Erre azért kicsit összerezzenek. Túl sokat ittam? (Meglehet.) Elvesztettem volna a fonalat? (Jellemzőbb, hogy igen, mint az, hogy nem.) Túlságosan is elhamarkodottan ítélkeztem volna? (Nem is én lennék, ha nem így lenne.) De... mi?
– Öö – mondom okosan. A gondolkodásomat mondjuk nem nagyon segíti, hogy még mindig a combomon vagy a derekamon van a tenyered, de persze mindketten tudjuk, hogy csúnya dolog lenne az intellektuális hiányosságaimat arra fogni, hogy éppen mit fogsz, vagy mit nem fogsz, igaz?
Beharapom az ajkam szélét, ami a sugar daddymnek bejön, de nálad lehet, hogy süket fülekre talál. Vagy ha nem vagy meleg, akkor mégsem? NA, VÁRJUNK CSAK, AKKOR MÉGIS CSAK ARRÓL VAN SZÓ, HOGY NEM JÖVÖK BE NEKED?
Ez azért fáj, Franco, bazmeg! Mármint, nyilván nem jöhetek be mindenkinek, de azért... De azért még joggal fáj, ha nem így van, nem?
– Mármint... – Kezdenék most itt mentegetőzni, de hé, szerencsémre a szavamba vágsz, én meg csak hümmögve bólogatok, és ÚJFENT beharapott ajakkal várom, hogy CSAK Franco milyen állandó jelzőt fog kapni, de az „aaa” után – lehet, hogy több A is volt benne, mondom, hogy részeg vagyok, na! – valahogy érzem, hogy ezt innen már nem hozod vissza, de túlságosan is rendes vagyok ahhoz, hogy emiatt az orrodra koppintsak.
– Ha ez valamit segít, én máig nem tudom eldönteni, hogy biszex vagy pánszexuális vagyok-e, mert nem bírom értelmezni a definíciókat – vetem aztán fel kvázi bizonytalanul, aztán már tapogatni kezdem a biliárdasztal pástját, hátha otthagytam valahol a poharamat, de persze csak golyókba botlanak az ujjaim. NEM, most kivételesen nem a tieidbe, meg mondjuk lehet, hogy el is küldenélek orvoshoz, ha akkora lenne a heréd, mint egy biliárdgolyó, mert HIDD EL, éppen elég minden járt már ahhoz a kezemben, hogy meg tudjam ítélni, ha valami KÓROSAN eltér az átlagtól!
– Hát, én nem tudom, hogy mi számít annak – ékelem aztán közbe óvatosan, mert azt hiszem, utoljára tizenkét évesen volt tisztességes kapcsolatom, akkor is egy huszonegy éves dílerrel, ami azért így visszagondolva aligha tekinthető „tisztességesnek”, tehát inkább engedjük is el ezt az egészet! Ebbéli meggyőződésemre csak rátesz egy lapáttal, hogy a folytatásod alapján most már talán nem is igazán magadra, hanem inkább rám haragszol, és kezdem megint úgy érezni magam, mint előző este Albertnél, és tulajdonképpen már annyira nem is szeretnék itt lenni, meg úgy sehol máshol sem, mert engem mindenki csak BÁNT, pedig hát tündéri vagyok, nem?
Ennek ellenére persze előadom a monológomat, aztán hátradőlök, amennyire a biliárdasztal és a közelséged engedi, és csak várom, hogy akkor ennek most mi lesz a vége. És amikor megszólalsz, akkor önkéntelenül is felvillanyozódom, és megint ülő helyzetbe lököm magam, csak hogy belekapaszkodhassak a nyakadba, és a vállad és a nyakad közötti részbe suttoghassam, hogy igen, igen, ezerszer is igen!

Ez a mondat kezd egy kicsit túl hosszú lenni ahhoz, hogy teljesen fel tudjam fogni, vagy az is lehet, hogy a bor volt túl sok na meg túl erős ahhoz, hogy fel tudjam fogni, vagy csak éppenséggel tényleg elég hülye vagyok ahhoz, hogy meg tudjam érteni ezt az egészet. Kicsit össze is ráncolom az orromat, mert ez az egész kurvára nem valami olyasmi, amit én meg akarok tenni, miért nem lehet az, hogy Gina szakít velem? Miért nem mondhatja ő azt, hogy rám unt, vagy beleszeretett valakibe, az sokkal, de tényleg sokkal könnyebbé tenné az egész helyzetet, de tudom, hogyha valakinek, akkor nekem kurvára nincs ekkora szerencsém. Szóval csak felsóhajtok és annyit nyögök ki, hogy - Nem vettem magamra, mert nem vagyok meleg. - Dacosan bámulok bele Marj szemébe, meg elég gyerekesen is, mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy amúgy én épen csak a szárnyaimat próbálgatom. - Mi a faszért kell egyáltalán az embereket beskatulyázni, és én miért nem lehetek CSAK Franco, aki mondjuk lehet, hogy aaaaa... - faszt szereti. Ezt mondjuk nem fogom kimondani, mert ahhoz, még túlságosan meredek elhinni a tényt, szóval csak legyintek, hogy ok, hagyjuk is az egészet, úgy is be vagyunk baszva.

- Hát nem tudom, megcsalásnak számít, hogy kivertem valakinek? - És az a valaki kiverte nekem? - Mindegy tök igazad van bébi, ezt a részét semmiképpen sem mondom el neki! - De nem azért, mert nem akarom, hogy rosszul essen neki, hanem mert túl cikinek érzem még Marjory előtt is ezt az egészet, nemhogy Gina előtt, szóval leginkább csak szomorúan lehajtott fejjel bámulok magam elé és úgy szorongatom a lány derekát, mintha minimum azt várnám, hogy ettől, majd megint Ginát akarom megfektetni.

És ez a mondat egy kicsit megint kezd hosszú lenni - meg aztán honnan tud Marjory ilyen fura szavakat, mint autoriter, amiről életemben nem hallottam ( vagy hallottam, de pont ilyen faszul hangzott akkor is, szóval inkább nem is figyeltem rá ) meg azért elég vicces is, úgyhogy nevetgélek, meg egy kicsit közelebb is húzom, meg megint nevetgélek és közben tényleg azon gondolkozom, hogy nem lenne-e rá képes, de végül is arra jutok, hogy a faszért akarnám őt kínozni, amikor ő az egyetlen aki meghallgat? Szóval csak bánatosan elvigyorodom - meg egy kicsit részegen -, hogy aztán felsóhajthassak és ezt az egész beszélgetést félretegyem. - Van az a nagyon fasza ötletem, hogy te és én szépen elmegyünk valahova bulizni, itt alszol és aztán holnap is elmegyünk bulizni, napközben meg mondjuk azt csináljuk, amit te akarsz? Hmm? Vagy tudod mit? Ráveszem apámat, hogy a következő hétvégén juttasson ki minket a városból és elmegyünk egy jó bebaszós hétvégére! Csak te és én? Na mit szólsz? - Kicsit összeakad a nyelvem, meg kicsit bambám vigyorgok, de mielőtt bárki azt hinné, hogy részeg ötleteim vannak: halál komolyan gondolom. Le kell lépnem a városból.

