Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Daisy & Franco - trip to wonderland


Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Márc. 09, 2021 8:25 pm

oh, man, that's the biggest
lie you've ever told.

Nem csak sztereotípiákat felállítani hülye szokás, hanem egyenesen kérdésekre kérdéssel felelni és tudom, hogy apa például utálja, ha valaki ezt csinálja, persze ennek ellenére ő könnyűszerrel szervál vissza kérdéseket én meg annyi ideje hallgatom, hogy kényes, fontos ügyekben kérdésre kérdéssel felel, hogy egyszerűen elsajátítottam magamnak ezt a képességet. - Nem? - Kérdezek vissza félmosolyora húzott ajkakkal: figyelj, egy egészen kicsit megkönnyebbülök, hogy igazából téged nem érdekel minden ügyes-bajos gondom, de így csak bővül a lista- veled együtt pont egyel többen vannak azok, akiknek nem mondhatom el, hogy milyen szar az életem, hogy mennyire megcsináltam magamnak a TUTIT. A megkönnyebbült sóhajom egy kicsit gondterheltté válik, de nem nézel ki olyannak, mint aki sóhajokból egész élettörténeteket tudna kiszívni - tudom, TUDOM ez is csak egy hülye sztereotípia, mint a nagy, fekete, drogdílerekről felállított, és lehet - bár tényleg kétlem -, hogy te ebből a sóhajból többet tudtál meg rólam, mint én magamról.

- Tudom. - Vigyorgok rád mielőtt ráhajolnék a kis pultocskádra és szipkádra, mielőtt az agyamig szívnám a fehér port, amitől hangosan szipognom kell, a szemem is könnybe lábad, ugye jól csináltam? Persze próbálok nem amatőrnek tűnni, de minden ilyesfajta tudásom igazából filmekből való, talán néha, de tényleg csak néha láttam Marjoryt csíkok fölé hajolni, az is lehet, hogy sosem láttam ilyesmit csinálni. Megdörgölöm az orrom hegyét és eltátom a számat, idegen érzés ez az egész, de meg tudnám szokni: persze csak ha meghozza a várt eredményt és minden fájdalmat úgy nyom el, ahogyan az ember nyomja el a tehetetlen rovarokat. - Igazából mindig is tudtam, hogy te vagy az én emberem. - Mármint persze füvet bárkitől lehet szerezni, bármilyen amatőr elő tud állni egy jó adaggal amitől jobb esetben az ember nem okádja ki a lelkét is, de komolyan dolgokért nyilván komolyabb helyre kell tévedni, neccesebb, hátborzongatóbb helyekre.

Felsóhajtok, bárcsak ez az egész úgy működne ahogyan a filmekben, kettő pislogás és máris minden más színű, sikamlósabb, lágyabb és szétfolyósabb, de hiába pislogom tizet-tizenötöt a világ még csak meg sem próbál kifordulni önmagából. - A víztározó? Elmehetnénk a víztározóhoz. - Bólintok rá a kezeimet meg csak bedugom a zsebem mélyébe ahogyan utánad lépek és nem tudom, hogy igazából akarok-e menni bárhova úgy, hogy azt sem tudom mi lesz velem, de hát végül is mi a legrosszabb, ami történhet: belefulladok? Belefulladsz? Egyáltalán képesek vagyunk eljutni a pár utcára lévő üres területre? - Jól esne a hűvös levegő. - Meg a tudat, hogy tulajdonképpen bármelyik pillanatban belefolythatom magam a hűvös, áporodott vízbe.




Vissza az elejére Go down
Ember

Daisy Marlowe
Chatkép :
Daisy & Franco - trip to wonderland E1a6c1a1ecb3932fb77700b647006db4
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
×× carmella rose
Hozzászólásaim száma :
20
Pontjaim :
0
Pártállás :
  • Semleges

User név :
dz
Kedvenc dal :
×× numb
×× bad guy
Tartózkodási hely :
×× washington
Korom :
28
Foglalkozásom :
×× kispályás díler


Daisy Marlowe

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 27, 2021 9:11 pm
A helyet egyébként nem ő irányítja, csak hozott egy kibaszottul rossz döntést azzal, hogy engedte Tonyt ideköltözni úgy egy évvel ezelőtt. Az összes rosszarcú, meg kevésbé az fazon elkezdett itt lógni – azt amúgy nem tagadná, hogy jó néhányan már előtte is itt készkedték ki magukat -, aztán itt ragadtak, meg együtt voltak sok naposok, mert annál nincsen rosszabb, amikor egyedül marad bárki abban az állapotában. Daisy legalábbis így gondolja, arra meg már nem veszi régóta a fáradtságot, hogy mások helyébe próbálja magát képzelni, ha nem muszáj.


