Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

Jó ízűen, nagy falatokban eszem a hamburgert. Lance előrelátó volt és többet is beszerzett belőle, így nem kell félnem attól, hogy hamarosan véget ér ez az élvezet. Miközben a filmet nézem néha kiadok egy két elégedett hümmögő hangot is. Nem is baj, hogy végül nem ott ettük meg. Így itthon sokkal kellemesebb azok társaságában, akik igazán fontosak nekem. Szeretek itt lenni, vele lenni. Megosztani vele az életemet. Ezen kívül a második legfontosabb hely az a ház, ahol felnőttem, amit anya a mai napig gondosan ápol. Gondolkozott már az eladáson, de sose volt szíve megtenni, főleg mikor meglátta a nagy boci szemeimet. Annyi emlék fűződik hozzá. Minden alkalommal mikor haza megyek átélem őket.
Ez a lakás is kezd megtelni emlékekkel. Ha egyszer innen elköltözünk nehéz lesz itt hagyni, de biztos vagyok benne, hogy az új otthonunkat is megannyi emlékkel fogjuk majd teletölteni, főleg ha nem leszünk egyedül benne.
A filmen néha elborzadok. Olyan rondák azok a szörnyek… Miért szereti ezt ennyire? Abba nem is kötök bele, hogy mennyire bénán van megcsinálva az egész, hisz régi film. Nekem is vannak régi nagy kedvenceim. De szörnyek, amik előbújnak a földből és megesznek… Miért jó ez? És még nem is helyesek benne a pasik… Bezzeg Thor, vagy Amerika Kapitánya… Hmm… De nincs okom panaszkodni. Nekem egy saját kis szuperhősöm van, aki nos… nagyon is jól néz ki.
-Hmmm?-Pillantok oldalra, miközben egy újabb falat hamburgert próbálok meg elpusztítani a számban. Mielőtt válaszolnék neki lenyelem azt, majd elvigyorodom. Itt egy halom kaja és ő már a másnapi ebédről beszél. Imádom!
-Nem igen gondolkoztam még el rajta. Egyelőre azon vagyok, hogy ezt a kaját pusztítsam el. De van esetleg valami kívánságod?-Pillantok rá érdeklődve. Szeretek főzni, de nem mindig van hozzá kedvem, amit néha szégyellek is. A legtöbb barátnőm mindig nagy lelkesen meséli, hogy miket főzött a párjának… De sose panaszkodott volna erre. Vagy csak nem mer… Egy pillanatig még csak őt figyelem.
-Rendben. Majd várlak terülj-terülj asztalkával.-Szélesedik ki a mosolyom. Azért jól tud esni az embernek, ha egy nehéz nap után haza ér és finom illatok fogadják, mint ahogyan azt az anyáink is csinálták. Vagy legalább is az enyém biztosan. Lance szüleit még mindig nem ismerem. Mesélt már róluk, de szeretném már őket személyesen is látni. Csak valamiért ő mégsem akarja ezt, amit a mai napig nem értek, de nem is akarom ezt a témát feszegetni már nála. Túl sok vitánk volt már ebből.
-Hmm tény nem olyan, mint anya speciális hamburgerje, de szerintem ez is nagyon finom.-Bele is harapok megint az enyémbe. Már nem sok maradt belőle, de ott van még egy az asztalon. Rá is pillantok… Nem kell félni, téged is befallak nemsokára.
-Valami mást? Szerintem már végig ettünk mindent. Hamburgerek, pizzák, gyrosok és még sorolhatnám. Esetleg valami más ország ételével kísérleteznél? Láttam egy helyet nem messze az egyetemtől. Indiai kajákat csinálnak. Elvileg a tulaj indiai és azt mondják tényleg finomak az ételei, persze azoknak, akik szeretik a fűszereset. Egyszer kipróbálhatnánk.-Evés közben kajákról dumálunk. Nem is mi lennénk azok.
Éppen az utolsó falatomat nyelem le, mikor galádul rám támad.
