Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

A kérdése hallatán csak közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Határozott voltam és heves, egyértelműen közvetítettem a bennem megfogalmazódott választ, de azért miután elhúzódtam tőle és felpillantottam rá, úgy éreztem, verbálisan is ki kell fejeznem:
- Hogy a fenébe ne akarnálak? - De tényleg, egyszerűen tökéletes volt, megtestesített mindent, amit akartam. Leszámítva azt, hogy mi volt... De amíg nem tudott róla, én mi voltam, nem kellett ilyesmi miatt aggódnom. Igaz, úgy éreztem, ezáltal becsapom, hiszen ha valójában ismert volna, nem akart volna velem lenni. Ezt az apró gondolatot azonban elhessegettem a fejemből és igyekeztem csak kettőnkre koncentrálni.
Összeszedtem minden bátorságom és megpróbáltam kiüríteni a fejem, nem aggódni azon, mik is voltunk, vagy mennyire voltam tapasztalt. Azt akartam, hogy mindkettőnknek jó legyen, ezért ahogy a hajamba túrt közben, biztatásnak vettem és tovább izgattam a számmal. Ahogy elhúzódott tőlem, levegő után kaptam és kipirulva megtöröltem a számat.
- Jace... - Halk, apró, ám jóleső sóhajjal fogadtam a csókjait. Egyre lejjebb haladt velük, és amint rájöttem, mi a cél, beharaptam az alsó ajkam. A csókjai emlékével keveredett ízét még őrizte a szám, most azonban jobban lefoglalt a gerincem mentén végigsöprő kéj. Hátrahajtottam a fejem és a plafonra meredtem. - Basszus... - Képtelen voltam elhinni, mit művelt velem, az agyam valahol félúton lefagyott. Csak a semmihez nem fogható, gyönyörteljes érzésre tudtam koncentrálni, kitöltötte mindenem, bíbor köd ereszkedett rám. A szőke fürtökbe túrtam, de nem akadályoztam semmiben, csak szükségem volt egy érintkezési pontra, hogy megkapaszkodhassak benne.
- Nem bírok tovább várni... - Hangom kissé rekedtes volt a fojtott vágytól, ahogy próbáltam uralkodni magamon és nem idő előtt a szájába robbanni. Hozzá hasonlóan én is máshogy akartam elélvezni, úgyhogy ködfátyolos szemmel pillantottam le rá, szinte könyörgőn, hogy lépjünk eggyel tovább. Az sem érdekelt, ha elkapkodjuk, ennél lazábbnak már nem tudtam volna érezni magam. Készen álltam és nem akartam tovább várni.
- Téged akarlak - eltűrtem az arcából a szőke fürtöket, gyengéden simítottam hátra, izgatottan figyelve őt és várva, hogy megkegyelmezzen és végre teljesen kisajátítson.

