i am teaching you to be selfish

let me repeat it

– Ne ismételgesd már, hogy MI! – Mint azok a lovagok a... IZÉ, lány vagyok, nekem még a vicces Monty Pythonok sem viccesek, de most már tényleg kezdek besokallni attól, hogy te SZÁNDÉKOSAN azt érezteted velem, hogy buta vagyok, amikor most éppen gyászolnom kellene! (Jó, mondjuk, az is igaz, hogy gyász helyett éppen tisztességesen beekizem, mint mindig, de ezt most hagyjuk, mert nem rólam van szó, hanem egy ÚJABB dologról, ami miatt bocsánatot kérhetnél, ha már úgyis ennyire jól megy ez neked!)
– Mi? Most? Itt, ahol meghaltak egy csomóan? Pfuj, Romulus – mondom rosszallóan, mert már megint nem tudom, hogy minek nézel engem: jó, hát, persze, reggeli helyett lefeküdtem a testvéreddel, de nálatok legjobb esetben is csak penészszagot éreztem, nem a fertőtlenítő és a fertőtlenítővel bénán eltüntetni próbált vér szagát.
– Vagy... hát, te szeretnél? – Jó, azért megadom a lehetőséget, NA, senki se mondhassa, hogy nem vagyok önzetlen és tüneményes! – Nem úgy értettem a bondingolást, mint ahogy szerintem most te érted a bondingolást, hát mindenről a szex jut eszedbe? – És LEGIT ki vagyok akadva, mert hihetetlen, hogy egy normális beszélgetést sem lehet folytatni!
Elsőre nem igazán tudom Batmant sem hova rakni – ez megint valami perverzió? –, de aztán ugye belekeveredünk az egyik filmes univerzumból a másikba, és már megint a ketrecharcoknál tartunk, tehát logikus azt feltételeznem, hogy te már megint össze akarod veretni magad, és igenis mazochista vagy, és ez valahol megint csak egy perverzió, tehát újfent a SZEXRE gondolsz, Romulus. Szégyellhetnéd magad!
– Hát te – mondom aztán úgy, mintha amúgy nem lenne teljesen egyértelmű. – Nem erről magyaráztál a múltkor? Csak egy kicsit vissza kéne venned a szexuális célozgatásokból – biccentem oldalra a fejemet, azzal viszont teljesen egyet tudok érteni, hogy Silver falkája egy kalap szar volt, bár nézzük a jó oldalát: legalább eddig tudtam, hogy ki alatt kellene keresnem a nővéremet, ha nem lennék rá fullra berágva az elmúlt évek miatt.
Kettőt forgatok a tabin a számban, aztán melléd dőlök, hogy figyeljem az ádámcsutkádat, és onnan próbáljam meg kiolvasni, hogy hogyan tovább.
– Ott van Ortega falkája is, nem? Állítólag részvényes a Netflixben. Ha annyira guildezni akarsz, akkor megkérdezhetem neked, hogy mit szólna egy mazochista, ketrecharcos, inkább alfa, mint béta, icipicit szexuálisan túlfűtött, kicsikét féltékeny, de amúgy egész jófej farkashoz. Ha gondolod, én is beszállhatok veled, már ha nincs náluk... izé, felvételi, mert azon tuti elbuknék – vetem fel kedvesen, aztán megdörzsölöm az orromat, mert már kezdi nagyon baszni a fertőtlenítő szaga.
– Ezt amúgy nem kéne bejelentenünk a rendőrségen?

