök, amikor olyan lazán rángatod a vállad a bocsánatkérésemre és most tökre bánom, hogy nem melléd ültem le, hanem az asztal másik végét választottam – még akkor is ha amúgy nem olyan hatalmas étkezőasztalról beszélünk – mert ha most ott ülnék melletted, akkor biztos a nyakadba borulnék a nagy megkönnyebbülésemben.

-Hát ezt én is remélem – bólogatok egy mosoly keretében – Nem igazán voltunk jóban Sadievel és nem tudom, hogy mennyire akarna még mindig megölni vagy, hogy egyáltalán tudja-e, hogy ő lett volna a bálkirálynő ha nem fizetem le azt a srácot, akinek most nem jut eszembe a neve – két másodpercet azért még adok magamnak, hogy eszembe jusson a név, de hát amikor először említette Blazet Mack, akkor se tudtam, hogy kiről van szó – szóval az eléggé nagy törés volt az életében – vonom meg a vállam végül. Mármint remélem, hogy az volt, mert nekem az lett volna ha a helyében vagyok.

- Egyébként – újabb korty bor után kicsit hátra dőlök a székben – Ha majd ráérsz esetleg eljönnél velem a TO-ra? Mack megígérte, hogy eljön velem mielőtt – itt egy pillanatra beharapom az alsó ajkam, de csak pár másodperc az egész – Nem sok unalmasabb dolgot tudok elképzelni és van egy csomó dolgom még ott, szóval ha szeretnél társulni az unatkozásban annak tökre örülnék – oké, biztosan van ennél jobb lakótársaknak való program is, de sajnos már nem tologathatom tovább és egyedül menni tényleg kurvára nincs kedvem – Ja és képzeld, bevettek a pomponcsapatba szóval ha minden igaz a következő meccseden már a pálya széléről fogok szurkolni, azt nem ígérem, hogy a piramis tetejéről de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy Sarah-Jane eltűnjön onnan – és ez lesz az én ajándékom Macknek, amikor visszatér. Egy Sarah-Jane mentes csapat.

-Egyébként van programod későbbre? –ezt pedig igyekszem nem úgy kérdezni, hogy kiérezhesd belőle a reményt aziránt, hogy esetleg itthon maradsz, mert nem akarlak teljesen kisajátítani, egyelőre beérem azzal, hogy megetethettelek – bár a desszert még hátravan, a borból is egészen sok van és lehet, hogy találtam egy tök jó filmet a Netflixen, amit jó lenne nem egyedül megnézni.

Your eyes, they shine so bright, I want to save that light I can't escape this now, unless you show me how When you feel my heat

Félig teli szájjal bólintok a kérdéseidre, mert anyukám azt tanította, hogy teli szájjal pofázni illetlenség,  ezért én onnantól rendre teli szájjal pofáztam a vacsorák közben, a végtelenül elutasító magatartása és kisugárzása viszont egy életre traumatizáltak, szóval már csak a nyomorult angliai palotánkban pofázom teli szájjal kaja közben.