•

Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

Nem számítottam nagy vallomásokra, igazából hülye voltam, hogy pont most és pont így kezdtem bele... Hiszen alig ismertük még egymást, nem ígértünk egymásnak semmit. Jött egy nagy pillanat és ahelyett, hogy lelőttem volna, hagytam, hogy magával ragadjon. Jonathan válaszára enyhe csalódottságot éreztem, de igyekeztem leplezni. Abban igaza volt, hogy kár címkéket adni egyelőre a dolognak, előtte inkább próbáljuk ki, .... Ah, kit akartam becsapni? Csalódott voltam és kész.
A kérdése áttört kissé ezen, elmosolyodtam. A hasfalára támaszkodtam és lassan mozgatni kezdtem a csípőmet, ezzel a férfiasságát ingerelve. Fel-le csúszkáltam rajta és még csak zavarba sem jöttem, ami kellett volna, hogy aggasszon... De Jona mellett túlságosan felszabadultnak éreztem magam.
- Talán igen, talán nem... - lehajoltam hozzá egy röpke csókra, felhagyva a mozgással, nem bírtam azonban tovább adni a titokzatos figurát, elvigyorodtam. - De inkább igen... Te vagy az első. Bár történt már velem ez-az, de a legvégéig sosem jutottunk el. - Ennél jobban nem akartam részletezni. Nem voltam az a szende szűz, akit nyugtatni és istápolni kell, viszont tapasztalatlan voltam, ezt kénytelen voltam beismerni. Azt reméltem, sikerül lepleznem azzal, hogy magabiztosnak látszódom, ezért is érintettem meg őt. A csuklómat lifteztettem rajta, lassan és gyengéden izgattam azt figyelve, milyen reakciót váltok ki ezzel belőle. Ahogy az alsóm alá siklott a keze, elakadt a lélegzetem, ami tenyere célbaérésekor halk sóhajban robbant ki belőlem. Jól esett az érintése, apró áramütésként száguldott végig a gerincem mentén, felborzolva az összes idegszálam. Kezdett nagyon szűkké válni az az alsó, de még mindig ragaszkodtam hozzá, hogy ő szedje le rólam.
Egyre gyorsabban járt a férfiasságán a kezem, míg végül lehajoltam hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam. Nem érdekelt, ha kissé durva vagy heves a csókom, éreztetni akartam vele, mennyire beindít a közelsége. Teljesen elvesztem a fejem mellette... A tarkójára simítottam, majd a fejét megtámasztva átfordultam vele, a hátamra dőltem és magam felé húztam. Felsandítottam rá, megtörve a csókot, és a látványtól nyelnem kellett. Ahogy fölém magasodott... A szőke fürtök alatt vibráló, felemás szemekbe néztem, majd elhúztam a kezem az ágyékától és a derekára fogtam rá.
- Gyere... - felparancsoltam magamhoz, hogy felettem térdeljen, így folytattam a férfiassága izgatását először csak a kezemben. Kissé megszeppenten figyeltem, ilyen közelről azért elég rég láttam utoljára... De lenyeltem minden szende félelmem és belecsókoltam, előbb a tövénél, a heréi körül, aztán hosszában végigsimítottam a nyelvemmel, végül óvatosan az ajkaim közé fogadtam. Míg a számmal azon dolgoztam, hogy a gyönyör minél magasabb fokára űzzem, két kezemmel a combjába kapaszkodtam, hol ott, hol a fenekére markolva húztam magamhoz közelebb. A póz neki kedvezett, így nem zavart az sem, ha át akarta venni a ritmust és az irányítást.

•

Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

Fogalmam sincs, mi fogott meg Jace-ben ennyire. Rengeteg jó tulajdonságát fel tudtam volna sorolni, azokat, miket szerettem benne, de egyik sem válaszolta volna meg, miért alakultak ki ilyen rövid idő alatt ilyen heves érzéseim iránta. Úgy éreztem, sokkal régebbről ismerem néhány hónapnál. Mintha már évek óta a legjobb barátom lett volna... Biztonságban éreztem magam mellette, ami őrület volt, ha arra gondoltam, mennyire ellentétes oldalon álltunk. Talán pont ez bizonyította, hogy az érzéseim valódiak voltak. Megbíztam benne.
- Tudom, csak hallani akartam, ahogy kimondod. - Szusszanásnyit nevettem. Volt különbség aközött, hogy a szexre vágyott és aközött, hogy rám, és jól esett, hogy megerősített az utóbbiban. Ahogy kézen fogott, kicsit bántam, hogy nem fedezhetek fel többet a testéből, de szorosan a tenyerébe kapaszkodtam és követtem. A gyomrom izgatott bukfenceket hányt, egész testemben éreztem az idegességet és a várakozást. Egyszerre volt ijesztő és pezsdítő. Követtem őt a szobájába és megálltam az ágya mellett, onnan figyeltem, hogyan vetkőzik le. Nagyot kellett nyelnem. Na, ilyet aztán egyszer sem láttam még az edzőteremben! Nem akartam túlságosan megbámulni, de rajta felejtettem a pillantásom, végigmértem. Ahogy ott ült előttem, hívogatón, pont derék magasságban... Kiszáradt a torkom. Valahogy minden kétségem elszállt. Kicsit késve kapcsoltam, kicsatoltam az övem és kibújtam a nadrágomból, kiléptem belőle, lerángatva magamról a zoknikat. Az alsót fent hagytam, egyrészt mert zavarba hozott, hogy kvázi műsort adok, másrészt meg azt akartam, hogy ő szedje le rólam.
Feltérdeltem az ágyra és odamásztam hozzá, megtámaszkodtam felette. Egyből az ajkait kutattam, gyengéd csókkal üdvözöltem, és bár egyelőre még nem értem hozzá, lejjebb ereszkedtem és összesimultam vele. Jól esett érezni a teste melegét, az itt-ott vizes felületeket. Szőke fürtjeibe simítottam, majd végig a nyakán, mellkasán. Megtörtem a csókot, hogy mondhassak neki valamit.
- Tudod, én még... Sosem éreztem így senki iránt. Nekem nem csak egy kaland vagy. - Még ha ezzel meg is bonyolítottam a dolgokat köztünk a jövőre nézve, szerettem volna, ha ezt tudja. Ha részéről nem is volt komoly egyelőre, azt sem bántam, de én - viszonylag - tiszta lelkiismerettel szerettem volna belevágni.
- És ezt nem csak azért mondom, mert ruha nélkül fekszel alattam... - tettem hozzá egy vigyorral, majd átvetettem rajta az egyik lábam és rendesen fölé térdeltem, az ölére ültem. Hiába volt még rajtam ott az alsó, kiszaladt a számon egy halk sóhaj, ahogy ölünk egymáshoz ért. Felegyenesedtem róla, a mellkasán, hasán végigsimítva emelkedtem függőlegesbe, rajta ülve, vágyakozón pislogva le rá, aztán összeszedtem minden bátorságom és kettőnk közé nyúltam, markomba fogtam legérzékenyebb pontját.