i heard that evil comes disguised

like the city of angels

-Hogy mi? – mármint nem azért, hogy mi mert nem tudom mi az a személyes névmás, hanem azért hogy mi mert most nem tudom te tudod-e vagy csak random bedobtad, mert az előbb még elbizonytalanodtam, hogy most akkor mi van, de Marjory én tökre tudtam, hogy mit akartam mondani erre te meg itt BARKÓBÁZOL . Szóval igazából kicsit én is stresszes leszek és azért nekem is van PTSD-m a gyerekkorom miatt, szóval kurvára nem haladunk jó irányba.
- Mert igazából nem akarsz szexelni? – vonom fel a szemöldököm, mert ez azt jelenti, hogy félreértelmezem a viselkedésed, ami azt jelenti, hogy igazából te se akarsz velem szexelni és ez most amúgy tökre szarul is esik egy pillanatra még akkor is, ha én igazából – már – tényleg nem akarlak megdugni! Na nem azért, mert ne néznél ki jól csak hát már tökre megkedveltelek és tiszteletben tartom a barátságunkat -!!! – így nem jegyzem meg, hogy amúgy már párszor megígérted, hogy leszopsz. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy csak azokkal szexelek akiket nem tisztelek meg nem kedvelek, mert az azért ez nem így van – vegyük például Esmét, mert őt … jó mondjuk inkább ne vegyük példának.  

Ha szuperhős lennél Marjory, akkor tuti valami olyan szupererőd lenne, hogy egy másodperc alatt tökre összezavarsz másokat és elfelejtik egy pillanatra, hogy miért is jöttek. De szerencsére most egészen gyorsan túllendülök ezen a ne forgassak benned semmit dolgon, meg aztán kiderül, hogy a nővéred is tényleg túlélte az egész mészárlást – ez azért jó dolog nem? – és már ott is vagy a vállamon, meg a csillámpor is ott van a pólómon, meg mindennek Marjory illata lesz – amit amúgy tökre szeretek! – én meg megsimogatom a hátadat, mert úgy érzem, hogy lett még egy húgom – na már nem olyan, mint Esme hanem, mint Mimi!
- Mondanám, hogy nem kell ezektől tartanod, de lehet valaki megátkozott minket gyerekkorunkban szóval – vonom meg a vállam, ami azért hülyeség, mert te rajta fekszel, de tényleg próbálom előadni, hogy amúgy nem mindig mi sodorjuk bele magunkat a szar és veszélyes helyzetekbe, hanem csak a körülmények áldozatai vagyunk – Bartieval is bondigolni akarsz? – vonom fel a szemöldököm, mert akkor tényleg szép Eastaughffe gyűjteményed lenne, de azért csak megelégszel Remusszal. Vagy nem is ilyen bondingolásra gondolsz – Vagyis mit értesz a bondingolás alatt?

Közben lehet amúgy ezt nem akarom tudni. Aztán meg csak hallgatlak és próbállak követni, de közben megfájdul a fejem, mert amúgy érzed ezt a fertőtlenítő szagot, ami átjárja az egész helyet, hogy elnyomja a vér szagát? Na meg persze azért kicsit abba is belefájdul, hogy akkor most – Wow, Marjory. Erre most nem is tudok mit mondani – mármint tényleg elképesztő a párhuzam meg az egész mazochista-szadista dolog amiről itt beszélsz, meg eddig nem is gondoltam magam mazochistának, mert én inkább azt szeretem amikor én húzok be valakinek, de akkor ezek szerint azt is szerethetem, amikor engem vernek szét?

Ezt meg már annyira nem bírom tovább, mert nem ilyen mély témákról akarok beszélgetni, hanem csak szimplán arról, hogy jól vagy-e meg akkor mi a faszt csináljunk falka nélkül. Szóval inkább csak bekapom az ekit amit adtál közben figyellek, ahogy forgatod a szádban meg a karácsonyról mesélsz.

- Nahát én meg azt kívántam egészen sokáig, hogy Batman mentsen meg karácsonykor – jegyzem meg aztán tökre meglep a kérdésed és mivel eddig én is csak játszadoztam a nyelvemmel meg a tablettával, most abbahagyom és kicsit összevonom a szemöldököm, mert nem mondasz hülyeséget!

