Rendben, talán... de csak TALÁN szándékosan értelmezem minden egyes szavát támadásnak és fogadom őket ellenszenvvel és agresszióval. Talán... De most komolyan, ez miért lenne az én bűnöm, amikor a szőkeség tönkreteszi az estémet? Rowan mesterien elhúzta az orrom előtt a mézes madzagot, erre betipeg Ms Enyém a Kicseszett Világ és lőttek az egésznek. Pedig szükségem van rá. Bizsereg a testem minden porcikája, szinte elvonási tüneteim vannak annak a fantasztikus adrenalin löketnek a gondolatától... Kell a fém hűvös izzása és a forró vér vitustánca az ujjaim között! A hatalom mámorító extázisa... Rowan jelenléte, fogainak karcolása... és más legkevésbé sem elhanyagolható részei... És ehelyett? Ülök egy kényelmetlen bárszékben és kerülgetjük a forró kását. Pompás.
Azt hiszem végre valahára kezd neki leesni, hogy valami nem okés a két szép kék szempár mögött. Mit mondjak, nem sietett az agyacskája feldolgozni az információt, nem egészen próbáltam elrejteni hogy nem erősítem a normális mintapolgárok sorát. Igazán nem az én hibám, hogy nem tette össze előbb a kirakós darabkáit. Szavait hallgatva csak mosolygok és megemelem felé a poharam,
- Ragyogó megállapítás Sherlock!
Aztán hipp-hopp, dirr-durr a poharat szilánkokra töröm a markomban. A vörös ködtől nem érzem a fájdalmat, pedig az alkaromon vékony patakokban csordogáló vér jól mutatja, hogy nem úsztam meg sérülés nélkül. A gintonik rózsaszínűvé szineződik a beleelegyedő karmazsintól. Az arcom nem mutat semmilyen érzelmet, mintha jégből faragták volna. Rideg és kíméletlen akár a szavaim és a mögöttük húzódó fenyegetés. Velem aztán senki sem fog b*szakodni, még akkor sem ha én is hullazsákban végzem. Camillet el lehet taposni, de engem nem.
Szavai azonban meglepnek, bár ezt egy porcikámmal sem mutatom. Érzem, hogy a tekintetébe kúszó kísérteties és nagyon is ismerős fénytől némileg megenyhülök és valamilyen elcseszett szimpátia ébred bennem. Na nem a gyengesége miatt, hanem mert a végén mégis itt maradt és nem roppant úgy össze mint a kis mimózalelkű nebántsvirág akivel osztoznom kell. Ez a nő túlélő, akárcsak én. Harcos, és kénytelen kellettlen el kell ismernem, hogy ez tetszik. Ennek ellenére azért ott motoszkál bennem, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Nagyra van azzal hogy mindent tud, és ha ez így is volt egy lelketlen és tapintatlan ribinek kell lenni ahoz a megjegyzéshez ami idáig vezetett.... Jó, jó, én vessem rá az utoldó követ, de akkor is. Mocsok húzás volt, mesteri, de gyomorforgató. Ha nem az én káromra hangzott volna el, talán még meg is tapsolom.
Valami csoda folytán képes vagyok befogni a szám és nem vágok vissza. Igen, megmondhatnám neki hogy mit gondolok a viselkedéséről és elküldhetném a búsba, de azt hiszem idáig is rendesen tudtára adtam hogy mit kezdjen a méregdrága tipegőivel és a köntörfalazással. Helyette azonban a kezemből lüktető fájdalom regisztrálódik az agyamban és úgy döntök valamit kezdenem kellene a vérzéssel. Éppen ezért megfogom a pultos által felém csúsztatott szalvétát és letörlüm a kicsorduló vért. Az alkohol csíp és kellemetlenül bizsergeti a vágásokat, de egy arcizmom sem reagál. Sokat mondón a pohár romjaira nézek inkább, majd a pultos fiúra és kacéran rákacsintok, mire egy tökéletesre kevert ital varázsolódik elém.
Végre kibújik a szög a zsákból. A "bocsánatkérésére" csak az egyik szemöldökömet vonom fel. Van abban amit mond, talán még igaza is van, de előbb harapom le a saját nyelvem mint hogy ennek az eretnek gondolatnak hangot adjak. Nem adom meg neki az elégtételt, legalábbis még nem most. Inkább hallgatok, figyelek, ízlelgetem a dolgokat amiket mond.
- Miből gondolod, hogy nincsenek meg a saját kis terveim azzal a féreggel? - kérdezem angyali mosollyal az arcomon csak a hecc kedvéért. Ha jobban belegondolok a bosszú még érdekesebb lenne, ha nem csak az életének hanem a karrierjének is véget vetnék. Biztosan érdekes játék lenne és igazi kihívás Camillet valahogy az irányításom alá édesegetni úgy hogy rejtve maradhassak. De még nem adom be a derekam, még várok.
- Mellesleg, tévedsz... - jegyzem meg mielőtt belekortyolok az új italomba és drámai szünetet tartok. Csak azért mert ilyen szinpadias ribi vagyok, perelj be! - Nem mondtam nemet... De csak a móka kedvéért, miért is érné meg nekem hogy neked dolgozzak? Sok melónak tűnik, vagyis többnek mint egy kés ügyes forgatása és egy jól irányzott suhintás... Az is fantasztikusan megoldaná a problémámat...
Táncra fel, aranyom! Keringőzzünk!

685 ;  rettenetesen szégyellem magam, hogy eddig várattalak! köszönöm a végtelen türelmedet    
C

A megjegyzésére csak forgatom a szemem. Ha nem irritálna ennyire ezzel a "mindenkinél-jobb-vagyok" pökhendi hozzáállással még kedvelném is a nőt. Sajnos rettenetesen eltévesztette a házszámot, ha azt hiszi hogy majd a lábai elé vetem magam. Rowannek sem teszem meg, pedig... Nos, fogalmazzunk úgy hogy vannak képességei amikért érdemes lenne térden csúszni. Camille biztosan a magabiztosság és erő láttán a sarokba bújva zokogna és mindent megadna neki, amit csak akar ha ezzel együtt békén is hagyja. Engem hidegen hagy mit akar, az estém elbaszásáért és a sértegetéséért meg úgy érzem jogosan húzom fel az orrom. Forr a vérem a "kis-senki-vagy" pillantásától.
- Nem tudom, nálatok mi volt a szokás, de mifelénk nem szokás mások pénztárcájában turkálni... És Lilith... Ha még az embereid nem informáltak róla...
Nem akadok fent rajta különösebben, hogy tudja a nevem. Az már kicsit hogy Camille-ként azonosít, ami valahol igaz, de mégsem. Arról nem kell tudnia mi a névváltoztatgatás oka. Ha rajtam múlik soha nem is fogja megtudni, zavar a kíváncsiság a tekintetében, mintha valami érdekes bogarat vizsgálna a mikroszkóp alatt.
Következő szavaira mintha megfagyna körülöttünk a levegő és minden lelassulna. Hideg, halott tekintettel nézek rá, miközben a kezeimben széttörik a pohár. Fel sem fogom, milyen erővel szorítottam amíg az üveg meg nem adta magát, éles fájdalom hasít a kezembe, ahogy az üvegszilánkok felsértik az érzékeny bőrt, de nem reagálok. Az arcomon semmilyen érzelem sem látszik, de Camille a hirtelen érzés hatására kicsit mintha feléledne, remegés fut végig a testemen és egy töred másodpercig mintha felszínre bukkanna a kis gyenge mimóza...... Egy izzadt, tenyér sikamlós érintése a combomon... Fájdalom és egy durva kézzel elfojtott sikolyok... Könnyek égetik az arcomat, a szégyen szinte felemészt... Az íróasztal hideg keménysége a hátamon... Egy nyakamhoz szorított kés... De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan nyomom vissza a tudatom sötétjébe.
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. - nagyon halkan szinte alig hallhatóan beszélek, ám végtelen türelemmel. Vészjósló türelemmel. Tekintetemben tisztán látszik, hogy szarok magasról arról kicsoda, vagy honnan jött, azt is hogy egy csettintésébe kerül hogy elvágják a torkom, de nem fogok elpatkolni anélkül hogy legalább a csinos kis pofikáját ne cakkozzam ki. Az ügyvédi irodában zajló dolgok tabunak számítanak, még nekem is. Bár gyűlölöm Camille-t mert nem harcol, de senkinek sem kívánnám ezt a sorsot. Az, meg hogy ez a sznob degradálja....-  Ne beszélj olyanról amiről fogalmad sincs... Ahoz hogy én kinek teszem szét a lábam, az ég világon semmi közöd! Látom pénzed van, de az ugyebár jómodort nem tud vásárolni! Ezzel szemben jobb informátorokat... Lehet akkor nem gázolnál bele nyakig a szarba, amiről fogalmad sincs...
Szinte érzéketlenül ülök a székben. Magyarázatát merev bólintással fogadom. Fizikai fájdalom visszafognom magam és nem késsel ugranom a torkának. Átlépett egy olyan határt, amit senki ember fiának vagy bármilyen teremtményének nem engednék. Amikor végre elmagyarázza mit akar tőlem hideg, keserúű mosolyra húzódnak az ajkaim.
- Értem, magyarán kémkedjek. - mondom színtelen, távolságtartó hangon. Pár pillanatig a színes alkoholos üvegeken pihentetem a tekintetem, majd újra visszanézek rá. - Tudod, bármit megtennék, ha annak a mocsoknak kára származik belőle... de nem különösebben érzek késztetést segíteni neked ezek után... Nem szívlelem amikor sarokba szorítanak, sértegetnek és vájkálnak az életemben!

521 ;  köszi a türelmet
C

A pofám leszakadna, ha nem lennék egészen jó hangulatomban. A ruhámra tett megjegyzését egy meglepett nevetéssel fogadom, majd újra végigmérem a nőt. Lassan, a ruhájának minden illetlen feszülését figyelembe véve. Mit mondjak, ő sem hagyott semmit a fantáziára. Amikor újra a szemébe nézek hagyom hogy a tomboló őrült aki a felszín alatt ugrásra készen lapul megcsillanjon a szememben. Nem feltétlenül hogy ráijesszek, elég ha felfogja hogy éppen elég beszámíthatatlan és agresszív vagyok hogy bármelyik pillanatban a torkának ugorjak. Remélem felfogja, hogy nincs mit vesztenem, csak Camille szar életét és a rabságomat amire ítél.
- Ha apáckkal akarsz cseverészni, menj templomba! Dugdossa a testét akinek van miért! - mondom hanyagul megvonva a vállamat, majd gonosz mosolyt villantok rá - Viszont a te ruhád! El kell mondanod hol vetted... Tökéletes lenne a jövő heti papok és prostik bulira!
Túl feszítem a húrt? Talán... De ha okot ad rá, miért ne lehetnék én is bunkó? Nem én kezdtem, de nekem nem kell kétszer mondani hogy szálljak fel erre a vonatra, ám ahoz sem hogy keresztbe lenyelessem vele a poharat és kicakozzam azt a kecses kis nyakicáját. Több műsor Rowannek, még több szórakozás nekem!
Szavaira összevonom a szemöldököm, de nem sokáig tudom magamon tartani a komolyságot és újabb nevetés tör fel a torkomból. Egek micsoda dumája van ennek a spinének! Bár ha sokáig hűti még a gyomrát megunom ezt a kis csevejt.
- Munkaköri leírás, hogy úgy beszélj mint egy rossz Keresztapa imitátor?
Határozottan túl feszítem a húrt, de mentségemre szóljon nem szeretem a köntörfalazást. Camille szeret mindent szép díszcsomagolásban megkapni, mert nem bírja el a kis nádszál lelke, de számomra bosszantó ahogyan futja a köröket a forró kása körül. Kezdem úgy érezni magam mint egy elcseszett Teleshop reklámban. "És ez még nem minden Hoyt! Ha most vásárol..." De inkább nem szólok, csendben kortyolom az italomat és figyelek. Bár fáraszt a körülményessége, valami azt súgja hogy még jó is kisülhet ebből az elcseszett találkozásból. Talán hasznomra válhat tényleg amit akar tőlem. Csak. Nyögje. Már. Ki. Nem egészen értem a színpadi előadást és a cirkuszt, de tény hogy én nem emelhetnék szót ez ellen.
Amikor az egyik legnagyobb féregre mutat, aki két lány bedrogozásán ügyködik csak felvonom a szemöldüküm. Ha nem lenne Rowanm talán kapnék az alkalmon, de így csak visszapillantok rá és a poharam peremén játszadoznak az ujjaim. A sértése mellett már nem tudok egykönnyen elsétálni.
- Nem tudom, miért gondolod azt, ha folyamatosan sértegetsz a magaslóról, akkor majd segítek neked... Patkányokat tudok szerezni magamnak, nem szorulok rá...
Kezdem elveszíteni a türelmemet, amivel sosem voltam bőségesen ellátva. Bármilyen maffiakirálynő is az előttem ülő nő, nem méltányolom ha játszadoznak velem és a sértegetést még annál kevésbé viselem el. Én nem vagyok senkinek a lábtörlője, főleg amikor én vagyok a gyeplőnél.
Amikor végre megemlyti hogy akar valamit komoran felnevetek.
- Csak kibújt a szög a zsákból Ms Corleone! Most már aztán igazán kibökhetnéd mit akarsz tőlem, nem kell a körítés!

484 ;  Lilith kicsit labilis, de azért remélem tetszik!
C

A zene a torkomban lüktet, és a szívem elégedett táncot jár. Élek. Nincs ennél gyönyörűbb szó a világon. Pezseg a vérem és az este folytatása csak méginkább fokozni fogja ezt az érzést... A lüktető ütőér az ujjaim alatt, a kés hűs acélja a kezem alatt... Mély levegőt véve hunyom le a szemem és próbálom csitítani magam, hogy a székemen maradjak. Éppen elég ideig voltam türelmes, hogy végleg kifogyjak a készletből. Rowan tökéletesen játsza a játékot, pontosan tudja mivel korbácsolja fel teljesen a testem minden porcikáját és azzal hogy várnom kell kínoz meg a legjobban. Egy vérbeli rohadék... Pontosan akire szükségem van!
Már csak akkor veszem észre a nőt, amikor mellettem kiabál a pultosnak. Fintorogva nyitom ki a szemem és mérem végig. Mégis mikor került ide és miért akar meghívni egy italra.
Kíváncsian vonom fel a szemöldökömet és a pultos minden apró rezdülését figyelem ahogy elkészíti az italt és azt ahogy leteszi elém az italt. Nem vagyok olyan mimóza lelkű és beszari mint Camille, de tisztában vagyok vele hogy a testünk nem sérthetetlen. Nem gondolkodom túl sokat a dolgon, de nem vagyok ostoba és egészséges gyanakvás még nem ártott meg senkinek. A szép nők különben is veszélyesek, gondolom bujkáló mosollyal, itt vagyok például én.
- Köszönöm - kiabálom túl a tömeget. Lehet hogy egy dühöngő őrült vagyok, de modorom azért még van. A poharat lassan az ujjaim között forgatva várom hogy kimutassa a foga fehérjét. Az italmeghívások, ilyen helyeken mindig és minden esetben valamilyen hátsószándékkal történnek, főleg nem egy ilyen nőtől. Minden porcikájából sugárzik a hatalom és a magabiztosság. Két dolog, amit tudtam értékelni, ha már a következő szavai nem is...
- Csakugyan? - vonom fel a szemöldökömet gúnyos mosollyal és megújult érdeklődéssel újra végigmérem a nőt - És ha szabad megkérdeznem, mégis miből gondolod, hogy két óra múlva nem megyek sehova?
Arcomra bájos mosoly kúszik, de egy arctalan perverz pasas helyett ennek a nőnek a torkát vágom át gondolatban. Ne higyje senki, hogy nem teszem meg, ha közém és a ma esti programom közé mer állni. Ennél kevesebbért is ontottam már vért az utóbbi hetekben. Hanyag eleganciával nyúlok a poharamért.
- Nyűgözz le! - mondom a poharam pereme felett, majd kortyolok egyet. Lehet hogy még ma végzek vele, de legalább tudja hogyan keltse fel valaki érdeklődését. Ha nem tetszik amit mond, még mindig elkaphatom egy óvatlan pillanatban.