Hudson.
Elképzelem, hogy egy hosszú, feketére lakkozott asztal túlsó végén ülsz ebben a szettben (kicsit lehet, hogy hasonlítasz anyámra, de ebben a gondolatban nem akarok nagyon elveszni) – a cicanadrág-pulcsi megoldás is teljesen rendben volt, érted, nem kaptam még annyi időt, hogy ráunjak a seggedre fenekedre (figyeled, mekkora úr vagyok? cenzúrázom magam itt gondolatban), amit csak az a vékony kis pamutréteg takar, miközben úgy kavarsz főzés közben, mintha az tök oké volna egy idegen előtt, akivel a nagy semmiből összecuccoltál (vágom ám, hogy emberek csinálnak ilyet, főleg a mi korunkban, én is megtettem korábban, nézd mi lett a vége!), és kicsit mindig megijedek, mert hajtottam már rá csajokra, akikkel együtt laktam egy rövidke ideje (tudod, Sadie nem hajolgat sokkal bénábban, amikor semmi kis cuccokban jógázgat a kibaszott nappali kibaszott közepén, persze, mióta kiköltöztem, lehet, hogy simán leszokott róla, nem azért, mert nekem szóltak volna az előadások, DE), és nem, sosem sült el jól (mind az egy alkalom, de egyből egy, az szar arány, akárhonnan is nézzük), szóval már akkor is kényelmetlenül éreztem magam kicsit, amikor belegondoltam, hogy Mack és én smároltunk (jó volt, nem kérdezted, ja, ez most a nagy vallomások pillanata), aztán seen-en hagyott, MAJD összeköltöztem vele, mert az ugye tök normális, tehát ---
lássuk be, nem teljesen tisztázottak az erőviszonyok.
Mert nem beszéltünk róluk.
Hál’ istennek!

Erre itt ülsz a se nem hosszú, se nem feketére lakkozott asztal másik oldalán, nekem mégis az a benyomásom a hanghordozásod alapján, hogy valami nagyon súlyosat, nagyon fontosat akarsz mondani, ennek örömére pedig kicsit torkomon akad a bor. Na, nem annyira, hogy tekintélyem – van olyanom? - veszítve fuldoklásba kezdjek, csak diszkréten könnybe lábadnak a szemeim.
- Ugyan - vonom meg a vállam, mert ugyan kedvem lenne ám azt mondani, hogy ne viccelj, Jordyn, én sem voltam valami jó arc az elmúlt hetekben, lassan hónapokban, nem lenne feltétlenül igaz. Mármint nyilván én sem vagyok a világ legjobb feje non-stop, mégis én mostam az ablakot kétnaponta abban a reményben, hogy Mack egyszer csak betoppan, és elámul, hogy milyen jó a kilátás. Én voltam az is, aki a hátad simogatta, amikor VÉGRE hazaértél a lakásba, ahol kegyetlenül egyedül éreztem magam úgy is, hogy Cica Úr nem annyira akart rólam lekattanni, és nekiálltál sírni, mert ---
Jó, bazmeg, értem ám, hogy te is legalább olyan szarul érzed magad itt, mint én.
Oké, nyertél, te biztosan még szarabbul, elvégre mi csak smároltunk a csajjal, mielőtt seen-en hagyott volna. Ezeket szerintem már simán megtette veled is, szóval ezt most ne vedd panaszkodásnak.
- Köszönöm az ízlésemre tett burkolt bókot - megemelem feléd a poharat, ha már olyan tökéletes, belekortyolok én is, addig is időt nyerek a válaszra - nem, kiabálás nem rémlik, de lehet, hogy nem voltam elég jó hozzá. A nyögdécselést, meg a pózolást tuti pornófilmekból tanulta. Vagy istenadta tehetség, ezt már sosem tudjuk meg. Remélem.

Late at night, eleven, we're cruisin'Lately I've been watchin' your movementsIf I'm the only one that you're choosin'Am I your favorite drug you've been usin'?

-Kérsz még egy pohárral? – igazából csak udvariasságból kérdezem, de arra már nem adok időt, hogy válaszolj is rá, újból teleöntöm a poharad a vörösborral, ami tökéletesen passzol a steakhez amit – megint – tökéletesre sütöttem és elképesztően jól néz ki, nem véletlen néztem annyiszor mostanában a Hell’s Kitchent Gordonnal és Cica úrral. Szóval ez a héten a harmadik ünnepi vacsora, de ez most nem az eltűnt barátnőnk hazatérésére (itt jogosan vetheted majd fel, hogy minden második napon úgy gondolom, hogy hazajön) hanem ez most egy köszönöm vacsora, tőlem Neked.
- Ízlik? – nézek rád miután visszaülök a helyemre és bekapok egy falatot, közben majdnem elsírom magam, mert egy pillanatra elbizonytalanodok, hogy tényleg jó lett-e mert még nem dicsérted meg elégszer aztán erről az jut eszembe, hogy Macknek se fog ízleni ha véletlen most jönne haza, erről meg megint lehoz az életről a tény, hogy Mack ELTŰNT.