- Nem tudom. De Vin Dieselt ne keverjük bele, mert nem szeretem. Akkor olyan Fast and Furious banda lennénk és szerintem tök gázak. Meg azok is gázak, akik arra verik, hogy agyon turbózzák az autójukat aztán meg versenyeznek. Költhetnénk valami rendes dologra is azt a sok pénzt. Mondjuk drogokra vagy ketrecharcokon fogadásokra – vonom meg a vállam – De amúgy az eredeti kérdésre visszatérve… Falka? És ki lenne az alfa? Remus? – itt azért felröhögök, mert talán az a Remus akit jogi pályára szántak tökéletes alfa lett volna, de a mostani Remus, aki lyukas alsónadrágban szexel a konyhában a sógornőjével – kamu sógornő, oké – hát …
- Amúgy lehet nem is kell falka – hátra hajtom a fejem, miközben a tabletta végképp felszívódik – Azonkívül, hogy rád kellett vigyáznom semmi jó nem volt ebben az egészben.

i am teaching you to be selfish

let me repeat it

– Akkor személyes névmás? Úgy hívják? Basszus, bestresszeltetsz – mondom, és tényleg stresszelek, mert PTSD-m van a középiskolától – na nem a tanulás meg úgy az iskola miatt, mivel érettségim sincs, nyilván nem voltam az a fajta stréber, aki annyira befeszült volna a tanulás miatt, ez sokkal inkább köszönhető az otthoni viselt dolgainknak –, csak hogy aztán számomra is váratlanul leejtsem a vállamat – eddig észre sem vettem, hogy feszülten felhúzom –, és csalódottan oldalra döntsem a fejemet.
– Muszáj bennem forgatni a tőrt a múltkori éjszakánk után? – És még a szemem is résnyire szűkül, mert ugyebár neked ANNYIRA nehéz volt, hogy álló farokkal kellett manőverezned mellettem. Hát jó reggelt, Romulus, senki sem kért rá, hogy ne szúrj meg, nem? Vagy igen? NA, UGYE.
De aztán persze hirtelen lesz sokkal nagyobb gondunk is annál, mint hogy nem akarsz velem szexelni – nekem ugyebár ez azért gond, mert fáj a hiúságomnak, és hát, LOL, abba szerintem nem kell belemenni, hogy NEKED ez miért gond –, és bár a faszom tele van a nővéremmel, azért mégis megnyugtató a tudat, hogy életben van. A kérdés persze az, hogy erről vajon a lánya is tud-e, de túl fiatal és túl szép vagyok ahhoz, hogy officially is nagynéni leszek, szóval nem most fogok jóságos tündérkeresztanyaként megjelenni a számára, hogy felvilágosítsam.
Ahhoz legalább varázsgombáznom kéne.
– Ja, de nem lehetne, hogy ne mindig attól kelljen félnem, hogy kipurcantok? Érted, Bartie esetében eddig csak attól tartottam, hogy tudom is én, elhalnak a végtagjai, amiért egész nap a szobájában üldögél, de aztán végül is nem találkoztunk annyit, hogy elég komolyan bondingoljunk a tényleges aggódáshoz. – Előbb ingatom a fejemet, aztán megrázom. – De hé, nézzük a jó oldalát, most már nem kell attól félnem, hogy te, mazochista barom, laposra vereted magad, mert élvezed! Ami neked nyilván nem jó, mert te élvezed, de én azért örülök neki. Akkor emiatt most szadista vagyok? Ez akkor most jó a mazochizmusodnak, hogy nekem az a jó, hogy neked nem rossz, de neked meg az lenne a jó, ha rossz lenne, és mégsem az, és én ennek örülök?
Hihetetlen, hogy nem zavarodtam bele!
– Egyébként? LOL, semmi? – Összevont szemöldökkel hajolok egy kicsit hátra, aztán megrándítom a vállamat. – Tényleg semmi, mindjárt itt a karácsony. És minden szar – nevetek fel, aztán biccentek, hogy persze, kapd csak be az ekit, én is azt kapom be, ha már a farkadat nem veszed elő. Hátradőlök a kanapén, ahogy szőlőcukorként forgatom a számban a tablettát. – Kiskoromban minden karácsonyra azt kívántam, hogy mentsen meg a nővérem. De úgy tűnik, idén is csak a saját seggét mentette. Good riddance – teszem hozzá, aztán rád sandítok. – És nálatok mi a helyzet? Ti amúgy így miért nem vagytok egy falka? A családdal? Lehetnétek a Család, olyan vin dieselesen – dobom be mintegy mellékesen, és kettőt forgatok a számban a tabin.