– Nnnem? – Eléggé megnyomom azt az N betűt, és a végén kicsit hülye picsásan viszem fel a hangsúlyt, de ennyi bor meg az eki után mégis ki tudna hibáztatni? KI? – Mármint de, valószínűleg kurvára ki fog akadni, mint... Mint amennyire egy lány kiakadhat, hogy ha elveszít egy annyira csodás faszit, mint amennyire te vagy! Gondolom. Mert sosem volt még annyira csodás faszim, mint amennyire te vagy, szóval tessék, ha én úgy gondolom, hogy kiakadna, akkor valszeg TÉNYLEG kiakadna, én csak azt mondom, hogy a kezdeti sokk után túllépne rajta. És szerintem sokkal jobb dolog bedobni ezt a „meleg vagyok” kártyát, mintha mondjuk azt mondanád, hogy ráuntál, vagy megcsaltad, érted?
Tartok egy szívdobbanásnyi szünetet.
– Ezt a „meleg kártya” dumát tökre nem homofób módon értettem – teszem hozzá, bár nem gondolom, hogy ilyesmit felvennél, és aztán eltelik még egy szívdobbanásnyi idő, és--
– Mert nem csaltad meg, ugye? – Dolgok, amik viccesen hangozhatnak az én számból, de HÉ! Láttatok már párkapcsolatban? UGYE HOGY NEM! Ergo, senkit sem tudtam megcsalni, és hé, HÉ! Attól, hogy nem vagyok párkapcsolatban, ELLENBEN lefekszem nagyjából mindennel, ami mozog – a múlt héten majdnem rámásztam egy Mustangra, na nem a lóra, hanem az autóra! –, attól még lehetnek elveim, nem?
– Mármint, ha igen, akkor sem ítéllek ám el, csak... Azt talán ne mondd el? Kegyes hazugság, ilyesmi? Szerintem nem kell mindenről tudnia mindenkinek azért, hogy a mi lelkiismeretünk könnyebb legyen, de mondjuk arról talán igenis érdemes lenne tudnia, hogy ha nem ezer örömmel teszed be neki a lompost?
A lompost, BAZMEG, tényleg nagyon ütős lehet ez a bor!
– Szerintem is! – Ez szöges ellentétben áll mindazzal, amit mindeddig mondtam, de említettem már, hogy be vagyok baszva? És komolyan is gondolom, szerintem SZUPER ötlet lenne, ha lefeküdnénk egymással, te csodálatos vagy, én gyönyörű, minden adott ahhoz, hogy ez egy mesés együttlét legyen, az előbb már úgyis a kezemben tartottam a farkadat, már úgyis itt vagy a lábam között, de mégis a mellkasodra fektetem mindkét tenyeremet, és beharapott ajakkal pillogok fel rád.
– De tudod, az van, hogy a pasik túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a farkuknak, és azt hiszik, hogy a nők istenként tisztelik őket azért, mert van nekik, és hogy a nők folyton a faszról álmodoznak, és hogy rohadt nagy kegy nekik, amiért megtisztelik vele őket. És az van, hogy sok nő ugyanezt hiszi a punciról, én viszont pontosan tudom az enyémről, hogy csodálatos, meg egy kibaszott álom, és tényleg sok mindenre képes, de arra tutira nem, hogy autoriter kormányként megtérítsen és melegtelenítsen bárkit is, oké?
Még egy-két ilyen duma, és a végén még azt hiszitek, hogy nem csak az Instáról szerzem a világ történéseiről az ismereteimet. De itt jegyezném meg, hogy a XXI. századi politikai hadszíntér az Y és Z generációnak hála egyre inkább áttevődik a szociális közösségek felületére, így még ÉN IS képben vagyok elég sok mindennel, és amikor részeg vagyok, FULLRA át tudnék menni entellektüelbe TELJESEN VÉLETLENÜL. Csak nehogy Bob felvegye!
Ettől függetlenül azért előrehajolok, és a szád sarkára nyomok egy már-már szűzies puszit, telis-tele szeretettel és alkohollal.
– Én bármiben segítek neked, de kínozni nem foglak, bogárkám – teszem aztán hozzá, és mindjárt ÉN sírom el magam, amiért ennyire kurvára kegyes vagyok, meg amiért ez azt jelenti, hogy SOSEM fog összejönni az édeshármas veled és Ginával.
Lásd be, bébi, itt ÉN vagyok az áldozat.

Lényeg a lényeg: kurvára nem akarok überbaszó farkas lenni, mondjuk farkas sem akarok lenni, meg überbaszó sem, csak simán normális, mindenféle gondok nélkül, vagy hát olyan gondokkal szeretnék leginkább tele lenni, amik nem ennyire frusztrálóak és felkavaróak, hanem csak gy nagyjából semmilyenek. Lehetnének megint olyan problémáim, mint hogy Jordan cipőt vegyek-e fel edzésre vagy éppenséggel az Adidasszal állok jelenleg szerződésben; apa vagy apu kocsiját vigyem-e el; apával vagy apuval fizettessem-e ki a gyors hajtásom; felvegyem-e az Armani öltönyöm arra a bulira vagy éppenséggel túlzásnak minősülne-e, szóval érted, nem akarok én semmi többet csak ilyen apró-cseprő problémákat, amik akkoriban persze világi gondot jelentettek nekem. Ha most lehetne, persze visszakönyörögném azokat az időket, csak hát nem lehet. Pedig esküszöm, hogy rendesen könyörögnék, megemberelném magamat, féltérdre vagy akár teljesen letérdelnék és még elmorzsolnék egy-két könnycseppet is annak érdekében, hogy minden olyan legyen, mint régen.

A baj alapvetően az, hogy habár kibaszott jól esik Marjory ölelése, valamiért csak rosszabb lesz tőle a helyzet, azt kezdem el kívánni, hogy bárcsak megkívánhatnám, hogy bárcsak inkább vele csalnám meg Ginát, mert még az is elviselhetőbb lenne - és ezt most tökre nem arra értem, hogy Marj ne lenne jó csaj, mert jó csaj, tényleg baromi jó csaj -, mint így megcsalni: sehogy. Szóval sóhajtok egy nagyot, részegnek érzem magam, kóvályog a fejem, meg kóválygok én is, és egy kicsit azt is gondolom, hogy ez nem a valóság, nem lehet a kibaszott valóság, hogy így fogdossuk egymást, az egész egy szürreális képzet, amiről még csak azt sem tudom eldönteni, hogy tényleg a valóságban történik-e meg, vagy csak álmodom. Egy kicsit azt akarom, hogy inkább legyen ez álom, mint valóság, de egy kicsit azt is kívánom, hogy maradjon meg ez a valóságnak.

