Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


trip to Philly - Silas & Trish


Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Pént. Ápr. 23, 2021 3:26 pm

Árgus szemekkel figyelem és igyekszem minden információt a legnagyobb elánnal befogadni, elraktározni és az emlékeimbe vésni: az alapanyagok nem ismeretlenek számomra, némelyikükkel egészen sokszor is dolgozom. Úgy tapadok rá Trish minden mozdulatára, mintha sosem láttam volna ilyet - boszorkány munka közben. - Miért nem frissen használjuk őket? A legtöbb gyógynövénnyel erősebb varázslat hozható létre, ha az kevésbé halott anyagból származik. - Érdeklődve kúszik fel a szemöldököm a magasba - szeretek tanulni, új dolgokat és régi ismereteket újra elsajátítani, de ahogyan minden, úgy a varázslat is teljesen más különböző boszorkányok kezében. Míg én kifejezetten szeretek élő, pillanatokkal azelőtt leszakított gyógynövényekkel dolgozni, addig lehet, hogy Trish számára ez az egyszerűbb és kifizetődőbb. Az én varázslataim sokkal erősebbek ha élő emberekhez kötöm, de lehet, hogy számára erősebb ha tárgyakhoz, helyekhez vagy gondolatokhoz társítja a mágiát.

- Szurokfű, fehér fagyöngy, zsálya, citromfű és macskaszőr. Oké. - Sorolom vissza a dolgokat, hogy biztosak lehessünk mindketten benne figyelek és tanulok. Mivel le nem jegyzetelhetem a dolgokat - botorság lenne, mint ahogyan botorság lett volna a kis üzenetváltásunkat is papíron hagyni - így viszont minden azon múlik, hogy mennyi marad meg bennem, hogy mennyire tudom kizárni a külvilágot és csakis erre figyelni. Az ember néha hihetetlen dolgokat képes megjegyezni és elfelejteni.

A tekintetemet a késre szegezem, aztán emelem fel csak Trishre, bólogatok mielőtt szólásra nyitnám a számat. - Meg fog támadni ugye? Ha nélküled jövök ide, akkor el akar majd ijeszteni és kint akar tartani, ugye? Egyszer hallottam ilyenről, és ha az ember nincs felkészülve akkor, szóval azért eléggé kegyetlenek tudnak lenni ezek a házak. Én legalábbis nem szoktam riasztó bűbájokat elhelyezni, de gondolom az a céljuk, hogy az embert elriasszák. - Ilyesformán tehát egy ilyen hely is teljesen egyszerűen válhat rémálommá az átkok és rontások sokaságától. Azért bíztatóan rámosolygom Trishre, tudnia kell, hogy nem félek sem a házától sem pedig a következményektől.

Csak rábólintok a dologra ahogyan a kést átveszem tőle, gyakorlott mozdulatokkal hasítom fel a tenyeremen a bőrt, összeharapom a fogaim a kellemetlen, csípő érzésre, a kezemet pedig ökölbe szorítom, hogy nyomást gyakorolva pár csepp vért juttassak a kívánt helyre, utána pedig egyszerűen lehunyom a szemeimet egy pillanatra, hogy a benenm élő mágia tehesse a dolgát, elképzelem, hogy kis, aprólábú mágiakatonák a sebhez masíroznak és befoltozzák azt. Mire kinyitom a kezemet és a tenyeremet, csak egy finom, alig látható heg marad ott, a testemnek muszáj emlékeznie ehhez a bájitalhoz én pedig a halvány sebhelyhez kötöm és a helyhez a könnyed mágiát, majd deja vu érzésként fog elkapni, hogy miket kell használnom, ha belépek ide és a kezemre nézek.

- Jó étvágyat. - Éhesen nyúlok egy nagy szelet pizzáért és csendben figyelem közben Trisht, borzalmasan nagy kockázatot vállal ezzel, hogy megmutatja én pedig nem lehetek ezért elég hálás neki.

Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Patricia C. McDermott
Chatkép :
trip to Philly - Silas & Trish Tumblr_inline_ogkbv8f1Gw1tfmqoz_500
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
nathalie kelley❞
Hozzászólásaim száma :
158
Pontjaim :
80
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :

you're my beginning
and my destiny


Kedvenc dal :
the dye a blood red setting sun rushing through my veins, burning up my skin i will survive, live and thrive: win this deadly game
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
321
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞


Patricia C. McDermott

Elküldésének ideje -- Vas. Ápr. 04, 2021 11:06 pm



to Silas




Elnevettem magamat a heves tiltakozására, biztos voltam benne, hogy semmi kedve a kis tollakhoz, amit valahol meg is értettem. Megráztam a fejemet, és úgy közöltem, nincs miért aggódnia, nem kell reptetnie semmilyen tárgyat, tollakat sem.

- Ahogy a kocsiban is említettem, egy keveréket kell készíteni, aminek az alapja néhány gyógynövény: szurokfű, fehér fagyöngy, zsálya és citromfű - kihúztam az egyik fiókot a konyhaszigetből, és elővettem egy tálat a mögöttem lévő polcok egyikéről. - Ezek elegendőek szárított formában is, könnyebb tárolni is őket így. Nem kell nagy mennyiség belőlük, de dominálnia kell a keverékben a szurokfűnek és a zsályának - egy-egy marékkal vettem ki az említett gyógynövényekből az üvegekből, és ehhez képest a másik kettőből körülbelül félmarékkal. Nem kellett pontosan kimérni semmit, és ez egyáltalán nem volt véletlen, hiszen a legtöbb esetben arra számítana valaki, hogy pontosan meghatározott összetevőkből áll össze egy ilyen varázslat. - Kell még macskaszőr; ez általában Toulouse-tól származik, de bármilyen más macskáé is lehetne. Ez az egyetlen alapanyag, amit nem találsz meg a lakásban, mindig hoznod kell magaddal, ha hozzá akarsz férni a rejtekhelyhez - előhúztam egy kis zacskót a táskámból, amiben a macskám szürke bundájából származó szálak voltak, nem csak a mostani rítushoz szükséges mennyiség, de a legtöbb esetben helyet kapott a táskámban ez is. Sose lehetett tudni. Kivettem néhány szálat, és beledobtam a tálba. - És kelleni fog még vér is. Értelemszerűen a sajátommal dolgoztam eddig, mert ez a legkézenfekvőbb - itt tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet, amíg előhúztam egy éles hegyű kést. Talán a kis varázsló is érezte, hogy van egy ‘de’ a mondandóm végén, így nem is húztam tovább az időt és folytattam. - De a legfontosabb: a ház eddig csak engem ismert. Ezt értsd úgy, Silas, hogy védelmi varázslatok egész sora biztosítja ezt a helyet, amíg te rendeltél, én minden lehetséges módon beengedtelek. Mások a rejtett széfet sem találnák meg, mert számukra nem mutatja meg magát - szóval igen, tényleg a bizalmamba engedtem a fiút, sokkal inkább, mint azt bárki mással megtettem korábban. A kés hegyét az egyik ujjamnak nyomtam, míg el nem pattant a bőr, és ki nem serkent a vérem. - Egyetlen csepp is elég, ám most szükség lesz a te véredre is - megtöröltem a kést, és átnyújtottam Silasnek, hogy megtegye amit kértem. Közben pittyent egyet a telefonom, jelezve, hogy a rendelt pizza hamarosan megérkezik, így aztán egy rövid időre felfüggesztettem a kis varázslónak való magyarázást.

Már a pulton gőzölgött a pizza, amit elkezdtem felvágni, amikor folytattam: - Ha ettünk megmutatom hol találod a széfet - tulajdonképpen elég furcsa érzés volt beengedni ide Silast, minden titkomba beavatni valakit, és ez esendővé tett, amit őszintén utáltam, főleg mert biztos voltam benne, hogy a fiú is látja rajtam mindezt.