i heard that evil comes disguised

like the city of angels

-Hát – igen? Nem, azért ezt nem mondom, de most ezzel a visszakérdezéssel kicsit elbizonytalanítottál, mert nem gondoltalak butának inkább csak nem is tudom, néha ... egyszerűnek? Azzal meg nincs gond, mert csak néha vagy egyszerű az esetek többi részében inkább bonyolult szóval … - nem erre gondoltam – fejezem be csak aztán meg affektálsz és azért már jó párszor  láttalak és hallottalak affektálva beszélni és tökéletesen tudom, hogy ezek után mi szokott következni.
- Nézd Marjory ez most tök komoly, nem akarok veled szexelni – sóhajtok fel, mert mégiscsak affektálva beszéltél velem az előbb szóval gondolom valami ilyesmi felé akartad irányítani a csevegést és jobb előre leszögezni ezeket a dolgokat, nem?

Azt mondjuk nem értem mit találsz viccesnek abban, hogy meghaltak a többiek. De gondolom csak a sokk az, ami miatt így reagálsz – meg talán, mert be vagy tépve? – szóval most nem jegyzem meg, hogy ez nem éppen vicces, hanem türelmesen várok míg leesik neked is, hogy mi történt.  Figyellek, hogy majd esetleg elájulsz-e el kell-e kapnom vagy akarsz-e valami olyan őrültséget csinálni, amiben megsebeznéd magad, de szerencsére csak a telefonodért nyúlsz.
- Igen, még azelőtt felszívódott, hogy megtörtént volna az egész. Legalábbis Seth ezt mondta a telefonban – nem ápoltam közeli viszonyt a nővéreddel, ő mindig is megközelíthetetlen volt Silver mellett, de azért rákérdeztem, hogy esetleg ő is az áldozatok között van-e mert akkor máshogy kellett volna felkészülnöm a veled való találkozásra.

- Figyelj, nem is kell – mármint tényleg nem kell mondanod semmit, hallottam a Nymphről, hallottam Jeremyről – jó, ki ne hallott volna róla, amikor minden bulvárlap lehozta a hírt – szóval most tényleg nem kell mondanod semmit. Mondanám, hogy meglep a felém nyújtott tabletta, de jelen helyzetben inkább csak elveszem, hogy majd ne te edd meg ezt is aztán meg már ott is vagy a nyakamban és amikor a családomat említed azért csak elmosolyodok – Ez sajnos velünk jár, de a sok öröm és – itt most eszembe jut a kapcsolatod Remusszal, de inkább nem teszek semmilyen megjegyzést – szóval a sok jó dolog ellensúlyozza, hogy aggódnod kell – közben azért simogatom a hátad is, mint egy rendes báty – Oké, Marjory – lehetnék amúgy meghatódottabb de az igazság, hogy tényleg meghatódok, hogy örülsz, hogy nem haltam meg csak hát ezt mégse fogom teljesen kimutatni – Ezt viszont bekapnám, ha már így felajánlottad – mutatom feléd a kis tablettát – Nem hiszem, hogy az asztalról jó ötlet lenne felszívni, mert egyszer láttam ahogy Silver a nővéredet ráfekteti és – elhúzom a szám – Szóval ja – azzal be is kapom és csak reménykedem benne, hogy majd valami megvilágosodást hoz magával, addig viszont  - És egyébként mi a helyzet? Azonkívül, hogy itt ragadtunk mindenféle falka nélkül mert kinyírtak szinte mindenkit – jó, lehet nem csak te vagy sokkos állapotban.

