Kinyitom a számat, mert meg akarom kérdezni, hogy OKÉ, ha nem jött be neki, akkor miért cicázott vele folyton, akkor miért kérette magát, miért csinálta AKKOR IS, amikor láttam, de--
De baszki, 2020 van, a női összetartás éve, és kurvára le kéne nyelnem az egészet, mert nem lenne szabad kibeszélnem egy nőtársamat, még akkor sem, ha annyira rohadtul mérges vagyok rá. És amúgy ő is rohadtul mérges lehet rám, és nem, nem mentség arra, amit tettem, hogy gyakorlatilag Sadie SENKIT SEM HAGYOTT. Mintha bemennék narancsot venni a boltba, de már az összeset összefogdosta, én meg... Izé, valamiért CSAK narancsot ehetek – ezen a ponton kezd megbukni ez az analógia, de annyi baj legyen! –, és kénytelen leszek egy összefogdosottat megfogni, de aztán meg lebasz, hogy ő azt már összefogdosta, ezért nem ehetem meg, és--
Oké, mindegy. AMÚGY okos lány is tudnék lenni! Néha. Valamikor. AMIKOR NEM VAGYOK RÉSZEG!
Aztán azt mondod, hogy te nem ez alapján válogatsz, hát rád nézek amolyan „ne szopass már, bazmeg” pillantással – de ismétlem, részeg vagyok, szóval ki tudja, hogy viselkednek az arcizmaim? lehet, hogy ezt te egy „mikor megyünk horgászni, nagypapa?” pillantásnak értelmezed, és nem is hibáztathatnálak érte! –, és még kissé a szememet is megforgatom.
– Persze, neked nem csak alfa nőid voltak – hagyom aztán inkább rád, kinyúlok az üvegért, amibe úgy kapaszkodsz, mintha az egyetlen támaszod lenne, és ALJASUL elveszem tőled. Kortyolok párat, aztán megint megvonom a szemöldökömet, mint aki már egyetlen szavadnak sem hisz, és próbálok úgy tenni, mint akinek nem éppen az előbb volt egy hisztérikus kirohanása.
Jól megy?

Megrázom a fejem. Zavarba jövök a kérdésedtől, mert nem vagyok biztos benne, hogy tényleg tudni akarod a véleményem - mármint ennyire nem vagyok gyökér, hogy ne érteném a kérdésed, azt meg nyilván nem szegeznéd nekem, ha nem lennél kíváncsi a válaszomra, de nem vagyok benne, hogy akkor is ezt tennéd, ha tudnád, mi jár a fejemben, amellett persze, hogy nem értem, mitől nyári napillatú a hajad így későősszel -, aztán úgy döntök, hogy nem leszek seggfej, és nem kezdem ekézni Sadie-t bármennyire megérdemelné.
- Azért nem kezdett vele, mert nem jött be neki, és ezért nem akart - nos, oké, a piától nem leszek okosabb, meg a nyelvemre sem köt csomót, amit az agyam diktálna, azt is kioldja, de legalább nem teszem hozzá, hogy ha gerjedt volna rá, akkor leszarja, hogy csóri a te plátói szerelmed. Azt hiszem, nem ismerem az exem eléggé ehhez, de ha feltetted a kérdést – te, aki ismered – az bőven gyanakvásra ad okot részemről. Rábólintok hát, részemről rendben, felejtsük el, így viszont hirtelen nem jut eszembe más, ami elterelhetné a figyelmet az alkoholtól csillogó tekintetedről, a bőröd emberi hűvöséről, amikor véletlenül hozzád érek, az üveg üveges hidegéről, amikor inkább rápakolom mindkét kezemet, aztán ebben a pózban imádkozom végig a kirohanásod. És veled ellentétben én végig téged nézlek. És nem tudok mit hozzátenni - KÖSZ, hogy nem robbantod fel az egyetemet? -, mert egyébként baromira igazad lehet. Úgy értem, nagy általánosságban, mert ha engem veszünk alapul, meg mondjuk a bicskás Sarah-Jane-t, akkor ---
Oké, ő a csapatkapitányotok.
Oké, jók a lábai.
De hé, a te lábaid is jók!
Mi alapján lesz valaki alfa csaj?
Sarah-Jane az? Mert szerintem nem.
Ezt most amúgy ki kellene mondanom hangosan?
Elengedem inkább az üveget, mielőtt valami meggondolatlanságot tennék. Tennél.