433 szó. i'm a free animal.
coded by JC

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Jan. 04, 2021 4:11 pm

Hevesen bólogatok és nem csak azért, mert Trish éppenséggel koalíciós tag, hanem mert tulajdonképpen tényleg egyetértek vele. Persze én sokkal kevesebb információt tudok, mint Trish és valahogyan ahogyan egyre jobban haladunk előre, inkább nem is szeretném megtudni ezeket a bizonyos részleteket. Persze ezt nem fogom most Trish orrára kötni, inkább megtartom saját magamnak, emésszen inkább engem a gondolat, hogy talán túl közel kerültem a tűzhöz, ami most úgy tűnik, hogy mindenképpen meg fog égetni. - Hát, azt hiszem a kormányzónak egy kicsit sem kell félnie, ha olyasvalakik veszik körül, mint te Trish. - Halványam mosolyodom el, hogy elűzzem ezeket a sötét gondolatokat, amik nagyon úgy tűnik, hogy a fejünk felé sodródtak. Még csak az hiányzik, hogy esőként, jéghideg cseppekkel ömöljenek ránk.

Bíztatóan szorítom meg a kezét, barátságosan, hogy aztán, miután a pillanat végül elszáll, visszahúzhassam az ölembe. - Én is örülök, hogy összesodort minket az élet. - Mosolyodom el végül teljesen elégedetten és őszintén. Ha jobban belegondolok - és ebbe a részbe nem igazán szeretek mélyeb belegondolni - sosem ismerem meg ezeket az embereket, ha a családom nem esik áldozatul annak a vérfürdőnek, sosem jutok el Washingtonba, nem ismerem meg Trisht és nem szeretek bee Albertbe. Persze ez az egész olyan keserédes, bárcsak megtörténhetett volna mindez anélkül, hogy a családom odaveszett volna.

- Huh, akkor, akkor, akkor... - Pörgetem végig az appot, de végül nem gondolkozom olyan sokáig, valami nagyon sonkás és nagyon sajtos pizzát rendelek, majd visszaadom a telefon Trishnek. Imádom a pizzát és imádom az olasz éttermeket, már csak akkor lehetne ez az egész kiruccanás még tökéletesebb, ha a fagyasztóban lenne egy kis fagylalt. Mit meg nem adnék most egy kis fagylaltért!

- Ne vedd magadra. Ahogyan én is, úgy Albert is tiszteletben tartja a magánéletet, nem fog kitudódni semmi, ami ma köztünk elhangzik. - Rázom meg a fejemet, hogy ne sajnálkozzon tovább. Ugyan nagyon sok mindent megosztunk egymással Albert és én, azért mindkettőnknek vannak munkaügyei így Trish minden titka biztonságra lelhet nálam. Albert tudja, hogy Trish és én elhagyjuk a várost, azt is tudja, hogy merrefelé vette az irányt, de azt nem tudja, hogy miért jöttünk és ugyan biztosan kíváncsi - én legalábbis az lennék - tudom, hogy sosem fog rákérdezni azok után, hogy megkértem ne faggasson.- Jajj ne! Csak a tollpihéket ne!! - Emelem fel megjátszott rémülettel a kezeimet magam elé.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Patricia C. McDermott
Chatkép :
trip to Philly - Silas & Trish Tumblr_inline_ogkbv8f1Gw1tfmqoz_500
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
nathalie kelley❞
Hozzászólásaim száma :
158
Pontjaim :
80
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :

you're my beginning
and my destiny


Kedvenc dal :
the dye a blood red setting sun rushing through my veins, burning up my skin i will survive, live and thrive: win this deadly game
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
321
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞


Patricia C. McDermott

Elküldésének ideje -- Pént. Dec. 11, 2020 2:17 pm



to Silas



Semmi más nem létezik a világon, csak saját elképzelések. Régen hittem abban, hogy mindenki csak jót akart tenni, amikor még kisgyermek voltam, fiatal és naiv és nem akart a saját szülőanyám elpusztítani valamit, ami éppen annyira a részem volt, mint a karom, a lábam, a lelkem. Azután sok minden megváltozott. Az a nő, aki állította, hogy szeretetből cselekszik, hajlandó lett volna megölni, ha ezzel megszüntetheti a varázserőmet. Ezért döntenem kellett, vagy ő vagy én… és én eddig még mindig magamat választottam. Persze ez mind csak pletyka, rossz nyelvek beszélik rólam, valójában én öltem meg anyámat. De amit valaki nem tud, az nem fáj neki, és az ezzel kapcsolatos igazságot senki nem tudja rajtam kívül.  

Éreztem, ahogyan a kis varázsló összébb húzta magát a mondandója közepette, és azt is tudtam, miért tette ezt. Elvégre az őszintesége két élű fegyverré válhatott, még az én esetemben is. De nem bántam, hogy kimondta a szavakat, amelyek ott függtek felettem már hosszú ideje.

- Semmi más nem létezik a világon, csak saját elképzelések -mondtam ki hangosan is a gondolataimat. - De a különbséget én abban látom, hogyan akarják elérni a céljukat - folytattam, és bár nem feltűnően, de keményebb lett a hangom, egyszerűen mert úgy véltem, én soha nem azzal akartam elérni a békét, hogy halomra öltem egy várost. - Bastien és a Koalíció, és így én is túl sok áldozatot követeltünk a nyugodt életért. Viszont a látomásaimból nem az derült ki, hogy csak minket akarnak elsöpörni az útból, hanem mindenkit, ezzel pedig nem tudok egyetérteni. Ártatlanok minden csatában estek el, de Washington felégetése több, mint amire szükség van, ha valaki a kormányzónkat akarja elmozdítani - szinte közömbösen mondtam mindezt, ám belül felbugyogott bennem a harag, nem akartam engedni a látomásoknak egyáltalán teret, nem akartam, hogy akár csak egyetlen emberünk is elhulljon. Éppen ezért örültem a korábban tett felfedezésnek, mert még ha rossz nyomon jártam is, úgy éreztem, tettem egy lépést a megoldás felé. Értelmezhetőbbé vált minden.

Ahogy Silas tenyerét megéreztem a saját kezemen, halvány, kesernyés, de annál őszintébben hálás mosoly jelent meg az arcomon. Nem akartam meghalni, hiába is éltem eleget, talán többet is mint illett volna, de megnyugtatott a tudat, hogy tényleg számíthattam a fiúra. Bár nem tettem hozzá semmit, azért nem kerülte el a figyelmemet egyetlen szava sem, és elraktároztam az információt, amit jelenleg nem értettem. De a tanítványom esetében nem kívántam elsőre kihúzni belőle semmit, lesz még időnk megvitatni ezt a kérdést.

- Ebben igazad van - újabb keserű, szomorkás görbület jelent meg az arcomon, amint kiszálltam a kocsiból. - Ezért nem bánok igazán semmit a múltamból - tettem hozzá, mintegy mellékesen, mintha ez nem is számítana annyira, pedig számított, csak ez számított igazán. Hogy képes voltam komoly megbánás és fájdalom nélkül elengedni a múlt hibáit, árnyait és félelmeit, hogy nem forgattam görcsösen magamban mindezt. Abba, az én koromban már, bele őrültem volna.