De egyébként nem fogok megint sírni. Mert már tudjuk, hogy Mack is egyike az eltűnt boszorkányoknak és a polgi nagyon komolyan veszi az egészet, úgyhogy már biztosan csak napok kérdése és Mack itt fog velünk vacsorázni, borozgatni meg Cica úr is itt lesz, hogy a lábatokhoz dörgölőzve doromboljon.  Mert azonkívül, hogy várunk mást már nem tehetünk – hiába megyek tüntetésekre, hiába hívogatom apámat napi kétszer, hogy sikerült-e valamit megtudnia, most, hogy az egész kormány rá van állítva az eltűnésekre így az, hogy naponta ötvenszer csekkolom, hogy a snapchat térképen megjelenik-e Mack … Nem hiszem, hogy sokra vezet. Mostanra már nagyjából elfogadtam. Szóval arra gondoltam, hogy ezt az estét minimális sírdogálással akarom tölteni és mondjuk maximális piálással. Ami nem feltétlenül a legokosabb dolog, meg lehet ennél a maximális sírdogálás és minimális piálás jobb lenne, de a szükség nagy úr!

Ezért is dobtam neked külön üzenetet, hogy hozz valami extrán drága bort, mert főzök meg jó lenne egy kicsit kikapcsolódni. Sőt, most az eddig megszokott cicanadrág – melegítőfelső szettemet is lecseréltem egy kevésbé tomboy outfitre, kivasaltam a hajam és kipróbáltam a Canyon-féle rúzst is amiről rögtön posztoltam is storyt instára – mert amúgy tényleg csodálatos színe van, szóval nem kamu hypeolás volt!!
- Hudson – köszörülöm meg a torkom, mert valljuk be nem a legjobb oldalam mutattam eddig, de hát végülis tökre érthető, mert éppen csak visszakaptam a legjobb barátnőmet és máris elvesztettem emiatt pedig eléggé magam alatt voltam és azonkívül, hogy majdnem mindennap főztem rád ránk nem igazán voltam az a jófej lakótárs, akit esetlegesen Mack beharangozhatott. Már ha jófej lakótársnak állított be, ezt nem tudom pontosan, meg a vacsorákon kívül nem is nagyon voltam itthon, mert kicsit kellemetlenül éreztem magam – jó még most is amúgy – Mack házában Mack nélkül – Köszönöm, hogy elviseltél az utóbbi időben, de jelzem összeszedtem magam – jó ez nem azt jelenti, hogy holnap nem foglak megkérni, hogy majd takarítsd meg az ablakokat (tudom, hogy múlthéten is megkértelek, de ha visszatér a KEDVENC boszorkányunk, akkor a háznak ragyognia kell!!!)
- És időközben rájöttem, hogy nem is tudok rólad olyan sok mindent – amiket meg éppen tudok azt még Macktől, egy Loraine nevű csajtól az egyetemről (bár ő meg pont olyanokat mesélt amikről nem tudom, hogy akartam-e tudni), meg azokból a megfigyelésekből tudom, amikor a kanapén ülve a reggeli kávémat kortyolgatva bámultalak lopva rád pillantottam miközben úgy csináltam mintha el lennék merülve valami egyetemi jegyzetben – Szóval ez a vacsora most neked szól, megihatjuk ezt a bort, ami amúgy tökéletes választás volt, közben meg mesélhetsz, hogy Sadie tényleg pornósan kiabál-e a szex közben. Jó, csak vicceltem – vigyorogva belekortyolok a borba – Más infókkal is beérem.