•

Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

Ha akartam sem tudtam volna megmondani, jól voltam-e. Nem voltam, túl sok minden kavargott bennem, túl sok kétely vele, magammal és kettőnkkel kapcsolatban, túl sok titok, amibe be kellett volna avatnom őt. Ha tudta volna, mi vagyok, nem barátkozott volna velem. Ellenem fordult volna? Szerettem hinni, hogy nem, de hogy mindent tönkretettem volna köztünk, az biztos. Ettől azonban nem tagadhattam meg az áldást, amit kaptam, sem azt, aki valójában voltam. Másrészt viszont jól voltam, jobban nem is lehettem volna, hiszen vele voltam és ő is velem volt, és bár meglepettnek tűnt, nem küldött haza és nem zavart ki a fürdőből sem. Hevesebben csókolt vissza, én pedig idomultam az új tempóhoz, hagytam, hogy az iránta érzett vágyak elmossák minden gondolatomat. Átadtam magam az ajkainak, az érintésének, a szenvedélyének. Egyre forróbb lett bennem és körülöttem is minden, el is felejtettem, hogy a fürdőben vagyunk, csak arra koncentráltam, milyen édesen csókol és milyen jól esik az érintése a hátamon.
Elszakadtam tőle és segítettem kibújtatni magam a felsőmből. Kicsit zavarba jöttem, ahogy realizáltam, hogy ruhák terén egyenlőek vagyunk, de sokkal szívesebben néztem az ő testét, mint amennyire akartam, hogy ő nézzen engem. Hiába a sok, vadászattal töltött év, nem voltam fizikailag annyira toppon, mint ő, és ezt szégyelltem. A nevemet hallva elmosolyodtam, a homlokához fúrtam a magamét.
- Jace... - Ritkán hívtam így, jobb szerettem Jonnak vagy Jonának vagy bármi másnak becézni, vagy csak a teljes nevén hívni. Ezt a becenevet ki kellett érdemelnie (még a húgomat sem nagyon becézgettem soha). Szorosan átöleltem, a nyakába temettem az arcom. Az orrom megtelt az illatával, a közelségébe jólesőn beleremegett a lelkem. Követtem őt a falig, egyik kezemet letámasztottam a feje mellett, a másik a csípőcsontja felett pihent, hüvelykujjam a V-vonalát érintette. Szinte lángolt a bőröm azon az egy ponton.
- Akarlak. Itt és... - elakadtam, ahogy eszembe jutott valami. - Mondjuk a szobádba azért átmehetnénk. A fürdő nem a legromantikusabb helyszín, hacsak nem a kádban vagy a zuhany alatt csináljuk... - Megint kezdtem túl sokat és túl felelőtlenül fecsegni, ezt hozta ki belőlem a zavar és az, hogy mellette képtelen voltam gondolkodni. A hüvelykujjam lejjebb siklott, elakadt a lélegzetem, ahogy puhább anyagot érintettem.
- Te is akarod, ugye? - Bizonytalanabbul csengett a hangom, mint amilyennek éreztem magam, de hát nem akartam ráerőltetni magam, ha részéről más tervei lettek volna kettőnkre nézve. Udvarias gondolataimmal ellentétben az egész tenyerem lejjebb csúszott a csípőjéről, alhasa és combja hajlata felé, hüvelykem pedig elérte az alsóján lévő dudort. Ártatlanul végigsimítottam rajta. - Engem. Akarsz? - beharaptam az alsó ajkam, miközben a szemét fürkésztem, egyetlen ujjammal fel-le cirógatva a vékony anyagon keresztül.