Letettem végül a vizemet a konyhasziget pultjára, majd előszedtem a táskámból a telefonomat és beléptem az egyik ételfutár appba, hogy aztán Silas felé fordítsam a mobil képernyőjét. - Válassz csak, rád bízom magam - a mosolyom most vidámabb, ahogy a hangom is, ezzel fel is hatalmazva arra a kis varázslót, hogy rendeljem, amit szeretne, választva nekem is valamit az én kontómra. Nem is tudom, hagytam-e már valakinek hasonlót. Pár percre eltűntem a konyhából, áthaladtam a nappalin, szokásos módon elvégezve néhány apróbb varázslatot, amelyekkel ellenőriztem a kis ház biztonságát. Na meg, a szó legszorosabb értelmében beengedtem a fiút is, hiszen a lakásomat, nemcsak ezt, hanem a washingtonit is, azzal is védtem, hogy nem engedtem meg a vendégeimnek, hogy szabadon lássanak mindent. Innentől azonban Silas nem csak vendég volt.

- Sikerült? - kérdeztem, ahogyan visszaértem a konyhába, és ittam néhány korty vizet. - Szeretném még egyszer az elnézésedet kérni, amiért hazudnod kell majd miattam a mai napról. Ha nem lenne muszáj, nem kértem volna ilyesmit - mondtam és egy pillanatig a fiú tekintetét fürkésztem, ha végzett a mobilommal való bíbelődéssel, s visszaadta a készüléket. - Akarsz előbb gyakorolni tollpihékkel, vagy mutassam rögtön a rítushoz szükséges keveréket? - kérdeztem nevetősebb hangon, ha már felemlegette az úton a kis tollakat. Valójában nem voltak nálam, de ezt persze ő nem tudhatta.


671 szó. i'm a free animal.
coded by JC

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Nov. 30, 2020 11:45 am

Bizalmaskodóan elmosolyodom, azt hiszem tényleg nagyon-nagy szerencsém van, hogy Trish felkarolt és úgy döntött, hogy segít nekem, a vele való gyakorolgatás egy kicsit mindig megnyugtat, a kaotikus, belső energiáimat egy kicsit mindig visszafogja és rendszerezi, arra késztet, hogy hosszan tartsam kézbe a helyzetet és ne hagyjam, hogy a varázserőm, belső mozgatórugóként vegye át a hatalmat felettem. Persze ez az egész nyilván nem Trishen múlik, de a segítsége nélkül valószínűleg már darabokra szaggatott volna az az energia, ami bennem tombol általában.

Lesütöm a tekintetemet és elkezdem morzsolgatni a pulóverem szélét, mindig megnyugtat, ha valamivel leköthetem a kezemet, ha a figyelmem egy része valamire összpontosulhat, kis matatásokra, apró mozzanatokra. Most például azt szeretném, hogy valami nagyon le tudjon kötni, mert akkor a félelem és az aggodalom nem tudna alattomos módon bekúszni a bőröm alá.

Felsóhajtok, rezignáltan, aggodalmaskodva. Teljesen megértem Trisht, a béke mindig is kecsegtető dolog, ábránd, eszmény, luxuscikk, amit csak nagyon kevesen fizethetnek meg. Csak csendben hallgatom, elmerengve minden egyes kimondott szón, aztán csak megcsóválom a fejemet, olyan nagyon tanácstalanul. - Nem is tudom Trish, mármint... persze, teljesen egyetértek veled. Nem lenne szabad önkényes döntéseket hozni, de egy kicsit, nem is tudom... szóval Bastien és a koalíció is önkényes döntéseket hoz, saját belátásuk szerint cselekszenek, egy elképzelést valósítanak meg és mi van akkor, ha ezek a boszorkányok és a varázslók is pont ezt teszik? Nem igazságos ujjal mutogatni, amikor mi ugyan azt tesszük, mármint... ők csak annyiban különböznek tőlünk, hogy másképpen viselkednek és más a motivációjuk, de lényegében a saját elképzeléseiket valósítják csak meg. - Egy kicsit félve húzódom arrébb, kényes téma ez, nagyon is rizikós, elvégre Trish Bastien fő bizalmasa és hát hiába húzódik közöttünk ez a tanítvány-mester viszony, nem tudhatom, hogy mit vált ki belőle a gondolatmenetem.

- Trish... - Kezdek bele, egészen felé fordulva ültemben, még a kezéért is nyúlok, hogy a kormánykeréken pihenő kézfejére csúsztathassam a sajátomat és egy pillanatra megszoríthassam azt. - Egyszer már hagytam meghalni valakiket, akik nagyon fontosok voltak a számomra, megígérem, hogy nem fogom hagyni, hogy ez még egyszer megtörténjen. - Azt persze nem tudom, hogy Trisht meg tudnám-e menteni, de azt megígérhetem, hogy mindent megteszek majd annak érdekében, hogy ez így legyen vagy legalább az öröksége tovább szállhasson általam.

Az út alatt olyan hosszan és jól elbeszélgettünk, hogy tulajdonképpen fel sem tűnt igazán az utazás hossza, csak arra eszmélek, hogy már félre is húzódunk az autóból, kiszállva pedig én nyújtózom is egy nagyot, hogy az elgémberedett tagjaimat megmozgassam. - De abban az ideális világban még csak nem is ismernénk egymást. - Biggyesztem le az ajkamat egészen szomorkásan, ha az ideális világra gondolok, mindig kettősség jelenik meg bennem: ideálisan élnének a szüleim, de sosem ismertem volna meg Albertet.

Elidőzöm egy kicsit az ablaknál, hagyom, hogy elvarázsoljon a látvány, hogy sietősen végig nézve a helyiségeken ahol áthaladunk végül a konyhában nekidőljek a falnak. - Valami olasz? Pizza vagy valami finom, paradicsomos tészta sok parmezánsajttal? - Húzódik izgatott mosolyra a szám, ha az evésről van szó, sosem tudnék nemet mondani.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Patricia C. McDermott
Chatkép :
trip to Philly - Silas & Trish Tumblr_inline_ogkbv8f1Gw1tfmqoz_500
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
nathalie kelley❞
Hozzászólásaim száma :
158
Pontjaim :
80
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :

you're my beginning
and my destiny


Kedvenc dal :
the dye a blood red setting sun rushing through my veins, burning up my skin i will survive, live and thrive: win this deadly game
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
321
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞


Patricia C. McDermott

Elküldésének ideje -- Hétf. Nov. 02, 2020 4:11 pm



to Silas



Tulajdonképpen sok dologért én is hálás voltam a kis varázslónak, még ha ezt nem is hangoztattam. A legfontosabb ezek közül, hogy hosszú-hosszú évek után először bíztam meg teljes mértékben egy hozzám hasonlóban. Az Elsőkkel kötött szövetségem természetesen élt, de messze nem a bizalmon alapult, vagy az egymás iránt érzett szereteten. Nem, mindezekhez semmi köze nem volt. Bevédtük egymást, ha kellett, de leginkább azért, mert a többieknek is ez állt érdekében. Mostanra viszont ez a védőháló foszladozni kezdett, ezzel pedig megszűnt a sajátjaimba vetett bizalmam. Legalábbis Silas megjelenéséig. Nem csoda hát, hogy őt akartam beavatni.

