+18
Könnyek, könnyek és…. ó még több könny!
Szánalmas roncs…
Fintorogva méregetem magam a tükörben, és finoman szólva nem vagyok megelégedve a látvánnyal. Az a hitvány kisegér, már megint kisírta a két szemét, amit természetesen nekem kell helyrehozni… Ki nem állhatom a gyengéket, és ez a kis nebántsvirág egy lepkefingg erejéhez sem ér fel. Gyűlölöm, hogy csak tűr és nyel és zokog és bömböl és rinyál! Gyűlölöm, hogy minden erejével küzd az erő ellen, ami én vagyok. Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! Tönkreteszi a testem és megfoszt az ébrenléttől, mintha joga volna hozzá… Ha nem végeznék magammal is, már rég átvágtam volna a torkát. Gyenge, undorítóan gyenge és nagy tétben mernék fogadni, hogy élvezi a kis ribanc!
Pedig olyan könnyen elintézhető lenne a probléma… Egy kis vágás, egy golyó a fejbe és az a disznó nem nyúlhatna hozzánk többet, de nem. A kis tündibündi hagyja, szórakozza ki magát a féreg nyugodtan! Hátha még egyszer teherbe esik nekem. Még csak az kéne… Azt már nem!
Bosszankodva nyúlok a mosdó alá elrejtett sminkes nesszeszerért és megkezdem a kármentést. Először ezeket az ocsmány vörös püffedéseket tüntetem el, aztán végre arcot varázsolok magamnak. Micsoda idióta. Azt hiszi, ha nem sminkeli magát és ízléstelen kosztümökben jár, akkor majd az a tetű békén hagyja! Pedig micsoda hatalom rejlik ebben a testben, ebben a külsőben. Csak ész kellene hogy használja, de az nincs. Azért nem állt kétszer sorba ez a lökött tyúk, de persze a kibaszott könnyekért… Az megy, szepegni és szipogni!
A vonzó külső fegyver! Ha más nem, felhívja az álmaiban létező mesebeli herceg figyelmét, hogy meg kell menteni őfelségét a hisztérikát. De persze, magyarázhatok én itt magamnak, azt se tudja hogy itt vagyok… Hogy ki akarok törni… Hogy a gyengesége és a szolgalelkűsége elszabadított. Már csak idő kérdése, mikor jöhetek elő amikor az a disznó kedvét tölti a kis szendén, és akkor én következem. Már kész van a terv a fejemben...
Elöször csak hagyom, hagyj érezze magát nyeregben... Aztán elszórakozunk egy kicsit...
A gondolatmenet végére elkészül a sminkem is. Füstös szemek, éles tusvonal, amivel szinte vágni lehet, vérvörös rúzs... és láss csodát van színe az arcomnak! Élet van benne. Elégedetten mosolygok magamra a tükörben, majd a törülközőt félre dobva a szekrényemhez sétálok. Undorodva félretolom az ocsmányabbnál ocsmányabb kosztümöket és előhúzom a kedvenc kis fekete ruhámat. Éppen eleget takar, hogy ne legyek kurvás, de pont eleget mutat hogy ne hagyjon sokat a képzeletre. A szettet fekete magassarkú és egy kis blézer egészíti ki.
21:15... A kármentés továbbtartott mint hittem... A könnyektől felpüffedt szemektől vöröset látok, de egy mély levegőt véve csak a vállam mögé dobom a szőkés vörös hajzuhatagot, fogom a táskámat a kis játékszereimmel és már ott sem vagyok...
Gyűlölöm ezt a kis lyukat is, amit ő otthonnak mer nevezni...

... Negyed óra késéssel érkezek a szórakozó helyre. Sejtelmes mosollyal az ajkamon fizetem ki a taxisofőrt, aki majdnem belehajt egy Volvoba, mert képtelen levenni rólam a szemét. Erre születtünk, erre születtem... Így kéne élnünk, nem másfélszobás lyukban bőgicsélni és sajnálni magunkat... Mélyeet szívok az éjszakai levegőből és megpróbálom kiverni a fejemből azt a kis libát. Ez most az én időm, neki most nincs itt helye, azt csinálok amit akarok. Azzal akivel akarom.
Kihúzom magam és magabiztosan lépek be a szórakozóhelyre. A tánctéren átvágva lubickolok a figyelemben. A bárpulthoz érve megpillantom akit kerestem. A tekintetünk összeakad, a vámpírral, a levegő elektromos szikráktól pattog és tudom, hogy életem éjszakája vár rám...

... csöpp, csöpp, csöpp...
Forró vércseppek gurulnak végig a torkomon, a karomon, majd az ujjamról a lábam és az előttem fekvő holttest körül gyűlő vértócsába csöppen. A vámpír elismerően néz rám, tekintete megakad a jobb kezemben fogott késen. A szívem hevesen ver, az adrenalin vitustáncot jár az ereimben és érzem hogy ÉLEK...
Egy mocskos, perverz disznóval kevesebb a világon... Mert persze a szánalmas picsogó libának ennyi hatalma még van rajtam... Hogy imádok perverz, molesztáló férgeket kivéreztetni...
- Lilith, drágám, ez műsor volt a javából! - nevet a vámpír, nekem meg széles vigyor terül el az arcomon. Az adrenalin robog töretlenül az ereimben és gondolkodás nélkül vetem rá magam a férfira....