Vigyorog rajtad, mert odaül az arcodra minden elfuserált kérdésének a válasza, de szórakoztatja, ha te adod meg őket, és nem neki kell feltételezni bármit is. A pillanatban, hogy betoppantál az ajtaján tudta, hogy kattogsz, azzal azonban nem feltétlenül van tisztában, miket szoktál fogyasztani. Nála általában minden van, ha nem is ebben a szobában, de belenyúl ő akárki zsebébe ebben a házban, mintha az is az övé volna, és megkeresi, ami kell neked. Most inkább csak szórakozik, nem is érdekli, mi esne jól, erre a fehér cuccra meg nagyjából bármi mehet pluszban, csak gyere helyre, mert nem akarja ezt bámulni rajtad. Ezt az akármit, amire amikor rákérdezel, most ő kezd fintorogni, de nem rád néz, mert el van foglalva az utcáival.


- Úgy nézek ki, Franco? – Csak most emeli rád kicsit a tekintetét, hogy ha az irónia a hangjából nem ment volna át, hát lásd a szemén. Ha tényleg olyan bajod lenne, ahol csak az ő gondolatai segíthetnének rajtad – amúgy még el is tudna ilyesmit képzelni, csak nem most valahogy -, akkor megpróbálná talán, de te nem ezért jöttél, még csak nem is miatta.


Aztán kiszalad belőle egy halk nevetés, mert úgy csinálsz, mintha nem beszéltél volna vele még sosem, vagy azt gondolnád, valamire, bármire való tekintettel vissza kellene fognia magát ez alkalommal. Egyiket sem tudja most átgondolni, mert megint nem aludt napok óta, lassan meg már mindegy, mennyit szív fel ismét, nem fog úgy segíteni rajta, mint rajtad, amit éppen készít. - Ugyan, rám bármikor számíthatsz. – Teszi még hozzá, mielőtt beleringatod magad, hogy szebb szavakat fog kicsikarni magából. Amúgy is, épp rohadt jó fej dologra készül, inkább koncentrálj arra, mert jobb lesz neked. Ha nem lenne, fel sem ajánlaná a dolgot.


Félig-meddig ezért a pillantásért csinálta az egészet; nem a rossz szándék, vagy a tényleges szenvedésed miatt, csak stimulálnia kell valamivel az agyát, és ez most olyasmi, amit érdekesnek talál. A felhúzott szemöldököd tökéletesen ellátja ezt a feladatot, anélkül, hogy túl sokat kellett volna agyalnia rajta. - Igazán nincs mit. – Engedi el végül a lapot, mert már úgy érzékeli, menni fog a dolog, arra meg már nem kíváncsi, hogyan szívod fel a rád eső részt, mert nem tartja annyira szórakoztatónak, mint az arcodat találta néhány pillanattal ezelőtt. Annyira figyel, hogy amikor végzel, szipogsz, isten tudja mit csinálsz, vissza tudja venni tőled a pultot. Akkor sem látszik a tekintete különösebben, amikor leteszi az asztalra, és pillanatokon belül elintézi a saját részét, majd félreteszi a pultot, rajta a szipkával, és amikor lenyomja kicsit az orrát, ahol a sok por eltűnt, vigyorog megint. - Ha bejön, kaphatsz szülcsi-napcsira, rajtam ne múljon.


Végül veszi a fáradtságot, hogy rád nézzen, és azt sejti, vársz valamire, ami majd meg és elindul, de nem most azonnal. Megint kíváncsi lesz, hogyan kezeled, amikor már minden szép és jó lesz, neked meg megindul a nyelved – ezt át is gondolhatta volna akár, de most már baromira mindegy. Felvesz az asztalról két doboz cigit, mert ő ilyenkor szinte rágni szokta, aztán a táskájáért nyúl, és megindul kifelé a szobából. - Gyere kicsi, lelépünk innen a picsába. – Amúgy nem azért hív kicsinek, mert kevesebbnek gondol, neki ez töltelékszó, amit ebben a közegben úgy érez, bárkire rá tud aggatni. Te is a kicsik közé tartozol, mert itt kár lenne bármire verni a nyálad, nem mennél vele ugyanúgy semmire, mint ahogy ő sem.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Jan. 05, 2021 1:27 pm

oh, man, that's the biggest
lie you've ever told.