- Hát nem tudom, én nem ez alapján válogatok - és most mondhatnád, hogy nem is válogatok, és nem ellenkeznék nagyon, mert igazad is lenne - azt hiszem. Szerintem Sadie-nél is inkább csak hagytam magam. - Igen, hajlandó lennék ráfogni. Igen, BÁRMIT.

– Hát... nem, mert akkor visszaírt volna, és áradozott volna egy sort Sadie-ről, és...
Kissé elszorul a torkom, mert azért lássuk be, Sadie IRTÓ KEGYESEN azt is a fejemhez vágta, hogy ő csak és kizárólag azért nem kezdett Blaze-zel, mert az ÉN érdekeimet nézte, ami szerintem amúgy ordas nagy hazugság, de--
Felpillantok rád. Nem kéne ilyesmit kérdeznem, mert úgyis nekem lesz szar a végén, de--
– Ugye te sem gondolod amúgy, hogy Sadie csak és kizárólag azért nem kezdett Blaze-zel, mert az én érdekeimet nézte?
Mármint, ha az én érdekeimet nézi, nem is flörtöl vele látványosan, nem parádézik selyemkombinéban előtte, és nem kéreti magát minden, mert minden egyes ilyen alkalom egy-egy kibaszott döfés volt a szívembe, és még így is, hogy visszagondolok rá, összeugrik tőle a gyomrom.
Nem tudom eldönteni, hogy csak a hiszti mondatja-e velem, hogy Sadie nem rendes ember, amikor igazából én meg TÉNYLEG lesmároltam az exét, méghozzá önszántamból, szóval nyilván én is ugyanakkora, ha nem még nagyobb segg vagyok, mint ő.
– Tudod, mit? Felejtsük el – rázom meg a fejemet, aztán tágra nyílt szemmel bámulok helyetted a kezemre, amit megsimogatsz, aztán ugyanolyan gyorsan húzom vissza, mint te a tiédet, és nem, tökre nem látom, ahogy fojtogatod az üveget, mert totálisan lefoglal az, hogy leküzdjem megint azt a gyomorrúgásszerű érzést, ami--
(de amúgy bazmeg, más mindig pillangókról fecseg, nekem hasonló esetekben miért olyan mindig, mint akit izomból gyomorszájon vágnak?)
– Tuti – értek egyet egércincogásszerű hangon, aztán beharapott ajakkal felnézek rád, majd megrázom a fejemet. – Amúgy nemcsak rád haragudott mindig. Rám is. Szerintem Sadie-n kívül az egész világra. – Újabb fejrázás, aztán kínomban felnevetek, és tudod, mit? RÉSZEG VAGYOK, azt mondhatok, amit akarok! – És amúgy, AMÚGY fullra nem értem, hogy hogy lehet ez. Hogy az olyan srácoknak, mint te, Sadie kell, és akkor az olyan lányoknak, mint én, megmaradhatnának a Blaze-ek, de a Blaze-eknek is Sadie kell, és ez kurvára nem fair, tudod? És ezt bírom amúgy a reddites incelekben is, baszki, akik fel akarják robbantani az iskolájukat, meg le akarnak lőni mindenkit, hogy ŐK IS pont ezt nyomják, hogy „jaj, mennyire szar nekünk, kis béta fiúkáknak, mert a köcsög alfák lenyúlják a jó nőket”, de baszki, nekik is csak az alfa nők kellenek! Most komolyan, akkor így ki marad a csicska béta nőknek? Senki, csak én legalább nem megyek be felrobbantani az egyetemet, MERT KURVÁRA JÓFEJ VAGYOK!
Cica úr egy picit ijedten néz rám.
Én egy picit ijedten nézek vissza rá.
Rád nem merek nézni egyáltalán.
Megfogom az üveget – IGEN, A KEZEDDEL EGYÜTT, DE A HELYEDBEN ELENGEDNÉM –, és meghúzom. Na nem az ujjaidat, hanem az üveget.

Szóval tudod, milyen, te szarházi!
Ez akar kicsúszni, úgyhogy inkább lezárom a szám az üveg szájával – mert nem mintha az lett volna a benyomásom, hogy téged még sosem hagytak SEEN-en, vagy az, hogy egyébként olyan vagyok én neked, mint te Blaze-nek, mert ugye te szerelmes vagy belé (voltál belé?), én meg ugye beléd sem (mármint sem beléd, sem másokba, ha hihetek a megérzésemnek, de most ebből ne vonj le olyan következtetéseket, hogy mondjuk nem kedvellek!) –, aztán amikor lenyeltem a bort, és hümmögtem egy sort teli szájjal nagyon megértően, akkor letámasztom a piát a pultra, összevonom a szemöldökeim, és nagyon komoly fejjel közlöm, hogy
szóval tudod, milyen, te szarházi!
