Alexej && Lenore

You look like my next mistake

+18  
Az értelem kapuját régen magunk mögött hagytuk, ami azt suttogta, hogy mi ketten ellenségek vagyunk, akikek egymás halálát kellene kívánni. Milyen furcsa pár héttel ezelőtt nem volt több számomra, mint egy fogoly, míg én egy kiállhatatlan szipirtyó, aki megkeseríti a mindennapjait azzal, hogy láncra verve tartja, mint valami kutyát. Most itt vagyunk egymás előtt és nem tudunk betelni a másik érintésével, mintha mindig is egymásra vágytunk volna titkon. Ez nem elég, nem érem be annyival, hogy a karjai között tart. Azt akarom, hogy lássa mindazt, aki vagyok. Nem csak a főnököt, az összetört nőt, hanem a kettő közötti átmenetet is, a fel nem tett miértekre a választ. A ruha könnyedén csúszik le és megmutatja a valóságot. Látom az arcára kiülő csodálkozást, ami gyorsan vált fájdalomba és sajnálatba. Nem kérek senki sajnálatából. Éppen ezért töröm meg kettőnk közötti távolságot, hogy eltereljem a figyelmét a csúnya valóságról. oltalmazó karjai megint körül fognak, mire egyből belém villan az otthon semmivel sem összekeverhető érzete. Hallom morranását érintésem nyomán, mire egyből elmosolyodom, ilyen reakcióra számítottam tőle. Ahogy a fenekembe markol és magához húz halk nyögés hagyja el ajkaimat, jelezve felé, hogy jó irányba halad.  Szabad kezemet a tarkóján pihentetem, hogy ott írjak le finom, apró köröket a körmömmel, míg másik kezem folytatja a simogatást oda lenn. Hagyom hadd barangolja be a testem gyengéd érintésével, miközben hol viszonzom a csókjait, hol belesüppedek az érzésbe. Kezét combjaim közé helyezi, így érezheti a fehérneműn keresztül is, hogy mit vált ki belőlem igazán. Ajkaink újfent találkoznak, míg a csipkén keresztül simogat, ahogy beljebb tessékeli magát egyből rámarkolok a legnemesebb szervére a szó legerotikusabb értelmében. Homlokát az enyémnek dönti és úgy kémleli arcomat, miközben ujja belejebb csúszik. Odaadó nyögést hallatok és még jobban hozzá préselődöm, miközben gyors, szakszerű mozdulattal kiszabadítom a nadrágjából. Nem sokkal később a székig hátráltat, hogy leülve aztán megszabadítson az alsómtól. Rám néz és tisztában vagyok vele, hogy mi a következő lépése, mégis vágytól fátyolos tekintettel kissé felhúzom a szemöldököm kérdőn. Csókokkal halmozza el a combom, mire jól eső bizsergés fut rajtam keresztül. Nyelvével játékba kezd, mire készségesen lejebb csúszom a székben, lábaimat szétterpesztve, hogy könnyebben hozzám férhessen. Jól eső nyögések hagyják el ajkaimat, miközben egyik kezemmel a hajába túrok. Egyre jobban kapkodom a levegőt, közelítek a csúcs felé.
- Alex... kérlek... - suttogom, bár nem tudni, hogy azért könyörgöm, hogy hagyja abba vagy, hogy ne tegye. Remegés erősödik, hátra döntöm a fejem, miközben a farkas a legnagyobb magasságokba emel. Ahogy az élvezet kitölti elmém a lélegzetem is apránként stalibizálódik, elhúzódom tőle, hogy az állánál fogva emeljem szemmagasságba. Vele együtt kelek fel, ha hagyja magát, hogy aztán megszabadítva az utolsó ruharétegtől most én nyomjam őt a székbe. Végig csókolom nyakától kezdve a mellkasán át egészen az ágyékáig, hogy ott megálljak egy pillanatra. Végig nyalom férfiasságát, hogy aztán ujjaim közé vegyem és felpillantsak rá. Látni akarom az arcát, mielőtt ajkaim közé veszem a legnemesebb szervét. Éppen olyan örömöt akarok neki okozni, mint ő nekem az előbb. Nem sietünk sehova, lassan szopogatni kezdem, szándékomban áll eljuttatni őt a csúcsig, ha csak meg nem állít előtte.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

+18  
Furcsa fordulatot vettek a dolgok, hiszen itt én elvileg egy rab vagyok. Valaki, akit erőszakkal tartanak itt és valaki, aki máson sem igyekezett heteken át, mint valami fondorlatos terv keretében meglépni innen. Emlékszem még az első alkalomra, amikor a szőkeség méltóztatott nálam megjelenni és egy ezüst csövet lóbált itt nekem fenyegetőn, hátha majd szóra bír vele. Ég és föld a kettő, hiszen most ugyanaz a szőkeség majd' elolvad a karjaimban, miközben teste minden rezdülése, a lélegzése, az illata, mindene arról árulkodik, hogy akar engem. Engem. A korcsot, akivel olyan megvető hangsúlyban beszélt nem rég. Remek alkalom lehetne ez most arra, hogy én is kellőképpen megalázzam mondjuk azzal, hogy visszautasítom, de ez a gondolat amilyen gyorsan megfogalmazódik bennem, olyan hamar el is hal. Túl régóta kísért már álmomban a pillantása és megszámolni nem tudnám, hányszor képzeltem azt, hogy bejön hozzám a cellámba és fölém mászik. Bolond lennék most, amikor a régóta dédelgetett vágyam végre teljesül, elküldeni és vérig sérteni. Valami mélyen viszont figyelmeztet is, hiszen a rabok is akkor szokták megkapni a kedvenc vacsorájukat, mikor másnap kivégzik őket. Vajon, képes lenne eltetetni láb alól? Képes lenne így érinteni, csókolni és simulni hozzám, aztán meg kimondani a halálos ítéletemet? Inkább nem is foglalkozok most ezzel, csak kiélvezem a pillanatot és igyekszem a szőkeségnek is élete legjobb éjszakáját nyújtani. Már csak azért is, hogy nagyobb esély legyen arra, hogy egyszer majd megismétlődhessen, mert abban már most biztos vagyok, hogy egyetlen alkalommal nem fogok tudni betelni vele. Hiszen, teljesen másképp viselkedik most, mint amikor főnökasszony szerepben van. Hagyja, hogy lássam az érzelmeit, nem próbál rideg és kemény lenni, ráadásul még egy baromi erotikus mozdulattal a ruháit is ledobja előttem, amivel ismét csak elárul magáról valamit; valaki egykor nagyon csúnyán bánt vele.
A hegek láttán egy pillanatra őszintén elcsodálkozok. Szerintem az arcomra is kiül a döbbenet, a fájdalom -hiszen ismerős számomra mindez- és egy kis sajnálat is, de az utóbbit leginkább amiatt érzem, hogy nem lehettem ott, hogy megvédjem. Senki sem érdemli meg, hogy így bánjanak vele.
Ahogy közelebb lép hozzám, szorosan köré fonom a karjaimat, mintha most szeretném bepótolni az elmulasztott védelmet, a dühöt pedig, amit a sérülések okozója iránt érzek, igyekszem most elnyomni. Amúgy se lenne sok haszna idegeskednem, hiszen jól látható és tapintható is, hogy ezek nem mostani sérülések. Nagyon remélem, hogy nem az a nyamvadt Vérszívó csinálta, bár ezt a gondolatot is azonnal elvetem, amint megfogalmazódik bennem. Az a Vérszívó egyértelmű, hogy jobban védelmezi Lenoret, mint bármi mást a világon.
Kezét a már amúgy is ágaskodó farkamra simítja, amitől végképp eltűnik minden gondolat a fejemből és, csak arra futja tőlem, hogy morogjak egyet halkan és a fenekébe markoljak, közelebb húzva ezzel magamhoz, mintha csak éreztetni akarnám vele, hogy nem rossz a keze érintése, de én ennél jóval forróbb helyre vágyom. Nem akarok viszont semmit elkapkodni, úgyhogy én is a simogatáshoz folyamodok, amit most már nem a ruhán, hanem csupasz, puha, finom bőrén tudok kivitelezni. Miközben ajkait vagy épp a nyakát ízlelgetem újra és újra, nagyon óvatosan és gyengéden végig simítok ujjbegyeimmel a hegeken is, mintha az érintésemmel nem csak őket, de még az emléküket is enyhíthetném. Tudom, hogy ilyesmire nem vagyok képes, de megtenném, ha tudnám. Ha ezek nem lennének, nagy valószínűséggel a szőkeség sem lenne olyan harapós.
Az oldala, a gerince, a háta és a csípője végig barangolása után aztán kezemet céltudatosan a combjai közé csúsztatom, de ez csak olaj a tűzre, mert a csipkén keresztül is érzem, milyen forró és nedves már tőlem, de ez még nem elég. Ajkaimmal újra birtokba veszem az övét, míg kezem finoman cirógatja a csipkén keresztül, majd az alá merészkedve folytatom. Homlokom az övének támasztom és az arcát kezdem figyelni, egyik ujjam lassan becsúsztatom nyögve egyet az érzésre. Ezzel sem elégszem meg túl sokáig, inkább az egyik székig hátráltatom, hogy aztán oda leültetve levarázsoljam róla a csipke alsót. Felsandítok rá, mielőtt végig csókolnám a combjai belső részét, majd nyelvemmel rátalálok az ölére és az biztos, hogy addig nem fogok elvonulni onnan, míg remegve, sikítva, vagy bárhogy el nem élvez.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Nem kellene ezt csinálnom. menekülnöm kellene, elhagyni ezt az istenverte ketrecet, hogy aztán túl adjak a farkason. De régen feladtam az ilyesfajta terveket és csak sodródok az árral. Vesztettem, ahogy ő is, mindketten ugyanabba a csapdába estünk és ezt kénytelenek vagyunk beismerni. De vajon tényleg elegendő-e a nyeremény? Nem tudom, így a kérdése válasz nélkül marad. Nem akarok ilyesmin gondolkodni, túlságosan jó érzés most a karjaiban lenni. Aprót bólintok szavai nyomán, tényleg nem kell tudnunk, hogy mit hoz a holnap. Vigyora még szélesebb mosolyra késztet, ahogy a gondolatai kerülnek szóba. Vannak sejtéseim róla, hogy mikre gondolhat és azok nem állnak messze az enyémektől. Végül a munka felé kanyarodunk, ami őt is komollyá változtatja. Kétértelmű szavaira egyből felvonom a szemöldököm, érzem a belőle áradó mérhetetlen dominanciát. Olyan emlékeket idéz bennem, melyeket eltemettem mélyre, mégsem riadok meg, hiszen szemeiből csupán vágyat olvasok ki, nyoma sincs az agressziónak.
- Erről én is így vélekedek - állom a tekintetét, szavaim éppen olyan kétértelműek mint az övé. Egyre erősebb a vonzás közöttünk, melyről képtelenek vagyunk nem tudomást venni. Érzem, hogy valami hülye vicc folytán hozzá kapcsolódom, talán jobban mint bárkihez azelőtt. A sorsom megpecsételődni látszik és ez ellen semmit se tehetek. Valahol mindkettőnkben elpattan a cérna és a csókok közepette az ölébe kerülök, mely olyan természetesnek tetszik. Morranása hallatán belemosolygok a csókunkba, hogy aztán ő tegye ugyanezt a nevem említését követően. Lehullt az utolsó lepel is, ahogy elárultam neki az igazi nevem. Nincs több rejtegetni valóm előle. Még jobban hozzá feszülök, ahogy fenekembe markol. Ahogy feláll a székből velem együtt egyből átkarolom nyakát, hogy könnyítsek a súlyomon. Hallom, amint az evőeszközök csörömpölve földet érnek majd a tányérok törésének semmivel össze nem téveszthető hangját. Kuncogok rajta, míg más esetben ezért gyilkos pillantással ajándékoznám meg. De ez most egy teljesen új helyzet, ami új reakciókat követel magának. Egy pillanatnyi időm van, hogy megcsodáljam kidolgozott felsőtestét, ahogy leveszi a pólóját, majd hozzám simul. Végül megállásra kényszerít, ahogy homlokát az enyémnek nyomja, mély levegővételek közepette.
- Le kellene állítanom, de... - suttogom vissza az ajkaiba, de képtelen vagyok befejezni a mondatot. Tulajdonképpen nincs is rá szükség, anélkül is tudja a válaszom, ahogy elfektet az asztalon és elkezdi csókolni minden porcikám. Jóleső borzongás fut végig rajtam, ahogy vaskos ajkaival becézi bőröm. Kissé eltolom magamtól, éppen annyira, hogy leszállhassak az asztalról, kibújva a pántokból hagyom, hogy a ruhám a földre hulljon. megvillantom a testemre feszülő csipke csodát, bár nem annak érdekében vetettem le a ruhát. Azt akartam, hogy lássa a múlt mennyi nyomot hagyott rajtam, hiszen a textil alatt teli-tele vagyok rég beforradt égési és vágási sérülésekkel. Egy lépéssel megszakítom a közöttünk lévő távolságot, hogy testem az övének nyomva újra birtokba vegyem ajkait. Ujjaimat aprólékosan végig futtatom vállai ívén, kulcscsontján majd az oldalán bebarangolva minden porcikáját, hogy végül az ágyékánál megállapodjon. Az eddigi játszadozásunk is nagy hatással volt rá, amit fokozok azzal, hogy simogatni kezdem. Az őrületbe akarom kergetni, hogy sose felejtse el a mai estét.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Minden mozdulat és reakció előtt aggódom picit, mert sosem tudom, hogy mit fogok belőle kiváltani. Olyan, mintha egy űzött vadat próbálnék épp becserkészni és épp ezért emlékezetem magam újra és újra, hogy türelmesnek kell lennem. Pedig, már akkor, amikor finoman hozzám feszül a teste, képes lennék az asztalra nyomni, felgyűrni rajta azt a csodálatos ruhát és végre a magamévá tenni, de türtőztetem magam. Megérdemelnék egy kibaszott díjat vagy érdem rendet, amiért képes vagyok erre, a fenébe is!
-Hát ezt már nekünk kell megállapítani. Te hogy érzed? Elegendő?- biccentem én is hasonlóan oldalra a fejem, miközben próbálok magam is rájönni, hogy mi a saját válaszom,de azt hiszem, az igen felé hajlok. Ezzel a nővel sok mindenre képes lennék, mert amellett, hogy egy idegesítő, makacs, rideg hárpia, büszke, nőies és szenvedélyes is. Erre mondjuk csak a mai este világított rá igazán, bár amúgy is sejtettem hogy a kimért viselkedés mögött lappang valami sokkal szabadabb és vadabb. -Szerintem kár lenne ezt előre eldönteni. Van, hogy csak fejest kell ugrani a vízbe és remélni, hogy a sodrás majd jó irányba visz.- vonom meg finoman vállaimat, ahogy közli, hogy mindez nem számít. Vannak dolgok, amiket jobb, ha nem tudunk előre, hiszen akkor minden olyan kimért és unalmas lenne. Kellenek a váratlan és ismeretlen dolgok, mert azok adják meg az élet pikantériáját. Mint például most az, hogy itt raboskodok. Ennek is meg van a maga oka, bár kurvára idegesítő az egész, enélkül viszont nem is tudnám, hogy ez a nő létezik. Kár lenne érte.
-Nem biztos, hogy szeretnéd tudni, hogy jelen pillanatban mi jár a fejemben.- mormogom kaján vigyorral az arcomon, de aztán már megint az anyagias dolgokra terelődik a téma, a válaszom hallatán meg szemmel láthatóan meglepődik. Az arcom akaratlanul is komolyabbra vált, mielőtt reagálnék egy szóval is. -Nem. Azért ragaszkodom hozzá, mert ha valamit megszerzek, ha valami az enyém, akkor azt senki másnak nem vagyok hajlandó átadni.- közlöm, miközben tekintetem az övébe fúrom és talán szándékosan is igyekszem úgy ejteni a szavakat, hogy kétértelmű legyen és ezáltal az is érthetővé váljon, hogy ugyanez rá is igaz lenne, ha egyszer megkaparintanám.
Az üzletről beszélni azonban vétek olyankor, amikor az ember karjában egy gyönyörű nő hallatja csilingelő nevetését, szóval igyekszem is más vizekre evezni. A francot se érdekli most az üzlet, amikor az illata totálisan megrészegít, hogy a bőréről, aminek forróságát a ruháján keresztül is érzem, már ne is beszéljek. Lehet, hogy direkt éheztetett ki, hogy aztán belibegjen hozzám és elcsavarja a fejem? Bánja a tököm. Nem érdekel.
-Hát maga a bőrszerkó elég szexi lenne, de az ostort inkább hanyagolnám.- nevetem el magam, de közben meg úgy érzem magam, mint egy szűkölő kutya. Muszáj nekünk ilyesmiről beszélni, hogy aztán kisétáljon innen és itt hagyjon ezekkel a gondolatokkal meg fantáziaképekkel? Aljas nőszemély.