- Most akkor ezzel azt akarod mondani, hogy igazából nem fog kiakadni? - Bocs, nem annyira értem, hogy akkor most mi várható, mert tényleg be vagyok rúgva, pedig alig ittunk valamit, és tényleg ki vagyok mocskosul és tényleg, bárcsak lesmárolna a csaj, mert akkor legalább egy fél pillanatra elhihetném, hogy lehet minden normális még, hogy nem kell azon agyalnom, hogy hogy a faszba mondjam meg ezt Ginának és, hogy a faszba mondjam ezt meg Esmondnak, és hogy hogy a faszba közöljem a világgal, hogy kurvára nem a lányokat szeretem.

Szóval csak hümmögök egy párat arra, hogy a csajom dögös - vagy a volt csajom?? -, mert mi van akkor, ha amúgy én már nem gondolom azt, hogy dögös? Mi van akkor ha ráuntam, mert ez lehetséges, ugye? Rá lehet unni valakire, nem? Mármint Gina egy kicsit simán lehet, hogy sótlan az ágyban, persze az is lehet, hogy nem, de az is lehet, hogy tényleg szar. Nem voltam még soha senkivel, szóval miért is ne lehetne ez a probléma? Lehet, ugye? Ugye? - Szerintem tényleg le kellene feküdnünk egymással. Mármint neked és nekem. - Bököm ki végül halál komolyan, Marj szemeibe bámulva, kicsit könyörgőn. Ha tényleg csak az a baj, hogy eddig csak Ginával voltam, akkor ez most simán meg is oldódhatna nem? - Csak, mint barátok. Semmi kötöttség. Lehet, hogy segítene. Lehet, hogy te visszacsinálhatnál. - És ha most bármit meg lehetne tenni azért, hogy Marj igent mondjon, akkor tényleg könyörögnék!!!

Felröhögök.
– Pfft, ja, biztos menő – értek egyet, mert az „überbaszó” részéről tényleg nem sok mindent tudok. Romulus, na, ő például überbaszó farkas, de ha az überbaszó farkasság azzal jár, hogy arra gerjedsz, HA VALAKI SZARRÁ VER, akkor köszönöm, én inkább maradok csicska farkas. FarkasKA. Értitek.
Kifejthetném amúgy, hogy mennyire jó vagy nem jó farkasnak lenni, de szerintem MINDNYÁJUNK SZÁMÁRA annyi a lényeg, hogy sokkal, de sokkal több pénzt kell elszórnom, ha be akarok baszni – kész mázli, hogy most már ki vagyok tömve –, ELLENBEN szinte egyáltalán nem vagyok másnapos. Ami azért rohadt nagy plusz.
Amikor azt mondod, hogy nem arról van szó, hogy ne lennék az eseted, akkor egy kicsit jobban szeretlek, mint eddig – hát nem ezt akarja-e hallani minden lány a világon? és igen, amikor azt mondtam, hogy nem lehetek MINDENKI esete, valójában csak azért mondtam, nehogy szomorú legyél, amiért nem áll fel, mert látod, ENNYIRE kegyes vagyok, hogy még a partnereim csecsebecse lelkével is foglalkozom, hát komolyan, miért nem kért még meg senki a kezemet?
mármint élőben, nem Instán?
izé
szóval egy kicsit jobban szeretlek, mint eddig, aztán majdnem lesmárollak, mert annyira szépeket mondasz – LOL, hát, szerintem ez elég sokat elmond arról, hogy mi dúl a lelkemben, ha már EZEKET szépnek gondolom –,
és tényleg, TÉNYLEG a LOL jutott eszembe, mármint, értitek, nem is röhögök lélekben, hanem már csak egy LOL jut ezekre, mintha kifújnék az orromon, amikor éppen egy vicces mémre görgetek, értitek,
és aztán csak kicsit leszek szomorú, hogy ezek szerint SOSEM lesz threesome Ginával, ellenben a lelkem egy hátsóbb, sötétebb szegletében – jajaja, még vannak ENNÉL IS sötétebb szegletek, beszarás, nem? – felmerül bennem, hogy hát lehet, hogy Gina oldaláról is megközelíthetném a dolgot, mert esetleg--
JAJ, MARJORY, ROSSZ VAGY!
– Öm.
Tényleg rossz leszek, ha kimondom, amire most gondolok, de NA.
– Figyelj, cicavirág, nem akarok geci lenni, de Gina már elég nagylány, hogy a szülei válása ne vágja annyira földhöz, nem? Szavazhat, legálisan ihat, elmehetne katonának, ha akarna, szóval így nem fogja már keresztbe baszni a dolog, az én szüleim is elváltak, és LÁTOD, mennyire értelmes ember lettem!
Végül is az „értelmes ember” két tagjából egyik sem jött össze, de most nem ez a lényeg, nem?
Arra viszont, hogy Gina saját magát hibáztatná, amiért csapatot váltasz, még hirtelenjében én sem tudok mit mondani, mert annyira leblokkol az agyam a bortól, meg attól, hogy egy perce még nagyon le akartalak smárolni, hogy semmi PC dolog nem jut eszembe, de asszem, Gina részéről valahol egyenesen HOMOFÓB dolog lenne azt gondolni, hogy VALAMIKÉNT RÁVETT téged arra, hogy a fiúkat szeresd? A tudomány mai állása szerint ez nem így működik, nem? Meg ha valamire, hát Gina engem csak arra tudna rávenni, hogy a lányokat szeressem, vagyis hát elsősorban őt, szóval így annyira számomra nem áll össze a kép, de ez esetemben IGEN sok mindenről elmondható.
– Ó, én tökre magamba szerettetném, hát milyen lába van már, bazmeg? Ölni tudnék érte – sóhajtom ábrándosan, miközben tovább masszírozlak, aztán ki tudja, lehet, hogy most mindketten Gina lábára gondolunk, csak éppen egészen, egészen más szögből és irányból.

- Azért menő lehet ám überbaszó farkasnak lenni. - Kontrázok egy kicsit rá Marjra, mintha éppen azt akarnám ezzel az egésszel mondani, hogy 'gyere anyukám, harapj belém, hátha én is überbaszó farkas leszek' csak hát hozzá kell tenni azt is, hogy nem vagyok annyira fasza gyerek, hogy így csak célozgassak mindenre, meg aztán nem tudom, hogy amúgy a farkaslétnek több-e az előnye vagy inkább sokkal több a hátránya, ahhoz én meg már túl részeg vagyok, hogy akkor megkérdezzem erről most őt, mert hát hiába mondja, hogy überbaszó meg minden, azért mégis csak a szeme sem áll igazán jól. Szóval értitek, lehet azt hinné, hogy én most azonnal meg akarom itt haraptatni magamat, Marj meg elég jó barát asszem, szóval lehet ténylegesen megharapna itt és most a biliárdasztal mellett én meg lehet, hogy itt és most meghalnék a biliárdasztal mellett. Szóval, kösz nem, ez a kijelentés tényleg nem arra irányult, hogy én akkor most szeretnék itt bármilyen harapdálós jelenetet, inkább csak arra, hogy tényleg menő lehet. Mármint menő is. Na értitek.

