életeket tesz tönkre

Előtted egy ragyogó élet.

11 évesen.
- Pszt. - Susogok már sokadszorra az ujjamat a szám elé emelve, de csak mosolygom én is, tenyerembe fojtom vissza a saját nevetésem, ami hangosan szeretne utat törni ujjaim közt, hasogató éllel, sebeket szakító merészséggel. A fejemet a párnába nyomom, kuncogva Romulus vézna teste mellett. A takaró alatt a lába az enyémnek nyomódik, forró és karcolóan szúrósak az éppen kibúvó szőrszálak. Alig férünk el az egyszemélyes ágyban a fehér takaró alatt izegve-mozogva.
- Pszt, még meghall minket a Papa. -Sziszegek a takaró alatt a zseblámpa fakó fényénél, míg Romulus lapoz a szakadt, nyolcvanas évekbeli playboy újságban. Felszisszenünk, szinte egyszerre és én titkon a tekintetem lesütöm a meztelen női test látványa elől. Romulus nem tudom, hogy mit tesz mellettem, csak a száját elhagyó hangos fújolás nevetett meg.
- Maradj már csöndben. - Nevetek rá, gyerekkacajom alatt a rendreutasítás csak félszeg károgás, Romulus igazán komolyan sem veszi, a lámpa fényét a lap közepére irányítja és grimaszol, látom, ahogyan a szemöldöke ráncba szalad. Összepréseli az ajkait, róla a tekintetem az újságlapra emelem, meglepődött érdeklődéssel figyelem a szépen rajzolt alakot, persze elfintorodom, rémes belegondolni, hogy a Mama így néz ki a hosszú szoknyája alatt.
- Fúj. - Kontrázom rá én is, mígnem a Néni a Papa helyett le nem rántja rólunk a forró takarót, és máglyára nem veti az újságot. Futunk, ő és én kifulladásig rohanunk.

15 évesen.
A kortársaim közül mindenki a hétvégi buliról beszél, a ruhákról, a zenéről, a partnereikről, én meg kívülállóként hallgatom a fagyizóban, ahogyan a csoportba verődött tagok össze-össze nevetnek. Erős parfümöt használnak, orrfacsaróan közönségeset, nyelvtani hibákkal teli mondatokat kreálnak és olyan szavakat fűznek mondandójuk végére, aminek a jelentésével sincsenek tisztában. Fagylaltot esznek és turmixot isznak egy pohárból öten. Egy lány ül le velem szemben, a hasa merészen kivillan piros pólója alól, tekintetem a köldöke körüli puha pihéket figyeli. Te is ott laksz ugye? Ezt kérdezi az asztalom mellett állva.
- Igen. Fent az erdő mellett. - Mindig többet mondj, mint amit először akarnál, három szóval, de többet. Alakíts ki társalgást, ne légy bugyuta. Visszhangzik a fejemben.
Nem jössz el velem ma este? Kérdezi meg, olcsó, közönséges sminkben, félig lepattogott körömlakkal, festett szőke hajjal és szédítő zöld szemekkel.
- Hova kellene mennem? - Kavarok egyet a csíkos szívószállal a banánturmixomon, ő pedig mindezt készpénznek veszi. George mellé tuszkolja magát, ő pedig arrébb húzódik, be egészen a sarokba, tekintete figyelmeztetően villan felém, tekintetem parancsolva illan felé.
A lány hosszan ecseteli, ismeretlen nevekkel dobálózik, hangos zenét, szülők nélküli nyugalmat, sok alkoholt és annál is több füvet ígér.
- Sajnálom, de nem lehet. Latin szövegeket kell fordítanom. - Állom a pillantását ami meglepődéssel és keserű lenézéssel fest színesre. Azt hiszi hazudok.