i am teaching you to be selfish

let me repeat it

– Kérdőszó. Vagy ez beugratós kérdés? Úristen, ennyire butának találsz? – Ha kibukom, mindig affektálok, meg mondjuk akkor is affektálok, amikor flörtölök, vagy amikor valamit nem értek, és lássuk be, hogy e körül a három tényező körül forog az életem, tehát amúgy tök felesleges külön kitérni arra, hogy affektálok, de hé, nem árt nyomatékosítani, nem?
Aztán ahogy válaszolsz, kettőt fordul velem a világ, én meg önkéntelenül felröhögök. Aztán – feltételezem – te nem nevetsz velem, szóval összevonom a szemöldökömet, és marad a gyomorgörcs.
– De, én... Nem, ez...
Előveszem a telefonomat, és gyorsan visszakeresem a nővérem üzenetét.
Egy időre fel kell szívódnom, vigyázz magadra, szeretlek!
Megmutatom neked is, bár nem biztos, hogy a „Csövesbánat” névből tudni fogod, hogy a nővérem küldte, meg talán azt sem fogod vágni, hogy mi jelentősége van annak, hogy Csövesbánat ilyeneket írogat nekem.
– Igazából fullra nem értettem, hogy miért ír egyáltalán ilyesmit, amikor KONKRÉTAN az egész életemben fel volt szívódva, de... – Rád nézek, aztán vissza a telefonomra, aztán megint rád. – Akkor lehet, hogy Tessa tudott valamit, és...
Körbenézek még egyszer a teremben. Jó, hát akkor ez azt jelenti, hogy amit az előbb vörösborfoltnak néztem, az valójában--
Megint felnevetek, ezúttal jóval keserűbben, aztán hátradőlök melletted, és hosszan kifújom a levegőt.
– Hidd el, most amúgy gecire ki lennék akadva, de asszem, Jeremy meg Titan miatt olyan szinten a padlóra kerültem, hogy erre már rohadtul nem tudok mit mondani – mondom fásultan, és csak nézek magam elé, tiktakol bennem az anyag, mire a táskámba nyúlok, előveszek még két tabit, és az egyiket feléd nyújtom.
Aztán észreveszem, hogy mit csinálok – megpróbálok valakit betépetni? azt nagyon gyakran csinálom, nem erre gondolok –, pár pillanatig fürkészem az arcodat, mintha nagyon-nagyon lassan processzelném az infókat, aztán ezúttal én kapaszkodom a te nyakadba, és olyan erősen magamhoz szorítalak, amilyen erősen a D-kosarasra pumpált mellemtől csak tudlak.
– Baszki, miért szól az egész életem arról, hogy E-izébizék miatt kell aggódnom? – kérdezem a válladtól, és igen, tiszta csillámos szájfény lesz tőlem a felsőd, de ennyi csillogás neked sem fog megártani. Hátradőlök, de talán a kelleténél még mindig erősebben kapaszkodom a válladba. – Most túlságosan be vagyok állva ahhoz, hogy megsirassam ezeket a faszkalapokat, de annak kurvára örülök, hogy te jól vagy, oké?

i heard that evil comes disguised

like the city of angels

Egy pillanatra kibillentesz a tökéletes bűntudatos, bad dog szerepemből, aki most kicsit szégyelli magát, mert nem keresett, mert megint majdnem azt csinálta, mint amit egy másik számára tök fontos – igen, Marjory, akármennyire is meglepő egészen a szívemen viselem a sorsod – nővel csinált már korábban. Semmi baj, hát azért még szép, hogy semmi baj mert az egésznek igazából Te vagy az oka. Tudod nem zavart volna, hogy lefekszel Remusszal – ha zavarnának az ilyen dolgok, akkor egész életemben szarul kellene éreznem magam – itt a problémám az időzítéssel volt. Nem tudtál volna mondjuk egy héttel később lefeküdni vele? Vagy ahogy véget ér az egy hetünk, mondjuk két perccel utána?

