Egy ideig még összevont szemöldökkel próbálom megfejteni, hogy mit is takar a „megedwarcullenezel” szó, de aztán rájövök, hogy pontosan mit akar jelenteni, mert beugrik az a jelenet – amit amúgy nem magam miatt, hanem Mimi miatt néztem, mármint az egész filmet, jó oké, lehet maraton volt és mind a négyet megnéztük de ezt is csak azért, hogy jófej testvére lehessek.
- Igazából ezen még nem is gondolkoztam el – jegyzem meg, mert amúgy tényleg nem firtattam még, hogy pontosan mit is jelent a farkaslét meg mondjuk lehet amúgy nem ez a legalkalmasabb pillanat ennek a témának a boncolgatására, de már így is annyi nem ideillő témát boncolgattunk, hogy egy két gondolatmenetet csak megér – Inkább azt gondolom, hogy az, hogy farkas vagyok félelmetesebb nagyon sok más félelemnél – igazából ezt most nem tudom pontosan hogy értem, meg, hogy érted-e vagy meg mire a mondat végére érek már én is elvesztem a fonalat, szóval az egy-két gondolatmenetből inkább csak egy felet áldozok erre a témára.
Meg amúgy tökre meghitt az egész szituáció, ahogy hozzám bújsz és amúgy sem akarom elrontani ilyen faszságokkal, pedig most a cigi miatt még több faszság jut az eszembe. Többek között mondjuk amikor megemlítem a Mamát meg, hogy bemutatlak neki. Nem szoktam senkit bemutatni a Mamának, mert az a része az életemnek még mindig tabu, nem beszélek róla, mert akkor meg se történt. Bár a Mama pont nem olyan, mint akitől félteni kellene bárkit is – főleg, mióta elment a Papa – meg Ő úgy egész életében a saját kis világában élt és néha minket is berángatott oda, hogy kiszakadjunk a Pokolból, amit a Papa kreált nekünk. Amiért amúgy nem is hibáztathatom, mert ép elmével nem igazán lehetett átvészelni azokat az éveket.
- Szerencsére semmit, mert halott – ez sokkal gyorsabban csúszik ki a számon, mint ahogy akarom és egy picit meg is dermedek, mert tökre elkényelmesedtem a társaságodban, nem igazán kontrollálom már magam, hogy mit mondok el meg mit nem – Mármint nem volt az a tipikus apa-figura, akivel horgászni mentél a  nyáron meg megtanított focizni és barkácsolni. Igazából egy szadista vén fasz volt – vonom meg a vállam, azért abba még nem avatlak be, hogy a szadista vén fasz pontosan miben is merült ki, mert az talán sok lenne így hirtelen pedig nem akarok mindent a nyakadba zúdítani. Ha jól gondolom úgyis elég sok közös dolgunk lesz még, szóval biztos lesz másik alkalom is amikor kicsit elgyengülünk, feltépjük a tök régi sebeket aztán együtt nyalogatjuk őket.

Szóval akkor hozzám jössz feleségül. Elveszlek feleségül. Nem tudom pontosan hogyan lyukadtunk ki ide, mert tudom, hogy tökre összefüggéstelen kutyás-feleséges témát boncolgattam neked az előbb és Te meg tökre lelkesen pislogtál rám azokkal a nagy szemeiddel. Kicsit összerezzenek amikor igent mondasz, de elvigyorodok főleg azon, hogy négykézláb vagy szóval hirtelen elbizonytalanodok, hogy most vajon a kutyás részre mondtál-e igent, de hát csak nem!

- Isten ments, nem fogok visszakozni – a kezedbe csúsztatom a sajátom, hogy megpecsételjük a próbahetet, hogy megkössük a megszeghetetlen esküt – Jó, kitűzünk egy napot, amikor már nem leszel szanaszét annyira nagyon és kezdhetjük – bólogatok még mindig a kezedet fogva – Ja csak szólok, hogy amúgy tök sokan vagyunk testvérek szóval lesz vagy két sógorod meg egy .. vagyis kettő sógornőd, de ebből csak eggyel fogsz találkozni, mert a másik – elhallgatok egy pillanatra, mert most megint fájdalmas területre tévedtem – szóval mindegy. De amúgy tök jófejek a testvéreim. Szerintem jól kijössz majd velük – teszem hozzá és így is gondolom, mármint valószínűleg Remus se lesz olyan fasz, ha mondjuk meglátja Marjoryt, mert hát csak rá kell nézni. Ki tudna rá haragudni bármiért is?
- Akkor férj és feleség. Boldogan fogunk élni míg meg nem – (FIGYELEM SPOILER ALERT) csalsz a bátyámmal.

- Köszönöm, Marjory ez azért tényleg sokat jelent – és tényleg halálosan komolyan mondom, meg a komolyság mellett még kis meglepettség is vegyül a hangomba, mert azt pont nem gondoltam volna, hogy az először nyűgnek tűnő melóból akár még az is lehet, hogy magamtól fogom a lány társaságát keresni, mert … mert amúgy nem is olyan rossz, mint ahogy azt Silver mondta.

- Lehet majd néha úgy random rád nézek – rávigyorgok a lányra, hogy kicsit oldjam ezt a komoly hangulatot, amibe megint kerültünk – mondjuk ne csodálkozz ha arra ébredsz, hogy nézlek, mert itt és most engedélyt adtál rá. Bár lehet Bob megállítana, de ha engem kérdezel inkább olyannak tűnik, mint aki partner lenne egy ilyen dologban.

Bobról egyébként is nagyon vegyes véleménnyel vagyok, mert amúgy minden tiszteletem neki, hogy képes Marjory összes balhéja után még mindig ott loholni a nyomában azzal a kamerával és fullra leszarni, hogy erről ki mit gondol. Másrészt meg ehhez is kell valami perverz hajlam, nem? Mármint Bob szemében van valami furcsa csillogás ami miatt mindig erre a következtetésre jutok. Vagy  az valami szintetikus drog okozta csillogás? Egyáltalán szokott Bob tolni valamit? Ha igen, mit?