– Örülök, hogy segíthetek neked – feleltem egy mosollyal az arcomon, s csak röviden pillantottam a fiúra vezetés közben. Nem voltam az a fajta, aki mindent kimond, sohasem éreztem ennek szükségességét, és bíztam benne, hogy a fiú értette a hangsúlyomból és a reakcióimból, mennyire fontossá vált nekem, függetlenül attól, milyen potenciált láttam a képességeiben. Ám nem volt időnk érzelgősségre, mert a történetem nyomán olyasmi jutott eszébe Silasnak, amire én nem gondoltam korábban, és hirtelen úgy éreztem, végre összeállnak a mozaik darabkái, amik felett csak tanácstalanul álltam mindeddig. Az utasom okfejtése azonban félig-meddig megzavart: miért ne lehetne?! Jelen pillanatban nem akartam hosszú magyarázatokba bocsájtkozni ezzel kapcsolatosan, de meg volt a magam véleménye minderről. Bár az is igaz volt, hogy a kiválasztottaknak hívott csoport leginkább azért bökte a csőrömet, mert ismertem a fenyegetést, amit ránk jelentettek. És én nem kívántam végig nézni az otthonom és a számomra fontos személyek pusztulását. Akkor inkább elpusztítom a veszély forrását. De nem mondtam ki mindezt, mert szemmel láthatólag Silast rettenetesen nyomasztja a helyzet, és persze megértem. Zavarodott világban éltünk és igazat kellett adnom neki abban, hogy nem volt kontroll. Furcsa mindezt egy részben belső embertől hallani, bár sok szempontból – főleg a Koalíciót tekintve – kívülálló volt a kis varázsló, és ennek azért örültem, mert ahogyan ő mondta, nem volt közel a tűzhöz. Márpedig ha borult minden, akkor az engem érintett. Szükségem volt valakire, aki kimaradt ebből az egész káoszból, akinél biztonságban lehetett a titkom, a könyv nem kerülhetett rossz kezekbe.

– Nézd, Silas, nem fogok hazudni éppen most neked: valóban a határán táncolunk egy háborúnak, amihez a legkevésbé sincs kedvem – sóhajtottam fel, miközben az utat figyeltem. Messze, a távolban felsejlettek a nagyváros kontúrjai. – Nem volt célunk Bastiennel káoszt hozni, csak nyugodtan akartunk élni, rejtőzködés nélkül, egy olyan helyen, ahol nem kell félnünk, hogy megtámadnak. A jelenlegi helyzetet rossz döntések sora okozta, és semmi mást nem szeretnék, csak kijavítani mindezt, helyreállítani a békét, mert szeretnék hinni abban, hogy ez lehetséges – rutinosan váltottam sávot, tulajdonképpen csukott szemmel is meg tudtam volna tenni már ezt az utat Philadephiába. – Egyetlen dolog biztos vagyok, az első látomásom óta, a kiválasztottaknak nem a természet adta vissza a varázserejüket, hanem olyanok, mint te meg én, és úgy gondolom, hogy a mi és a város elpusztítása nem oldja meg a problémákat, maximum súlyosbít rajta. Mert mi marad majd? Egy maréknyi boszorkány és varázsló, akik hatalomra törnek, esetleg el is veszik azt, amit adtak? A mágia döntéseibe nem szabadna beleavatkozni, nem véletlenül nem kapja meg valaki ezt a képességet. És talán kegyetlen és önző vagyok, de nem fogom hagyni, hogy bárki megfosszon háromszáz év után a szabadságomtól – az ajkaim egy rövid időre összepréselődtek, valószínűleg nem gondoltak túlságosan radikálisnak, ám a fiatal test, amelyben léteztem, túl sok mindent élt meg, hogy megengedőbb legyek a világgal szemben. – Ennek ellenére, ha bekövetkezik a legrosszabb, én téged foglak védeni Silas, mert valakinek őriznie kell anyám könyvét, és mert túlságosan közel állsz a szívemhez, hogy veszni hagyjalak – a hangom határozott, bár nem sok érzelem hallatszott ki belőle, mégis érezni lehet a kocsiban, mennyire fontos volt nekem a fiú, s nem csak mert az ereje miatt, nem csak önző érdekek végett.

Csend ereszkedett ránk, hacsak a kis varázsló nem törte meg, ám csak egy rövid ideig, ahogyan begördültünk Philly-be. A város egy zöldövezeti része felé tartottunk, alacsony, modern sorházak mellett hajtottunk el, hogy aztán a Cobs Creek Park szélén leparkoljam az autót az egyik lakással szemben.

– Megjöttünk! Egy ideális világban itt élnék – keserű mosoly jelent meg az arcomon, míg kioldottam a biztonsági övemet, majd kiszálltam a járműből, és könnyed léptekkel megindultam a bejárat felé. Visszafordultam néhány lépés után és bezártam az kocsit. Egyszerű belső tér fogadott minket, sokkal letisztultabb és egyáltalán nem olyan fényűző, mint a washingtoni lakásom a város szívében. A ház kilátása a parkra és a nem messze lévő patakra nézett. Odabent a konyha felé indultam, magamhoz vettem két üveg ásványvizet és az egyiket Silasnek nyújtottam.

– Mit szeretnél enni? Rendeljünk valamit, aztán minden megmutatok – nem csak azért odáztam a dolgot, mert ténylegesen éhes kezdtem lenni, elvégre órák óta úton voltunk, és nem villámlátogatásra érkeztünk, hanem mert az iménti frusztráltság után úgy gondoltam, a fiúnak szüksége volt néhány perc tökéletesen normális beszélgetésre, amikor nem a világ problémáit kellett megoldanunk.



789 szó. i'm a free animal.
coded by JC

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Okt. 01, 2020 2:34 pm
Alapvetően azt hiszem nekem sosem jelentett igazán gondot kapcsolatot teremteni másokkal, könnyűszerrel tudok úgy csinálni, mintha ezer éve ismernénk már egymást, nem pedig percekkel ezelőtt találkoztunk volna össze, de alapvetően megbízni valakiben, a titkaidat elmesélni, a félelmeidet megosztani vele egy merőben más kategória. Sosem értettem igazán Trisht, nem feltétlenül láttam át, hogy mi vezérelte arra, hogy hatalmas energiát fektessen belém, amikor tulajdonképpen nem is ismert igazán, de jól esett, mindig is jól esett kiszakadni a mindennapokból, belecsöppeni egy más közegbe, csak a varázserőmre koncentrálni, kiaknázni vagy legalábbis megpróbálni kiaknázni a lehetőségeket még akkor is, ha az esetek nagy többségében csak szétbombáztam a környéket. Sosem tudok majd elég hálás lenni neki amiért megadta ezt a lehetőséget. -Tudod, sosem mondtam még, de nagyon jól esett, hogy felkaroltál és, hogy segítesz, és tudom, sokszor elég elviselhetetlen vagyok azzal, hogy unalmasnak gondolom a lebegtetést, de azért szeretném, hogy tudd, hogy téged nem tartalak uncsinak. Sőt, nagyon izgalmas vagy Trish, és hát köszi. Tényleg köszi, hogy segítesz. - Nem szeretnék érzelgősnek tűnni, de ha most nem vezetne, biztosam jó szorosan megölelném őt.

Egy percig én is némán hallgatok csak, összeráncolt szemöldökkel próbálom összerakni, hogy mennyire lehetséges ez, még az ajkamra is ráharapok, hogy nehogy elhamarkodottan válaszoljak. - Nem tudom. - Vallom be teljesen őszintén, kissé elkényelmesedve az anyósülésen. - Mármint a mágia mindig is kiszámíthatatlan volt: nincs megszabva, hogy jóra használhatod-e vagy éppenséggel rosszra, szinte kutathatatlan. Másként viselkedik benned vagy bennem, vagy valaki másban és... szóval szerintem nem lenne kizárt. Mármint, ha nekem lehet varázserőm és neked is lehet, akkor nekik miért ne lehetne? A szüleim boszorkányok voltak, de apa húgának a fia nem rendelkezett varázserővel. Miért ne lehetne ez egy ösztön? Egy valahányadik érzék, ami csak arra vár, hogy kanóccal gyújtsák meg és robbanhasson? - Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, ez az egész kiválasztósdi számomra érthetetlen és felfoghatatlan: semmit nem tudunk róluk és mégis jobban meg akarjuk fejteni őket, mint saját magunkat, a saját határainkat és lehetőségeinket. - Nem lehetetlen, gondolj csak bele. Vámpírok vannak köztünk, vérfarkasok és még ki tudja mik. Lehet, hogy múmiák rohangálnak a Közel-Keleten, vérállatok Európában. Miért ne lehetne bármit létrehozni? A természet határait rég átléptük, amikor megteremtődtünk, elvégre Trish, mindketten tudjuk, hogy ez nem normális. Mi van akkor, ha a természet vág vissza, mi van akkor, ha gátat kellene szabni. Semmi nincs körülöttünk szabályozva. - Hatalmasat sóhajtok, lassan a fejem is belefájdul ebbe az egészbe, abba, hogy az ember nem tudhatja, hogy kiben bízhat egyáltalán.