Nem, nem ezt!
- Igazából akkor mondhatjuk, hogy pont azt tette, amit kértél tőle: úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna - mert amikor nem volt kedve épp Sadie-ről beszélgetni, akkor egyébként miről csacsoghattatok? Mármint oké, Griffin a maga módján minden bizonnyal tök jófej, szóval valahol érthető, hogy az olyan lányok, mint te – értelmesek, kedvesek, mindenért bocsánatkérősek, magukat alsóbbrendűnek képzelők, értelmesek, kedvesek nyilván nem a nagyarcú köcsögökre buknak, hanem az olyan kisebbségi komplexusos cukifiúkra, mint ő, elvégre ez lenne a logikus, mit tudnék én kezdeni egy ilyennel, mint te, ha ELVILEG az egyébként határozottan magabiztos picsa barátnődet is csak bántani tudtam? - buknak rá, de ennyire ki kitartó? Hogy tudtad elviselni ennyi éven át, hogy az exemről álmodozik? - ami egyébként nem vall rá. Fura. Sadie biztosan teletömte a fejét mindenféle szarsággal, amik miatt amúgy tök nem rád, hanem rám zabos, de hé - itt akarok mondani valami megnyugtatót, de nem jut eszembe semmi, hát zavartan megsimogatom Cica Urat, meg rajta a kezed, ami nyilván nem segít, hát inkább visszateszem a másik kezem is az üveg nyakára. Látod, így kell megfojtani. - majd tuti megnyugszik.

– Mi?
Szerintem ezt az örökkévalóságig játszhatjuk. Legends say, hogy egy nap Jordyn hazajött, és totálisan lefogyva, összeaszva talált bennünket a padlón a halálunkon, amint még mindig azt kérdezgetjük egymástól, hogy mi? mi? mi?
HÁT NEM TÖK JÓ, hogy lesz itt egy harmadik valaki is, aki esetleg életben tart bennünket? Meg aki meggátolja majd, hogy úgy nézzek rád a jövőben, mint ahogy most nézek rád?
Igazából fogalmam sincs, hogy mire mondod, hogy „ja, persze”, de azért csendes kajánsággal felvihogok – oké, most már ha akarnám, sem tudnám letagadni, hogy a fejembe szállt a bor, mit a fejembe szállt, LOL, egyenesen megbaszott,
(ezen még jobban elkezdek nevetni)
szóval--
Önkéntelenül is kinyúlok Cica úrért, és TÖK JÓ, hogy idetetted, mert ha nem őt tetted volna ide, akkor most lehet, hogy a kezedet simogatnám kéjesen. (Cica úr nézése a kéjes simogatásra válaszul amúgy azt üzeni, hogy öreg, maradjunk inkább barátok, jó?, és hát gyanús, hogy te is ilyesmit mondanál amúgy!)
– Mi? – Na, mit mondtam? – Izé, nem. Mármint így... – Halkan felnevetek, de ez most nem az a bormámoros nevetés, ez inkább most kínos, érzem is, hogy fülig pirulok, oké, Hudson, vágom én, így akarsz visszautasítani anélkül, hogy beszélni kéne róla, inkább Blaze-re tereled a szót, OKOS! – Szóval, amikor ugyebár Sadie azt mondta, amit – és itt nagy levegőt kell vennem, mert erre a fajta árulásra nem voltam felkészülve, és azért meggyőződésem szerint hosszú távon sokkal több kárt okozott vele, mint én azzal, hogy önhibámon kívül harminckétszer visszatekertem az időt! –, akkor úgy tűnt, hogy hirtelen nagyon érdekelni kezdi a téma, de én kvázi két perccel utánad elhagytam a terepet. És hát utána írtam neki, hogy tegyünk már úgy, mintha ez az egész meg sem történt volna, de nem válaszolt, csak...
Nagyot nyelek.
– Izé, seenen hagyott.
Gyorsan iszom két kortyot. Csak a biztonság kedvéért!

