Laurence & Maia

Elküldésének ideje -- Szomb. Dec. 19, 2020 1:47 pm

to Laurence

Sokan nem tudják elviselni ezt a nagy lendületemet, a pörgésemet. Van, aki messziről kerül inkább engem. Már kaptam néhány embertől beszólást, de nem igen szoktam azokkal foglalkozni. Akinek nem vagyok szimpatikus az ne akarjon barátkozni velem. Van így is elég barátom meg itt van Ő is. Kell ennél több?... Nah igen, idővel majd jó lenne ha bővülne a család, természetesen ha ő is úgy gondolja majd, hogy eljött annak az ideje. Egyelőre csak élvezzük egymás társaságát. Szeretem a gyerekeket nagyon is, de nem tudnám még elképzelni azt, hogy egy kis csöppséget nevelek. Sok mindent szeretnék még az előtt csinálni. Először is be kellene fejeznem a sulit, amiből már nincs sok hátra.
-Engem nem érdekelnek mások véleménye, de tudod jól, hogy a legtöbb ember szeret beleszólni mások életébe.-Főleg az idősek, de talán ők már nem járkálnak kint este. Nekik végképp veszélyes ilyenkor az utcán tartózkodni.
Ahogy kinyitja az ajtót Laurence a Kölyök már ki is viharzik rajta, vagyis szeretne, ha nem állítom meg őt. Mehetnékje van, de ez nagyon is érthető, hisz kölyök még. Azok meg ezerrel pörögnek. De talán a séta után kicsit lenyugszik és mi is ki tudjuk használni az est hátralévő részét.
-Lehet, hogy nem tudok kinyitni egy befőttesüveget, de azért egy ilyen pici kutyával még elbírok!-Nem mondanám magamat egy fizikailag erős nőnek. Általában mindig Laurencet kérem meg, hogy segítsen kinyitni ezt-azt. Ha meg nincs otthon… Nos minden eszközt bevetek, hogy sikerüljön, de általában annak az a vége, hogy feladom és megvárom, hogy hazaérjen.
Séta közben megfogom a kezét, hisz ha már lejött velem sétálni, akkor igen is sétáljunk egymás mellett. Kölyök húz, nem is kicsit, de próbálom néha visszarángatni, hogy azért vegye észre magát.
-Kölyök! Nyugodj már le! Pisilj egyet, aztán menjünk haza a jó meleg lakásba. -Próbálok vele kommunikálni, de mintha meg se hallana engem. A nevére még nagyon nem hallgat, de csak egy-két órája van velünk. Nem is csoda, hogy még nem hallgat ránk.
Egy fél óra gyors séta után végre megáll egy pisilésre. Szó szerint felujjongok, amitől még a Kölyök is meglepődik kissé. Megfordulunk és már megyünk is hazafelé. Remélem a kaját még elkapjuk és nem késsük le. Visszafelé már sokkal nyugodtabb a kutya, talán kezd kifáradni. Ez után jöhet neki egy jó nagy alvás. Addig mi meg bezabálunk és megnézzük nyugiban azt a filmet.

//Köszönöm a játékot! Cuki

//

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Pént. Dec. 18, 2020 11:27 am

Maia & Laurence

•What?•

Lulu. Az egyetlen egy becézgetésem az elmúlt 25 évben. S az egyetlen melyet egy személytől négyszemközt elhallgatok. Lulu, milyen nevetséges, de mindez a kedvességéből fakad, így nincs okom mérgesnek lennem emiatt. Veszekedések közöttünk is vannak, ám nem vészes egyik sem, megbeszélés kérdése minden. A macskatéma... lassan minden hónapban macska jön szóba. De nem, állatot nem akarok tartani. Noha közös megegyezés kellene legyen... tudom jól és azt is, hogy kompromiszumot kellene kötnünk pár dologban és nem csak magam dönteni. De ez vagyok én. Igyekszem változni az irányába, noha eddig nehezen megy... de szerintem változtam a két évvel ezelötti énemhez képest.
A nyakörv probléma úgy tűnik megoldódni látszik, s lassan a póráz dolog is, szóval hajrá, mehetünk kifelé. S mint mondottam, nem megy ki egyedül vele... sötét van meg minden. Igaz, volt már hogy egyedül jött haza este melóból, de ez más, hiszen a kutya bármerre elráncigálhatja, elrohanhat és egyéb dolgok. Amiket nem szeretnék persze. Örülök hogy hamar megkerül minden rávaló, s az is, hogy hamar felkerülnek rá. Figyelemelterelés remekül beválik, a többi pedig jön magától. Imádom ezt a nőt, ahogy bánik a kölyökkel... talán akad lehetőség erre az egészre... de nem.
- Nem kell figyelni más gondolataira, mindenki a saját háza tája körül szaglásszon! - utálom, mikor összesúgnak a hátunk mögött, főleg, akik tudják ki és illetve mi is vagyok. Maia nem tudja rólam, de hogy ez szerencse vagy épp nem, még nem tudom. Egyszer úgyis fény derül a dolgokra és akkor már nem lesz vissza út, csak haladunk előre. Akkor vagy megérti a dolgokat, vagy elveszítem magam mellől. Ha én mondanám el... talán megússza a kapcsolatunk a problémázást? Mindenesetre ezt a kutya dolgot kell egyelőre lerendeznünk. Csak rá kell néznem és látom, hogy mennyire vágyakozik egy szőrös barátra... nehéz dolog az együtt működés, de nincs mit tenni. A desszert ízlik, a csók szenvedéllyel teli és mosollyal arcomon fogadom és ugyanezzel a mosollyal figyelem őt a továbbiakban. A cipőmet és a kabátomat visszahúzom magamra, a kulcsot a zárba teszem, hogy kinyissam azt.
Szerencsés? Inkább én vagyok az, hogy elfogadja a természetemet. Hogy nem akaratos az egész családdal kapcsolatos dolgokban... szerintem nekem rajta kívül nem is kell sok minden erre az évre. Meg jövőre sem nagyon... mondjuk a baba téma is fent áll, de azt még végképp nem.
Amint Maia is felöltözik és jól megfogja a póráz utánzatot, már nyitom is az ajtót. Figyelem a kutya reakcióját, ha úgy van, akkor besegítek, ha nagyon húz, vagy akaratos... amint kilépnek, már zárom is az ajtót és igyekszem utánuk.
- Ha nem bírsz vele, csak szólj. - jelentem ki a kutyát figyelve, aki szaglászva tör utat magának előre.
- Aztán nem maradunk kint sokáig. Hideg van... - és nem kellene egyikünknek sem megfáznia.

•

Elküldésének ideje -- Csüt. Dec. 17, 2020 9:13 pm

to Laurence

Mindvégig a szemeibe nézek fel. Ennyi idő után is el tudok bennük veszni. Bár vannak vitáink, mint minden párkapcsolatban élőknek, de szerencsére mindig meg tudunk bocsátani egymásnak. Van, amivel nem értünk egyet, de unalmas is lenne, ha minden tökéletes lenne. A suttogására csak kiszélesedik a mosolyom. Reagálnék rá, de lefoglalja az ajkaimat, nem mintha én nem élvezném ugyanúgy a dolgot.
-Szóval egy finom kis tejcsokira vágysz?-Válaszolok neki én sem sokkal hangosabban, mint ő. Egészen közel maradok hozzá, majd hirtelen hagyom őt ott. Gonosz lennék? Nem, ez nem gonoszság, csak egy kis játék. Annak sosem lett rossz a vége.
-Te vagy a legcukibb pasi, akit ismerek, Lulu.-Tudom, hogy nem szereti, ha így hívom, pedig szerintem jól áll neki. Csak néha veszem elő ezt a kis becézgetést és tudom, hogy ő is élvezi azt, csak nagyon jól titkolja.
-Kaja után csoda, ha lesz energiánk lemenni vele. Bezzeg, ha lenne most egy macskánk megmutathatnánk neki a macskaalmot.-Próbálok komolynak tűnni, de nem igen tudom eljátszani a dolgot, hamar felnevetek. Egy macska… Ki is dobna engem vele együtt. Egy macskát még nehezebb rendre utasítani. Sokkal makacsabbak, de szerintem ők is ugyanolyan cukik.
Viszont most a fő feladatom a nyakörv problémát megoldani. Örülök neki, hogy elkísér minket. Jó lesz együtt közösen sétálni egyet. Erre mondjuk rég volt példa, pedig az egyik legjobb program, főleg este, mikor a város is már eléggé kihalt. Egyedül mondjuk nem nagyon sétálgatnék sötétben. Elég sok bizarr dolog történik mostanában.
Első sorban a saját holmijaim között kezdek el kutatni. Gitárhúrt mégsem használhatok nyakörvnek. Azzal tényleg megfojtanánk őt. Ezen kívül meg nincs semmi kötél féleségem. Ahogy meghallom az ötletét át is sétálok a szekrényéhez, hogy megkeressem azt a nadrágját. Amint megvan le is veszem a láncot róla, majd az egyik övét is a kezembe veszem és úgy sétálok ki a szobából.
-Mondtam már, hogy imádom azt a zseniális agyadat?-Vigyorgok még mindig, majd leguggolok a Kölyökhöz, aki érdeklődve szaglássza az övet, ami pont jó arra, hogy addig én a láncot feltegyem rá.
-Azt hiszem ez pont jó rá. Kicsit sem fognak hülyének nézni az emberek odalent minket…. Remélem azért az állatvédelmet nem fogják ránk hívni.-Hisz nem mindennapi látvány, hogy egy övvel sétáltatjuk meg a kutyát. Remélem bírni fogja és nem azzal fog eltelni az est hátralévő része, hogy kergetjük őt.
-De mielőtt elindulunk. Kapsz egy falat desszertet.-Állok fel és lépek oda Laurencehez, hogy aztán átölelve őt most én lopjak tőle egy hosszú csókot.
-Szeretlek és imádom ezt az áldott nagy türelmedet velem szemben. Szerintem ilyen szerencsés nő tényleg nem létezik a földön.-Elengedem őt, majd megfogom a pórázt és próbálom rávenni a Kölyköt, hogy oda sétáljon a bejárati ajtóhoz, ahol szépen felveszem a cipőmet, kabátomat.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Csüt. Dec. 17, 2020 7:12 pm

Maia & Laurence

•What?•

Nem, ez nem kedvelés részemről a kutya irányába, hanem egyszerűen neki is kell az étel valamilyen formában. S ha kutyaeledelt ma már nem szerzek sehonnan, akkor ami jelenleg lesz itthon, abból kap. Meleg és kalóriadús étel, szóval a hideg miatt felfogja szedni a kilókat. A kellőket persze, felesleges nem kell, azokat kidobjuk, elégetjük... valamilyen módon. Túlélés. Csendben figyelek a telefonálás után, ám az ötletem is elég klasz az övvel kapcsolatban. Ám valamilyen formában veszélyes, főleg egy ilyen izgő mozgóra... igaza van. De kell lennie valaminek...
A közelség a lányhoz meghitt s kellemes, elviselném éveken keresztül ezt a pózt és megállítanám az időt is érte! Lágy pillantással tekintek végig arcán, közben hallgatom is, ám olykor ilyen közelségben minden másra gondolok vele kapcsolatban, csak épp nem a szavaira figyelek. Most is ez történik, ám hamar visszatérek a hallgatósághoz.
- Édesség bőven elég lennél te nekem... - suttogom a fülébe, majd csókot nyomok ajkaira, végül a kutyát és a pórázt is meg kell nézni. Sajnos ilyenkor már nincs nyitva állatbolt, majd csak holnap nyit újból, a délelőtt folyamán tart csak nyitva.
- Veled megyek. - a biztonsága érdekében. Amúgy meg reggelig többször tuti le kell vinni.
- Amíg meg nem jön a kaja, addig vigyük le, kaja után is tuti mennie kell... - vonok is vállat, hiszen tuti így lesz. Eszik és ürít... mint egy baba... sok gond lesz vele. Ám a szavai, hogy ne haragudjak... széles mosolyt csal képemre.
- Haragudni? Rád? Ne légy butus... - előszedem közben a kulcsomat, meg zörgetem, a kutya egyből jön és figyel, csak egy hümmentés részemről a figyelme. A lány közbe nyugiba kutathat. Figyelmem a kutyán, no meg a farokcsóválása is olykor eltereli a figyelmem...
- Bolond egy eb vagy tudod-e? - kacsintok a kutyára, majd kacsintok rá egyet, végül gondolkodóba esek, vajon hogyan tudjuk lejutatni annélkül, hogy meg ne fulladjon...
- Van az egyik farmer nadrágomon egy vékony lánc...talán körbe érné a nyakát és úgy rá egy öv? - pillantok a szoba irányába, ahol eltünni láttam Maia-t, feldobtam egy ötletet, ha ez sem jó, akkor agyalunk tovább...

•

Elküldésének ideje -- Szer. Dec. 16, 2020 11:35 pm

to Laurence

-Borzalmasak vagyunk. Szerintem nálunk többet senki sem eszik, még az ötször nagyobb emberek sem.-Nagyon nagy szerencsénk van, hogy ilyen az alkaltunk. Mondjuk Laurence tesz is azért, hogy ilyen.. Nos igen, mikor éppen öltözködik szívesen elnézegetem őt.
-Tökéletes lesz.-Tudja mit szeretek, így teljes mértékben rá bízom a dolgot. Az biztos, hogy szerintem megint túlzásba fogunk esni és alig bírunk majd elvánszorogni az ágyunking, de így szép az élet. Lehet egyszer túlzabálásban fogunk meghalni, de akkor boldogan halunk meg egymás karjaiban.
Miközben ő intézi a rendelést én a kutya kis akcióját rendezem. Nyilván én sem örülök ennek a meglepetésnek. De én sem voltam elég körültekintő. Tény nem gondoltam arra, hogy bizony neki is vannak szükségletei és elég izgalmas napja volt szegénynek. Nem meglepő hát, ha ide piszkít.
-A kutyának? Nézzenek oda! Máris kezded megkedvelni őt?-Pislogok rá nagy vigyorral a képemen. Kutyának adna a drága, finom ételből? Ez már jelent valamit! De tény nem szabad őt agyon kényeztetni és felhizlaltatni. Talán egy-két falatot kaphat majd belőle, de ennyi. Nem engedhetünk a kísértésnek, azoknak a gyönyörű szemeknek.
-De amúgy jó ötletl. Legalább holnap ebédre is tudok majd magunknak csomagolni.-Igyekszem azért én is főzni néha, hisz nem költhetjük el az egész vagyonunkat rendelt gyors kajákra. Nem is egészséges és amúgy szeretek is főzni, csak néha a lustaság eluralkodik rajtam, vagy éppen túlságosan is belefeledkezem a zenélésbe…
-Öv? Hmm… Ez nem is rossz ötlet, de tényleg! Csak nem is tudom. Félek, hogy megfulladna tőle. Még elég aktív, nem hiszem, hogy nyugton tudna sétálni mellettem. De még agyalok a dolgon. Valami biztosan van.-És természetesen már agyalok is a dolgon, hisz muszáj lesz levinni még kajálás előtt. Utána semmi energiám nem lesz hozzá. Szerencsére semmi jele nem maradt a kis incidensnek és a kellemetlen szag is eltűnt már. Helyette a tisztítószert lehet érezni.
Ahogy Laurence visszasétál hozzám kezeimet a vállaira helyezem, majd a feje mögött össze is kulcsolom őket. Úgy pillantok fel a szemeibe.
-Nos miattad kibírom… De amúgy is. Nem vagyunk kaja nélkül. Ott van az a sok finomság. Bár nem lenne szabad nagyon sokat enni belőle. De egy-két falat nem árthat. Csak tudod a túlélés miatt.-Ezt a kamu dumát, amit képes vagyok lenyomni. Tudom, hogy nem is hisz nekem, hisz túlságosan is ismer már engem.
-Lejössz velem megsétáltatni, vagy inkább itthon maradsz? Nem maradok el sokáig. Egy pisilés és már jövök is fel vele. Utána meg drukkoljunk, hogy reggelig kibírja…. Ne haragudj rám. Tudom, hogy ez nem volt túl fair a részemről és nem gondoltam át teljesen. Ígérem, majd kiengesztelek valahogy.-Kacsintok rá egyet, majd egy puszit nyomok az ajkaira és végül elengedem, ha hagyja. A szobába sétálok, hogy körül nézzek hátha találok valami jó póráznak valót.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Szer. Dec. 16, 2020 10:48 pm

Maia & Laurence

•What?•

Kaja rendelés... töménytelen zabálás hajnalig. Hogy ez nekem miért nem jutott elöbb eszembe? Basszus.
- A fejemben olvastál... - igaz nem mára terveztem a dolgokat, hanem hétvégére, de így sem lesz rossz. Max szabira megyek ha súlyos lesz a helyzet, nagy ügy. Túlzabálásra is lehet fogni egy nap szabadság kérést, nem?
A legszebb pillanatokat azonban mégis ellehet rontani,ugyanis a kutya bűzbombával tereli magára a figyelmet. Dühös vagyok, ám muszáj nyugodtnak maradnom, ha nem akarok káoszt magam körül. Nem lehet, még Maia megtudná a legrejtettebb titkomat. Ha megtudja... elveszíthetem magam mellől, az pedig sokkal fájdalmasabb lenne a halálnál is. A kutyát magamban átkozva érkezem a felszereléssel, ám a lány magára hárít mindent, jönés intézkedik. Csak figyelem a nagy sürgést forgást.
- És mit ennél? A szokásos helyről rendeljünk? - teszem fel közben a kérdéseket, miközben telefont ragadok és a polcról is leszedek pár papírt, amin ételek vannak felsorolva. Van 2 szokásos hely, ahonnan évek óta rendelünk...az egyiknél talán többet is... amúgy főzni is szoktunk, de vannak különleges alkalmak és általában heti 2-szer rendelünk. Vagy legalább egyszer, attól függ hogy van itthon a "banda". Böngészem közben a papírt, s fülelem, hogy kedvesem miképp dorgálja meg a gyereket... mármint a kutyát. Néha oda kalandozik a pillantásom is, egy apró mosolyt megejtek, majd visszatérek a mobilhoz és a telefonszám böngészéséhez. Még mindig azon az állásponton tartok,hogy nem lesz kutya. Általában megmarad az elképzelésem. Bár most Maia-t látva... meginogtam ebben a szabályomban.
- Vagy rendeljünk egy nagy tálat...abból még az ebnek is jutna. - nem kényeztetjük el, nem igaz? Amúgy ez csak etetés. Hiszen csak pár napig marad...de éhen sem halhat, nem vagyok állatkínzó, ha én eszek, akkor ő sem maradhat éhen. Ami pedig a pórázt illeti...
- Abban nem tudok segíteni... habár... akad pár felesleges öv, talán hasznát veszed. - igaz, fogalmam sincs hol keresse őket, az is lehet már rég nincsenek meg, hiszen a legutóbbi nagytakarításkor minden felesleges és ezer éve nem használt dolgot kiraktunk.
Közben a hely nyugisabb részére sétálva telefonálok és rendelek egy nagy húsos mindenes tálat és külön két más szokásos kedvenc ételt. Mellé 2 nagy üdítőt, s ezzel végezve nyomom is ki a hívást, hogy vissza térjek az életem értelméhez. Csak a fejemet ingatva figyelem az ebet, majd magamhoz húzva Maia-t nyomok egy csókot feje búbjára.
- Másfél órát kibirsz még kaja nélkül? - nagyjából annyi idő mire elkészítik és kb még 15-20 perc a kiszállítás. Mindenesetre előkészítem a fizetőeszközt is, hogy ne akkor kelljen kapkodni, a bejárat melletti szekrényre a polcra teszem, a szokásos mozdulattal szeretem letenni és elvenni onnan. Kényelmes határozott mozdulatok.

•

Elküldésének ideje -- Szer. Dec. 16, 2020 5:02 pm

to Laurence

Bevallom őszintén még nem mondtam le a kutyáról teljesen. Még van időnk ahhoz, hogy ráébresszük Laurencet arra, hogy jó dolog, ha van itthon egy ilyen cuki kutya. Futni járhat vele… Sőt lehet, hogy akár én is képes lennék csatlakozni hozzájuk. Az mégis csak poénosabb. Kijárnánk vele a parkba, tanítanánk mindenféle trükkökre. Nem azt mondom, hogy nem szeretek Lance-el lenni. Sőt… Nagyon is. Szerencsére sokszor van alkalmunk közös programokat csinálni. De hát egy állat mellett mégis csak más az egész. Nah meg ez amolyan gyakorlás is nem csak a nevelés, de az is, hogy mi ketten egymással hogy működünk együtt, ha a Kölyökről van szó. Mindig is sejtettem, hogy ő a szigorúbb. Én könnyebben ellágyulok, de azért nem tervezem elkényeztetni. Megcsinálom azokat a képeket és kiplakátolom vele a környéket, de szigorúan fogom vizsgáztatni a jelentkezőket. Egy ilyen gyönyörűséget nem vihet haza akárki.
Ahogy elkezdi sorolni, hogy milyen finomságok vannak otthon a gyomrom is megkordul. Soha nem lehet őt jól lakatni. Mindig képes enni, főleg ha édességről van szó. Nah az a kedvence. A korgásra csak elmosolyodom, majd picit elgondolkozom.
-Igaz már szerettem volna rendelni kaját magunknak, de a négylábú barátunk nos… Azt hittem könnyebb lesz megfürdetni őt. Így megfeledkeztem róla, de mi lenne ha hozatnánk kaját és azt is megennénk filmnézés közben?-Nézek rá érdeklődve, majd azért még szóvá teszem azt a galádságot, amit elkövetett ellenem.
-És ne hidd azt, hogy nem hallottam a nyalókás dolgot. Ezt még valahogy visszakapja Uram!-Nézek rá tettetett haraggal, majd csak elindulok a konyha felé, hogy azért közelebbről is megnézzem magamnak azokat a finomságokat, hisz amíg nincs vacsi valamivel csillapítani kell az éhséget.
Éppen a chipses zacskóba nyúlnék bele, mikor hirtelen lecsap rám a ragadozó hátulról. Elmosolyodom, a zacskót leteszem a pultra és karjait kezdem el simogatni.
-Te is nekem.-Pillantok kissé oldalra, hogy lássam is őt valamennyire. Nem szívesen eresztem el, de tudom, hogy a film nézés közben úgy is a karjaiban kötök majd ki.
-Hmm ezt még nem is láttam, de elég izgalmasnak tűnik . Szóval akkor kaja rendelés, nasi bekészítés és mehet is a film!-A szagot én is megérzem és magamban elkiáltom magam, hogy miééért. Miért nem tudta még odakint elvégezni a dolgát. Mondjuk szerencsénk van, hisz még kölyök, így talán a végterméke is kicsi.
-Hagyjad Laurence majd én megcsinálom. Mégis csak én hoztam őt haza.-Sétálok oda szívem elrablójához, majd ki is veszem a kezéből a dolgokat. Nem várom el tőle, hogy ezzel is ő foglalkozzon. Én hoztam őt haza, én gondoskodom róla… Persze, amíg végül be nem fogadjuk véglegesen, mert akkor bizony megosztjuk a melót… Bár addigra biztosan leszoktatom erről.
Ha engedi, hogy átvegyem tőle ezt a nemesi feladatot először szépen felszedem az illatozó ajándékkupacot, majd elkezdem a nyomát feltakarítani.
-Te Kölyök… Nem leszünk így jóban. A végén én foglak kidobni téged, ha nem tanulod meg a szabályokat… De no holnap megkezdem a kiképzésedet.-Nézek rá szigorúan, de ahogy visszapislog csak elnevetem magam. Nem lehet rá haragudni.
-Majd keresek valami póráznak valót és leviszem egy kicsit, hátha később pisilnie is kell.-Húzom el a szám sarkát, ahogy felállok a földről, miután eltüntettem a Kölyök ajándékát.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Szer. Dec. 16, 2020 12:42 pm

Maia & Laurence

•What?•

A kutya és a maradása... nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, hogy kutyát, illetve állatot tartsak. Holott rengeteg pozitiv dolog lene, ha lene...de mi lesz, ha tl közel kerül a szívemhez? Mi lesz ha túlságosan is megszeretem és egyszer csak maghal? Itt nem maradhat, akármenyire is szomorú, hogy Maia-t ezzel kigáncsoltam. Szerette volna megtartani ez biztos. De az 100% hogy lesz rajtuk kívül is remek gazdijelöltje. Maia kérdésérecsak elmosolyodok, hiszen nics olyan, hogy valaki ne jönne el egy igye kutyáért. Vagy mégis? Fogalmam sincs. A tervem, a nap második felében, eléggé tetszetős a lánynak és hát meglepetés avagy sem, kihallatszik ajkai közül, hogy élvezi eme helyzetet. Csak Ő és én. És a kakkuktojás. De figyelmen kívül lehet hagyni? Különben is hamar a karjaimba kerül. Az hogy együtt cukik vagyunk... nos eléggé nonszensz állítás. Nem látom magam, nem is akarom látni magunkat így. Ha a családom ezt látná...égne az arcom az egyszer biztos. Még jó hogy ez csak egy egyszeri alkalom. A nő elszalad a fürdőbe, tesz vesz, pakol, majd vissza is tér. Közben meg a kapott törölközővel bugyolálom be a kölyköt és ahogy tudom, úgy szárazra igyekszem törölni. Nehéz feladat, de nem lehetetlen, ám a kutya szabadulni próbál, nem eresztem. Figyelem Maia-t és azt, ahogy a hűtőben matat. Maradék. Igen, azt már nem eszi meg senki se... ment volna ki a kukába, vagy bánom is én hova került volna, ám jobb helye lesz az eb gyomrában. Amint lekerül a tál, a kölyköt is leteszem, eresztem is el, a törölközőt pedig a kezemben tartva lógatom.
- Milyen nasi? Van pattogatni való kukorica, meg chipset is találsz még a felső szekrényben, meg talán akad fügés tekercs is. Csokinyalóka is akad a hűtőben... a brokkolis zacskóba dugva. - a szavak végeztével viszem be a vizes törölközőt vissza a fürdőbe, hogy a mosógépbe tegyem, azt hiszem ezt egymagába nem érdemes kimosni, ám mással sem agyon érdemes... tiszta szőr. Mi legyen vele? Dobjam ki? Vagy a későbbiekben lehet majd haszálni valamire? Fogalmam sincs, majd kiderül, egy apró sóhajjal térek vissza a konyhába, majd Maia-t ölelem át hátulról és hosszasan a nyakába csókolok.
- Hiányoztál. - eresztem is el, hogy a táskámhoz vonulva előszedjem a hozott filmet és felé mutatom kíváncsian várva, hogy mi lesz a válasza rá. Ha nem jó, akkor majd a neten nézünk valamit... ám hirtelen nagy büdös szag csapja meg az orrom. A kutyát keresem és hát elég mocsok dolgot művel. A szőnyegre ürít. Dühösen nézek rá, majd sóhajtok, leteszem a filmet az előszoba egyik szekrényére, majd a fürdőbe megyek, hogy keressek valamit, amivel feltakarítom.
- Ugye tudod, hogy ezt sokáig nem művelheti? - térek is vissza a felmosóvödörrel, ami tele van forró vízzel, másik kezemben felmosóronggyal és még egyéb más tisztitószerrel.

•

Elküldésének ideje -- Vas. Dec. 13, 2020 2:21 pm

to Laurence

Figyelem őt, próbálom kitalálni, hogy mire is gondolhat. Félek, hogy kijelenti most azonnal dobjam ki őt, de tudom, hogy ő sem szívtelen. Nem hagyná, hogy baja essen. A kijelentésére kicsit megnyugszom, de annak nem igen örülök, hogy nem akarja megtartani őt. Én nagyon is el tudnám képzelni a közös életünket ezzel a csöppséggel. Igaz nem marad ekkora,de megtaníthatnánk sok mindenre. Elmehetnénk vele nagyokat kirándulni. Focizhatna vele, ha már én olyan béna vagyok benne... De... Ez egy igazságos kompromisszum. Nem akarom rá erőltetni a dolgot. Szeretem őt, így elfogadom a döntését, ami amúgy teljesen igazságos.
Sóhajtok egyet, majd bólintok. Megsimogatom a Kölyök fejét, majd visszanézek Laurencere.
-Oké. Holnap csinálok róla képet és kiteszem a hirdetést a környéken... De mi lesz, ha nem jön olyan jelentkező, akinek szívesen átadnánk?-Hisz nem hagyhatjuk, hogy valaki olyan vegye magához, aki nem gondoskodna róla megfelelően. Talán anyuval is beszélhetnék róla. Hátha szívesen befogadná és legalább nem kellene véglegesen elbúcsuznom tőle. Anya meg nem lenne egyedül. Ő is szereti a kutyákat, biztosan azonnal beleszeretne. De ezt az ötletet még nem dobom be, hadd élvezzem ki azt a két hetet. Nem beleélni magamat lesz a legnehezebb, mert már most imádom ezt a négylábút.
Felcsillannak a szemeim hallva a tervét a ma estével kapcsolatban. Előbb haza jött, csak miattam. Most mondjátok azt, hogy nem lehet őt imádni.
-Ez nagyon jól hangzik!-Már nem is gondolok arra, hogy mi lesz ha. Nem is érdemes, van még két hetem, az rengeteg idő. Inkább a ma estére koncentrálok. Ha már ilyen édes, akkor nem szabad, hogy miattam elvesszen az egésznek a varázsa.
-Csodálatos és csak még csodálatosabb lett.-Mosolygok továbbra is, míg meg nem csókol engem. Nem eresztem el túl hamar, kiélvezem minden pillanatát.
-Maradjunk annyiban, hogy egymást füredettük... Na jó ez így elég bizarul hangzik.-Nevetek fel. Bele se merek nézni a tükörbe, hogy hogyan is nézhetek ki.
-Rendben! Sietek!-Átadom neki a kicsit. Először csak nézem őket egy széles mosollyal az arcomon.
-Cukik vagytok így együtt!-Bele fog szeretni ő is. Két hét elég idő arra, hogy hozzászokjona jelenlétéhez. Főleg, ha nem lesz vele gondja. A fürdőbe sietek és a már kikészített törölközőt adom oda Laurencenek, majd bevonulok a szobába, hogy végre levehessem a vizes ruháimat. A hajamat is rendbe szedem, így végül összefogom azt.
Amint elkészülök a konyhába sétálok, hogy valami ennivalót összedobjak a kutyának. Amíg eszik addig talán kicsit nyugtunk lesz, bár félek azonnal be fogja falni. Kap egy kis sonkát, egy kis maradékot. Tökéletes.
-Nem vettem neki ennivalót, de holnap ezt is pótlom majd. Addig is itt van egy kis maradék. Úgy sem fogjuk már megenni.-Leteszem a földre a tálat, majd várom,hogy Laurence is elengedje a kutyát. Csak az után sétálok oda hozzá, hogy átöleljem őt.
-Köszönöm szépen.-Egy cuppanos puszit kap az arcára, majd a Kölyök felé pislogok, aki nagy falatokban eszi a vacsiját.
-És milyen nasira gondoltál?-Imádok enni és már vagy két órája nem ettem semmit, szóval pont ideje ismét megtömni a bendőmet.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Vas. Dec. 13, 2020 1:20 pm

Maia & Laurence

•What?•

A lány műve ez az egész... s tudja jól hogy bajban van ő is, meg az ebzet is, így aztán menti a menthetőt, ahogy csak tudja. Becsukom az összes nyitva hagyott ajtót, ahová nem kellene bemennie, a hálónkban és a másik szobába vezetőt is, a nappali és a konyha az, melyben szabadon mozoghat. Csak ne akarja megmászni a kanapét! Még mit nem! Kutyának nincs helye a kanapén! Sem itt bent! A többit Maia intézheti, kapja el és tegye ki innen a szűrét. Nincs kutya. Látom a hűtő témát is be veti, hogy finom falattal csalja magához. Jó ötlet vagy rossz...nos nem tudhatom. De sikeresen elkapják a szűrét. A fekete veszedelem. Jól illik rá a név, Maia érkezik, hogy mentse a menthetőt... ha van mit menteni ezen az egészen. Szavai közben a kölyköt figyelem, ám mikor kiböki, hogy elrontott mindent, csak elmosolyodva fejet ingatok. Ő elrontani? Mit rontott volna el? Ám a könyörgő szemek és a halk szavak, hogy nem tehetjük ki...
- Nem tesszük ki... kiplakátoljuk a fejével a várost, hátha érte jön valaki. Két hét. Ennyit kap. Talán érte jön valaki. - vonok vállat, hiszen nem tenném ki a közelgő télbe, kicsi még, nem tud magáról gondoskodni.
- Szóval ne éld bele magad a gazdis életbe... - hunyom le a szemem, hogy megfeledkezzek az egész kérlelésről... ám hamarosan karácsony... talán meglephetném azzal, hogy lehet egy kutyája. De egyáltalán mekkorára nőhet meg? Milyen fajta? Nem! Nem tarthatjuk meg! Túl sok pénzt kellene rá fordítani, orvos, kaja, ráadásul benti tartás is... drága dolgok. Ilyenekre nem költenék szívesen. Ha hallaná most a gondolataim valaki, hát fogná a fejét rendesen, de egy kutya az életembe pont nem kellene... felesleges, ráadásul ha a szívemhez nőne, nehéz lenne elengedni. De midegy is...
- Előbb haza jöttem, gondoltam megleplek kicsit. Hoztam filmet is, meg ha nem gond, akkor nasizhatnánk... - bár most hogy itt az eb, fogalmam sincs hogy álljak neki az egésznek. Zárjuk be valahová? Akkor tuti járna a szája, mert egyedül lenne... mondom, hogy csak baj lenne vele.
- Milyen napod volt? - érdeklődök a lánytól, majd a kutya buksiját eltolva Maia-tól lépek közelebb, hogy csókot lopjak szívem hölgyétől.
- Amúgy te fürdetted őt, vagy fordítva? - kérdezem halkan kis mosollyal, s jókedvvel, hiszen a haja csupa víz, meg habos, a nadrágjáról meg nem is beszélve.
- Hoz egy törölközőt, amit nem sajnálsz, aztán öltözz át, meg ne fázz... - nyúlok az ebért, hogy magamhoz vegyem, arra az időre, míg megtörlöm tisztára, ő meg átöltözik kényelmesbe.

•

Elküldésének ideje -- Szomb. Dec. 12, 2020 8:11 pm

to Laurence

Elég nehezen tudom a vakarcsot megfürdetni. Alig akar nyugton maradni, amit mondjuk megértek. Még fiatal, nagyon fiatal és végre nem kint a hidegben van egy dobozban, hanem egy jó meleg lakásban a legnagyobb biztonságban. Én is ugrálnék örömömben a helyében.
Mikor kiveszem őt a kádból és magamhoz szorítom érzem, hogy a felsőm teljesen átázik. Nag igen ezt nem gondoltam végig, de mégsem teszem le őt. Elkezdi nyalogatni az arcomat, amire én csak felnevetek. Ha ezt megtudja Laurence lehet féltékeny lesz a kutyára.
-Nyugodj már le Kölyök. Nem pöröghetsz ennyire. Muszáj elkészülnünk mielőtt hazaér. Nem láthatja ezt a nagy kupit, amit idebent műveltünk.-De pont nem érdekli, hogy mit mondok neki. Leteszem őt a földre, hogy előbányásszak egy tiszta törölközőt. Ekkor hallom meg Laurence hangját...
-Basszus Kölyök! Itthon van, pedig nem szokott ilyen korán hazaérni. Gyere, muszáj lesz megszárítanom téged. Ne...ne most akarj játszani. Gyere már ide!-Éppen elkapnám őt, mikor nyílik a fürdő ajtaja és kirohan rajta. Egy nah most bajban vagyok vigyorral pillantok fel Laurencere. Elég vicces látványt nyújthatok a vizes felsőmmel a földön térdepelve.
-Öhm szia!-Elővillantom a legszebb mosolyomat, miközben feltápászkodom a földről. Én magam is körbe nézek a helyiségben. Azt hiszem most nagy bajban vagyunk, de mielőtt bármit is mondanék oda lépek hozzá és egy puszit nyomok az ajkaira.
-Ígérem mindent elmondok, csak ne légy dühös! Rendbe teszem a fürdőt és feltörlök mindenhol. De most el kell kapni.-Azzal már megyek is megkeresni a négylábút. Szerencsére nem nagy a lakás, így nem igen tud elbújni előlünk. Először a hűtőhöz sétálok és kiveszek onnan egy sonka darabot. Biztosan farkas éhes, így biztos vagyok benne, hogy amitn megérzi a szagát már oda is jön hozzám.
-Nézd Kölyök milyen finomság van nálam... Hmm fincsi sonka. -Először csak karmok kopogását hallom, majd a kutyát is megpillantom ahogy szinte vágtázva rohan felém. Azonnal elkapom, majd oda is adom neki a sonkát. Kezemben a kutyával lépek oda Laurencehez.
-Ne légy dühös... De a parkban voltam, amikor megtaláltam. Kitették őt egy dobozban. Nem tudtam ott hagyni. Ezek a hatalmas ártatlan szemek rám meredtek és ellágyult a szívem. Nem akartam, hogy erre a káoszra érj haza. Le akartam fürdetni,megetetni és a legjobb arcát mutatni, de elrontottam...-Nézek rá bocsánatkérően, majd a kutyát figyelem, aki még mindig vidáman csóválja a farkát.
-Nem tehetjük ki.-Suttogok és pillantok rá kérlelően. Nem tudnám megtenni és csak bűntudatom lenne utána. Nincs túl sok eséye télen odakint. Lehet más befogadná, de mi a biztosíték? Nálunk biztos helye lenne.

szavak - üzenet
C

Elküldésének ideje -- Szomb. Dec. 12, 2020 7:15 pm

Maia & Laurence

•What?•

Túl sok munka, túl kevés idő... s a fenmaradt időt nem a szüleimmel töltöm, hanem azzal, ki mostanában a világot jelenti nekem. Tűkön ülve várom, hogy végre karjaim közé szoríthassam, hogy köszönjek neki, hogy ne telefonon közölje velem, mit is vigyek haza a boltból az üresen tátongó lakásunkba. A munka mellett olykor felhívom, hogy tudjam mit szerezzek be, mikor neki nincs épp úgy ideje. Most titkon akarok haza érni, korán és egy meglepetésel. Nem kell nagyra gondolni, elég egy apróságra. Meg persze boltba is mentem, hogy vásároljak ezt azt vacsorára, hiszen ma azt én készítem és nem lehet átlagos. Holott mindketten azok vagyunk... szeretném ha ez így is maradna, bár nem tudom mikor is derül majd ki, hogy nem egyszerű ember vagyok. Félre téve mindezt egy dvd filmet is vettem, hogy az esténk is pillanatokkal teli legyen. Nem nyáladzós, de nem is horror, mindketten elleszünk vele. Remélem...bár ha rajtam múlik, hamar bealszom rajta, de igyekszem nem ezt tenni. Az otthon ajtajánál már érzékelem a változást, ám még nem tudom miaz, csak annyit, hogy valami furcsaság zajlik oda bent. Fogalmam sincs miaz, de valami más, valami változott. Csendesen zárom ki az ajtót, majd lépek be az ajtón. Fülelek, s csendes megfigyelője vagyok a falaknak.
- Megjöttem. - teszem el végül a kulcsomat, majd leveszem a cipőmet és a helyére teszem szépen sorakozva egymás mellé, s ezután teszem le a táskámat, s a kabátomat is a fogasra.
A hajamba túrok, s a papucsomba lépek, ám máris megüti a fülemet a kutya ugatás... egyből megtorpanok, s fülelek.
- Maia... - kicsit kétesen szólítom a nevén a lányt, hiszen lehet csak a TV felől jött a hang, ám a helyszín... a fürdőszoba. Szóval az utam is oda vezet, ám mikor a vizes kutya kiszalad a fürdőből, mikor megnyitom az ajtót... elmormolok egy szitokszót, mely nem szokásom. Bepillantok a fürdőbe, s ha Maia is ott lézeng...
- Öhm...megtudhatom mi folyik itt... a fürdővizen kívül? - kérdezem, miközben a "bombarobbant" fürdőbe körbe nézek, nem elég alaposan, majd az ingem ujját is feltűröm, hogy a kutya után vessem magam, még se mássza össze a lakást vizesen. Már csak azt kéne. Egyáltalán miért van kiutya a lakásban?

•

Elküldésének ideje -- Hétf. Dec. 07, 2020 6:04 pm

to Laurence

Egy kutyát szorongatva a kezembe sietek haza. Még Laurence előtt haza kell érnem. Meg szeretném fürdetni a kis négylábút, hogy minél tisztább állapotában láthassa őt. Talán akkor nem lesz szíve kidobni őt...Mondom Talán! Bár annak az embernek nincs is lelke, aki ha ránéz egy ilyen kutyára nem olvad el. Nem is értem hogy tudták csak így kitenni őt. Kezét, lábát törném az ilyennek.
-Itthon is vagyunk! Ugye mennyivel kellemesebb ilyen melegben? Gyorsan veszünk egy fürdőt, utána megszárítkozunk és eszel egy jóóó nagyot. Ugye milyen jól hangzik?-Öhm kezdek megbolondulni, vagy mások is így szoktak beszélgetni a kutyáikkal? Szerintem fel sem fogja, hogy mit mondok neki. Nem is biztos, hogy ért angolul. Ki tudja ki volt az előző gazdája... Lehet, hogy csak kínaiul ért... No de majd én megtanítom mindenre és biztos vagyok benne, hogy Laurence is meg fogja szeretni.
Amíg leveszem a cipőm leteszem őt a földre. Azonnal szaglászni kezd, de nem engedem túl messzire. Nem akarom, hogy mindent összekoszoljon, mert akkor máris egy rossz ponttal indul Lancenél. És ugye mi ezt el akarjuk kerülni.
-Nah gyere! Miközben fürdesz rendelek valami vacsit magunknak, te meg... Valami biztosan van a hűtőben, amit te is szeretsz.-Ismét a karomba veszem a csöppséget, majd engedek egy kis langyos vizet a kádba. Érzehetően nem tudja, hogy most mi történik. Kissé idegesen mocorog a kezemben, de végül csak sikerül betenni őt a kádba. Komolyan mondom, mint egy igazi gyerek. Amint beteszem a vízbe játszani kezd, főleg a kumikacsával... Természetesen szigorúan az enyémet adtam oda neki játszani. Azt szétszedheti, majd szerzek egy másikat.
-Ugye milyen kellemes meleg és később milyen jó illatod is lesz!-Bár tudom nem feltétlenül jó az emberi tusfürdő az állatoknak, de csak egy cseppet használok el. Ahogy elkezdem fürdetni egyre élénkebbé válik. Néha vidáman felugat miközben fröcsköli a vizet. Én meg csak nevetek rajta.

szavak - üzenet
C

» Maia Nodangala
» Shirley & Maia
» we can help each other - - Maia & Reid
» Maia & Wilhelm | Trouble never comes alone.
» Maia & Laurence - pedestrian street