Not the flawless one, I've never been But I have my moments I can get a little drunk, I get into all the don'ts But on good days I am charming as fuck

– Én mondjuk nem nyávogok – dörmögi Bob, én meg csak jelzésértékűen megcsóválom a fejemet, na nem azért, mert azt állítanám, hogy nem nyávogok, hanem mert tudtommal nem az a műsor címe, hogy BOB Won’t Sleep Tonight, mégis a mi méltán kiérdemelt hírnevünkre hajt. Tudjátok, hogy mennyi hasznos anyagot kellett már kidobni azért, mert belepofázott? Hát kurva sokat.
Visszafordulok hozzád, ahogy végtelen megértést tanúsítanál akkor is, ha együtt lennék Bobbal – még egyszer, LOL –, és még a válladat is megveregetem, hogy milyen rendes srác vagy, éppen csak a pulcsidon keresztül is érzem, hogy mennyire hideg a tested, és bár azért icipicit teljesen indokoltan rád kívántam, amikor megláttalak, most hirtelen eszembe jut, hogy elsősorban azért nem szeretek vámpírokkal kavarni, mert az oboázás mindig olyan, mintha Calippót szopogatnék. Vagy ez rasszizmus?
– Majd én is ilyen megértő leszek, ha ti összebútoroztok a mullet sérós Jimmyvel – mondom, aztán ugyebár előrehajolok, hogy a bárszekrény aljában kutakodjak, és hátra sem nézve, röviden felnevetek. – Ha ennél mélyebbről kell valami, akkor azt vedd ki magadnak, Bennie – hogy nekem is legyen lehetőségem felmérni a terepet, nyilvánvalóan, de ezt már nem teszem hozzá. – Inkább bontsd ezt ki – teszem eléd a pultra, és a poharakat előveszem én magam, Bob egy hello kittys bögrét kap, mert folyton oszt mostanában, és rád hagyom, hogy tölts.
– Nincs kötelező közös program. Napi egyszer be kell majd menned az interjúszobába, el kell mondanod, hogy én vagyok a legcsodálatosabb dolog, ami ezzel a műsorral és veled történhetett, aztán ennyi – pillogok rád tüneményesen, aztán hátradobom a hajamat, mielőtt a pultra könyökölnék, hogy kényelmesen belebámulhass a dekoltázsomba. – Azt hozol fel, akit akarsz. A Netflix gyakorlatilag csak a rasszizmustól zárkózik el. Mondanám, hogy a pedofíliától is, de hát ott volt az a kislányos műsoruk, szóval izé... – Megvonom a vállamat, mert azt nem feltételezném, hogy az „ilyen dolgok” mondjuk ilyen maffiás leszámolásokat takarnának.
Vagy rosszul teszem, hogy nem feltételezem?

Fuck a knot, I keep the guala in my shorty bag You know she one of mine when she tattoo that ass  I'm a lover boy She love the toys

Elégedetten elmosolyodik, amikor megdicséred a döntését aztán egy pillanat múlva már eltűnik a mosolya, mert eszébe jut, hogy mi van ha mondjuk Jimmy nem is Jimmys. Mármint most megemlítetted neki a nyolcvanas éveket meg Jimmyt és rátört egy kis nosztalgia, aztán ha Jimmy megjelenik és első ránézésre inkább lesz majd Tom, Phil esetleg Bill akkor ő nagyon csalódott lesz.
- A nyolcvanas évek kurva jó volt – sóhajt fel végül – Remélem Jimmyt majd rá lehet venni egy mullet frizurára, ha nem annyira adná a nyolcvanas életérzést – vagy esetleg majd megváltoztatja a nevét, elvégre Bennie kiegészítője lesz, mint ahogy Bob meg a TIÉD – mármint ugye nem ÚGY – szóval nektek jogotokban áll majd ilyet kérni tőlük. Nem?