Sadie nekem azt mondta – jó, tudom, el kell osztani mindent kettővel, főleg, ha mások testalkatáról, idegesítő mivoltáról, nyomiságáról, butaságáról, bármilyen jellemző tulajdonságáról van szó, mert szereti felnagyítani a dolgokat –, hogy te voltál az okos, KÖVÉR lány, persze rögtön hozzátette, hogy ő fullra megérti, nem mindenkivel lehet olyan kegyes a genetika, mint vele, szóval mondhatjuk, hogy adta a szupi barátnőt, aki mindig teljes mellBŐSÉGGELszélességgel kiállt érted, amikor basztattak az olyan idióták, mint amilyennek a középsulis Hudsont, Blaze meg úgy általában Hudsont képzelte, lehet, hogy nem csak úgy a semmiből, de hé, most azért mert jól nézek ki, mindjárt éri köcsögnek nyilvánítani, és minden megjegyzésem a szívére venni?
- Mi? - Hol is tartottam? A boszorkányok tudnak gondolatot olvasni? Ha tudsz, és most épp megteszed, tudnál esetleg segíteni? Kérdőn nézek rád, de nem úgy festesz, mint aki feltétlenül szeretne válaszolni. Szóval te, okos, nem kövér lány, MI?
- Ja, persze - válaszolom, mintha én lennék a hülye, amiért eddig nem tettem meg, pedig engem senki nem vádolhat azzal, hogy nem tudok gondolatot olvasni, legfeljebb én magam. Ja, amúgy töltök is. Aztán megint számhoz emelem az üveget, a szabad kezemmel meg leválasztom magamról Cica Urat, és elhelyezem a pulton, valahol kettőnk között. Biztos, ami biztos. - Griffinnel nem beszéltél azóta?

Azt hiszem, nem segít az ügyemen, hogy bágyadtan elpattant ajkakkal CSODÁLLAK, de mentségemre legyen mondva, hogy Blaze-t is csodáltam én ugyanígy, csak ő közben többnyire tett-vett, kereste a lehetőségeket, hogy min sértődhet meg, olyasmi után kutatott az agyában, ami Sadie-vel kapcsolatos, és kikérheti róla a véleményemet, tehát nem hiszem, hogy több lettem volna az életében biodíszletnél.
TULAJDONKÉPPEN nem gondolom, hogy a te életedben valaha is több lehetnék biodíszletnél, de téged csodálni bágyadtan elpattant ajkakkal és lassan keresztbeálló szemmel olyasmi, ami neked talán SZINTÉN nem tűnne fel, csak Blaze-zel ellentétben nem azért, mert majomparádé vagy, hanem azért, mert már megszoktad, szóval igazából... folytathatom is, nem?
– Mi? – Baszki, tényleg nem kéne ennyit néznem az I Won’t Sleep Tonightot, mert elvileg én voltam a kövér ÉS okos lány, most meg ennyire futja? „Mi?” Megrázom a fejemet, ami annyira nem jó ötlet, mert szédülök tőle, hát leteszem a poharat a pultra – vagy inkább csapom, mert jó nagyot koccan az alja –, és borgőzös lehelettel annyit mondok, hogy: – Amúgy töltesz még egyet?

Már épp rátapasztanám a szám a szájára - AZ ÜVEGÉRE! (is) AZT a hibát nem követjük el még egyszer! mármint nem úgy értem, hogy a csók maga hiba volt, sokkal inkább úgy, hogy hiba volt aztán úgy tenni, mintha mi sem történt volna, nem beszélni róla, vagy nem folytatni (oké, mondtam már, hogy FÉRFI vagyok, ha nem akarsz róla beszélni, és totál lazán felülemelkedem a dolgon, de nem látok kiutat, ha az ilyen ügyek csak úgy megszakadnak, nekem persze nem ciki, de a mosolyod nem azt mondja, hogy neked sem ciki) -, amikor közbeavatkozol, úgyhogy megtorpanok, és egy öt másodperces hatásszünet alatt processzálom a kérést.
Jó, baszki, elfoglalt voltam.
(Igen, a hajad illatával.)
Egyébként ez az a pont – amikor SZEXIN öntök neked a borból, mert mit nem csinálok szexin, ugye? -, koccintok a pulton álló poharaddal, a szájára tapasztom a szám – tudom, ezek már pontOK, de kicsit hat az eki, kezdek túl sok mindent érezni és túl keveset gondolni -, és kortyolok hirtelen ötöt. TEHÁT ez az a pillanat, amikor felmerül bennem, hogy nem akarom-e mégis elkövetni AZT a hibát legalább még egyszer. Erre pedig nincs más megoldás, iszom még egy keveset – vagy sokat, nézőpont kérdése, neked, akinek pár perc múlva nem tudok majd újratölteni, minden bizonnyal soknak tűnik -, hátha attól kevésbé leszel majd közel, ami lássuk be, hiú remény, úgyhogy nincs más, megkapaszkodom az egyetlen lehetőségben, amiben lehet:
- Amúgy mi? - na, a semminél azért csak jobb!