-  A szellemeket? Nem akarok róluk beszélni – rázom meg a fejem – Gyerekkori trauma, mondjuk ha Remust kérdeznéd Ő valószínűleg szétröhögné magát miközben elmesélné milyen szépen megszívattak anno de érted, akkor még nem igazán tudtam, hogy farkas leszek, persze, hogy féltem a szellemektől – aztán is belemehetnék még jobban a témába attól függetlenül, hogy nem akarok róla beszélni. De hát ez mindig így van, hogy először rángatod a vállad, hogy jajj nem lényeges, ez semmiség. Aztán három mondat múlva már vissza is térsz az eredeti sztorihoz amiről nem akarsz beszélni és azt veszed észre, hogy olyan részletesen ecsetelgeted az érzéseidet és a történteket a másiknak, hogy akkor már full mindegy szóval miért is ne beszélnél róla.

De én itt most tényleg nem akarok beszélni, mert jó lenne még megmaradni a big bad wolf-nak – jó talán mínusz bad  - meg aztán Marjory sikeresen eltereli a figyelmem bizonyos orális utalásokkal, közben meg még elveszettebbnek tűnik, mint amikor rátaláltam – mikor is? harminc perce? egy órája? tegnap? Talán egy picikét még érzem az elfogyasztott majd kiokádott korcs illatát rajta, ahogy magamhoz húzom és az államat a fején nyugtatom, de szerencsére nem annyira vészes, hogy ezt szóvá tegyem meg az elég faszság lenne tőlem ha most még ezzel is belédöfnék egyet. Nem mintha mással belédöftem volna.

- Igazad van, bár ezt tudjuk be a neveltetésemnek – elvigyorodok – Egyszer majd megmutathatom az Eastaughffe kúriát és akkor elmondhatod a Mamának, hogy nem fogadtam el amikor először felajánlottad, hogy leszopsz – ezt pedig én mondom olyan természetesen, mint ahogy előbb Marjory ajánlotta fel a szopást.

Aztán jönnek a kiskutya szemek meg a rengeteg kérdés, amik váratlanul érnek, mert nem gondoltam, hogy kapni fog az ötleten, hogy majd egyszer összeházasodjunk, ami amúgy egészen abszurd de hát most is olyan jól megértjük egymást, hát végül is miért ne jönne össze?

- Nem tudom Marjory, eddig csak kokaint láttalak felszívni az üvegasztalról, kétes faszikkal eltűnni a mosdóban meg random korcsokat felzabálni majd kihányni egy elhagyatott út szélén – kicsit megijedek, mert nem tudom mit mondjak – Mármint nem mintha amúgy nekem lenne fogalmam arról, hogy milyen egy jó feleség-alapanyag. De te mondtad, hogy feleség vagy kutya. Vagyis hát tudom még a gyereket is említetted, de azt valahogy nem akarom, hogy a gyerekem legyél – megvakarom a halántékom és kicsit elveszettnek érzem magam, a fű miatt pedig egyre indokolatlanabb összefüggéseket látok a feleségem-kutyám-nemgyerekem témában.
- Nem, a szex biztos nem lenne rossz – rázom meg a fejem – Ezt most nem az előítéletek miatt mondom, hanem mert a múltkor volt valami srác akivel összekeveredtél és után a férfi mosdóban épp a technikádról áradozott – adok magyarázatot, amit bár ugyan nem kért senki mégis úgy érzem, hogy ki kellett adnom magamból  - Nem tudsz főzni? Én tudok. Szóval nem éheznél, mindig rendesen megetetnélek. Esetleg sütni megtanulhatsz. Ahhoz nincs türelmem – gondolkozok el miközben Marjoryt nézem és próbálom elképzelni ahogy tésztát gyúr a konyhában valami cuki kis köténykét viselve, alatta meg … - Mi? Bob? Hát végül is ott van a vendégház … - kicsit kibillent a családi idillről szóló képzelgésemből a tény, hogy Bob is ott lenne velünk. Mert ha Bob is ott lenne, akkor ott lenne a kamera is, ami még mindig feszélyez és nem hiszem, hogy ez valaha is elmúlna de ha választani lehet akkor talán a kamera legyen ott Bob nélkül.

- Szopatlak? Nem. Nem tudom. Azt szeretnéd? – összevonom a szemöldököm – Mert gondolhatom komolyan is. Tarthatunk egy próbahetet. Marjory a feleség. Mit szólsz? Megtanulhatnál bögrés-mikrós browniet csinálni. Az elvileg egyszerű és van róla tök jó youtube videó – elhallgatok és egy ideig szótlanul nézem Marjoryt. Most jött el az a pillanat,amikor vagy el kellene szívni még egy cigit de akkor nem fogunk innen egyhamar hazajutni vagy pedig most kellene véglegesen kijózanodni és hazavinnem a lányt mielőtt még több meggondolatlan dolgot javasolok neki.
- Szóóval?  - igazából már nem is tudom, hogy ezzel most mire is vagyok kíváncsi, hogy akar egy hétig próbafeleség lenni vagy még egy cigit szívni vagy most már hazamenni – mert azt hiszem az utóbbi kettő csak átfutott az agyamon és nem mondtam. Azt hiszem.

