001. Ne zavard, ha látod, hogy dolgozik Tényleg ne. Ilyenkor mogorva, lehet beszól amit nem gondol komolyan, de csak azért, mert szeret 100%-ban a feladatra koncentrálni, hogy utána tökéletesen teljesítse azt. Nem, nem fog keresni, lehet napokig nem tudsz vele beszélni – vagy csak tőmondatokban – de utána keresni fog, tényleg! Vagy nem. 002. Ne említsd meg az apját NE! Hacsak nem akarod kínos helyzetbe hozni, ami után Ő is kínos helyzetbe hoz Téged, mert egyébként jólelkű, nem használná fel a titkaidat majd pont ellened, ha már egyszer rábíztad – Ő nem Titan Archdeacon – szóval ha nem bántod, nem bánt. Vágod? 003. NE ADJ NEKI DROGOT Meg talán alkoholt se vagyis oké, meghívhatod egy pohárra vagy valami de ne vegyél neki üveg piát ha bulizni mentek, mert abból nem sül ki semmi jó. Az anyja drogfüggő, alkoholfüggő hajlama sajnos könnyen kiütközik rajta is – helló 2012 heroin plusz valami kelta varázslat, helló rehab. Jól érzi ő magát veled egy pár kör vodka után is na meg ha olyan partiba viszed akkor a zene is tökre magával tudja ragadni, de kérlek, tényleg ne adj neki drogot. Jó? 004. Ne kurvázd le a húgát Igen, Ő is tudja, hogy Nina előszeretettel használja a testi adottságait – mintha egyébként nem lenne elég pénze, de hát Nina az mégiscsak Nina, neki nem mondhatja meg senki, hogy mit csináljon. A Zubkov családból egyedül vele ápol közeli kapcsolatot, miután a nővére megveti – mert ha Zubkov papa meghal a fiú örökli a szeszgyárat – a mostohaanyja ugyan eltűri, de azért nem piszkolná be érte a kisujját se, Nina pedig habár három évvel fiatalabb mégiscsak ott volt neki mindig. 005. Vidd el sznob partikra Imádja őket, imádja a tökéletesre szabott szmokingokat, a drága szivarokat a fényűzést, amikor Ő is  elhiszi, hogy tényleg tartozik valahova, méghozzá pontosan ide, ebbe a kékvérű putriba ahol mindenki mást lenéznek, de azt együtt teszik. Adj neki kaviárt, locsoljátok szét a pezsgőt a hotelszobában, rendeljetek homárt aztán fennhangon küldjétek vissza, mert ILYEN SZART MÉG NEM ETTETEK. De ezt se sokszor, csak néha, hogy érezze tartozik valahova. 006. Heti egyszer dicsérd meg valami miatt Igényli, mert otthon egyébként csak azt kapja, hogy mekkora egy szar. Nem számít, hogy iskolaelső volt mindig, hogy különböző versenyeket nyert, hogy most olyan tablettákat alkot amivel embereket repít a mennybe vagy szállít le a Pokolra, attól függően, hogy ki hova szeretne menni. Hálás lesz érte és esetleg még egy köszönöm-öt is elmotyog, de elraktározza, hogy Te ott és akkor megdicsérted. 007. Kérdezd meg, hogy éhes-e Sokszor elfelejt enni, de nem azért mert bulimiás lenne vagy hasonlók. Egyszerűen csak a munka meg az a sok dolog – az apja, Titan, a drogok, Titan, Sofia, az apja, Titan, az a hülye picsa akit felszedett – egyfolytában ott kattog a fejében. Vagy vigyél neki ebédet. Csöngess be hozzá és lepd meg reggelivel. Egyébként is láttad már az „éppen most kelt ki az ágyból” fejét? MINDEN PÉNZT MEGÉR. Végezetül NE beszélj neki arról, hogy milyen dögös Titan Archdeon, mert tökéletesen tisztában vele. Tisztában van mindennel, ami Titan Archdeon, a kusza szőke fürtöktől kezdve ahogy megnyalja a száját a harmadik slukk füves cigaretta után, ahogy havonta a hazugságokkal teli levele fölött görcsöl a bárban. MINDENNEL. Még azzal is, hogy pontosan milyen színben játszottak az íriszei azon a bődületes éjszakán amikor megcsókolta a bárban, amit azóta olyan bénán tagad, hogy még képes volt összejönni az apja üzlettársának lányával akit hónapok óta próbált levakarni magáról Titan és Fred segítségével