Ha mondjuk egy kicsit heteróbb lennék, akkor ez az egész jelenet tuti, hogy állatira beindítana, mert hát itt cirógatja a hajamat, és a hajcirógatásnak mindig van egy kellemesen bizsergető érzése, amitől aztán az embernek kedve támad mást is cirógatni, meg aztán elég dögös is, szóval tuti, hogy rá mennék. Épp a csípőjét markolom, ő meg rámarkolhatna a farkamra, és akkor biztosan nagyon kemény szexjeleneteket tudnánk lenyomni itt a biliárdasztalon, tudod olyan pornóba illőset- bár ezen a ponton elkezdek azon gondolkozni, hogy Marj überbaszó farkasságodnak elég lenne-e az én átlagos emberségem, ha érted mire gondolok, ha meg nem érted, akkor meg hát... így jártunk - e hát az van, hogy nem vagyok elég heteró ahhoz, hogy ezek a folyamatok elindulhassanak, szóval csak szomorúan lebiggyesztem az ajkaimat. - Jajj bébi, nem arról van szó, hogy nem vagy az esetem. - Egy másodpercre az ég felé emelem a tekintetemet, mert hát kicsit ugye hazudok, ugyebár. - Vagy hát arról van szó, de nem úgy ahogyan te gondolod, hogy szó van... - Mondjuk ezen a ponton már ötletem sincs, hogy mit gondolhat, mert még mindig fogja a farkam én meg még mindig a csípőjét markolászom, és egy kicsit eszembe jut, hogy amúgy rendesen lesmárolhatnám, hátha segítene a dolgon.

- Az a baj Marj, hogyha szeretném is, hogy ez következzen, még akkor sem tudnád felállítani a farkam, pedig esküszöm neked, ESKÜSZÖM, hogyha sikerrel járnál akkor bevennélek harmadiknak. - Mennyire lehetek vajon elkeseredett ahhoz, hogy ilyeneket ajánlgatok neki, vagy hát mennyire kell ahhoz részegnek lennem, hogy csak úgy megosszam mindezt vele? Persze nem arról van szó, hogy ne bíznék Marjoryban, hanem inkább arról, hogy ő tényleg egy elég dögös és menő lány ahhoz, hogy az ember csak úgy megosszon vele kínos információkat.

Ez az egész egyébként elég szomorúvá tesz, persze nem fogom elbőgni magamat, csak így eléggé elengedem a csípőjét, meg eléggé nekitámaszkodom a biliárdasztalnak, meg eléggé hagyom, hogy a kezemet fogdossa és közben eléggé bámulom is, mintha legalább tőle várnám a megváltást. Aztán felsóhajtok, és egy kicsit fintorgok, bárcsak ilyen egyszerű lenne. - Hát nem is tudom Marj, Gina elég szar időszakon megy keresztül és nem akarom még én is rátenni a dolgot. A szülei válnak meg ilyenek, szóval... lehet elég seggfej dolog lenne tőlem, ha most ezt így ráönteném. Mármint tudod milyen Gina, rendesen magát hibáztatná, meg minden. - Lehet, de csak lehet, hogy amúgy rettenetesen parázok ettől az egész színt vallós dologtól, meg aztán úgy az egésznek a következményeitől, szóval csak egy kicsit felnyöszörgök a masszírozás alatt, meg egy kicsit a lábai közé furakszom, hogy teljesen háttal állhassak neki. - Nem akarnád így izé... magadba szerettetni, vagy valami? És jesszus, ezt abba ne hagyd baszd meg, kurva jó kezeid vannak. - Kicsit le is hunyom a szemeimet, mert hát kibaszott jó érzés, kicsit olyan, mintha a gondjaimat is kinyomkodhatná belőlem. Lehet, hogy ebben rejlik Marj überbaszósága, nem?

– Na jó, de én überbaszó farkas vagyok, simán ihatom úgy, mint a vizet, mert egyáltalán nem árt el! Izé, meg. Nem árt meg. Nekem. A bor – teszem hozzá teljesen tisztán, és egyáltalán nem részegen, mert amúgy, AMÚGY szerintem tökre nem is a bor a ludas, mármint nem magában, hiszen ugyebár alapból gecire másnaposan kezdtem ezt a kört, erre rájátszott egy icipici eki, és hát arról már ne beszéljünk, hogy farkasnak valóban farkas vagyok, na de überbaszó aztán biztos nem.
Bobot ellenben kipaterolom a faszba, mert nem ám csak überbaszó farkas vagyok – khm –, hanem a lélek kibaszott szakértője is – az instás posztjaim is erről árulkodnak, nem igaz? minden pucsítós képem captionjében megkérdezem, hogy telik a napotok, arról már nem kell tudnotok, hogy csak a szexi emberek válaszát olvasom el, hát ISTENEM, ennyi felszínesség azért még nekem is megengedhető, nem? te, ott, luca883, ÉSZREVETTELEK ÁM, mmm, MEGNYALNÁLAK –, és simán readelem a roomot – khm –, és ugyebár cirógatom a hajadat – kicsit kevesebb room-readelési skill-lel, de ezt már nézze el nekem mindenki, hát már kiderült, hogy részeg vagyok, nem? –, és aztán csak hátrahúzódok tőled egy kicsit – pedig még cirógatni AKAROM a hajadat! –, és már majdnem tiltakoznék, hogy azért nyugodtan piríts ám rá Bobra, ha hülyeséget hoz, mert szereti, ha keményen bánnak vele – khm –, amikor rámarkolsz a csípőmre, én felnevetek, mert a lélek kibaszott szakértőjeként nem vágom le, hogy ez most valamiféle prezentáció lesz, hanem már egyből benne lennék a játékban – jaj, bocs, Gina! –, aztán a pöcsödhöz húzod a kezemet, és---
– Jaj, de hát cicafiú, nem lehetek MINDENKINEK az esete! – Szét is tárnám a kezemet, ha nem kellene a nyugalmi állapotban lévő farkadat fognom, ha véletlenül megmasszíroznám a golyóidat, az csak reflex – BOCS, GINA –, aztán viszont valami nagyot koppan.
Kurva nagyot.
A lélek. Kibaszott. Szakértője.
– Hm – toldom aztán meg bölcsen, a kezem még mindig az ágyékodon – mondom én, megszokás! –, aztán oldalra döntöm a fejemet, résnyire szűkítem a szememet, és még csücsörítek is, tehát gyakorlatilag a mélységes mély gondolkodás minden elképzelhető jelét felmutatom. – Bár félig reménykedtem, hogy ez holmi felvezetés lesz, érted, „ez van, baszd meg, minden egyes alkalommal ugyanez van Ginával is, DE ha beszállnál harmadiknak, Marj, te ellenállhatatlan dög, minden más lenne”, de ugye nem ez fog következni?
Azért én megadom az esélyt, na!
Lassan moccannak az ágyékodon lévő ujjaim, kifordítom a tenyeremet, és még a másik kezemmel is előrenyúlok, hogy két kezembe vegyem a tiédet. Mármint a kezedet, nem a farkadat. Fél seggel felteszem magam a biliárdasztalra, és nem eresztelek, hogy egy pillanatra se hidd, hogy---
Hát, nem tudom, hogy mi a faszt nem kéne hinned, de én itt vagyok, meghallgatlak, és az eki miatt egy kicsit rá vagyok gerjedve az érintésekre, szóval ennek a koktélnak most ez lett az eredménye, oké?
– Ez most biztos a leghülyébb kérdés lesz a világon, de egyrészt ismersz, és tudod, hogy nem vagyok túl okos, másrészt meg... Ö, nincs másrészt. De ez nem olyasmi, amit meg kéne dumálnod Ginával? Nem is feltétlenül miatta, hanem mondjuk azért, hogy ne légy ennyire befeszülve? – Csak most eresztem el az ujjaidat a jobbommal, hogy megfogjam a válladat, és kicsit gyúrni kezdjem. – Mint egy kibaszott, megrágott és összeaszott rágógumi. Hogy tudsz te ilyen feszkóval játszani?