Az a hatalmas helyzet, hogy kezdek rájönni arra, hogy egyébként Marjory mennyire értelmes. Meg mennyire jó társaság – vagy talán erről csak a fű tehet? jó, biztos nem – bár ki tudja, ha talán a bébiszitterkedések alatt kicsit kevésbé lettem volna fasz vele akkor Ő is kevésbé lett volna egy picsa és akkor már régen letudtuk volna ezt a kört, amikor is rájövök arra, hogy tökre élvezem, hogy itt ülünk a kocsim hátulján, tépünk és olyan dolgokról beszélünk, mint náci tetoválások, harmadik birodalom, hercegnők meg nagy faszok.
-Lehet van bennem egy kis alávetettségre való hajlam – vonom meg a vállam megint és aztán elnevetem magam, mert mégiscsak itt vagyok kicsivel több, mint 190cm-es magassággal, kidolgozott izmokkal, kegyetlen jobb horoggal és egy bennem élő farkassal. Majd pont én lennék az, akit alá lehet vetni bárminek. Szóval csak reménykedni tudok benne, hogy ez majd nem marad meg annyira Marjoryban meg bennem se, az ilyen felismeréseket jobb elfeledni.
-Sokan és még ennél is többen voltunk – egy pillanatra elszomorodok, pedig már jó régen volt az is, hogy George meghalt, a többiek meg még régebben hagytak el minket és már azt se tudom felidézni, hogy milyen volt Rosie hangja ez meg még inkább elszomorít úgyhogy magamra erőltetek egy vigyort – Sokan vagyunk, de amikor a Pap…a nevelőfaterunk meghalt mindenki úgy rajzott ki a birtokról, mintha nem lenne holnap. Mondjuk én is. Szóval…azt hiszem nem szeretek egyedül lenni – úgy tűnik ez a nagy felismerések éjszkája, már ami engem illet, azt nem tudom, hogy Marjory magában mikre jött rá meg mikre nem.

Aztán elkezdek mesélni a jövőbeli terveimről, a gyerekekről, a feleségről, a házról – a szőlőket megtartom magamnak, mert nem hiszem, hogy Marjory vagy akárki el tudna képzelni ahogy a szőlősben sétálgatok és ellenőrizgetem a szemeket meg hasonlók, miközben már nem egy borász képzéses brossúrát nézegettem, de ez TITOK. Így is bőven sok már az az infó is amit megosztok a lánnyal.
- Hát ez egyértelmű – nézek rá úgy, mintha tényleg kurvára evidens lenne a válasz – A szellemek miatt – mert igen, a Birtokon abban a rohadt nagy házban tuti voltak szellemek és ezt Remus tökre gonoszan ki is használta és nem egyszer fogtak össze Bartieval, hogy jól rám hozzák a frászt. Kapják be. Miattuk lettem lelki sérült – miattuk is.
- Igazából én sem tudom, de hé ajándék lónak ne nézd – a fogát, de nem mondom mert közben slukkolok amit aztán nagy köhögések közepette ki is fújok, amikor Marjory közli, hogy le is szopna - na nem mintha nem ezt akartam volna hallani, nem erre ment ki az egész ááá - és ezt az ő szájából hallani – amivel egyébként ugye csinálná – teljesen más, mint … mint arra gondolni, hogy ezt mondja? Ráadásul olyan hétköznapian mintha azt mondaná, hogy ja amúgy Ő is inkább választja az ecetes chipset, mint a mogyorósat. Szóval igyekszem nem a száját nézni – sikertelenül – de szerencsére ahogy a chipset a szájába tömi egy cseppet sem erotikus így egy kicsit fellélegezhetek és ihatok a vizemből míg hallgatom az ő verzióját a jövőbeli tervekről.
- Talán ha ki akarod tisztítani a fejed akkor mondjuk … ne tépj meg ne lődd be magad meg ne szívj fel semmit? – csak egy ötlet és annyira nem is vagyok hiteles a kezemben a jointtal, de hé legalább próbálkozok. Meg közben azért az is eljut a tudatomig, hogy egy patkánylyukból akart kiszabadulni és nem tudom hirtelen, hogy eljött-e már annak az ideje, hogy erre rákérdezzek vagy majd hagyjam a következő átváltozására amikor valami másmilyen dögöt zabál fel. Tehát inkább csak hümmögök.
- Ez azért szomorú – jegyzem meg, mert én inkább szövögetek terveket még akkor is ha nem valósulnak meg – Most ne haragudj, de muszáj, hogy megöleljelek, mert kicsit elveszett kölyökkutyának tűnsz nekem meg van sok kisebb tesóm, akiket sokszor kellett vigasztalnom – valószínű, hogy már tényleg eléggé be vagyok én is tépve, mert amúgy nem ölelgetném Marjoryt de ez amit itt összehordott most tökre elszomorított.
- Gyere apuhoz - arrébb csusszanok hát a platón és nem különösebben foglalkozva azzal, hogy a privát szférájába – van neki egyáltalán olyan? – hatolok magamhoz húzom – Azért szerintem keress valami célt magadnak, Marjory mert egy idő után szar lesz ezen a kokain-fű-eki-mdma körhintán utazni. Ha szeretnéd el is vehetlek feleségül és ha nem jön össze utána lehetsz a kutyám – és itt most meg is simogatom a szőke hajkoronát, közben rájövök, hogy amúgy nincs is semmi gond a semmi bámulásával sem.

