Szerettem volna, ha a ma estém normális lenne… annyira normális, mint Ljoscha eltűnése előtt. Persze tudtam, ez valójában nem lehetséges, mégis a látszatot szerettem volna fenntartani. A bátyámmal kapcsolatos helyzetről kevesen tudtak, és ez így is volt jól. Még Lilith-nek sem számoltam be róla eddig, de mivel hetek teltek el, és továbbra sem jelentkezett a testvérem, úgy döntöttem ideje lesz beavatni a nőt is, hátha hall valamit. Kifogytam a lehetőségekből és a kapcsolataimból, és kénytelen volna ismeretlenek felé nyitni. Ez persze nem a vörös barátnőmre vonatkozott, akire éppen vártam, benne megbíztam, amennyire az ösztöneim engedték, és a józan eszem.
Lepakoltam magam mellé, és unottan pillantottam körbe. Férfiak tekintetébe botlottam minden irányból, de egyikük felé sem küldtem bátorító mosolyt, cseppet sem volt kedvem egy félrészeg seggfejjel jópofizni. Azok az idők múló félben voltak. Gyűlöltem, hogy a bátyám eltűnése ennyire kiforgatta a világom sarkait, de egyszerűen nem tehettem meg azt magammal szemben, hogy részegen és betépve állítsak haza, vagy az egyik őrnek kelljen hazacipelnie, mert oda lett volna az a tekintély, amit eddig összekapartam magamnak. És tudtam, hogy néhány barom erre várt… Az alvilági biznisz „nem nőknek való volt”, hangoztatta néhány riválisom, és Ljoschát is többször megkörnyékezték már, házasítson ki valamelyik másik fejesnek az üzlet miatt. Szerencsére a bátyám emberségesebb volt annál, hogy egy darab jó árú húscafatként kezeljen, nem úgy mint megboldogult apánk és testvérünk… Istenem, de rohadtul nem hiányzott egyik rohadt féreg sem.
Ekkor érkezett meg a vörös nő, és azok a tekintetek, akik eddig engem fixíroztak, most rávillantak éhesen és reménykedve. Nevetni támadt kedvem a férfiak együgyűségétől. Némelyikünk szánalomra méltó volt csupán.
– Semmi baj – mosolyodtam el, és a telefonomat, amit eddig az egyik kezemmel unottan piszkáltam, csak hogy kezdjek valamit magammal a táskámba süllyesztettem. Időközben megérkeztek az italaink is, így mikor Lilith helyet foglalt, csak elé toltam az általa kívánt italt. – Nem, egyáltalán. Nyugi! – nevettem el magamat, és megemeltem a poharamat, majd megvártam hogy a vörös hajú nő is megtegye és összekoccintottam őket. – Egészségedre! – belekortyoltam a martinimba, majd ismét felnevettem a cinkos pillantással fűszerezett kérdésén.
– Már elhessegettem őket én – feleltem hasonló széles vigyorral, mint amilyet az imént Lilith villantott énrám. – Nincs kedvem és idegzetem a balfaszokhoz most – folytattam vállat vonva, de még mindig mosolyogva, majd kicsit komolyabb hangon hozzátettem: – És szeretnék elmesélni neked valamit, amihez nincs szükség kíváncsi fülekre – persze ki tudja, miféle lények mászkáltak a Blasphemy-ben, de mivel ez volt a legsemlegesebb helyek egyike, úgy gondoltam jobban elveszünk itt, mint bármelyik másik bárban. – Nem meséltem el neked eddig, mert úgy gondoltam, csak seggfej a bátyám és nem szólt, hogy elhúzott valahová, de hetek óta nem érem el, és nincs semmilyen nyoma…

Átlagos nap volt, ami egészen unalmasan is telt, ami azt illette. A feladatok nagy részeit az embereim automatikusan ellátták, sokkal koncentráltabban szerveztem össze őket, mint korábban a bátyám, és az értelmesebbekkel könnyebb volt szót értenem, így funkcionálisabban szervezhettem meg a feladatokat is, és az az igazság, hogy könnyebben működtek együtt is, mert alapvető módon nem mindegyik nekem tartozott elszámolással. A bátyám persze szerette, ha egyesével mindenkit a markában tarthatott, de nekem okosabbnak kellett lennem egy rakás hegyomlásnál.
Késő délután volt már, amikor rájöttem, igazán időszerű lenne összeszednem magamat, tekintettel arra, hogy találkozóm volt egy barátnőmmel. Egészen feldobott a gondolat, hogy kivételesen nem egy másik maffia vezérrel és árnyékban bujkáló senkivel kellett találkoznom, hanem olyasvalakivel, aki nem ennek a világnak a része. Persze egészen jól megoldottam mindent, ami az üzlethez kapcsolódott, de hiányzott a bátyám, hiányzott az a kényelmes élet, amelyet biztosított nekem, és most még hálásabb voltam azért, mert ezt megadta nekem.
Még ebből az időből ismertem Lilith-et is, akivel egészen könnyedén alakult ki jó viszony, és aki az első számú olyan barátnőm vált, akivel könnyedén tudtam kikapcsolni és jól érezni magamat. Idővel elmondtam neki, hogy mivel foglalkozom, így pontosan tisztában volt azzal, milyen illegális vagy félig illegális tevékenységekben utazom, bár a városban sokat tisztában voltak ezzel, éppen elég volt a vezetéknevemet kiejtenem a számon és mindenki tudta, milyen ügyekben tudják a segítségemet kérni, ami persze sohasem volt ingyen. Ljoscha biztosan nevetne, ha látná, milyen ellentmondást nem tűrő hangon tudtam kijelenteni az árakat. Eddig nem is vitatkozott senki.
Lilith-el az egyik kedvelt helyünket beszéltük meg, ezúttal nem azért, hogy egész éjjel táncoljunk, hogy aztán bódult szerelemmel szeressük a hajnal első fénysugarait, csupán néhány pohárral akartuk feledésbe küldeni az elmúlt napok kellemetlenségeit. Még napokkal ezelőtt beszéltük meg a mai napot, én pedig sietősen neki láttam, hogy elkészítsem a sminkemet, majd rövid válogatás után felhúztam az egyik kedvenc narancsszínű koktélruhámat, hosszúszárú magassarkú csizmát húztam, felkaptam a szövetkabátomat és a táskámat, amelybe beledobáltam néhány fontos dolgot, aztán autóba ültem és befurikáztam a belvárosba. A telefonommal találtam rövid idő alatt egy parkolót, nem messze a Blasphemy-től, ahová könnyed léptekkel érkeztem meg.
Körbe pillantva nem láttam sehol sem Lilith-et, így írtam neki egy rövid üzenetet, miszerint megérkeztem, ő pedig szinte azonnal válaszolt is, hogy kérjem ki neki a szokásosat, mert percek kérdése és itt lesz. Csak egy puszit küldő kacsintós emojit dobtam neki, majd megrendeltem az italokat, és helyet foglaltam az egyik bárhoz közel eső boxban, amit nyilvánvaló okokból választottam: közel legyen az utánpótlás forrása. Na meg itt könnyedén észre is vehetett a nő.