run away turn away

mack && hudson

Nos, lányok nem ilyesmiket szoktak mondani smárolás után.
Nem tudom, hogy valaha megcsókoltad-e Griffint, hogy történt-e köztetek bármi. Csak tippelem, hogy beszélni nem beszéltetek kettőtökről, akkor sokkal kellemetlenebb a társaságotokban tartózkodnom, vagy kurvára nem jönnél hozzánk többet, vagy kurvára odaköltöznél, mert járnátok, vagy kurvára Blaze költözne ide – azt nem adnám, ha itt sikálja a WC-t, a Villába nem valószínű, hogy visszajárna – és végre nem lenne otthon egész nap, hogy belekössön MINDENBE. Kivéve talán Sadie-t, mert neki ugye bármit lehet.
Khm, papucs, khm.
Szóval nem, a lányok általában nem szoktak ilyesmiket mondani smárolás után, úgyhogy inkább nem nyitom ki a szemeim, úgy húzódom hátrébb kicsit. Tenyereim a pulton, ha felemelném a fejem kínos heherészés helyett, akkor egy magasságban lenne a szemünk. De ilyet nem teszek.
Mert gyáva vagyok.
Nem, nem, mert most trappoltál bele az egómba.
Nem, annak biztos nem ártana, hogy Mackenzie Dunne belegázol.
Akkor tényleg csak gyáva vagyok, fenomenális.
Ha nem szédülnék, mondjuk ---
Miért szédülök?
Mintha megváltozna az aurád, visszakozás, elutasítás, aggodalom, harag, nem tudom, nem érzem, ennyire nem pontos a radarom. Kezdenem kellene valamit vele, mert ezt diktálná az illem – szex után elköszönni és otthon aludni, másnap reggel kilopózni kevésbé tűnik kellemetlennek a helyzetünknél –, rá kellene kérdeznem, hogy rendben vagy-e, szólnom, hogy nem akarok erőltetni semmit – igen, akkor is, ha te csókoltál meg, mert én viszonoztam, én toltalak a pultig, én korlátoztam a mozgásod szabadságát, nem tudjuk persze, hogy bántad-e –, de nem jönnek a számra a szavak, csak elhátrálok és végre rádnézek. És nem vigyorgok, nem vagyok dühös, csak értetlenség ül ki a pillantásomba, semmi egyéb. Ez egy nagyon, nagyon rossz ötlet volt.
Szó nélkül sétálok ki az előszobába felvenni a cipőmet. Kezem a kilincsen, majd ahelyett, hogy rendeltetésszerűen használnám belekapaszkodom inkább, és a függőleges felületnek támasztom a homlokom.
Holnap át fogsz jönni.
Aztán holnapután.
Aztán utána is.
Mióta érdekel engem ilyesmi?
Hiszen együtt ÉLEK a Nagyságosasszonnyal.
- Rendben leszel?
Megvárom, hogy válaszolj, mielőtt csendben behúznám magam után az ajtót.

◉ 325 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

Vannak azok a csókok – és igen, bár nem emlékszem, hogy mikor szexeltem utoljára, csókolózni viszonylag gyakran csókolózom, aztán megijedek, elszaladok, vagy túlságosan is lelkes leszek, és koppanok, vagy közben Blaze-re gondolok, bátran megtehetitek tétjeiteket, hogy ezek közül most melyik fog bejönni –, amiknek csak úgy meg kell történniük.
Nem tudom, hogy az ötször visszapörgetett idő után megtörténő csókok ezek közé tartoznak-e – mm, talán nem? –, de azok olyan csókok, amelyek közben nem gondolkozol azon, hogy hányás-, bor- vagy cigarettaízű-e a szád, amikor nem foglalkoztat, hogy Cica úr közben minden bizonnyal ítélkezően méreget, és amelyek közben – igen, komolyan – még Blaze sem jut eszembe.
A szívem félrever egy ütemet, ahogy a derekamra téved a kezed, ahogy a csípőd az alhasamnak nyomódik, és az egész testem egyetlen, elektromos feszültségtől pezsgő diódává válik, ahogy---