Először felnevetek Marjory reagálásán, hogy Seneca az anyját és az apját is dughatná aztán rájövök, hogy hé ez talán annyira nem is vicces, ha komolyan gondolja. De ki gondolna ilyet komolyan? Jó...talán pont Marjory? Az igazság, hogy azonkívül, hogy a nővére az alfa nőstény a falkában nem igazán tudok semmit a családjáról – valamiért a Netflixen se tértek még erre ki. Vagyis azt hiszem, hogy nem tértek ki – itt be kell vallanom, hogy bár láttam az összes részt – megint csak azt hiszem – előfordulhat, hogy mondjuk elaludtam rajta vagy éppen azért nem emlékszem, mert betéptem Bartieval vagy éppen közben kiselőadást tartottam Miminek valami kurvára felnőttes dologról, amiről azt gondoltam, hogy neki fogalma sincs.
- Igazából Ő szerintem tökre leszállt Rólad mióta rád állított engem – mármint oké, persze azért néha jelentenem kell egy-két dolgot a lányról, de korántsem olyan sűrűn, mint ahogy azt gondoltam az elején. Meg ugye alapból a fő feladatom az annyi, hogy tartsam távol a kamerákat a falkától és mivel Marjory egyébként eddig egyszer se mutatott jeleket arra, hogy a falka közelében akarna forgatni – bár egészen érdekelne, hogy vajon mit venne fel Bob miközben farkasok vicsorognak rá és mindenhonnan azt érezheti, hogy bármelyik pillanatban széttéphetik.
- Mondasz valamit – bólintok egyet, talán tényleg nem illek tökéletesen bele egy esetleges újjászületett Hitler Jugendbe és ezt kénytelen vagyok most elfogadni, amit az elszívott fűmennyiség kissé nehézkessé varázsol, ilyenkor szeretem kicsit túlgondolni a dolgokat – Már hogyne lehetne hely ott hercegnőknek? Biztosan minden szőke német ficsúr a lábaid előtt heverne – elnevetem magam és biztos vagyok benne, hogy Marjory tényleg annyira élvezné a harmadik birodalom hercegnőjének szerepét, mint ahogy most ezt mutatja miközben hátraveti a fejét én meg addig csórok még a chipsből amit én hoztam, bár igazából ugye neki.
Utána előadom a Senecával való találkozásunk történetét és nem igazán győz meg a széttárt karjaival, hogy Ő nem szállna be semmilyen furgonba ami olyan gyanúsnak néz ki, mint amilyenek Seneca ölebei voltak a futópályánál. Most megránthatnám a vállamat én is, hogy Marjory már nagylány és nem az én gondom, hogy éppen kinek az autójába száll be – de az igazság az, hogy most épp kurvára az én dolgom, hogy ilyen ne történhessen meg.
- Hé, nem nagy faszozhatod le a bff-ed – vágod hozzá egy chips darabot vigyorogva és közben rájövök, hogy némi igazság van a szavaiban amin elgondolkoznék jobban, meg komolyabban ha nem adná oda a cigit. Így inkább csak slukkolok kettő nagyot és mélyen lent tartom, hogy rendesen égesse a tüdőmet – Egyébként nem annak örültem, hogy megvertek, hanem, hogy végre újra tartozhattam valahova – rántom meg én is a vállam még mielőtt a harmadik slukkomat is beszippantanám, aztán rájövök, hogy talán túl őszinte voltam vele és lehet, hogy ez majd magyarázatot igényel.

Szerencsére gyorsan elterelődik a téma és már Belle Delphine van terítéken meg a fürdővize – egészen elszomorító, hogy hová nem fajul ez a világ, de hát valamiből élni kell, nem? Nem, igazából ebben az összefüggésben a válasz a nem. Aztán már megint ott vagyok, hogy kezd mélyülni a beszélgetés fonala szóval átnyújtom a cigit és kicsit gondolkozok a kérdésen, hogy pontosan mit is akarok az élettől – mert jelen állapotomban olyan dolgok jutnak először eszembe, hogy egy doboz Pringlesnek most nagyon örülnék meg talán egy masszázsfotel is jó lenne a lakásba, de ezek mind kézzel fogható dolgok amiket aztán egy perc alatt elfogyasztok vagy egy hét alatt megunok.
- A pénz tényleg nem igazán mozgat – dőlök neki a plató oldalának és közben elnézek Marjory mellett az erdő felé, ilyenkor amikor az agyamra leereszkedik a marihuána füstje valahogy sokkal jobban hívogat, mint úgy általában – Szóval … - veszek egy mély levegőt – családra. Nagy családra – javítom ki magam – Egy nagy birtokot is akarok, amire én építek egy házat a feleségemnek meg a gyerekeknek. Mind az ötnek – itt Marjoryra nézek – Vagy az sok? Bár nem mintha azt gondolnám, hogy szültél már, szóval talán nem a jó embert kérdezem – az ásványvízért nyúlok, mert már ennyi beszédtől is olyan szinten kiszáradtam, hogy szinte porzik a nyelvem – DE a lényeg, hogy nagy család, sok gyerek, egy nagy birtok egy házzal, ahol előttünk nem volt más és csak csupa csupa vidám emlékkel feltölteni ahova aztán majd örömmel jönnek vissza a kölykök később – összevonom a szemöldököm, mert úgy igazán ezen nem is gondolkoztam még el és most, hogy kimondtam ezeket a dolgokat rájöttem, hogy mindezzel csak a saját sötét gyerekkoromat akarom helyrehozni. De ez végül is jó dolog, nem?– Mondjuk most egy Pringlesért is ölni tudnék – vigyorodok el végül és tessék csak sikerül elütni valami komolytalan dologgal a komoly témát – Vagy egy masszázsért esetleg egy szopásért. Azért mindig – ártatlanul vonom meg a vállam, újabb nagy korty víz csúszik le a torkomon és törlöm utána a számat pulóverem ujjába – Most addig fogod nézni az eget míg elő nem bújnak a csillagok? Vagy te inkább szereted bámulni a … semmit? - én is követem Marjory példáját és a felhős égboltot kezdem tanulmányozni – Na és Te mit szeretnél még az élettől Marjory? Gondolom nem akarod, hogy életed végéig kövessen a kamera meg Bob.

