pártállásom: szimpatizáns

’95.05.23., 22:11, Annamaria Vorkov apartmanja, Moszkva
A fiatal nő szemének csillogása elhalványult, ahogy a fejéből lévő lyukon keresztül távozik belőle az életadó vörös esszencia. A munka nem volt olyan nehéz, mint elsőre gondolták Antonnal. Mindenki tudta az ifjú balettcsillagról, hogy nagy az étvágya, már ami a férfiakat illeti. Ennél sokkal nagyobb volt a nem túl szokványos szexuális aberrációi. A csodaszép, de élettelen testet most is feszülő latexruha takarta az intim részeket leszámítva. A nő arcán elmosódott rúzsfolt hirdeti feslettségét, testén vöröses, kékes foltok hirdetik a magával szemben való fájdalom elhivatottságát. Talán pont emiatt volt ő jó balettáncos, hiszen ahhoz, hogy végrehajts egy tökéletes sissone-t, bizony sokat kell szenvedni testileg és lelkileg is. Anton sztoikus nyugodtsággal állítja be a nőt, hogy az egész öngyilkosságnak tűnjön, hiszen csak rajongója lehetett a nagy Annamariának… ha nem lett volna kém is mellette.
- Lány lesz – szólal meg az idősebb férfi, habár a 25 éves kor nem számít öregnek. Felix még csak most lett 18, de sokak szerint hatalmas karrier áll előtte ebben a szakmában. Jó a szeme és folyamatosan igyekszik egyre jobbá válni. Ezért is jár egy olyannal párban, mint Anton, aki már profinak számít és szereti felkarolni a tehetséges tagjait a klánnak. Az egymásba fonódó kígyógyűrű mindkettőjük kezén, pontosabban a gyűrűsujját fonja körül, mintegy védelmezőként és figyelmeztető jelként.
- Gratulálok – mondja az ifjabbik és egy mosolyt villant a férfinak, pedig valójában egyáltalán nem kíváncsi Anton magánéletére. Ő mindig is csak a feladatra próbál fókuszálni, és az ilyen beszélgetések elvehetik a figyelmét a munkájáról. Viszont tiszteli a másikat, nagyon is, főleg a szervezőkészségét és pontosságát, így elnézi neki az ilyen dolgait. Még a büdös szivart is elviseli az autóban, vagy a szobában. Hirtelen kapja fel a fejét és vetődik oldalra az utolsó pillanatban, miközben a nő ruháját pakolja rendbe, hogy hihető legyen az öngyilkosság. Anton nem ilyen szerencsés, egy pillanattal később hallja a meg a közeledőket és a kicsapódó ajtó mögül két férfi hangtompítós pisztolyainak lövései fogadják őket. Anton azonnal földre rogy, míg Felixnek sikerül begurulnia a gyönyörű és hatalmas fotel mögé. Azonnal fegyvert húz, miközben a további golyók szétszabdalják a búvóhelyének gyönyörű barokkos szövetét. Viszonozza a tüzet, halk pisztolyszonett, majd nem sokkal később két nyögés szabdalja szét a néhai balettcsillag fogadószobáját. Megcsúszva a szőnyegen, kapkodva rohan Antonhoz, aki még életben van, de már egyértelmű, hogy nem éli meg a lánya születését.
- Vigyázz rá, ígérd meg, hogy vigyázol rá. Felix, ígérd meg – nyögi, és a fiatal férfi könnynek között bólint a mentorának többször is, beharapott ajkakkal. – Jó fiú vagy, Fe… - a mondat már soha nem fejeződik be a német orgyilkos ajkain. Felix remegve nézi a férfit és fejében máris ezernyi gondolat cikáz. De győz a kiképzése, az ösztönei átveszik felette az irányítást. Most már gyilkosság történt, és a két őr, aki Annamaria védelmére rendeltek ki mellé, legyőzte a gyilkost, habár megállítani nem tudta. Felix elveszi az iratait Antonnak, és vissza se nézve hagyja el a helyszínt. Később az egyik búvóhelyen egy whiskey mellett, remegő kézzel nézi egy mosolygós nő képét, aki éppen gyermeket vár. Meg kell találnia őt, és meg kell védenie Anton gyermekét… valahogy.

