lost in cheap dellirium

hudson && mack

Történetesen tisztában vagyok vele, hogy nem kellene részegen a nyakadba kapaszkodnom – történetesen azzal is tisztában vagyok, hogy SEMMILYEN ÁLLAPOTBAN SEM kéne a nyakadba kapaszkodnom –, de már négyszer visszaforgattam az időt az éjszaka folyamán, és már kezdek elfáradni annak ellenére, hogy benyaltam és benyakaltam, amit be lehetett.
– Minden srác seggfej! – A füledbe üvöltöm, néhány lány csatlakozik hozzám – igazából még sosem láttam őket, szerintem ezek nem is egyetemisták, hanem középiskolás pomponlányok, vagy---
VAGY LEHET, HOGY ANNYIRA VISSZATEKERTEM AZ IDŐT, HOGY VISSZASZALADTUNK EGÉSZEN A KÖZÉPISKOLÁIG?
Hja, nem, hiszen veled nem jártunk egy középiskolába, akkor már valószínűleg téged is végigsmároltalak volna legalább egy buliban – mint ahogy megtettem Sadie minden egy lepattanójával, említettem már, hogy egy exével vesztettem el a szüzességemet? ja, nyilván, csak legfeljebb hússzor –, de ugyebár erre még nem volt példa, mert egyrészt FÉLEK TŐLED, másrészt TE ROSSZUL VAGY TŐLEM, harmadrészt csak azért csináltattam kulcsot a kecótokba, mert te UNOD, hogy ki kell nyitnod az ajtót, hát baszki, azért ANNYIRA nem megyek ám gyakran! –, amúgy már rég elvesztem a közbeékelések terén, meg hogy most egyáltalán kellene-e még gondolatjel, vagy sem, meg hogy mi is volt a mondat eleje, de--
DE MONDOM, már csomószor visszaforgattam az időt, és nagyon részeg vagyok, na meg nagyon fáradt is EGYSZERRE!
– Szerintem én most hányok, aztán elindulok hazafelé – mondom, mintha téged amúgy ÉRDEKELNE, aztán egy pillanatra még lógok a nyakadban, lamentálok egy sort, majd megrázom a fejemet. – Nem, majd otthon hányok, most indulok el hazafelé – pontosítok, mintha téged amúgy ÉRDEKELNE, aztán egy pillanatra még lógok a nyakadban, lamentálok egy sort, majd--
Említettem már ezt az idővisszaforgatós témát, ugye? Néha megzavar egy icipicit.
Szóval elengedlek. Ami amúgy nem könnyű, mert amúgy is pipiskednem kellett, hogy felérjelek, hát most szopok rendesen, hogy lecsomagoljam magam rólad. Aztán könnyedén hátrasöpröm a hajamat a vállam felett, nem köszönök senkinek, mert most már a társaságnak nagyjából a nyolcvan százalékát nem ismerem, aztán kilépek az ajtón, elfelejtem, hogy lépcső jön mögötte, hát végiggurulok rajta, nyöszörgök egy sort a tövében, de aztán összeszedem magam, és négykézláb siránkozva indulok meg az utcán.
Elegánsan és nőiesen.
Talán mégsem várom meg a hányással, hogy hazaérjek.

◉ 349● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