Aztán megtámaszkodsz a pulton, és egyetlen pillanat alatt szilánkjaira hullik az egész.
Bassza meg. Bassza meg, bassza meg, bassza meg! Jól van, semmi gond, Mack, szedd össze magad, máskor is torpantak már meg fél csókot követően – lehet, hogy tényleg hányás-, bor- és cigarettaízű a szám? na de nem lehet az MINDIG, nem? –, majd kisírod magad, hogy ha elment – HÁT, ugyebár nem ÚGY, mint a mellékelt ábra mutatja, HAHAHA, mindjárt sírok, istenem, mindjárt sírok, csak addig kéne kibírni, amíg beteszem mögötted az ajtót, az mennyi lehet még, fél perc? –, visszatekerem az időt, és---
– Bassza meg – suttogom közvetlen közelről az arcodba.
Megpróbálom újra. Mármint, ez nem olyasmi, mint mondjuk egy stunt a cheercsapatban, hogy hónapokig kell gyakorolni, amíg végre összejön, hanem leginkább a gyalogláshoz hasonlítható: nem kell megmondanod a lábadnak, hogy mit csináljon, de csinálja, méghozzá meglehetősen faszán és smooth módon, és csak akkor kezd összeakadni a lépteid ritmusa, ha elkezdesz rajta agyalni, és amint elkezdesz rajta agyalni, kétségeid támadnak, hogy TUDSZ-E egyáltalán járni, és
és
és, nos, nekem most afelől támadnak kétségeim, hogy éppenséggel elfelejtettem-e, hogy mégis hogyan kell visszaforgatni az időt, vagy konkrétan elhagyott az erőm. És mivel kurva régóta pofátlanul visszaélek vele, szerintem teljesen érthető módon uralkodik el rajtam a pánik.
– Bassza meg, bassza meg, bassza meg – mantrázom csendesen, és magam elé – tehát gyakorlatilag a mellkasodnak? a mellkasodba BELE? a mellkasodra? – emelem a kezemet, és kvázi fantomfájást érzek valami miatt, ami igazából talán soha sem volt az én részem.
Aztán felpillantok rád, és ráébredek, hogy ha nem tudom visszaforgatni az időt, akkor az azt jelenti, hogy---
– Ó, bassza meg – suttogom újra, de most már aztán érzéssel.

◉ 399● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Azért azt meg kell értened, hogy tájékoztatás nélkül nem tudom. Mármint, hogy vannak-e gyilkos hajlamaid. A sportszerűség végett: ha már nem vagyok előítéletes, az ellenkezőjét sem teszem. És mivel az előítéletességre ellentétpárjára nem ismerek szót, maradjunk annyiban, hogy a jófejséget sem előlegezem meg csak úgy felelőtlenül.
Kivéve, amikor beengedlek a lakásunkba az éjszaka közepén.
Faszom, Hudson, következetességről aztán hallottál-e már?
Nem, amúgy, nem volt előttem túl sok pozitív ivarérett példa, amikor még fiatal voltam, ártatlan, befolyásolható. Lehet, hogy fel kellene jelentenem a szüleimet?
- Tudod, amikor beköltöztem Griffinnek mindenféle bizonyítás nélkül megelőlegeztem a jófejséget és most mit tegyek? - Oké. Már vagy öt éve volt. Oké, azóta sem lettem csóróbb. Oké, valószínűleg találnának a helyemre valakit. Oké, de az hogy lenne olyan kurva jófej, mint én? És remélem nem válaszolsz, nem kérdezel bele és egyszerűen csak elengeded a költői kérdésem, mert tulajdonképpen nehéz lenne az „elég lóvéd van egy penthouse-ra, akkor miért szopatod magad lakótársakkal?” problémafelvetéssel kezdenem bármit is.

Aztán felnézek a cipőmből, ahogy összeakadtok az ajtóval – remélem nem az út közepén felejtett lábam miatt, mert amit a ŐMACSKASÁGÁNAK, a Sötét Nagyúrnak (NEM AZÉRT, MERT FEKETE, hanem, mert meg akart ölni, szeretetből), azt nem lehet a magamfajta jelentéktelen kisfarkasoknak, mert a magamfajta kisfarkasoktól az ilyesmi parasztság volna –, kicsit meg is rémülök, hogy legközelebb én leszek az áldozatod – ami egyébként elég megalapozott parának tűnik, hiszen épp belekapaszkodtál a pólómba –, aztán szerencsére jobban sokkol, ahogy hozzám érsz/tántorodsz, szóval egészen könnyen túlteszem magam rajta.