Aztán egy ideig – még mielőtt a haláláról mesélne neked – Bobot nézi meredten, keresi benne azokat a vonásokat, amik egy halra emlékeztethetik majd és – valószínűleg csak a drogok miatt – mmintha egy picit meg is nyúlna az arca meg úgy nyitja el a száját, mint egy ponty vagy mint ahogy Magikarp a Detektív Pikachu filmben, bár lehet, hogy épp beszél Bob de ő most nem hallja, csak a halat látja benne. Igazad ad neked, már ami a blugyhalat illeti.

- Hát igen, az ember gyorsan átveszi a másik a szokásait, ha sokat vannak együtt – von vállat de közben azért elmosolyodik, mert jófej akar lenni ha már az előbb nem figyelt arra, hogy Bob neki mondott-e valamit meg ki tudja, hogy még mikor lesz majd szüksége egy kis segítségre a vezető operatőrötöktől – Aztán még HA olyan értelemben is együtt vagytok, vagy voltatok vagy lesztek, az is kit érdekelne? – teszi hozzá és vonja fel a szemöldökét Bobra nézve és hirtelen nem érti, hogy miért kell ennyire hangsúlyoznia a férfinak, hogy nem voltatok együtt ÚGY. Hiszen akármilyen szemszögből is nézi, ha mégiscsak együtt lettetek volna úgy is, akkor azért Bob összetehetné a kezét. Sokszor.

Még valamit amúgy mondani akar csak aztán elvonja a figyelmét a ringó csípőd látványa ahogy elindulsz piáért, sőt még le is hajolsz, Ő meg csak idétlen vigyorral néz téged – vagyis jelen esetben inkább csak a feneked – aztán Bobra néz, hogy vajon Ő is látja-e de Bob nem igazán akarja viszonozni a vigyorát. De vissza rád.
- Jelen esetben minél öregebb, annál jobb – motyogja és a fejét is oldalra billenti – Mintha amúgy ott a polc végében lenne valami tök poros üveg, megnéznéd azt is? – teljesen ártatlanul teszi fel a kérdést és néz a kamerába még mindig tök ártatlanul sőt némi érdeklődést is mutat, hogy vajon jól látta-e azt az üveget.
- A poharakat merre találom? – mert azért attól, hogy pimasz még úriember is és azért szeretne segíteni neked, hogy ne mindent egyedül kelljen csinálnod szóval odalép melléd, hogy ha útmutatást kap a poharakról akkor majd szépen a pultra pakolja őket – És amúgy szoktak lenni közös programok is? Mennyire megengedett idegeneket felhozni ide? Vagy inkább máshol rendezzem el az ilyen dolgokat? – aztán, hogy itt most az egyéjszakás kalandokra, a furcsa üzleti partnereire vagy a lecsapolandó önkénteseire gondol, azt ő se tudja pontosan.

Not the flawless one, I've never been But I have my moments I can get a little drunk, I get into all the don'ts But on good days I am charming as fuck