Azért jó érzés megölelni meg tudni, hogy itt vagy és úgy néz ki teljesen jól is vagy. Leszámítva, hogy mi? Valószínűleg én is olyan értetlenkedve nézek rád, mint ahogy te rám, mert hogy érted azt, hogy mi?
-Mi? Mi az, hogy mi? – nem értelek, összevonom a szemöldököm, figyelem ahogy leülsz mellém és még mindig kérdezgetsz és hirtelen kedvem lenne visszakérdezni, hogy most komolyan hogy érted, hogy miről? De nem Remus vagyok, hogy játsszam a hülyét – itt jogosan feltételezhetnénk ez azért van, mert nekem nem kell megjátszanom, de ez nem így van!!!! – így inkább csak felsóhajtok, mert úgy tűnik nem azért buliztál a gyilkosság éjszakáján, mert akkora sokkban voltál, hogy a gyászt – bár mondjuk nem tudom mennyire gyászolnál, mert nem úgy tűnt, hogy annyira szerves része lennél a falkának, meg azért én sem gyászolok úgy igazán, mert ez a falka kettőnknek csak olyan "tartozzunk valahova", valami nagyobb dologhoz téma volt – így akartad kezelni. Az az este csak egy szimpla kedd este volt.

- Meghaltak, Marjory – jó mondjuk lehet felvezethetném meg kicsit lehetnék kevésbé lényegretörő – Silver, a fiúk, alig maradt valaki életben rajtunk kívül.  

i am teaching you to be selfish

let me repeat it

Igen, de azért ez annyira nem meglepő, mert...
JÓ, JÓ, JÓ, ennél a pontnál azért már MAJDNEM felmerül bennem, hogy full jogosan nem válaszoltál – időközben azt is megfejtettem ám, EGYEDÜL, anélkül, hogy valaki fogta volna a kezemet, hogy szégyelltem magam a Remusszal történtek miatt, na, ez a szégyen nem tartott amúgy sokáig, kábé három percig, amíg be nem értünk a zuhanyzóba, de akkor is!
Hol tartottam?
Ja, tökmindegy, mert te kérsz bocsánatot. Akkor minden oké!
– Semmi ba--
Hát, eddig jutok abban, hogy kegyesen-cicásan MEGBOCSÁSSAK, amiért megcsaltalak a sógorommal a próbahetünk alatt, de erre felrántasz a kanapéról, és úgy ölelsz magadhoz, mintha legalábbis húsz éve nem találkoztunk volna – mármint, gondolom, így ölelik meg a többieket a népek húsz év után, még csak 19 vagyok, honnan a tökből tudnám? –, kicsit nem kapok levegőt a mellkasodban, de HMMM, finom E-random-billentyűcsapkodás-illatod van, és már asszociálok is a volt sógoromra – tökre sajnálom amúgy, tényleg! –, amikor elengedsz, és elkezdesz össze-vissza beszélni.
– Mi? – Miért kellett volna meghalnom? Be vagy tépve? Én vagyok betépve? Izé, én nyilván be vagyok, na de ennyire?
– Miről? Mi a tosz van? – Azzal leteszem magam melléd, és beleszagolok a levegőbe, hátha érzek valamit. De az az igazság, hogy olyan szinten szétdurrantottam a koksszal a szaglóhámomat az elmúlt napok során, hogy farkasregeneráció ide vagy oda, rohadtul feladtam a leckét a testemnek.

i heard that evil comes disguised

like the city of angels

Bűntudatom van. Ezt pedig csak felerősíted bennem, amikor még mielőtt meglátnál máris hozzám vágod azt, ami miatt most egészen szarul érzem magam. Nem válaszoltam, mert mérges voltam rád – jó igazából annyira már nem voltam mérges, meg az elején se mérges, inkább csalódott voltam ami egy részről érthető másrészt meg … Valószínű volt, hogy ez lesz.

Amikor pedig jött a hír, hogy micsoda vérengzés történt a falka helyén az első gondolatom az volt, hogy lehet, hogy az utolsó szavam hozzád nem volt a legkedvesebb ÉS nem válaszoltam az utóbbi tizenhárom üzenetedre sem, meg lehet, hogy megint lepasszoltalak Seannak. És az igazság, hogy kurvára szarul lettem, mert aggódtam, hogy esetleg Te is köztük vagy, hogy a következő frissítésnél a facebookon vagy twitteren majd az a szalagcím jön szembe egy zs kategóriás bulvár oldalon, hogy A Netflix feltörekvő sztárja, Marjory Stewart-Baxter egy brutális tömeggyilkosság áldozata lett.