Egészen könnyen.

...finoman hátrafésülöm az arcod melletti tincseket az ujjammal.
Aztán nem hagynék időt, hogy feldolgozd. Elfordulnék, és csak otthagynálak a konyhában.
De képtelen vagyok, mert a csuklómba kapaszkodsz – mert az egész annyira bizarr, mint észrevétlen áramütés, apró, kékes szikra, néma ciccenés –, és bár egész úton a hátamhoz simultál – nem azt mondom, hogy nem esett jól, oké? –, most mégis mozdulatlanná dermedek tőle, te pedig időt nyersz, hogy pipiskedve ---
Nem tudom, mire számítottam.
Gondoltam rá, persze, már akkor ezen gondolkodtam, amikor a hasfalamnak koccantottad a bort.
Gondoltam rá, persze, amikor az arcomba másztál a girlpowa sikolyaitól hangos szórakozóhelyen – bár akkor csak azért, mert nem voltam biztos, benne, hogy tudod, mit csinálsz, nem úgy mint most, most sem tudod talán, de nem vakítanak el a fények és a zene, ez nem ugyanaz –, és ezért el kellett menekülnöm. El kellett VOLNA menekülnöm.
Aztán csak elnyílnak az ajkaim, csak a tieidhez ér a nyelvem hegye, csak a derekadra téved a bal karom, míg jobbommal a pultba kapaszkodom. A bútor és a testem között rekedsz.
Nem mintha jó ötlet lenne. Nem mintha nem bánnám már most, nem mintha nem gyorsulna a pulzusom túl hirtelen, nem mintha ---
Megtámaszkodom inkább mindkét kezemmel.

◉ 443 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– Jóó – dünnyögöm, és ha most egy animében lennénk – de édes ISTENEM, mi a jó büdös PICSÁÉRT lennénk egy animében? NA, pont ezért vagyok Blaze-hez való, kérem –, akkor most nyilván bevonulnék gombázgatni a sarokba, és egy kurvanagy izzadság- vagy könnycsepp jelenne meg a fejemen, meg tudjátok – DE MIÉRT TUDNÁTOK, MIÉRT? –, az a sötét auraféleség, vagy mi.
– Mondjuk, nem tudom, hogy ennyi idő után miért feltételeznéd, hogy bárkit is meg akarnék ölni. De igazából Blaze is ezzel jött, hogy én biztos el akarom lopni a veséjét, mármint – felnyerítek, ami – azt hiszem – nem segít a helyzetemen –, mármint én TÖKRE jófej vagyok!
A jófej emberek legfőbb jellemvonása ugyanis, hogy folyamatosan bizonygatják, hogy mennyire jófejek, és mennyire nem akarnak megölni senkit, igaz? IGAZ?
– Amúgy ezt sem nálad, sem Sadie-nél nem értem, hogy miért nyomorogtok akkora helyen, amikor pedig...
Ja, valahol értem. Hiszen te meg ő, ugyebár... HJA, értem nyilván senki sem hozna ekkora áldozatot, igaz? LÁTHATÓAN TE MÉG AKKORA ÁLDOZATOT SEM HOZOL, HOGY MEGVÁRD, AMÍG REGGELIT ADOK!
Na, nem, na, ezt már nem!
Átvágok a lakáson, felbotlom félig a kanapéban – bazmeg, hát ez nagyon szar helyen van! –, félrerúgok néhány cipőt – nem feltétlenül direkt, de akkor már remélem, hogy a tiédet, hogy azzal is megnehezítsem a dolgodat –, és kvázi kifulladva torpanok meg az ajtóban, és csak félig megyek neki NAGYON.
– Nem, nem, nem! – Ez kicsit hisztérikusabban hangzott, mint akartam. Felvihogok. NEM, ettől nem jobb. – Ú-úgy értem, reggelit ígértem, ha már én vagyok az a VALAKI, aki ugyan nem a hülye picsa kategóriába tartozik, hanem csak a gyilkosnak kinéző, hajnalban támadó köcsögnek, akkor legalább ennyivel hadd kárpótoljalak, jó? Jó?
És közelebb lépek hozzád, és még a pólódba is belekapaszkodom, és
és
és
BAZMEG, jó, egy icipicit lehet, hogy beléd szerettem, amikor kisimítottad a tincseket az arcomból. Azt képzeltem? Nem képzeltem. Régen volt? Mennyire? Lehet, hogy mégis csak képzeltem két lábon kihordott, túlgondolkodás okozta idegösszeomlás között?
Elengedlek, és visszapörgetem az időt. Döcögve, mert annyira szét vagyok csúszva, hogy a lábamon alig állok, de egészen addig, amikor kisimítod az arcomból a tincseimet. Ne haragudj, Hudson! Ne haragudj, hogy ennyire gyenge vagyok, de át kell élnem még egyszer. SAJNÁLOM, OKÉ?