– Jó választás – biggyesztem le elismerően az ajkamat, és Bobra pillantok, aki forgatja a szemét. – Olyan nyolcvanas évek feeling. Meg amikor hívod, nem olyan, mintha egy házi bluggyhalat szólongatnál – ingatom a fejemet, mire Bob szemforgatás helyett már inkább beint, én kiöltöm rá a nyelvemet, aztán viszont minden figyelmemet feléd fordítom, és felnevetek, ahogy udvariasan kérsz egy Jimmyt Bobtól.
Csak biccentek, ahogy azt mondod, hogy értékeled, hogy nem kell színészkedni, egy icipicit szöget üt a fejembe, hogy milyen mélyebb jelentése lehet annak, hogy nem szereted, ha félreismernek, de hát azért annyira nem tapad meg az a szög, hogy hosszasabban lefoglaljon a gondolat, hát inkább csak a tekintetemmel követem, ahogy zsebre dugod a kezedet, kissé elpattant ajakkal figyelem a kézfejedet, a karodon futó ereket, amelyekben minden bizonnyal végtelenül lassan csordogál az ér, és már-már hegyezni kezdem a fülemet, hogy vajon elkapom-e a pár percenként verő szíved valamelyik dobbanását.
Nekrofíliának minősül, ha valaki máris rákíván egy vámpírra? Legutóbb szerintem Albit vettem a számba, de fárasztó volt, meg amúgy sem rajongok a Calippóért, ugyanakkor szeretem a kihívásokat, szóval--
– Hm? – Ja, hogy ez válasz az én kérdésemre, igen, mert KÉRDEZTEM valamit. Hát csak gyorsan biccentek, hümmögök is mellé egy sort, próbálom kiszámolni, hogy akkor az hány éve volt, de belefájdul a fejem, szóval inkább csak elengedem, majd később megkérdezem Bobot, ő úgyis olyan jó matekból!
– Dehogynem! – Hát, ne haragudj, tökre érdekel amúgy a sob storyd, szóval egyértelműen a te hibád, hogy átterelted a témát az ivásra: már arrébb is táncolok, hogy feltárjam előtted a dizájnosan elrejtett, de azért nem túl mélyre ásott bárszekrényünket. – Szerintem low-key alkoholista lett belőle, mióta együtt vagyunk, szóval--
– Nem olyan értelemben – szúrja közbe.
– Jaj, senki sem gondolná, hogy olyan értelemben, LOL – szólok vissza a vállam fölött, erre azért felhorkant, én meg nem mondok semmit, csak farmer ide vagy oda, úgy hajolok a földig, mintha valami ROPPANT izgalmas cucc lenne az alsó polcok valamelyikén. Csak, tudod, hogy számodra is ROPPANT izgalmas legyen a beköltözés.
– És mivel szeretnél koccintani, Bennie? A legöregebb piánk húszéves, szóval... az még nálam is csak alig idősebb.

Fuck a knot, I keep the guala in my shorty bag You know she one of mine when she tattoo that ass  I'm a lover boy She love the toys

Szóval Boba  tiéd. Erre kcisit felvonja a szemöldökét és a pillantása visszatér Bobra, a kamerára meg úgy en bloc Bobra közben azon gondolkozik, hogy milyen értelemben lehet a tiéd Bob. Utána meg, hogy ha neki is lesz egy ilyen Bob-féle kiegészítője akkor vajon muszáj lesz-e tényleg mindenhova beengedni, mert ha igen akkor Cyrus után egy random kamera-man fog tudni róla a legtöbbet, ez pedig kurvára vicces. Ettől függetlenül azért valószínűleg meg fogja kérdezni Bobot, hogy ihat-e a véréből, mármint nem most rögtön hanem mondjuk ha egyszer úgy rendesen berúgtok vagy belövitek magatokat.
- Jimmy, azt hiszem egy Jimmyt szeretnék – jegyzi meg miközben még mindig a helyiséget pásztázza a szemével és nagyon tetszik neki amit lát. A telefonja képernyőjén kevésbé tűnt ilyen hatalmasnak a nappali, meg jó pár részlet nem ragadta meg annyira a figyelmét, mint most – Kaphatok egy Jimmyt, Bob? – igyekszik amúgy tökre barátságosan Bobra, a vezető operatőrre (jelentsen ez bármit is, neki akkor is csak egy kiegészítő lesz, egy övtáska amit senki se akar hordani, de mivel reklámozni kell ezért muszáj) – Ezzel tökéletesen egyetértek – itt már kiszélesedik a mosolya, ahogy rád néz, mert tetszik neki amit hall, hogy tényleg úgy gondolkodsz, mint ahogy azt ő elképzelte – Amúgy sem szeretem, ha az emberek félreismernek, szóval tök jó, hogy nem kell még pluszban színészkedni is – azért azt mondjuk reméli, hogy azok az elszólásaid, amiket valaki összevágott egy videóba és feltöltött a youtubre „Marjory top 10 megvilágosodása” címmel … szóval, hogy azokat csak kitaláltad. Bár ha nem, akkor is ugye mi van? Semmi. Túl jól nézel ki ahhoz, hogy bárki is a szemedre vethesse ezeket, Ő meg az első találkozásnál biztos nem fogja.
- 1922-ben – dugja a nadrágja zsebébe a kezét – Viszonylag gyors volt amúgy, már annyira nem is emlékszem rá. Mármint a nyakam reccsenésére igen, de inkább ez minthogy mondjuk átdöfjenek valamivel és elvérezzek – vonja meg a vállát, mintha tényleg olyan könnyed témáról beszélnétek mint mondjuk az időjárás, hogy a Starbucksos kávék minősége egyre szarabb vagy, hogy szerinted is minden férfi titkos álma-e, hogy a de la Cruz lányokkal nyomjon egy hármast. Közben meg ezzel az apró kis kérdéssel eszébe juttatod Cyrust, meg azt a félelmet, ami a szemében csillant mielőtt Bennie nyakát kitörték. Hogy talán mégse kellett volna belemenniük az egészbe. De inkább vissza rád. Rátok.
- Nem iszunk valamit a csodálatos közös életünk megünneplésére? Bob te ihatsz ilyenkor? Bob ihat ilyenkor? – néz rád, mert ugye az előbb azt mondtad Bob a tied, tehát úgy gondolja, hogy akkor lehet Bobnak nincs is nagyon döntési joga - Mert ragaszkodom hozzá, hogy koccintson egyet velünk.