Csak elmosolyodom a válaszodra – tudod, azzal a hülye, számat összepréselős mosolyommal, ami túlságosan is széles, és túlságosan kevés AJAK van benne, na, hát túl sokáig voltam kövér ahhoz, hogy legyen kedvem a tükörben gyakorolni, hogy milyen mimika áll jól nekem, szóval ez a hajó már asszem, elment! –, mert nyilvánvalóan csak jófejségből mondod. A gyomrom persze hülye, és úgy ugrik a tüdőmnek, mintha legalábbis szerelmet vallottál volna, én meg igyekszem visszapréselni a helyére úgy, hogy nem veszek levegőt, ami meglehetősen szar taktika, de most hogy mondod meg a szerveidnek, hogy ne viselkedjenek úgy, mintha egyetlen kapcsolóval be lehetne indítani a RAJONGÁST, és az az egyetlen kapcsoló pont a te kezedben van, Hudson? Te meg úgy nyomogatod, bassza meg, mintha muszáj lenne! NEM IS CSINÁLT MÉG SEMMIT, GYOMOR, NEM HALLOD?
Kivagyok magamtól, baszki.
Észreveszem, hogy a poharad után lesel, miután én már a magamét kiürítettem, hát már-már azt mondom, hogy igyál az enyémből, de az végül is közvetett csókolózás lenne – A GYOMROM, már megint liftezik, bassza meg! –, meg asszem, így terjed az ebola is, ja, nem, az pont nem, de--
– Nyugodtan ihatsz üvegből, itthon vagy – vetem fel kedvesen, és csak miután kimondtam, azután jut eszembe, hogy az még UGYANÚGY közvetett csókolózás, csak éppenséggel plusz egy közbevetés van, szóval--
– Csak izé, előtte tölts még egyet – teszem hozzá idétlenül nevetgélve – hú, de kurva hosszú lesz az együtt lakás! De hát hány év? Maximum nyolc-tíz, amíg el nem veszel valakit, meg Jordyn is férjhez nem megy, nem? Ja, hogy ÉN? Jó, hát azt hagyjuk!
– Hát – szúrom közbe óvatosan, és magyarázkodnék, de inkább csak felemelem a poharamat, és bólogatok, mert AZ A BIZTOS. – Utána meg lesz, ami lesz! – Mintha ez lehetne mostantól a mottónk, és most roppant nőiesen csak a poharam tartalmának a felét húzom le, és ahogy a pultra teszem, kénytelen vagyok meg is kapaszkodni, mert olyan gyorsan ittam eddig, hogy észre sem vettem, hogy bebasztam.
– Amúgy...
Felnézek rád, és rájövök, hogy meglehetősen közel állunk egymáshoz. És hogy talán még jobban nézel ki, mint amikor a fülem mögé söpörted a hajamat. És akkor már az is eszembe jut, hogy szerintem legalább fél órája nem jutott eszembe Blaze.
És akkor elfelejtem, hogy mit akartam mondani azzal, hogy „amúgy”.

- Most mondtam - forgatom a szemem, megvonnám a vállam, aztán rájövök, hogy CICA ÚR, szóval önmérsékletet gyakorlok, mert a macska szent, főleg, hogy monoton duruzsolással a fülembe dorombol, amiről ahelyett – érted, nem kellene nekem ezen felbaszódnom, mégiscsak kutyaféle volnék, nem? –, hogy zabos lennék, úgy érzem, kezdenek kisimulni az elmúlt hetekben feldúlt idegeim, úgyhogy forgatom a szemem, hogy azért csak érezd, mennyire butuska vagy, meg ne is, hogy azt gondolom, éppen butuska vagy - hogy ellenben velem, mint én megdögölhetnék, ha rajta múlna. Ha rajtam múlik, ti - GYÁVA VAGYOK, de hát most mondjam megint, hogy FÉRFI IS? Nem jön a számra, hogy TÉGED nem hagynálak sem az utcára kerülni, sem éhezni SOHA, mert amúgy ez túl szentimentálisan hangzana, ahhoz meg nem vagyunk barátok elég régóta, ha a barátságunkat a beköltözésemtől datáljuk, mert az ugye ma esett meg. Úgyhogy maradjunk NÁLATOK, nálad, meg a kurválkodó macskádnál. - sosem lesztek csövesek.
És megint nem vonom meg a vállam.
Inkább elveszem az üveget, hogy csináljak valamit, ami közben nem nézlek az előző négy pohár bortól bambán, meg amitől nem érzem, hogy a hajadnak nap, és orgona illata van – oké, ezen talán nem segít a bornyitás, de mégsem araszolhatok közben LÁTVÁNYOSAN távolabb, még félreértenéd a helyzetet, inkább megerőltetem magam, és igyekszem a projektemre koncentrálni –, aztán pukkan a dugó, és úgy állok ott (itt?), mint aki még sosem használt poharakat. Ja, várjál, kezdem érteni.
Hunyorogva lesek el a sajátom felé, amit a nappaliban hagytam, aztán a tiédet fixírozom – A POHARAD! is –, majd öntök neked, ha már ilyen kibaszott mázlista vagy. Amire te hülyén nevetsz – jó, legyen, lehet, hogy magadon nevetsz hülyén, de annyira lekötött, hogy ne kössön le az illatod, meg az ajkaid kerete, hogy igazából fel sem fogtam, mi a fenéről csacsogsz, JÓL MENT, nagyon jól –, amire én szórakozottan kifújom a levegőt, és elnézően mosolygok.
- Megnyugtató, hogy csak addig érdekel, amíg itt lakom - nyögöm ki az első dolgot, ami eszembe jut, mielőtt jobb híján inkább nekikoccintanám az üvegem a poharadnak. - arra, hogy egyikünk sem hal meg, amíg itt lakunk. Utána meg lesz, ami lesz!

– Ellenben veled? TE AZT AKAROD, HOGY CSÖVES LEGYEK, ÉS MEGHALJAK?
Lehet, hogy nem volt jó ötlet ez az összeköltözés.
Aztán a válladra veszed Cica urat, és akkor a két kedvenc férfim a világon annyira halálédes, hogy tökre le akarnám fényképezni, hogy feltegyem Instára, ha nem tartanék attól, hogy Sadie düh- és hisztirohamot kap – utálja a macskákat, most komolyan, mit lehet várni az olyan emberektől, akik utálják a macskákat? –, szóval most máris átértékelem, hogy az előbb átértékeltem, hogy jó ötlet volt-e az összeköltözés, mert nem jó volt, hanem egyenesen CSODÁLATOS.
Na, várjunk csak.
...a két kedvenc férfim a világon?
Lepillantok a kezemre, amiben enyhén remeg az üveg, hát inkább az asztalra teszem, hogy akkor tessék, csináld, bontsd ki, csinálj VALAMIT, ami közben nem vagy szexi – igen, bornyitás közben TUTIRA nem leszel az, az MINDEN faszinak rosszul áll, AHA –, belekapaszkodnék Cica úrba, hogy megnyugtasson valami, de hát ő meg a te nyakadban cédáskodik, szóval jobb híján csak keresztbe fonom magam előtt a karomat, és hümmögve bólogatok, amíg nem pukkan az üveg szája.
– Na, mindegy, hát már így alakult, én azért remélem, hogy egyikünk sem hal meg, legalábbis nem addig, amíg mindketten itt lakunk, mert akkor az életben maradt felet tök sokáig baszogatnák a rendőrök, és hát az ugyebár egyikünknek sem lenne jó! Na, jó, mondjuk, a halott félnek szinte mindegy lenne, de hát...
És akkor hülyén nevetek, és észreveszem, hogy hülyén nevetek, hát inkább megköszörülöm a torkomat, kiveszem a kezedből az üveget – ha még FOGOD, ugyebár –, és színültig töltöm a poharamat.
Aztán lehúzom.
A tartalmát.

Itt amúgy gondolhatnám azt – mert ugye FÉRFI vagyok, nem, megint nem bizonygatni akarok valamit, ha bizonygatni akarnék valamit, akkor nem gondolnék rá, hanem… egyértelmű jelét adnám? lehízelegném a bugyidat? az mennyire lenne jó ötlet, most hogy együtt élünk? geci, most tényleg összecuccoltam egy csajjal? pedig még le sem hízelegtem a bugyiját! úristen, mikor lettem ennyire puhapöcs? amikor otthagytalak, miután lesmároltál? úristen, lesmároltál! ugye nem akarsz beszélni róla, ugye még mindig nem? hogy hagyjalak IRL seen-en? itt az összes holmim, nem sétálhatok csak úgy ki, mondjuk gazdag vagyok, igazából bármit megvehetek újra, te meg csinálsz, amit akarsz a simon’s cates alsómmal, amit csak alváshoz szoktam viselni, meg olyankor, ha macskamán csajokat akarok megfektetni, mert szerintük cuki, szerintem meg MENŐ, te is macskamán vagy, ha meglátsz az alsómban, nem tudsz majd ellenállni, és megint lesmárolsz, én nem ellenkezem, HISZEN EGYÜTT ÉLÜNK, GECI, aztán közben rájövök, hogy GECI, EGYÜTT ÉLÜNK, de hiába tűnik hirtelen tök szar ötletnek, félmunkát nem végzek, aztán ---
ugye most nem erről akarsz beszélni?
- Mi? Jaa - bólogatok, lehúzom a maradék egy kortyot, vagy kettőt, vagy hármat, aztán nézem, ahogy te is megiszod az üveg tartalmát, ahogy egy kedves lakótárshoz illik. Szóvsal bólintok helyeslőleg, amikor felállsz, és megindulsz a konyhába, az res poharam meg szépen leteszem a dohányzó asztalra. Csak a gondolataim követnek - nem akarsz ARRÓL beszélni, YAY - tekintem Cica Urat keresi, majd meg is találja. A jobb lábfejemnél. Hát hogy lehettem ennyire vak!
- Nem, azt tuti nem akarja, hogy te csöves légy és meghalj, ellenben velem - megvonom a vállam, mielőtt felvakarnám a ház urát a padlóról, fellógatnám a vállamra, amit ezek szerint innentől nem vonogathatok felelőtlenül, majd jómagam is feltápászkodom, hogy kövesselek a konyhába. Mielőtt bármit is mögé látnál, nem azért van a nyakamban egy macska, nehogy véletlenül lesmároljalak! Vagy te nem gondoltál ilyesmire? Oké. - mármint szerintem, én lehetnék halott csöves, ha rajta múlna, de téged biztosan nem szeretne halálra fagyasztani valami nyomi híd alatt - mondom biztatólag vállamon a macskával, kezemben a tőled elmart dugóhúzóval, és borral, mielőtt helyeslően pukkanna az üveg szája.

– Pfft, dehogynem – válaszolom úgy, mintha amúgy NEM LENNE GYOMORGÖRCSÖM azóta, hogy először beszéltünk a dologról – ami legalább másfél hete volt, tudjátok, hogy mennyire szar másfél hete gyomorgörcsöln? hát NAGYON, ez a válasz –, még fel is horkantok mellé, aztán úgy teszek, mintha nem hallottad volna – pedig ehhez nem kell farkashallás, abban szinte tutira biztos vagyok –, és próbálom magamban elnyomni az összes elképzelhető variációját a bűntudatnak, a lelkiismeret-furdalásnak és a retardált kistesójának, a LELKIFURKÁNAK, és azt mantrázom magamban, hogy végül is felnőttek vagyunk, és úgyis sikerülni fog ezt megbeszélni Sadie-vel.
Mert az ugyebár eddig is kurva jól ment.
Khm.
Iszom egy kortyot a boromból – ez amúgy már a sokadik kortyom, és felmerül bennem, hogy innentől kezdve az ötdolcsis borok is drágának fognak tűnni, és kénytelenek leszek ráfanyalodni a négydolcsisokra, és ettől majdnem sírnom kell –, és igyekszem ignorálni, hogy próbálsz a józan ész hangja lenni, és egyre csak mélyíted és mélyíted a gyomorgörcsömet. Esküszöm, mire a végére érsz, össze is görnyedek a kanapé szélén ülve, mert összecsavar a szenvedés, nem fognád már be?
– Figyelj, én... – Megköszörülöm a torkomat, aztán nagy levegőt veszek, megpróbálom magam kihúzni, aztán felkiáltasz a pólók miatt, ettől kellőképpen megijedek, és inkább iszom még pár kortyot, és low-key fülig vörösödöm, amikor azt mondod, hogy nem akarod, hogy még rosszabb legyen nekem.
Khm.
– Hozok még... izé – mutatok az üres poharamra bambán, nem mintha magyarázkodnom kéne a saját lakásomban, de HÉ, most már a ti lakásotok is, szóval lehet, hogy most már mégis csak magyarázkodnom kell, hát mindenesetre felmarkolom a bort, visszaülök a kanapé karfájára, és inkább az üveget húzom meg, kezemben az üres pohárral.
– De, valószínűleg szarabb lesz, és nem, most már egy ponton eljutottam odáig, hogy nem vagyok hajlandó az egész életemet annak alárendelni, hogy „Sadie mit fog gondolni” – mondom, és feléd nyújtom az üveget, hátha érdekel. Mert igazából azon kívül, hogy nézegeted, sok mindent nem tudsz vele csinálni, hiszen üres. Felállok megint, visszasétálok a pult mögé, és nekiállok a dugóhúzóval bűvészkedni.
– Visszajött Jordyn, aki amúgy még Sadie-nél is sokkal jobb csaj, ellenben korántsem annyira demanding, mint ő, szóval bár továbbra is én vagyok a csúnyábbik barátnő, legalább nem kell tacskónak és per vagy lábtörlőnek is lennem. És... lehet, hogy pont ez kell, egy kis szünet Sadie-vel, majd... mit tudom én, majd megbeszéljük. Amúgy meg kurvára megérthetné ő is, hogy te most elvileg segítesz nekem, mert különben az utcára kerülök, és csöves leszek, és meghalok. Ő sem akarhatja, hogy az utcára kerüljek, csöves legyek, és meghaljak! Baszki! – A baszki már nem Sadie-nek szól, hanem a dugóhúzónak. – Segítesz? ÚRISTEN, tudod, milyen régóta nem ettem már savanyú uborkát? Végre valaki ki fogja tudni nyitni nekem! És Cica úr is annyira szeret, nézd meg! Remélem, nincs sok fehér cuccod – teszem hozzá, ahogy látom, hogy Cica úr gyakorlatilag már beléd és a bőröndödbe IS szerelmes. Valószínűleg a tartalmára is ez a sors vár.

Amúgy kérdeztem már, hogy ez szerinted szar ötlet-e?
- Szerinted ebből nem lesz gáz? - Mármint, érted, nekem aztán tök nyolc, Sadie amúgy is zabos rám, amúgy sem viselte valami jól a társaságom, amúgy is kellett volna keresnem valami új kecót, ahol nem kell nap, mint nap egymást kerülgetnünk, mert amennyire nekem ment a dolog, neki annyira nem, és bármilyen parasztnak is képzelt emiatt, nem, én nem élveztem. Oké, amikor beszólogattam neki, epés megjegyzéseket tettem, játékosan szurkálódtam, abban valahol leltem némi örömet, de nagyjából azért mertem próbálkozni, mert hittem benne, hogy egyszer lehetünk barátok. Érted, részemről rendben lett volna – az sem zavart, hogy Landonnal kefélget, miközben egymás vérét veszik (PFÚJ, na, nem a vér, csak mondjuk valaki, aki nem vámpír, vagy nem farkas, miért fanyalodik a vérre? Vágom, vámpírvér, jó cucc, de banyek, azért mindennek van határa!), pedig azért ez elég meredeken hangzik, az sem készített ki, hogy hetente egyszer összevesztünk, kéthetente hozzám vágott valamit (jobb esetben mérgező szavakat, rosszabban vázát, bögrét, meg tányért, nem is értem Griffin miért nem zárta még be a szekrényeket) –, szóval mutogathatsz rám, kislány, de hé, én egyszer voltam köcsög, te meg ---
Nem olyan köcsög. Csaj volt!
- Hol is tartottam? - Nem mondom amúgy, hogy megtaláltam a kabátom zsebében Marj ekijét, de költöztél már? Szar. Eki nélkül. (Ekivel is, de ez a kis bor segít.) - Szóval én nem bánom, mármint azt persze bánnám, ha gáz, csak arra akartam célozni, hogy nekem nem gáz, mert igazából nekem már mindegy, neked viszont mégiscsak a barátnőd, mit fog gondolni? Érdekel, hogy mit fog gondolni, vagy ha érdekelne, most nem ülnék ezen a bőröndön a nappalidban, amiben az én szarjaim vanna --- Bazmeg, a pólók. - Már épp ugranék fel, hogy ne tömörítsek élt a gondosan behajtogatott ruhaneműkbe – amúgy nem vagyok ennyire akkurátus, de elég sok időt töltöttem a szobámban az elmúlt napokban, nem sok kedvem volt kimerészkedni a háborús övezetbe ugyanis –, csakhogy időközben rá kell ébrednem, hogy az eki meg a két pohár bor nem segít a mozgáskoordinációban, és úgysem érdekel különösebben semmi, mert elfáradtam, úgyhogy nem jutok tovább a vádlim megfeszítésénél. Ja, szerintem ma itt alszom. - Szóval ettől nem lesz neked még szarabb? - De. - Nem akarom, hogy még szarabb legyen neked. - Mégiscsak te vagy a főbérlőm, ha a kauciót ekiben is fizettem ki. Ami nem is az enyém. Baszki, de ergya lakótárs vagyok!