-Hé!-Csak ennyi szökik ki belőlem, majd nevetni kezdek. Kissé csikiz, de nem lököm el magamtól, sőt még kicsit ki is nyújtom a nyakam és csak behunyt szemmel élvezem a csókjait. Csak akkor nézek rá, mikor kezeivel gyengéden arcomhoz ér. A mosolyt nem tudom levakarni az arcomról, de ő eltűnteti azt egy kellemes, hosszú csókkal. Közelebb húzom magam hozzá és mind két kezemet finoman tarkójára csúsztatom. Nem engedem el egyhamar. Kiélvezem az utolsó pillanatig a csókunkat.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

A filmek felett állva próbálom kitalálni, hogy nah akkor mit is nézzünk meg. Nehezen választok. A filmekre pislogok, majd Laurencere.
-Mit szólnál két filmhez?-Ha beleegyezik akkor a kezébe nyomom az ő választottját. Emlékszem az első részére, nekem annyira nem tetszett, de ő is nézett már meg olyan filmeket, ami neki nem feltétlenül tetszik, mert túl nyálas vagy hasonló. De utána meg jöhet az én filmem. Így a szörnyek után egy kis romantikus film jó lesz. A választás után visszasétálok a konyhába. Csak mosolygok mikor meghallom Lance szavait. Nem ordibál a kutyával és nem is rohan utána megbüntetni. Nah már kezdődik is a kényeztetés. Egy pillanatra csak őket figyelem. Egyszerűen nem tudok betelni a gondolattal, hogy Kölyök most már tényleg a családunk része lett. Túl tökéletes ez. Nem is tudom, hogy megérdemlem e.
-Lance! Elbírom én is.-Próbálom visszaszerezni tőle az egyik tálcát, de nem járok sikerrel. Kap tőlem egy szemforgatást és sóhajtok egyet megadóan. Nem akarom, hogy mindent ő csináljon. Hogy ne tudjak még egy befőttes üveget sem kinyitni nélküle. Mondjuk most sem tudom kinyitni rendesen kézzel, de amióta megvettem azt a kis kütyüt, már szinte mindegyik megy tök egyszerűen. Szóval boldogság van.
-Melletted minden nap az enyém drágám! Mindig nagyon figyelmes vagy velem.-Ballagok mögötte, miközben azért egy két chipses zacsi is a kezembe kerül. Még mindig nagyon szeretünk enni. Ennyi.
Elszörnyülködve nézek rá, majd megvillantom ismét a mosolyom.
-Borzalom! Nincs gyertya?... Az én szerencsémet ismerve szerintem fel is gyulladna a lakás. Jobb is, hogy nincs. Majd ha egyszer elviszel egy vendéglőbe ott lesz.-Nem mondom azt, hogy nem szeretem a romantikát. Imádom… De nem kell, hogy minden vacsoránk gyertyafény mellett teljen. Főleg nem akkor mikor az hamburgerből és krumpliból áll. Néha persze megadjuk a módját a dolognak és rendesen az asztalnál eszünk. Kibeszéljük, hogy kinek milyen volt a napja… Azokat az estéket is szeretem.
Éppen bele harapnék a hamburgerembe, mikor felemeli poharát koccintásra. Meglepetten teszem le az ételt, majd veszem kezembe a saját poharamat.
-Ránk!-Egy széles vigyor, de még mielőtt inna gyorsan lopok tőle egy csókot. Kicsit hosszabbra is sikerült, mint ahogy azt terveztem.
-Na de… nézzük meg azokat a szörnyeket. Hátha megértem a második részben, hogy mi tetszik ennyire ebben a filmben. -És végre beleharapok egy jó nagyot a hamburgerembe és szokásomhoz hívem most is csukott szemmel élvezem ki az első falatot.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

Bár nagyon is izgatott vagyok az újabb meglepetéstől azért a csókjára nem tudok nemet mondani. Ki is élvezem minden pillanatát, miközben én is átölelem őt.
-Csak nem éhezik valami finomságra Uram!?-Nézek mélyen a szemeibe teli mosollyal. Imádok a biztonságot nyújt karjai között lenni. Sosem éreztem magam mellette veszélyben. Sose féltem attól, hogy valami történik velem. Mindig annyira vigyáz rám, néha talán picit túlzásba is viszi, de így szeretem őt. Nem fogok neki szólni e miatt.
Mielőtt kinyitná az ajtót becsukom a szemem, bár nem kérte, így még hatásosabb lesz a meglepetés. Ha irányba állít , akkor végül kinyitom a szemeimet és szinte tátva marad a szám.