– Egyben hazahoztalak, küldetés teljesítve. A reggelit majd behajtom, ha kevésbé leszek---
Visszapörgetem megint.
Harmadjára is ugyanannyira jó érzés.

– Egyben hazahoztalak, küldetés teljesítve. A reggelit majd---
Még egyszer.

– Egyben hazahoztalak, küldetés---
MÉG EGYSZER.

– Egyben---
Nem, nem, nem, nem, nem. MÉG EGYSZER. Csak még egyszer, utoljára.

Finoman hátrafésülöd az arcom melletti tincseket az ujjaiddal. Aztán nem AKARSZ hagyni időt MOST SEM – miért történne bármi másként? te ugyanaz maradtál, csak én változom, máris öt perccel idősebb vagyok, mint amikor először megtetted –, de belekapaszkodom a csuklódba, és lábujjhegyre állok, hogy megcsókoljalak.
Istenem, annyira szégyellem magam. Soha többé nem fogom megkérdőjelezni, hogy miért nem kellek senkinek.

◉ 465● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

- ÜHÜM. - Ja, ennyivel tudom le a katyvaszt, amit összehordasz, mert egyrészt számomra az ég világon semmi értelme – részeg vagyok, lehúztam a bort is, ne várj már csodát tőlem! –, másrészt nagyjából a feléig tudtam követni a fonalat – lehet, hogy addig sem –, harmadrészt annyira nem is érdekelt, mert Cica-Úr-kikerülési és fotelben-nem-pofára-esési küldetésen voltam, szóval mondhatjuk, hogy fontosabb dolgok foglaltak le éppen. Bocsi?
Azt azért levágom, hogy a kedvességem hiányát – láttad valaha, hogy valakivel kedves volnék csak úgy, minden ok nélkül? (NA LÁTOD!) - személyes támadásnak értelmezted, vagy legalábbis TÚLGONDOLTAD, tehát ezúton jelezném: nem vagyok fűvel-fával kedves (bár néha jobban szeretem a növényeket, mint az embereket, nem pofáznak vissza).
Tehát ezúton jelzem is:
- Az, hogy nem barátkozom valakivel, nem egyenlő azzal, hogy hülye picsának tartanám. Azt a valakit. Tedd bele magad a valaki-halmazba, aztán ne vonj le messzemenő következtetéseket jelentéktelen hétköznapi megnyilvánulásokból. Te mit szólnál, ha arra ébrednél hajnalban, hogy valaki próbálja bemotoszkálni magát a lakásodba? Tegyük fel, hogy nem laksz egyedül, tegyük fel, hogy a szobatársadhoz érkezik a valaki, tegyük fel, hogy tudod – vagy legalább reméled –, nem akarja kinyírni és nem kell majd elmagyaráznod néhány szkeptikus rendőrnek, hogy miért engedted be a lakásba ÖNKÉNT, ha semmi közöd a gyilkossághoz, főleg így, hogy Griffin szobája kicsit nagyobb, nehéz ügy lenne, lássuk be. Jöhetnék persze azzal, hogy lenne elég lóvém kb. az egész lakásra, senki nem szereti a hencegőket.
Aztán csak kinézek én is, de hiába szent meggyőződésem, hogy reggel nem napfelkeltét követően, hanem mondjuk úgy hajnali négy-öt után van, csak megvonom a vállam. Ha előbb rádhagytam a segítséges dolgot, nem most fogok beléd állni. Úgy értem, rádkötni. Áh, hagyjuk inkább.
- Szóval, ja. - Tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy viszonylag biztonságban tudlak. Kijelenthetjük, hogy azon kívül, hogy átesel Cica Úron, egyéb baleset nem nagyon érhet már, a hányáshoz meg semmi kedvem asszisztálni, bármennyire buzog is bennem a kötelességtudat – életben tartani az egyetlen nőnemű entitást, akinél Bl… de ezt már tudjátok –, szóval oldalra billentett fejjel nézem, ahogy eltünteted a bor maradványait az üvegből, kicsit úgy is maradok – jó, lehúztam a kilötyögtetéstől megóvott bor felét, bocsássuk meg a gyors rebootot –, aztán csak lehúzom a maradékot is, mert szükségem lesz azokra a kalóriákra, majd kinyúlok feléd és – ha már méltóztattál elválasztani a szádtól az üvegét – finoman hátrafésülöm az arcod melletti tincseket az ujjaimmal. Aztán nem hagyok időt, hogy feldolgozd/reagálj/szóvá tedd, csak otthagylak a konyhában.
Már az előszobából szólok vissza, miközben a cipőmet műtöm magamra.
Ne értsd félre, nem menekülök részeg Hudson meggondolatlansága elől.
Csak úgy ÉRZEM.
- Egyben hazahoztalak, küldetés teljesítve. A reggelit majd behajtom, ha kevésbé leszek - Beszámíthatatlan? Idióta? Piás? Ha kevésbé leszel beszámíthatatlan? Meggondolatlan? Gyenge? Nekidőlök a falnak, ahogy kicsit megszédülök. - szóval, ja. Majd.