Újfent csak hümmögök egyet, úgy tűnik a Marjoryval való társalgásnak ez szerves része, mert vannak olyan meglátásai amikre igazából nem tudsz érdemben reagálni, mert mondjuk nem vágod, hogy ki a faszom az a Billie - jó ezt mondjuk most épp vágom, de na, értitek,nem? - és most rájövök, hogy amúgy ez a lány mennyire jól kijönne Bartieval. Egyszer majd össze kell ismertetnem őket, biztos vagyok benne, hogy nagyon gyorsan megtalálnák a közös hangot. Mindenesetre se nem cáfolom meg se nem értek egyet azzal, hogy minden nőnek úgy kellene csinálnia, mint Billienek, mert nekem az a lány úgy ahogy van kibaszottul furcsa.
- Hát szerintem amúgy közrejátszhat az is, hogy dugja a nővéred - itt most elhallgatok, mert nem tudom, hogy Marjory ezt biztosra tudja-e vagy bárki is tudja-e vagy egyáltalán így van-e - Vagy csak lát benned valami potenciált bár azt nekem is mondta, hogy nem akarja, hogy bevidd a kamerát a falkába de ezt ugye letudhatta volna annyival, hogy mondjuk megkér Téged, hogy ne tedd - bár lehet, hogy egy szimpla kéréssel az ember nem megy semmire Marjorynál, mert mondjuk leszarja vagy éppen annyira be van állva, hogy nem fogja fel és később nem fog emlékezni rá, szóval így belegondolva igazából egészen érthető Seneca intézkedése.
- Jó lesz - bólintok komolyan, igyekezve nem elröhögni magam, mert amúgy kurvára nem mondja jól de ezt most már nem fogom az orrára kötni, inkább megtartom magamnak. A tetoválás témban pedig tényleg egészen jó ötletei vannak.
- Egy nyílvessző, a végén egy mandalába rejtett horogkereszttel? - vetem fel és mivel kicsit abszurd az ötlet már egyre jobban tetszik, talán egy picit jobban el is játszok a gondolattal, hogy miért is ne? De természetesen úgyse fogunk ilyet varratni magunkra SOHA. Ugye?
Közben már a platón vagyok Marjory mellett, aztán megint visszatérünk Tessa meg Seneca kapcsolatára és kicsit kellemetlenül nevetem el magam.
- Szerencsére nekem nincs nővérem - csak mondjuk két mostohahúgom, akik közül az egyikkel sikerült sokkal jobban összemelegedni, mint amennyire az legális lenne és ha nem lenne elég a testiség még az is ott van, hogy mennyire nem úgy gondolok Esmére, mint a húgomra. Meg kell köszörülnöm a torkomat és próbálom úgy előadni, mintha a cigi miatt lenne.
- Szóval - kezdek bele a nem éppen baráti első találkozás felidézésébe - Éppen futni voltam, a szokásos helyemen, a szokásos időben és azt vettem észre, hogy random feltűnik először egy, utána meg még egy gyanús faszi a pályán akikkel eddig egyszer se találkoztam - a cigiért nyúlok, mert igazából az én köröm jön - Hé Marjory, ne stoppold a cigit - szólok rá atyai módon némi kamu rosszallással a hangomban - És ahogy az erdőbe beért a pálya akkor a láttam meg a kis csoportosulást, mind farkasok - hosszan kifújom a füstöt - Ott magyaráztak valamit arról, hogy velük kéne mennem, de tudod ki fogadna szót ilyenkor... Mármint érted, ha megáll egy sötét furgon melletted a járdán éjszaka és kiszól belőle egy fazon, hogy vele kéne menned akkor nemet mondasz... Ugye? Ugye nemet mondanál? - kicsit elbizonytalanodok, mert Marjory pont olyannak tűnik, mint akit fel lehet szedni egy ilyen helyzetben - Na de amúgy ott voltam én meg a sok farkas, tisztára, mint Piper Perri az Orgy Is The New Black videóban, mármint csak átvitt értelemben - szórakozottan lepöckölöm a parazsat közben eszembe se jut az a lehetőség, hogy Marjory ne ismerné Piper Perrit meg a munkásságát - Utána volt egy kis vicsorgás meg verekedés, elég kevés volt az esélye annak, hogy én jönnék ki győztesen de hát ez engem ugye mikor érdekelt?! - elnevetem magam, visszaadom a cigit és folytatom a mesét - Aztán jött Seneca és hát ... vele annyira nem érdemes verekedni, azt hiszem eltörte pár bordámat, de végülis elérte amit akart, csatlakoztam a bandához - mese vége, a szám fullra kiszáradt szóval majdnem meg is iszom a felét a víznek ami nálam van mielőtt az uborkákért nyúlnék.
- Szavadon foglak - kapok ki egy uborkát és mutatok vele Marjory irányába kicsit talán komolyan is gondolva azt amit mondok - Jézusom, ez nagyon beteg - a fejem már kicsit nehezebb, a testem többi része meg könnyebb a pokróc meg a plató meg kezd valami jó kis masszává alakulni amibe most teljesen belesüppedek - Hát ez tényleg nem nagy kérés - vonom össze a szemöldököm és úgy nézek rá, mintha tökre megérteném és evidens lenne a kérése - De azért csak a kíváncsiság kedvéért ... mennyiért adnád a fürdővized?

Marjory mégis sír, némán én meg közben feszengek aztán lesznobseggfejez, de ezt is csak burkoltan és ez egészen jófej dolog tőle. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy én már megszóltam a mellét meg, hogy szarul néz ki meg még azt is, hogy kicsit szar farkas lehet ha csak egy korcsot bírt levadászni és megenni. Ezért most járna egy ironikus hátba veregetés nekem, mert igazából kettőnk közül úgy tűnik én vagyok a nagyobb fasz. Minden értelemben. És ha már szóba kerültek a nemi szervek akkor

- Várj, bocs igazad van, szarul fogalmaztam. Nem azt, hogy kicsi hanem, hogy pontosan MEKKORA. Mármint érted, nincs annyira szem előtt, mint a melletek – magyarázom és vonom meg a vállam aztán összevont szemöldökkel hallgatom a harminc centis farok és női húgyhólyag, bélrendszer és minden egyéb belső szervről tartott előadását, hogy aztán hatalmas szemekkel annyit mondjak, hogy
- Na ne bassz, Marjory. Én eddig azt hittem csak egy nagy üres barlangba dugom bele a farkam minden egyes alkalommal. Fú, kösz - de ezt is csak azért mondom, hogy annyira túlságosan ne legyen deep ez a beszélgetés, mint amit egy valóságshow sztár és egy vérfarkas bébiszitter között megszokhatott az ember. Már ha megszokhatott bármit is.