-Hát ez halál édes. Egy kis ágy csak neki.-Oda sétálok a kutyakanapéhoz, majd leguggolva alaposabban is megnézek. Végig simítok rajta. Kölyöknek nem is kell több azonnal elfoglalja a helyét és büszkén néz vissza rám onnan.
-Igen ez a tied! Nagyon kényelmes ugye?-Megvakargatom a fejét, majd visszalépek Lancehez.
-Ágy tabu! Őszintén nehéz lesz, de megértem az okokat és elfogadom.-Erősítem meg őt a dologban. Biztosan sokszor nehéz lesz ellenállni a kísértésnek főleg mikor otthon vagyok, de már az is hatalmas ajándék a részéről, hogy megtarthatjuk a kutyát. Nem akarom ilyennel elveszteni a bizalmát.
-Te tényleg nagyon felkészültél!-Erre aztán végképp nem számítottam. Minden szükséges holmit, játékot és miegymást beszerzett neki. Akkor a jelek szerint már rég tudta, hogy Kölyök velünk marad. Erre megint csak azt tudom mondani, hogy iszonyatosan szerencsés nő vagyok egy ilyen pasival.
Megnézem a játékokat is, nah azt hiszem a csipogósat nem gondolta át alaposan, de bízzunk benne nem az lesz a kedvence.
-Nem csak én vagyok szerencsés veled, de Ő is. Te tényleg nagyon szerethetsz engem.-Eddig is tudtam, hogy szeret, de ez… csak még jobban megerősít engem a dologban. Mielőtt tovább mennénk kap tőlem egy puszit. Úgy érzem itt még nincs vége a körbevezetésnek. A ketrecen kicsit meglepődőm, de megértem. Remélem nem kell majd túl sűrűn használnunk. Ahogy említette is, nem szívlelem az ilyet, de van mikor nincs más megoldás. Viszont azon leszek, hogy mindent megtanítsak neki, így talán idővel majd meg is szabadulhatunk tőle.
-Mondtam már, hogy nagyon, de nagyon szeretlek?-Közelebb lépek hozzá, kezeimet a vállára helyezem és most köszönöm meg neki mind ezt egy hosszú csókkal.
-Köszönöm. Elkényeztetsz engem, de ne szokj le róla.-Egy apró puszi, majd elengedem őt és én is a konyhába vonulok.
-Azt hiszem, ha eljön az idő te leszel a világ legtökéletesebb apukája. Minden anyuka rám fog irigykedni.-Meg is nézem magamnak, hogy miket vásárolt. Kicsit bénézok a gyerekzárral, de végül sikerül feloldanom.
-Kölyök gyere kaja!-Kiveszek egy kis tasakot, majd beleöntöm a tányérjába, amit azonnal el is kezd enni jóízűen.
-Ez a nap nem is lehetne ennél tökéletesebb.-Na jó még a hamburgert nem kóstoltam meg. Meg is lepődőm mikor ő bele harap az övébe. No nem mintha irigyelném tőle. Elég kaják van. De azt hittem előbb kinézzük a filmünket, ha már ennyi DVDvel gazdagodtunk.
-Valami mást?... Hmm ez csábítóan hangzik!-Kacsintok felé egyet, majd lopok egy krumplit.
-Neeem a desszertet hagyjuk meg későbbre. Amúgy is most nem eszek félek téged falnálak fel. Szóval filmezzünk. De tőlem most nézhetünk valami akció filmet is, vagy akár ijesztőt, ha választottál olyat.-Olyankor sokszor bújom hozzá és van mikor a felsőjébe temetem arcom, mert nem merek odanézni. Eddig sosem panaszkodott rám, de szerintem még élvezi is a helyzetet.
-Szóval válassz te filmet, addig én átpakolok a dohányzóasztalra. -Ismét lopok a krumpliból, majd előveszek két tálcát és szépen kipakolok rá mindent. Krumpli, mártogatós, hambi, egy-egy pohár. Hűtőből előkerülnek az üdítők is.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

Teljesen elmerülök a filmek válogatásában. Kölyök meg türelmesen várakozik, szaglászik. Nem hisztizik, hogy menne már, pedig neki itt nincs semmi érdekes. Nem akarom túlzásba vinni a romantikus filmeket, így négy darabnál inkább átvonulok a vígjátékokhoz. Valahogy mindig így szoktuk felosztani a dolgokat, így lealább mindig minden stílusú filmből viszünk haza. Én a horrorokat nem szeretem annyira, de ha Ő mellettem van, akkor hajlandó vagyok megnézni őket.