◉ 448 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– Hát, igazából sosem akartál kedves lenni hozzám, mármint, ahányszor bekopogtam hozzátok, mindig úgy nyitottál ajtót, mintha Alfred lennél a Batmanből, és, nos, nem a Morgan Freeman-féle Alfred, hanem a jópofa Alfred a hatvanas évekbeli Batman-sorozatból, de mégsem lennél jópofa, vagy legalábbis nem velem, és annál, hogy kormornyik lennél, csak azt utálnád jobban, hogy éppen NEKEM kell ajtót nyitnod.
Jó, most, hogy ezt végigmondtam, így számomra is levágós ám, hogy gyakorlatilag SEMMIBEN sem hasonlítasz a hatvanas évekbeli Batman-sorozat Alfredjára, de még csak semelyik másik Alfredra sem, már azt leszámítva, ugyebár, hogy kinyitsz egy ajtót. NA DE AKKOR IS, AZT HOGY TUDOD ANNYIRA MOGORVÁN KINYITNI?
– Mármint, vágod, én próbáltam veled jófej lenni, mert először Sadie pasija voltál, aztán már annyira nem próbáltam jófej lenni, amikor az exe lettél, de azért még mindig igyekeztem VALAMENNYIRE jófej lenni, mert azért mégis csak ott laksz te is, és...
Hű, ez jó szarul hangzik, nem?
– MÁRMINT, izé, de most, hogy elkezdtünk bondingolni, most már simán lehetünk jóban annak ellenére is, hogy Sadie exe vagy, meg annak ellenére is, hogy utálsz nekem ajtót nyitni, mert már nem kell nekem ajtót nyitnod, szóval most már AZÉRT, mert ajtót kéne nyitnod, nem kéne utálnod, érted?
Remélem, mert én már kurvára nem!
Aztán kicsit felsikkantok, amikor kiveszed a bort a kezemből – ISTENEM, HÁT NEM ELÉG, HOGY UTÁLSZ, ÉS HOGY HÜLYE PICSÁNAK TARTASZ, MÉG EZT IS ELVESZED TŐLEM, HÁT NEKED SEMMI SEM ELÉG? –, aztán azért gyorsan ledarálom azt, ami a poharamban van, mert amit lenyeltem, azt már nem veheted el tőlem! Hacsak ki nem hányom ezt is, de hát akkor meg már csak nem akarnád elvenni, ugye? AZ AZÉRT ELÉG BETEGES LENNE, ÖREGEM!
– Nem, ez nem a reggeli, hát még nincs reg---
Kinézek, és már kurvára pirkad amúgy annak ellenére, hogy még égnek az utcai lámpák. De még égnek, akkor az igenis azt jelenti, hogy még nincs reggel, oké?
– Hát még nincs reggel! – Na, ez az, minden csak magabiztosság kérdése! (Nyilván ezért vagyok egy kibaszott vesztes az életemben.) – Szóval, öm...
Szóval, öm, még sötét van, és te itt állsz előttem, és igazából nagyon, de nagyon szeretnélek megvigasztalni azért, amit az előbb mondtam, mert szerintem nekem nagyon, de nagyon rosszul esett volna, és ezért kinyúlok feléd, és rátapasztom az ujjaidra a kezemet, és
...és visszaveszem tőled azt a nyamvadt üveget. Már úgyis alig van benne, most minek őrizgessem? Arra már inkább ne térjünk ki, hogy mennyire nézhetek ki röhejesen, ahogy az egyik kezemben az üres poharat őrizgetem, a másikkal meg meghúzom az üveget.