Egy félórával később viszont bejelentkeztél valami random kocsmából instán és nagyon nem úgy tűnt, hogy halott vagy, inkább csak be voltál állva és nem tudtam, hogy most a sokk miatt iszol vagy ez csak egy szimpla kedd este volt.

Szóval miután megnyugodtam, hogy amúgy nem haltál meg se Te, de még Bob se – igen, azért amúgy minimálisan érte is aggódtam, mármint egy kicsit azért sajnáltam volna, ha meghal de mondjuk azért nem jelentem volna meg a temetésén – így ignoráltalak még egy napig most meg itt vagyok. És az igazság, hogy eléggé körbe leng mindent a halál meg a vér szaga, azért még egyszer megkönnyebbülök, hogy a te illatod igenis életteli.

- Igen, de azért ez annyira nem meglepő, mert – egy pillanatra majdnem kihozod belőlem megint a megsértődött énemet, de aztán visszaemlékszem, hogy egy órával ezelőtt megfogadtam, hogy dobom az egész sérelmet (legalábbis egy kicsit visszaveszek belőle)– Sajnálom, baszki tényleg sajnálom Marjory – már át is vágok a nappalin és felhúzlak a fotelből, hogy aztán gyorsan megöleljelek, még egyszer – utoljára, eskü – megbizonyosodjak róla, hogy élsz (bár oké, hallom a szívverésed, ami amúgy megint kicsit be van lassulva, vajon most mit toltál?) aztán már el is engedlek de még kifújom a levegőt – Annyira örülök, hogy nem haltál meg, faszom – azzal le is dobom magam a szabad kanapéra – Tudsz valamit?

i am teaching you to be selfish

let me repeat it

– Szerintem nyugodtan bejöhetsz, nincs itt senki. – Körbejárom azt a szottyadt kanapét, amin úgy képzelem, hogy Silver jó párszor megrakta a nővéremet. Undi. Csak úgy a miheztartás végett bele is rúgok kicsit, miközben átteszem a telefont az egyik fülemről a másikra.
– A nagy faszt megyek be oda.
– Bob, ne csináld már! Mondom, hogy nincs itt--
– Amikor legutóbb bementem, azt hittem, megbasznak anyám hátán, NEM MEGYEK BE.
Undi.
– Eleinte azt mondtad, mennyire tök fasza lenne felvenni egy falka mindennapjait, mert kijárna neked érte egy Emmy, és--
– Pulitzert mo-- Tökmindegy. A múltkori felvétel is kurvára megérte, hallod.
– Most azért, mert nekimentél egy vámpírnak? Szerintem atommenő volt!
– Megvárlak idekint, Marjory.
– De... Bob? Ott vagy? – Rábámulok a kijelzőre. – Tényleg kinyomtál, bazmeg? – Ezért még rohadtul letépem a töködet, már ha egyáltalán MARADT még tököd, mert láthatóan egy kibaszott nyúl vagy, és meg is érdemelnéd, hogy farkasok zabáljanak fel. Vagy hogy megbasszanak anyád-- PFUJ.
Az égnek emelem a tekintetemet, mintegy a saját szórakoztatásomra, aztán a Spotifyon elindítok valami randomot, Dua Lipa dünnyög, miközben a kanapé helyett egyértelműen a fotelra dobom le magam, és görgetni kezdem az Instát. Persze, Wicked is baszott írni, bár nem feltétlenül csodálom azok után, hogy a múltkor elküldtem az anyjába – bár ezeket az anyás dolgokat most hanyagolhatnánk esetleg, ugye? –, és kábé négy görgetésig jutok az explore page-en, amikor megérzem az illatodat.
– Basztál válaszolni az üzeneteimre – mondom amúgy tök kedvesen, és felpillantok rád abban a pillanatban, ahogy belépsz az ajtón. Valójában annyira nem haragszom ám, de hát most hogy ugorjak a nyakadba, ha egyszer ott lebeg a sanda gyanú, hogy te viszont igen?