+18-as tartalom! Nem bírom elviselni a tudatot tovább, hogy ilyen gyenge vagyok, mint Breena. Hogy ennyire különbözőek lettünk. Ráadásul mióta megharapták olyan furcsán viselkedik. Eldöntöttem, hogy én is olyan akarok lenni. Birtokomba akarom tudni az erőt, ami benne van. Tudom, hogy az anyám nem igazán fog örülni a dolognak, bőven elég volt megemészteniük, hogy Breena farkassá vált. Bár így sokkal jobb kémje lesz Bastien-nek. A mi kapcsolatunk nagyon furcsa, sőt mások talán még perverznek is mondanák. Együtt nőttünk fel, mint az igazi testvérek. Gyerekként mindig megóvtam mindentől. Együtt csináltunk minden őrültséget, ha az egyikünk kitalált valamit, a másik vakon követte. Emlékszem talán tíz éves lehettem, amikor apával összevesztem. Ezért úgy döntöttem, hogy világgá megyek. Ő oda is követni akart. De természetesen nem jutottunk messzebb a kert sarkánál. Aztán ahogy kezdett nőiesedni már nem a kishúgomat láttam benne. Sokkal inkább a tinédzserlányt, aki lassan nővé érik. Bevallom nem egyszer megtörtént, hogy fürdés közben lestem meg. Tudom, galád és szemét vagyok, de ez nem zavart. Észrevettem, hogy lopva ő is rajtam legelteti a szemét. Nem értettem ezt az érzést. Egyszerre töltött el izgalommal, ugyanakkor szégyelltem is magam valahol. Mert hát mégis csak a kishúgom. Nem helyes. De tizenkilenc éves koromban megtudtuk, hogy ő nem vér szerinti Ward. Csupán a szüleim adoptálták. Tisztán emlékszem, hogy bementem hozzá megnézni hogy van. Egy kis vigasztalást akartam nyújtani neki. Hiszen elképzelni sem tudom mit érezhet. De a kacérkodás és a flört most elfajult egészen odáig, hogy már nem bírtam parancsolni a testemnek. Igazából nem is akartam, és habár pelenkás kora óta ismerem, mégis megkönnyebbülés volt, hogy nyugodtan érinthetem, csókolhatom. Pár hónapig tartott a titkos viszony közöttünk. Egészen addig míg a szüleinkről ki nem derült, hogy begyűjtök. Engem ez nem igazán zavart, de Breena ezt nem tudta le nyelni. Amikor anyám engem is bevont akkor megharagudott rám is. Tudom anyámnak a látszat mindig is fontos volt. Breenat is be akarták szervezni. De ő sokkal kedvesebb és ártatlanabb volt annál. Így hát sokáig hezitált. Anyámnak olyan ütőkártya volt a kezében amiről én nem is tudtam, hogy tud. De ő nagyon jó megfigyelő lévén, naná, hogy észrevette köztünk a dolgot a húgommal. Így én lettem a nyeremény, ha beleegyezik. Beleegyezett. Most jegyesek vagyunk. De ugyanakkor még mindig haragszik rám. El is költözött otthonról. Igaz én is, össze költöztem egy haverral. Titokban ketrecharccal keresem a pénzt, terveim szerint, ha elég össze jön akarok venni egy kis bárt. Nem akarok senki jóindulatára, a szüleimére meg pláne szorulni.
Elkezdek dörömbölni az ajtaján, tudom, hogy már késő van, de ez egyáltalán nem zavar. Sőt soha nem zavar semmi sem. Álmosan nyitja ki az ajtót, és zavartan pislog rám. Mire én ördögi mosolyt villantok rá.
-Hello, Breena,- kacsintok rá, majd arrébb tolva lépek beljebb az ajtón. Közben finoman végig simítom a csipke bugyija vonalán formás csípőjén. Csak egy póló, és a bugyi van rajta. Őrjítően szexi.
-Szép darab,- nyalom meg az alsó ajkam. Látom, hogy megremeg az alsó ajka, amibe szívesen bele harapnék.
-Tristan, mit keresel itt?- tér egyből a lényegre. Tudom, hogy ha azzal indítok, változtasson át, nem biztos, hogy fog.
-Hiányoztál,- mondom neki, ahogy közelebb lépek hozzá, De ő hátrál. Amivel egy kicsit felidegesít. Úgy csinál, mintha nem kívánna, mintha nem gondolna rá a nap minden percében. Mint én. Túl jól ismerem őt.
-Tudod mennyire beindítasz amikor ilyen vagy?- villantok rá egy csábos mosolyt, és ahogy hozzá érnék ő menekül.
-Tudod, hogy mennyire idegesítesz?- fújtat. El akar menni mellettem, de nem hagyom. Elkapom a csuklójánál fogva és magamhoz rántom. Majd mielőtt reagálhatna már csókolom is, miközben ujjaimat bele fúrom selymes, méz színű tincseibe, hogy úgy feszítsem kissé hátra a fejét.
-Annyira hiányzott az illatod, az érintésed,- lehelem, de érzem az ellenállása lassan tova száll. Már telt kebleinél jár az ajkam, miközben érzem az övemmel matat. Ahogy megszabadulok a nadrágom fogságából már kapom is fel őt, a bugyiját csupán félretolom. A falnak támasztom, majd elmerülök benne tövig. Érzem ahogy combjai körül ölelik a csípőmet. Ahogy elkezdek mozogni benne, ő azonnal felveszi a ritmusomat. Olyan mintha direkt nekem szánta volna az ég. Heroin, amit az én szájízem szerint kevertek volna....



***később***



Az ágyban fekszünk, csupán egy vékony takaró van rajtunk. A mellkasomat cirógatja az egyik ujjával, én pedig bele vágok a közepébe.
-Azt akarom, hogy megharapj.- hangom keményen és határozottan cseng. Mire kérdőn fordul felém, miközben felül velem szemben.
-Hogy mi van....?- még mindig tágra nyílt szemekkel mered rám, értetlenség ül ki az arcára.
-Hallottad. Én is olyan akarok lenni, mint te. Farkas. Erős.- látom, hogy ellenkezni akar, de ilyenkor nem fog, talán neki is megvan az oka rá, hogy igent mondom. Hiszen ezzel beint a szüleinknek.
-Rendben.- ennyit nyög csak ki, mire én mosolyogva vonom közelebb magamhoz. -Tudtam, hogy nem tudsz ellenállni majd nekem.
Látom a vágyat újra felcsillanni akvamarin színű íriszeiben ahogy lovagló ülésben helyezkedik el az ölemben.- Tudod, hogy nem tudok ellenállni neked, egy csalás,- nyögi ahogy telt ajkaival az enyém felé közeledik.
-Este.- mondom mire csak bólint és újból megcsókol.