Not the flawless one, I've never been But I have my moments I can get a little drunk, I get into all the don'ts But on good days I am charming as fuck

Szerencsére Bob elég nagydarab ahhoz, hogy elviselje, ha ajtókat vágnak hozzá, meg ha mondjuk megszállja valami random lófasz, és dögös vámpírok hátába kell dolgokat döfnie. Legfeljebb majd káromkodik kettőt, amiért rögzítés ide vagy oda, megremegett kicsit a kép, aztán majd otthon órákat bindzsizik, hogy használható legyen a felvétel, amikor a Netflixnek igazából kurvára mindegy. Láttátok a Love is Blindot? Az éjszakai felvételek jó része röhejesen fos, ha annyi pénzem lenne, ahány pixel van ott egy-egy képen, hát, nem lenne túl sok pénzem, de ez van, amikor a minőség helyett a mennyiségre hajt a megrendelő.
Tulajdonképpen ez az én rohadt nagy mázlim, bár mostanában kicsit kevésbé érzem magam mázlistának, és a tény, hogy ilyesmi gondolatok fordulnak meg a fejemben, arra enged következtetni, hogy tényleg okosra és depressziósra kokszoztam magam, ami annyira nem jó volt ötlet, hát gyorsan rá kéne tolni valamit, hogy befogadó cukorbogár legyek – hol van Titan, amikor szükségem lenne rá?
Mindenesetre téged azért alaposan végigmérlek, és tessék, a látvány máris vigasztal és beindít egyszerre, Bobról én magam is megfeledkezem, főleg, hogy kéznyújtás helyett már inkább a nyakadba borulnék, és két oldalról arcon csókolnálak, amikor mégis inkább felemeled a kezed, végigsimítod az ajkamat, aztán megnyalod az ujjadat.
OKÉ, HATÁROZOTTAN nem vagy olyan, mint Hubert. Ez pedig tetszik.
Hát addig nem is jutok, hogy bemutatkozzak – bár ezen a ponton szükséges-e még egyáltalán? –, inkább ábrándos mosollyal fordulok utánad, Bob halványan csóválja a fejét a kamera mögött, a súlyomat az egyik lábamról a másikra helyezem, aztán lebiggyesztem az ajkamat.
– Bob az enyém – mondom úgy, mintha legalábbis azt kérdezted volna, hogy ihatsz-e a véréből. Bob felhorkant, én meg úgy simítom végig a karját, mintha ez amolyan kedves horkantás lett volna, pedig MINDHÁRMAN tudjuk, hogy nem az volt; hát inkább utánad lejtek, és fordulok egyet a nappali közepén, ami kurva nagy és kurva drága. – Te valószínűleg kapsz egy Franket vagy egy Jimmyt, bár asszem, most Bob a vezető operatőr ettől az évadtól fogva, szóval vele kell leboltolnod, hogy kit szeretnél magadnak. Idebent igazából vannak fix kamerák is, majd ha lesz kedved, akkor megkeresed őket, többnyire a sarkokban meg a kibaszott dekorációban vannak elrejtve. Nyilván nem ér őket piszkálni, de nem tudom, hogy mi olyasmit lehetne csinálni, amit az ember nem vállalhat a nyilvánosság előtt – rándítok vállat, mint egy igazi Z generációs, aztán oldalra billentem a fejemet, ahogy újból végigmérlek.
– Szóval? Mikor haltál meg?
– Marjory – szól rám csendesen Bob, mintha legalábbis azt kérdeztem volna egy transzneműtől, hogy mi volt a születési neve.
– Bob, megy a felvétel – jegyzem meg hűvösen, miközben amúgy végig a szemedbe nézek, mert már tényleg kurvára kezd elegem lenni a pesztrálgatásából, és azt is jobban tűrném, ha hisztizne, nos... mindenféle olyan dolog miatt, ami miatt hisztizhet, hát a faszom szokott odafigyelni minden nyűgjére.