A pénztárhoz érve elmosolyodom a mennyiségen. Nah igen, nem hazudtoljuk meg egymást. A kaja és a filmek a gyengéink.
-Akkor most egy hétig megvan a film adagunk?-Szélesedik ki a mosolyom. Na jó azért nem csak filmezni szoktunk. Néha kimozdulunk és néha azért főzünk is, de szeretünk lustálkodni és sokszor győz az az énünk. Ebben igen hamar egymásra találtunk.
-Oh nem! Irány haza! Már tűkön ülök a meglepetés miatt. Nem felejtettem ám el. -És még a hasam is morcosan korog. Ideje lesz már jóllakatni azzal a sok finomsággal. Az autóhoz felé vezető úton szintén kézen fogva sétálunk egymás mellett. Kölyök szépen halad előttünk. Már nem húzza úgy a pórázt, mint ahogy az elején. Szerencsére ezt igen hamar megtanulta. Okos kutyának tűnik, így nem félek, hogy nem sikerül vele megtanultatni a szabályokat.
Bár nekem is van jogosítványom mégis, amikor csak lehet hagyom, hogy Lance vezessen. Én nem vagyok olyan magabiztos benne. Néha muszáj viszont a volán mögé ülnöm, hogy el ne felejtsem, ha már olyan sokat szenvedtem a jogosítvány megszerzésével.
Ahogy hazaérünk már engedem is el Kölyköt, hogy utána mi is ledobhassunk magunkról a göncöket. A kajás zacsikat elveszem Laurencetől és beviszem őket a konyhába. Csak utána térek vissza az én szívem elrablójához.
-Nah akkor megmutatod a meglepit?-Direkt nem néztem még körbe, nem akartam leskelődni. Ha már ilyen cuki volt és ennyit készült erre, akkor nem veszem el az örömöt tőle, hogy ő mutassa meg.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

-Neked bizony! Miért csak a nők táncolhatnak a férfiaknak? Neeem… Hidd el fordítva is ugyanúgy élvezzük a dolgot főleg, ha az illető jól tartja magát.-És valljuk be őszintén Laurence nagyon is jól tartja magát. Szóval igen, szívesen elnézegetném ahogy táncolás közben a ruhái is lekerülnének róla. De tény sosem erőltetném rá a dolgot. Tudom, hogy ez nem az ő világa. Így is sok mindent megtett már értem. Még egy kutyát is hajlandó elviselni a lakásban. Szóval egy szavam sem lehet, de attól még reménykedhetek.
-Attól nem is félek.-Nálunk sosem marad meg kaja, főleg mióta Kölyök is velünk él. Amit esetleg mi nem bírunk megenni és a kutya számára sem mérgező, azt mind megkapja őt. Még csoda, hogy nem kezdett el hízni. Mondjuk fiatal szervezet. Kell neki a megfelelő energia.
Aggódom érte, mert érzem, hogy valami nincs rendben. Próbálom nem szóvá tenni, de végül mégis csak rákérdezek. A reakciója viszont nagyon meglep. Egy picit meg is állok és csak értetlenkedve pislogok rá. Hazudnék, ha azt mondanám nem esnek rosszul szavai. Viszont inkább nem reagálok semmit. Nem akarom veszekedéssel elrontani ezt a napot.
-Rosszakaród neked? Mégis ki lenne az? Nem vagy te bűnöző, vagy rendőr, vagy bármi ilyesmi.-Nem tudom róla elképzelni azt, hogy bárki is rosszat akarhatna neki. Rendben lehet, hogy van, aki nem kedveli, de hát semmi olyan munkája nincsen. Vagy esetleg féltékenyek lennének rá?... Nem… Itt valami többről lesz szó, de nem akar mesélni róla ezért én nem faggatom tovább. Tiszteletben tartom még ha ez nehezemre is esik.
-Nem kell, csak meglepett.-Bár egy tánccal igazán kárpótolhatna, de inkább nem feszítem tovább a húrt. Az viszont nagyon is izgat, hogy mi vár még rám otthon. Nem felejtettem ám el ezt az apróságot sem.
-Nézzük meg a boltot! Hátha találunk egy-két érdekes filmet… Amúgy kocsival jöttetek ide?-Kezdek egyre jobban fázni, így örülnék neki, ha igennel válaszolna. Nincs most túl sok kedvem egy hosszú sétára, vagy buszozni egyet. Csak mikor a bolthoz érünk engedem el a kezét és lépek be az üzletbe. Egy széles mosollyal köszöntöm az eladót. Szerencsére azonnal elolvad Kölyök láttán, így nem balhézik azon, hogy őt is hozzuk magunkkal. Én rögtön a vígjátékokhoz és a romantikus filmekhez sétálok oda.
-Nééézd mit találtam! Pretty Woman! De imádtam kiskoromban ezt a filmet. Ez velünk jön!-Közben el is kezdem énekelni a betétdalát.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

Egyetértek vele abban, hogy a szabályokat le kell fektetni már az elején. Én sem szeretném, ha elkanászodna a kutyánk. Bár mondjuk én simán felengedném őt az ágyba, de tudom erre semmi esély nem lesz. Talán néha napján, mikor Laurence nem lesz otthon… Amit nem tud az nem fáj ugyebár.
Mosolyognom kell a az okfejtésén. Kis dilinyós, de e miatt is szeretem ennyire.
-Én hiszem, hogy őt is megszereted majd. Sokaknak a kiskedvencek is családtagok. Ugyanúgy részt vesznek a családi eseményekben, csak máshogy… De ne félj. Nem foglak lecserélni Ő rá. Szóval nem kell féltékenynek lenned!-Kacsintok rá kacéran. Senkiért nem cserélném le őt.
-Héé! Nincs semmi baj. Igaz nem voltam túl vidám, de örülök ennek a meglepetésnek. Ha majd visszaemlékszem erre a napra, akkor ez a délután fog eszembe jutni, nem az, ami előtte volt. Szóval köszönöm, hogy nem árultad el korábban. Amúgy nekem is volt egy tervem. Ha nem fogadtuk volna be és jelentkező sem lett volna, akkor rábeszéltem volna anyut, hogy fogadja be. De azt hiszem jól tettem, hogy nem meséltem el neked ezt az ötletet, mert akkor most anya élvezné a rosszcsont társaságát, nem mi.-Viszont alig várom, hogy elújságoljam anyunak a hírt. Biztos meg fog lepődni, de tudom, hogy ugyanúgy bele fog zúgni a Kölyökbe, ahogyan én is.
-Többi dolog? Miért mi vár otthon?-Pillantok rá érdeklődve. Ilyen komolyan felkészült a kutyatartásra? Csak nézem őt és mosolygok. Tényleg mind ezt megtette értem? Egy kutya nem éppen a rendszeretetről híres, főleg nem a kölykök. Laurence viszont imádja a rendet. Néha el is szégyellem magam, mikor szanaszét hagyom a kottáimat a földön. De én ebben is igyekszem változni. Egyikünk sem tökéletes, de ez így van jól.
Hamar megérkezünk a kiválasztott helyre, ahova Laurence be is sétál Kölyökkel együtt. Ahogy belépek az ajtón pukedlizem egyet neki, majd csak felnevetek. Magam sem tudom, hogy honnan jött, de poénos volt.
-Milyen kellemes hely.-Nézek körbe, ahogy leveszem a sálamat, majd a kabátomtól is megszabadulok. Már éppen helyet foglalnék, mikor kijelenti, hogy elvitelre kéri az ételt. Összeráncolom a homlokom Eddig nem erről volt szó.
-Öhm… de nem az volt, hogy itt esszük meg?-Hisz pont ezért választotta ezt a helyet, mert be hozhatjuk a kutyát. Mintha kicsit feszültebbé vált volna. Pedig eddig semmi ilyet nem éreztem rajta. Körbe nézek, de semmi furát nem látok. Talán van itt valami ismerőse? De elég békésnek tűnnek a többiek. Viszont nem állok le vele vitatkozni. Csak kezembe veszem azétlapot és választok valamit róla. Miután elegy megrendelni a kaját leülök a székre és lehajolok az újdonsült családtagunkhoz.
-Szóval tönkre tettél egy papucsot? Ezt nem szabad! Hálásnak kellene lenned, hogy egy ilyen meleg otthonban élhetsz. Sok kutya árválkodik odakint. Gondolom te sem szeretnél kikerülni az utcára.-Bökök az ajtó felé. Olyan nagy boci szemekkel néz rám, hogy csak felnevetek.
-Nyugi! Nem dobunk ki, de többé ne rágd meg a papucsokat… Vagyis egy cipőt sem.-Megsimogatom a fejét, majd Laurencere pillantok. Látom rajta, hogy valami nincs rendben, de még nem kérdezek rá. Nem ez a legmegfelelőbb hely rá.
-Táncolni evés közben? Az veszélyes! A végén még félre nyelek…. Nem, ha táncolunk, akkor majd utána és együtt! Úgy látom réd férne egy kis lazítás.-Óvatosan kezdek el nála tapogatózni. Felállok a székről. Nem szeretek ülni, ha ő mellettem áll. A kijelentésére megjátszom a meglepettet és kissé lekonyítóm az ajkaimat.
-Most miért mondod ezt? Pedig annyira szeretném látni. Nem mások előtt kell levetned a ruháidat, hanem előttem!-Én meg már láttam őt ez tény, de ha ő megkérne én bizony megtenném neki. A rendelésünk hamar elkészül. Miközben ő fizet én vissza is veszem a kabátomat.
-Azt hiszem most is túlzásba estünk.-Pillantok a zacskókra. Nem hagyom neki, hogy megfogja a pórázt. Bőven elég lesz neki vinnie a kaját.
-Nem kell mindent bevállalnod. Tudom, hogy olyan erős vagy, hogy a Holdat is elbírnád, de én meg nem az a nő vagyok, aki a pasijával intéztet el mindent. Ketten vagyunk. Ne akarj minden terhet a válladon cipelni. Adj át belőle!-Mosolygok rá halványan, majd magunk mögött hagyjuk az éttermet. Sokáig csendben maradok, majd végül csak megszólalok.
-Minden rendben?-Pillantok fel rá kissé aggódva. Még mindig azon kattog az agyam, hogy mi történhetett odabent.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

Nem szívesen engedem ki az ölelésemből, de hosszú pillanatokkal később azért csak engedek a szorításból. Egyfolytában a mondata ismétlődik a fejemben. „Te vagy a gazdi Maia.” A mosolyt semmi sem tudja eltűntetni az arcomról. A könnyeimet letörlöm. Sikerült elzárnom a csapokat. Lepislogok a Kölyökre, aki hasonló lelkesedéssel pislog vissza ránk. Eddig is boldog voltam Laurence mellett, de most valami plusz került az életünkbe, ami még boldogabbá teszi azt.
-Kaja? Már igazán ismerhetnél, hogy tudd mi erre a válaszom! Mikor indulunk és mit eszünk?-Miközben ő a szemeteshez sétál én még egyszer megnézem magamnak azt a bilétát és továbbra is csak mosolygok. Ilyen csodás meglepetésre egyáltalán nem számítottam főleg, hogy nincs se szülinapom, se karácsony, se semmi. De tény nem csak azokon a napokon lehet megajándékozni azokat, akiket szeretünk. Néha én is meglepem őt egy-két aprósággal, csak úgy… De ekkora ajándékot még sosem kapott tőlem. De talán majd annak is eljön az ideje.
Amint megszabadítja a régi nyakörvétől én is leguggolok hozzájuk, majd szépen fel is helyezem rá az újat. Egy ideig csak figyelem a Kölyköt, majd egy puszit nyomok Lance ajkaira.
-Még mindig alig hiszem el, hogy ezt tényleg a valóság. Szóval lett egy kutyánk!-Mert számomra nem csak én vagyok a gazdája, hanem Laurence is. Ő a falkánk vezére, amit a Kölyöknek meg is kell tanulnia.
-Jól hangzik! Vezess minket!-Karolok bele a szabad karjába, majd ismét közelebb hajolok hozzá, de most az arcára nyomok egy nagy puszit.
-Valld be, hogy azért te is megkedvelted kicsit.-Láttam én ám azt a jutifalat osztogatást. Elkezdte tanítani a kutyát. Nyilván megvan a célja vele, de biztos vagyok benne, hogy azért élvezi is.
A kérdésére még nem válaszolok csak hagyom, hogy megfogja a kezem. Ha nála van a póráz hagyom is ott, de ha esetleg át szeretné adni arra sem mondok nemet. Örömmel nézek végig a magunkon, már amennyire lehet. Ennél tökéletesebb semmi sem lehet. Most teljesen egésznek érzem magunkat.
-Őszintén? Egész nap szomorú voltam attól, hogy azt hittem Kölyöktől tényleg el kell búcsúznom, de most meg… Hát szinte repülni tudnék a boldogságtól.-Nézek rá fülig érő mosollyal, majd kicsit a vállára hajtom a fejem, ahogy tovább haladunk.
-És neked? Kiélvezted a napot, hogy kettesben lehettél ezzel a szőrpamaccsal?-HA otthon lennénk most bekapcsoltam volna a zenét és táncolnék magammal rángatva Laurencet is, de itt kint az utcán visszafogom magam. Majd talán ha hazaértünk.

zene ;
x x x

Laurence & Maia

Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz.

Kissé meglep, hogy nem tudja mégis mikor jön a gazdi jelölt. Azt hittem konkrét időpontot beszélt le vele. Remélem nem kell itt órákig várakoznunk, mert akkor jégcsappá változom, de szerintem Kölyök sem bírná sokáig, még ha van is rajta egy cuki kabát.
-Ha imádja őket, akkor rossz ember nem lehet.-Egy halovány mosoly kúszik az arcomra, majd csak összeráncolom a homlokom ahogy Őt figyelem. Mintha valami nem lenne okés. Szembe fordul velem, de idegesnek látszik. Ugye nem azt akarja mondani, hogy nincs semmiféle gazdi és ezért menhelyre kell adni? Végül is ott is szeretik elvileg a kutyákat. Már éppen rákérdeznék a dologra, mikor megelőz engem és előbb szólal meg.
Hallgatom őt, de csak egyre furcsább nekem a dolog. Lepillantok a zacskóra, de nem veszem el tőle. Próbálom felfogni, hogy mit is akar ezzel mondani. De tény lehet, hogy a válasz ott van a zacskóban.
-Biztos?-Valamiért mégis félek megnézni annak a zacskónak a tartalmát, pedig tudom, hogy Laurence soha, semmi rosszat nem akar nekem. Most sem hiszem, hogy így lenne, így végül csak elveszem tőle, de előbb csak bele pislogok. Egy doboz van benne. Értetlenkedve pislogok vissza Laurencere, majd szépen kiveszem a dobozt a zacskót meg a kezébe nyomom.
-Az már tuti biztos, hogy túl nagy ez a doboz egy gyűrűhöz.-Szélesedik ki a mosolyom. Csak viccelődöm vele, mert kissé én is kezdek ideges lenni ettől a helyzettől. Lassan nyitom ki a dobozt. Egy nyakörv van benne. Kiül az arcomra a meglepettség és az értetlenkedés egyvelege. Láthatja, hogy még mindig nem fogtam fel a dolgot.
Kiveszem a nyakörvet, a dobozt átadom neki, majd megnézem a bilétát is. Rajta van a kutya neve… Kölyök… a másik oldalon meg. Miii? Ez most valami rossz vicc?
-Öhm… Laurence ez most?...-Pillantok rá összeráncolt homlokkal. Azt hiszem az agyam még nem akarja elhinni a látottakat.
-Várj!... Ez most… Mi? Miért szerepel a nevünk ezen?... Most tényleg?-Azért nem vagyok én ám ilyen lassúfelfogású, de erre rohadtul nem számítottam. Reménykedtem abban, hogy végül mi fogadjuk be a kutyát, de két napja már lemondtam a dologról, hisz semmi olyat nem mutatott felém, vagy a kutya felé, amivel elárulta volna azt, hogy benne van a dologban.
-Akkor nincs is semmilyen gazdi jelölt?-Pislogok rá egy széles mosollyal, de közben könnyező szemekkel. Ezek a boldogság könnyei. Ha megerősíti a dolgot a nyakába ugrom és csak szorosan ölelem, miközben a könnyeim tovább potyognak.
-Istenem annyira szeretlek! Köszönöm!-Ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna tőle. Még megkockáztatnám azt is, hogy egy gyűrűnél is jobb. De psszt. Ezt el ne áruljátok neki, mert akkor sosem kapok.

zene ;
x x x