•

Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

- Aranyos vagy, ha azt hiszed, máskor tudok figyelni rád. - Muszáj volt beismerő vallomást tennem. Hiába voltam teljesen józan, nem tagadhattam tovább, mekkora hatással volt rám. Ő volt az első rendes srác az életemben, rettegtem tőle, hogy elrontom, ami köztünk épülget, de attól jobban rettegtem, hogy nem teszek semmit és ezáltal elsuhan a lehetőség mellettem. Nem akartam veszni hagyni, hiszen ezalatt a néhány hónap alatt fontos lett számomra. Visszaadta azt, amiről azt hittem, rég elveszett bennem.
- Jó, én is... Öhm, én is átöltözöm. - böktem a nappali felé, mert hirtelen nem tudtam, hol máshol kéne, míg ő a fürdőben van. Figyeltem, ahogy elvonul és lassan lehúztam a nyakamból a törölközőt. Furcsa ürességet és csalódottságot éreztem. A nappali felé fordultam, de aztán meg is torpantam és megcsóváltam a fejem.
- Mit művelsz? - suttogtam magam elé, aztán sarkon fordultam és Jace után siettem. A törölközőt és a ruhákat valahol elejtettem félúton, még csak észre sem vettem a hiányukat. Még épp elkaptam az ajtót, mielőtt becsukódott volna. Az izgatottságtól és a sietségtől kapkodtam kissé a levegőt, ahogy hevesen kalapáló szívvel, elég riadt arccal, de elszántan beléptem utána a fürdőbe. Először csak a küszöbről figyeltem őt, a vonásait, hogy mit szól a váratlan belépőmhöz, felemás szemeit, amik annyira különlegesek és olyan sok titkot rejtegetnek. Ezúttal nem szakítottam el róla a pillantásomat, hol a zöldbe, hol a kékbe merülve léptem hozzá közelebb, és mivel fogalmam sem volt, mint mondhatnék, egész egyszerűen csak megcsókoltam. Nem hevesen és nem kapkodva, hanem ismerkedőn, puhatolózón, lassan. Először épp csak érintettem számmal az övét, és ha nem húzódott el, becézni kezdtem, szétnyitottam ajkaimmal ajkait, hogy közéjük sóhajthassam minden iránta érzett, kusza gondolatom és vágyam. Tétován érintettem meg az oldalát, közelebb húzva magamhoz. Ha nem parancsolt ki rögtön a fürdőből, akkor a nadrágja övébe kapaszkodva elkezdtem kicsatolni, kigombolni, hogy aztán letolhassam a csípőjéről azt, egyetlen szó nélkül, a csókban ugyanis mindent elmondtam.