Fuck a knot, I keep the guala in my shorty bag You know she one of mine when she tattoo that ass  I'm a lover boy She love the toys

- .. és Jeremy meg öngyilkos lett, mindenkit sokkolt, mert Jeremy – itt igazából már tovább nem hallja a másikat, mert lehunyja a szemét és hátra dönti a fejét a falnak, közben azon gondolkozik hogyan képes a másik egyszerre a farkával foglalkozni és öngyilkosságról beszélni.
- Jó-jó, benne vagyok csak ne beszélj már ennyit – sóhajt fel és valahogy így történt, hogy most éppen egy limuzin hátsóülésén terpeszkedik és az I Won’t Sleep Tonight penthouse-ba tart. Mármint a két esemény között azért eltelt pár nap – talán három-négy? Nem tudja, senki se tudja, vagyis a castingos csaj biztosan tudja, de Bennie az ő nevére már nem igazán emlékszik.

Meg igazából arra se emlékszik, hogy pontosan mikorra is kellene odaérnie. A telefonján most éppen elindított egy részt a Netflixen, mert amúgy fogalma sincs arról, hogy miről is szól az egész, csak nagyon ritkán néz bele egy-két valóságshowba és akkor se józanul szóval igazán nem is marad meg ezekből benne semmi. Azért most egészen odatette magát, mármint rákeresett a googleben a show-ra, elolvasott pár bulvárcikket erről a Jeremyről és még mindig nem tudta eldönteni, hogy most akkor meglepett-e bárkit a halála vagy sem. Aztán meglátta Hubert – aki amúgy kurvára ismerős volt neki valahonnan, valószínűleg voltak már egy társaságban de hát az ő 121 éve alatt elég sok  fazonnal találkozott és közülük voltak jó páran ilyen Hubert-félék szóval – és eszébe jutott Cyrus meg a többiek, meg az az időszak amikor a szintipop még a világ legmenőbb dolga volt, meg ahogy Dave Gahannel és a többiekkel kokóztak az egyik Depeche Mode koncert előtt a VIP részlegben.