Felvihogok újfent aztán kicsit megilletődöm rajta, hogy már ennyitől rendesen bebasztam, közben meg nagyon próbálom felidézni, hogy mikor ettem utoljára, és hogy van-e ebben a szobában bármi amit meg lehetne enni. Elkezdek össze-vissza ajtókat kinyitni majd becsukni, mogyorót, tökmagot vagy bármit keresve, hátha az felissza, mire apa visszaér a jógáról, mármint érted lehet meglepődne rajta, hogy itt vagy és így berúgtunk, mármint oké sosem szólna be érte, meg szerintem nem is nézne furcsán, de ugye én még el akarnám vinni a kocsit a szerelőhöz, és lehet, hogy furán néznének, ha ott is így vihognék, de nem tudok nem veled együtt örülni, mármint most nézzük meg Marjoryt. Eléggé boldognak és részegnek tűnik, meg nyilvánvalóan be is van állva rendesen, és hirtelen csak nagyon elkezdem irigyelni miatta. Olyannyira, hogy kihörpintem a bor maradékát a poharamból, az üveget meg elhelyezem valahol, csak el ne felejtsem majd kidobni alapon. Úgy is el fogom felejteni.

- Hát eléggé úgy ittad, mint a vizet. - Egy kicsit jobb lenne rá fogni, de az igazság az, hogy én is úgy ittam, mint a vizet, szóval igazából lehet, hogy én is hibás vagyok benne, hogy így elfogyott, na nem mintha nem lenne még a lakásban pia, szerintem simán tudnánk egy toxikológiát is húzni ebből az egészből ha nagyon akarnánk, és hát lehet, hogy Marj az este végére oda jut, de én ünnepélyesen megesküszöm, hogy beülök mellé a mentőbe és fogom majd a kezét amíg a gyomrát mossák. Sőt ki is fizetem neki, hogy altatásban tegyék és ne kelljen 'józanul' végigasszisztálnia, hogy egy két centi vastag átmérőjű csőt a torkán lenyomnak.

Kicsit elbaszódik körülöttünk minden és nekem csak jól esik megölelni Marjoryt, jól esik azt érezni, hogy nem akarja, hogy megdugjam (??), nem akar rávenni, hogy oké, akkor most vetkőzzünk le, mint ahogyan Gina tenné, és asküszöm mindjárt elbőgöm magam, ha még egyszer arra kell gondolnom, hogy ilyen siralmas a teljesítményem akárhányszor Ginával ágyba kerülünk, és tudod ez csak kibaszott bosszantó, mármint rendesen meg sem tudnám mondani, hogy mikor élveztem el utoljára úgy igazán és mire, és habár kézenfekvő lehetne a dolog, hogy most mindent megvallok Marjorynak, Bob itt lézeng. Szóval nem is mondok semmit, amikor a lány elküldi, felőlem aztán el is lophat ezt-azt, talán fel sem tűnne senkinek.

Alapvetően elhúzódnék,elmenekülnék, kibújnék a helyzet alól, de Marj tipikus nő, nem hagy menekülő útvonalat, a csípőmet csak nekitámasztom az asztalnak, a szememet meg belefúrom az ő tekintetébe és olyan szomorúan bámulom, ahogyan azt éppen félrészegen csak tudom. - Leszarom, hogy mit hoz. - Fintorodom el, a fejemet meg lehajtom, azt se tudjam, hogy hol kezdjem, de egyszerűen minden csak kibaszottul nyom, úgyhogy fogom magam, nem törődve a következményekkel csak rámarkolok a csípőjére, egészen közel rántom, lebámulok a melleire, kezeimet átcsúsztatom a fenekére egy pillanatra, de nyilván nem sokáig, aztán meg sóhajtva húzódom hátra, és ha mondjuk még nem vert pofán, akkor felnyúlok, hogy a kezét meg a pöcsömhöz húzzam, amivel nyilván nem történt semmi. Még csak egy pillanatra sem akarna fölállni. - Ez van baszd meg, minden egyes alkalommal ugyan ez van Ginával is. - Vallom be egy olyan, 'mikor-ha-most-ne' alapon.