- Kezdem azt gondolni, hogy Seneca mégsem annyira jó emberismerő vagy … farkasismerő? - elnevetem magam, de ezt annyira nem is gondolom komolyan, mert biztos vagyok abban, hogy Senecának van valami célja azzal, hogy rám sózta Marjoryt Vagy Marjoryra sózott engem. Ezt csak Ő tudhatja, de kétlem, hogy heccből adta volna ezt a „munkát” - Olyasmi – bólintok egyet – Igazából annyira nem is voltál rossz, csak a végén kicsit hörögj és tökéletes lesz – mutatom neki a nemzetközi OK jelet – Az öribariknak egyen tetkó is kijár, nem? Ha most választanod kellene egy szimbólumot ami tökéletesen illik az öribari kapcsolatunkra éééés magadra kellene varratni akkor mi lenne ? - ezt a kérdést pedig tökre komolyan gondolom, azt se tartom kizártnak, hogy ha majd valamikor a nem túl távoli jövőben éppen nem vigyázni fogok Marjoryra hanem vele inni vagy bulizni akkor amikor kellőképpen berúgtunk / betéptünk / beálltunk akkor majd előhozakodok vele, hogy gyerünk. Csináltassunk közös szar emoji tetoválást a felkarunk belsejére, olyat aminek szeme is van és elvileg egy tölcsér nélküli fagyi lenne, de hát mindenki tudja, hogy igazából az egy kutyaszar.

- Az úgy lehet kicsit … - kezdek bele de akkorra már Marjory le is huppan a platóra én meg ott állok a kezemben a pokróccal – hideg lesz – fejezem be majd odanyújtom neki, hogy ha még nem késő akkor talán jobb ha beburkolja magát vagy legalább leteríti. Utána jöhet még egy pár üveg víz meg chips és az uborka majd én is ott ülök a platón, a kabátom belső zsebében kutatva az előre legyártott joint után, amit a mai műszak végére tartogattam.

- Fogalmam sincs – motyogom a számban a cigivel még mielőtt meggyújtanám – A kapcsolatunk nem éppen barátian kezdődött Senecával, szóval inkább az ellenkezője – gyors három slukkot szívok majd lent tartom és átnyújtom Marjorynak – Az meg, hogy jutalom vagy bünti...hát... igazából mind a kettő – elvigyorodok de ezt már inkább csak baszogatásképp mondom, amolyan baráti baszogatásként, mert bár eddig egyszer se könnyítette meg a dolgom a lány most mintha valami megváltozott volna.
- A bulizás mindenféleképpen egy bónusz – letekerem az egyik palack kupakját – Csak néha elég nehéz összehozni, hogy ne tévesszelek szem elől meg közben azért kicsit én is szórakozzak. Mármint tudod csak azért, hogy ne érezzem annyira munkának, ami tényleg nem egyszerű amikor rád hajt egy csaj te meg fél szemmel egy másikat figyelsz és végül magyarázkodhatsz, hogy amúgy tényleg nem vagy egy perverz stalker – kortyolok párat a vízből - A YOU sorozat eléggé paranoiássá változtatott pár embert – teszem még hozzá úgy mellékesen, nem mintha amúgy annyira hajlanék arra, hogy Joe szintjén stalkerkedjek.

Hitetlenkedve csóválom a fejem ahogy kijavít, pedig annyira nem is lőttem olyan sokkal mellé – de úgy tűnik ez már valami berögzült szokás náluk, hogy kijavítsák ha valaki nem tudja pontosan a követőik számát. Ennél több reagálást azonban nem engedek meg magamnak, hagyom, hogy túllendüljünk ezen a témán közben azon gondolkozok, hogy vajon mivel lehelhetnék egy kis életet a lányba és rájövök, hogy a víz, a chips meg az uborka ide lehet kevés lesz.

- Jajj, azért annyira magadra ne vedd és nehogy elkezdj – kezdem amikor látom, hogy lebiggyeszti az ajkát, mint a kisgyerekek mielőtt elkezdenének sírni, mert nem kapnak meg valamit amit annyira szeretnének. Aztán eszembe jut, hogy ez lehet csak a jól bevált Marjorys színészkedés és kicsit megkönnyebbülök egészen addig a pillanatig amíg az ölembe nem kapom és el nem kezd ténylegesen sírni. Ugyanazzal a sírással, mint amit Mimi szokott művelni amikor éppen túllövök a célon és megsértem vagy megbántom. Hangtalanul csorognak a hatalmas krokodilkönnyek én meg kurvára kényelmetlenül érzem magam, mert nem tudom, hogy most én bántottam-e meg azzal, hogy azt mondtam neki nem vicces vagy csak úgy az egész helyzet miatt kell sírnia – mert utóbbi azért egészen érthető is lenne. Mindenesetre ilyenkor még tanácstalanabb vagyok, hogy pontosan mit is kellene csinálnom így most is azt választom, mint általában: nem teszek semmit. Néha lenézek a lányra, hogy amúgy jól van-e közben próbálom a tekintetemmel azt sugallni, hogy meghallgatom, ha kiöntené a szívét – csak hagyja abba a kibaszott sírást.