Tudod az zavar a leginkább, hogy nő vagy és ez nem valami hímsoviniszta gondolatmenet kezdete, csak egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy a lábad közöl nem lóg semmi - elméletben ugyebár - és mégis egy egész drogtanyát irányítasz. Az a baj, hogy az összes film meg sorozat amit valaha néztem most eszembe jut ( és nem ez az igazi baj, félre ne érts) és akármennyire is agyalok, egy sem jut eszembe amiben nem férfiak, nagy, fekete, rossz életű férfiak irányítanák az ilyen helyeket. Az is eszembe jut, hogy ezek a sorozatok és filmek mennyire diszkriminálók és habár ez is zavar, az valahogyan jobban zavar, hogy nem tudom mit is kellene csinálnom. Ha mondjuk nagy, fekete, férfi lennél akkor a fülem-farkam behúzva eléd csúsznék, könyörögnék egy sort, dobnék vagy háromköteg zöldhasút a dolgozóasztalodra aztán vissza se néznék. De nem vagy férfi és ez a helyzet hiába hajaz valami zs-kategóriás film háttérsztorijára, tényleg nem tudom, hogy hogyan kellene viselkednem. Szóval csak megrántom a vállamat a kérdésedre mielőtt válaszolnék. - A kattogás? - Inkább kérdezem mint mondom, mert mondatként mégis csak retardáltabb a válaszom, mint valami elfuserált kérdésként.

Aztán levágódom az egyik székbe - hát kurva kényelmetlen, mit ne mondjak (nem tehetek róla, hogy a seggem designer darabokhoz van szokva) és megint megrántom a vállamat, hülye szokás tudom, de az is hülye szokás, hogy az ember hülye kérdéseket tesz fel csak azért, hogy kényszeredetten beszélgetést kezdeményezzen az ügyfeleivel. - Most komolyan hallani akarod? - Egy kicsit hitetlenkedem rajta inkább csak azért, mert nekem kurvára nincs kedvem róla beszélni, de ha mindenképpen szeretnéd, hogy elpofázzam mennyire kilátástalan éppen az életem, akkor elkesereghetem neked is, hogy milyen szopás egy gazdag kölyöknek lenni. - Egyébként kösz, ritkán hallok ilyen kedves szavakat. - Fintorodom el, de tudod különösképpen meg sem bántasz, mert tudod, vagy hát jó lenne ha tudnád, hogy a kurva drogok nélkül már én is egyre szarabbul érzem magam ( na nem mintha toltam volna valaha is fűnél erősebbet, de ÉRTED), mintha ez segíthetne felejteni.

Meglepődve vonom fel a szemöldököm, kicsit izzadni is kezd a tenyerem, (de ne aggódj nem fogom elejteni), említettem már, hogy sose csináltam ilyet? - de tulajdonképpen láttam már másokat ilyet csinálni, szóval az lehet olyan, mintha én csináltam volna, nem? - és azt említettem, hogy a szüleim arra neveltek, hogy az ilyen kedves gesztusokat nem szabad visszautasítani? - Kösz. - Kicsit gyanakodom, mert hát az ilyen kedves gesztusokat majd egyszer úgy is viszonozni kell, és mivel leszopni nem tudlak a mosdóban - elméletben ugye - gondolom majd egyszer kivásárolhatlak az adósásgodból vagy hasonló. - Akkor ez most kicsit olyan, mintha a születésnapom lenne. - Hajolok a cucc fölé - jó ciki, hogy még azt sem tudom mit szívok fel - aztán csak úgy felszívom. Szar érzés, szipogok tőle, meg a szemeim is kimerednek és tüsszentenem is kell, de most csak nem égetem be magam itt előtted. Megrázom a fejemet, ahogyan visszanyújtom a márványlapot és rád bámulok. Most akkor csak így várunk?