◉ 412● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

- Miért tartanálak annak amúgy? - Azon kívül, hogy rendre beszöksz a lakásunkba és TUDTÁN kívül – alszik, vágod? - az egyik lakótársam ágyában hemperegsz, azon kívül, hogy mindezen tevékenységek ellenére még mindig képtelen vagy beismerni, a szemébe mondani, hogy mit érzel iránta – a hülye picsákról egyébként egészen más dolgok jutnak eszembe, hiába nem találom a működésed teljesen egészségesnek -, igazából semmit nem tudok felhozni ellened. Jó, azért tegyük hozzá, hogy ezeken és Sadie sztorijain kívül lényegében semmit nem tudok rólad, szóval nem biztos, hogy ÉN vagyok abban a pozícióban, hogy bármit is gondoljak rólad. Mindenesetre számítson jó pontban, hogy nem ítélkezem vakon!
Meg jó pontNAK is.
- Ha te mondod. - Lötyögtetem egy kört a folyadékot a pohárban – észre sem veszem egyébként a hiperventillálást, csak azt, hogy eltűnik a borod, én meg nem akarok csalódást okozni (mondjuk miért nem?) –, aztán még egy kört, aztán otthagysz a picsába, szóval lötyögtetem még egy kört és hol tartottam amúgy?
Ja!
Lehúzom a piát én is, mert az ugyebár SEGÍT.
Aztán jól kikerülöm Cica Urat – nem azért, mert fekete, minek néztek engem, de komolyan? -, aki időközben evakuálta magát a kanapéról az út közepére, de velem nem baszik ki, annál én sokkal jobb vagyok, szóval csak kicsit botlom meg a fotel karfájában. Méltóságteljesen.
Úgy koppan az üres pohár alja előtted a pulton, mintha mi sem történt volna.
- Nem lehet, hogy nem kellene - Hudson, aztán te mióta vagy ilyen elővigyázatos, öregem? Aztán mióta érdekel, hogy túl sokat – van a részeg, meg a részeg, aki annyira részeg, hogy hány, az meg nem szexi, nem mintha egyébként azt gondolnám, hogy Mack szexi (az ellenkezőjét sem gondolom, bazmeg), ebbe kezdek kicsit talán belekeveredni, akar-e Mack miattam szexi lenni? - isznak? Aztán mióta érdekel, hogy ---
- Talán jobb lenne, ha - És a reszkető kezed nézem, és kiveszem belőle az üveget, és még mindig a kezed nézem, de már magamnak öntök. Nem ám aztán itt kilötyögteted. - Ez lenne amúgy a reggeli? - Nem mintha a főzőtudományod bírálnám, de pont annyit ittam, hogy kezdjek kurvára éhes lenni.