484 ;  Lilith kicsit labilis, de azért remélem tetszik!
C

A szívem a zene ritmusával lüktet, a villodzó fények táncot járnak becsukott szemhéjamon és nem létezik semmi más csak a most és a tánc. Minden csípőtekeréssel és forgással egyre szabadabbnak érzem magam és nem akarom hogy vége legyen. A leküldött vodka shotok kellemesen melegítenek és zsongítják a fejem és szinte teljesen elfelejtem a másik bőgőmasinát a fejemben. Neki nincs itt helye... Pontosabban itt lenne, de túl gyáva akár túl hangosan levegőt venni és ezt ki nem állhatom. Nem tűröm el tovább a póráz szorítását a nyakamon amiket évekig el kellett viselnem miatta. Soha. Többé. A zene pulzál, a tánctér tömve vonagló testekkel, felejteni vágyó lelkekkel és én ragyogok. Érzem a tekinteteket magamon... A vágyat, az irigységet és kiélvezem minden percét.Ez a test nem apácának született, vagy valaki mocskos játékszerének...
Dübörög a ritmus, száguld az adrenalin az ereimben amikor egy ismerős tenyér ér a derekamhoz. Lassan nyitom ki a szemeim és nézek a vámpírra, a táncot egy percre sem hagyom abba. Sejtelmes mosoly játszik az ajkaimon miközben már összeolvadunk a táncban. A vágy szinte hallhatóan szikrázik, és nem tudom megkülönböztetni melyikünké az erősebb de nem is számít. Nyers vágy, a romantika a kislányok dajkameséje... A gyengéké... A szex és a vér ígérete terjeng a levegőben és minden zsigeremmel érzem hogy élek.
- Két óra múlva a hátsó bejáratnál. Ne késs! - morogja a fülembe, én pedig az ajkamba harapva bólintok, és eltűnik mintha ott se lenne. Elégedetten nevetek fel és adom át magam újra a táncnak. Felvillanyoz az újabb áldozat lehetősége... A döntésé élet és halál felett... A döntés a testem felett... Egy döntésé ami csak és kizárólag az enyém és semmi köze sincs hozzá egy gyenge bábnak...

... A szám végén úgy vonulok le a tánctérről, mintha az egész hely az enyém lenne. Nincs abban semmi rossz, ha valaki magabiztos és tudja mit akar, szóval az összes irigy liba, akinek a tekintetét érzem a hátmaba fúródni, tehet egy szívességet és bekaphatja! A bárpultnál egy csendesebb zugot választva felülök egy bárszékre és gin tonikot rendelek. Még mindig kicsit felszínesen veszem a levegőt a tánctól és az ajánlattól. A fekete ruha amit ma estére választottam valamivel hosszabb, de pont annyira simul a testemre, hogy nincs kérdés arra hogy bűnre termett. Nos... minden értelemben. A lábaimat keresztezve hajamat a vállam mögé dobva nézem a tömeget és várom az időt, hogy végre elindulhassak a hátsóbejárathoz. A várakozás teszi édessé az egészet, mégis elviselhetetlennek érzem.
De a türelem rózsát terem... pontosabban hullát...

484 ;  Lilith kicsit labilis, de azért remélem tetszik!
C