Vissza az elejére Go down
Ember

Daisy Marlowe
Chatkép :
Daisy & Franco - trip to wonderland E1a6c1a1ecb3932fb77700b647006db4
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
×× carmella rose
Hozzászólásaim száma :
20
Pontjaim :
0
Pártállás :
  • Semleges

User név :
dz
Kedvenc dal :
×× numb
×× bad guy
Tartózkodási hely :
×× washington
Korom :
28
Foglalkozásom :
×× kispályás díler


Daisy Marlowe

Elküldésének ideje -- Vas. Dec. 27, 2020 2:46 pm
Van megint olyan állapotban, hogy a házban tobzódó sokaságot hol levegőnek tekintse, hol a részévé váljon. Ez ismét egy sokadik nap, amikor nem alszik hosszabb ideig, most azonban eljutott arra a szintre, hogy nem tudja már felidézni, mikor kezdődött, melyik volt az első utca, amit felszívott, és mióta tart ez az állapot. Ezt szereti amúgy, mert nem kattog azon, hogy kurvára aludni kéne már, úgy sem vár rá senki, sehol, de ha így is volna, ez már a leszarja kategória. Az ígéretei ilyenkor nagylyukú szitán baszódnak keresztül, de ha nagyon kellene valakinek, úgy is hívná. De rohadtul nem hívja senki.


A levegőnek nézés fázisába lép, amikor Tony egyik beszólását követően elvonul a szobájába, ahova egy óra leforgása alatt egy csomó arc benéz hozzá. Nem zavarja, mert a mély gondolatok kezdenek felszínre törni, és a végén még gondolkoznia kellene rajtuk, amit nem akar, különben nem lenne ennyi napos, nem fénylene az arca az állapotától, és nem tűnne ennyire nyúzottnak sem. Ha gondolkozni akarna, azt nem így tenné, ez mindig a vészkiáltás ellene, amit soha senki nem ismer fel. Szóval mikor végre magára marad ismét, előveszi a márványlapját, kitesz rá a pakkból néhány nagyobb kristályt, és úgy dönt, kezdődhet a buli a fejében, de a mély gondolatok nélkül – valószínű, hogy pinterestezni fog, vagy felmegy facere és telibe röhög egy csomó, szánalmas embert, meg a posztjaikat.
A fejében kurva jól hangzik ez az egész, mert végül is szereti, ha pörög az agya, de csak a könnyed, semmitmondó szarságok körül tegye, hiszen neki már semmi sem komoly, semmi sem számít, és egyéb mély dolgok – na pont ezért nincsen erre szüksége.
Már töri a cuccot a személyijével, amikor benyitsz, és egy pillanatra összefeszül a teste – ennyit a pinterestről, meg a másokon röhögéstől -, de ez mindig egy lélegzetvétel, és eltűnik. Azt még nem tudja, hogy örül-e neked, mert fasz se tudja, mit akarsz. Közben meg te is a közeg része vagy már, még ha komolyabb hülyeséget nem is látott még csinálni. Aztán végignéz rajtad, mintha muszáj volna, premierplánban nézi végig, hogy még az ajtóról sem tudod eldönteni, mi legyen vele, és ebből tudja, hogy kattogsz, mint a szar.


Ezen elmosolyodik, de csak úgy magának, meg is törli a száját, levakarva ezzel a mosolyt róla, de valami maradék még ott van belőle, mert jól mulat rajtad. Ezt is csak azért, mert könnyít rajtad mindjárt, még ha nem is úgy, ahogy azt bárki gondolná. Olyan formában könnyítsed rajtad, akinek két anyja van.
- Téged meg mi a fasz evett ide? – És akkor még egészen kedvesnek mondható, mert ha nem akarna itt, az összes többivel együtt, akkor elküldene valahova, ahonnan mondjuk jöttél, tehát ez nála lehetne a szervusz Franco, jó újra látni téged, de ilyet ő nem tud mondani senkinek. Azt meg amúgy jól tudja, mi evett ide, de látva a porcikáid ácsingózását muszáj rájátszania a dologra, mert a végén még kimondod, és akkor mindketten megvilágosodtok tőle. Vagy nem.
Még egyszer rád néz, mielőtt visszafordulna a márványlapjához, és úgy töri tovább a fehér cuccot, mintha ott sem lennél – vagy inkább, mintha nem lenne baj, hogy ott vagy, és látod. Neki már ott van a terv a fejében, és fel is akarja ajánlani neked a lehetőséget, de ha kérnéd tőle, az még jobban szórakoztatná. - Mi bajod van amúgy? Ritka szarul nézel ki. – Annyira meg talán ismer, hogy nem öntöd a nyakába az összes problémádat, mert ha így lenne, rohadtul nem kérdezné meg, mi bassza az agyad. A cucc legyen a válaszod, légy szíves, mert a végén kitesz a szobájából, másodpercek csodálatos leforgása alatt, mindenféle szégyenérzet nélkül.