’00.01.01., 04:32, Wilmington, Lisa búvóhelye
Lisa felsikolt, sosem vett vissza magából és lágy mosollyal hanyatlik rá Felix testére. Apró csókokat lehel rá, végül az ajkára, majd legördül róla, de a fejét visszahelyezi a férfi mellkasára. és az állát nézi. Ujjai megannyi sebet rajzolnak újra, és a lélegzésük sebessége egyszerre kezd a normális felé lassulni.
- Boldog ezredfordulót – suttogja Lisa, miközben Felix a plafon bámulása után a nőre pillant. nem lenne szabad itt így lenniük, mindketten klántagok és szigorúan tilos bármilyen kötődést kialakítani egymást közt a szakmain kívül, hiszen gyengeségnek titulálható. De valahogy... megtörtént. Egyikük sem mondaná, hogy a testi vágyakon felül van komolyabb érzelem, de barátság kialakult közöttük. Számtalanszor mentették meg egymást, és segítették a másikat, két szóval jó páros.
- Még mindig keresed őket? – kérdez újra a nő, Felix pedig feltornázza magát ülő helyzetbe. Így bizonyos dolgok Lisa látóterébe kerülnek, aki pajzánul fel is néz a férfire. Aztán csak sóhajt egyet és odahelyezkedik a német mellé, és a vállára hajtja a fejét.
- Itt vannak. A nőnek újabb pasija van, de a kiscsaj nagyon oda van érte. Szóval elégedett vagyok. És Boldog ezredfordulót – fordul a nő felé, akit meglep ez a nagy szószátyárság Alabamáról. Úgy kell általában kiszedni Felixből valamit, és akkor sem tud meg nagyon fontos információkat. Fogalma sincs, hogy miért megy a kislány után a német, erről soha nem beszél. Szerinte, ha megkínozná, sem mondana semmit valószínűleg. De máshogy szereti kínozni Felixet.
- Én még nem vagyok elégedett – harapja be az ajkát Lisa és végigsimít a combján, egészen a férfi ágyékáig. – Eleget pihentél – kacag fel, majd ráveti magát a férfire.

’11.04.07., 11:33, New York, 21. utca
A tetőn van már legalább három órája, a célpontja késik. Alabamáék elutaztak megint, nem bír magával az anyuka, ha lehet így nevezni a masszív alkoholistává vált, korábban nagyon szép nőt. Tudja, hogy Washington a következő cél, az új pasi ragaszkodott hozzá. Mivel ezt elég hangosan adták elő a kávézóban, nem kellett túlságosan figyelnie, hogy mi van a lánnyal és családjával. A nő pultos volt, ahogy számtalanszor már, de ez volt az utolsó dobása, utána ő lett kidobva. Ennek már egy hete, de nem mehet még utánuk most. Nem lesz egyszerű újra megtalálni Alabamát, de legalább nem kell évekig keresgélnie, mint előtte. A széljárás kedvező, az idő tiszta, minden ideális, hogy megkapja a pénzét és a kutatásra fordíthassa. A többit sem szokta elverni, csak a whiskey-ei nagyon drágák. Drogozni és szerencsejátékozni sem szokott, így elég szép kis vagyona van már, de nem bírja abbahagyni a vadászatot. Élvezi, ahogy a terveknek megfelelően alakul minden és ő teszi fel az i-re a pontot egy golyó formájában a homlokra. Végül megérkezik az idős férfi. Ugyan nem szokott kérdezni, de nem érti, hogy miért kell megölni, hiszen nem sok választja el a haláltól. Rákban is szenved, mégis cigarettára gyújt az erkélyen. Igen, mindent tud róla, még a nadrágméretét is, ki tudja, hogy milyen információk segíthetik őt. Belenéz a távcsőbe, benntartja a levegőt, majd meghúzza a ravaszt. A T-5000 Tochnost-ból kirepül az 51mm hosszú lövedék és mellkason találja Jonathan Price-ot, az alvilágból kiugrott üzletember. A golyó nekirepíti a férfit a mögötte lévő üvegfalnak, majd Mr. Price lassan összerogy. Precíz mozdulatokkal pakolja el a fegyverét Felix, majd elindul lefelé a tetőről. Azonnal tárcsázza a titkos számot, de nem veszi fel senki neki. Egy fél órával később már legalább huszadjára próbálja hívni mindenféle módon a Wild Serpent központját. Felmegy a sötét webre, és kikerekedett szemekkel fogadja a hírt. A teljes klán megsemmisült, mindenki halott, aki ott volt. Tudja jól, hogy árulás történt, senki más nem volt küldetésen, és fontos találkozó volt, amit nem lehetett nem személyesen összehozni. Legalábbis ez volt a hír, de sejti, hogy árulás történt. A kígyógyűrűt lehúzza és a zsebébe csapja. Azonnal indul intézni a dolgait, elvarrni a szálakat hozzá és utána mehet Washingtonba.

’14.02.11., Washington, ismeretlen helyszín és időpont
A tarkója sajog, a szemei lassan nyílnak ki és még lassabban szokják meg az éles fényt. Mozdítaná a kezeit, de le van bilincselve a háta mögé, tudja, hogy egy széken ül. A szoba berendezése gazdagságot sugall, előtte pedig nem messze egy férfi támaszkodik az íróasztalára, arcát felé fordítva. Tudja, hogy van még bent pár alak, akik sakkban tartják őt, de nem tudja megszámolni őket, mert a háta mögött vannak. Felismeri a férfit, majd egy ismeretlen nő érkezik, hamis mosollyal az arcán.
- Vállalom – mondja Félix, mert tudja jól, hogy a polgármester miért fogta el. Ha nem így lenne, már rég meghalt volna az altató helyett, mérgezett whiskey-től. Vannak már besúgói – bár lehet, hogy most már halottak – és tud a begyűjtőkről, akik a polgármesternek dolgoznak. tudta, hogy előbb-utóbb képbe kerül, túl jó ahhoz, hogy nem és túlságosan szem előtt van. régen nem dolgozott és lakott ugyanabban a városban, de most nem tud kiszabadulni Washington fogságából… és Alabama miatt nem is teheti. Abban reménykedik, hogy róla nem tudnak.
- Mit? – kérdezi vigyorogva Bastien Monagham, az első vámpír a világon. Furcsa volt ezt megtudnia és még jobban meglepődött, hogy más, fantasykban lévő élőlények is léteznek. De a legfurcsább az volt, hogy egyáltalán nem tudott róluk, amíg mindenki más is tudomást szerzett a létezésükről. Zavarta jó sokáig, hogy ő, aki mindig jól körülnéz… valahogy elkerülte a figyelmét ez a tény.
- Begyűjtő leszek. De – áll meg egy pillanatra, és Bastien felhúzza a szemöldökét kíváncsian. Már épp megszólalna, de Felix megelőzi. – Hagyja meg a vagyonom és a munkám, a viszonylagos szabadságom. Mást nem kérek – fejezi be, és a mellette álló nő már veszi a levegőt, hogy megszólaljon, arca arról árulkodik, hogy nem ért egyet ezekkel a kérésekkel. De a vámpír felemeli az ujját, így a nő lenyeli a szavait, szemeit megforgatva. Látszik rajta, hogy most azonnal kitépné a német szívét és a szájába dugná.
- Rendben. Ő lesz az egyik, Leta. Vidd a boszorkányhoz, miután elvégezte a kiképzést – mondja a nőnek, aki értetlenül néz a férfire egy pár pillanatig, majd bólint. Leta karba fonja a kezét, Felixnek nem kerüli el a figyelmét a gyűrűje, aminek kígyó szemei éppen őt nézik. Ez bizonyíték arra, hogy figyelték, a vámpír engedékenysége pedig arra, hogy tudja kivel van dolga.
- A hölgy Leta Holden, ő lesz a közvetlen főnöke. Amit mond, én mondtam, érthető, Szellem? – a vámpírúr megint elhúzza az ajkait, Felix egy pillanatra kiesik a szerepéről és elcsodálkozik. Nagyon kevesen ismerték a hívókódját, és annak is már három éve, hogy utoljára használta. Csak bólint, majd közvetlen utána a nyakában szúrást érez. Aztán hirtelen elönti a sötétség, és jótékony ájulás lesz úrrá rajta.

’14.07.25., 19:04., Washington, Lee Highway, Metro 29. Diner
Szerencsére nem ő szolgálta ki, de látja, hogy nincs jól a lány. Alabama két hete hagyta ott az anyját, akin már csak egy elvonó és pár jólelkű ember segíthetne. Nos, ő nem olyan, és csak a lányra esküdött meg, így hagyta, hogy a nő élete lejtmenetet vegyen. A védence pedig próbál dolgozni, és úgy tűnik, hogy fenn tudja tartani magát. De tudja, hogy már más munkája is van a lánynak, egy escort cégbe lépett be a minap. Jó pénz, de undorító dolgokat is kell művelnie. Azonban úgy tűnik, hogy Alabamat ez nem érdekli. A német sajnálja, hogy nem tud neki segíteni anélkül, hogy le ne bukna. Nem akar kialakítani kapcsolatot vele, csak próbál ott lenni, ha szüksége lesz rá a fiatal nőnek. Hiszen már 19, tud magára vigyázni, még akkor is, ha Washington kapui bezáródtak. Tudja, hogy utoljára látta itt, és a főiskola sem lesz sokáig már, ezért muszáj megtudnia, hogy hol lakik. Tegnap kiköltözött a barátnőjétől, és majdnem kicsúszott a kezei közül. Szerencsére ma még itt dolgozik, később tudja őt követni. Felhajtja a kávéját, és befejezi a kis keksz utolsó darabját is. Majd elindul az utójába és tudja jól, még legalább három órát kell várnia rá.

’17.09.12., 9:32., a Begyűjtők központja
Az újoncok felsorakoznak egy sorban, Leta idegesen járkál. Felix még nem érkezett meg, a nő pedig gyűlöli, ha váratják. Végül varázsütésre a német belép az ajtón és végignéz az egybegyűlteken. Már csak 5 újonc maradt a többieket beosztották valahova, vagy egyéni küldetést adtak neki. Ő most vette fel a legújabbat, muszáj volt elolvasnia, mert továbbra sem kenyere a felkészületlenség, így két percet késett.
- Na végre, utálom ha késel – mondja a nő, majd kedvesen elmosolyodik, mintha a mérge egy pillant alatt elpárolgott volna. Viszont némi gúny költözik az arcára.
- Üdv – morran egyet  Felix baritonja, tudja, hogy nem kell kommentálnia az esetet, mert egyrészt nincs értelme, másrészt felhúzhatja vele Letat. Nem mellesleg azt sem érti, hogy miért a nő osztja be őt valahová.
- Válassz kettőt, ők lesznek a csapatodban. Mostantól – szélesedik Leto mosolya, Felix arca pedig bosszúságról árulkodik. Nem szereti az újoncokat egy komolyabb küldetésnél, de tudja, hogy most nem mondhat nemet, különben a nő megbünteti. Senki sem szereti, ha Leta Holden büntetést osztogat, akkor sem, ha más kapja.
- Oké, legyen az és… - mutat egy fickóra, majd Alabamára. – és az – sóhajt egyet, mintha már bánná az egészet. Felismerte egyből a lányt, és él a gyanúperrel, hogy nem véletlenül van most itt. Akár Leta kiszagolhatta, hogy szemmel tartja a lányt, de lehet, hogy véletlen az egész. Ki tudja?
- Pont őt? – megvető tekintettel néz végig Alabamán. – Te tudod, Felix – von vállat mégis. – Este pedig beszélgetünk, kilencre gyere – mondja, majd mosolyogva távozik. Felix felméri a két újoncát és nem sejti, hogy az egyik még a mai napot sem éli meg. Szerencsére nem Alabama lesz ez. Int nekik, hogy jöjjenek vele, miközben a maradék hármat kikísérik az épületből. Sosem kerültek többé elő.

’20.03.19., 23:09., Felix háza
- Menned kéne. Be vagy állva, tudod, hogy ki nem állhatom, ha így jössz ide – mondja ma már fél óra alatt háromszor a védencének. Alabama a legkülönbözőbb időpontokban „lepi meg”, de most talán túllőtt a célon. Éppen átkarolja a nyakát, és a lejátszóból szóló blúzra táncol. Felix alig bírja türtőztetni magát, mert akármilyen öntörvényű, makacs, önfejű, hisztis a lány… mégis vonzódik hozzá. Ha ismeretlen lenne, biztosan lefeküdt volna már a majd húsz évvel fiatalabb lánnyal, de több szempontból nem teheti. Az ígérete megköti a kezeit és az ágyékát. Na meg az is, ahogy lány viselkedik a legtöbb esetben. Mégis sokszor kedveli őt, mert nagyon igyekszik, hogy megfeleljen a Nagy Szellemnek, ahogy ő hívja néha. Fogalma sincs, hogy a lány honnan tudta meg a régi hívójelét, de számtalanszor bosszantja, és azzal is, hogy meséljen a múltjáról.
- De hát olyan jól szórakozunk, nem igaz? – vigyorog rá nem éppen épelméjűnek kinézve Alabama, majd megfordul és a fenekét a férfi ágyékához dörzsöli. Felix egy mozdulattal kiszabadul és ellöki magától.
- Fejezd be és húzzál haza. És ha lehet, két hétig nem akarlak látni – mondja, miközben tölt magának egy whiskeyt, majd pottyant bele két jégkockát. Finoman megkevergeti a kezében, a jég táncot jár a barna folyadék felszínén, a csodás pohárban. Alabamában felmegy a pumpa és ordítozni kezd.
- Na mi van, nem ütöm meg a szintedet, Felix? – mérgelődik, és felkapja a kabátját.
- Húzz a picsába, Alabama – villannak meg Felix szemei úgy, hogy Alabama egy pillanatra elsápad, de gyorsan összeszedi magát.
- Kezdesz befásult öreg fasz lenni, és a befásult öreg faszokat senki se csípi, csak mondom... ja és baszódj meg! – int még egyet a kezével búcsúzáskép és kiviharzik a lakásból. Odakint felrúg egy virágcserepet és valamit átkozódik, miközben Felix beleiszik a whiskeybe. A Glen Alba csodás aromája elvarázsolja és megnyugtatja, miközben a fejét ingatja és morfondírozni kezd az életén. Meddig kell még tartania a szavát vajon, és mikor szakad el a cérnája… esetleg mindkettő?