•

Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

Elmosolyodtam a megnyugtatásnak szánt szavakra. Jonathan nem is sejtette, mennyi minden miatt aggódtam abban a pillanatban. Annyira másnak tűnt, mint amit a Begyűjtőkről tudtam és hallottam. A fejemben vérszomjas, érzéketlen, gépszerű gyilkosként éltek, ő viszont empatikus volt, közeli, kedves és nagyon is élő. Egyáltalán nem illett az általam elképzelt képbe. Kíváncsi voltam, vajon megölt-e már valakit, olyasvalakit, mint én, vagy bárki mást... Úgy tudtam, nem vagyunk sokan, épp ezért haladtam olyan nehezen a társaim felkutatásával. Óvatosnak kellett lennem, merrefelé puhatolózom, ugyanis elég sokan kívánták ebben a városban a halálomat ahhoz, hogy egyetlen rosszul intézett kérdés is végzetes legyen. Meg aztán mióta megismertem Jonathant, ő jobban lekötötte a figyelmemet, mint a kötelességeim.
Beléptem utána a lakásba, a pillantásom egyből megakadt a levetett ruháin. Hiába próbáltam lebeszélni magam, az ösztöneim erősebbek voltak, szóval mire visszaért a törölközőkkel, én már felszedtem a kabátját a földről és a sajátommal együtt felakasztottam a fogasra, szépen alá rendezve a cipőinket. Ártatlanul fordultam felé, mintha nem épp takarításon kapott volna, és csak reméltem, nem bánja, hogy egy kicsit átvettem az irányítást a rendetlensége felett.
- Köszönöm. - A kérdése összezavart, mert nem sugallt magában invitálást, a csalódottság az arcán viszont arra utalt, azt akarja, hogy maradjak. Nem akartam ráerőltetni magam, de hazamenni sem, úgyhogy fogalmam sem volt, mit kéne feleljek. Főleg, hogy közben elkezdett vetkőzni, így az a maradék gondolat is a torkomon akadt.
- Aham... - Miről beszélt? Fogalmam sem volt, csak helyeslőn hümmögtem. A kockákat számoltam a hasán. Talán a vacsorára kérdezett rá? Uhh, remélem, nem kávéval kínált, gyűlöltem volna, ha arra mondok félsüketen és félvakon igent. Ekkor jöttem rá, hogy elég furán festhetek, ahogy a törölközőt szorongatva, tátott szájjal bámulom, úgyhogy sietve nekiláttam megszárítani a hajamat. Csak azt értem el, hogy jó alaposan összekócoltam, és a takaró alól kukucskáltam ki Jonathanre, ahogy ismét hozzám lépett. Azt reméltem, ez a néhány perc elég volt ahhoz, hogy összeszedjem magam, de tévedtem, mert ahogy magyarázni kezdett, a tekintetem ismét lejjebb siklott.
- Aham... - felsóhajtottam. Nem bírtam tovább. A nyakamba igazítottam a törölközőt és odaléptem hozzá, figyelmen kívül hagyva a felém kínált ruhákat, és ha nem húzódott el, megcsókoltam. Röviden és hevesen, szinte már akaratosan, tenyeremmel közrefogva a nyakát és az arcélét két oldalról.
- Ha nem öltözöl fel, semmit nem fogok meghallani abból, amit ma este hozzám beszélsz. Ez... - Itt célzón végigmutattam rajta, hogy értse, mit értek "ez" alatt. - Túl jó ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmem. - Lassan visszahúztam tőle a kezem és kissé zavartan elvettem tőle a ruhákat.
- Maradok. - köszörültem a torkomon, hogy képes legyek legalább ezt a rövid választ kinyögni. Nagyjából ennyit sikerült megértenem abból, amit mondott, és jól esett, hogy marasztalt. Egyelőre még nem vitt rá a lélek, hogy az orra előtt öltözzek át, elvonulni sem akartam azonban, mert az meg hülyén vette volna ki magát, úgyhogy csak nézegettem az alsót és a pólót és próbáltam rendezni a szívverésemet. Attól féltem, kiszakítja a bordáimat, úgy dörömbölt odabent.

•

Jonathan & Avery

• will you let me in tonight?  •

Ki gondolta volna, hogy napsütötte délutánból néhány óra alatt átvált az időjárás mediterránba? Az orkán erejű szél és a heves eső teljesen keresztbe húzta a terveimet. Jonathannel akartam tölteni az egész estét, sétálgatni a városban, kiülni a parkba és köveket dobálni a tóba, közben mindenféléről beszélgetni és csókolózni... De főleg csókolózni. Új volt még ez az egész köztünk, nem is igazán mondtuk ki, hogy mi ez konkrétan. Nehéz volt bármi másra gondolnom azon kívül, mikor fog vajon ismét megcsókolni és vajon innen hova tovább. Így tehát eléggé elkenődtem, mikor úgy tűnt, nem fog elállni az eső még egy jó darabig. A netes időjárás-előrejelzések szerint egész éjjel kitart majd a vihar, úgyhogy Jonathan felajánlotta, hogy hazavisz. Így is megáztunk kicsit, mire a kajáldától az autóig értünk, utána pedig magamba gubózva, az ülésbe süppedve, összefont karokkal duzzogtam. Nem az ő hibája volt, nem is rá haragudtam, hanem a karmára. Nem elég ez a Kiválasztósdi, már a szerelmi életembe is bele kellett kotyognia...
Szegény Jonathan nem nagyon tudott hozzám szólni, csak hümmögtem és letörten figyeltem az ablakon túli tájat. Nem akartam még hazamenni és ilyen korán elköszönni tőle. Elsőre fel sem tűnt, hogy teljesen másfelé megyünk. A lakásom, amit nagy titokban kellett kibérelnem, a város másik végén volt, Jonathan azonban már két utca után parkolót keresett. Előbb őt fürkésztem kíváncsian, aztán a házakat, míg végül leesett, hogy az övéhez jöttünk. Egyből elszállt minden rosszkedvem és hálásan rámosolyogtam.
Habár azért a kocsiban még tisztáztam, hogy tényleg felhív-e magához, vagy csak meggondolta magát és nincs kedve viharban átvágnia a városon, én meg oldjam meg innentől egymagam... Természetesen az előbbi volt. A kocsitól a kaputelefonig futva tettük meg a távot, de még így is csurom vizesek lettünk, amin csak nevetni tudtam. Izgatott voltam az előttünk álló estét illetően és annak is örültem, hogy a programváltozás ellenére vele maradhattam, habár feszélyezett kissé a gondolat, hogy az ő hazai terepén teljesen kettesben leszünk majd... Jól tudtam, mi volt ő, és bár eddig nem lépett még semmit, amiből arra következtettem, nem jött rá arra, én mi vagyok, sosem tudhattam, mikor érkezik el nála a nagy felismerés. Bár utáltam titkolózni, felfedni sem mertem magam.
És igen, a randit is be akartam fejezni.
Míg a kulcsaival babrált a lakása ajtaja előtt, a falnak dőltem mellette és mosolyogva figyeltem. Jól állt neki az eső, a haja itt-ott lelapult és a dzsekijén is kövér cseppek csücsültek. Ösztönösen odanyúltam és megigazgattam a kabátja gallérját, elbabráltam vele, míg ajtót nyitott, hacsak nem zavartam vele nagyon, akkor bocsánatkérő mosollyal, megilletődve egyből visszahúztam a kezem.
- Bocs, hogy csak így rád török. Megadom a Netflix jelszavam és pótolhatjuk a mozit a kanapédon. Ha rendelünk pizzát, azt állom én. - Nem épp az, mint amit eredetileg elterveztem, de nekem tetszett az ötlet és úgyis csak az számított, hogy vele tölthetem ezt a néhány plusz órát. Ha kinyitotta közben az ajtót és beengedett, akkor körbenéztem a folyosón és beléptem a lakásba. Beleborzoltam a hajamba, az esőtől összeálltak a tincseim, azokat próbáltam helyrefésülgetni, ahogy Jonathant követtem. A kinti hideg után jól esett a lakás melege, ki is bújtam a vizes kabátomból és az alkaromra terítettem, miközben figyeltem, merre jár és mit csinál. - Hívok egy taxit később, így te is tudsz inni velem. - vetettem fel. Nem akartam, hogy állandóan sofőrt játsszon, volt két lábam, meg tudtam oldani magamtól is a hazamenetelt.

•