19 évesen.
Tökéletes Remus. Ezt mondja a Mama, amikor latin szöveget mondok föl neki a Törvénykönyvből idézve, közben pedig  a szófán ül és teázik. Jó ügyvéd lesz belőled. Ezt is mondja miközben az ezüst kanalat a csésze széléhez üti. A szalon ajtaját résnyire hagyta nyitva, a résnyire nyílt ajtó mögött pedig Mimi lágy fürtjei suhannak el. Bekukkant, cinkos pillantása velem találkozik, félmosolya hívogatóan szeretne szólítani, én pedig mennék vele, elbújnék vele valamelyik függöny mögött, hogy a Kalóz harsogó léptekkel eredjen utánunk. Lihegnénk, a szívünk majd kiugrana, mert ha megtalál fenyegetően magasodik felénk s felásatja az egész kertet, mígnem a kezünk annyira kidörzsölőik a lapát szárától, hogy vérezni nem kezd. Megérné, azért a pár komisz percért megérné.
Ujjaival hívogatóan int felém, a feje fölött George suhanc arca villan izgatottan, hívogat. Alattuk Romulus középső ujja figyel be. Nevetni akarok, de Mama mindent lát, szemöldöke a magasba szalad.
Na mi van, nem tudod a leckét? Kérdez máris, én pedig elszakítom a pillantásom a testvéreim sokat ígérő jelenlététől, mélyet sóhajtok és folytatom, hosszan és dallamosan, órákon át.
Aznap este velük felásatják az egész kertet, én pedig az ablakból figyelem őket. Egyedül vagyok.

23 évesen.
Az a lány újból elhívott magával abba a diszkóba ahonnan a zene mindig a birtokig hatolt. Engem hívott, én mégis egy csordával érkeztem meg. Ketrecükből kiszabadult madarakkal, de az is lehet, hogy csak az én szárnyam gémberedett el.
Lazíts egy kicsit. Kéri, elém lök egy pár pohár italt, aztán lelép, ott hagy az édes és ragacsos italokkal. Könnyű és olcsó bólé a drága whiskeyhez szokott nyelvem alatt.
Azt még megiszod? Te kérdezel, eper és kókusz illatod van meg vidám szemed.
- Nem. - Felelem szűkszavúan. Még legalább három szót a mondatom után kellene biggyesztenem, hogy megfeleljen a Néni által tanítottaknak, mégsem tudok tőled megszólalni. Könnyedén nyúlsz az italom után, bele se pillantasz csak ledöntöd. A szád pont ott ér hozzá, ahol az enyém a mielőbb, mégsem zavartatod magad. Lüktetsz, a lábaid a zene ritmusára mozdulnak, a szemed felcsillan.
A kedvenc számom. Ezt mondod nekem mielőtt a kezemért nyúlnál, ellenkezni sincsen erőm. Hozzám simulsz, a pulzusod csak úgy lüktet a vibráló fényben, a hajad csiklandozza az arcomat és izzadok. A feneked nekem simul, én pedig a nyakadra hajolok veszetten és féktelenül. Beléd marok, erőszakosan és mélyen, a fogaim átszakítják a bőröd. Sosem eresztenélek, mégis elrángatnak tőled. Veszett kutyaként vergődök a kezükben.

Utánad csak vízözön.

Napok telnek el csöndben, szavak nélkül.
Székek törnek ripityára, üvöltések hallanak messzire a néma erdőben.
Nincs több nevetés.
Fájdalmas pillantások érnek partot.
Csalódott sóhajok ütköznek a falnak.
Hetek telnek el vad őrjöngéssel.
Összedobált cuccok az ágyon.
Hangos marasztalás válik üvöltéssé.
Menekülés jelent menedéket.
Az ismerős alakul idegenné.
Hónapok telnek el otthon nélkül.
Kanapék válnak marasztaló kézzé.
A rohanás az egyetlen utazás módszer.
A fájdalom az egyetlen part a tengerben.
Évek telnek el így nélküled és mégis veled.
Nyomot hagysz bennem.
Megjelölsz.

Tönkreteszel. Tönkretettél. Pedig néha azt hiszem, hogy nem is létezel.