Itt fogy el végképp a türelmem. Főleg, amikor hagyja, hogy megcsókoljam, tekintetében pedig egyértelműen ott ég a vágy tüze. Tisztában voltam vele eddig is, hogy kölcsönös a vonzalom, de most már le sem tagadhatná, mint ahogy én sem. Nem is akarnám, hiszen akkor nem csókolnám meg, ő pedig nem olvadna el a karjaimban. Pedig, még csak egy óvatos kóstolót kapott, hiszen nem voltam biztos benne, hogy nem fog felképelni, de miután erre megadom neki a lehetőséget a csók megszakításával de nem él vele, úgy veszem, hogy zöld lámpát kaptam. Át is emelem az ölembe és az sem érdekel, ha ezzel egyértelműen a tudtára hozom, hogy mit művel velem. Az lenne ciki, ha semmi reakciót nem váltana ki belőlem az, ahogy kipirosodott ajkakkal, csillogó tekintettel, az ölemben ücsörögve rám bámul, mikor pedig ő kezdeményez egy újabb csókot, halkan fel is morranok, de bele is mosolygok picit a neve hallatán. A kis aljas, bár ez most cseppet sem érdekel. Kezem automatikusan simít a derekára, majd onnan lentebb a fenekére, hogy aztán finoman belemarkoljak. Magammal szúrok ki leginkább mert így csak még közelebb kerül a már amúgy is fájdalmasan feszülő farkamhoz.
Ahogy a pólóm alá simít, izmaim megfeszülnek majd megborzongnak, aztán halkan kuncogok egyet a
megjegyzése hallatán, de végül egy halk sóhajba torkollik a nyakamra hintett csókjaitól. Nem gondolkozok már és eszem ágában sincs visszafogni magam. Kezem a feneke alá nyúl, hogy biztosan tudjam tartani miközben felállok a székről és már lépek is oda vele az asztalhoz, miközben ajkait vadul csókolom. Egy kezemmel hanyagul félre söprök mindent az útból, hogy aztán leültethessem és már nyúlok is a pólóm aljához, hogy kibújhassak belőle. Egész testemmel hozzásimulok, miközben újra birtokba veszem csodás ajkait, de egy pillanatra megállok és homlokom az övének támasztom pár mélyebb levegővétel kíséretében.
-Ha most nem állítasz le, később már képtelen leszek rá, Lenore. Túl régóta vágyom rád ahhoz, hogy leálljak.- suttogom ajkaiba, majd áttérek a nyakára és hintek rá pár csókot. Esküszöm, ha most azt mondja, hogy nem akarja, zokogva fogom a fejemet az ezüst rácsokba verni. Ha azonban nem így tesz, már fektetem is el az asztalon, hogy aztán a ruha pántját finoman letolva válláról végig csókoljam minden egyes porcikáját. Ki vagyok, mint a kutya, de azt akarom, hogy élete legjobb emléke az legyen, amikor ebben a nyamvadt cellában végre az enyém lett.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Nevetése hallatán még jobban kiszélesedik a mosolyom. Mindketten tudjuk, hogy az előbbi mondatom egy bődületes hazugság, melynek a tényét jelen esetben én sem tagadom igazán. A múltam és a kapcsolataim mind azt mutatják, hogy távol állok egy leszbikustól, de sose tudhatjuk mit hoz a jövő. Nem, arra semmi esély sincs, hogy az legyen belőlem és ha jól sejtem ezzel Alex is teljes mértékig tisztában van. Nyakamba hajolva morog, miközben még szorosabban húz magához. Szorítása erős, ellenkezést nem tűrő, mégsem olyan melytől menten menekülnék, inkább csak hozzá bújok. Könnyedén elveszek karjai ölelésében, mintha mindig is oda tartoztam volna. Mindezek ellenére nem áll szándékomban válaszolni a szavaira. Azzal teljesen lebuktatnám magam és arra egyáltalán nem állok készen. Vannak olyan dolgok, melyekről jobb hallgatni.
- Már csak az a kérdés, hogy az a nyeremény elegendő-e ahhoz, hogy elfeledtesse a vereség keserű ízét? - kissé oldalra döntöm a fejem, kérdőn kutatok a tekintetében hátha kitudok olvasni belőle valamit. Valamit, ami segít abban, hogy ne érezzem ilyen zavarodottnak magam. Bizonyosságot keresek, hogy tényleg megérte az egész. Vajon tényleg jó döntés volt a vesztembe rohanni vagy Solnak volt igaza és életem legnagyobb hibáját követtem el?
- Végtére, már nem is számít - zárom le ennyivel a témát. Túlságosan sok a kérdés, melyekre nem találok választ és jelen pillanatban, Alex karjaiban nem akarom tudni. Halovány mosoly mellett egy kis pír jelenik meg arcomon, amint a külsőmet dicséri.
- Vigyázz a végén még kiszedem belőled azokat a gondolatokat - nevetek elterelve a figyelmét az előbbi bókról és a testem önkéntelen reakciójáról. Kissé megütközök a mondandóján és nem azért, mert nem érdekli a birodalmam. Inkább a további szavai gondolkodtatnak el.
- Kizárólag azért ragaszkodsz a birodalmadhoz, mert ebbe születtél bele? - kérdésemből is hallatszik, hogy mennyire meglepődök rajta. A szavak önkéntelen buknak ki belőlem, mintha tényleg csak két normális felnőtt lennénk, akik éppen randiznak és a világ nagy dolgairól beszélnek. Mosollyal az arcomon bólintok, beleegyezve, hogy hagyjuk a munkát és élvezzük egymás társaságát. Aztán valahogy arra terelődik a szó, hogy szegény Alexej Tarasov a nők áldozata és mindennek elszenvedője, amikor egy-egy lány rá támad. Fejemet rázva nevetek őszintén a szavain. Nem tud zavarba hozni a helyzettel, sem azzal a ténnyel, hogy nem tud ellenállni egy-egy női csábításnak. Ha nem így lenne, akkor mi ketten most nem lennénk itt ilyen körülmények között. Nevetésem lágy csengése magában hordoz valami megmagyarázhatatlan kedvességet.
- Pedig az első találkozásunk alkalmával eléggé emlegetted a bőrszerkós fegyelmezést - vágok vissza rögtön a szemtelen beszólására kissé felhúzva a szemöldökömet. Nem, nem fogok lealacsonyodni annyira, hogy megüssem egy ilyen beszólásért. Egy kifinomult úrinő nem tesz ilyet és a mostani mivoltomban inkább arra hasonlítok, mint az alvilág királynőjére. Elgondolkodok egy pillanatra, hogy aztán könynedén kifejtsem mit csinálnék, ha nem a washingtoni alvilág egyik feje lennék. Kettőnk között felpattanó szikrákat még a vak is észre veszi. Közelebb hajol hozzám, mire észbe kapok ajkai finoman érintik az enyémet, mire egyetlen pillanat erejéig meglepődök, hogy aztán viszonozzam a csókját. Ahogy elhajol tekintetünk össze kapcsolódik és mindent elfelejtek, ami eddig foglalkoztatott. A csóktól kábultan pillantok rá, elveszítve az utolsó kapcsolatot is a külvilággal. Jóleső bizsergés lesz úrrá rajtam, ahogy végig simít kulcscsontomon. Éppen megszólalnék, amikor újra birtokba veszi ajkaimat, nagyobb intenzitással mint az előbb. Túrcsordul bennünk a vágy, melynek éppen csak teret engedtünk. Hagyom hadd fogjon meg a derekamnál fogva és tegyen át az ölébe. Ahogy átülök az ölébe egyből megérzem az eddigi játékunk eredményének egy részét. Óvatosan fog, mintha helyben képes lennék összetörni, mellette mégsem érzem magam olyan elárvult, törkény virágszálnak.
- Lenore, csak Lenore - suttogom vissza az ajkai közé, mielőtt én venném birtokba őket. Az utolsó falat is felengedem magam körül, karjaimmal átölelem a nyakát, hogy aztán egyik kezemmel a hajába túrjak. Csókjainkat elmélyítem, érezhetővé téve mit képes kiváltani belőlem. Akarom őt, ez vitathatatlan és visszavonhatatlanná vált. Kissé elhúzódok tőle, hogy méyl levegővételek közepette a szemeibe nézhessek. Most kellee meghátrálni? Valószínű. Mégsem teszem, inkább egy mosollyal az arcomon simítok végig felsőtestén, míg másik kezemmel a tarkójára írok le apró köröket a körmömmel.
- Túl sok ruha van rajtad - suttogom a nyakába, ahogy végig csókolom gyengéden. Ha rajtam múlik megtesszük azt, amire a legjobban vágyunk. Ujjaim megtalálják a pólója szélét, hogy a ruha alá nyúlva simíthassak végig kidolgozott felsőtestén. Most az egyszer hagyom neki, hadd irányítson.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Hangosan röhögni kezdek, de olyan igazi, jó kedvű nevetéssel, miközben végig mérem a szőkét a leszbikusok megszólalását követően. Hát persze. Én meg a dalai láma vagyok vagy James Bond, nem?
-Az az izgalom, ami belőled árad néha kedvesem, nem egy leszbikusra vall, mint ahogy a csók sem, amit a bálon kaptam.- mormogom végül nyakába hajolva, derekán pihenő tenyereimmel finoman megszorítva, magamhoz közelebb vonva. A fenébe is. Kívánom ezt a nőt, talán pont azért, mert olyan édes ez ág incselkedés. Itt a helyszínen fel akarom pakolni az asztalra úgy megdugni, hogy az életbe többé ne akarjon mással lenni. Nem merek mélyet szimatolni nyaka bőrébe, mert megveszek.
-Valóban értelmét vesztette? Nem feltétlenül vereség az, amivel nyersz is valamit, nem? - kérdezem huncut pillantással, az övéhez hasonló mosollyal, hiszen meglehet, hogy ugyanaz volt a tervünk egymással, de szerintem ez a vonzalom már valamivel több annál, mint hogy taktikázunk.
-A férfiból vagyok azt jelenti, Elenor, hogy egy olyan gyönyörű nő láttán, mint te, mocskos gondolataim támadnak.- kuncogok, mert most kicsit úgy érzem, mintha valami elsőbálozó lányt kellene felvilágosítanom, holott tudom jól, hogy csak így akar belőlem bizonyos szavakat kicsikarni. Én benne vagyok. Nem jövök zavarba attól, ha el kell mondanom neki, hogy tetszik nekem és szívesen a magamévá tenném. -Nos, akkor én kivétel vagyok. Engem nem érdekel a birodalmad, épp elég nekem a sajátom, bár sokszor azt is eldobnám legszívesebben a fenébe. De mivel ebbe születtem és nőttem bele, jól van ez így.- vonok vállat, hiszen tényleg nem érdekel, hogy mije van vagy nincs. Eszem ágában sincs még több nyűgöt a nyakamba venni azzal, hogy terjeszkedek, nem beszélve arról, hogy így még épp eléggé kicsi vagyok ahoz, hogy a hatalmaknak érdektelen maradjak. Ha nagyobb lenne az üzlet, több lenne az ellenség is, én pedig jól el vagyok úgy, ahogy jelenleg vagyok. Mármint nem itt a cellában, hanem odakint, a való életben.
Végül megegyezünk, hogy ez egy egyszerű, sima randi, minek következtében meg is kísérelünk hétköznapi dolgokról beszélni, ahogy azt ilyenkor szokás, de a válasza még mindig olyan, amilyet egy alvilági vezető adna mindenkinek. Homályos és lényegében nem mond vele semmit.
-Hagyjuk az üzletet. Arról nem szoktak beszélni az emberek a randijukon. Maximum érdeklődnek egymás munkája felől és annyi.- mosolyodok el, bár az iménti szavai alapján tényleg azt kell gondoljam, hogy nekem talán több randim volt, mint neki, még akkor is, ha általában tényleg csak kikezdenek velem a nők.
-Akár hiszed, akár nem, tényleg így szokott lenni. Meglátják, hogy jóképű vagyok és a jeleket is felfedezik, amik azt mutatják, hogy pénzem is van és már másznak is rám. Hülye lennék nem kiélvezni a helyzetet, de sosem mennék bele komolyan az ilyen csábításokba.- vetek rá kutakodó pillantást, mintha annak a jelét keresném, hogy zavarba hozom e ezzel az egésszel vagy sem. Akárhogy is van, legalább őszinte vagyok és rájön, hogy nem csak őt környékezték meg azért, amije van. -Ezt le sem tagadhatom. Kevés nő van, akivel ennyit beszélgettem egy randin. A legtöbbel rögtön a lényegre tértünk.- vonogatom a szemöldököm huncut mosollyal, mint valami rossz kamasz fiú, hogy aztán az ő randizásairól érdeklődjek. Mondjuk nem lep meg a válasza.
-Mondjuk ez lehetséges. Vagy csak nem mindenki díjazza, ha elrabolják.- közlöm szemtelen hangon, vigyorogva de azért fel vagyok rá készülve, hogy vállon ver orrba vág a beszólásom miatt, de tény, hogy nem feltétlenül buknak arra a pasik, ha egy nő az erejét fitogtatja nekik és alapból sokkal nagyobb hatalma van, mint akármelyiknek.
Aztán olyasmit mond, amire az első reakcióm, csak egy sokatmondó pillantás, rögtön utána pedig odahajolok hozzá és egyszerűen megcsókolom. Bár finoman indítok, hogy legyen ideje tiltakozni, ha ellenére lenne - bár a nadrágomba jutós szavai után kétlem-, majd megállok egy pillanatra és a szemeibe nézek.
-Lehet, hogy tetszene... talán, a Vegasos rész nem annyira, de a többit biztosan élvezném.- simítok a kulcscsontjára lágyan, majd újra ajkai után kapok, ha nem akadályoz meg és most minden kibaszott vágyakozást éreztetek vele, amit a játszadozásai során ébresztett bennem. Akár elbuktam ezzel, akár nem, akarom ezt a nőt, ha csak egyszer is. Finoman átnyúlok a dereka túlsó oldalához és már vonom is az ölembe, hogy szembe ülve velem tovább csókoljam és talán érezhesse is, hogy mit képes kiváltani belőlem. -És te mit szólsz ehhez, Elenor?- suttogom érzéki ajkaiba, melyekkel jó pár dolgot tudnék most kezdeni, de még mindig ott a lehetőség arra, hogy meghátráljon. Egy pillanatig sem vagyok erőszakos vagy bántó, mert még az ölembe is úgy emeltem át, mintha valami ritka törékeny kristálypohár lenne. Bár tudom, hogy nem az.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Az elejtett mondanom vajon felhívás lett volna keringőre? Minden bizonnyal, bár magam sem értem miért tennék ilyet. Talán csak túlságosan régen voltam férfival. Könnyebb lenne ezt hazudnom magamnak, hogy mentséget találjak erre az édes érzésre. Nevetésén más esetben felhúznám az orrom, most csak oldalra döntöm a fejem megoldások után kutatva. Aztán a kérdésemet hallva elgondolkodik egy pillanat erejéig. Úgy hiszem mindkettőnk tervei másik voltak az első találkozásunk alkalmával, ha voltak egyáltalán. Kérdéssel válaszol a kérdésemre és bevillantja azt a mosolyát, amit a pasik szoktak, ha bugyit akarnak levarázsolni.
- Sose tudhatod, lehet ez csupán egy jól eltervezett akció része és amúgy leszbikus vagyok - vállat vonok, majd villantok felé egy sunyi mosolyt. Ó, nem drágaságom ennyivel nem fogsz levenni a lábamról. Következő kérdésére egyértelmű válasszal tudnék szolgálni, de nem fogom megadni neki azt az örömöt.
- Arra nem gondoltál, hogy ugyanez az én tervem is? Az is meglehet, hogy mindkettőnk terve sikerrel járt és ezzel egy időben értelmét is vesztette - állom a pillantását, hangomba vissza költözik egy kis komolyság, de távol áll a rideg stílusomtól. Ez amolyan értekező beszélgetés két taktikus játékos között. Titkon tudom, hogy éppen most találtam fején a szöget és mindketten vesztettünk egy olyan játszmában, ahol végig nyerésre álltunk.
- Férfiból vagy? Ezt igazán kifejthetnéd - csíntalan mosoly terül szét az arcomon, majd mintha egy semmiség lenne folytatom -A férfiak általában azt akarják, amim van. A birodalmam, hatalmam és befolyásom a városban. Évek óta csupán ezt akarják tőlem - vonok vállat könnyedén, mintha sose zavart volna. Persze nem fogom megemlíteni neki, hogy voltak kivételek, amikor azt hitték megvásárolhatnak, de azok a föld alatt vannak. Pláne azok, akik megpróbáltak hozzám érni, erről Sol kezeskedett.Aztán elterelődik a szó arra, hogy mi mindent szeretnék tudni róla. Elnevetem magam a szavain, majd megrázom a fejem könnyedén.
- Az élet se fair drágám! Akkor én mégis miért lennék az? De a kérdésedre válaszolva fogalmam sincs. Sok félét kedvelek, de nincs konkrét kedvencem közülük - hangosan gondolkodom, majd kiszakadva a karjai közül töltök is magamnak abból az italból, amit kedvelek. Egyikünk se gondolná igazán, hogy mindennap a konyhában serénykedek. Persze ehhez hozzá tartozik az is, hogy egy személyre nem fogok főzni. Régen azért egyszer-kétszer fakanalat ragadtam, mikor még Sol is ember volt.  A csalódottságát hallva elmosolyodom, míg ő leül velem szemben az asztalhoz, hogy aztán összefont karokkal kémleljen. Látom rajta a meglepettséget, ahogy a hobbijairól és mindennapjairól kérdezem.
- Most jön az a rész, amikor az üzleti ügyeidről kezdek kérdezősködni? - játszadozom vele, erről árulkodik a hangom is - Mindig is szerettem az autókat, bár nem érzem szükségét hogy gyűjtésbe kezdjek. Olvasol? Ez azért egy pozitív csalódás számomra - mosolygok felé, hogy aztán a karfát kezdjem fixírozni. Össze vagyok zavarodva, amin nem segít az engem kémlelő farkas, sőt még jobban növeli azt. Végül kibuknak belőlem a szavak melyek teret engednek kibillent lelkiállapotomnak. Nevetése hallatán kissé felemelem a fejem, mint valami sértett dáma, hogy aztán kérdőn meredhessek rá, amint a székkel együtt elém sétál. Előttem állva a vállamnál fogva nyom a székre, rozoga lábaim egyből engednek neki. Testem izzik újabb homlokcsókja nyomán, bár az értetlenség így se csillapodik. Szavai hallatán kifújom a levegőt, amiről nem is tudtam, hogy egészen eddig benntartottam. A testem önkéntelen reakciója ez.
- Hmm, szóval te csak az áldozat vagy és ők támadnak le? Már ne is haragudj, de ezt nem fogom elhinni - nevetek felé megrázva a fejem, akár egy kislány, akit próbálnak becsapni - Úgy tűnik akkor nekem már most több esélyem van arra, hogy elvegyél mint nekik - nevetek továbbra is, kicsit heccelve őt. Kérdése meglep, amit fokoz azon tette, hogy megfogja a kezem és össze fűzi az ujjainkat, mintha valami szerelmespár lennénk.
- Nem, bár lehet, hogy csak nem mernek - vonok vállat könnyedén, miközben hagyom hogy hüvelykével simogassa a kézfejem. Furcsa látvány, ahogy a kezeink összekapcsolódnak. Miközben a fülemben hallom a saját szívverésem, mégis mérhetetlen nyugalom telepedik kettőnkre. Kérdése hallatán elgondolkodok, miközben megrohamoznak az emlékek. Az utcáról, ahol a többi árvával nevelkedtem, majd a fényűző palotáról, mely hamar a földi poklommá vált.
- Még sosem gondolkodtam ezen - nézek magam elé, kissé üveges tekintettel, majd megrázom a fejem és rá pillantok - De valószínű, hogy egy bárban ülnék és próbálnék a nadrágodba jutni, hogy egy felejthetetlen éjszakát követően Las Vegasban feleségül vegyél - kissé oldalra döntöm a fejem - Ehhez mit szólsz Ljoscha? - a vágy tapintható kettőnk között. Már csak az a kérdés, hogy melyikünk adja be előbb a derekát.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Elnevetem magam. Fel kell világosítani. Legszívesebben nagyon alaposan felvilágosítanám azzal, hogy inkább demonstrálnám neki a dolgot, de nem akarok ajtóstól rontani a házba. Lenore-al óvatosnak kell lennem, mert olyan, mint egy riadt őzike -na persze, csak átvitt értelemben. Ha túl hirtelen közelítem meg, akkor az egész eddigi kínlódásom oda vész és elrohan. Szép lassan kell becserkésznem, ha bármit is el akarok érni, bár már magam sem tudom igazán, hogy pontosan mi lenne az.
Aztán a kérdése egy pillanatra felidézi bennem, hogy mi is volt az eredeti célom ezzel az egésszel. Igen. El kellene csábítanom azért, hogy minél előbb eltűnhessek innen, csak épp idő közben egészen megfeledkeztem erről és inkább az lebegett a szemem előtt, ahogy a csinos, formás kis teste hozzám simulhatna. Ilyen az, amikor vissza nyal a fagyi.
-Ne mondd, hogy nem élvezed, ha el akarlak csábítani.- válaszolok kérdéssel a kérdésére, miközben arcomon ott virít a féloldalas mosolyom, amitől általában minden női szív megenyhül és minden női térd hirtelen megkocsonyásodik.-És vajon, ha valóban ez volna a tervem, beválna?- pillantok rá kutakodón, még mindig mosolyogva, de immár jóval komolyabban. Vajon, képes lenne ledobni magáról a páncélját és engedni, hogy a közelébe férkőzzek? És vajon, én képes volnék mindent eldobni azért a nőért, aki fogságban tart és épp a karjaimba simul?-Annyira azért nem könnyű éreztetni veled, hogy gyönyörű nő vagy. Pedig, ebben nincs semmi hátsó szándék, csupán csak van szemem és férfiből vagyok.- vonok vállat mosolyogva, hiszen mégis, kinek ne jutna eszébe egy kellemes hancúrozás, ahogy ránéz erre a nőre? Vonzó ugyanakkor veszélyes. Baromi büszke lennék magamra, ha épp nekem sikerülne megszelídíteni, hogy aztán az ágyban ismét megvadíthassam, csak épp kicsit másképp. Koncentrálj, Alexej! De miért is? Hiszen, most egyeztünk meg abban, hogy ez egy randi két egyszerű, hétköznapi ember közt. Most nem azon kell agyalnom, hogy mit akarok elérni ezzel és miért. Most csak élvezni akarom a Vele töltött időt, ami talán, még sikerülhet is, mert most először érzem azt, hogy végre Ő sem a szerepét játsza.
-Értelek, de azért azt te is beláthatod, hogy nem teljesen fair, ha mindent elmondok magamról, miközben nem kapok vissza semmit. Lehetnek ezek egész egyszerű dolgok is. Például, hogy milyen italt szeretsz?- vonok vállat, ahogy feldobom ezt az egyszerű kérdést, hiszen azt még véletlenül sem vártam volna, hogy majd neki áll itt nekem kitárulkozni és elregélni az egész életét, de azért a semminél egy hangyafasznyit többet is adhatna. Ki ő egyáltalán? Miért olyan, amilyen? Na jó, az utóbbi kérdésre mondjuk biztos bővebb válasz kellene és mondjuk épp olyan dolgokról, amikről nem akar beszélni, de akkor is. Ki az a vérszívó számára? Ha a pasija, az mondjuk elég gáz de, ha nem az, akkor ki?
-Nem, egyáltalán nem úgy nézel ki.- nevetem el magam, miközben leengedem karjaimat, melyekből olyan galádul megszökött és inkább, csak várakozón rápillantok. Máris sikerült volna elijesztenem? Már-már hiányzik az a kellemes érzés, amit a forró, vágytól illatozó bőre sugárzott felém, hogy a kismadáréhoz hasonlóan zakatoló szívét már ne is említsem. Akar engem. Ezt tisztán érzékelem, csak épp visszafogja magát, amitől csak még vonzóbb számomra. Kíváncsi vagyok, hogy meddig képes parancsolni a vágyainak.
-Nem is feltételeztem volna, hogy a délelőtti órákban kötényben izzasztod magad a tűzhelynél...- mosolygok rá, bár bevallom, az elém táruló fantáziakép elég kívánatos főleg, ha úgy képzelem el, hogy csak a kötény van rajta és semmi egyéb. -De konkrétan azt sem feltételeztem volna, hogy egyáltalán tudsz főzni, úgyhogy máris kellemesen csalódtam.- sétálok vissza az eredeti helyemhez, hogy aztán ledobjam magam a székre és összefonjam karjaimat mellkasom előtt. Érdeklődve bámulok rá, amikor a hobbijaimról és a mindennapjaimról kérdez, de bevallom, akaratlanul is meglep a kérdése és felvonom egyik szemöldököm. Nem ilyen kérdésre számítottam, de örülök, hogy tényleg eleget tesz az egyezségünknek.
-Általában az üzleti ügyeket intézem de, ha van egy kis szabadidőm, akkor kocsit bütykölök, edzek, olvasok vagy pókerezek pár ismerőssel. Leginkább, ezekkel telnek a napjaim.- válaszolok őszintén, vállat vonva, hiszen ezekben talán számára semmi érdekes nincs, de nekem mégis mind olyan program, ami kicsit segít kiüríteni az elmémet.
Aztán a következő szavain őszintén nevetek egyet, majd felegyenesedek a helyemről és a széket a kezemben tartva odasétálok mellé. A két ülőalkalmatosságot úgy teszem le, hogy egymás mellett legyenek, majd elé állok és vállait finoman megfogva, letessékelem az egyikre.Még egy csókot is nyomok a homlokára, majd én is leülök.-Egyáltalán nem csinálod rosszul, bár a randik terén én sem vagyok valami gyakorlott. Általában nem törődöm olyan dolgokkal, mint ismerkedés. Sőt. Általában a partnereimet se érdekli, hogy mit csinálok a szabadidőmben, csak rám akarnak mászni és kész. Mondjuk ők azt várják, hogy sikerül úgy elvarázsolniuk pusztán szexszel, hogy rögtön feleségül akarjam venni őket.- vigyorgok rá, mert akár nagyzolósnak tűnik ez akár nem, valóban így szokott lenni. Vannak nők, akik tartanak tőlem és vannak, akik minden áron el akarnak csábítani, de nekem több eszem van annál, hogy bedőljek nekik. Ha már minden áron feleségre vágynék, olyat választanék, aki mindenben partner lehetne. Megértené az életvitelemet és támogatná is, ahogy az anyám tette az apámmal egykor. Mindenről tudott, mégis mellette voln, bár az a szemét állat nem érdemelte meg. Nehéz elképzelnem, hogy valaha is szerették egymást.-Nem szoktak randimeghívásokkal bombázni téged vagy csak sorra elutasítod mindet?- fogom meg finoman a jobb kezét, hogy aztán összefűzzem ujjainkat és a combomon pihentessem őket hüvelykujjammal a kézfejét cirógatva. Emlékeznem kell rá, hogy ő most az őzike, akivel szépen, óvatosan kell bánnom.-Tudod, néha elgondolkozok azon, hogy vajon mit csinálnék most, ha nem ebbe a családba születek. Te nem szoktál így lenni?- sandítok rá őszinte kíváncsisággal, bár az a tippem, hogy erre sem fog válaszolni. Mindent akar hallani tőlem, de semmit sem akar adni, pedig ez így nem jó. Én is meg akarom Őt ismerni. Megtudni, hogy mi rejlik a fagyos királynő páncélja alatt.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

A benem dolgozó vágy túlságosan erős, aminek következtében meggondolatlan lépésekre szánom magam. Ilyen ez a mai esete is, hát még az a tény, hogy hagyom hadd táncikáljunk itt, mint valami szerelmes pár. TÚlságosan csöpögős, nyálas és undorító ezaz egész, mégis képtelen vagyok kivonni magam a bűvköréből. Most még túlságosan jónak érzem. A kérdésemre nem ad teljes választ, de a mosolya és a tekintete elárulja őt, mire csak felhúzom a szemöldököm.
- Sejtéseim vannak, de örülnék ha az est folyamán felvilágosítanál - hangom évődő, mosolyom sunyi, mégis olyan kedvesnek tűnik, ami az esetek 99%-ban hiányzik belőlem.  Mellette olyan dolgokat teszek, amit soha azelőtt. Kihoz belőlem valami jót, aminek a létezéséről se tudtam. Talán mindketten engedni akarunk a vágynak, mely egy karnyújtásnyira van tőlünk, miközben itt ringatózunk egymás karjaiban. A zene már csak a fejemben lüktet tovább, de ez sem zavar igazán. Mellette semmi se zavar, túlságosan kellemes az egész a börtön ellenére is. Persze nem vagyok rest így e feltételeket szabni. Újjá kellene születnem ehhoz, hogy ne hagyja el egy ilyen mondat az ajkaimat még ebben a helyzetben is. A homlokomra adott csók perzseli a bőrömet. Nem hittem volna, hogy tud ilyen odaadó és lágy lenni. A külvilág felé mutatja az erős, határozott üzletembert, míg belül egészen kedves. Azt hiszem ebben is hasonlítunk egymásra.
- Ugyan! Ne mondd nekem, hogy nem gondoltál arra az est folyán, hogy jól elcsábítasz a szabaságodért cserébe? - teszem fel a kérdést nevetve, majd megrázom a fejem - Túlságosan könnyűek a feltételeim, hogy ne tudj neki eleget tenni - cukkolom kicsit, de ez inkább hasonlít egyfajta évődésre, mintsem a jégkirálynő gűnyos megjegyzésére. Ahogy közelebb húz magához, nem tudom nem észre venni a tekintetében fellobbanó vágyat. Ellenben azt képtelen vagyok eldönteni, hogy a sajátomat látom vagy az övét. Bár valószínű kettőnk különös elegye tükröződik vissza, melynek nyomán egy-egy kis ütemet kihagy a szívem, hogy aztán szaporább ütemre váltson. A randevú szó hallatán más esetben a frász kerülgetne, de most apró msolyra késztet. Szóval ilyen lehet normális embernek lenni?
- Mindent. Sokat? A felét magamtól is tudtam, szóval az nem számít igazán, ami pedig engem illet.. - vállat vonok majd közelebb hajolok hozzá, hogy ajkaimmal az arcát súroljam -... ha mindent tudnál rólam, akkor meg kellene, hogy öljelek - suttogom, hangomból hiányzik a fenyegetés. Míg a hátam simogatja önkéntelen lehunyom szemeimet, míg a hangtalan zenére lépkedünk. Kérdése hallatán elnevetem magam, majd kivonva magam az öleléséből hátrálok pár lépést.
- Úgy nézek én ki? - kérdezek vissza, miközben töltök egy-egy pohárkával mindkettőneknek - Tudok főzni, de általában nincs rá időm. Ez a mai egy kivételes alkalom volt - vonok vállat, miközben felé tartom az egyik teli poharat. Nem maradhattam tovább a karajaiban, az egyet jelentene azzal, hogy teljesen elveszítenem az irányítást. Végig futtatom pillantásom rajta, ha elveszi tőlem a kristálypoharat kezem önkéntelen a szék karfája után kap, hogy abba támaszkodhassak. A jelenléte is megrészegít.
- Mesélj arról milyen egy átlagos napod. Vannak hobbijaid? - kissé oldalra döntöm a fejem, amjd lehúzom az italt - Oké, fogalmam sincs, hogy szokták csinálni ezt a normális emberek. Biztos volt már egy-két randid, azok hogy szoktak menni? - teszem fel a kérdést miközben újra töltök magamnak.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Valami megváltozott. Nem túlzottan, hiszen még most sem lett számomra nyitott könyv a nő, ugyanakkor érezhetően másképp viszonyul hozzám. Szelídebb és kevésbé olyan, mint egy jégkirálynő, aminek borzasztóan örülök. Hiszen, az volt a célom, hogy egy kis bepillantást nyerhessek a páncélja alá, de mégsem a taktikázásom miatt érzek elégedettséget. Ez valami más. Valami más miatt esik jól, hogy olyan édesen simul hozzám és valami más az oka annak, hogy kellemes érzés számomra a derekára csúsztatni a kezem. Még dúdolok is basszameg, ráadásul irtó kellemesnek érzem ezt az egészet, még akkor is, ha egy rohadt cellában senyvedek. Komolyan kellemes csalódás volt számomra ez az egész vacsora, amit megszervezett, mint ahogy az is, hogy továbbra is mellettem van és nem rohant vissza a kis szobácskájába azzal a jeligével, hogy "teljesítettem az ígéretemet". Egyben ez jelzi számomra leginkább azt is, hogy Ő is jól érzi magát a társaságomban, hiszen ha nem így lenne, már réges rég eltűnt volna, de ehelyett itt táncikál velem és rám mosolyog. MOSOLYOG. Eldobom az agyam. Főleg, amikor afelől kezd érdeklődni, hogy mire is vágyom. Ha én azt elmondanám...bár, ahogy felpillant rám úgy sejtem, hogy nagyon jól tudja, hogy mi lenne erre a kérdésre a legőszintébb válaszom, mert szerintem a kettőnk vágya rohadtul megegyezik.
-Szerintem pontosan jól tudod, szépségem...- mosolygok le rá, ami már csak azért is hangzik teljesen abszurdnak, mert ha felidézem magam előtt az első beszélgetésünket, eszembe nem jutott volna, hogy mindez majd megtörténik. Tervezgettem és bíztam benne, hogy sikerül, de nem gondoltam még én sem, hogy összejön. Annyira remekül játszotta az érzéketlen ribancot, hogy már kezdtem amiatt aggódni, hogy valóban nincsenek érzelmei. Mondjuk a kedvenc vámpírja árulja csak el igazán számomra, hogy bizony vannak, hiszen másképp nem ragaszkodna hozzá olyan nagyon.
-Talán én is.- suttogom válaszul tovább ringatózva a néma dallamra, amit mindketten jól ismerünk és amit már dúdolnom sem kell ahhoz, hogy halljuk és táncoljunk rá. Lágyan, lassan és andalítóan. Szerintem ezen szavak egyikünkre se jellemzőek, most mégis ezek írják le legjobban azt, ahogy viselkedünk. Furcsa, de kellemes ez az egész, így aztán nem is nagyon akarom, hogy véget érjen és fel is ajánlom a lehetőségét annak, hogy folytassuk, mire közli, hogy feltétele van. Megesz a kíváncsiság, hogy megtudjam mi az, de nem siettetem, csak csendben figyelem, ahogy halkan elduruzsolja, majd elmosolyodok lágyan és a homlokára nyomok egy csókot.
-De hát, ez már most is így van, Elenore, de megígérem, hogy eleget teszek a feltételeidnek. Ez egy randi, mi pedig két egyszerű, hétköznapi ember vagyunk.- húzom még jobban magamhoz a derekánál fogva és egy pillanatra talán, még azt is megengedem magamnak, hogy a vágy leolvasható legyen az arcomról. Ezt a nőt, aki most itt táncikál velem, tudnám szeretni. Tudnék ragaszkodni az öleléséhez és a teste melegéhez, az illatához és a hangjához, amiben most sem gúny, sem pökhendiség nem csendül. Helyette inkább, némi félénkséget vélek benne felfedezni, bár ezt Isten ments, hogy szóba hozzam, mert biztos vagyok benne, hogy kapnék a fejemre. A büszkesége nagyon fontos számára, ezt már tudom, de hát kinek nem? Meg amúgy is, miféle vezető lenne, ha nem ragaszkodna ahhoz, hogy ne essen rajta csorba?
-Benne vagyok. Beszélgessünk és élvezzük ki ezt az estét. A randevúnkat.- hangsúlyozom az utolsó szót és bár sokkal kellemesebb lenne vele társalogni, ha mondjuk sétálgatni tudnánk közben egy kellemes, hangulatos helyen, de megelégszem azzal is, ha mindez itt történik meg.
-Mit szeretnél tudni rólam? Hiszen, már elég sok mindent elárultam magamról, amióta itt vagyok. Inkább te vagy az, aki rejtély számomra.- támasztom állam a feje búbjára, közben kezemmel finoman cirógatom a hátát és lehunyom szemeimet, mintha megpróbálnám magunkat épp egy hangulatos bárba vagy egy parkba vagy akárhova máshova képzelni. Igazából, talán csak nekem van erre a fantáziára szükségem, hiszen kettőnk közül én vagyok az, aki raboskodik.
-Gyakran szoktál főzni?- kérdezem végül őszinte kíváncsisággal, hiszen a mai menü után el tudnám képzelni róla, hogy minden este, amikor a teendői végére ér neki lát összedobni valami laza vacsorát, ugyanakkor mindez elég abszurd is számomra. Nehéz rajta kiigazodni. Annak a nőnek, aki vezeti ezt a kócerájt, nem fakanalat tudnék elképzelni a kezében, de annak, akivel most táncolok, már igen. Ég és föld a kettő.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Furcsa, ahogy itt vagyunk a cellájában, egymás karjaiban és olyan dolgokról beszélgetünk mikről még soha azelőtt. Persze igaán alkalmunk se volt rá, mert nem engedtem a kísértésnek. Most mégis valami láthatatlan és megmagyarázhatatlan erő arra késztet, hogy megnyíljak előtte. Természetesen nem teljesen. Azzal leleplezném magam előtte és meztelennek érezném magam a ruhák ellenére is. Nem fogom megadni azt a lehetőséget, hogy teljesen belém lásson. Az, amit most mutatok felé csupán a részem egy apró szelete. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez is a jól kidolgozott tervem része. Miért ne tenném ezt? Könnyebb, mint beismerni a tényt, hogy elbuktam ezt a csatát és engedtem neki. Egy hatalmas hiba számomra mellyel nem tudok mit kezdeni. De úgy érzem ez nem azaz este, amikor bármit is kellene kezdenem vele, az ép eszemet már régen magam mögött hagytam. Kissé felhúzom a szemöldököm, mikor arról beszél, hogy utat kell engedni a vágynak.
- Mégis mire vágysz? - kissé oldalra döntöm a fejem úgy nézek rá ártatlan szemekkel. Van egy olyan sejtésem ugyanarra a dologra vágyunk, bár ezt sosem kötném az orrára. Az egy vitathatatlan tény, hogy jól érzem magam vele, mintha levedlettük volna az arrogancia, felsőbbrendűség bundáját és most végre önmagunkat adnánk. Az, hogy ennek hangot is adtam véletlen csúszik ki a számon és sziplán feltételes módban. Nem szokásom ilyenekről beszélni, főleg nem a hozzá hasonlók között. De vajon még mindig fogolynak tekintem? Könnyebb lenne azt mondani, hogy igen, ahogy azt is, hogy ez mind színjáték. De nem hazudhatok magamnak folyton, hiába ivódott belém az évek alatt. A testem nem képes rá, mintha nem lennék ura önnön fizikai valómnak. A vágyról alkotott véleményem teljes mértékig őszinte. Vágytam arra, hogy megöljem Jot az első alkalmat követően, így teret engedtem ennek. Vágytam arra, hogy megszerezzem mindazt, ami egykor az övé volt és így is lett. Most mire vágyom? Egy képtelen dologra, melynek a gondolata is bűn. Mégis engedek a kísértésnek, ami maga Alexej és hagyom hogy megpörgessen, majd visszatérve hozzá folytassuk a táncot. Ajkai súrolják a bőrömet, ahogy suttogva felteszi a kérdést.
- Talán - suttogom alig hallhatóan, lehet ki sem mondtam csak tátogni sikerült. Érintése olyan perzselő hatással van rám, hogy a szavaim is elakadnak. A jégkirálynő megszűnt létezni egyetlen pillanat erejéig és helyébe lépett a Nő, aki még csak most ébredezik. A feltételem egyszerű, mégis sokkal több veszélyt rejt magában, mint azt szeretném. Az elmém hűvös része nagyon jól tudja ezt, mégis valahogy sikerült olyan mélyre küldeni, hogy ne vegyek tudomást róla. A vacsora kezdetén csilingelő vészcsengők teljesen elhallgattak. Vigyora láttán csak megrázom a fejem, miközben ő óvatosan eltűri a hajam. Máskor ezért tőben levágtam volna a kezét, ám most ez meg sem fordul a fejemben.
- Maradok, ha az este további részében mi csak egy férfi és egy nő leszünk ezen a helyen. Mindenféle kötöttségek, hatalmi játszmák és hátsó szándékok nélkül. Tegyünk úgy, mintha ez egy randevú lenne két hétköznapi ember között. Te mesélj magadról, ahogy én is magamról. Engedjünk a vágynak - halkan beszélek, talán csak magamnak mondom ezen szavakat. Nincs semmilyen hátsó szándékom az előbb vázolt feltételemmel kapcsolatban, erről a kissé remegő hangom árulkodik a legjobban. Ez egy ingoványos terep számomra, amit még nem ismerek. Vajon bele bukok vagy nyerek? Hiába fektettem le a szabályokat magamnak, most rúgtam fel az összeset. Mégsem bánom, ahogy karjai körül ölelnek, rá emelem a pillantásom választ várva.
- Benne vagy? Most fogom elkövetni életem legnagyobb hibáját?

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Ha ma valaki reggel azt mondta volna, hogy este a szőke ciklonnal fogok kényelmesen vacsorázgatni a cellámban, talán még jól meg is vertem volna, amiért ilyen faszságokat beszél. De most komolyan. Megtalálta ugyan a legapróbb kiskaput a kívánságomban és kicselezett azzal, hogy berendezte nekem ide ezt a groteszk randi helyszínt, ugyanakkor mégis nagyon kedves tőle. Túl kedves a jégkirálynőhöz képest, amit folyamatosan el akar nekem játszani és akit dominánsabbá akar tenni akkor is, amikor épp a legfájóbb szavakat vágja hozzám. Ismerem már. Tudom, hogy ilyenkor a saját bizonytalanságát próbálja ellensúlyozni azzal, hogy aljaskodik velem. Ismerem, mert én is ezt a módszert használtam hosszú éveken át a bátyámnál vagy épp az apámnál is, csak én jó párszor kaptam érte cserébe nagyobbnál nagyobb pofonokat. Ő viszont nem kap tőlem mást, mint viszonzásul pár kedves szót vagy egy-két mosolyt a próbálkozása láttán.
Kemény és kegyetlen akar lenni, hogy valami félelem-szerűt préseljen ki belőlem, de itt dögöljek meg, ha a vágyon kívül képes vagyok bármi mást érezni a közelében -és ez kibaszottul sajnálatos. Azon kellene ügyködnöm, hogy kijussak innen. El kellene csavarnom a fejét, hogy végül a karjaimba omoljon és esetleg még egy jó éjszakát is kaphassak tőle, de úgy érzem, mintha őrült módjára hajtottam volna egy malomkereket, ami aztán felkapott és magával rántott. Most meg kibaszottul nem tudok szabadulni.
Azon kapom magam, hogy már a szájából furcsán hangzó cölibátus szóra is képes lennék begerjedni, mert bizony szívesen véget vetnék én ennek a kellemetlen időszaknak akár itt és most is.
-Nem vagyok állat, hogy az ösztöneim vezéreljenek, de igen. Néha utat kell engedni a vágynak...- halkul morgássá a hangom, miközben a szemem le sem veszem az arcáról és Isten lássa a lelkem, gondolatban már rég nem itt tartok. Szeretnék végre valami kéjesebbet varázsolni az arcára a pimaszságnál meg a pökhendiségnél és tudom, hogy Ő sem bánná. Csak próbál erősnek látszani, de ez már ott megbukott, amikor a kellemes vacsora után felkértem táncolni. Éreztem a változást a bőre illatán, amit most felém sugároz minden pólusából. A jeleket, hogy élvezi az érintésemet és a közelségemet, meg ezt az egész estét, ami kicsit Őt is és engem is kiragadhat a morbid hétköznapjainkból. Minden nő -köztük Ő is- vágyik az ilyen dolgokra, hogy egy férfi kitüntesse a figyelmével és minden férfi vágyik rá, hogy megtalálja azt a nőt, aki ezt megérdemli. Elenore megérdemli, ebben biztos vagyok, csak még rá kell jönnöm, hogy bele akarok-e ebbe bonyolódni vagy tényleg megerőltetem magam és küldetésként tekintek Rá.
-Azt mondanám, hogy büszkeséggel tölt el, ha ez valóban igaz.- mormogom lepillantva rá, hiszen ha valóban jól érzi magát velem és ezt még képes is az orromra kötni, az nagy szó. Már épp eléggé nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem szokása bármiféle érzelmet kimutatni vagy beszélni róla. Most mégis bevallja, hogy élvezi a társaságom -mintha nem lenne épp eléggé nyilvánvaló- de az is lehet, hogy az orromnál fogva próbál vezetni. Helyes. Én is épp azt teszem.
Ettől függetlenül őszinte érdeklődéssel és figyelemmel hallgatom a vágyról alkotott véleményét, ami egy pillanatra el is gondolkodtat, legalábbis addig, amíg megpörgetem, biztosan. Aztán magamhoz húzom, kezét a mellkasomhoz simítom és tovább ringatom a dallamra, amit olykor-olykor dúdolok, néha meg csak hagyom, hogy a képzeletünkben folytatódjon.
-És te meg akarod őket valósítani?- suttogom végül a halántékába ajkammal súrolva bőrét, beszippantva haja finom illatát és a kezem önkéntelenül is a hátára simít. Most épp olyan, amilyen egy igazi nő. Egy olyan nő, aki nem játsza a harcos amazont, hanem igenis, felvállalja, hogy szüksége van valakire. Valakire, aki biztonságot és védelmet ad neki én pedig ebben a pillanatban döbbenek rá, hogy ha úgy adódna a helyzet, megvédeném, mert most olyan törékenynek és kecsesnek tűnik, mint egy virágszál. Én meg lennék az az őrült, aki féltve őrizné a széltől is, nehogy eltörjön. Szó sincs itt arról, hogy gyengének tartanám, mert Róla aztán minden elmondható, csak ez nem. Arról van szó, hogy képes megengedni magának, hogy gyenge legyen és ez nagy különbség. Olyan, mint amikor én a húgomnak hajlandó vagyok elmondani, hogy mik a félelmeim.
-Örülnék, ha maradnál.- bólintok is egy aprót a válaszom mellé, majd hátrébb húzom a fejem annyira, hogy az arcára pillanthassak és elvigyorodok.-Halljam azt a feltételt, szépségem.- simítok ki az arcából egy kósza tincset, bár meg van rá az esély, hogy egy ilyen gyengéd érintéstől felébred a kábulatból és újra elkezdi nekem játszani a kemény csajt, de akkor tuti, hogy megfejelem az ezüst rácsokat. Szeretném, ha ez a pillanat még jó sokáig tartana, mert ez most sok mindent eldönthet számunkra.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Furcsa ez az este, bár sokkal jobban alakul, mint azt elsőre gondolni mertem volna. Érzékelhető a kettőnk között felpattanó apró szikrák, mik egyre erősebbé válnak. Ezekről nem akarok tudomást venni, mégis egyre jobban vonzz magához, mintha tényleg nem lenne holnap és mi csak hétköznapi emberek lennénk beosztottak és pozíciók nélkül. Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne az egész? Gondoljak arra, amit szeretnék és csiribú, csiribű máris ott van. Na persze, Hamupipőke ideje hazamenni éjfélt ütött az óra! Lenore, nem mehet el a maradék eszed! Érdekes módon nem vicceli el az egészet, pedig lenne rá lehetősége. Ez még jobb színben tüntetni fel, már ha lehet ilyesmi. Persze én sem vagyok rest és a kínálkozó alkalomkor próbálom felhúzni. A gyenge pontjába taposok a tűsarkúmmal, hogy aztán meg is forgassam benne egy kicsit. Egészen jól bírja a strapát, azt meg kell hagyni. Mosolya láttán egy cinkos féloldalasra húzódik a szám széle, mintha valami apró kis titkon osztoznánk mi ketten. Sosem gondoltam volna, hogy osztozni akarok bárkivel is a hatalmamon, persze ez alól kivétel Sol, de ő más kategóriába tartozik. Ha egy igazi, hús-vér férfi lenne mellettem, akkor vele szíves örömest osztoznék. Az a legnagyobb probléma, hogy a velem szemben ülő tökéletes mintapéldány lenne. A válasza bármennyire is lehangoló látszik rajta, hogy kényesen vigyáz arra, hogy ne magára utaljon ezzel.
Könnyedén vonom meg a vállam a kérdésére. Sosem érdekeltek igazán a farkasok, kivéve a mérgük, amit egyre jobban tudunk hasznosítani az üzlet érdekében. Ők falkába tömörülnek, kivéve egy-két magányos egyedet, akiknek nincs szükségük erre az erőre. Alexej is ilyen, annak ellenére, hogy hangoztatja ő is rendelkezik eggyel. Persze, hogy a húgára céloz, aki ki tudja meddig fog kizárólag az ő kis falkájába tartozni. Ha jók a számításaim, akkor hamarosan a mi köreinkben tudhatom Tim oldalán. A házasság szóba hozatala olyan kényes kérdéseket vet fel, mint a szeretet és a család iránti elkötelezettség. Ezek belőlem hiányoznak, hiszen inkább tarom őket gyengeségnek, mint egyfajta erőnek. Mindezek mellett nem vagyok rest kifejteni az álláspontom a témával kapcsolatban.
- Mindenkinek szüksége van egy-egy órára, hogy kiélhesse a vágyait. Csodálom, hogy még nem őrültél bele a cölibátusodba - vonok vállat, majd a második mondatnál kissé oldalra döntöm a fejem úgy nézek végig rajta elég látványosan. Nem tagadom szívesen segítenék a problémáján, de nem tehetem. Van egy határ, amit kénytelen vagyok meghúzni, így inkább csak ingerelem őt. Ki tudja, hátha ez nagyobb hatást vált ki belőle, mint az eddigi piszkálódásaim. A vacsora végeztével a desszertre terelődik a szó, amiből aztán egy kellemes tánc lesz. Testünk egymáshoz simul és elrévedten megadom magam a pillanatnak, melynek következtében kibukik belőlem egy teljesen őszinte kérdés. A válasza nyomán, bizsergés fut végig a testemen, ahogy meleg lehelete a nyakamat simogatja.
- Talán. Téged az, ha azt mondanám ez kölcsönös? - kérdezek vissza, kissé eltolva magamtól, hogy szemeibe nézzek. A dal és a farkas jelenléte együttesen ellazítja merev tagjaimat és átadom magam a jóleső érzésnek.  
- A vágy nem több illúziónál, mely oly távol áll a valóságtól, akár az álom. Aki a vágyainak él az elveszti a kapcsolatot a valósággal. Viszont, ha teret engedsz a vágyaidnak és megvalósítod őket, akkor azok elevenek lesznek, élővé válnak - suttogom alig hallhatóan, míg bele süppedek az érintésébe. Szavai hallatán elmosolyodom vele együtt és hagyom hadd pörgessen meg. Nem kell vezetnie anélkül is visszatértem volna hozzá, kissé meglep, hogy kettőnk közé húzza kezemet. Mégis valahol mérhetetlenül romantikus gesztusnak érzem. Ugyanakkor óhatatlanul kinyújtom ujjaimat, hogy hozzá érhessek kemény mellkasához, ezt követően a fejem is mellé teszem. Tényleg mintha valami csöpögős, rózsaszínszirupos romantikus filmben lennénk, amikor a főszereplők egymásra találnak. Az esetek nagy részében hányok az ilyesmitől, most mégis mérhetetlenül jól esik.
- Egy kicsit még maradhatok - suttogom felnézve rá, majd egy apró puszit nyomok a nyakára - De van egy feltételem - teszem hozzá kicsit hangosabban. Fájdalmas lépésre szánom magam és elhúzódok tőle, kezét is elengedem, hogy aztán kezeimet a nyakán pihentessem és a lehető legjobban hozzá simuljak.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Úgy tűnik, hogy az ajánlatom egészen elgondolkodtatja. Ezt már onnan tudni lehet, hogy visszakérdez, hiszen mi sem lehetne ékesebb bizonyítéka annak, hogy ízlelgeti ezt a dolgot? Ő maga is szeretné, látom rajta, de már megint akadályozzák azok a falak, melyeket ő maga húzott felé a világ ellen való védekezés céljából. Mostanra viszont szerintem vissza is üt a dolog, mert őt is elzárja a világtól, ezáltal pedig nem hiszem, hogy túlságosan élvezné az életet. Szerintem, már nagyon rég nem engedte el magát úgy igazán, vagy legalábbis nehezen tudom elképzelni, ahogy bort kortyolgatva heverészik valahol szelíd mosollyal az arcán, mert ez a maszk már teljesen ráragadt. Én pedig igyekszem levakarni, de nem olyan egyszerű, mint szeretném.
-Igen, pontosan erre gondoltam.- bólintok átható tekintettel, mert tudom, hogy most ezt semmiképp sem szabad elviccelnem. Érzem, hogy önmagával viaskodik és a saját kis szabályait mérlegeli, hogy mi fér még bele. Én legalábbis biztos, hogy fordÍtott helyzetben ezt tenném. Kínosan ügyelni próbálnék arra, hogy megmaradja a kemény kezű vezető és ne lágyuljak el semmi esetre sem, senki előtt. Nekem azonban ott van a húgom, aki láthatja néha a gyengédebb énemet, így én megengedtem magamnak olyan pillanatokat, amikor nem feltétlenül kell a szerepemben maradnom. Elenore-nak talán nincs is ilyen, hacsak nem lazít néha a bús képű lovag társaságában.
Most azonban ahelyett, hogy lazítana, inkább beletapos a gyengepontomba, mivel nagyon jól tudja, hogy hol található én pedig nem vagyok rest ezt viszonozni. Én is nagyon jól tudom, hogy Őt mivel lehet a legjobban bántani és élek is ezzel. Még akkor is, ha amúgy nem feltétlenül gondolom így vagy nem terveztem, hogy megsértsem.
-Csak annyira, mint én.- mosolyodok el bájosan, hiszen, ha ő lebukott a megszerzett vagyonnal meg a túlélésével, akkor én is. Pedig nagyon jól tudjuk mindketten, hogy egyikőnk sorsa sem azért alakult így, mert ezt terveztük volna. Persze, talán kecsegtetett a hatalom, de inkább azért történt ez így, mert így tudtunk életben maradni. Legalábbis, az én részemről ez az igazság, ő mégis újra és újra meg akar sérteni a ficsúros megjegyzésével.
-Hát az már rajtad múlik, hogy megfelelő személyt találj...- vonok vállat, mintha nem épp arra célozgatnék, hogy velem akár osztozhatna is, azonban attól tartok, hogy ez nagyon nehezére esne. Olyannyira beleélte már magát ebbe a főnök szerepbe, hogy talán képtelen lenne bárkire is egyenrangú félként tekinteni. Aztán ki tudja? Az is lehet, hogy jó csapat is lehetnénk. De mégis, mi a fenéért gondolkozok most ezen, mikor az eredeti célom az, hogy kijussak innen? Nem akarok én semmiféle hatalmon osztozni, főleg nem egy nőt a nyakamba. Főleg nem olyat, aki egy alvilági banda feje és olyan lekezelő, mint Elenore.
-Talán, a farkasoknak épp az a céljuk, hogy észrevétlenek maradjanak, nem gondolod? De végtére is, nekem teljesen mindegy. Nem közösködök egyikkel sem és nem tartozom egy falkába sem. Meg van a saját falkám, csak épp emberekből áll, nem vérszomjas fenevadakból.- vonok vállat, mert ez az egész politikai hajcihő engem cseppet sem izgat, amíg az üzlet virágzik. Aki felkeres, annak segítek a többi pedig nem érdekel. Úgy öldösik egymást halomra, ahogy akarják, de mondjuk ez biztosan megváltozna, ha valaki épp az én életemre törne csupán amiatt, mert vérfarkas lettem.
Minden esetre az a halkan kinyögött "bocs" azért jól esik. Legalább valamennyire próbál rám tekintettel lenni és ez már egy jó jel. Asszem legalábbis.
Fogalmam sincs, hogy kerül szóba a házasság dolog, de azért figyelmesen hallgatom a róla alkotott véleményét, mint ahogy az is megüti a fülemet, amikor kizárja a szerelmet és az egyéjszakás kalandokat is. Mi a fene?
-Tehát, akkor ezek szerint teljes cölibátusban élsz? Vagy azért van, akin néha kiélheted a vágyaidat?- pillantok mélyen a szemeibe és a vágy szót a lehető legerotikusabban mondom ki, már csak azért is, hogy láthassam a reakcióját. Egy gyönyörű nő. Ízig vérig az, még akkor is, ha próbál valami kemény Lara Croft-G.I.Jane kombót előadni. Neki is szüksége van bizonyos dolgokra és kétlem, hogy épp ő ne találna erre megfelelő személyt. Sőt. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy épp a kedvenc cimborája az ezzel megtisztelt személy. Néha igen jól érezni rajta a hulla szagát, ami valamiért borzasztóan felhergel és a fenevad a fejemben azt ecseteli, hogy mennyivel jobb lenne, ha a saját szagomat érezhetném minden porcikáján. Őrület, hogy ez a nyamvadt farkas mennyire idióta tud lenni, de biztos neki is meg vannak a maga vágyai.
Talán, épp ez a hülye farkas adja végül az ötletet arra, hogy felkérjem a nőt táncolni, na nem, mintha én nem élvezném piszkosul, ha hozzám simul formás teste. Ennek ellenére nem bunkózom el, nem kezdem el össze-vissza taperolgatni, csak kiélvezem a közelségét, közben pedig igyekszem az illatát minél mélyebben magamba szippantani és megjegyezni. Nagyon tetszik.
-Meglepne, ha azt mondanám, hogy igen?- mormogom nyaka finom bőrébe a választ és valójában még engem is meglep, hogy ezt teljesen őszintén gondolom. Azokban a pillanatokban, amikor sikerül kihámoznom a kemény dióhéjából, valóban kellemes társaság tud lenni. A bálon is ezt éreztem és talán most is kezdjük azt a hangulatot elérni, ahogy finoman hozzám simul, én pedig dúdolni kezdek, hogy legyen valami talp alá való.-Olyan nagy bűn lenne, ha ilyesmire vágynék? Hiszen gyönyörű nő vagyok, Elenore én pedig itt vagyok bezárva...- simítom kezeimet finoman le az oldalán egész a csípőjéig és egészen finoman meg is szorítom, hogy érezze a szavaim súlyát. A pokolba is! Igen. Vágyom rá. Többet akarok egy táncnál vagy egy csóknál, amit csak azért kapok, mert másoknak épp azt akarja mutatni.
- De beérem azzal is, ha csak itt maradsz még velem egy kicsit és táncolunk.- mosolyodok el, majd halkan tovább dúdolom a dalt és eltolom magamtól, hogy aztán megpörgessem lassan és visszatereljem magamhoz. Egyik kezem derekára csúsztatom, másikkal pedig elkapom a kacsóját és kettőnk közé húzom, hátha valami védőbástyát képez majd, mert még a végén eltűnik belőlem az úriember és azt teszem, amit a bennem tomboló vér sugall; megcsókolom és a falhoz passzírozom egész testemmel.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Fogalmam sincs, hogy az első pillanattól kezdve ilyen nagy hatással volt rám vagy csak fokozatosan alakult ki. Mindenesetre ez az egész bárminek mondható csak nem normálisnak. Szeretném azt hinni, hogy más körülmények között is létre jött volna ez az erős kémia és nem csak annak köszönhető, hogy egészen eddig egy cella választott el minket egymástól. Nem lehetek ennyire beteg, hogy Lima-szindrómám is van egyből...  A mosolya édes, amit bármikor eltudnék nézni. Egy másik világban legalábbis így lenne, de ebben az elcseszettben okosnak kell lennem. Nem dőlhetek be az apró gesztusainak, bármennyire is jól esik a női önérzetemnek.
- Szóval most ebben a cellában tegyünk úgy mintha csak egy nő és egy férfi lennénk, akik jól érzik magukat egymás társaságában? - kissé oldalra döntöm a fejem, apró őszinte mosollyal keretezve. Bárcsak Néha tényleg nagyszerű lenne nem foglalkozni a külvilággal és egyszerű nővé válni egy hozzá hasonló férfi társaságában. Megfeledkezni a múltról, jelenről és jövőről egyaránt. A rövid, megmásíthatatlan pillanatnak éli mely egyszer van egy életben. Akár a szitakötők násza, ahogy a víz felett repkednek, szárnyaik ezer színben pompáznak, ahogy egymásra találnak a párok, hogy aztán a következőben szerte fosszon az egész. Nem, nem hihetek a mesékben. Ebből ideje korán kinőttem és megtanultam, hogy minden tündérszép történet igazából egy rémmese, ami közelebb áll a valósághoz, mint bármi más. Éppen ezért valahol féltékeny vagyok a húgára, akinek több jutott osztályrészül, mint nekem. Ugyanakkor kiérzem mondandójából azt a fajta védelmezői ösztönt, amit egyedül Solnál tapasztaltam eddig. Persze Alexej nem tudhatja azt, hogy a drága kicsi Svetát se kell félteni, ahogy megmenteni sem. Ő nagyon jól tudja mit, miért és mikor tesz. Kutya módjára rágjuk a csontot, miről régen elfogyott azaz apró húscafat, legalábbis így indulunk neki a témának. Újfent apuci kicsi fiának hívom, holott tisztában vagyok az igazsággal. Kíváncsiságból teszem. Reakciója többet mondd minden szónál, ugyanakkor a riposztra ne voltam felkészülve eléggé. Fél másodperces szünet áll be közénk, mely túlságosan soknak bizonyul ebben a kényes témában. Ezt követően üresség tükröződik vissza arcomról, hogy aztán halványan elmosolyodjak.
- Most lebuktam? - teszem fel a kérdést miközben az evőeszközzel játszom. Hadd higgye csak azt, hogy telibe trafálta és minden úgy van, ahogy gondolja. Jo említésével elvetette a sulykot, aminek köszönhetően a kezemben lévő villával kaparnám ki a szemet. Mégsem teszem, szimplán hagyom, hogy egy pillanat erejéig a képzeletem játsszon velem. Ez megnyugtatja feszült idegeimet és nem fogom meggondolatlan lépésekre szánni magam. Még nem lehet.
- Attól függ kivel kellene osztoznom - elhintem előtte a mézesmadzagot, mintha csak a megfelelő személyre várnék, akivel osztozhatok. Persze ezen téma kapcsán előkerül Sol neve is azaz a személye és az ő legújabb érzései. Mégis minek tagadjam a nyilvánvalót? Féltékeny volt, amit a fejéhez is vágtam aznap többször.
- Senki se figyelt ránk aznap este. A koalíció csak magával foglalkozott, ahogy a drága polgármester is. Míg a boszorkányok valami sokkalta nagyobbra készültek a háttérben. A farkasok pedig senkit se érdekelnek - vonok vállat könnyedén, aztán egy cinkos mosollyal hozzá fűzöm - Bocs - nem szoktam ilyet tenni, de a szavaim korrigálásra szorulnak. Mindketten tudjuk, hogy volt a teremben legalább két lény, akit nagyon is érdekelt egy bizonyos farkas. Ezt követően elnevetem magam, hogy aztán egyből meg is rázzam a fejem.
- Ahogy már említettem nem vagyok házasulandós fajta. A szerelem pedig egy elcsépelt dolog, aminek semmi értelme sincs. Mindezek ellenére nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve -  magyarázatom egyértelmű, mégis nyitva hagyom előtte az ajtót. Magam se tudom miért, de vele szívesen megszegném a lefektetett szabályaimat. Egyetlen estéről lenne szó. Ő és én ebben a cellában, mindenféle körülmény nélkül. Hmm, szép is lenne. De, hé Csipkerózsika! Ideje felébredni az ábrándozásból! A családod bármikor elárulhat, ahogy az embereid is, akiket megfizetsz. Viszont az én alkalmazottaim nem ilyenek. Mindegyiket a mocsokból emeltem fel, sokakat láttam az utcán koldulni, míg másik velem egy helyen kezdték. A közösnek mondható múlt az, ami összeköt ezekkel az emberekkel. Éppen ezért sosem árulnának el, akik megtették... Azok már nem léteznek! Kivéve egy, akinek a legrosszabb sorsot szánom. Nincs kedvem tovább firtatni ezt a témát, amúgy sem akarok, hogy a kelleténél többet tudjon rólam. A desszert említése egy másik témát vet fel, melyet az előnyömre kovácsolhatok. Aprót bólintok a dúdolás felvetésére, majd készségesen elfogadom a felkínált kezét. Egészen kellemes ez az egész, már-már romantikusnak mondható. Morgása felhívás keringőre, ahogy meleg lehelte súrolja a bőrömet egyből kiráz a hideg. Elszoktam már az ehhez hasonló dolgoktól. Apró mosoly bujkál a szám szélén, miközben derekamon tartott tenyere égeti a bőrömet. Egyből felismerem az általa dúdolt dalt, kissé meglepődök, de nem adok neki hangot.
- Velem jól érzed magad? - csúszik ki a kérdés ajkaim közül pár perc késéssel - Vagy csak próbálsz elcsábítani hátha többet kaphatsz egy táncnál? - vágytól reszelős hangom suttogom a fülébe. A szabadsága kulcsa az én kezemben van, amiért oly érősen harcol. Vajon tényleg ez lenne minden vágya? Hagyom magam hadd pörgessen meg, hogy aztán visszatérve hozzá a karjaiba simuljak. Egyik kezem immár a tarkóján pihentetem, míg a másik még mindig az övét fogja. Ujjaink összekulcsolódnak mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ebben a pillanatban ő egy egyszerű férfi, én pedig egy egyszerű nő. A külvilág megszűnt létezni körülöttünk.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

A "bók" szó hallatán féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon, hiszen alapból valami ilyesminek szántam mindazt, amit mondtam. Na jó, kicsit talán túlzásba viszem a hízelgést, de azért szeretném, ha tudná, hogy díjazom az erőfeszítéseit. Nem igazán képzeltem olyasfajta nőnek, aki a konyhában tevékenykedik, miközben kiadja a parancsot, hogy vágják el valakinek a torkát. Valahogy ez a kettő nem igazán áll össze, de ezek szerint, neki ez is megy. Le a kalappal. De tényleg.
-Ebben a cellában most, távol a külvilágtól, szerintem csak egy nő és egy férfi vagyunk, akik jól érzik magukat egymás társaságában. A többivel ráér akkor foglalkozni, amikor számít, nem gondolod?- vonok vállat hamiskás mosollyal az arcomon, de valóban így látom, hogy jelenleg ebben a koszos kis cellában nem igazán számít, hogy ő egy bűnszervezet -igen csinos- feje, míg én illegális holmikkal sheftelek. Ez most itt valahogy nem igazán számít, mert végre nem a pökhendi kis főnökasszony ücsörög itt velem, hanem egy fiatal és csinos nő, akit talán még esélyem is lenne elcsábítani a szabadulásom érdekében. EZ lenne a terv, ugyebár.
Az, hogy a húgomról beszélek, talán gyengeség az ő szempontjából, sőt. Talán, direkt azért csinálom, hogy azt gondolja, hogy egy kis érzelmes fazon vagyok, de ez egyben egy jelzés is, ami azt óhajtja mutatni mindenkinek, hogy aki a húgommal packázik, annak kitépem a beleit, a nyaka köré tekerem és felakasztom egy fára. Jobb, ha ezzel a nő is tisztában van, hogy bármilyen messzire képes vagyok elmenni, ha Svetáról van szó. Csak, a mihez tartás végett, még mielőtt kiötlene valami baromságot, ami miatt meg kellene romlania a köztünk burjánzó viszonynak. Engem be lehet zárni, össze lehet verni, lehet ezüsttel kínozni, de a húgomat nem.
Végül, csak bólintok egyet a megmentős megjegyzésére és tovább is evickélek a témában. Nem pont a húgomról akarok beszélgetni most, amikor azon ügyködök, hogy minél jobban elcsábítsam a szöszit. A magam szórakoztatására és a szabadulásom érdekében is, természetesen, mégis olyan témákat boncolgatunk, amelyek ezt kicsit sem segítik elő. Sőt. Az apuci elkényeztett kisfia hallatán még képes is lennék felhúzni magam, de tudom jól, hogy csak feszegeti a határokat. Kíváncsi, hogy mivel tud a bőröm alá férkőzni, ezt viszont nem hagyom neki, így csak magamra aggatok egy kiismerheteten mosolyt és rábámulok.
-Mondja ezt a nő, aki megszerezte apuci játékbirodalmát és megpróbál a nagyok közt életben maradni. Te képes lennél osztozni a hatalmon?- tudom, ezzel most lehet kihúzom a gyufát, de úgy ahogy ő is, én is szeretném látni, hogy mivel lehet kibillenteni a kis jégkirálynő szerepéből, már pedig annak az állatnak az említése biztos vagyok benne, hogy ezt eredményezi. Ettől függetlenül a válasz a kérdésemre szerintem "nem". A vámpírt sem tekinti egyenjogú partereként, mert akkor nem lett volna vele olyan lekezelő a bálon. Akármennyire is a társa, akkor is alattvalóként tekint rá, pedig az a pasas tagnak tűnik a kis csapatában. Na meg, fülig szerelmes a méhkirálynőbe, vagy legalábbis baromira féltékeny, ha valaki más a nő közelébe megy. Ejj ejj. Zűr a paradicsomban.
-Ha tagadnád is tudnám, hogy ez az igazság. Szerintem mindenki látta, aki figyelt is egy pillanatig ránk.- mosolyodok el, hiszen a zöld szemű szörnyeteg nem egy ritka jelenség és mindenki tisztában van vele, hogy miféle dolgokat hoz ki az emberből. Arrogancia, keserűség, nemtörődömség és társai. A társa épp így viselkedett, nem beszélve arról, hogy én lettem az elsőszámú célpontja, ha kedve szottyanna egy kis gerinctördeléshez. Ettől függetlenül azonban nem tágítok a tervemtől: a nőt a lehető leginkább el kell csábítsam, ami mellett azt sem bánom, ha egy kellemes pásztoróra is összejön. Olyan nagy dolog lenne ez?
-Ugyan már. Jól éreznénk magunkat egy kicsit és ennyi. Nem kell rögtön nagy szerelemre meg házasságra gondolni.- vigyorodok el, de tudom, hogy nem fogja ő olyan könnyen odaadni magát. De nem ám. Már csak azért se, hiszen akkor nekem lenne igazam, amibe ő belebetegedne. Lerí róla, hogy úgy általánosságban imádja, ha minden a tervei szerint alakul, csak épp nem kalkulálta bele, hogy ő is rám van gerjedve. Nem is kicsit. Érezni rajta minden kibaszott pillanatban, amit együtt töltünk. Szinte ordítja nekem a teste, hogy "gyere és érints meg végre".
-Ugyan. Én vagyok a legjobb példa arra, hogy még a családod is ellened fordulhat. Akkor mit várjon az ember olyanoktól, akik pénzért hűségesek?- legyintek egyet nemtörődöm ábrázattal, hiszen a hűség manapság olyasmi, amit meg lehet fizetni. Bármikor alakulhat úgy a helyzet, hogy a túlélés érdekében vagy épp a pénz miatt eltűnik az a hűség, mintha sose lett volna. Leszámítva a Will nevű fazont. Azt hiszem, ő a végsőkig kitartana Elenore mellett.
Végül inkább a desszertre terelem a témát, mert unom az üzleti dolgokat meg ezt a farokméregetést, ami köztünk zajlik. Az álca, amit magára aggat folyamatosan, számomra felesleges. Akkor is egy hús-vér nő ücsörög velem szemben, aki a megjátszott ridegség ellenére igenis képes érzelmeket produkálni. Hiszen, ha tud dölyfös és dühös lenni, akkor van ott más is. Szóval a tervem az innentől kezdve, hogy ezt a randit végre olyan mederbe terelgessem, ami számomra kedvező.
-Zene nem is kell de, ha ragaszkodsz hozzá, majd dúdolok.- mosolyodok el, ahogy elfogadja felé nyújtott kezemet és egyben meg is válaszolom, mit szeretnék desszertnek. Ha már a közelembe kerülhet és megérinthetem, onnantól sokkal nehezebb neki is ellenállnia. Könnyen pattog nekem a szemközti székről, de így...
-Nos, mivel nagy rá az esély, hogy élve nem jutok ki innen vagy, ha igen, akkor sem haza, szeretném még egy kicsit jól érezni magam. Talán, olyan kellemetlen a közelemben lenni?- mormogom szőke tincseibe, miközben finoman magamhoz húzom, kezem a derekára csúsztatom -oda ahova illik, semmiképp sem akarok tapló lenni- és lassan mozogni kezdek valami dallamra. Aztán franc se tudja, miért épp ezt a dalt, de dúdolni kezdem halkan, hogy aztán belefeledkezve a nő illatába lassan ringatózzak vele.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Hazudni bűn, mégis az életem nagy részét hazugságban töltöttem. Olyan sűrűn hazudok, hogy már a lényemmé vált az egész, mintha eggyé váltunk volna mi ketten. Egy maszkot hordok mely eggyé vált az arcommal. Nagyon ritka, hogy levessem, legfőképpen Sol előtt vagyok hajlandó önmagam adni. Mégis egyre többször veszem észre, hogy a farkas jelenlétében lazul a maszkom, apró repedések keletkeznek rajta, melyeknek nem szabadna ott lenniük.  Látom a mosolyát, mit nagyon jól ismerek, hiszen én magam is sokszor teszem. Tudja, hogy hazudok, ami még idegesebbé tesz. Nem kellene tudnia, hogy füllentek. Rám kacsint mire egyből megrázom a fejem jelezve felé, hogy felejtse el, ugyanakkor a sötét lelkem mélyén örülnék még egy ilyen kis találkának vele. Tudni akarom, hogy mi a véleménye a mai kis találkozónkról, ő mégis miként definiálná. Aprót biccentek köszönetem jeleként, ami a vacsorát illeti.
- A végén még ezt egy bóknak veszem Mr. Tarasov - mosolygok, míg farkasszemet nézünk egymással, közben fokozatosan lágyul el a pillantásom. Francba Lenore! Fókuszálj jobban! Apró mosoly bujkál a szám szélén, ahogy lehajtom a  fejem.
- Lehetne randi, ha mi ketten mások lennénk, mint akik vagyunk - válaszolom tömören, talán kissé fagyosan. Ugyanakkor remélem, hogy ellenkezni fog. Talán nekünk elcseszetteknek is jár egy kis boldogság. Az édesanyja említése pozitívan hat rám, mintha kicsit megnyílna nekem. Kezd mélyülni a mi kis kapcsolatunk vagy minek nevezzem ezt, ami van köztünk. Sosem szerettem a kapcsolatok szót, mert az túl definiálja azt, ami két ember vagy lény között létre jöhet. Fagyos hangja nem lep meg, tudom milyen ember volt az apja. Túlságosan sokat lehetett hallani Jurij Tarasov módszereiről, melyektől a hányinger kerülgetett.
- Legalább a húgodat megtudtad menteni - kezem óvatosan az övére helyezem, kissé megszorítom, majd abban a pillanatban el is engedem. Egy kis együttérzést akarok felé mutatni, mely félig színjáték, míg másrészről komolyan gondoltam. Sveta hálás lehet a bátyjának,a miért a végsőkig küzdött érte és megvédte a pokoltól, amit senkinek se kívánok. Talán ha mellettem is lett volna egy ilyen illető, akkor nem jutok arra a sorsra, ami osztályrészemül jutott. Éppen ezért lett belőlem azaz erős nő, akivel szemben ülhet ő.
- Lehetséges. Ugyanakkor nem adtál választ a kérdésemre, szóval nem lehet eldönteni, hogy tényleg egy úriember rejtőzik a bunda mögött vagy apuci elkényeztetett kisfia - vágok vissza egyből ajkamon egy sunyi vigyorral. Semmi se kerüli el a figyelmem, ugyanakkor az első találkozásunk óta erős vélemény alakult ki róla. Tudom, hogy nem ő volt a nagy Tarasov dinasztia következő kijelölt vezetője, hanem a fekete bárány, akit gyűlölt az apja. Aprót bólintok, hogy jelezzem egyetértésem. Nem fogalmazott egyértelműen, hiába magasztalja a húgát teljesen jogosan.
Ahogy elnevetem magam  úgy bámul, mint aki még sosem látott nőt. egyre jobban haladok a célom felé, melyről egyetlen apró pillanatra elfeledkeztem. Egy újabb hazugság. Magamnak is hazudok, mióta őt megismertem. Nem akarom bevallani a nyilvánvalót, hogy vonzódom hozzá. Egyértelmű, hogy szavaival zavarba akar hozni, mégis állom a tekintetét és a szavait is. A nekrofilia egy olyan dolog, amit bármelyik undorító féregből kinéznék, akikkel üzletelnem kellett, sőt sajnos ismerek is olyat. Ugyanakkor egyértelmű, hogy ezzel arra akart célozni, hogy szívesen megfektetne. Ó drágaságom ahhoz még teperned kell egy kicsit. Könnyedén megrázom a fejem értekezését hallva Solról, majd halványan elmosolyodom.
- Gondolj, amit akarsz az igazságtól a lehető legmesszebb állsz - kissé felhúzom az orrom, újra hűvössé válok, amit megolvaszt közeledésével - Mondhatnám, hogy tévedsz, de a bálon eléggé erős jelét adta az ellenkezőjének, így nincs mit tagadnom - emelem fel kezeimet megadóan, majd vállat vonok könnyedén. Igen, Sol féltékeny és ezt mindenki tudja, mégsem tudok vele mit kezdeni. A bál óta közénk állt egy láthatatlan fal és azóta még kevésbé értem a gondolatait. örülök, hogy felemlegette a vámpírom érzelmi állapotát? nem! Mérges vagyok rá? Eléggé, mégis meglágyítja a mérgemet azzal, ahogy az álnevemet mondja ki. Miért van rám ilyen nagy hatással. Az őrületbe kerget. Dühös vagyok, de nem is rá igazán, hanem magamra.
- Álmodozz csak - vágok vissza foghegyről, ami azt mutatja újra bezárkóztam és fúriává vedlettem. Pedig csak a harag szól belőlem. Mégis a legjobban szívem árul el, ahogy hevesebb ütemre vált mozdulatai nyomán. Ha más felállásban lennénk már régen rá vetettem volna magam, hogy csillapodjon a vágy, de így inkább távolságot tartok. A család nem szerepel a jövőbeli terveim között. Nem tehetem meg, hogy gyenge pontokkal szolgáljak az ellenségeimnek. Pedig a legnagyobb ellenségem ismeri az összes gyengeségem. Szóval könnyebb, ha csak alkalmazottaim vannak, akiknek parancsolok.
- Így is vannak mellettem olyanok, akikre számíthatok. Az embereim végtelenül hűségesek. Ugyanakkor sosem tekinteném őket a családomnak. ők alkalmazottak, ahogy Will is - direkt emelem ki Solt és az ő bálon használt álnevét. Nem most jöttem le a falvédőről, nem fogom hagyni, hogy fogást találjon rajtam a farkas. Persze az tény, hogy a végsőkig elmennék a vámpíromért, hiszen az átváltozása után felkoncoltam azt a nyomorult besúgót, aki miatt majdnem életét vesztette. Azóta vesztettem el az egyetlen igazi barátom. De ez most nem számít, itt az ideje a tetteknek. Éppen ezért válok megint mézes-mázossá, mintha minden vágyát teljesíteni akarnám. Lehet, hogy az ő vágyai és az enyémek egyeznek egymással? Ahogy feláll a székről megmerevedek, készen arra, hogy ha kell akkor elő kapom a combtartómból az ezüst késem.
- Attól függ mit takar a desszert? - rebegem akár egy kismadár válaszként a morgására, amit a fülembe suttog. Én érzem úgy, hogy majd szét robban a szexuális feszültségtől vagy az enyém ilyen erős? Mosolyogva felém tartja a kezét egy táncért, amit készségesen elfogadnék, de habozok egyetlen perc erejéig.
- hiszen zene sincs - válaszolok, ugyanakkor miért is ne alapon elfogadom a felém nyújtott kezét és kissé felhúzva a ruhám és ezzel persze több szabad teret engedve a látványnak felkelek.
- Mégis mire megy ki a játék Mr. Tarasov? - teszem fel a kérdést miközben egyik kezem a vállára simítom, míg a másikat a kezében pihentetem. hagyom hadd vezessen a táncban, ahogy illik.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Szavai hallatán megjelenik arcomon az a féloldalas mosoly, amit akkor szoktam villantani, mikor teljesen nyilvánvaló számomra, hogy a másik hazudik. Elenore is hazudik, már csak azért is, mert az imént még sejtelmes választ adott, amiből érezhető volt, hogy nem bánná, ha lenne még ilyen kis titkos randink. Bevallom, nekem sem lenne ellenemre, mert most, hogy kettesben vagyunk és tudjuk, hogy nem liheg a nyakába a kis előítéletes cimborája, valahogy ő is nyugodtabb. Nyíltnak és őszintének mondjuk semmiképp sem nevezném, de legalább nem aggodalmaskodik azon, hogy mikor jelenik meg a barátja... vagy mije.
-Jó, hát nem pont ugyanilyen lesz. Akkor majd kitalálunk valami mást.- kacsintok rá szemtelen mosollyal az arcomon, majd amikor azt kéri, hogy fogalmazzam meg én, mi is ez a kis találkozó, egy pillanatra látványosan elgondolkodom, végül úgy döntök, hogy hangot is adok a gondolatmenetemnek.-Nos, van itt ínycsiklandó vacsora ugye. Aztán itt vagy te, aki csodálatosan néz ki ma este is ebben a csinos ruhában-pillantok rá hosszan, de most nem a melleit vagy a csípőjét stírölöm, mint máskor, hanem a szemét figyelem rezzenéstelen tekintettel--Kettesben fogyasztjuk el a vacsorát és bár nem egy Michelin csillagos étteremben ülünk, ettől függetlenül maga a hangulat elég... romantikus. Szerintem ez egy randi.- vonok vállat végül  mosolyogva, de minden érzékem azt figyeli, hogy Ő mit fog erre reagálni. Tudom, hogy tetszem neki, mert a teste elárulja, akármennyire is próbál magán uralkodni. A kitáguló pupillái és a heves szívdobogása, amit minden alkalommal látok és hallok, amikor végig nyalok alsó ajkamon vagy flörtölök vele, mindenképpen azt jelzik számomra, hogy tetszik neki. Nem beszélve a szinte kitapintható vonzalomról, ami köztünk feszül. Biztos elképzelte már párszor, hogy milyen lenne, ha velem töltene egy éjszakát, mert én bizony nem egyszer láttam már magam előtt.
-Remek nő akkor lett volna, ha messziről elkerüli Tarasovot.- közöm fagyos hanggal, ahogy eszembe jut, hogy miként tette őt tönkre az apám, mert képtelen volt elviselni, ha egy érző lény került a közelébe. Jurij egy szörnyeteg volt, nem kétséges és azon ügyködött mióta megszülettünk a testvéreimmel, hogy minket is azzá formáljon. El is hessegetem inkább a családommal kapcsolatos gondolataimat, mert most Nore-ra kell koncentrálnom és legfőképp nem a lelki bajaimma foglalkozni, hanem elcsábítani. Amúgy sem akarok túl sok mindent megosztani vele a családomról. Úgyis elkönyvelte már, hogy egy elkényeztetett ficsúr vagyok. Gondolja csak ezt, ha így jobb neki.
-Nahát, úgy látom megleptelek.- nevetem el magam, miközben karba tett kezekkel hátrébb dőlök a székemen, ahogy a partnerség és egyéb dolgok kerülnek szóba. -Látod, édesem, ezért nem szabad már előre elkönyvelni valakit valaminek. Fogalmad sincs róla, hogy milyen ember... vagyis vérfarkas vagyok.- csóválom a fejem mosolyogva, mert valahogy sejtettem, hogy azt gondolja, valami hímsoviniszta szar vagyok, amilyen az apám volt. Nos, nem.-A húgomat se tartom egy gyenge nőcskének és tisztában vagyok vele, hogy egy nő is tud határozottan irányítani egy üzletet. A példa legalábbis ezt mutatja.- vonok vállat, hiszen nem egy ilyen személlyel találkoztam már az ügyleteim során. Hiába szeretjük gyengébbik nem-ként emlegetni őket, én már réges régen rájöttem, hogy sokkal erősebbek, mint mi. Mondjuk ezt hangosan biztos nem mondanám ki soha, de magamban azért elismerem. Az apámnak talán az volt mindig is a legnagyobb hibája, hogy alábecsülte a nőket vagy azokat, akik nem voltak akkora drabális állatok, mint ő vagy a fiai, pedig ez nem így működik.
Csilingelő nevetése hallatán én is elmosolyodok és hosszan rábámulok újfent. Sokkal gyönyörűbb így, mint amikor próbál fagyos jégkirálynő lenni, de ezt nem teszem szóvá, mert biztos vagyok benne, hogy rögtön újra begubózna. Végre kezd kicsit felengedni... azt hiszem.
-Nem, hacsak ki nem derülne, hogy titokban nekrofil vagyok...- nevetem el magam nem rejtve véka alá, hogy mire is mennék vele legszívesebben, mert feltett szándékom zavarba hozni. Miért is titkolnám, hogy vonzó számomra és legszívesebben akár itt és most neki esnék? Annak ellenére, hogy a fogvatartóm, baromira izgató nő számomra és, ha más helyzetben találkoztunk volna, talán ugyanígy azon ügyködnék, hogy elcsavarjam a fejét. Kíváncsi vagyok, hogy az ágyban is ilyen jégkirálynő-e de, ha tippelnem kellene azt mondanám, hogy egyáltalán nem.
-Nem arra a félelemre gondoltam, amiről te beszélsz. Te attól félsz, hogy gyengének tartana, ha azt látná, hogy most itt ücsörögsz és velem vacsorázol. A véleményétől félsz, édesem, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy főleg előtte akarsz erősnek és érzéketlennek mutatkozni. Pedig, valójában senki sem tud érzéketlen lenni. Egyszerűen lehetetlen, még egy olyan vérszívónak is, mint ő.- közlöm rezzenéstelen arccal a véleményemet, majd kicsit előrébb hajolok és pillantásom a nőébe fúrom.-Sőt, talán a barátod az, aki leginkább képtelen érzéketlen lenni, hiszen nyilvánvaló, hogy féltékeny rám. Ha erről tudna, még inkább az lenne és ezt te is tudod. Ezért szervezted ezt meg így. Vagy tévedek, Elenore?- kérdezem, nevét pedig úgy ejtem ki, mintha a világ legédesebb szava lenne, mert van egy olyan érzésem, hogy ennyi lágyítás kell mindazok mellé, amit mondtam, mert gyanús, hogy ezen most felhúzza majd csinos kis orrát. Pedig, ez az egész teljesen egyértelmű. Fél attól a pasastól, mert erősnek akar előtte mutatkozni, bármi legyen is az ára.
-Folyamatosan a desszertért küzdök, édesem, amióta csak megláttalak.- nyalom meg finoman alsó ajkamat, kíváncsian várva a reakcióját, mert valóban feltett szándékom, hogy ma talán egy kicsit más irányba tereljük a  mi kis... barátságunkat. Meg kell őt nyernem magamnak, még akkor is, ha ez veszélyes játék. Az kellene még a hülye fejemnek, ha szerelembe esnék, amire még nem igazán volt példa. Annyira sose ment még el az eszem és remélem, hogy most is számíthatok erre.
-Tartsd meg. Jól áll.- válaszolom halkan a gyűrűs kérdésére, majd figyelmesen hallgatom a családdal kapcsolatos véleményét, hogy aztán elgondolkodva ismét hátra dőljek a székemen.
-Ezzel nem értek egyet. Az is család bizonyos értelemben, amid most van és szerintem sokkal erősebb az ember, ha olyanok állnak mellette, akikre számíthat, mint egyedül. Persze, gyengepontja is több lesz ezáltal, de erősebb is lesz.- jegyzem meg félvállról, mert tudom jól, hogy ettől még nem fog megváltozni ez a nézete, de talán meglátja, hogy most is egy családdal éldegél. Ha más nem is számít annak, a vámpír biztosan. Láttam rajtuk, hogy olyanok, mintha testvérek lennének... testvérek, akik néha egymásra gerjednek, mert ez is tök nyilvánvaló. Azt hiszem, még ők se tudják igazán, hogy mit jelentenek egymásnak.
-Ja, hát ketrecben sem illik tartani bárkit is, szóval egálban vagyunk.- kuncogok, majd a kérdése hallatán újfent rábámulok cseppet sem rejtve el a szemeimben izzó vágyat, majd lassan felállok a székemről és odasétálok az ő feléhez, hogy aztán két kezemen megtámaszkodva előtte, lehajoljak hozzá. -Ha elmondanám, meg is kapnám azt a desszertet?- mormogom halkan, miközben visszaegyenesedek és felé tartom a kezem. Az egész cellát elárassza finom illata, ami leginkább egy vihar utáni nyári estére emlékeztet, de így, hogy  közelebb merészkedtem hozzá, még intenzívebb az egész. Fogalma sincs róla, hogy miként hat az érzékeimre.-Mondjuk táncolhatnánk egyet, desszert gyanánt...- mosolyodok el kezemet még mindig felé tartva, kíváncsian várva, hogy felképel-e majd vagy beleegyezik. Mondjuk van egy tippem, hogy melyik verzió lesz, de inkább kivárom.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Mindennek az a csók az oka, ami elindította ezt a lavinát, amit képtelen vagyok megállítani. S ha eléggé őszinte lennék magamhoz akkor képes lennék bevallani, hogy nem is akarom. De könnyebb tagadásban élni, mint elfogadni a nyilvánvalót. Az igazság túlságosan félelmetes, ami felborítja az egész eddigi életem. Nem gyengülhetek el, mégis az ő közelsége mindig ezt váltja ki belőlem. A kérdése hallatán még erősebben zakatol a szívem, ha eddig nem hallotta, most biztosan lebuktam. Arcom mégsem mutat semmit, mindössze egy apró félmosolyt engedek felé.
- Ne legyél ilyen nagyra magadtól. Többet ilyen nem lesz - mutatok körbe ujjammal, jelezve, hogy még egyszer biztos nem fogom így berendezni a lakosztályát. Ugyanakkor kikerülöm a kérdést és túlságosan kétértelműen fogalmazok, mintha lehetne szó még egy vacsoráról...más körülmények között. Kezdek a saját csapdámba esni, aminek nem lesz jó vége. Mégis miért vállaltam ezt az egészet? Valahol igaza van Solnak és régen túl kellett volna adnom a farkason, de többet ér itt ebben a cellában, mint egy féreg karai között. Ha jól keverem a kártyáimat még kisajtolhatok belőle ezt-azt. De vajon tényleg csak erre kell? Következő kérdése hallatán unottan vállat vonok, majd belemegyek a kis játékba és jobban előre dőlök, hogy könnyebben megcsodálhassa idomaimat.
- Ha annyira számít, akkor mondd meg te - ejtem ki könnyedén a szavakat, melyek sokkal többet rejtenek magukban. Játszadozom vele, ezt a vak is láthatja. Talán számára csak egyszerű flörtnek tűnik, míg én próbálok hű maradni a tervemhez, ami egyre nehezebben megy, hála a fürkésző tekintetének. A kis csipkelődésem átmegy valami olyasmibe, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Mégis jól esik, hogy közelebb enged magához, ezt egy fél sikernek könyvelhetem el mindenképp.
- Biztos remek nő lehetett és valószínű jobban főzött nálam - mosolyom őszinte, miközben a tányért kezdem fixírozni. Vajon milyen lehet szerető családban felnőni? Együtt eltölteni egy meghitt vacsorát? Ha nagyon megerőltetnem találnék pár ilyen emléket a gyerekkoromból, de ezeket mind beszennyezte az a mocsok, ami pár évvel később az én személyes poklom lett. Nem, most nem gondolhatok erre. Nem szabad hagynom, hogy fájjon. Túl kell jutnom ezen, hogy erőt meríthessek belőle.
- Képes lennélnmindenben partnerként tekinteni rám? Az üzletben is? - a kérdés őszintén bukik ki belőlem, az arcomra van írva a teljes meglepődöttség. Persze azt tudom, hogy nem kezeli a nőket egy használati eszközként, ahogy nem is eldobhatók számára. Ez már az első beszélgetésünkkor kiderült, amikor beszámolt arról miként intézte el a húga vőlegényét. Svetának óriási mázlija volt, hogy éppen Alex a bátyja, amivel nagyon is tisztában van a szőkeség. Ők ketten éppen olyanok, mint Sol és én. Mindent megtesznek egymásért a végsőkig, bármi történjen. Elnevetem magam, őszintén és önfeledten. Egyetlen ember hallotta ezt a nevetést a hosszú évek alatt, azaz most már ketten vannak.
- Lehetséges - sunyi mosolyt villantok felé miközben elfogyasztom az ételt. Tényleg nem sikerült olyan rosszul.
- Holtan kevésbé venném hasznod, mint élve. Te se mennél sokra az én hullámmal. Vagy tévedek?- hárítok újfent, a logika mentél haladok, hogy még véletlenül se tudjak elcsábulni. Pedig egyre közelebb állok hozzá, ahogy oldalra biccenti a fejét és azzal az édes mosolyával ajándékoz meg. A vodka majdnem kilöttyen a kezemből, kissé mérgesen nézek rá. Nem, nem az alkohol pazarlása miatt, inkább a mondandója váltotta ki ezt belőlem. Már a feltételezés is sértő rám nézve.
- Úgy nézek én ki, mint aki fél tőle? Drágaságom azt hiszem nagyon rosszul mérted fel az erőviszonyokat. Bárhogy megszervezhettem volna ezt a vacsorát, de nem akartam, hogy ide lihegjen a nyakunkba, mint a bálon - meghúzom a vállam, hogy aztán eltereljem a témát egy koccintás keretén belül. Amint csilingelő hanggal összeért a két kristálypohár egyből el is vettem a sajátomat, hogy lehúzzam a tartalmát. Meg sem kérdezve a véleményét újabb adagot töltöttem.
- Ó, azt még meglátjuk. A desszertért meg kell küzdened - most én kacsintok felé egy eléggé pimasz mosollyal megspékelve az egészet. Hogy is szól a mondás, Ha feláll a férfi f*rka akkor megáll az esze? Éppen erre játszom a lehető alattomosabb stílusban. Mindezt fokozom egy olyan témával, ami bármelyik férfit kényesen érintené.
- Kár, pedig milyen jól mutatnánk egymás mellett - lebiggyesztem az ajkaimat, hogy aztán szipogva hozzá tegyem - Most akkor adjam vissza a gyűrűt? - megcsillogtatom az ujjamon azt a bizonyos gyűrűt, amivel a bálon olyan könnyedén hazudtam azt, hogy jegyben járunk. Kérdése hallatán elgondolkodom, miközben falatozni kezdek. Végül csak percekkel később a második kör vodkát lehúzva válaszolok.
- Úgy nézek ki? A mi világunk minden csak nem rózsaszín cukormáz, amiről a legtöbben álmodnak. Elvből sem tenném, azzal egy újabb okot adnék az ellenségeimnek a támadásra. A család és az efféle badarságok csak gyengévé tesznek - talán most először vagyok vele teljesen őszinte. Mégis az agyam egy hátsó zugában szöget üt egy új gondolat, ami azt súgja: Vele bármi lehetne.
- Amúgy sem illik ilyet kérdezni egy hölgytől és most rontottad el a játékomat - sértődöttséget tettetek és az előttem lévő ételre koncentrálok. Meglepné, ha azt mondanám, hogy nem készültem desszerttel? Végül egyet sóhajtok és felpillantok rá.
- Milyen desszertet kívánnál? - úgy mondom mindezt mint egy kib*szott dzsinn. Kissé oldalra döntöm a fejem, miközben tekintetem ide-oda szalad igéző kék szemei és csókolni való ajkai között. Nem félek a válaszától, ahogy attól sem mi fog történni ma este. Tudom mit akarok és nem érdekel hogyan kell megszereznem.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Bájos, ahogy újra és újra megpróbálja nekem előadni a rideg, elérthetetlen nőt, akire cseppet sinc hatással a jelenlétem, csak az a probléma, hogy egyrészt komolyabban érzékelem őt, mint egy egyszerű halandó, másrészt pedig pocsék színésznő. Játszadozunk egymással, ez nyilvánvaló, ugyanakkor az is az, hogy elég hozzá fél méternél közelebb mennem és a pulzusa máris úgy zakatol, mint egy mozdony. És akkor még ott van az a múltkori csók is, ami olyannyira volt intenzív, hogy képtelenség, hogy csak eljátszotta volna. Nem tagadom. Rám is sokkal durvább hatással van ez a nő, mint eddig bárki, csak épp ezt neki nem kell tudnia. Már, csak azért sem, mert elbízza magát, miközben engem meg szétvet ettől az ideg. A rengeteg nő közül, miért épp ez az egy az, aki újabban egészen elkezdett érdekelni? Kerül fordul azon kapom magam, hogy rá gondolok és töprengek, hogy ki lehet ő. Milyen volt az élete? Mi tette olyanná, amilyen? Tiszta elmebaj, ez a rohadt cella meg egyáltalán nem segít ezen.
-Tehát, ha egy újabb vacsira hívnálak, akkor igent mondanál?-mormogom átható pillantással, hiszen a válasza egyértelműen ezt akarta a tudtomra adni, engem meg valamiért felvillanyoz ez a felismerés. Talán, ha elég ügyesen játszom majd, idővel kijuthatok innen, aztán meg majd ráérek azon töprengni, hogy mihez kezdjek a köztünk lévő, nyilvánvaló vonzalomról. Talán, még arra is lesz lehetőségem, ha ügyesen játszom ki a lapjaimat, hogy komolyabban megízlelhessem a nőt, mint egy csók, de kezdek félni, hogy majd a saját csapdámba esek.
-Akkor minek nevezzük?- kúszik szemtelen mosoly az arcomra, miközben folyamatosan őt figyelem és próbálok rájönni, hogy miként éli meg ezt a kis vacsorát. Az már bizonyos, hogy kitett magáért, csak nem tudom, hogy azért tette, hogy elbűvöljön vagy azért, hogy megvezessen. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy mindketten ugyanazt a játékot játszuk.
-Igazából én se tudom, miért jutott eszembe ilyesmi, de azt tudom, hogy anyám mindig ilyen pompás vacsorákat készített a faternak. Eleinte legalábbis..- jegyzem meg egy félmosollyal, mert gyerekkoromból valóban él bennem pár emlék erről, de aztán az is lehet, hogy ezeket csak álmodtam és emlékként maradtak meg bennem. Minden esetre az a kép él bennem, hogy a nő csodás vacsorával lepi meg a férfit, amiért az piszok hálás. Lehet, hogy ez egy béna reklám volt?
-Ó, én mindenképp partnerként tekintenék rád. Ha az lenne az elvem, hogy a nő egy rongy, amit ide oda dobálunk, akkor a húgom már rég férjhez lenne adva.- mosolyodok el szelíden, ahogy eszembe jut Sveta és az áldozat, amit érte hoztam. A mai napig nem bántam meg. Soha nem tudtam volna a tükörbe nézni, ha hagyom, hogy annak a tetűnek a felesége legyen. Ő ennél sokkal jobbat érdemel és igazság szerint, szerintem Lenorenak is szüksége lenne egy olyan férfira, aki nőként kezeli, mert ezen a helyen inkább olyan, mint egy hadvezért. Nem azt mondom, hogy egy nő ne legyen határozott, de azért ne essen át a ló túloldalára. Nem hiszem el, hogy neki nincs szüksége mindarra, amire egy nőnek egyébként van. Gyengédség, romantika és társai. Jesszus, tényleg meghülyülök ebben a rohadt ketrecben, de az édes mosolya láttán akkor is azt érzem, hogy még több ilyet szeretnék kicsikarni belőle.
Ettől függetlenül gyanús ez a cukiság, így aztán az sem lepne meg, ha a kajában megint lenne valami cucc, amitől nyálam csorgatva fogok aludni, de egy kóstolással bizonyítja számomra, hogy ez nem így van. Hmm.
-Az is lehet, hogy egy durva idegméreg van benne, aminek bevetted az ellenszerét, így rád nem hat...- jegyzem meg elgondolkodva, de ezt már csak a poén kedvéért mondom. Túlságosan élvezi ő a társaságomat ahoz, hogy megöljön. Ha nem így lenne, már rég megszabadult volna tőlem.-Igazából ezt már én se hiszem el. Szívesebben látsz te engem élve, mint holtan. Vagy tévedek?- biccentem kissé oldalra a fejem somolyogva, ez az ábrázat pedig egész végig a képemen van, míg be nem fejezzük a vacsorát, ami meglepően... meghitt? Kicsit úgy érzem magam, mintha egy párhuzamos dimenzióba keveredtünk volna, de összességében még az a beteg gondolat is megfordul a fejemben, hogy ez egész kellemes és talán egynél többször is el tudnám viselni. Ki kell innen szabadulnom!
-Á, értem. Szóval, csak akkor mersz lejönni hozzám vacsorázni, ha nincs itthon a barátod...- jegyzem meg mosolyogva, hiszen ez lényegében egy igen fontos infó, hogy az a farok nincs a közelben, másrészt meg sokat elárul kettejük kapcsolatáról. Ezek szerint Lenore főleg a kis vámpírja előtt akar keménynek tűnni?
-A vacsorára és a kíváncsiságra.- kacsintok rá cinkos mosollyal, hiszen az mindenképp jó hír, hogy ezek szerint érdeklem annyira, hogy képes volt mindezt megszervezni, mégis úgy érzem, hogy itt most nem egy oroszlán meg egy gazella találkozott össze, hanem két oroszlán inkább.
-Igen kellemetlen lenne, ha a finom előétel után épp most akarnál megölni. Mi lesz a desszerttel?- játszom meg sértettet és igyekszem olyan fejet vágni, mint akit tényleg egészen elszomorít a gondolat, hogy most eszik talán utoljára. De nem. Lenore rafináltabb annál, mint hogy megmérgezzen. Például inkább a nősülés témáról kezd megint beszélni, ami szerintem sokkal rosszabb a mérgezésnél.
-Igazából én sem. Sosem fordult meg a fejemben. Miért akarnék valakit az elcseszett kis világomba rángatni?- teszem fel a költői kérdést, de az elmém egy mélyebb bugyrából máris érkezik egy furcsa válasz: mi van, ha a másik élete is legalább annyira elcseszett?
-És kis kegyed házasodós típus?- kérdezem kíváncsian, de igazság szerint kétlem. Ha az lenne, az üzlet érdekében már rég összeházasodott volna a haverjával. Vagy valakivel, akiből több pénzt remél.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Nem kellene itt lennem, főleg nem az ő társaságában. Mégis megteszem, mert az elveim úgy kívánják. S talán élvezem is a farkas társaságát, de ennek az érzésnek létezni se volna szabad. Ő egy fogoly és egy befolyásos ellenség, akiből mindent ki kell szednem, Mégis miért érzem ennyire kellemesnek az egészet? Tagadom. Hazudok magamnak, hogy ez mind csak a látszat és a jól átgondolt tervem része csupán. Gunyoros hangja kellemesen cseng, szavaira csak elmosolyodom. Mindketten tudjuk, hogy sehova se sietek. Mindent a maga idejében. Ennek a vacsorának lassúnak kell lennie, hogy ténylegesen eltudjam csábítani, az megint más kérdés, hogy éjfél körül véget kell érjen. Nem, nem vagyok béna meséből szalajtott lányka, szimplán biztosra tudom, hogy akkor fog Sol hazaérkezni a kelleténél több pohár után. Ő semmit se tudhat erről, mintha meg se történt volna.
- Az nem csak rajtam múlik - hagyom hadd mérjen végig tetőtől-talpig, sőt kissé rá is játszom azzal, hogy előre dőlök. Mindent a szemnek és semmit a kéznek. Látom rajta, hogy mennyire tetszem neki, s meg kell hagyni ő se nyúlt rossz látvány póló nélkül. Mégsem maradhat így, mégis csak egy vacsora ez vagy mi a szösz, azt pedig felöltözve szokás végezni. Úgy viselkedik mint egy kisgyerek és kuncogva kapja magára a felkínált pólót. Önkéntelen szemeimet forgatom, míg mélyen legbelül vele együtt szórakozom. Az első pillanattól fogva megvolt köztünk ez a könnyed adok-kapok, ami kezd átváltani valami másba. Nem ijeszt meg a tekintete, mely tornádóként örvénylik, mintha két különböző érzés viaskodna egymással. A csata még nincs eldöntve s nem tudni ki kerül ki győztesen. Farkasszemet nézek vele, jéghideg pillantással ajándékozom meg.
- Nevezd, aminek akarod - engedek végül, hiszen a mai este nem a szokványos erőfitogtatásról szól. Apró mosoly bujkál a szám szélében, ahogy elhagyják az ajkamat azok a bizonyos csábító szavak, melyeknek nem feltétlen tud ellenállni. Nézem, amint leül velem szembe mosollyal az arcán. Kezdem azt hinni, hogy ez tényleg valami újnak a kezdete és ez az este sokkal többet ígér egy újabb üzletnél.
- Már az furcsa, hogy ez megfordult a fejedben. Vagy a környezet nincs jó hatással rád vagy a személyem okozta jó hatásnak köszönhetjük ezt az egészet - nem tudom megállni, hogy ne csipkelődjek, ugyanakkor az arcomra egészen furcsa kedves ábrázatot ölt. Mintha tényleg egy rohadt randin lennénk, aminek a lehetősége is abszurd. Egyből elnevetem magam a kérdése hallatán, hogy aztán megrázzam a fejem.
- Hmm, szóval tényleg ez a gyengéd Ljoscha? - utánozom a mozdulatait és egy piszok mosollyal az arcomon az asztalra könyökölök - Kizárólag abban az esetben, ha a drága kis férjem mindenben partnerként tekint rám - nem tudom mit tesz velem, de mérhetetlen jókedv uralkodik el rajtam, mintha semmi se számítana. Ugyanakkor a szavaim csapdákat rejtenek magukban.
- Meglepődnél, ha azt mondom, hogy én készítettem? - húzom fel a szemöldököm, majd újra elnevetem magam - Itt a bizonyíték, hogy nincs benne kábítószer - merek egy merőkanállal magamnak és egyből eszek belőle. Hogy aztán egyetlen szó nélkül folytassam a vacsorát, míg ő is ugyanezt teszi. Szavaival meglep és kissé elgondolkodtat, könnyedén teszem le a kanalat, hogy minden figyelmem újból neki szenteljem. Percek telnek el úgy, hogy nem szólalok meg, mint egy háziasszony összeszedem a tányérokat és a levest, hogy áthelyezzem őket egy a sarokban lévő kisebb asztalra és kicseréljem a második fogással. Időt akartam nyerni magamnak is, hogy válaszolni tudjak.
- Sosem szegem meg az ígéreteimet. Ez mindenképp a vacsora mellett állt, az pedig, hogy éppen most akartam túl esni rajta egybe függ azzal a ténnyel, hogy az újdonsült vámpír barátod házon kívül van - vállat vonok és töltök egy-egy pohárkával a vodkából - Ha nem osztoznál a kíváncsiságomban, akkor nem kérted volna a vacsorát- válaszolok ugyanúgy elgondolkodva, majd a levegőt kifújva magasba emelem a poharam - A vacsorára - koccintásra nyújtom felé, majd gyorsan le is húzom, ha összeértek a poharak, ha nem.
- Lássuk halálos-e a második fogás - bökök fejemmel az adott étel felé. A kérdését félig-meddig kikerültem, mivel tudok rá válaszolni. Talán most először történik ilyen és ez mind az ő hibája. Nem, nem zavarodhatok össze ilyen látványosan. Céljaim vannak és azokat ma este kell elérnem.
- Nem gondolnám, hogy nősülős fajta Mr. Tarasov- térek vissza egy kellemesebb témához sunyi vigyorral az arcomon. Játszunk egy kicsit.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Őszintén meglep mindaz, amit Lenore véghez vitt, még akkor is, ha ez az elkábítós dolog inkább hajaz Hasfelmetsző Jackre, mint a romantikára. Elég lett volna szólni az embereinek, hogy tüntessenek el a cellámból egy fél órára, nem? Nem, az úgy nem lett volna poén, már pedig Ő élvezi ezt, látom rajta. Tetszik neki, ahogy kábán pislogok, mert így még mindig nyeregben érzi magát, csak az a baj, hogy ő már azóta nincs nyeregben -vagy maximum előttem ücsörög-, mióta a bál előtt a lakásán jártam. Éreztem, hogy milyen hatással van rá a közelségem. Ha akarná sem tudná letagadni.
-Olyan romantikus ez az "essünk már túl rajta" hozzáállás.- csóválom a fejem mosolyogva, holott tudom jól, hogy nem siet ő sehová. Akkor nem intézte volna így ezt az egészet és nem rittyentette volna ki magát ennyire a kedvemért, már pedig kibaszott csinos. Nem is értem, hogy volt bátorsága így besétálni a cellámba, hiszen tuti, hogy ő is érzi, mennyire pattognak közöttünk mindig a szikrák.
-Lesz legközelebb. Hiszen, már te is erre vagy felkészülve. Elszóltad magad, édesem.- mormogom előtte ácsorogva, majd kendőzetlenül végig mérem, elidőzve kicsit a dekoltázsánál és ismét arra jutok, hogy egy kicseszettül vonzó nő az, aki fogva tart. Avagy tartat, ez csak részletkérdés. Ő a főnök és ő az, aki élvezi, hogy én itt vagyok bezárva, bár még mindig nem értem, hogy ez mire jó neki. Mondjuk én sem szenvedek igazából annyira, mint ahogy például az apám rabjaként szenvedtem volna, úgyhogy nem panaszkodom. Főleg nem ilyen látvány mellett. Főleg nem úgy, ahogy rám néz.
Azt pedig, hogy mennyire tetszik neki a látványom és, hogy mennyire képes megzavarni, mi sem jelzi jobban, mint a felajánlott póló, amit kuncogva magamra is kapok. Ha ő így jobban érzi magát, nem ellenkezek. Lesz még idő, amikor ő maga fogja letépni rólam, érzem.
-Azzal, hogy nem vagy a feleségem, egyetértek, de azzal, hogy ez nem börtön...- fordulok vissza felé sokatmondó pillantással, majd látványosan végig mérem a rácsokat is, hogy értse, mire is utalok.-Mondd csak. Te minek neveznéd ezt a helyet, ha nem börtönnek, Elenore?- sétálok ismét közelebb hozzá, miközben részben a düh, részben viszont a vágy izzik szemeimben. Utálom ezt a helyzetet, hogy egy egyszer kis szöszi miatt szívok ebben a nyamvadt cellában, ugyanakkor ez a szöszi az őrületbe kerget mindazzal, amit kivált belőlem. És ez minden újabb találkozással, csak egyre erősebb lesz.
-Mrs Tarasova? Nem tudom, hogy ez most furcsán jól, vagy elképesztően borzalmasan hangzik-e inkább.- vigyorodok el én is, majd a helyemhez sétálok és leülök a székre. Tényleg leesett az állam amiatt, hogy ezt képes volt megszervezni, mert bevallom, nem gondoltam rá, hogy erre a vacsorára sor kerülne valaha is.-Akkor most szerepjáték lesz? Te vagy a kis feleségem? - sandítok rá az asztalra könyökölve, államat megtámaszva öklömön, miközben pofátlan vigyor virít az arcomon. Egy feleségnek más dolgai is vannak, mint vacsorát főzni, nem? Tudja a franc mondjuk. Sose volt még olyanom, meg nagy valószínűséggel nem is lesz. Főleg nem EZ a nő.
Még akkor sem, ha meglepő  módon orosz étellel kedveskedett nekem, ami le se tudnám tagadni, hogy végképp elképeszt. Mit akar tőlem?
-Az illata szuper. Rendelted vagy netán ez a harcos amazon főzni is tud? Bár ez esetben kicsit aggódom, nem-e van benne megint valami kábítószer...- lesek fel rá, miközben neki látok a levesnek, de igyekszem pillantásomat minél többször rajta legeltetni. Jó lenne a fejébe látni és tudni, hogy mire készül igazából, mert kétlem, hogy máris elbűvöltem volna annyira, mint amennyire szeretném a szabadulásom érdekében. Óvatosabb nő ő annál. Vagy, csak annak szeretne látszani?
-Tudod, azon gondolkodom... vajon tényleg, csak azért szervezted ezt meg, hogy minél előbb túl essünk rajta vagy inkább azért, mert kíváncsi voltál, hogy milyen lesz?- mormogom elgondolkodva, ahogy az utolsó falat után leteszem a kanalat és kicsit hátrébb dőlök a székemen. A levese isteni, az már biztos. A főétel sem néz ki rosszul, de vajon lesz-e desszert?

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Ő házon kívül van, én pedig azt teszek, amit csak akarok - nem mintha kellene bármihez is az engedélye - és ezt most kell. Most, hogy nincs a közelemben, most, hogy süket fülekre talál minden egyes sértése, ellenkezése és tanácsa. Most, hogy itt van a farkas, akit elakarok csábítani. Vajon tényleg csak az információk érdekelnek vagy ennél sokkal több van a háttérben? Az tény, hogy aznap este nagyon jól teljesített és egy csomó új ügyféllel lettünk gazdagabbak, akik mindamellett eléggé ki is vannak tömve. Ígéretet tettem akkor és a szavam mindig betartom, akármilyen meredek is legyen az egész. Ez most végképp az, de nem számít. Mióta a drága kis angyal fellázadt és megszületett belőle a mostani énem próbálok hű maradni önmagamhoz és betartani a kimondott és kimondatlan ígéreteimet is. Ezért vagyok most a cellájában teljes harci díszbe öltözve, mindenféle félelemérzet nélkül.
- Mondhatjuk így is - válaszolok egy vállvonással, miközben egyetlen pillanatra se veszem le a tekintetem róla. A szám sarkában ott bujkál egy apró, sunyi vigyor, ami arról árulkodik, hogy nagyon is élvezem ezt a helyzetet. A morgására csak a szemeimet forgatom, tényleg olyan mint egy rühes kutya. Végre méltóztatik megfigyelni a környezetét, amire olyan kedvesen felhívtam a figyelmét. Persze meglepetésként éri az egész, amit valahol el is hiszek.
- Ugyan, ne légy olyan nagyra magadtól, csak gyorsan lerovom a tartozásom - legyintek egyet, miközben hangom eléggé csípős. Ugyanakkor pozitív csalódást okoz azzal, hogy megdicséri az ízlésemet. Szavai hallatán előbb megrázom a fejem, majd elnevetem magam.
- Azt mondtad egy vacsorát szeretnél, velem. Ez itt és most meg is valósul, szóval a kívánságod igen is teljesül. Legközelebb fogalmazz pontosabban - kis szünetet tartok, mert rá döbbenek, hogy félreérthetően fogalmaztam és egyből felemelem a mutatóujjam - Ha egyáltalán lesz legközelebb! - teszem hozzá ellenkezést nem tűrő hangon. Persze a határozottságomat egyre nehezebb megtartanom, ahogy fölém tornyosul félig meztelenül. Innen érzem a belőle áradó hőt, azt, ami olyan édesen mérgező. Hagyom, hadd nézze a szerelésem, hiszen tudom mennyire nagy hatással van rá a testem. Éppen ezért választottam a mai estére ezt a gyönyörű, mégis a kelleténél egy picit többet mutató ruhát. Hadd legeltesse rajtam a szemeit, így csak még könnyebb lesz elcsábítani.
- Ezen segíthetünk - teszem hozzá, miközben fejemmel az ágyon heverő póló irányába bökök. Ó nem édesem, ilyen könnyen nem fogok a csapdádba sétálni, mint legutóbb. Kérdésére egy sóhaj szakad ki belőlem, hogy aztán, amikor elfordul gyorsan megigazgathassam a berendezést. Mindennek tökéletesnek kell lennie, ha elakarom érni a célom.
- Ez több szempontból is különbözik attól. Te nem vagy börtönben, én pedig nem vagyok a feleséged - az utolsó szót jól megnyomom, hogy eljusson a tudatáig az előbb mit is mondott. Van egy olyan érzésem, hogy nem igazán gondolta át.
- De ha akarod lehetek ma este Mrs Tarasova - nevetek egy csábító mosolyt villantva rá, hogy aztán vele egyszerre üljek az asztalhoz. Gyorsan végig futtatom pillantásom a menün, ami a kezem munkája. Az előétel Borscs, ami céklaleves, míg a főétel sertéskaraj orloff módra.
- Lássunk hozzá mielőtt kihűl - próbálom elterelni a figyelmét és ezzel együtt a sajátomat is. Nem hagyhatom, hogy elragadjanak a feltörő érzéseim, azok melyeknek létezniük se szabadna.

Elenore && Alexej

Fuckin romantic date

Most vagy berúgtam, mint az albán szamát -amit kétlek-, vagy elkábítottak. Tekintve a jelenlegi helyzetemet, az utóbbit tudom inkánn elképzelni, hiszen még mindig a pszichopata nőszemélynél raboskodom. Ezt már az ágy kényelmetlenségéből tudom úgy, hogy még ki sem nyitottam a szemem.
A fejem hasogat, alig bírok megmozdulni és azt se tudom, hol áll a fejem. Ismerős érzés, hiszen az apám többször is eljátszotta ezt velem kamasz koromban, mondván "Szokd meg, hogy milyen, mert sosem tudhatod, mikor próbál meg valaki beadni neked valamit". Hát egészen eddig a kibaszott napig nem volt rá precedens, hogy ez igaz lett volna, erre most tessék. Nem, mintha tudnék bármit is kezdeni a helyzettel, hiszen mit sem változtat azon, hogy elkábítottak. De legalább tudom!
Aztán megérzem az illatát, a jelenlétét és kín keservesen kinyitom végre a szemeimet, de esküszöm úgy zsong a fejem, mintha egy üllővel vágtak volna fejbe.
-Mi a franc? Te bedrogoztattál?- nyögöm, miközben felülök nehézkesen az ágyon, majd megdörgölöm a szemeimet és megmozgatom kicsit merev izmaimat. A Csipkerózsikával inkáb nem is foglalkozok, mert most még ahoz sincs kedvem, hogy felvilágosítsam arról, mi is található a lábam között.-Elfeküdtem a nyakam...- dünnyögöm és, csak mindezek után pillantok fel végre, de a látványtól rögtön a magasba szöknek szemöldökeim. Nem elég, hogy Nore ott ácsorgott a cellámban meglehetősen dögös szerkóban, de még egy egész éttermet is berendezett nálam. Jó, csak egy asztalról, két székről meg a tálalásról van szó, de akkor is.
-Hű de romantikus hangulatba kerültél.- füttyentem el magam, miközben feltápászkodok és alaposabban végig nézek a terítéken, hogy aztán megálljak előtte. -Igazából én ezt nem egészen így képzeltem, szóval a kívánságom nem teljesült.- vágom mindkét kezem a csípőmre, már csak azért is, mert félmeztelen vagyok ő meg tudom, hogy mennyire szeret nézegetni. Hát nézegessen csak én még úgyse tértem teljesen magamhoz. -Ráadásul egy kicsit alulöltözöttnek érzem magam hozzád képest.- mérem végig alaposan tetőtől talpig, hogy aztán a pimasz arcába bámuljak egy szemtelen mosollyal a képemen. Elképesztő ez a nő. Abba nem ment bele, hogy elmenjünk kajálni valahova, de azzal, hogy helyette berendezte nekem a cellámat, tökéletresen elárulta, hogy mennyire érdekelte az ajánlatom. Mondhatta volna azt is, hogy felejtsem el a kívánságomat vagy ráfoghatta volna valamire, hogy nem jól csináltam a bálon, de nem. Itt van és épp randizni készülünk, vagy mi a szart csinálunk, mert őszintén szólva ez így elég groteszk. -Iyesmi lehet a börtönben az is, amikor a házastársat beengedik a másikhoz, nem?- nevetem el magam a fejemet csóválva, hogy aztán az ágyamhoz sétáljak a pólómért, felkapjam magamra és lehuppanjak az asztalhoz az egyik székre.

Alexej && Elenore

You look like my next mistake

Valahol gyűlölöm magam azért, hogy akkor este elgyengültem és engedtem a kísértésnek. Igaza volt Solnak bármennyire utáltam még a gondolatát is, persze ezt sosem fogom az orrára kötni. Talán ezért van az, hogy az utóbbi napokban kerüljük egymást, vagyis ez sem igaz teljesen. Ott van mellettem mint mindig, a partnerem a munkában, időben leadja a jelentéseket, megbeszéljük a következő lépéseket, de semmi több. Mintha a közöttünk lévő kapocs kezdene elhalványulni. Nem látok a fejébe. Talán ez idegesít a legjobban amellett, hogy olyan szavak kimondására kényszerített, amit soha azelőtt. Féltékeny. Arra a fogolyra, akit nem régen szerzett nekem, akin régen túl kellett volna adnom, aki hatalmas csábítást jelent számomra. Aznap este ígéretet tettem, hogy teljesítem egy kívánságát, mint valami kibaszott dzsinn. A pezsgőt okolom mindenért. Ez is csak egy újabb hazugság, amivel álltatom magam, de még mindig jobb mint beismerni azt, hogy túlságosan vonzó. Egy vacsorát kért, amibe naivan bele is mentem. Megtartom a szavam, mindig minden esetben. Van egy olyan sejtésem a farkas azt hitte, hogy majd étterembe megyünk kettecskén, hogy ő újfent parádézhasson és talán lássa egy ismerőse. Ki kell, hogy ábrándítsam ez nem fog megtörténni. Van annyi eszem, hogy a lehető legnagyobb feltűnést elkerüljem, éppen ezért adtam ki parancsba a legbizalmasabb embereimnek - Sol tudomása nélkül -, hogy vigyenek a vendégünk cellájába asztalt, két széket és a többi szükséges holmit. Nem értették, de ők voltak azok, akik sosem vonták volna kétségbe a szavaimat, ahogy a tetteimet sem. Pár perccel utánuk érkeztem, elegáns öltözetben. Alexej kapott egy kis altatót az italába, így még nem tért teljesen magához. Az utolsó simításokat végeztem az asztal körül, amikor mocorogni kezdett.
- Jó reggelt Csipkerózsika! A vacsora tálalva - mutatok az asztal felé és az sem érdekel, hogy jelenleg azt se tudja, hogy hol van.
- Ahogy ígértem, eltölthetsz egy vacsorát velem - tényleg segített aznap este, amiért cserébe nekem is adnom kell valamit. Egy estét, amikor jól lakhat.