- Bastien ellen lázonganak, Washingtonban szinte azt csinálsz, amit csak szeretnél, ha elég közel vagy a tűzhöz, ha meg nem, tulajdonképpen akkor is azt csinálsz, amit csak akarsz. Annyi embert változtatnak át amennyit csak akarnak, a vadászok gátlások nélkül ölnek bármit, ami kicsit is más, a boszorkányok meg létrehoznak és eltörölnek gátlástalanul, mintha Istenek lennének. Nem érzed úgy néha, hogy a város halálra van ítélve? Hogy a fallal a saját sírunkat ástuk meg? Idő kérdése csak, hogy háború robbanjon ki. Mondj egyetlen egy olyan eseményt, amikor nem történt meg. Amikor különböző fajok békésen éltek együtt. Ma vámpírokra vadásznak, holnap vérfarkasokra, de szerinted mennyi időbe fog telni, hogy mi legyünk a tényleges célpont? - Aggodalmaskodva kezdem el tördelni a kezemet. Én nem magamat féltem, nem attól rettegem ennyire, mert holnap az életemre törhetnek az ellenállók. Albert miatt sokkal jobban aggódom, ő ténylegesen túl közel van a tűzhöz, szinte már meg is égette magát.

Megdörzsölöm az orrnyergemet. Túl sok ez így egyszerre, túl sok álmatlan éjszakát kell eltölteni azzal, hogy egyáltalán lehetőség legyen előrukkolni egy B-tervvel, tulajdonképpen ötletem sincsen a B-tervre, és ettől tényleg baromi frusztráltnak érzem magamat. Muszáj kitalálnom valamit. Most tényleg csak én érzem úgy, hogy ennek így nem lesz jó végre? Hogy mind halálra vagyunk ítélve? Hogy a rendszer is rendszertelen?

- Oké, ígérem teljesen oda fogok koncentrálni. - Bólintok határozottan a rövid szóbeli bemutatásra. Vissza kell térnem a valóságba, csak egy kicsit jól esik most kiadni a belső frusztrációimat. És egy kicsit jó meghallgatni valaki más véleményét is.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Patricia C. McDermott
Chatkép :
trip to Philly - Silas & Trish Tumblr_inline_ogkbv8f1Gw1tfmqoz_500
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
nathalie kelley❞
Hozzászólásaim száma :
158
Pontjaim :
80
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :

you're my beginning
and my destiny


Kedvenc dal :
the dye a blood red setting sun rushing through my veins, burning up my skin i will survive, live and thrive: win this deadly game
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
321
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞


Patricia C. McDermott

Elküldésének ideje -- Vas. Szept. 27, 2020 11:40 pm



to Silas



A tekintetemet az útra szegeztem ugyan, ám kétségem sem volt azzal kapcsolatban, hogy a kis varázsló mellettem rá figyelt. Kicsit annak idején féltem, amikor Albert bemutatta, hogy túl fiatal és talán komolytalan is ahhoz, hogy érdemben tudjam tanítani, erre azonban hamar rácáfolt. Valójában minden rossz berögződésemet egyik napról a másikra lépte át Silas, mintha érezte volna, miket kell megugrania. Alig egy év alatt pedig olyan szintre jutott a kapcsolatunk, ahová Nathaniellel soha sem… valószínűleg nagyon is megsértődne, ha tudna erről, még akkor is, ha vele már nem rendszeresek a konzultációink az erejével kapcsolatosan. És hogy őszinte legyek, bár Silas ereje kaotikusabb jelen pillanatban, egészen biztos voltam abban, hogy erősebb is. Ő képes lehet hosszabb távon arra a szintre eljutni, mint bármelyik Első, mint én. Ez egyszerre volt ijesztő és lenyűgöző is. De a bizalmi kötelékhez ehhez jóval többre volt szükség, ez nyilvánvaló, és számomra is meglepő módon a fiúnak sikerült bizonyítania. 

Amikor befejeztem a történetemet, csend telepedett ránk, ami nem volt meglepő, hiszen egyszerre nagyon sok információt adtam át, ő pedig egyetlen egyszer sem szakított félbe. Végül hosszú percek múltán Silas úgy tűnt összeszedte a gondolatait. Ahogy kifejeztem a köszönetét elmosolyodtam és felé pillantottam. A bizalmam azt hiszem a kezdet kezdetén is megvolt, még ha nem is nyilvánítottam ki. A szavai nyomán pedig tudtam, jó döntést hoztam, amikor őt választottam, hogy beavassam a legféltettebb titkomba.

– A bizalom törékeny dolog, de hiszek abban, hogy a bennünk keringő erő segíthet jó döntéseket hozni. Rólad régóta az a benyomásom, a varázserőd rezgései alapján, hogy bárhová is fejlődsz a használatában, olyan célok elérésére használnád, amelyek megérik és amire én is használom a képességeimet – nyilván nem voltam tökéletes, követtem el szörnyű dolgokat, olyanokat, amelyekért egyesek elítéltek volna, de a véleményem szerint nem volt tisztán jó és rossz döntés és tett, mert minden döntést a helyzet függvényében lehetett csak értelmezni, és a túlélésért olykor áldozatokat kellett hozni.

Egy pillanatig aztán én hallgattam el, hallgatva a tanítványom következtetéseit. Amit mondott szinte villámcsapásként ért. Hogy én erre nem gondoltam egészen mostanáig! Pedig ott volt a válasz az orrom előtt. Az autópályán haladtunk Philadelphia felé, miközben az arcomra kiült a döbbenet egy pillanatra.

– Várj egy percet! Amit mondasz… Anyám sok lehetőséget vizsgált meg és hitte, hogy sikerrel járt. De amit most mondtál, Silas, az éppen Washingtonban történik. A kiválasztottak, akikről suttognak… bennük életre keltik a mágiát valahogy. Szerinted ennek van egyáltalán valami értelme? – kérdeztem a fiút, miközben próbáltam értelmet találni mindebben. Ha viszont valóban ezt történik, akkor anyám valahogyan tényleg képes lett volna megölni egy részemet. Az elképzelés, hogy valakibe beletölthető a varázserő, az a korlátlan energia, ami bennem örvénylett felfoghatatlannak tűnt egészen mostanáig. De mi van, ha Silas elmélete csak annyiban téves, hogy más fajok nem kaphatnak efféle képességeket, mi van ha azokból lettek a kiválasztottak, akikben természetes módon, születésükkor nem ébredtek fel a képességeik, de a közvetlen rokonaikban igen. Nevetséges ötletnek tűnt hirtelen, mégis a közös jegy, amit viseltek, a mágia lenyomata volt a testükön. Ezt próbáljuk megfejteni hónapok óta, nekem pedig a kezemben volt minden alkalommal a könyv, aminek minden lapját kívülről ismertem, mégsem jutott eszembe, nem fogtam fel, mit jelent az a tény, hogy elvehetjük a varázslatot valakitől. Túlságosan is arra koncentráltam mindig, mennyire gyűlölhetett anyám a létezésem milyensége miatt.