Végül csak eljutunk az autóig anélkül, hogy az ölembe hányna vagy megpróbálna kiszabadulni onnan, amiért amúgy nagyon is hálás vagyok, hogy nem nehezíti meg az egészet egyikőnk számára sem. Talán mégse annyira hülye picsa Marjory, mint ahogy azt mindenki gondolja. Jó, lehet nem mindenki, de biztos, hogy sokan.
- Valamilyen szinten érthető, bár talán a nővéred biztosan meghallgatna – abból indulok ki, hogy az Eastaughffe családban bármit megbeszélhetünk a másikkal, jó ez talán épp most bukott meg, de a kivétel erősíti a szabályt. Elvégre azt mégsem köthetem  Remus vagy Bartie orrára, hogy hé amúgy lehet, hogy erősen mély érzelmeket táplálok az egyik mostohahúgunk iránt. De ezen kívül az ilyen hogyan válj jobb farkassá témákban biztosan meghallgatnának és segítenének – Jó, amúgy ez most vicces volt – vigyorodom el és bököm meg kicsit és óvatosan a vállát amikor le sznobseggfejezi a farkasokat Seneca falkájában, aztán rájövök, hogy ezt talán rám is értette, de ez meg ahelyett, hogy felbosszantana még inkább szétteríti a vigyort az arcomon. Tényleg nem is olyan szararc ez a lány.

- Jó – bólintok a kirohanása után egyet, mert amúgy tényleg full érthető magyarázatot adott az egészre – Igazad van – még egy bólintás – Meg ha így nézzük kicsit unfair dolog is ez veletek, nőkkel szemben, hogy egyébként ennyire nehezen tudunk elvonatkoztatni a melletek méretétől és elhiszem, hogy szar lehet lapos tinilánynak lenni, mármint mi a picsáért engedné akárki is hogy felvágják és valami szilikon lufit rakjanak a bőre alá? - hirtelen nagyon emancipunci lettem de tényleg tökre belelendültem a témába – Talán ha az evolúció nem ilyen látható helyre rakta volna a melleket akkor nem lenne semmi gond – vonom meg a vállam végül – Ha ránézel egy csávóra nem tudod 100%-ban megállapítani, hogy most akkor kicsi a farka vagy sem. Meglepetés. Ellenben a mellekkel, ott azért 95%-ban biztosra tudod, hogy most akkor mi is van – kicsit eltértem a tárgytól meg még magam is meglepem ezzel a párhuzammal, szóval úgy döntök talán jobb mellőzni a témát és összevont szemöldökkel lezárom annyival, hogy : - Szóval szarügy.

Kicsit arrébb állok amikor megrázza a fejét és mintha egy pillanatra még sápadtabbá válna, már ha ez egyáltalán lehetséges a jelenlegi állapotában. Ugyan a hányás nagy részét sikerült eltávolítania azért az egészséges szín még mindig nem tért vissza az arcába. Szerencsére azonban nem kapok a lábamra újabb korcs-pia adagot.
- Igazából nem tudom, hogy pontosan mi tartozik a munkaköri leírásomba – bár lehet, hogy a lelkizés pont nem csak az, hogy mindig szem előtt tartsam Marjoryt de ezt nem teszem hozzá, mert nem akarom, hogy még jobban a földbe tiporjam szegényt lányt amikor látszódik rajta, hogy fizikailag meg lelkileg is eléggé tropán van – Nem mondom, hogy amúgy nem lenne jobb dolgom, de azért minden vagy csak unalmas nem. Egészen meg tudod lepni az embert az őrült dolgaiddal – ezt most amúgy bóknak szánom – Egyébként még van pár pokróc meg azt hiszem párna is szóval ha gondolod elnyúlhatunk a platón és kicsit ehetnél is a chipsből amit hoztam, meg ha készen állsz rá akkor az uborkából is – itt most nagyon komolyan nézek rá – Hidd el, igazi gyógyír – aztán eszembe jut még valami, ami miatt lehet Seneca kinyírna meg talán annyira nem is jó ötlet, de hát miért ne ? - Vagy esetleg van kedved betépni? Nekem még az is segíteni szokott.

Kíváncsi lennék, hogy mit szólnánk a Marjory fanok ha jelen állapotában is látnák a kedvenc valóságshow sztárjukat, amint a saját hányásában tenyerel és kétszer - vagy akár háromszor - szarabbul néz ki, mint egy lecsúszott hajléktalan herkás.
- Nem tudom, talán hogy meglegyen az egymillió instakövetőd? - vonom fel a szemöldökömet miközben azért csak figyelem, ahogy felveszi a pólót és egy picikét mégiscsak aggódok érte, mert a szokásosnál is sokkal hisztérikusabb és elesettebb. Felébreszti bennem a valahol mélyen szunnyadó gondoskodó testvért, ami figyelembe véve a hozzám intézett nem éppen kedves szavait igencsak meglepő.
- Nem baszogatlak, de legalább egy köszönömöt kibökhetnél azon a kis csinos szádon - bazdmeg, tenném hozzá de nem akarok paraszt lenni, vagyis még parasztabb, mert úgy tűnik most nagyon nem vevő a kioktatásra, de hát ha már egyszer megevett egy korcsot, akkor mit várt? Hogy majd jóllakottan ledől egy fa tövében majd hagyja, hogy elnyomja a kajakóma?
Felsóhajtok ahogy a vizes palack súlya is olyan nehéznek bizonyul a számára, hogy elejti és az üveg elgurul egy szép kis hányás csíkot maga után húzva. Ez sokkal nehezebb lesz, mint gondoltam - bár Marjoryval van bármi is ami egyszerű lenne? Kétlem.
- Nem röhögök rajtad, mert minden vagy csak vicces nem - jegyzem meg és lehajolok, hogy az egyik kezem a hónalja alá dugjam a másikat pedig a térde alá és egy könnyed mozdulattal ölbe kapjam. Nem úgy tűnik, mint aki képes elsétálni az autóig - Az autóban még van egy zsugor víz meg egy törölköző is szóval majd lemoshatod a hányást az arcodról meg .. a hajadról is - még ha ficánkolna is vagy próbálna harcolni az ellen, hogy cipeljem hát nem sok esélye lenne. Főleg nem jelen állapotában amikor sokkal kiszolgáltatottabb, mint ahogy azt magának be merné vallani. Nem zavar az, hogy valószínűleg a hányásából most én is kapok egy keveset - láttam már rosszabb állapotban is farkast, sőt voltam már én magam is rosszabb állapotban.
Az autóhoz érve igyekszem a lehető legfinomabban berakni az ülésre majd megkerülve a kocsit hozok neki egy törölközőt meg egy újabb üveg vizet és fel is bontom neki mielőtt átnyújtanám, reménykedve benne, hogy ez most nem fog a földön kikötni.
- Mindig ennyire szar mikor átváltozol? - a nyitott kocsiajtónak támaszkodom és figyelem a vöröses hajzuhatagot, ami most korántsem fénylik olyan vakítóan, mint a kamerák előtt, figyelem a sápadt arcát és a fáradt szemeit - Egyébként miért nem ezen az emberi hangon beszélsz a kamera előtt is? Vagy az is a show része, mint a .. - itt egy pillanatra elvigyorodok és a pólójára bökök - mint azok ott? - talán ha nem a gardedámja lennék akkor még jóban is lennénk.