Úgy ujjongok az elbaszott lökésednek, mintha minimum letettem volna EGY golyót – képzelheted, hogy akkor végigcigánykerekezném a kibaszott puccos kúriátokat KÉTSZER –, de hát nem haragudhatsz rám érte, mert látod, hogy mennyire béna vagyok, és valahol biztos megesik rajtam a szíved – hát én ennek megfelelően nem is gondolom, hogy megböktem volna egy darázsfészket, inkább csak meggyőződésem, hogy aki annyira jófej, mint te vagy, az esélyt szeretne adni a hozzám hasonló nyomorultaknak.
Aztán mégis csak összevonom egy pillanatra a szemöldökömet, amikor Gina tökéletességére csak egy perszével reagálsz, meg még el is vonszolod a testedet a borosüvegért, és igazából nem azért nem feszegetem ám a témát, mert annyira figyelmes vagyok, vagy olvasnék bármiféle jeleket is, hanem azért, mert elfelezed velem a maradék bort, és hát, HŰHA!
– Máris kivégeztük? Gyors volt – biccentek elismerően, de amikor összekoccan a poharunk, akkor már tényleg, tényleg ott van a nyelvem hegyén, hogy rákérdezzek, hogy mi a helyzet, amikor közelebb hajolsz hozzám, és suttogósra fogott hanggal a fülembe súgsz valamit, amire ALAPESETBEN azt hinném, hogy most az következik, hogy feldobsz a biliárdasztalra, és amolyan istenesen a magadévá teszel – vagy hát, mit tudom én, nekem aztán pepecselősen és lassan is elmenne, végül is a szex olyan, mint a pizza, csak a hasonlat többi részét már elfelejtettem.
– Ö, Bob, hoznál nekünk még egy üveggel?
– Az ötszáz dollárosból vagy a hét-ötvenesből? Persze, hogy aztán még lecsukjanak érte.
– Jaj, ne legyél már pöcsfej, naa?
– Te aztán tudod, hogy kell szépen kérni, Marjory, bazmeg.
– Légyszi? – És még pislogok is mellé ártatlanul, ami amúgy nyilván jobban meggyőzné, ha nem szoptam volna már le kábé ilyen pislogás közepette egyszer a kocsija hátsó ülésén – egyszer meg a konyhájában –, de hát végül csak az égnek emeli a tekintetét, leteszi a kameráját, aztán kicammog a biliárdszobából.
Én meg belekapaszkodom a válladba, és összekulcsolom a tarkódon a kezemet, hogy ne menekülhess. Ja, hogy közben a hajadat cirógatom, azzal aztán ne is foglalkozz, REFLEX.
– Franco, szívem, mi a fasz van? Valami nem oké – mondom aztán én, Marjory Stewart-Baxter, a lélek kibaszott szakértője, aztán hirtelen bevillan valami, és kénytelen vagyok lebiggyeszteni az ajkamat. – Jut eszembe, ha nem akarod, hogy tényleg egy ötszáz dolcsis bort húzzon be, akkor szerintem még most kéne utánakiáltanod.

Felröhögök, egy kicsit bele is röfögök ebbe a nevetésbe, de hát senki nem lehet tökéletes, még én sem ugyebár, pedig azért szeretnék eléggé az lenni, és most hadd ne fejtegessem, hogy miért is nem vagyok az. Aztán kipillantok Bobra, hogy mit szól a beszólásodra, mert akárhogyan is szeretnénk levegőnek nézni, igazából nem lehet levegőnek nézni valakit, aki ekkora baszás méretű kamerával jár Marjory nyomába. Meg hát szerencsétlen mégis csak létezik és lélegzik és az én vállam már biztosan kifeküdt volna, ha cipelnem kellene azt a szart, vagy csak egész nap tartanom, úgyhogy van bennem egyfajta csodálat, persze azért nem akkora, hogy azt zsebre lehessen tenni, de azért ott van. Kicsit kínosan össze is préselem az ajkaimat, miközben tovább nevetek, a borért nyúlok - vagy hát az is lehet, hogy amúgy a kezemben van, de érted, ez itt most baromira nem lényeg - és jól belekortyolok. A karakteres alkohol végigmarja a torkomat, és baromira akarom érezni azokat a nyári mezőket, amikről Gina mesél, de ez nekem csak egy borízű bor, és tudod mit, nem is szeretem annyira a bort, de azért úgy csinálok, mintha imádnám ezt az ízt, de közben meg egy kicsit most is belefintorgok.

Egy másodpercre ráemelem a tekintetem Marjra egy olyan 'de-vicces-vagy' pillantással, aminek az üzenete az, hogy nyilván nem tartom viccesnek, aztán csak megrántom a vállamat elég könnyedén ahhoz képest, hogy amúgy kurvára nem érzem könnyednek ezt a témát. Fel is nevetek, de ez a  nevetés elég kínos, és csak rátámaszkodom a dákóra, meg a számat kezdem rágni belülről, beletúrok a hajamba és csak kínosan mosolygok a golyókra az asztalon. - Igazából csak húsz szabad percem van... - Viccelem el, de ez is inkább olyan "elviccelem" így idézőjelben, szóval, hogy közben érzed, hogy kurvára nem vicces és sokkal több van benne, mint amennyit elárulok róla. Aztán Marj kiejti Gina nevét, én meg elbaszom a lökést, és csak szusszanok, mielőtt kiinnám a saját borom maradékát, ennek is olyan Gina íze van, de most félre ne értsd, csak hát minden olyan, mint Gina, és nem tudod, hogy nekem ebből mennyire kibaszottul elegem van.

- Gina, persze. - Szusszanok föl mielőtt komótosan a borosüvegért sétálnék, és Marjoryhoz lépve elfelezném a maradél vörösbort kettőnk között. - A tökéletes életre. - Koccíntom kínosan keserű éllel a poharamat az övéhez, és tudod ebben a pillanatban csak szeretném megmondani neki, hogy mi a szart is érzek, de hát itt van Bob és kibaszottul nem akarom, hogy a nagy vallomásomat Netflixen lássa vissza a világ, szóval csak inkább megrántom a vállamat, szóval csak közelebb hajolok a füléhez, háttal a kamerának és egészen suttogósra fogom a hangomat.  - Kibaszottul elegem van a kifinomultságból. - Súgom oda félig becsípve, félig meg nagyon is józanul.

Felnevetek megenyhülős tekintettel. -Tudod mit Marj? Mindenki bassza meg, aki nem tart téged elég jónak!  - Húzom egy kicsit közelebb, félig átkarolva, belepuszilva a hajába, mert hát tudod, annak ellenére, hogy Marjory és én nem éppen vagyunk egy súlycsoportban, bárkin keresztülgázolnék, aki ezért meg mer bármelyikünket szólni, mert hát tudod, drogok ide vagy oda, Marjory a legőszintébb ember, akit valaha ismertem. Komolyan mondom neked, én felnézek rá, amiért bevállalta mindezt, amiért önmaga mer maradni, mármint érted, most nem éppen arra gondolok, hogy kiüti magát könnyűdrogokkal és akkor elhagyja a régi énjét, hanem arra, hogy nem játssza meg magát, mint én. Komolyan tanácsokat kellene tőle kérnem ahhoz, hogy hogyan bírja elviselni a nyomást. Én elég nehezen bírom, a legtöbbször faszparaszt üzemmódba váltok miatta.

– Te vagy a legjobb. - Kacsintok rá nevetősen, aztán máris kortyolom én is tovább a bort, persze csak finomkodva, nem akarok berúgni idő előtt, bár persze nem tudnám megmondani, hogy miért nem, úgyhogy csak percekig gondolkozom ezen, mielőtt megrántanám a vállamat, és úgy nyelném nagy kortyokban a vörös nedűt, mintha vizet innék. Végül is nem mindegy, hogy bebaszok-e, vagy sem? Ha berúgok, akkor nem kell rágódnom bizonyos dolgokon, nem? Meg hát ki ne akarna egy olyan kellemes állapotba kerülni, mint amit az alkohol okozhat? Komolyan elgondolkozom azon is, hogy mégiscsak kérek tőle egy kis tablettát, csak aztán amiatt biztosan kizárnának a versenyből, és apa évekig nem szólna hozzám. Talán ki is vágna itthonról, mert habár a szüleim baromi lazák, nem zavarja őket, ha tudattalanig iszom magamat- vagyis biztosan zavarja őket, de nem szólnak – a drogok miatt viszont biztosan kikelnének magukból.