– Nem, valóban nem szabad idegen kezekbe kerülnie mindennek – válaszoltam automatikusan, ám a fiú szavai kicsit ki is józanítottak. – Ezért fontos ma megtanulnod azt a bűbájt, amivel a széfhez hozzáférhetsz. Öt komponensből áll, amelyek közül egy a mágiával átitatott vér. Elég egy csepp is. A második fontos összetevő a macskaszőr – ez elég nevetségesnek tűnhetett, de a macskaszőr nem volt annyira kézenfekvő, mint egy boszorkány vére, vagy éppen a maradék három hozzávaló: – A többi egy gyógynövényekből álló keverék, aminek az aránya az érdekes. Mindezt egy tálban kell összekeverni, varázslat segítségével meggyújtani és elmondani az általam létrehozott igét – úgy éreztem kissé csapongtam, de a gondolataim része még mindig Silas felfedezése körül keringtek, így nem egészen úgy folytattam a felvezetést, ahogy elterveztem, de ha a kis varázsló kérdezett volna, arra minden bizonnyal értelmes válasszal szolgáltam volna neki.



668 szó. i'm a free animal.
coded by JC

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Szept. 21, 2020 1:01 pm
- Igazából rám fért már, hogy kirugdossanak az ágyból. Nagyon el vagyok kényelmesedve és azt hiszem a bioritmusom is össze-vissza van. - Egy kicsit lehet, hogy ezt éppenséggel a jólneveltségem mondatja velem, mert akárhogyan is nézzük szívesen aludtam volna még legalább egy-két órácskát. Az viszont teljes mértékben igaz, hogy a szervezetem ki van készülve, általában az éjszaka közepén sikerül álomba zuhannom, és ki sem kelek onnan délelőtt tíz óra előtt, kivéve ilyen esetekben. Mondjuk azért nem panaszkodom, az estéim is meglepően nagy izgalommal szoktak eltelni, főleg, hogy Albert egyre többször kapcsolódik be az esti rutinba. Mondjuk erről nyilván itt és most egyetlen szót sem fogok ejteni, még akkor sem, ha tudom, hogy Trish éppenséggel elég okos ahhoz, hogy kisakkozza mi is van köztünk.

- Köszi, meg azt is, hogy megbízol bennem. Ígérem, hogy nem fogsz csalódni! - A lehető legőszintébben mondom,hogy még véletlenül se lehessen kételkedni abban, hogy ezt teljesen komolyan gondolom. Trish jó mentorom, semmiképpen sem szeretném, hogy elvesszen irányomba a bizalma, ahogyan azt sem szeretném, hogy Albert bizalma vesszen el bennem. Úgyhogy csak elégedetten kortyolok bele a kávémba, pont kellően édes és keserű ahhoz, hogy pár korttyal el is tüntessem és pár perc macskadögönyözés után be is üljek az anyósülésre.

Elvigyorodom, úgy teszem hozzá, hogy 'király', aztán el is komolyodom, hogy teljes mértékben Trishre tudjak figyelni, meg arra, amit mondani készül. Felé fordulok az autóban, ujjaimat türelmesen várakozva fonom össze az ölemben, pillantásommal Trisht fürkészem, közben pedig igazán nagyon igyekszem, hogy még véletlenül se vágjak közbe, ne fojtsam belé a szót az ezernyi kérdésemmel. Nem pontosan értem, hogy mivel érdekeltem ki Trish feltétlen bizalmát, de mindenképpen szeretném megtartani, így a mondandója után hosszú ideig csak némán hallgatok, próbálom összeszedni a sok bennem kavargó gondolat elejét és végét, hogy ne egy értetlen, megfejthetetlen massza legyen. - Először is köszönöm, hogy úgy gondolod érdemes vagyok minderre. Nem is tudom Trish, hogy mivel érdemeltem ki mindezt. - Őszintén pislogom párat értetlenül. - Tudom, hogy azt mondtad, hogy nem tudod sikerrel járhatna-e a módszer, de... szerinted sikerrel járhatott volna? Édesanyád? Mármint én mindig is úgy gondoltam, hogy a mágia a lelkednek egy furcsán alakuló darabja, ami veled születik, de tudod Trish, ez az egész, ha igaz és ha el lehet valakiben nyomni, akkor az alapjaiban rengetné meg a boszorkányokról alkotott elképzeléseket. Mert ha el lehet nyomni az emberbe, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy elő is lehet hozni olyasvalakiben, aki azt hitte sosem lenne képes. Gondolj csak bele, mi lenne ha egy vámpír vagy egy vérfarkas képes lenne varázslatokra. Teljhatalmat kapnának és... - Azt hiszem folytatnom sem kell, elég egy jelentőségteljes pillantást vetnem csak a mentorom felé, tudni fogja, hogy mire gondolok.

- Ez egy nagyon veszélyes dolog, aminek soha de soha nem lenne szabad elhagynia Phillyt. - Soha, de tényleg soha, mert talán, ha az onnan kijut, ha olyan kezekbe jut, akkor alapjaiban rengeti meg a világot.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Patricia C. McDermott
Chatkép :
trip to Philly - Silas & Trish Tumblr_inline_ogkbv8f1Gw1tfmqoz_500
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
nathalie kelley❞
Hozzászólásaim száma :
158
Pontjaim :
80
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :

you're my beginning
and my destiny


Kedvenc dal :
the dye a blood red setting sun rushing through my veins, burning up my skin i will survive, live and thrive: win this deadly game
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
321
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞


Patricia C. McDermott

Elküldésének ideje -- Szomb. Szept. 05, 2020 9:27 pm



to Silas



Egyetlen szó nélkül hagytam, hogy a kis varázsló a konyhámban keresgéljen. Valamiért a fiú esetében fel sem merült bennem, hogy ellenem fordulna, ami furcsa és üdítő kivétel volt. Nem tudom, miért voltam ebben annyira biztos, hiszen az emberek többségében csak hosszú idő után tudtam megbízni. Pláne nem annyira, hogy olyasmibe avassam be, amit sem a legősibb szövetségeseim, sem pedig a hozzám legközelebb állók sem tudtak. 

– Köszönöm. És ne haragudj, hogy ilyen korán kirángattalak az ágyból – mosolyodtam el, mert tudtam, hogy Silas abszolút nem az a reggeli pacsirta típus, mégsem ellenkezett egyszer sem, amikor ilyen korai időpontot javasoltam a találkozásainkra. Toulouse készségesen bújt hozzá, már egészen megbarátkozott a fiúval az amúgy elég morcos macskám, aki az ismeretleneket a kanapé alól szokta figyelni sok esetben, de Silas kapcsán már megenyhült a gyakori találkozások végett. Megittam a kávém maradékát, amíg meghallgattam a válaszát a hazugságot illetően, majd bólintottam.

– Természetesen megértem az Alberthez fűződő viszonyodat – nem volt tisztem megítélni, hogy milyen kapcsolat volt a vámpír és a kis varázsló között, bár az én tapasztalatommal nem volt meglepő, hogy messziről észrevettem, ahogy kimondják egymás nevét, és ahogy megváltozott a tekintetük közben. De ez a két fiú dolga volt, személy szerint nem kívántam senki kapcsolatába belefolyni. Én Bastien mellett képtelen lettem volna máshogy működni, mint ahogy most is voltunk, barátok, szinte már családtagok, s kényes ügyekben üzleti partnerek. Az én vámpírommal így óvtuk azt a törékeny szövetséget, ami közöttünk húzódott, másoknak pedig más volt a módszere. – Szóval rendben, rád bízom, hogyan oldod meg – mondtam végül, és ez is csak azt árulta el rólam, hogy maximálisan megbíztam Silas-ben. Másokkal soha nem lettem volna ennyire rugalmas. Nagyon ritkán állt elő az a helyzet, hogy nem a saját elképzeléseimhez ragaszkodtam engem érintő kényes kérdésekben, ami persze nem volt kifejezetten meglepő dolog. Jót mosolyogtam az eskütételén, és bólintottam, amikor kinyitotta a szemét a tanítványom, és innentől csak hihettem abban, hogy valóban betartja, amit ígért nekem, és tartja a száját. Mert egyelőre, a jelenlegi kaotikus helyzetben, úgy éreztem a legnagyobb fegyveremet fedtem fel, bár kétségtelenül ott motoszkált a gondolataim között, hogy tovább is kell adnom valakinek.