Addig terelgeti közben a fehér anyagot, hogy két baszom csíkot kanyarítson belőle, és most már röhögve adja a kezedbe a márványlapot, amit meg kell tudnod tartani, különben mérges lesz rád, mert pazarolni nem szeret. A szipkát a szabad kezedbe adja, aztán a fénylő arcával néz téged, hogy mit fogsz kezdeni a lehetőséggel. - Na csapassad, mert rossz rád nézni. – Ez ő, amikor törődik másokkal, és ez ő, amikor a szívén viseli a sorsodat. Mert bármi legyen a bajod – amire nem tekint lekicsinylően, egy pillanatig sem egyébként – ez majd a helyedre tesz az elkövetkező legalább négy órára, ha meg többet akarsz, soknaposan leszel tök jól. - Jó hangulatomban találtál, nem is kérek érte semmit. – Ő amúgy is csak akkor kér, ha te is kérsz tőle. Ha ő adja, az mindig ajcsi.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Kedd Dec. 22, 2020 3:05 pm

oh, man, that's the biggest
lie you've ever told.

Az van, hogy a fű már csak néha segít azon, hogy jól legyek, csak néha bizonyul elégnek: olyan pillanatokban, amik amúgy elég boldogok ahhoz, hogy ne kelljen a szar dolgokon rágódnom, olyankor kifejezetten jól esik eldurrantani egyet kihajolva a hálószoba ablakán vagy elsunnyogni apáék mellett, kiszökni a hátsó kertbe, ott pöfékelni.

Csak aztán vannak olyan napok, mint ez, amikor az egész kibaszott világ összeesküdött ellenem, és ilyenkor hiába tekernék egy spanglit, nem segítene. ( Hidd el, próbáltam már egy párszor.) Ezek a napok ezerszer rosszabbak, mint azok a napok amikor nem utál az egész univerzum, mert ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy honnan a faszból szerezhetnék valamit ami erősebb a fűnél, hogyan játszhatnám ki apát, nehogy rajta kapjon, hogy mindjárt szétvet az ideg, mert nem jutok cucchoz, hogyan csússzak át apu szkennerén, hogyan hazudjam neki azt, hogy minden a legnagyobb rendben van, amikor igazából semmi sincs rendben? Hogyan hazudjak Esmondnak? ( Ez a része azért mégis csak könnyebbé vált azóta, mióta kiderült, hogy tulajdonképpen ő is szokott hazudni, nem mardos annyira a bűntudat, ha nem tud rólam ezt-azt.) De végülis ezeken a szar napokon, nem igazán számít, hogy ki mit gondol, csak az, hogy eljusska hozzád azelőtt, hogy leüvölteném az Uber sofőr fejét, és darabokra hullanék: tudod ezerszer jártam már itt - ok, ez azért túlzás, de érted, szóval nem ost jöttem először - volt egy csomó alkalom, amikor csak bámultam a kurva házat, aztán meggodnoltam magamat és hazagyalogoltam ( gyalogoltam, érted??! Kibaszott másfél óra volt minden egyes alkalommal!! ) volt, hogy bementem, vettem valamit, aztán leléptem és kukába dobtam a cuccot, mert egy gyáva kis szar vagyok, aki leginkább csak rinyál.

De most tényleg szar a helyzet, tényleg az egész univerzum egyszerre utál, szóval, csak zsebre vágom a kezeimet, és végig vágtatok a folyosókon, elhúzok emberek mellett, akik valahol ott vannak, ahova én is vágyok, aztán kopogok egyet-kettőt és benyitok. - Csá. - Rád nézek, és egy kicsit megint egy gyáva kis szararcnak érzem magamat.- Csukjam vagy maradjon nyitva? - De azért én mégis csak becsukom azt az ajtót.



Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
Daisy & Franco - trip to wonderland
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» trip to Philly - Silas & Trish
» Daisy Ward
» Daisy Marlowe
» daisy && romulus
» Romulus & Daisy - absurd brilliance

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: