A világ teljesen beszűkült, csak keze és szájának érintése volt éles és világos. Szinte teljesen elvesztettem a kontrolt a testem felett, kénytelen voltam magam átadni Rowannek. Na, mondjuk nem panaszkodhatok, de a folyamatosan harcra és küzdelemre éhező felem tombolt a tehetetlenségtől és alig várta hogy vissza vághasson. Minden egyes korty vérrel, kezeinek minden kinzó mozdulása közelebb taszított az orgazmushoz. Az apró sóhajok és nyögések amik elhagyták ajkaimat fokozatosan hangosodtak, ám Rowan ujjai igyekeztek tompítani a hangokat, amiben igaza volt. Nincs szükségünk figyelemre, pláne nem a zsarukéra, amikor éppen egy még ki sem hűlt hulla hever mellettünk és… Nos…
Aztán hirtelen minden millió darabra tör és egyszerre teljesedik ki. Totális szétesés, hullámokban rántja össze a testem és Rowan ujjai csak alig tudják tompítani a sikolyt ami feltör belőlem. Ilyen pokoli erővel bír felettem ez a férfi, ami egyszerre rémisztő és kibaszottul izgató. Ő az egyetlen aki ugyanúgy élvezi mind azt a fortyogó és tomboló őrületet ami én vagyok és legalább annyira beteg és elvetemült mint én. Ha nem így lenne nem lennék vele. Ha nem így lenne, nem lenne olyan számomra mint a mágnes aminek folyamatosan magam alá akarom gyűrni az elviselhetetlen vonzását. Pontosan azért mert tudja, hogy milyen hatalma van és addig nem nyugszom amíg nekem nem lesz legalább annyi. Ez a kis húzása sem marad majd megválaszolás végén, de a gyönyör múltával teljesen összeomlok. Ha erős kezei nem tartanának meg elterülnék a sikátor mocskában és képtelen lennék megmozdulni. Zihálva, elnehezedett pillákkal rongybabaként dőlök hozzá. Nyelvének és ujjainak minden simítása ezerszeres erővel hat rám, mint egy-egy utórengés. A testem meg meg rándul.
Kérdését eleresztem a fülem mellett. Nem méltatom válaszra az önelégültségét, főleg mert tudom ha nem is ma, de a közel jövőben a bosszúm édesem lesz mint bármi más. Keservesen meg fogja ezt bánni és minden kibaszott percét élvezni fogja.
Hagyom hogy felöltöztessen, mást nem is nagyon tehetek, mert a fáradtság elementális erővel csap le rám. Hatalmas erőfeszítések árán tudok csak ébren maradni. Mielőtt azonban indulna feltakarítani utánam megragadom és magamhoz húzva megcsókolom. A vérem íze fémes a nyelvemen, de alatta érzem őt is. Aztán elengedem.
-Ne tartson soká! - suttogom rekettesen, majd miután ellép tőlem erőtlenül csúszok a földre, hacsak meg nem akadályozza. Még látom ahogy felnyalábolja a hullát, de lassan a szemeim lecsukódnak. Őszinte leszek, félek az alvástól, mert akkor nem én irányítok. Mert amikor elalszom, újra abban a kis szobában leszek elzárva az élettől. Félek hogy soha nem jöhetek elő. Sose vallanám be Rowannek és remélem túlságosan el van foglalva a szemét eltüntetésével ahhoz hogy bármit is megsejtsen rám nézve.
- Ne tartson soká… - suttogom magam elé ahogy küzdök az alvás ellen, és csúfos vesztésre állok. Rowanhez intézett szavaimnak most teljesen más értelme van… Még nem akarom hogy ennek vége legyen, de ahogy minden este lenni szokott, képtelen vagyok elengedni a gyeplőt és csak remélni tudom, hogy Camille ideje nem lesz tartós.

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Egészen meg tudott bolondítani a vöröske, és olykor felmerült bennem, mit tudott, amit más nem. Nyilvánvalóan érdekes volt a prakszisom szempontjából, mindig is érdekeltek a különös pszichés esetek, és bár az én drága barátom és professzorom elítélne és elzavarna, ahogyan másokat is, már nem csak a freudi gondolatok mentén elemeztem a "pácienseimet". Minderről persze nem tudtak. Eleinte még tájekoztattam a szakmámról az alanyokat, de rá kellett jönnöm: könnyebb és valódibb képet kaphatok, ha nem tudják, hogy megfigyeltem és analizáltam őket.
Így volt ez Lilith-el is, s terveim szerint idővel Camille-al is. A visszakérdezésére egyszerűen nem feleltem, sohasem vesutegettem az időmet olyan provokatív és bárgyú kérdések megválaszolásával, mint ez is volt. És amúgy is el voltam foglalva a nekem feszülő, meleg testtel, amely csak úgy kínálta minden porcikáját. Ez igazán lenyűgöző volt a nőben; egészen kurvaként viselkedett, szinte átadta magát, nem csak nekem, az áldozatainak is egy pillanatra, hogy aztán legyűrhesse őket, elfogyassza mindegyiket, mint egy nőstény imádkozó sáska. Velem is ezt játszotta, és én készségesen este újra és újra a csapdájába, bár azt nem hagytam neki, hogy leharapja a fejemet. Ám ahogyan ajkait az enyémekre dörzsölte, és keze egyre ingerlőbben szorított a nadrágomon keresztül, hasonló érzés kerített hatalmába, mint amikor öltem, mint amikor ő ölt.
Éreztem, ahogyan remegett alattam, a teste előbb adta meg magát, mint a tudata, én pedig kiélveztem a kis győzelmemet, miközben egyik kezem átkarolta a derekánál, s úgy tartottam meg, nem engedve neki menekülő utat. Ajkaim és nyelvem végig járták a nyakát, a vállait, a szegycsontja feletti vékony bőrt, mielőtt gonosz mosoly villant volna a számon, melyet nem is láthatott, az egyre hangosabb nyögések és sóhajok között, ahogyan a haraptam, csókoltam és nyaltam a melleit. Aztán engedtem magamnak is, és feltéptem a bőrét, hogy a vére a számba ömöljön, s olyasfajta eufória öntse el az agyamat, amelyet emberi lény nem érthetett. Hosszú pillanatok után érzékeltem csak a vállamba mélyedő körmeit, és messziről véltem hallani az elfúló sikolyt, amelyet félig belé fojtottam a szájára szorított ujjaim. Nem akartam, hogy felhívja bárki figyelmét is magunkra, és a vérben ázó hullára. Bár el tudtam volna tüntetni magunkat, túl sok nyom volt rajta, s én még véletlenül sem szerettem volna, ha előássák nekem Lilith-et a rendőrök. Ennél hosszadalmasabban kívántam vele szórakozni.
Végül ujjaim lecsúsztak a szájáról, sokkal jobb elfoglaltságot találva maguknak. Nem hagytam kiskaput a nőnek, azt akartam, hogy omoljon össze, ahogyan szívtam a vérét és ujjaim könyörtelenül söpörték félre az apró fehérneműt az útból, hogy kényelmesen hozzáférhessek a forró, nedves kis réshez. A teste ívbe feszülve nyomódott az enyémhez, s ha nem tartottam volna még mindig a derekánál fogva, félő lett volna hogy lábai összecsuklanak. Levegő után kapkodva, nyögve a  nevemet hallottam, ám mindez nem zavart meg. Egy utolsó körkörös mozdulat a lábai között, még egy korty a véréből, és éreztem amint összerándultak az izma az orgazmustól. Végig nyaltam az általam ejtett seben a melle alatt, derekát ölelő karom még mindig tartotta, mert tudtam összeesett volna, ha most elengedem. Elhúzódtam tőle, és szenvtelen véres vigyort intéztem Lilith felé:
– Mi a baj, kedvesem? – majd egyik szemfogammal felszakítottam az ujjam bőrét és a pár csepp kiserkenő vérrel begyógyítottam a friss sebet, amelyet a melle alatt ejtettem. Még tartottam a könnyű kis testet, amíg felhúztam a ruháját, visszaigazítva a vállaira az anyagot.
– Amíg összeszeded magad, eltakarítok – jegyeztem meg hátra pillantva a vállam felett, s hacsak nem tartott valamilyen módon maga mellett, úgy elengedtem és nekiláttam felnyalábolni a kivérzett tetemet.

Morbid szavaira felkacagok, de ezt a nyakamon kalandozó ajkai hamar félbeszakítják. Ha itt fent ilyen hatást képes elérni a szájával, elképzelni se tudja senki milyen észveszejtő teljesítményre képes jóval délebbre. Ha "normális" lennék már csak ezért a tényért behódoltam volna neki és örökké hozzáláncoltam volna magamat, játszanám a tip-top kis feleséget és parancsra vágnám magam hanyatt és tárnám szét szélesre a lábaimat. Szerencse, hogy nem voltam százas, így megmarad köztünk az izgalom és jó eséllyel nem égünk ki, mint a kéz végén égetett gyertya.
- Csak a gyilkolás? - kérdezem halkan, játékosan minözben rafináltan csavarok egyet a csípőmön, kezemmel picit erősebben, de nem durván, rámarkolok a nadrágjának feszülő farkárs és kidomborítom a mellkasom. Ostoba kérdés, szinte abban a pillanatban megbántam, hogy elhagyták a szavak a számat. Csak a Camille-félék kérdeznek ilyet és keltik a feszültséget ahelyett hogy valami értelmesebbet csinálnának… Mondjuk dugnának! Ó, egek remélem nem most akar rádöbbeni a kis mimóza hogy itt vagyok! Túlságosan jól szórakozom, hogy drámázással basszuk el az időt!
Minden mozdulattal jobban préselte magát a kezemhez, ami nekem csalt mosolyt az arcomra. A kis "majdnem" csók megtette a hatását, már éppen elmerültem volna az önelégültségben amikor Rowanben végre elpattant valami…
Egyszer csak arra eszméltem, hogy lecsúsztatja a vállamon a ruhát és mielőtt még bármit tehettem volna a szája máris csodákat művelt. A nyakamtól a mellkasomig kényeztetett, majd elértek a mellemhez. Tudtam, abban a pillanatban hogy a kettőnk kis csatáját elvesztettem, amikor ajkai lecsaptak az egyik mellemre. Édes istenem… Az érzéstől halknak már nem igen nevezhető nyögés szakadt fel a torkomból és lábaimból egy szempillantás alatt szállt ki az erő. Kezeimmel a vállára támaszkodva probáltam egyenesben tartani magam. Kínzásától mélyről feltörő sóhajok és nyögések hagyták el ajkaimat…
Aztán megharapott…
Az érzéstől nem sok híjja volt hogy elmentem, körmeim mélyen a vállaiba martak és alig tudtam visszafolytani egy kéjes sikolyt. Minden erőmre szükségem volt hogy ne hulljak azonnal ezer pici gyönyörtől csillogó darabra. Ekkor újabb támadást intézett, kezei lassan kúsztal fel a combon. Nem jó… Kurvára nem jól áll a szénám a kis játékunkban ami egyszerre pokolian jó érzés és dühítő. Nem adta fel egy árva percre sem és engem csak röpke pillanatok, apró mozdulatok választottak el a robbanástól.
- Rowan… - nyögöm halkan, bár úgyis tudom semmi értelme. Amikor végre hozzámér hangosabban nyögök, a hátam ívbe feszül a falnak, melleim fájdalmasan duzzadnak meg újra. Csípőm önkéntelenül rándul meg, és az átkozott térdeim újra megbicsaklanak, nem sokáig bírom már tartani magam…
- Rowan… Oh… - szalad fel újra belőlem a neve, szinte zokogom a két szótagot, minden porcikám remeg az édes kínzástól. A hangosabb nyögések elfojtásáért újra az ajkamba harapok, de a lábaim között végtelen magasságokba épülő gyönyörtől pont leszarom hogy újra vért fakasztottam a sebből. Erőtlenül próbálom a hajába túrva a szám felé emelni a fejét, de ennyi erővel akár egy tankot is megpróbálhattam volna eltolni. Keze és szája minden erőmet sakkban tartották. Kezének egy végzetesen lassú és jó helyre talált körzésével lábaim végérvényesen felmondják a szolgálatot…
- Rowan - szakad fel belőlem neve, egyszerre hallatszik szitokként és kérésként. Édes kínzását fokozza a tehetlenség, de csak jussak megint levegőhöz… A mi kis háborúnknak közel sincs vége!

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Hízelgő szavaira csak tovább nevettem. Semmi közöm nem volt ehhez… ahhoz ahogyan ölt, de nem terveztem közölni vele ezt a gondolatot. Az igazság persze az volt, hogy semmi mást nem tettem, mint áldozatokat küldtem a vöröske karmai közé. Ez csupán könnyítés volt. De ha Lilith azt akarta hinni, hogy nekem bármilyen formában közöm volt az ő szadista hajlamaihoz, hát ki vagyok én, hogy ezt az elképzelését porrá zúzzam?
Biztos voltam benne, hogy nem fog az öldöklés után rögtön elém térdelni, de nem is vártam ilyesmit, bár jelenleg ettől a képtől csak még szűkebbnek éreztem a nadrágomat. Halk édes sóhaja, amely mindent elárult, kellemes dallamként kúszott a fülembe, ám ami jelenleg leginkább lekötött, az a vére volt, amelyet igazán szerettem kóstolgatni. Érdekesebb alany volt a nő, hogy csak úgy megöljem, de mivel nem menekült a harapásom elől, igazán nem kívántam megfosztani magamat ettől a lehetőségtől. A szám után kapott, fogai finoman karistolják végig az alsó ajkamat, s ez a mozdulat mosolyt csal az arcomra. Felnevetett, amint megérezte a téglafalat a hátának feszülve, a visszakérdezésére a szemeibe néztem, mintha meg akartam volna igézni, de erre nem volt szükségem.
– Az indít be, hogy ilyen élvezettel ölsz – morbid gondolat volt, de mit várhatnánk egy olyan öreg vámpírtól mint én. A hangom szinte morgássá tompult, nem volt okom hangosabban beszélni, ahogyan lehajoltam a nyakához. Szavaim szinte cirógatták a bőrét, majd fogaim élesen karcolják végig a nyakát, amelytől egész testében megfeszült, keze ismét a nadrágomhoz csúszott, és csak hogy kiegyenlítse az erő különbségeket, ismét körkörös
mozdulatokkal kezdett el simogatni. A farkam és az egész testem belerándult az érintésébe, a kezére toltam magamat, amennyire lehetett összefeszítettük a testünket. Fogaimmal pedig éppen készültem volna a bőrébe hatolni, amikor felhúzta a fejemet.
Kíváncsian pillantottam a szemeibe, mégis mire készült, bár nem kellett sokat várnom, hogy megtudjam. Ajkait az enyémekre simította, éreztem a meleg vérét a számon, majd a nyelvét, s hagytam elnyílni a számat, hogy aztán nyelvét a szemfogaimon érezzem, mintha csak felszólított volna, szakítsam fel velük a bőrét. Az ajkai után kaptam, ám ő nem engedett, és elhúzódott, szemeiben ott csillogott a kihívás. Röviden nevettem, azután pedig engedtem az ösztöneimnek.
Lehúzta a válláról a ruhát, végig csókoltam a nyakától a mellkasáig, majd kezelésbe vettem a melleit is, percekig játszottam a halmokkal, mintha semmi másról nem szólna mindez, csak a szexről, hagytam hogy egészen bele feledkezzen az érzésre, hogy azt higgye könnyedén nyert velem sem. A melle alá csókoltam, és ahogy kiszaladt belőle egy elégedett nyögés, belé vágtam a fogaimat, és hagytam, hogy ömöljön a számba a vörös élet belőle. Mohón ittam a vérét, ám nem csak ezzel voltam elfoglalva. Egyik kezem végig simított a combja belső oldalán, hogy egészen felcsúszhassan a lábai találkozásához, és a fehérneműjén keresztül, melyen érezhető volt az izgalma, kínzó lassúsággal kezdtem még inkább ingerelni. Én sem fogom feladni, ha eddig kétségei lettek volna.

Tekintetem minden egyes rezdülését végigköveti, ahogy lenyalja arcomról az ujjaira maszatolódó vért. Az ajkaim enyhén elnyílnak egymástól a gondolatra, hogy inkább egyből rólam kellene letisztítania minden vörös cseppet. Szemeimben mohó fény villan miközben szinte már fájdalmasan pattanásig feszül bennem a vágy…
- Te hozod ki belőlem - visszhangzom nevetését és kiélvezem, ahogy széles mellkasa berezonál a hangjától kezeim alatt. Minden apró pocikám sikít, hogy itt és most tépjem le róla az inget, de visszafogom magam, nem adom meg magam. Ennyiért biztos nem. Talán bolond vagyok, egy vérengző őrült, de olcsó sohasem és több kell ahhoz hogy a szó legszorosabb értelmében térdre vessem magam és mindent átadjak. Eddig én szórakoztattam, a nehezebb munkát én vittem véghez, most igazán rajta a sor… És különben is, hol maradna az izgalom, ha pár morranásra és nyakamba suttogott semmiség után megkapna. Ó, nem, nem… Még nem…
A lélegzetem is elakas, ahogy közelebb hajol hozzám miután felszakítottam újra az ajkamon éltelenkedő sebet. A vér forrósága semmi ahhoz képest, amit akkor érzek amikor szinte kínzóan lassan lenyalja a kis karmazsin patakot. Halk, szinte alig hallható sóhaj szakad fel belőlem és a térdeim is beleremegnek az érzésbe. Mivel kettőn áll a kínzás és a gyönyör vására, mielőtt elhúzódhatott volna beleharaptam finoman az alsóajkába, csak aztuán engedtem hogy újra eltávolodjon tőlem.
Észre se vettem és hátam már a szórakozóhely hideg falának préselődik, teste az enyémnek feszült. Halk kuncogás szakad fel belőlem, kezem kínzó köröket írva vándorolt le a nadrágjához. Vágytól fűtötten nevettem fel szavain, miközben ráhajolt a nyakamra.
- Csak nem beindít, ha küzdenek és bemosnak nekem? - kérdezem elfúló hangon. Az érzés, ahogy foga végigkarcolja a torkomat észveszejtő. Kezem ráfeszül a férfiasságára, miközben gondolatban már éreztem ahogy fogai belém mélyülnek. Élesen szívtam be a levegőt, ahogy szinte orgazmus közeli állapotba juttatott a gondolat. Édes bosszúként kínzó lassúsággal kezdtem mozgatni a kezem kettőnk között, csípőmmel is rásegítve. Fejemet a falnak döntve tártam fel nyakamat neki még jobban, ajkai szinte az őrületbe kergettek, de nem törtem meg, mert azt akartam hogy ő tegye meg.. Ő akaraja… Ő veszítse el hamarabb teljesen a fejét…
Hirtelen ötlettől vezérelve hajában játszadozó ujjaim segítségével finoman elemeltem a fejét a nyakamtól, annyira, hogy szemmagasságba kerüljön velem. Lassan közelítetem az ajkai felé, finoman simítottam végig a száján, vérrel áztatva őket. Majd a nyelvem vette át az ajkaim helyét amíg az övéi el nem nyíltak. Finoman incselkedtem vele, majd nyelvem lassan simított végig a hegyes szemfogakon. Mielőtt ténylegesen elmélyítettem volna a csókot és teljesen elvesztettem volna a fejem lassan elhúzódtam tőle, ajkaink szinte összeértek. Felpillantottam rá, szemeimben tagadhatatlan vágy és kihívás csillogott. Dacosan és csábosan mosolyogtam rá. Nem én fogom beadni a derekam…

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

A nehéz, fémes illat felkorbácsolta az ösztöneimet. Mellette édeskés aroma volt Lilith adrenalin lökettől párolgó, felhevült bőre. Mindehhez alattomosan kúszik be a halál keserű szaga, ám ezzel egyszerűen nem foglalkoztam, miközben közelebb sétáltam a nőhöz. Láttam, még nem volt egészen magánál. Már feltűnt, hogy a legizgalmasabb pillanatokban valószínűleg nem volt jelen, amikor ölt, erről hosszú ideig beszéltem egy hangjegyzetben, mert rendkívül izgalmasnak találtam, hogy annak ellenére is kizárta ebből a tudata, hogy Lilith létezésének egyik oka éppen az ilyesfajta ösztönös cselekvésekből fakadt. Még nem tudtam, hogy az alapszemélyisége, Camille miféle traumán ment keresztül, amiért Lilith megszülethetett, de hosszúra nyúlt éveim során is tökéletesen hittem Sigmundnak, és biztosra vettem, hogy a szexualitásnak köze volt ehhez… pontosabban a szexuális abúzus valamilyen formájának.
Pimasz kérdése közben nyaltam le az ujjamról a férfi vérét. Elégedett morranással feleltem a vöröskéből kiszakadó sóhajra, miközben nekem feszítette a testét.
– Egészen felül múltad a várakozásaimat – nevettem csendesen, s figyeltem ahogyan ujjai felkúsztam a mellkasomon, hogy a nyakam köré kulcsolja őket, közelebb húzva magához. Egészen közel hajoltam hozzá, amikor felszisszent a fájdalomtól, újból szivárogni kezdett a vér a felrepedt ajkából. Végig nyaltam az alsó ajkamon, miközben szabad kezemmel, mellyel nem a nőt öleltem az álla alá nyúltam hogy kissé magam felé fordítsam a fejét. Lehajoltam hozzá, ám ahelyett hogy megcsókoltam volna, lenyaltam a bőréről a friss vért, egészem a repedés pereméig. A vére szinte pezsgett. Aztán elhúzódtam tőle. Persze ez is a játékunk része volt, pontosan ugyanannyira, mint eddig is. Kíváncsi voltam meddig bírja...
– Inkább kifinomultabban választasz – feleltem a kérdésére, majd a következő pillanatban már a sötét, hideg falnak nyomtam. Az egyetlen különbség az volt a hullához képest, hogy az én efféle közeledésemet nagyon is élvezte Lilith. Bele hajoltam a nyakába, és végig húztam rajta az egyik szemfogamat, ám még nem folytattam, nem haraptam belé, azt akartam, hogy vágyjon arra, hogy belemélyesszem a fogaimat.

A vörös cseppek koppanása szinte fülsüketítő a sikátorban beállt csendben. A vér fémes illata vastagon ül a levegőben, minden egyes felületes lélegzetvétellel érzem az ízét a számban. Érzem lecsorogni a kezemen, az arcomon… A melleim között… Dübörög az adrenalin az ereimben, a szívem hevesen ver. Az élet ritmusa zakatol a fülemben ahogy tekintetem összeakad Rowanéval. Egy örökkévalóságig tartó pillanatig mintha nem mozdulna semmi. Nem kell látnom őt, hogy tudjam engem figyel, szemei felperzselik testem minden porcikáját és felkorbácsolják a vágyat, ami elementális erővel veszi át újra testem felett az irányítást.
Amint meglátom a homályban szinte elviselhetetlenné válik a nyomás a lábaim között, sötét tekintete és agyarai láthatóak a lusta vigyorban ami az arcán ül és ez szinte teljesen elveszi az eszem. Látom hogy mozog a szája és tapsol, mosolyom kiszélesedik a dícséretre amit szinte nem is jut el a tudatomig. A vérontás utáni révület még mindig súlyosan nehezedik az elmémre, és nem segít hogy kettőnket látom lelki szemeim előtt a sikátor falának dőlve… Rowan egyre közeledő jelenléte nem segít kitisztítani a fejemet, de éppen ez az amit élvezek…
Szavaira kicsit összezavarodok pillantok le magamra miközben engedem hogy magához húzzon. Nem is emlékszem mikor szakadt el a ruhám. A kurva életbe, ez volt az egyik kedvencem, felsóhajtok és kicsit elfintorodva nézek fel újra a férfi arcába.
- Micsoda pazarlás - sóhajtom, majd angyalian elmosolyodom - Ennyire tetszett? - kérdezem szinte oda sem figyelve, túlságosan lefoglal az ujjainak simítása az arcomon. Kérdésére sokatmondó buja mosoly húzódik az ajkaimra, pont amikor kezei becsusszannak a ruha alá. Apró vágyakozó sóhaj szakad fel a torkomból, testem ösztönösen simul az övéhez, mellem fájdalmasan feszül és a mellkasához nyomódik… Többet akarok… Még többet, de visszafogom magam. Kezeim lustán kúsznak fel a mellkasán, időzve az acélos izmokon, majd fonódik a nyakára, ezzel is még jobban hozzápréselve a testemet. Pillantásom lassan talál vissza a szeméhez.
- És most? - kérdezek vissza halkan, szememben játékos fény villan, miközben az ajkaimba harapok… Arcom fájdalmas grimaszba ugrik és felszisszenek. A rohadék vadállat felszakította az ajkamat amiről a vérmámor hevében teljesen megfeledkeztem és sikerült újra fakasztanom a vért…
- Csak én érzékelem így, vagy tényleg egyre nagyobb patkányok akadnak horogra? - kérdezem szórakozottan, kiszabadítom a jobb kezem és óvatosan érintem meg a kissé duzzadt vérző ajkamat…

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

A nő tekintetében szinte villant a gyilkos vágy, ahogyan belesimult alig egy röpke pillanatra az érintésembe, hogy aztán eltűnjön a klub fényeiben. Én pedig a pultnál elintéztem mindent, majd ahogyan felálltam, hogy kövessen az áldozatot rákacsintottam a párocskára, akik alig néhány perccel korábban meredten bámultak Lilith-re és rám. Persze nem kívántam lemaradni a műsorról így emberi ésszel felfoghatatlan sebességgel utolértem a pasast, ahogy éppen a hátsó kijáraton távozott, s észrevétlenül csusszantam ki mellette az ajtót. Meghúztam magamat a sötétben, jelenleg csak megfigyelő voltam, semmi több, már alig vártam a ma esti műsort.
Az, hogy végig néztem minden éjjel, ahogyan Lilith ölt, nem csak arról szólt, tetszett számomra az ösztönössége. Meg akartam érteni, minden mozdulatát elemeztem, tudni akartam, hogy mi bújkált a lelke legmélyén. Ez legalább olyan zsigeri vágy volt számomra, mint a vér utáni szüntelen sóvárgásom. Hallottam, ahogy ellenkezett a férfival, azt is ahogy az a seggfej megütötte, de egy centit sem mozdultam a faltól, ahonnan végig kívántam nézni minden mozdulatot.
A kés pengéje végül belemart a férfi húsába, mire az felordít, mindennek elhordva a nőt. Láttam, ahogyan a legérzékenyebb pontjára taposott a magassarkújával, és ettől kissé megrándultam, mert kétségem sem volt afelől, hogy velem is megtenné mindezt, ha okot és esélyt szolgáltatnék neki. Tetszett a kegyetlensége. A város levegője hirtelen nehezedett el a vér fémes aromájától, és előbújtak az agyaraim, éreztem, ahogy a szemem körül megjelentek az erek, a szemeim vérben forogtak. Mégis csendben figyeltem, ahogy módszeresen újra és újra és újra lesújtott a késsel, a férfi pedig szép lassan elvérzett, a fájdalom hangjai elcsitultak, s nem maradt más csak Lilith édes lihegése, amely kísértetiesen hasonlított arra, ahogyan a zuhanyzóban kapkodta a levegőt. Éreztem, ahogy a gondolattól újra megkeményedtem.
Lassan indultam el a vöröske felé, akinek tekintete úgy is megtalált az árnyak között, hogy nem igazán nem láthatott. Amikor már olyan közelségbe kerültem, hogy észre vehessen, lassú, kényelmes tempójú tapsba kezdtem.
– Bravó, kedvesem! – hangom nevetős, ahogyan mellé értem. Agyaraim még mindig nem húzódtak vissza. Nem voltam ostoba, tudtam, mennyire tetszett Lilith-nek, ha így látott, hallottam a szíve dörömböléséből. A mellkasa még mindig vadul hullámzott, egyik mellét alig takarta el már a megtépázott ruha. Mindenét összepiszkította az áldozat vére. – Kár ezért a ruháért – jegyeztem meg közelebb húzva, ujjaimat végig futtatva az arcán, elkenve néhány vérpettyet a bőrén, s ami az ujjaimra tapadt, lenyaltam. – Na és most? – kérdeztem, miközben egyik tenyerem becsúszott a ruha széles kivágása alatt a bőrére, amely fel volt hevülve az előbbi vérengzés nyomán.

Kéjes nyögése zene füleimnek, elégedett mosoly húzódik, miközben ajkaink még mindig a csókban forrnak össze. Tart a huzavona, az édes kínzás. Majd a választásom után amikor ujjbegyei a mellemhez érnek az ajkamba harapva vágom el a torkomból feltörni készülő nyögés útját, de képzelen vagyok fékezni magam attól hogy belesimuljak az érintésbe. Szavaira mohó fény csillan a szemembe, majd játékosan elhessentem az ujjait és már ott sem vagyok.
A sikátor hűvös levegője kicsit kitisztítja a fejem, és valamennyire lehűti a bennem forrogó vágyat, de képtelen eloltani. Ugyan az elviselhetetlen feszültség amit a lábaim között éreztem enyhült, de tudtam csak idő kérdése mikor szakad rám újra teljes erővel. Rövidre zárhattam volna a dolgot és megadhattam volna magam teljesen magam neki, de azt nem tudnám elviselni ha minden hatalom és döntés az övé lenne. Inkább kínzom magam és megvonom magamtól amire a legjobban vágyok a tombolás mellett, de nem adom be a derekamat, tudnom kell hogy ő is legalább annyira akarja… Hogy szüksége van rám, mégha nem is ugyanabból az okból kifolyólag mint nekem rá. Talán van még valami közös bennem és Camille-ban, csak az a különbség hogy én előbb utóbb meg is szerzem amit kiszemeltem. A percekkel ezelőtt kezem alatt lüktető farka éppen elég bizonyíték volt, ahogy a tagadhatatlan vér és szex utáni vágy csillogása a szemében… Igen, van más akit megdughat, aki könnyebb préda… Van más aki kedvét leli sikátori légyottokban… De én nem borulok térdre előtte egykönnyen. Nem hódolok be mert erősebb és több mint ember. És nem is félek tőle, pedig tudom hogy mire lehetne képes. Ez teszi olyan izgalmassá.
Hátamat a hideg falnak szorítom és behunyt szemmel készülök fel az elkövetkezendő eseményekre. Ma nem akarok tisztán végezni, valami több kell, valami amitől Rowan teljesen elveszíti a fejét… A terv megszületése kellemes bizsergésként járja át a testemet, gyors mozdulattal előkapom a táskámban elrejtett kést és a hátam mögé rejtem a kezemet. Hosszú, mély levegőket szívok be, mintha ki akarnám tisztítani a fejem a rengeteg alkoholtól amit ittam, mintha éppen most bánnám meg a csúnya és rossz döntéseket ami a mai estéhez és egy majdnem dugáshoz a tánctér kellős közepén. Még könnyet is sikerül valahogy a szemeimbe csalogatnom, így az alakításom tökéletes…. Nem kell sokáig várnom, amíg nyílik a hátsó bejárat, az ajtó finoman nyikorog és léptek indulnak el felém. Túl hangosak ahhoz, hogy vámpíré legyenek de tudom hogy Ő is itt van és valahonnan figyel. A bőröm bizsereg a pillantásától, szinte azonnal fellángol bennem a vágy de uralkodok magamon és az előttem bóklászó férfira koncentrálok.
- Elvesztettél valamit szépségem? - kérdezi vágytól fűtött hangon, keze kinyúl és megérinti az egyik arcomba hulló tincsemet és finoman a fülem mögé csúsztatja. Keze az arcomat simítja és sikítani tudnék az undortól ami felbugyog bennem. Camille emlékei az irodából ragacsos masszaként bugyog fel a fejemben. Nem kell megjátszanom magam, amikor szabad kezemmel agresszívan ellöki az övét
- Kopj le! - sziszegem elfúló hangon. A férfi elmosolyodik. Bingó. Bámulatos milyen fantasztikus ajzószerként hat a férfiakra az elutasítás. Duruzsol valami blődséget, de a fejemben kavargó emlékektől nem hallom. Érzem ahogy közelebb lép és lassan nekem feszíti a testét. Tiltakozom, próbálok ellépni tőle, de kezei a vállam két oldalán landolnak a falon és csak erősebben présel a falhoz. Erőlködve nyögök, időközben kiszabadítom a kést tartó kezemet, de annyira el van foglalva a nyakam nyalogatásával, hogy észre sem veszi. Dühödten a hajába markolva rántom el magamtól a fejét, mire megüt. A fejem fájdalmasan csapódik a falnak, vér ízét érzem a számban. Felhasadt az ajkam, forró patakokként folyik le az államon és hullik a vér a mellemre, amit most mocskos keze markolász. Megragadja a ruha nyakát és addig tépi, amíg ajkával hozzá nem fér....
Vöröset látok…
Én sem értem pontosan hogyan van hozzá erőm, de ellököm magamtól és abban a pillanatban hogy megtántorodik beletérdelek az ágyékába és megvágom az arcát. A férfi felüvölt, én bájosan elmosolyodom. Magassarkúba bújtatott lábamat a vállának támasztom, majd finom mozdulattal küldöm a földre.
-Ejnye… no mi ez a kiabálás? - dorgálom, miközben közelebb lépek hozzá. Lábammal férerúgom a farkát markolászó lezét és annak helyére lépek, ám még nem nehezedek rá, ám a tűsarkú hegye így is kényelmetlenséget okoz neki. - Azt hittem erre buksz... Vagy talán jobban élvezted volna ha én sikítok?... Kár…
És ránehezedek a lábamra. A férfinak elakad a lélegzete, csak némán tátog.
- Hány kislányt szorítottál így neki a falnak a héten? - kérdezem alig hallhatóan, miközben ráülök a mellkasára. Megvágom a nyakát... A vér kifröccsen és beteríti az arcomat és a ruhámat. Talán kicsit mélyebbre szaladt a késem mint eleve terveztem, de nem sírok miatta. Forró cseppek gördülnek le az arcomon. Lassan hajolok közel a füléhez. Hajam az arcát simítja.
- A nem az nem - búgom alig hallhatóan, majd újra felegyenesedem és a mellkasába vágom a kést. Felvillanyoz az érzés és hirtelen többet akarok, elönti a fejemet a köd…
… Percekkel később zihálva állok fel a férfi mellkasáról. A kezeim és az arcom vérben úsznak, a ruhám szakadtan lóg a vállamon. A kés csörögve hullik ki a kezemből, miközben ellépek a férfi testétől, felnézek és pillantásom, bár a sötétben nem látom, összeakad Rowanéval…

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Hosszú évtizedek óta Lilith volt az első alanyom, ám messze ő volt a legérdekesebb és legizgalmasabb talán azóta, hogy elváltak útjaink a professzorommal. Arról nem is beszélve, hogy nem csak azért volt számomra izgató ez a nő, amiért megbomlott az elméje, és szilánkjaira szakadt, hanem mert valóban képes volt felkelteni az érdeklődésemet. És nem adta be a derekát egy könnyen, ami nagyon szórakoztatóvá tette a találkozásainkat.
Nevetése összefolyt az enyémmel, éreztem a libabőrét az ujjaim alatt. Éreztem az illatát, beborított, a felszökő pulzusától szinte minden porcikája lüktetett a kezeim között. Körmei a nyakamba mélyedtek, bele mosolyogtam az ajkaiba, szórakoztatott a reakciója, hogy ennyire átadta magát nekem. Könnyedén elvehettem volna tőle mindent - akkor viszont elveszett volna a játék, és én kurvára élveztem, ahogy szabad keze közénk kúszott, és tenyere lehelletnyi nyomással végig simított a nadrágomban feszülő farkamon, amitől jól esően nyögtem fel, miközben nyelvem az övével játszott.
Hangjára kipattantak a szemeim, és újra felnyögtem, ahogy kifordult a kezem közül és keze ismét a megfelelő helyre csusszant. Jól érezhetően rándultam a keze alatt, ám mielőtt hagynám elsétálni, ujjaim leszaladtak a nyakán, ahol egy pillanatra megálltak:
– Sietek – azután még lejjebb csúsztak, ujjbegyeim pimaszul rajzoltak a mellére. Aztán csak utána nézek, hogy eltűnik, egy pillanatra behunytam a szememet, aztán a pult felé indultam. Rendeltem magamnak egy italt, így a kiszemelt férfi mellé sodródhattam. Csak egy perc volt az egész, ameddig egymás szemébe néztünk, és már tudta is mi volt a dolga. Kényelmesen ittam meg a whiskymet, amíg az áldozatunk összeszedte magát, és elindult a sikátor felé.
A klub párás, fülledt levegője után a kinti levegő kitisztította az érzékeimet, bár még mindig Lilith zsongott valahol a háttérben. Követtem a sikátorba a pasast, aki egy kis segítséggel, önként sétált a végzetébe. A szűk kis köz sötét volt, nem világította meg semmi, én pedig csak vártam, hogy a vöröske tegye, amihez kedve szottyant.

A nyakamon felcsúszó keze nyomán újra teljesen libabőrös leszek, mintha a keze nyoma egyszerre lenne hihetetlenül forró és jéghideg. Nevetése visszhangzik a fejemben, amit a saját kacagásom kísér. A testünk legapróbb rezdülése is elementális hatással van rám, mosolyától a lélegzetem is eláll. Piszkosul élvezem, hogy látom a vágyat a szemében. Lelki szemeim előtt egy párás zuhanykabin sejlik fel, ahol pontosan ugyan így simultunk egymásnak és a nevét sikítottam. Az emlék szinte elveszi az eszem, lábaim között lüktet a forró, kielégítetlen vágy. Fizikális erőszak visszafognom magam. Nem fogok megtörni, nem adom meg magam még jobban, bármennyire megőrjít a vágy. Miért? Mert ez egy játék. És én kurvára szeretek játszani.
Csókja teljesen megszédít, nyakán nyugvó kezem még mohóbban húzza közelebb hozzám. Ujjai a hajamba túrnak, és érzem hogy elvesztem. Minden érzékem tele van vele, szinte levegőhöz sem jutok. Szabad kezem közénk kalandozik, vágyának nagyon is kézzelfogható jeléhez. Szinte nem is tudatos a mozdulat, csak éppen végigsimítok a keménységen… éppen mikor megtalálja az áldozatomat.
Alsó ajkam bizsereg a harapástól és a rásúgott szavaktól.
-A sikátorban várlak - súgom vissza vágytól fűtött hangon, lassan közelítem újra az ajkaimat az övéhez, viszonzom a harapást, ám nem csókolom meg. Leheletfinoman húzom végig ajkaimat az övéin, miközben másik kezem "véletlenül" újra megsimítja, aztán elhúzódom. Cinkos kacsintással lépek el tőle, tenyerem a nyakáról az arcára simul és csábosan ringó csípővel próbálok elsétálni mellette ha hagyja, hogy ígéretemhez híven a sikátorban várjam...

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Megtartom, amikor már térdei nem képesek rá, és össze készül csuklani az érintésemtől. Élvezettel hallgattam a nyögését, ahogy végig karistoltam fogaimmal a bőrét, belenevettem a nyakába, mélyen, szinte már morogva. Ujjaim bele feszültek a bőrébe a vékony ruhaanyagon keresztül. Nem kívántam titkolni előle, hogy mint eddig minden este, felizgatott, mert nem voltam vak és érzelemmentes, és egy olyan nőtől, mint a vöröske, igenis felállt. Ahogy közelebb húztam magamhoz, ezt ő maga is érezhette, s úgy tűnt, nagyon is tetszett neki, épp úgy mint nekem az elfúló nyögése, amennyire csak lehetett hozzám préselődött. Ujjai a nyakamhoz értek, és a gondolataim között előúszott egy kép, ahogy a zuhanyzóban hasonló pozícióban így dugtunk, alig pár napja. Az orrunk éppen összeért, ahogyan maga felé fordított, az arcán, akárcsak az enyémen széles mosoly ült.
A játék oda-vissza működik. Ahogy én akartam nyerni, úgy ő is. És évek óta nem volt olyan élvezetes szórakozásom, mint Lilith. Láttam, lepillantva rá, megküzdött magával, hogy ne kapjon az ajkaim után, én pedig hagytam neki időt, hogy válaszolhassan a kérdésemre. Ő választott, én pedig elkaptam, hogy aztán élvezettel nézzem végig, ahogyan kifröccsen a vér a nőre, ahonnan előszeretettel nyaltam le. Mert leginkább az izgatott fel, ahogyan végig nézhettem a gyilkosságot. Volt ebben valami intim, és valami kibaszottul érzéki.
– Jól van – nem volt nehéz megtalálni a tökéletes áldozatokat Lilith számára, már csak azért sem, mert azokat, akiket előszeretettel ölt halomra, azok szeméből mindent ki lehetett olvasni. Felnéztem egy párosra, akik minket bámultam, és rájuk villantottam egy gyilkos mosolyt, majd egyik kezem felcsúszott Lilith nyakára, a hajába túrtam, és magamhoz húztam, hogy nyelvemmel mélyen az ajkai közé furakodjak. Egy hosszú perc után felnéztem a párosra, akik szinte megbabonázva bámultak, ahogyan a vöröskével smároltam és őket figyeltem. Ám valójában nem ők érdekeltek, hanem a mellettük ücsörgő férfi a pultnál, aki sokkal diszkrétebb módon figyelt minket. Lehunytam a szememet, bele nevettem a csókba, majd egy hajszálnyit eltávolodtam Lilith mérgezően édes ajkaitól.
– Meg is van – morogtam az alsó ajkára, amelyet ez után finoman megharaptam és végig húztam rajta a fogaimat.

Érzem a férfiak ragacsos vágytól fűtött pillantását a testemen. A nők pengeéles szemvillanásait és lubickoltam bennük. Kihasználtam. Előnnyé kovácsoltam. Ez a legnagyobb különbség köztem és Camille között, amíg ő mindent ami kicsit is a középpontba terelné a szőnyeg alá söpör és jellegtelen dolgokkal álcázza, én nem vagyok hajlandó bujkálni. Talán a sok idő elzárva tényleg kifacsart önmagamból, mert tudom hogy a kezdet kezdetén még nem akartam én sem ezt… Legalábbis nem így. A mimózalelkű nem hagyott nekem más választást, még ha hitetlenkedve ráznák is a fejüket az emberek.
Képzeljenek el egy aprócska szobát, amiben éppen hogy három lépést tehetnek faltól falig. Nincs szék, nincs ágy, csak a nagy büdös semmi. Van egy ajtó, de azt még az adrenalin lökettől megrészegült pánikroham kellős közepén sem képesek kifordítani a sarkából. Üvölthetnek, sikíthatnak és dörömbölhetnek de csak a kurva nagy csend a válasz, senki sem segít. Eleinte párszor kiengedtek, de feszes pórázon és fojtogató nyakörvvel a torkod körül, nehogy elszabadulj. És van a plafonon, fent a magasban, hogy véletlenül se tudjuk elérni egy ablak. Hatalmas, az egész világot látni lehet belőle és csak még borzalmasabbá teszi a tényt, hogy be vagy zárva. Tétlenségre ítélve nézed végig a boldogságot, az életet. Tétlenül nézed, ahogy egy lélektelen disznó használja a tested és megtöri a lelked… Hát nem őrülne meg bárki akár csak egy kicsit is egy ilyen helyzetben? Nem ragadná meg az életet a torkánál fogva, ha lát egy repedést a falon amin át éppen csak kifér? Mert én ezt tettem és nem ismerek sem embert, sem istent aki megállíthatna. A vér? Az már más tészta, gyakorlás a nagy produkcióra, amikor a főnököt bontom fel a fényesre polírozott íróasztalán. Mámoros révület a hatalom, ami vele jár. Talán már több is mint bosszú. Hogy mindig bennem volt-e? Nem tudom, talán. De már nem izgat. Ha a szellem kiszabadult a palackból, baszhatod.
Az élet a minden. A száguldó adrenalin az ereimben. A zene lüktetése a fülemben és a testemben. Rowan keze a csípőmön, a közelségének a bizsergő érzése. Fogainak karcolása a torkom finom bőrén majdnem a vesztemet okozza. A fülsüketítő zenében elvesző nyögés szakad fel ajkaimról, lélegzetem elakad. A térdeim megrogynak, de a csípőmbe markoló kezei megtartanak és hamar magamhoz térek. Csak még jobban hozzápréselődök, fenekem izgatón dörzsölődik vágyának nagyon is kézzelfogható jeléhez. Hálószobába illő hangja végigszalad a testemen és teljesen libabőrös leszek a gondolattól. Ajkaim kérdésére sokatmondó mosolyra húzódnak, karommal felnyúlva érintem meg a nyakát és húzom magamhoz mégközelebb. Fejemet oldalra fordítva nézek rá. Az orrunk szinte összeér. Minden érzékem tele van vele, egy hang a fejemben csókért sikít, de fékezem magam. Azt akarom hogy ő akarja, hogy ne bírja tovább. Csípőm kínzó köröket ír le.
— Amelyik a sikátorba hurcolva dugna meg, és élvezné hogy nem akarom… - súgom vissza az ajkamba harapok és úgy nézek a szempilláim keresztül a szemében. KÍvülről, mintha a légyottról beszélnénk, és nem tagadom nekem is elkalandoznak a gondolataim egy bizonyos fal és két összefeszülő test körül…

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Nem válaszoltam, mert nem volt értelme. Mindketten tudjuk, hogy valójában ha tovább várattam volna, akkor sem tűnt volna el, mert kurvára élvezte, amit én nyújtottam. Nyilván ez nagyképűen hangzik, de nézzenek rám! Az összes nő pillantását megkaptam, bár úgy tettem, mintha nem venném észre, ahogyan engem bámulnak és összevihognak kisebb csapatok, miközben végig sétáltam a táncoló tömegen, egyenesen Lilith-hez. Ő persze azt hihette, csak és kizárólag őt láttam, de én nem kívántam elrontani a kedvét, pedig egyáltalán nem volt igaz. A vöröske különlegessége az őrületében volt, no meg abban, hogy a másik felét még nem ismertem, pedig rendkívül érdekelt a törékeny jelleme. Ezt egyelőre nem mondta meg Lilith-nek, mert úgy éreztem nem kell tudnia róla, hiszen éppen csak megkörnyékeztem Camille-t, abban pedig biztos voltam, hogy ő sem emlékezett minden pillanatra, amelyet nem a felszínen töltött. Izgalmas játéknak ígérkezett mindez.
Utat engedek neki, s a nő egy könnyed mozdulattal elfogyasztja a maradék italát, majd az első adandó helyre le is teszi a poharat. Végig simít a karomon, úgy indul el a hullámzó testek felé, a fények színesre festik a bőrét, a haját, én pedig egy hosszú percig csak a tekintettemmel követtem őt. Minden mozdulatában látni lehetett mennyire élvezi a helyzetet, hogy ő lehet itt, a zenét, a fényeket, a párás meleget, ahogyan szemek tapadtak rá, elnyúló érintések akarják megragadni, de aztán mégis csak nekem engedett, én húztam vissza, mielőtt elillanhatott volna. Volt közöttünk valami, és nem kívántam úgy tenni, mintha nem izgatott volna fel, mert vonzott benne az a mélyről, zsigerből jövő gyilkos hajlam. Őszinte nevetése mosolyt csalt az arcomra, s figyeltem a távolból minket bámuló tekinteteket, amelyek azt sugallták, másoknak is kellenénk, ám mi csak egymásra fordítottunk némi figyelmet. Amint megfordult a karjaimban a teste ismét az enyémhez simult. A vörös koronát félredobta, mintha csak kínálgatta volna a nyakát nekem, és most rajtam volt a sor, hogy nevessek, ahogy lehajoltam a nyakára. Nem állt szándékomban itt helyben belekóstolni, ahhoz túl sok nézőnk volt, de azért végig karistoltam a bőrét a fogaimmal. Ezzel egyidőben rámarkoltam a csípőjére, úgy húzva közelebb a fenekét az ágyékomhoz.
– Melyik legyen a mai áldozat? – búgtam bele a füle tövébe a kérdést, mintha nem arról beszélnék, melyik halandót kívánta ma este megölni, hanem arról, hogy fogom a falnak döntve megkefélni.

Játék az egész, de még milyen játék. A veszély és a vonzalom végzetes elegye részegítőbb volt mint bármilyen ütős koktél, addiktív mint a heroin. Nyers vágy. Rá és a vérre. Nincsen romantikus rózsaszín zagyvasággal átitatott drámák és negédes ígéretek melyeket egyikünk sem tart be. Csak ő és én. Test a testtel, akarat az akarattal. És amit én akarok, azt meg is szerzem, kerül amibe kerül. Legyen szó Camille elnyomásáról és Rowanről.
- Még egy késés és egy ital kevés lesz - válaszolom könnyedén sokat sejtető mosollyal az arcomon. Ajkaim finoman simítanak végig a pohár peremén miközben iszom még egy kortyot. Camille sajnálhatja, hogy képtelen végignézni ezeket a pillanatokat. Hogy nem meri érezni azt amit most érzek. Azt a tetőtől talpig bizsergést amit ennek a férfinak a figyelme és játszmái váltanak ki. A játék élvezetét…
- Végül is... - kacsintok rá kacéran. A szerénységet nem nekem találták ki. Ha más nem a testem és a vérszomjam vonzza Rowant, kár tagadni hogy van valami amiért engem választ és nem a sok miniszoknyás hosszú combú lányt a tömegből körülöttünk. Hogy a szemei csak engem látnak amíg mellette vagyok és akár felfordulhatna mindenki és porrá éghetne az egész világ. Legalábbis engem ennyire érdekel mások véleménye. Akinek valami nem tetszik bemutatkozhat a késemnek és a kis pisztolyomnak!
Amikor kiadja az ukázt szélesen elmosolyodom. Az arcomon elterülő vigyor más, mint a vágytól fűtött kacérkodások, őszinte örömöt sugároz. Aztán amint jön úgy ment, visszatér a ledérség, felhajtom az italom maradékát és megindulok a tánctér felé. Miközben kecsesen ellibbenek mellette végigsimítok a karján majd a vállam mögött visszapillantok rá és besétálok a tömegbe. A zene azonnal megteszi a hatását, átveszi az irányítást a testem felett.
A szívem a zene ritmusára dübörög, lüktet bennem az élet és ragyogok az euforiában. A csípőm kecsesen ring a ritmusra…
Hirtelen elkapja a kezem és magához ránt. Őszinte nevetés szakad fel a torkomból és hagyom hogy magával sodorjon… hogy irányítson. A testem a testéhez simul, karom a magasba lendül és elveszek az érintésében. Karjaim a nyakán simítananak végig majd megállapodnak a mellkasán.
Aztán vált a ritmus és megfordulok a karjai közt. A hátam tökéletesen simul hozzá, csavarodik a csípőm. Hajam a jobb vállamon át jár táncot zabolátlan hullámokban, feltárva a nyakam ívét és a ruhám szemérmetlen szabását…
Élek...

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Éreztem, amint megváltozott a kisugárzása a közelségemtől, felgyorsult a szívverése, egy pillanatra a lélegzete is bent ragadt a tüdejében, amelytől egyetlen tizedmásodpercig a szíve lassabban húzódott össze, végül éppencsak, szinte észrevehetetlen módon megváltozott az üteme. Ha nem lettem volna ennyire kihegyezve erre a dübörgésre a hangos zene mellett is, valószínűleg mindez beleolvadt volna a többi halandó rezdüléseibe. De így… minden apró változást könnyedén észrevettem rajta. Elvégre ő volt az én prédám, és élveztem, hogy így reagált.
– Eddig is igyekeztelek kárpótolni – villantottam a vöröskére egy rendkívül hatásvadász mosolyt, amelyről tudtam, hogy még ha nem is akarja, akkor is hatással lesz rá. Lilith is kiszámítható volt, hiszen emberi lény volt, ahogyan a "gazdája" Camille is. De nem emiatt vált érdekessé a számomra. A teremben bármelyik nővel flörtölhettem volna, hasonló eredményt értem volna el, efelől kétségem sem volt. Lilith-ben az volt az izgalmas, hogy a tekintete mélyen olyan sötétség csillogott, amelyet eddig csak vámpíroknál láttam, akik tiszta szívből élvezték az emberi életet kizsákmányolni. Mint ahogyan én is tettem.
– Hiszen veled találkoznék – nevettem a kérdésére, s a válaszom valamennyire bók is volt. Természetesen elégedett voltam, elvégre tanulmányozhattam és kiélvezhettem minden pillanatát annak, hogy a vöröske létezett. Egészen irigylésre méltó helyzetem volt. Pár perccel később Lilith cseppet sem burkolt utalgatása nyomán a hátam mögé néztem, a hullámzó tömegre, majd lustán vissza a nőre. A szám szegleteiben mosoly villant át, s intettem neki:
– Csak utánad – hagytam eltűnni egyetlen pillanatra a tömegben mielőtt utána léptem, ám ebből valószínűleg semmit sem vett észre, mert a forró testek között elkaptam a kezét és visszahúztam magamhoz. A testét az enyém fogta meg. A szemem sarkából irigy tekinteteket véltem felfedezni, de belemélyesztettem a szemeimet Lilith tekintetébe, miközben elkezdtem mozogni a zene lüktetésére. Tenyereim végig siklottak a karján és az oldalán, majd a csípőjén állapodtak meg.

Tikk kibaszott takk… Ha lenne bennem egy kis méltóság most azonnal lelépnék, de képtelen vagyok megtenni. Túlságosan vonz az a felszabadultság, amit a kis légyott nyújtani fog, ezért nem áltatom magam azzal, hogy fogom a formás kis hátsóm és eltipegek.
Már éppen amikor úgy érzem nem bírom tovább, hirtelen egy gin-tonic jelent meg a látóteremben és Rowan már mögöttem is volt, teljesen a hátamhoz simult, lélegzete a tarkómat csiklandozta. A lélegzetem is elállt az újonnan feltámadt izgalomtól, arcomon elégedett mosoly terült szét.
- Ha már így megvárattál, ez a legkevesebb - búgom miközben elveszem az italt és feléfordulok. Azonnal érzem a közelségének a hiányát. Nem tudom hogy csinálja, nem tudom honnan ezek az erős érzések, de őszintén szólva nem is érdekel. Camille az aki mindent túl gondol. Én inkább kiélvezem.
Lassan kortyolok egyet az italomból, az alkohol kellemes melegséggel árad szét a testemen. A szempilláim alól pillantok fel Rowan arcába.
- Pusztán elméletileg... Ha legközelebb én késnék a változatosság kedvéért, akkor is ilyen borzasztó elégedett lennél magaddal? - kérdezem, miközben vérvörösre festett ajkaim angyali mosolyra húzódnak. A kettőnk szikráktól pattogó buborékán keresztül ismerős dallamokra leszek figyelmes és a tekintetem a tánctérre téved, majd vissza rá és kérdőn vonom fel az egyik - nem kis munka árán - tökéletesre formált szemöldökömet. A vér várhat, most táncolni akarok.

xxx ;  game on     
C

Lilith & Rowan

Éhesen futtattam végig a tekintetemet a vörös hajzuhatagtól a merészen kihasított ruhán át a hosszú lábakig. Most is éppen várattam őt, mintha nem tudtam volna, mennyire gyűlölte, ha ezt tettem, de valahol ez ugyanúgy a játékunk része volt, mint az, ahogyan végignéztem, amint megölt valakit, ahogyan csillogott a szeme, az első szúrást követően. Izgalmas és izgató volt egyszerre látni napról napra mindezt. Bár az is éppen annyira izgalmas volt, hogy nem ugyanazzal a nővel beszéltem ma néhány szót, mint, aki miattam várakozott most.
Bevallom, kíváncsi voltam már Camille-ra, a törékeny kis babára, akit annyira megvetett Lilith önmagában, és aki időről időre elvette a hatalmat tőle. Frusztráló érzés lehetett mindez, ám különösebbképpen ez a része nem érdekelt. Pszichoanalitikus voltam végeredményben, még ha régen is volt már amikor Sigmund magyarázott nekem egy kurzuson, amelyen olyan sok ember közül kiválasztott engem is. Valószínűleg ha élt volna, a vörös hajú nőt élvezettel boncolgatta volna, legalábbis a lelkét mindenképpen. Miatta és a mentalitása miatt figyeltem fel tulajdonképpen én is erre a ritka érdekességre. Belátom, kissé unatkoztam is már, az elmúlt évszázad alatt nem igen találkoztam különleges élőlényekkel, sőt egyre inkább hasonlítani kezdtek a halandók egymásra. Nehezen tudtam volna még egy érdekes példányt választani közülük, pedig ebben a klubban is rengetegen préselődtek össze.
Legurítottam az italom maradékát, majd rendeltem még egy kört, kihasználva a képességeimet és a tapasztalatomat egyetlen percet sem kellett várnom a csaposra, aki készségesen kiszolgált, majd megindultam Lilith felé, úgy hogy véletlenül se vehessen észre, becserkésztem, mint valami ragadozó az áldozatát. Tudtam, hogy szerette azt hinni, hogy valójában ő a vadász, és ebben az elképzelésében nem is akartam elkeseríteni, ezért nem mondtam neki, hogy valójában én kaptam el őt. Különben is élvezetesebb volt, hogy rajongásszerűen vonzódott hozzám. Mindez cseppet sem volt romantikus töltetű, sokkal inkább abból fakadt, hogy én voltam, aki táplálta a gyilkos ösztönt benne is.
A háta mögött álltam meg hangtalanul, majd elé dugtam a gin tonikot, amit neki rendeltem. Olyan közel voltam hozzá, hogy szinte a hátának simultam, érezhette felesleges lélegzeteim sorát a nyakszirtjén.
– Meghívhatom egy italra a hölgyet? – kérdeztem, még mielőtt megfordulhatott volna, hangomban gonoszkás nevetés vegyült, s hagytam, hogy átvegye a poharat tőlem, aztán elléptem tőle egy lépéssel.

Vannak akik megelégszenek azzal amijük van: szar, alul fizetett állás, egy kiégett szerelem maradványai amit házasságnak csúfolnak, hálátlan kölykök akik idővel úgyis betolnak egy idősek otthonába mert túl elfoglaltak a saját életükkel. Vannak akiknek ez elég és átalusszák az egész életüket… Én már eleget aludtam és kurvára nem elégszem meg azzal amit elvileg nekem szántak. Nem leszek többé másodhegedűs, futó gondolat akit egy olyan gyenge és jellemtelen kisegér mint Camille el tud nyomni. Ha addig élek is megtalálom a módját, hogy ne kelljen többé visszamennem. Hogy ne kelljen többé a sötétből figyelnem hogyan teszi tönkre az életünket, csak mert fél kinyitni a száját és dagonyázni az önsajnálatban. Mert egyszerűbb elhinni, hogy csak ennyit ér az élet.
A terv napról napra világosabban körvonalazódik a fejemben. Mindenem megvan ami a szabadsághoz kell. Ambíció, erő és a vámpír… aki késik. Unottan dőlök a Wild Desire hátsó falának, karjaim a mellem alatt keresztbe fonva számolom a perceket és igyekszem megőrizni a türelmem, amiből nem sok van. Aki éveken keresztül várakozásra van ítélve, gyakran észreveszi magán hogy a legkevésbé sem kedveli hogy megváratják. Rowan is tudja és tudom hogy szándékosan csinálja. Élvezetét leli benne. Ha nem érezném vele túlságosan jól magam és nem keltené életre a testem minden porcikáját még haragudnék is rá… Talán képes lennék megtalálni a módját hogy végezzek vele, de valamilyen nyakatekert őrült módon én is élvezem a játékot. Az ami nemsokára következik. Mély levegőt beszívva csukom le a szemem és élvezem, hogy már csak a gondolatra is az adrenalin szétárad a testemben és úgy érzem ragyogok. Élek. Mint egy függő. Nincs megállás és sosem elég, szinte remegek a következő adagért… Az izgalomtól nem érzem a hűs levegő csípését a bőrömön, pedig egy egészen extra darabot sikerült beszereznem. Előröl ha nézel elég visszafogott, a kivágás a kulcscsontomat súrolja, de a háta… Extrém, szinte a fenekemig érő kivágás villantja meg alabástrom bőrömet, vörös hajam szabadon omlik a vállamra.
És csak várok…

xxx ;  game on     
C