Mi, mint szörnyetegek? Ugyan már! Az emberiség számos tagját lehet szörnyetegnek hívni, én már csak tudtam… egy másik életemben pontosan megtapasztaltam, milyen férgek léteznek a világban. És most nem a természetfelettiekről volt szó, az egyszerű halandók között bőven voltak rosszabbak. De hogy éppen én lennék egy közülük? Nem, egészen biztosan nem voltam szörnyeteg, hiszen akkor ok nélkül kellett volna cselekednem. Már pedig az ilyesmi nem vallott rám sohasem.

Figyelmesen hallgattam Reid válaszát, rá sem pillantottam, egy jó darabig a felettünk lévő ablakot figyeltem, miközben a cigarettámat szívtam. Szóval több mint egy hónapja volt megfigyelés alatt a célpont - annak elég időnek kellett volna lennie. Hmm, vajon mi történhetett, ami ennyire felborította a megszokott rutint és korábban hazahívta. Tulajdonképpen ez a része még érdekelt is volna ennek az ügynek. Amikor a fiú megemlítette a kiválasztottakat, hümmegtem egyet, mintegy jelezve: nyilvánvalóan a kiválasztottakhoz volt köze ennek a pasasnak, különben nem kellett volna megfigyelni.

- Tudjuk pontosan, mi volt a mai programja, amit megszakított? - ez persze részben feltételezés is volt, de azért mertem remélni, hogy Reid képben volt azzal, mikor üres a lakás, és pontos információi vannak arról, mennyi idő állt volna a rendelkezésre. A pillantásom visszasiklott rá, láttam és éreztem az ő fürkésző pillantását, azonban nem foglalkoztam vele. Megszoktam már, hogy megnéztek maguknak az emberek, ha úgy akartam, és éppen egy begyűjtő előtt nem volt okom semmilyen formában rejtőzködni. - A poloskák még aktívak, ha jól gondolom. Azok anyagát át kell nézni, hátha indokolt néhány napig még megfigyelni a célpontot - tettem hozzá végül, miután kifújtam ismét a füstöt. - Ha nem derül ki semmi a felvett anyagból, akkor ki lehet pucolni a lakást - mondtam aztán, beszívva az utolsó slukkot, a csikket pedig ledobtam a földre és eltapostam.

Elég konkrét voltam, mert ha igazán gyűlöltem valamit, az a lényeg kerülgetése volt. Ezért utáltam annyira bejárni még azon ritka alkalmakkor is a koalíciós gyűlésekre Letával vagy tárgyalásokat folytatni a Walton Corp. kinevezett vezetőjével. Az egyértelmű közlések tiszták voltak és gyorsak, nem ment pocsékba egyetlen pillanat sem. És jobb is volt, így bemutatkozni a legfrissebb húsnak a csapatban: tudja csak Reid is, hogy nem óhajtok semmilyen körülmények között belemenni ostoba érdek harcokba. Velem senki ne akarja összeméregetni a farkát, mert rosszul jár. De úgy látszik a fiúnak több esze van annál, hogy kötekedni próbáljon velem, amiért gondolatban felírtam neki egy piros pontot, ennél többet mondjuk nem is várhatna tőlem. Az alkuba is elég gyorsan beleegyezett, nyilván nem sok esélyt hagytam neki - mert vagy felnyomtam volna a főnöknél vagy felnyomtam volna a főnöknél… Ebben nincs igazán kiskapu. Halvány elégedett, kissé ravasz mosolyra húzódtak az ajkaim, mielőtt újra beleszippantottam volna a cigarettámba.

- Tisztában vagyok a nagylelkűségemmel - cinikusan, majdhogynem flegmán közöltem a nyilvánvaló tényt, a mosolyom kiszélesedett, kissé kedvesebb színezetet öltött. Aztán a kérdését hallva az én tekintetem is felszaladt az ablakra, amelyen nemrég kimásztunk. Oldalra billentettem a fejemet, mérlegeltem a válaszomat: tulajdonképpen nem volt tisztem beleszólni mások munkájába, pláne nem egy kezdőjébe, én is a saját hibáimon keresztül tanultam meg mindent a terepen, amire a kiképzés nem tudott felkészíteni. Beleszívtam a cigibe, aztán kifújtam a füstöt, amely szürkén gomolygott el a sötétben.


- Hány napja van teljes megfigyelés alatt? - kérdeztem aztán, nem érdeklődően, inkább csak tényszerűen. Gyanítottam, nem ismerte eléggé a célpontot ahhoz, hogy felmérje a pontos rutinját, az attól való eltéréseket, bármit, ami zavart okozhat abban a finom gépezetben, amiben mi működtünk. De nem akartam elkönyvelni rögtön amatőrnek Reidet, elvégre ez volt az első éles bevetése: innen csak fejlődni lehetett, ha akart persze. Amúgy is rám vetett volna rossz fényt, ha hasból véleményt mondtam volna. Mindig fel kell mérni a terepet - a kollégáét is.

Ha választhattam volna, biztos nem azzal töltöttem volna az estémet, hogy az egyik újoncot felügyeltem volna, de nem én döntöttem erről, csak végrehajtottam az utasítást, ami szokás szerint egyszerű és tiszta volt. Soha nem voltak túlbonyolítva a feladatok, és ezt sok más mellett kedveltem Letában - egyenesen megmondta mit akart tőlünk, és pontosan ugyanilyen korrektséget várt cserébe. Vele nem kellett játszmázni, másokkal ellentétben, vagy a múltamban, egy másik életben.

Így hát, bár nem teljes felszereléssel, de elindultam a városban, hogy felvegyem a ritmust egy másik begyűjtő megfigyelésével kapcsolatban. Izgalmas estének ígérkezett, mert ez volt a srác első komolyabb feladata, nem csak megfigyelés, hanem valódi terepmunka, valódi célponttal. Tudtam róla, hogy más is rá volt korábban állítva belső ellenőrzés céljából Wallace-ra, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. Mindig a saját feladataimra koncentráltam. Számomra nem ígérkezett különösebben megerőltetőnek az este, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy elszámítottam magamat.

Végzetes hiba lett volna, ha hagytam volna, hogy a fiú célpontja korábban észrevegye a lakásába való behatolást, minthogy elkapta volna, ezért nem volt más választásom, közbe kellett lépnem. Hirtelen oltottam le a villanyt, és kaptam el Reidet hátulról - ügyesen tartottam ellent még úgy is, hogy valószínűleg ő volt kettőnk közül az erősebb, de hát ha az embert olyan feladatra képzi ki, mint minket, sok mindent megtanul. A mellékelt ábra alapján persze a gyakorlat nem mindenki esetében volt hibátlan.

- Lidiya vagyok és… - suttogtam, de nem fejeztem be a mondatot, mert a célpont ebben a pillanatban lépett be a bejárati ajtón. Nem maradt más, csak a hátsó "kijárat", egy erkély, amihez szerencsés módon tartozott egy tűzlétra is. Szó nélkül és hangtalanul távoztunk. A lehallgatók persze még a lakásban voltak, de semmi nyom nem utalt a jelenlétünkre.

A sikátorban, ahová érkeztünk a tűzlétrán, első dolgom volt rágyújtani. Reid felé nyújtottam a dobozt, ami tőlem kedves gesztusnak számított, még ha ezt nem is tudhatta a fiú.

- Legközelebb célszerű gyorsabban végezni az előkészítést élesben - jegyeztem meg ironikusan, mert ez szószerint azt jelentette hogy gyakorolni kell a ki és bepakolását a felszerelésnek. Bár hivatalosan nem léteztünk, katonai elitalakulatokat megszégyenítő módon voltunk felkészítve… alapesetben. - Sajnálatos módon én felelek érted jelenleg, és szerencsédre rohadt együttműködő hangulatomban vagyok ma, Reid, szóval nagyvonalú leszek és nem kötöm egyből Leta orrára a törtenteket; holnap megcsinálod a melót, és jössz nekem eggyel: vagyis mindenki boldog lesz - kifújtam a füstöt, s közben az járt a fejemben, hogy még akkor is, ha elcseszte az első éles feladatát, a hasznomra lehetett a jövőben. - Áll az alku? - kérdeztem, az ujjaim között forgatva a cigimet, oda sem nézve a mozdulatsorra, helyette a félhomályban a fiút fürkésztem.