– Hülye vagy. - Nevetek föl hangosan, és tudod Marj mellett úgy érzem, hogy teljesen önmagam lehetek, hogy nem kell arra gondolnom, hogy este hogyan fogok megdugni a barátnőmet, vagy éppen arra, hogy hogyan titkoljam a  legjobb barátom elől, hogy rendesen felállna rá. Itt csak egyszerűen Franco vagyok, Franco a gazdag gyerek, és ez baromira tetszik nekem. – Nem tudom min vagy meglepődve ennyire, a seggek sok helyre nyitnak ajtót a mi világunkban. – Rántom meg a vállamat, mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy a gazdag emberek is csak emberek, meghatja őket egy formás hátsó, meg egy kivillanó mell. Mármint engem meg a szüleimet éppen nem, de ha mondjuk kocka has lenne és izmos felkar, akkor az minket is meghatna.

Csak figyelem Marjory bénázását, aztán megrántom a vállamat, minthogy jelezve, hogy igazából semmiség, simán megteszem. Iszom én is, aztán pedig tökéletes pózba helyezkedem, hogy megint eltehessek két golyót. – Ki mondta, hogy bírom? - Pillantok föl egészen komolyan, aztán meg csak megrántom a vállamat, és elmosolyodom, enyhítve annak a súlyán, hogy igazából tényleg nem bírom. – Meg amúgy már megszoktam. Már vagy legalább tíz éves korom óta erről szól az életem, szóval, gondolom emiatt már nem is érzem a súlyát. Mármint persze, vannak kötelességeim, de lényegében azt csinálok, amit csak akarok. Persze nem kerülhetek nagyon kínos helyzetbe, meg nem hozhat le rólam a sajtó nagyon kínos fotókat, de… különösképpen bírható a dolog. - Úgy hazudok, hogy én is elhiszem ezt az egész szarságot, azt, hogy igazából baromi egyszerű megfelelnem másoknak, és hogy soha nem akartam mást, de szerinted mennyire vagyok szar ember, ha már a saját hazugságaimat is elhiszem?

Tudod  helyzet az, hogy én ezerszer jobban értek a minőségi borokhoz és azok elfogyasztási módjához, mint Marj, de mindannak ellenére, hogy tudom hányszor, milyen intenzitással kell körbelötyögtetni a pohárban, én is három-négy nagy korttyal iszom ki a túl intenzív italt. Gina biztosan meg tudná mondani, hogy milyen szőlőből van, vagy, hogy késő nyári szüret-e, de én nem érzek lófaszt sem azon kívül, hogy mennyire édes. Kicsit el is fintorodok, de azért serényen után töltöm Marjory poharát, szinte addig, hogy egy rossz mozdulat, és az egész a gyönyörű márványpadlóra loccsan, a sajátomba meg éppen csak két arasznyival töltök kevesebbet, mint az övébe, tudod én már elégszer rúgtam be ilyen boroktól ahhoz, hogy tudjam rendes fejfájással járnak majd másnap, meg aztán én biztosan nem fogok ma este itthon ülni, talán még Ginát is el kell vinnem valahova, szóval érted, ki tudja, jól jön majd még egy falatnyi józanság.

Összeráncolt szemöldökkel veszem tudomásul, hogy amúgy nem is válaszoltam az ekis felajánlására, és tudod kibaszott jó indoknak tűnik ezzel kizáratni magamat a versenyből. Apám kiakadna, valószínűleg örjöngne és legalább egy, ha nem két életre eltiltana Marjorytól, és hiába tűnik tényleg jó ötletnek ezzel szétcseszni mindent, kurva gyerekes lenne tőlem felhasználni Marjoryt minderre. - Nem kösz. Kihagyom. Kizárnának érte és tudod, elég fontos meccseim lesznek a közeljövőben. Két hét múlva egy belga srác ellen játszom. El akarsz jönni a meccsre? - Kényszermosolyt erőltetek az arcomra, gyorsan bele is iszom a boromba, és tudom, ne nézz így rám, én is emlékszem, hogy az előbb éppen arra gondoltam, hogy míg Marjory rendesen bekábul majd a bortól, én csak a becsiccsentettség mezőjén vegetálok. Na hát ennyit erről baszki, máris lehúztam a poharam tartalmának a felét.

- Mi a szar... - Nevetek föl összeráncolt szemöldökkel és egy kicsit kétkedve bámulok Bobra, de aztán arra jutok, hogy Marjory biztosan nem találna ki ekkora baromságot, még akkor sem amikor totál be lenne állva. Az is lehet, hogy már most totál be van állva, sőt tudod mit, szerintem ő mindig be van állva, még akkor is, amikor azt látod rajta hogy nem. Az élete egy kibaszott nagy szívás, és ő úgy szívja föl minden alkalommal, mintha attól elviselhetőbb lenne. Most nevezz fasznak, halál nyugodtan, de arról aztán nem tehetek, hogy egy elitista pöcs vagyok, akinek már gyerekkorában olyan cuccai voltak, amiről más még csak álmodni sem merne. Ezt dobta a gép haver, hidd el, hogy nem én választottam. - Akarod, hogy ha megölnének álljam a temetésed? - Vigyorogva karolom át egy pillanatra a lányt, mielőtt a boros üveggel és a poharammal apám dolgozószobájába nem invitálnám magunkat.

- Király. Felíratlak akkor a VIP listára. - Kacsintok egyet. - Egyébként ja. Tudod apa valami részvényeket vett, a.. hát szóval fasz se tudja kitől, de vett, meg azt hiszem valamelyik nagykutya is befektetett az appjába, szóval.. muszáj lesz. Te jössz? - Utálom az ilyen rendezvényeket, a kötelező köröket, a túltolt jó pofizást, és hogy Gina minden ilyen kibaszott rendezvény után felejthetetlen szexuális élményeket vár tőlem. El sem tudod képzelni mennyire nagyon kiborító, nem is akarom, hogy el kelljen képzelned.