-Mr. Matchinski nem akarok egyébként beleszólni, de ezen a cetlin rossz cím áll – felpillant a telefon kijelzőjéről és találkozik a tekintete a sofőrével a visszapillantóban. A szemöldökét összevonja, mert miért állna rossz cím? Mármint úgy gondolta Anna képes hallás után írni – legalábbis azt mondta – szóval nem lehetett olyan hatalmas feladat leírni a címet.
- Igen? – igazából annyira nem érdekli, hogy most jó-e a cím vagy sem, mert a sofőrt a cég küldte tehát valószínűleg cetli nélkül is el kell, hogy tudjon találni a penthouseba – Akkor vigyen oda, ahova maga szerint mennem kell, Gavin.
- Rendben uram. Egyébként pedig Jim vagyok és – itt már megint nem figyel, mert úgy gondolja hirtelen, hogy talán kedvesebb lesz, ha egy kicsit tesz róla, hogy kedvesebb legyen és még egy picit fel is pörög majd, szóval a zakója zsebéből elővesz egy kis üvegcsét, hogy felszívjon egy csíkot mialatt arra gondol, hogy csak kussolj már Gavin.

Végül valamikor megérkezik. Hogy ez öt perccel azután volt, hogy felszívta a csíkot vagy tizenöttel, azt nem tudja és különösebben nem is érdekli. Hunyorogva néz fel az épületre, szipog kettőt, megigazítja a zakóját aztán elindul.

Bent meg beleütközik Bobba, de már eltompította az idegeit a kokain annyira, hogy ne förmedjen rá vagy essen egyből a torkának.
- Helló -  bocsánatot azért nem kér, mert hát csak gondolhatták, hogy mivel nincs itt ezért majd az ajtón fog bejönni és akkor talán Bobnak nem kellett volna azzal a szaros kamerával pont az útban lennie. Meg amúgy se Bobot figyeli, hanem téged és megjegyzi magának, hogy élőben még dögösebb vagy, mint a képernyőn de kicsit furcsállja, hogy a feneked nincs kirakva, mint ahogy azt megszokhatta a képekből, meg egy picit magasabbnak gondolt  – talán az a szűk crop top kicsi vigaszt nyújt a számára.
- Bennie – nyújtja a kezét neked, nem törődik Bobbal aztán meglát egy picike kis port a szád szélén szóval még mielőtt kezet foghatnál és bemutatkoznál neki (már ha vannak ilyen szándékaid) a hüvelykujjával máris végig simít az alsó ajkadon, hogy aztán a letörölt kokaint lenyalja az ujjáról. Mindeközben pedig az arcod fürkészi majd elvigyorodik – Nem is rossz – aztán, hogy ez Neked szól, a melleidnek vagy a kokainnak azt mindenki eldöntheti maga, ő inkább ellép melletted, hogy még beljebb kerüljön és szemrevételezi a helyiséget.
- Szóval – fordul végül szembe veled aztán Bobra néz ( vagy a kamerába, ezt igazából most ő se tudja ) – Ő mindig velünk lesz? Mindent fel szokott venni? Igazán beavathatnál a dolgokba, Marjory – és most nagyon büszkén ejti ki a neved, mert megjegyezte és ez egészen ritka dolog nála.

Not the flawless one, I've never been But I have my moments I can get a little drunk, I get into all the don'ts But on good days I am charming as fuck