A kocsival kigördültem a mélygarázsból, hogy aztán a város északi ellenőrzőpontja felé vehessük az irányt. Oldalra pillantottam, láttam a türelmetlen izgalmat Silas arcán, ami mosolyt csalt ismét az arcomra, de a gondolataim máshol jártak. Azon merengtem tegnap este óta, honnan is kezdhetném a történetemet, hogy értelme is legyen. Végül a tekintetem visszavándorolt az útra.

– Majd délután, ha végeztünk a dolgunkkal, megnézhetjük a várost – jegyeztem meg, ahogy felmerült, hogy a fiú még nem járt Philadelphiában. Nem sok mindenre lesz valószínűleg időnk, de abban is biztos voltam, hogy ez nem az utolsó kiruccanás volt Washingtonból, most hogy el készültem mondani neki a legszemélyesebb dolgaimat.

– Szóval, Philly-ben van egy lakásom, erről mindenki tud a Koalícióban. Anno azért vettem, hogy Washingtonon kívül is legyen egy biztonságos hely, illetve a mostani helyzet előtt Washingtonon kívül találkoztunk az Elsőkkel – az hogy az Első Boszorkányok egyike voltam köztudott volt, óriási port kavart, hogy éppen én szövetkeztem az első vámpírral, akit megteremtettünk az akkori kormánnyal. Sokan ellenezték, hogy Bastien mellé szegődjek, még az Elsők között is volt olyan, aki nem értett egyet a döntésemmel. Éppen ezért jó ideig nem akarták betenni a lábukat egyesek Washington D.C.-be. – Amiről viszont mások nem tudnak, hogy van egy széf a lakásban, amit egy általam alkotott varázsige nyit. Ma ezt fogod megtanulni többek között. A széfben a személyes és értékes dolgaimat tartom, de van köztük egy régi könyv, amit az anyám írt, és amiben olyan információk vannak, amiket korábban senkire sem állt szándékomban megmutatni és nem is mertem rábízni – néhány percig csendben ültem a kocsiban, a város határához közeledtünk. Nem tartott sokáig, amíg kijutottunk a városfalak mögül, hiszen nekem jogomban állt elhagyni az egyébként lezárt területet. Mögöttünk apró ponttá vált már az ellenőrzőpont, amikor folytattam a történetet.

– A feljegyzések jó része azt taglalja, hogy lehet elnyomni, megkötni egy boszorkányban a varázserőt – mélyet sóhajtottam. Gyűlöltem anyámat és róla beszélni is, mégis a feljegyzéseit képtelen voltam elpusztítani. Mintha arra kárhoztattam volna, hogy örökké az emlékével kelljen élnem. – Ennek az az oka… Tudod, Silas, nem szokásom a valódi családomról beszélni, mert nem túl vidám történet. Ez nem kifejezetten titok, Bastienék ismerik a történetemet és Albert is – ezt azért tettem hozzá, mert azt akartam, hogy a kis varázsló tudja, bizonyos dolgok a mi köreinkben nyílt titkot képeztek. Túlságosan régóta álltam szövetségben a vámpírokkal, hogy mindent megtarthassak magamnak, vagy hogy meg akarjak tartani magamnak. – Apámra nem emlékszem igazán, kiskoromban hagyott el, csak azt tudom, hogy tőle örököltem a képességeimet. Anyám nevelt fel, vagy inkább vele nőttem fel. Ő egyszerű ember volt, cserébe viszont megszállottan kutatta, hogyan veheti el tőlem a mágiát, ezért a lehető legtöbb információt gyűjtötte össze magunkfajtákról. A könyvében valóban sok fontos dolog van, ír például az akaratátvitelről is, ezért is szeretném megmutatni neked – tettem hozzá, mintegy mellékes apróságként Silas képességére vonatkozó megjegyzésemet. Most nem az volt a lényeg, hogy mit használhattunk fel belőle, hanem inkább az, hogy megértse a fiú, miért tartottam titokban mindig is ennek a kötetnek a létezését. – Minden adatot azért írt le, hogy megölje egy részemet, amire szerencsére soha nem tudott sort keríteni, előbb vitte el a betegség, minthogy megtehesse ezt velem. De szeretném, ha megértenéd, a feljegyzéseiben rejlő tudást nem akarom a világ elé tárni, főleg most, ezekben az időkben nem. Nem tudom biztosan, hogy működnének-e, de nem is akarom megtudni, valóban hatásosak-e azok a módszerek, amiket anyám annak idején felkutatott. Éppen ezért jobbnak láttam, ha senki nem tud a könyv létezéséről. Viszont éppen a jelenlegi körülmények miatt szeretném rábízni valakire, akiről tudom, hogy nem fordítja ellenem ezt a tudást. És merem remélni, hogy önmagában neked is tud majd segíteni – a kilométerek peregtem az autó óráján, miközben meséltem Silas-nek, s a szemem sarkából figyeltem őt. Biztos voltam benne, hogy rengeteg kérdése lesz, ám most nem kívántam megállítani abban, hogy rám is zúdítsa mindegyiket.



968 szó. i'm a free animal.
coded by JC

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Pént. Aug. 28, 2020 5:17 pm
Nem mondanám magamat annak a koránkelős típusnak, aki már hétkor tettre készen várja, hogy az egész napja ott legyen előtte. Sőt, azt hiszem én az a fajta ember vagyok, aki szeret sokáig aludni majd a sokáig alvás után hosszú ideig lustálkodni az ágyban - legalább délig -, hogy aztán dél és egy óta között kezdje meg a napját és egészen kitolja azt éjfél és hajnal egy közé. Hiába próbálkozom visszaidézni, hogy volt-e valaha máshogy, úgy emlékszem, hogy a középiskolai éveimet is folytonos beírásokkal töltöttem amiért elkéstem vagy éppenséggel teljes mértékben elfelejtettem megjelenni az iskola kemény, hideg és hierarchiától bűzlő falai között, szóval nem, nem mondanám azt, hogy a toppon vagyok, egy kicsit el is felejtek buszra szállni, aztán el is felejtek a buszról leszállni, elsétálok Trish háza mellett, aztán rossz csengőt nyomok meg, és még akkor sem igazán vagyok a toppon amikor belépek a lakásába.

- Jó reggelt. - Gondolkodás nélkül nyúlok a kávés bödön felé, hogy tisztán és feketén - oké nem tisztán, mert felspékelem legalább három kanál mézzel, amit egy aprócska kutakodás után találok ( bocsi Trish, azért ennyire nem akarok pofátlan lenni) aztán lépkedek csak beljebb, elnyomva egy ásítást. - Nagyon jól nézel ki ilyen korán reggel. - Foglalok helyett, hogy aztán megpróbáljak rendesen felébredni a kávé és Trish cicájának segítségével, akivel persze egészen hamar megtaláljuk a közös hangot, a bundája finom puha, és olyan édesen dorombol, hogy lassan kedvem támad ahhoz, hogy mellé bújjak.

- Oké, nem fogom elmondani neki, hogy pontosan miért mentünk, de nem igazán szeretnék neki hazudni. Mármint tudod, hogy milyen szakmai pozícióban vagyok mellette, úgyhogy nem igazán szeretném, hogy ne bízzon meg bennem. Persze azt sem szeretném, hogy te ne bízz meg bennem, szóval kiegyezhetünk annyiban, hogy én intézem ezt Alberttel a magam módján, de közben megígérem, hogy megtartom a titkod? - Elég nagyokat pislogok ahhoz, hogy egy néma kérlek-nek feleljen meg. Elvégre Trish nem igazán tudja - vagy csak én szeretném azt hinni, hogy nem tudja? - hogy Albert és én kicsit közelebb állunk egymáshoz, mint azt illene így hát nem csak hogy szakmai szempontból sem szeretnék hazudozni neki, hanem magánéleti megközelítésből sem.

- Cserkész becsszó, hogy a titkod velem hal! - Emelem esküre a kezemet, a mellkasom fölé szorítom, a másikat meg a levegőben tartom aztán szorosan lehunyt szemmel egy másodperc alatt néma esküt teszek Trishnek. A titka mindenképpen biztonságban lesz nálam, elvégre már most kivételesnek érzem magamat miatta. El is mosolyodom, biztatólag, ezzel is megpróbálva biztosítani arról, hogy ez ténylegesen így is lesz.

- Mesedélután, vagy hát mese reggel?! Már most imádom ezt a kirándulást. Sosem voltam még Phillyben szóóóóóval extra izgi lesz. Persze megpróbálok majd nem az idegeidre menni, csak hát tudod, ha izgatott vagyok akkor elég sokat fecserészek. - Kötöm be az övemet, hogy aztán Trish felé forduljak és egészen várakozva fúrjam a pillantásomat az övébe.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Patricia C. McDermott
Chatkép :
trip to Philly - Silas & Trish Tumblr_inline_ogkbv8f1Gw1tfmqoz_500
Szerepkör :
az elsõk egyike
play by :
nathalie kelley❞
Hozzászólásaim száma :
158
Pontjaim :
80
Pártállás :
  • Szimpatizáns

User név :
szuszu❞
Fő képességem :
telekinesis❞
Őt keresem :

you're my beginning
and my destiny


Kedvenc dal :
the dye a blood red setting sun rushing through my veins, burning up my skin i will survive, live and thrive: win this deadly game
Tartózkodási hely :
washington❞
Korom :
321
Foglalkozásom :
boszorkány és szövetséges❞


Patricia C. McDermott

Elküldésének ideje -- Szomb. Aug. 01, 2020 7:39 pm



to Silas



Azon kevesek egyike voltam, akinek jogában állt időről-időre lehagyni a város zárt határait, és ezt előszeretettel használtam is ki, mert néha jó volt elszabadulni, amikor úgy éreztem túl nagy volt a nyomás. De persze folyton visszatértem, mert itt volt a helyem Washington D.C.-ben. A legtöbbször Philadelphiába mentem, s nem csak azért, mert olyan közel volt az a város, vagy mert szerettem a hangulatát, hanem mert ott volt az egyik lakásom is. Ma is oda készültem és nem is egyedül, ez pedig elég nagy lépés volt tőlem, bár a kis tanítványomnak erről még fogalma sem lehetett, de ha odaértünk és elmagyaráztam neki a helyzetet, biztosan megérti majd… 

Hogy miért éppen Silas volt és lett az, az elmúlt körülbelül egy év leforgása alatt, akiben ilyen mértékben megbíztam, azt nem tudtam volna megmagyarázni. De volt benne valami, amibe az első pillanattól kezdve beleszerettem, s a legutóbbi találkozásunk során, amikor belemásztam a fejébe, úgy éreztem, rájöttem mi ez a valami, bár nem tudtam megragadni, és nevén nevezni. S ugyan ez zavart egy kissé, nem foglalkoztam vele különösebbképpen. Elég volt a biztos tudat, hogy feltétel nélkül megbíztam benne.

Korán keltem, hogy összeszedjem magamat és menetkész legyek, mire Silas megérkezik majd. Nem volt szükségem túl sok mindenre, leginkább csak a kocsikulcsra és a táskámra, amit amúgy is magammal hordtam általában, no meg a philadelphiai lakás kulcsaira, amiből jelen esetben már kettő volt. Elvégeztem egy rutinbűbájt, ami semlegesíthetett minden lehetséges nyomkövetőt és lehallgatót, aminek az volt az egyszerű oka, hogy pontosan tudtam, kihez tartozik Silas, és bár nem bizalmi alapon voltak nézeteltéréseink Alberttel, nem volt rá szükség, hogy most tudja merre járok a boszorkányával. Hiszen egyetlen vámpírnak sem engedtem meg, hogy ilyen végletesen belelásson az ügyeimbe, nem vele fogom elkezdeni.

Fél nyolc felé a kanapémon ültem, Toulouse-al az ölemben, aki szokás szerint elégedetten dorombolt, és a kávémat ittam, amikor csengettek. Korábban már beavattam Silas-t abba, hogyan jut be az épületbe, hiszen jó néhány alkalommal gyakoroltam vele a lakásomon. Intettem egyet a kezemmel, mire az ajtó kinyílt a fiú előtt, majd miután belépett, a bejárat becsukódott mögötte.

– Gyere csak! – szólaltam meg, igaz, ehhez már talán hozzá volt szokva. – Jó reggelt! Ha kérsz kávét, alig pár perce készült el – mondtam már csendesebben, amit a sötétszürke bundás szemmel láthatólag értékelt, amikor Silas beért a konyhán keresztül a nappaliba. Belekortyoltam a tejes kávémba, majd megvártam, hogy a kis varázsló helyet foglaljon kávéval vagy anélkül. Toulouse ekkor kiugrott az ölemből és a vendégünkhöz szaladt, akinek körbe tekeregte a lábait, majd leborult mellé a földre és néhányszor átgördült az egyik oldaláról a másikra.

– Ma hosszú napunk lesz. Korábban azt kértem, hogy ne mondd el senkinek, hová mész ma, viszont ismerve Albertet… – itt egy leheletnyi szünetet tartottam és mély levegőt vettem. – Ha visszaértünk Philly-ből, kérlek mondd azt neki, és mindenki másnak is, hogy gyakorolni voltunk és hogy úgy gondoltam jót tesz neked a levegőváltozás – szembefordultam ültömben Silas-el, és újabb kortyot ittam a kávémból. – De ma nem annyira a varázsláson lesz a hangsúly. Szeretnék mutatni neked valamit, amiről eddig nem beszéltem másoknak, Bastienéknek sem, viszont azt gondolom, hasznos lehet a számodra, és meg is bízom benned annyira, hogy beavassalak. Cserébe pedig elvárom, hogy tartsd meg a titkomat – mondtam, majd megittam a maradék kávémat. És felálltam. Ha korábban vett magához kávét, vagy más innivalót Silas – mert voltunk olyan viszonyban, hogy kiszolgálhatta magát a lakásomban – és ő is végzett vele, akkor indulhattunk is. Tettem ki friss vizet és egy kis tejet Toulouse-nak, majd felhúztam a cipőmet, hogy aztán Silas után néhány intéssel bezárhassam a lakásomat, s utána a lifttel a mélygarázsba menjünk.

– Amíg odaérünk, elmesélek neked néhány fontos dolgot, elsősorban a múltamról – mondtam, miközben a BMW-t egy gombnyomással kinyitottam, s beültem a volán mögé. Mára lemondtam a sofőrömet, nem volt szükségem fültanúkra. Ha pedig a kis varázsló elhelyezkedett az anyósülésen, indítottam, és ki is kormányoztam az autót a garázsból.



632 szó. i'm a free animal.
coded by JC

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
trip to Philly - Silas & Trish
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Trish & Silas
» Daisy & Franco - trip to wonderland
» Trish & Wena
» Trish & Wena
» Trish & Rowena

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: