– Világ életemben körülötted ugráltam – rivalltam visszakézből a nőre. Kibaszottul fel tudott idegesíteni, ehhez értett a legjobban az egész világon, ellentétben azzal a tévhittel, hogy remekül igazgatta a maffiaügyleteit. Most meg azért hisztériázott nekem, mert meghiúsult egy üzlet, amihez én mindent megszereztem, és az embereink cseszték el az egészet, mert nem figyeltek az árura, ami egy koszos vérfarkas volt.
Folyton ezt csináltuk, gyerek korunk óta martuk egymást, ott ahol értük. Olyasmiket vágtunk egymás fejéhez, amikkel a legnagyobb kárt tehettük, de valójában sohasem gondolta egyikünk sem komolyan. Most is ezt tettük. Ő közölte, hogy seggfej vagyok, és az én felelősségem az egész, majd elcsattant egy pofon. Ez pedig átkapcsolt bennem valamit. Soha nem ütöttem volna meg nőt, Lenore-t végképp nem.
– Tudod mit: baszd meg! – kiabáltam, majd felkaptam a derekánál fogva és az asztalára raktam. Pille könnyű volt. Felgyűrtem a ruháját és a combjai közé léptem. Tudtam, mit tett vele a nevelőapja, és hosszú évekig nem csináltunk ilyesmit, de ez már régen volt, és a legtöbb vitánk szexbe fulladt. Durván húzott magához, megcsókolt, én pedig vissza. Nem volt kérdés, hogy most is a legélvezetesebb módon fogjuk levezetni a stresszt. Sose kértünk egymástól bocsánatot, a szex gyakorlatilag ez helyettesítette.


Egy másodperc töredéke alatt történt az egész. Lekötöztük a vámpírt, és már be is tettem a kanült, hogy elkezdjük leszívni a vérét. Ez volt az egész piacon a legkeresettebb termék, és mi ezt a keresletet ki akartuk elégíteni. Egyetlen hátránya az volt, hogy ha nem volt friss, akkor semmit nem ért az egész. Figyeltem, ahogyan elkezdett csepegni a vér a vékony kis csövön, és hagytam, hogy néhány csepp az ujjaimra folyjon, majd csatlakoztattam a fiolát. Elfordultam a vámpírtól, és lenyaltam a vért a kezemről. Elvégre tudnom kellett, milyen az árú, nem? Mire visszafordultam azonban a káosz uralkodott… Valamit elcseszhettek az embereim, akiknek egy részének feltépte a torkát a vámpír, és éppen eltörte az egyikük nyakát. Hárman futásnak eredtek, ám mire én is kereket oldhattam volna, engem is elkapott. A véres arcra maradt meg, aztán egy mozdulattal eltörte az én nyakamat is, emlékeztem a reccsenés hangjára.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el, mire magamhoz tértem. Kapart a torkom, hirtelen mindent olyan hangosnak és élesnek éreztem. Kellett egy pár perc, mire visszaemlékeztem mi történt velem. Dühösen felüvöltöttem. Körülöttem mindenki halott volt. Tudtam, hogy csak egy esélyem volt, ha találok valakit, akiből ihattam, hogy végbe menjen a vámpírrá változás.
Órákkal később kopogtam be az ő ajtaján, kihez máshoz mehettem volna.
– Szia, Nore! Volt egy kis gondom – az ingem eleje véres volt, az arcomon is látszott néhány vérfolt, hiába töröltem meg, miután táplálkoztam. Elmondtam mindent, úgy ahogyan történt. Nevetve megjegyeztem, remélem engem nem kíván árúba bocsájtani. Megnyugtatott, hogy nem fog eladni, még ha jó pénzt kereshetne is rajtam. Az egyetlen barátom volt, és az egyetlen, aki számíthattam.