Amikor beléptem Seneca falkájába úgy képzeltem, hogy halál menő feladataim lesznek, mint például éjszakánként elkapni egy-két vámpírt és megfenyegetni őket vagy úgy beszaratni a fiatal magányos farkasokat, mint ahogy azt velem tették a futópályán. Mármint ténylegesen beszaratni őket, mert engem a szó szoros értelmében nem szarattak be csak elérték, hogy behúzzam a fülem és a farkam az alfa előtt. Aztán megkaptam Marjory kibaszott Stewart-Baxter felügyeletét. Természetesen nem hőbörögtem rögtön – csak miután magamra maradtam hazaúton – és úgy fogtam fel, mintha egy lenne a húgaim közül – mert hát végül is valami olyasminek is kellene lennie, hiszen egy falkában vagyunk az meg már majdnem egy család vagy nem? Mennyire etikus családon belül szexuális fantáziálgatásokat megengedni magadnak? Mármint ha így nézzük akkor mégsem vagyunk egy család. Mert egyébként Marjory melleit tényleg überfaszán megcsinálták – ezt már akkor is megállapítottuk Bartieval amikor azt a szenny valóságshowját néztük a tévében.
Tehát egészen addig a pillanatig nem találtam kurvára szar feladatnak az egészet, amíg nem találkoztam Marjoryval és hallottam meg a hangját, ami olyan szinten affektált és baszta az amúgy is hiperérzékeny farkasfülemet, hogy legszívesebben az első alkalommal megragadtam volna a torkát és köteleztem volna arra, hogy beszéljen NORMÁLIS hangon. Egyébként más probléma nem volt a lánnyal – vagyis más olyan, ami a világ végére kergetett volna, na olyan nem.

A tény, hogy Marjoryt ugyanannyira felbosszantotta néha a jelenlétem, mint amennyire engem az Ő jelenléte, egy kicsit elégedettséggel töltött el. Alapjáraton nehezebben rúgok be és ha mégis sikerült egészen gyorsan ki is tudok józanodni ha megiszok egy liter vizet és / vagy egy üveg kovászos uborkát megeszek a levével együtt. Most azonban megengedtem magamnak egy pohár gintonicot miközben a pultnak dőlve figyeltem a lányt, amint teszi magát a kameráknak és próbálja hihetően eladni, hogy tényleg élvezi, hogy a héten már harmadjára piál. A mai este azonban még elővigyázatosabbnak kellene lennie – érzem rajta, hogy a benne élő farkas nagyon ki akar törni, mert éhes. Éppen rám néz mire én egy grimaszt küldök felé, mire mintha a középső ujját mutatná de ezt nem tudom tökéletesen megmondani, mert egyszerre csak eltakar előlem mindenféle kilátást egy szőke hajzuhatag meg egy nagyon világoskék szempár amit valaki mesteri módon kiemelt egy fekete tussal. Érzem rajta a piát, de azt is érzem, hogy milyen forró a bőre és mennyire akarja, hogy én is akarjam. Egy sanda pillantást vetek a gyerekemre majd vissza a lányra és végül hagyom, hogy megragadja a kezem és a wc felé kezdjen húzni.

Természetesen Marjory eltűnik mire visszaérek és ha nem jegyeztem volna meg a szagát – nem csak az övét, hanem a farkasának a szagát is – akkor talán lett volna esélye úgy eltűnni, hogy ne találnám meg. Nincs szerencséje. Figyelem ahogy széttép egy korcsot – jézusom, de undorító vagy Marjory – majd amint visszaváltozik és elkezd hányni. Sajnálom egy kicsit, de csak pár másodpercig aztán felkapom az ásványvizet, az üveg kovászos uborkát, egy zacskó chipset. Megragadom a pólót amit neki hoztam – fekete darab, CREAMPIE TILL I DIE felirattal - kiszállok a platós autóból és elindulok felé. A hajnali hideg miatt kicsit összébb húzom kapucnis felsőmet a Bob Ross képét mintázó pólómon – csak, hogy megerősítsem Marjory ama berögződését, hogy Bobnak hívnak.
- Szép műsor volt Marge – természetesen én sem vagyok hajlandó az igazi nevén szólítani, mintha egyébként nem tudnám, hogy milyen hírességgel hozott össze a sors. Tudom gyerekes, de ő egy gyerek. Meg talán néha még én is az vagyok – Tessék ezt vedd fel, nem akarom látni a melleidet – nyújtom felé a pólót és igyekszem nem úgy nézni, hanem úgy, mint egy aggódó testvér. Féltestvér. Mostohatestvér – Jézusom, minek csináltattál egyébként ekkora melleket? Mindegy is – megrázom a fejem és a vizet is átnyújtom neki miközben a többi szerzeményt még magamhoz szorítom – Igyál. Egyébként nem mondták, hogy van az erdőben minőségibb kaja is mint egy korcs? Sokat kell még tanulnod kicsi Marge.