Önéletrajz

Igyekszem tartani magam és nem lehúzni egyből a pohár vodkát, pedig ha tudnád milyen nagy a kísértés, ha tudnád mennyire sokat jelentene az a kis alkohol a szervezetemnek, mennyivel nyugodtabb lennék. Csak kiegészítőnek tartom a kezemben a poharat miközben rávigyorgok a nőre, aki valami ékszerekről magyaráz és a mozdulatai már nem annyira összeszedettek, mint ahogy azt egy felső vezető feleségétől elvárná az ember. Én pedig egy picikét adom alá a lovat, hogy feldobja az egyébként száraz estét, ahogy még egyszer odakoccintom a poharam az övéhez és közben félszemmel figyellek, ahogy Te figyelsz engem. Mert egy pillanatra sem hagytad, hogy kikerüljek a látókörödből mindig úgy intézted, hogy olyasvalakivel beszélj aki mellett simán figyelhetsz engem is. Most meg idejössz. Arcodon a kimért mosoly tökéletes, hiszen már évekkel ezelőtt kifejlesztetted hogyan legyen ez is olyan hibátlan, mint a szmokingod – ugyanannál a szabónál készítteted harmincöt éve, ugyanannál akinél én készítettem, hogy lenyűgözzelek – vagy mint az összes szó amit kiejtesz a szádon. A nőt elvarázsolod amint odaérsz, kicsit össze is szedi magát és már nem vihog olyan idétlenül, zavartan néz hol rád, hol rám majd elnézést kér meg motyog valamit a púderről és a mosdóról. Én a tömeget pásztázom a szemeimmel, te meg engem a tieddel, amik tökéletes tükörképei az enyémnek.
- Hányadik poharad ez Oakley? - természetesen ott bántasz ahol a legjobban fáj, azon a terepen ahol a legkönnyebben csúszok el – Ez egy nagyon fontos fogadás, nem hagyom, hogy elrontsd itt nekem, megértetted? -
A tekintetem elszakítom a húgomról aki éppen végigsimít egy nála jóval idősebb férfi alkarján majd mesterkélten felnevet, előrébb hajol, hogy tökéletes belátást biztosítson a dekoltázsába így elvonva a férfi figyelmét arról ahogy szabad kezével éppen a zakója zsebéből emel ki egy tárcát. Elmosolyodom és végül rád nézek.
- Ugyan, apa – nyomom meg az utolsó szót és kicsi elégedettséget érzek ahogy megrándul a szád sarka, mint minden egyes alkalommal amikor így hívlak – Nem hozok rád szégyent – és tényleg nem is akarok szégyent hozni rád, csak azt akarom, hogy képes legyél egyetlen egyszer a fiadnak hívni és ne érezzem azt, hogy mennyire gyűlölsz velem egy légtérben lenni. Csak mert arra emlékeztetlek, hogy hibáztál. Egyszer. Huszonöt évvel ezelőtt, amikor hagytad, hogy egy amerikai nő elcsavarja a fejed, teherbe ejtetted Ő pedig fiúval ajándékozott meg. És, hogy ez miért is fáj annyira? A feleséged erre képtelen volt és csak lányaid születtek és bár a Te véred csörgedezik az ereimben, mégis képtelen vagy rám fiadként tekinteni, mintha én hoznám el az orosz arisztokrácia végnapjait. Pedig annak már réges-rég leáldozott., csak Te ezt nem fogadod el. Ahogy én sem fogadom el, mert mégiscsak jobb egy orosz családhoz tartozni, mint egy lecsúszott alkoholista-drogos sztriptíztáncoshoz, nem?

Talán éppen felhoznád nekem azt az esetet amikor egyszer szégyent hoztam rád, amikor sokkal többet ittam a kelleténél, amikor belehánytam a dísznövénybe pont mielőtt odalépett volna annak a szeszfőzdének a tulajdonosa akit Te annyira magadénak akartál. Aki már azelőtt eldöntötte, hogy nem társul a te vodka-üzemedhez amikor először felkerested, de végül könnyebb volt engem hibáztatni az egészért. De nem tudod, mert most is félbeszakítanak, pontosan egy vékony filigrán férfi akinek a gyárára most szemet vetettél, aki annyira próbál beleolvadni az orosz elitbe, hogy szinte nevethetnékem támad de nem teszem, pedig negyedannyi orosz nemesi vér sem folyik az ereiben, mint nekem. Te pedig mégis többre tartod Őt, akinek az oroszokhoz csupán annyi köze van, hogy az ükapja egyszer megdugott egy szovjet kurvát, aki most rám néz és próbálja felidézni a nevem, de segítek neki, sőt Téged is megmentelek attól, hogy hazudnod kelljen, mert azt tennéd, ne is tagadd.
- Oakley Zubkov – nyomom meg a vezetéknevet, mire megmerevedsz, Ő pedig csak meglepődik de nem tulajdonít különösebb jelentőséget a szituációnak, ahogy Te sem. Pedig itt és most elkezdődik valami, amiben annyira nem akartam részt venni, mert azzal ártottam volna Neked, a cégednek meg a családunknak.  Valami nagyszabású, valami amihez Te nem kellesz de én igen. Valami amihez tényleg én kellek, sok-sok varázslat, valami kockagyerek akit Frednek hívnak meg Titan Archdeacon.