Megtámaszkodom az asztal szélén, lekövetem a fehér golyó útját, aztán meg elgondolkozva keresek egy olyan pozíciót, amiből belökhetek legalább három teli golyót két ütéssel. - Őszintén? Legalább tizennégy éves korom óta menedzsel és hát tudod, nem a legjobb arc a világon, mármint elég sznob de.. nélküle kurva nagy szarban lennék. Nincs időm és energiám azzal foglalkozni, hogy a szponzorok közül melyiket fogadjam el és melyiket ne, hogy mikor, kinek és hol nyilatkozzak, sem arra, hogy miről. Apáék sem értenek hozzá, szóval így evidens volt, hogy lesz valaki, aki meg igen. Szerintem neked is kellene valami kevésbé sugardaddy típusú tag. Akarod, hogy utánakérdezzek a dolognak? Lehet ismerünk valakit, akinek hiányzol az életéből. - Húzódom hátrébb teret adva Marjnak, hogy akkor most ő is lökjön.

Csípőre tett kézzel bámulom Marjoryt, az ajkam szélén egy mosoly játszik, aztán végül csak megrántom a vállamat aztán bólogatok egy párat, hogy apa nincs itthon. Igazából tudtam, hogy nincs itt, mármint nem végig, csak úgy kettő másodperce döbbentem rá, hogy valószínűleg éppen jógán van, vagy pilatesen vagy nem tudom mit csinál, de valamit biztosan, mindig mindenre van egy jó kifogása, és mindig mindenre tud egy jobb helyet ajánlani. Jobb fogorvost, jobb éttermet, jobb vegyszerboltot. Bármit. Apa néha nagyon.. apa, tudod? De még csak jogunk sincsen hibáztatni miatta, már vagy húsz éve nem csinál semmit azon kívül, hogy ezt csinálja, amit éppen most.

Összevont szemöldökkel bámulom Marj lábát, de csak megrándítom rá a vállamat, inkább a kezemet a dereka köré fonom, hogy egy pillanatra magamhoz ölelhessem, de tudod ebben az ölelésben nincs semmi izgató, de még csak izgalmas sem, előbb engedem el, minthogy az ölelés bármelyikünkben is tudatosulhasson, mosolyogva húzódom el, a karjaimat meg egy kicsit összefonom a mellkasom előtt egy percre, aztán már húzódom is el, hogy a bárszekrényhez lépve borospoharakat emeljek el a helyükről és valami nagyon drága és nagyon tömény italt töltsek legalább félig azokba a poharakba. Tudod azt szeretem a minőségi, drága borokban, hogy nagyon gyorsan és egyszerűen lehet tőlük berúgni, és mi másra lenne szükségünk, minthogy gyorsan és egyszerűen rúghassunk be?

- Jézus Marj. Mit csináltál? - Nevetek föl kétkedve, de közben meg azért össze is ráncolom a szemöldökömet, meg átnyújtom a bort nekik. - Biliárd? - Bökök a fejemmel a dolgozószoba felé, ahova jobb esetben tilos lenne a bejárás, de most én nem tehetek róla, hogy apáéknak pont oda kellett tenni azt a kurva biliárdasztalt. - Egyébként nem tudom, hogy ismered-e. Otto Wintston, az apjáé a város legmenőbb étterme. Privát bulit tart angel-evil témában, és hát biztosan beengedi Bobot, ha kicsit normálisabb ruhát vesz föl, mint ez. - Nevetek föl. - Már bocs. - Nyitok be végül a dolgozószobába, mert tudod Marjnak nem igazán volt választása, hogy biliárdozunk-e vagy sem, én már a kérdés közben elindultam ide. - Jön a barátnőm is. Meg egy csomó jó arc tag. Itt alapozunk előtte egy páran, ha gondolod gyere. Limuzinnal megyünk, jó buli lesz! - A boros poharamat az asztal szélére helyezem, amíg leveszem a háromszöget a golyókról. - Kezdhetsz. - Lépek egyet hátra felé gyújtva egy dákót. - Egyébként, hogy halad a karriered? - Bökök a fejemmel a kamera felé meg Bob felé elgondolkozva.

A Mercedes dorombolva kanyarodik a felhajtóra, a motorja szétpörög ahogyan még egy utolsó gázfröccsöt adok neki, mintegy kiélvezve a luxusautó luxus lehetőségeit. Mondjuk nem vagyok egy Kimi Raikkonen, de azért én is rá tudok rendesen lépni a gázra, ezen kívül viszont nem sok mindenben értek az autókhoz, mert hát tudod, sosem voltam rákényszerülve, hogy megtanuljam mit jelentenek a felvillanó jelzések, vagy hogy egyáltalán tudjam miként működik a szerkezet. Működik és kész. Nem elég ennyi? Miért nem elég neked ennyi? Te meg tudnád mondani, hogy miért világít az a kis lámpa ott? Szerelő vagy, vagy mi a szar?

- Apaaaaa. - Kiáltok bele a ház csendjébe, egy másodpercig kivárok, körülbelül addig míg a kocsikulcsot bedobom a kulcsos tálba, aztán persze folytatom  fennhangon. - Valami baja van az AMG-nek. Kivillant valami lámpa, és.. - Igen jól gondolod, pont ebben a pillanatban lépek be a nappaliba, ahol aztán nem apáék vannak, hanem két teljesen más forma tag, akiket persze rögtön felismerek. Marjoryt amúgy sem lehet nem fölismerni, már ha csak nem élsz barlangban és teszel úgy, mintha a világ egy ismeretlen dolog lenne számodra. Ugye nem teszel így? Már csak azért sem, mert akkor mi a szarért pofázok hozzád állandóan, ha olyan dolgokkal sem vagy tisztában, hogy kicsoda Marjory? - Sziasztok! - Dobom le a telefonomat valahova Bob közelébe. Az iPhone hármat pattan, mielőtt úgy döntene, hogy mégsem esik le a földre és törik ripityára. Jó fej tőle nem?

- Apám itthon van? - Oké ez az a pont amikor azt mondanád, hogy paraszt vagyok, mert kizárólagosan csak Marjhoz beszélek, előtte állok meg csípőre tett kézzel és bámulom Bobot teljesen figyelmen kívül hagyva, de hát tudod a kezében van a kamera és én sosem tudom, hogy ilyenkor hozzá lehet-e szólni. Egyébként éppen úgy nézek le Marjoryra, mintha esély lenne rá, hogy tudja itthon vannak-e a szüleim, mintha nem is nálam, hanem nála lennénk. Feltételezhető, hogy több fogalma van a dologról, mint nekem, mert már ki tudja, hogy mióta van itthon. Azért felbámulok a digitális órára a falon, és magamban konstatálom, hogy apa -az az apa akit most én keresek nincs itthon, jógán van vagy valami hasonló magánórán - nem fog válaszolni a kérdésemre.
- Egyébként jól nézel ki. - Hajolok közelebb a lányhoz, hogy kellőképpen köszönthessem, és jó, én is tudom, hogy nem néz ki olyan jól, de most csak nem mondhatom neki, hogy kurvára szarul néz ki és ideje lenne, hogy aludjon. - Isztok valamit? - Itt azért már rápillantok Bobra is. - Hétvégén lesz egy elég menő buli egy új helyen. Az egyik haverom születésnapja lesz, akarsz jönni? -