Azt akarom mondani, hogy mond egyetlen alkalmat, amikor rám kellett várnod, mert úgy gondolom, hogy ilyen biztosan nincsen, de akkor aztán eszembe jut, hogy amúgy elég sokáig kell általánosságban rám várnod általában, úgyhogy inkább befogom és csak fintorgok. Nem fogok ütőkártyákat adni a kezedbe, mert habár sportember vagyok nem igazán tudok veszíteni, szóval érted, jobb nem piszkálni az alvó oroszlánt, nem biztos, hogy ebben a versenyhelyzetben - ami persze tök baráti - jól viselném, ha felemlegetnél nekem bizonyos dolgokat, pedig halál jogos lenne, mert hát nyilván én szoktam még ötször inni, hatszor lecserélni a cipőm, elküldeni nyolc üzenetet, elveszteni a kocsikulcsot és egyéb nagyon kellemes dolgokat csinálni, szóval azt hiszem elég sok mindent írhatnál föl a számlámra. Úgyhogy inkább tényleg csak fintorogva vigyorgom rád miközben visszaütöm a labdát. Szeretek kevésbé profikkal játszani - már bocs, de ez tény -, mert velük és így veled sem kell teljes koncentrációval játszanom, közben tudok gondolkozni meg beszélgetni, ami valljuk be nem egy hátrány, mert akárhogyan is nézem, férfi vagyok és nem igazán tudok egyszerre több dologra is figyelni.

Visszapattintom a labdát aztán nemes egyszerűséggel bemutatok, nem kommentálom, hogy milyen képzelgéseid vannak rólam, mert inkább tudni sem szeretném, elvégre lehet, hogy olyan dolgokba botlanál, aminek nem akarom, hogy a közelébe menj, vagy, hogy egyáltalán tudomást szerezz róla. Eddig baromi jól titkoltam minden mocskos dolgomat, minden piszkos kis titkom tökéletesen rejtettem el a szekrényben, szóval légyszi-légyszi ne kezdj el most kutakodni, mert nem annyira tudom, hogy mit kamuzzak még.

- Mondd, hogy legalább kimostad őket. - Fintorodom el vigyorogva mielőtt szándékosan elbaszom az ütést. - Nincs mit felvállalnom. - Hazudom szemrebbenés nélkül. Semmit nem vállalok föl, és hát tudod ez egy elég köcsög dolog, már csak Ginával szemben is, de mégis hogyan mondhatnám meg neki úgy, hogy ne bántsam közben meg halálosan? - Vagy hát nem tudom.. remélem nem azt vártad, hogy kiteregetem a hálószobatitkainkat Ginával. - Vigyorodom el gonoszan, kicsit hátba veregetem magamat képzeletben, amiért kimentettem magamat ebből a helyzetből. Mármint komolyan, ugye nem gondolod, hogy bármit is elárulnék arról amit Gina és én csinálunk? Vagyis jelen esetben nem csinálunk?

- Ne kínozz. Tudod, hogy utálom a ruhákat. - Kicsit könyörgősre fogom a hangomat, éppen csak egy leheletnyit, de közben azért már elképzellek valami ultra gáz ruhában, ahogyan ugrálsz és énekelsz, mindenki téged bámul, mert ugye a teniszmeccseken ilyeneket nem csinálnak. Életem egyik legjobb napja lesz, esküszöm. - De valami drága designer cucc menő lenne. Igazi arannyal meg minden. - Kacsintok rád, még csak megvenni is hajlandó lennék, lőhetnénk menő képeket amire több száz kedvelést kaphatnánk instán.

Kicsit stresszesebben ütöm vissza  a labdát neked Gina említésére meg erre az egész kameramen dologra, aztán meg csak megrántom a vállamat. - Hát nem tudom. Gina elég... ragaszkodó vagy nem is tudom mi lenne a helyes szó. - Kanos, ez lenne a helyes szó, de érted, ezt csaknem mondom el neked.

- Nem, a szakik ezt úgy hívják, hogy túl sokáig váratsz meg. - Nevetek föl anélkül, hogy bármilyen igazán vádló éllel jutalmaználak, amiért ennyi ideig tart elő és felkészülnöd erre a meccsre. Persze nem lepsz meg igazán, elég régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam, ha el is akarunk indulni valahova nem tudod azt mondani, hogy ebben a pillanatban mehetünk is, mert aztán tuti meg kell keresned a táskád, a napszemüveged, még a szobádban hagytad a nem tudom midet. Nő vagy, nem hibáztathatlak igazán ezért, persze vannak alkalmak, amikor megtenném, akkor is leginkább csak magamban és akkor is leginkább Gina miatt, még véletlenül sem rád vagyok olyankor dühös. - Ez már csak a ráadás. - Vigyorodom el végül. Te tényleg azt hiszed, hogy nem melegítettem be rendesen?

Megigazítom az említett ruhadarabot, aztán elvigyorodom. - Mindig is tudtam, hogy furcsán vonzódsz értem Nina. - Kezdek incselkedni veled. - De, hogy az összeizzadt cuccaimat is magadnak szeretnéd.. - Nevetek föl rád kacsintva, amiért bűnös vágyaid vannak, de természetesen nem gondolom komolyan, hogy pont az izzadságtól csatakos pántomat fogom neked adni, a táskámban még figyel vagy három, és ha igazán jó arc lennék, már most hozzád vágnék egyet, de hát mindketten tudjuk, hogy nem vagyok ennyire jó arc.

Elnevetem magamat rajtad, a felajánlásodon, szinte meg sem lepődöm rajtad, meg azon, hogy az ellenségnek szurkolnál, úgyhogy csak megrázom a fejemet azon rágódva, hogy mi lenne a tökéletes nyereményem tőled, aztán kiül az ördögi vigyor az arcomra. - Ha nyerek, akkor eljössz a következő  meccsemre és pompom lány ruhában fogsz szurkolni az ellenségemnek. Még olyan kedves kis rímet is költened kell! - Olyan izgatottan  nevetek föl, mintha életemben jobb dolgok nem érnének, mint téged szurkolni látni.

Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyi közjáték után is várnom kell rád, és tudom, már réges-régen hozzá kellett volna szoknom, de egyszerűen sosem voltam az igazán türelmes típus, szóval csak egy hatalmasat sóhajtok, olyat, hogy átvigye a pályán a  szél, aztán meg rád fintorgok, mielőtt kedvesen mosolyodnék el. - Még élhetünk poligám kapcsolatban. Te, Gina és Én,- Passzolom feléd a labdát játékosan, és habár felajánlom, azt hiszem rémálmaim lennének attól, hogyha már nem csak Ginát, hanem téged is meg kellene próbáljalak kielégíteni. Esküszöm, hogy görcsbe rándul ettől a gyomrom, majdnem elbaszom az ütést amit feléd küldök, de azért van annyi tapasztalatom, hogy mégse tegyem meg. - De neked kell Ginával közölnöd. - Nyomom rád a felelősséget gyorsan és játékosan, és hálát adok az égnek, hogy ez az egész csak játszadozás és nem komoly eszmecsere, de közben arra gondolok, hogy légyszi ne kezdj el kérdezgetni a kapcsolatunkról Ginával, mert akkor anyukám, biztos szarrá versz.

A labdát pattogtatom, amíg te, hát nem is tudom, hogy mit csinálsz pontosan, gondolom készülődsz, talán a szoknyádat igazgatod, de nem igazán fordítok nagy figyelmet a csupasz combjaidnak, pedig biztosan megérnének egy-két misét. Nem tehetsz róla, hogy nem kötnek le a női combok, meg aztán úgy is ott van nekem Gina, és hát milyen fasz dolog lenne már, ha én téged bámulnám amikor Gina nincs itt, és nem is te, hanem ő a barátnőm? És oké ne térjünk ki arra a dologra, hogy engem Gina csupasz combjai sem hatnak meg, pedig aztán azok is megérnének egy-két misét, ellenben más meztelen felsőteste --- itt elbaszom a labda pattogtatását, úgyhogy elfintorodom, és ezt az egészet csak lazán rád fognám, de te még mindig készülődsz - vagy lehet, hogy a telefonod nyomkodod, de érted, nem éppen arra vársz, hogy akkor én üssek - úgyhogy még sem mondhatom azt, hogy ez a te hibád.

Megigazítom a fejpántomat, bemelegítésként pedig ugrálok egyet-kettőt jobbra-balra - persze rendesen bemelegítettem, ez csak olyan türelmetlenkedés ne aggódj - az egyik kezemben a teniszütőmet, a másikban pedig a labdát tartom, a tekintetem meg most már rád függesztem olyan sürgetősen, hogy oké, akkor most már el is kezdhetnénk. Tudod igazán a tenisszel nincs bajom, sőt, kifejezetten szeretem játszani, de inkább csak az ilyen barátságos meccsekért - vagy hát ki tudja éppen melyikünk jön idegbe hamarabb - mintsem a tétjátszmákért és a bajnoki címekért.

- Szóval nem beszéltük meg, hogy mi lesz a nyeremény. - Kezdem el újból pattogtatni a labdát, most viszont már koncentráltan figyelek, hogy végül is semmi ne tudja elvonni a figyelmemet, elég gáz lenne, ha lealáznál, tekintve, hogy nemsokára indul a versenyszezon, és persze nem téged tartalak szar játékosnak, csak egyszerűen muszáj jobban teljesítenem nálad, különben apa kinyír. Mármint nem azért, mert te elversz egy olyan meccsen, ahol még bíró sincs, hanem, mert ha te elversz egy ilyen meccsen, akkor az ellenfeleim valószínűleg szanaszét szednek majd, és hát, ha apa valamit nem bír, akkor az, ha nem tudok nyerni.

- Figyelj, megy! - Körülbelül ezen a ponton unom meg az idétlen várakozást, és talán ekkor már az ütő is rendesen a kezedben van, szóval csak fogom magamat és elindítom az ütést, persze szépen, kibaszás nélkül egyfajta bemelegítő passzolásnak, de van egy olyan érzésem, hogy te rendesen meg fogsz szorongatni majd engem, és tudod mit? Lehet, hogy amúgy szükségem lenne rá, hogy valaki megszorongasson, de úgy rendesen, és hát akkor miért ne tehetnéd te?