Mostanában elkezdtem a neten önsegítő gyakorlatokat keresni (a pszichiáter drága, plusz nem is tudom, hogy foglalkoznának-e egy hozzám hasonlóval) szóval itt az életem számbavétele. Azt írják ezzel a legjobb kezdeni a problémák és traumák kibogozását, vagy mi.

Először is életem első 15 évében nem Welsh volt a nevem, hanem Linehan, mert egészen addig anyám egyedül nevelt. Apámat még csak nem is ismertem, és őszintén? Bárcsak így is maradt volna.
Sosem tudtam meg, hogy azok ketten hogy jutottak el odáig, hogy összehozzanak engem, mert nem is állhattak volna egymástól távolabb a társadalmi ranglétrán. Apám, Victor Welsh egy már-már túl gazdag seggfej üzletember volt, aki szó szerint arra tette fel az életét, hogy benyaljon mindenkinek, aki hatalommal rendelkezik, anyám, Becky Linehan meg egy alkalmi munkákon tengődő, jobb sorsra érdemes hippi, aki azért választotta nekem a Nina nevet, hogy nekem is kilenc életem legyen, mint a macskáknak. (Nine - Nina. Érted…)
Nem mondom, hogy anyával könnyű volt, pláne, hogy volt nem is egy olyan függősége, ami a vesztét okozhatta volna, sőt, okozta is, de néha mégis úgy érzem, hogy a vele töltött idő volt a normálisabb fele az életemnek. Bár ez nem mond sokat.

2006-ban lettem félárva, 13 évesen.
Anyám egy rövid lefolyású betegségbe halt bele, mert a szervei nem voltak elég jó állapotban ahhoz, hogy életben tartsák,  de előtte még elmondta, hogy ki is az apám. Nagyszülők hiányában megesketett, hogy megpróbálom befogadtatni magam vele. Azt mondta, hogy ugyan ő évekig próbálkozott teljesen sikertelenül amíg fel nem adta, de talán az én "gyermeki arcom" meglágyítja a szívét.
Hát nem lágyította. Még a gyámhatóságot is lerázta, mondván, hogy a feltételezés is sértő, hogy neki egy ilyen koszos kis utcagyerek lenne a leszármazottja, ami őszintén szerintem is egy jogos érv volt. A gyámügyön nem firtatták tovább azidőtájt a dolgot, hiszen ki akarná elveszíteni a munkáját azért, mert ujjat húz a helyi Lex Luthorral?
A rendszerben elfért még egy extra gyerek.
Az elkövetkező két év olyan szar volt, hogy amikor apám váratlanul mégis beállított értem, majdhogynem hálás voltam, annak ellenére, hogy a halálát kívántam mióta csak tudtam a létezéséről.
Nem; nem vagyok teljesen hülye, tudtam, hogy lesz hátulütője a dolognak. Ettől függetlenül viszont egy mélyszegénységben felnőtt intézetes kölyök voltam, akinek a jövőképe kimerült abban, hogy talán majd a törvény orra alatt árulhatok olyan szereket a helyi pórnépnek, amik kinyírták anyámat. Ilyen háttérrel jó, hogy nem tiltakoztam, mikor hirtelen bekerültem az egyik legelitebb elit családjába.
Úgy voltam vele, hogy előbb szedem meg magam az öreg mellett annál, hogy belekezdhessen bármibe is, amit velem tervezett. Ez a terv legalább segített nyugodtan aludnom éjszakánként.
Victor a maga módján próbált kárpótolni a kétéves késedelméért, de mindketten pontosan tudtuk, hogy igazából nem ébredtek fel benne az atyai érzések.
A szeretetem megvétele mellett különösen nagy figyelmet fordított a taníttatásomra, az órarendembe pedig bekerültek még olyan úrias órák is, mint filozófia, meg politikatörténet.
Nem is olyan sokára rájöttem, hogy miért, - pontosabban be lettem avatva.
2010-ben, 17 évesen magántanárok mellett elvégeztem a gimit, és készen álltam lehúzni Victort az egyetemi taníttatásom árával, amihez kedvet kaptam az elmúlt években, de Victornak más tervei voltak.

Azt mondta, hogy most nem engedhet el maga mellől, mert "valami nagy készülődik Washingtonban", aminek én is fontos szereplője leszek.
Ekkor kezdett leesni, hogy mekkora barom voltam. A jó élet túlságosan is elkényelmesített, és elfeledkeztem a kezdeti bizalmatlanságomról, ami most visszajött, hogy seggbe harapjon.
Victor beszélt a természetfelettiekről, és arról, hogy milyen elképesztő hatalomátvételnek leszünk nemsokára szemtanúi, amikor pedig ez bekövetkezhetik, neki köszönhetően én a jó oldalon állhatok.
Mesélt drága GMO diktátorunkról, Bastienről, (all hail!) akiről életemben akkor hallottam először, és elmondta, hogy mekkora megtiszteltetésnek érzi, hogy a pénzével segítheti a felemelkedését. Elmondta továbbá, hogy nekem mi lesz a szerepem ebben az egészben.
Mint kiderült, Bastien szemében apám nem más, mint egy földtúró kis féreg; egy alantas csótány, azaz egy ember, akinek még a pénzét sem lenne hajlandó elfogadni kellő hűségi biztosíték nélkül. Egy ilyen biztosítéknak pedig tökéletes volt egy leszármazott, aki csatlakozik majd a természetfelettiek győzedelmeskedő seregeihez, mint egy tanult, intelligens vezértag. (Látod itt jöttek a képbe az extra tanóráim)
Namármost….
Eddig is tudtam, hogy a gazdagok egytől egyig beteg senkiháziak, de ez azért túlzásnak tűnt.
Amikor végzett a monológjával, csak az járt a fejemben, hogy tökmindegy, hogy igazat mondott-e, vagy teljesen megőrült - el kell tűnnöm innen, amint csak lehet.
De a vicc az, még mindig teljesen nincstelen voltam, amibe eddig bele sem gondoltam. Nem volt saját bankszámlám, a bankkártya amit használtam Viktor nevén volt, ellopható készpénzt sosem láttam nála, amikor pedig diákmunkát akartam vállalni saját bankszámlával, nem támogatta az ötletet. Ha most elmegyek megint nem lesz semmim. De nem érdekelt. Ha most lelépek, kb ugyanott leszek, mint pár éve, ha viszont nem, akkor igencsak megszívom, szóval elszöktem.
Aztán amikor hazarángattak, megint elszöktem.
És megint, és megint, és megint.
Oh közben kitört egy polgárháború is, szóval legalább az bebizonyosodott, hogy nem apám volt őrült.
Több év szigorú felügyelet és megkísérelt agymosás után, 23 évesen tényleg vámpírt csináltak belőlem ezek a rohadékok.
Persze most sem gyűlölöm kevésbe ezt az egészet, de lassan leesett, hogy sima ellenkezéssel nem megyek semmire. Tettettem, hogy beadom a derekam és önként vállalom a sorsom, hogy később legyen lehetőségem elszökni ebből az elvont városból, remélve, hogy ez alkalommal bejön ez a taktika.

Mi is történt azóta, ami említésre méltó… Ja igen…
Apám gyanús körülmények között meghalt akkortájt, mikor belőlem vámpírt csináltak, és mint kiderült, az összes pénzét Bastienékre hagyta. Ha léteznének távolbaköpő versenyek, felajánlanám a sírját versenypályának.
Belőlem természetesen nem valami magasztos vezértagot csináltak, hanem egy rendfenntartó szerűséget, aki előbb lő, aztán kérdez. Nem felejtették el a fejembe verni, hogy ha áruló leszek, velem is ugyanez lesz, ami mit ne mondjak, nem túl faszentos szituáció.
És ennyi.

Leírtam ezt a sok szart, és mégsem vagyok jobban. Kössz, internetes terápiaoldalak…