pártállásom:  semleges/ellenálló

Hosszú volt az út, míg eddig eljutottam, s nem szándékozom megállni. Nem fogadom el, ha azt mondják, erre nem vagy képes. Nehéz ügy volt, piszok nehéz, de véghezvittem. Igaz majdnem beledöglöttem, de megcsináltam. Elkaptam. Ott ültem a teteme mellett, miközben néha még rándult egyet élettelen teste, s közben néha meg-meg remegett az én karom is. Véres voltam, szinte teljes mértékben, s már lassan azt sem tudtam melyik az én vérem, és melyik az övé.
Megakart marni, de időben kapcsoltam. Levágtam a fejét… megöltem… én, aki eddig a fegyverét sem volt képes elsütni, de megtettem… meg kellett tennem. Apa miatt… Rápillantottam, majd felkeltem a földről, megtöröltem arcom ingem egy tiszta darabkájában, majd elindultam kifelé, s a kocsimból kivettem egy ásót, majd nekikezdtem, miközben az eső szép lassan kezdte tisztára mosni a bőröm.
Nem gondolkodtam. Kiürült a fejem.
Azt hittem, majd megnyugvással tölt el, hogy végeztem vele. Hogy majd a szívem egy eldugott szakaszában majd büszke leszek magamra, és örülni fogok, hogy végre lezárhatom ezt a szakaszt az életemből.
De a megváltás csak nem érkezett meg. Ástam, akár egy robot, s meg sem álltam, míg teljesen nem végeztem.
Sárosan, és vértől csatakosan másztam ki a gödörből, majd mentem vissza a testért, s  belevágtam a gödörbe. Egy erdő közepén nem fogja keresni senki sem, s nem hiányolja majd senki ezt a gonosz dögöt.
Rengeteg időt töltöttem el a nyomozással, míg ráakadtam, de sikerrel jártam.
Jöhettem volna amolyan sablonos dumával, hogy ezt az apámért kapod, de nem mondtam semmit. Csak elkezdtem betemetni a gödröt, miközben egyre jobban szakadt az eső. Miután végeztem, visszamentem a kocsimhoz, kinyitottam a csomagtartót, betettem a késem, majd egy pokrócot terítettem az ülésre, hogy semmiféleképpen ne kenhessem össze az ülést, majd beszálltam, s haza hajtottam.
A zuhany alatt remegő karokkal támasztottam egy ideig a csempét, majd felszívtam magam, és letelepedtem a kanapémra egy törölközőben, egy tál pite társaságában, s közben igyekeztem nem magam előtt látni azt az ocsmány levágott fejet. Azt hiszem egy darabig a meggyes pite nem lesz a kedvencem…


Hosszú idő telt el azóta. Sok rémtől szabadítottam meg a világot, kik egytől egyig megérdemelték azt amit kaptak. Aznap rémes álmom volt… meghaltam...letépték a fejem...
Aztán felébredtem. Megdörgöltem szemeim, vettem egy nagyobb levegőt, majd az ágyam melletti órára pillantottam. El fogok késni!
Kipattantam az ágyból, majd beálltam a zuhany alá, s közben messzire kergettem az emlékeket az álmomról, s fapofával, már-már érzelem mentesen hajtottam fel a kávémat öltözködés után, s indultam meg a munkahelyemre, hogy folytatódjon a mókuskerék. Nem mintha nem szerettem volna a munkám, csak az a sok hazugság… az ne lenne...