– Menni fog?
Eszemben sem volt Bobra nézni, ahogy megigazítottam a mellemet a végtelenül szűk crop topban – jó, igazából nevezzük inkább melltartónak, oké? –, szigorúan csak a tükörképemet bámultam az üvegajtóban. Szipogtam egyet, a vörösre pingált karmos mutatóujjam derekával végigdörzsöltem az orromat, aztán a por maradékát az ínyemre kentem, és hagytam, hogy villanó vakuként áradjon rajtam végig a kokain.
A koksztól többnyire túl éberré és túlságosan is érzővé váltam, de most valahogy mindezt felülmúlta az, hogy okosnak éreztem magam, ami amúgy meglehetősen ritkán fordul elő az esetemben, hát igyekeztem belekapaszkodni.
– Aha, ha már csak nem fog annyira lekezelően bánni velem, mint Hubert, akkor tök faszák leszünk, mert tudod, már egy kicsit amúgy is untam, hogy--
– Nem így értettem – vág a szavamba Bob, és összevont szemöldökkel, fagyos arckifejezéssel fordulok felé, mert pontosan tudom, hogy értette.
Azóta nem jártam a penthouse-ban, hogy Jeremy felkötötte magát.
Akkor nem méregettem magam az ajtó üveglapjában, akkor csak benyitottam, szerintem a vállam felett hátravetettem valamit Bobnak, és csak azt láttam, hogy elhűl, de nem volt időm lereagálni, mert máris beleütköztem Jeremy élettelen testébe. Úgy lengett ki, mint az ingaóra karja. A filmekben ilyenkor sikítozni szoktak, belőlem viszont csak minden levegő kiszaladt, és bambán tűrtem, ahogy az amplitúdója végén megint belém ütközzön, aztán tettem két lépést hátra tizenkét centis tűsarkakon, és döbbenten a fenekemre estem. Kicsit bevertem a tarkómat a falba, de nem hinném, hogy emiatt ne emlékeznék arra, hogy mi következett ezután.
Képszakadás.
– Szóval, ha nem lesz olyan, mint Hubert – folytatom aztán ridegen –, akkor minden rendben lesz. – Felvillantok egy mosolyt, túlságosan is behízelgőt, túlságosan is lelkeset. Látom Bobon, hogy nem győztem meg, de úgy érzem, hogy azok után, ami Jeremyvel történt, meg ami a halloweeni bulin volt, valami elromlott közöttünk. És az elromlottat úgy kell érteni, hogy azóta úgy viselkedik velem, mintha egy kibaszott porcelánbaba lennék, aki bármelyik pillanatban összetörhet, és folyton előzékeny meg nagylelkű és megértő, és nem bírok már a szemébe sem nézni, mert mióta így kezel, én is elhiszem, hogy igen, bármelyik pillanatban összetörhetek.
Képszakadás.
Hubert távozása egyelőre még nem sajtóhír. Jeremy öngyilkosságát nem lehetett volna eltitkolni, hiába vagyunk két hónappal az adás előtt, ez nem olyasmi, amit hatalmas plot twistként lehetne előadni egy lassan egy éve futó reality esetében. Hubertről viszont még nem tud senki, ahogy arról sem, hogy új vámpír költözik az I Won’t Sleep Tonight penthouse-ba. Hogy új ember jön-e, az egyelőre még képlékeny. Egyelőre az csoda, hogy nem lőtték le az egész műsort úgy, ahogy van.
A kilincsért nyúlok, de Bob megelőz, én megint nem nézek rá, nehogy az ajkamba harapva sírni kezdjek, hát csak megigazítom a sarkamon a tornacipőmet – kisebb vereségként értékelem már azt is, hogy nincs rajtam tűsarkú, hogy a crop topom mellé nem forrónacit, hanem farmert húztam, mint valami szűzlány, de a kokain majd segít, érzem én –, aztán bemegyek, és keresem az új lakótárs bőröndjét, de nem hogy a bőröndjét, abszolút semmi nyomát nem látom.
– Nem azt mondtad, hogy itt lesz, mire megérkezünk? – Nem Bobhoz, hanem a kamerája lencséjéhez beszélek, és ahogy visszafordulok a nappali felé, igyekszem figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy szarul festették le a plafont, és még mindig látszik annak a kampónak a helye, ahol korábban egy kaspó, kicsivel később pedig Jeremy lógott.
Nem az új lakó beköltözésének a napján fogok összezuhanni, annyi szent.