◉ 343 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– Ja, persze, hogy nem – nyugtázom, mert ugyebár, ha bárkinek is beszélnél arról, hogy mekkora hodályban élnék, az valahol azt feltételezné, hogy BÁRKINEK IS BESZÉLNÉL ARRÓL, HOGY ITT VOLTÁL, vagy hogy egyáltalán eszedbe jutnék BÁRMIKOR, és
és bazmeg, ne haragudj, Hudson, kurvára nem tudom, hogy miért zavar ez ennyire. Mármint mindeddig azért zavart, mert megtestesíted az átlag huszonéves fiúkat – lehet, hogy inkább át kellene pártolnom a sugar daddykre, akik legalább VALAMIT látnának bennem ellentétben VELETEK? –, most viszont már én is érzem, hogy kezd személyessé válni az ügy, de
de
de
IZÉ.
Szóval nem ellened szól, csak a pia beszél belőlem, okés? Vagyis nem beszél, mert csak gondolkodom – ÚRISTEN, REMÉLEM, hogy csak gondolkodom! –, de az egészről csakis az a sok-sok cucc tehet, amit benyakaltam, mert ilyenkor gőzerőre kapcsol nálam az önsajnálós üzemmód, és nagyon, de nagyon szeretem ám sajnálni magamat, szóval így ez van.
Aztán csak úgy elpattan az ajkam, mert szerintem még soha nem szóltál hozzám annyit ÖSSZESEN, mint amennyit most elmondtál, és pont olyan arcot vághatok, aminek nagyon, de nagyon jót tenne, ha elrejtené a sötétség, DE TE UGYEBÁR NYILVÁN LÁTOD, hogy a retardált fóka nem csak tapsolni tud debilen, hanem minden mást is.
– Hé, én sosem gondoltam, hogy lúzer IS lennél! – Way to read the room, Mack. – Mármint...
Jó, ezt innen már nem biztos, hogy visszahozom.
– De rendes tőled, hogy nem tartasz hülye picsának, és hitelt adsz a véleményemnek!
Öhm, oké, ezen még kellene egy kicsit dolgozni, de... De amúgy miért is akarok jófej lenni veled, meg megvigasztalni? Jó, talán azért, mert a világon mindenkit meg akarok vigasztalni, de baszki, nem egy elesett kiskutya vagy – vagyis hát nem tudom, biztos nem kiskutya a farkasalakod, ugye? –, kettőnk közül elesni is csak én estem el, mindenesetre, ha nem A-kosaras lenne a mellem, akkor most biztos szívesen a mellkasomra húznám a fejedet, hogy megsimogassam az arcéledet, és---
HMM, lehet, hogy Blaze azért nem reagál soha a közeledésemre, mert vele is CSAK gondolatban vagyok tüneményes, és ugyanolyan faszságokat mondok neki, mint amilyeneket most neked? Baszki, az egész életem hazugság. CICA ÚR, CSINÁLJ VALAMIT!
Cica úr nem csinál semmit. Mivel fekete, azt sem látom, hol van. Mármint ezt most nem rasszizmusból, hanem mert SÖTÉT VAN, OKÉ?
Mindenesetre nagyot nyelek, amikor azt mondod, hogy te meg kurvajól látsz a sötétben, mert valahol olyanok flashelek, hogy most kellene lecsúsztatnom a vállamon a kardigánomat, és akkor dorombolhatnék neked olyasmit, hogy mmm, és ezt is látod?, de az egyrészt eléggé olyasmi lenne, amit Sadie csinálna, másrészt meg--
BASZKI! SADIE!
Miért is akarok én rámászni az exére? Mármint azon kívül, hogy kurvára be vagyok állva, és egy székre is rámásznék? Meg azon kívül, mert GYAKORLATILAG AZ EGÉSZ KIBASZOTT VILÁG AZ EXE?
Szedd össze magad, Mack, az istenért! Ha ráficcensz Hudsonra – komolyan latolgatom ennek az esélyét? KOMOLYAN? –, és visszautasít – MÁRPEDIG VISSZA FOG, MACK, TE CSAK MACK VAGY –, akkor innentől kezdve kibaszott kínos lesz a villában lógni, és hát gyakorlatilag az összes barátom ott tömörül a világon.
Igen. Az a kettő. NE RÖHÖGJ, BAZMEG!
– PERSZE, HOGY SEGÍT! – mondom kicsit hevesebben a kelleténél, és most tényleg kár, hogy látsz a sötétben, mert akkor észreveheted azt is, hogy gyakorlatilag hiperventillálás KÖZBEN hajtom le azt a három decit, amit kitöltöttem – ja, hát nem gondoltad, hogy tisztességes boros pohárba fogom önteni, igaz? nem ám, ez james bondos mozis kólás pohár, a lakás classy, de én sosem állítottam, hogy az volnék –, aztán egy kicsit megnyugszom, de csak addig, amíg észre nem veszem, hogy a szívem sokkal, de sokkal hevesebben ver, mint kéne.
Mondjuk, valószínűleg azért, mert most döntöttem le hiperventillálás KÖZBEN azt a három deci bort, ugye. Nem azért, mert részeg és ribancos vagyok, OKÉ?
Nagyot nyelek, aztán rád mosolygok – vagyis hát a sötétben állsz, simán lehet, hogy a törölközőtartóra mosolygok –, aztán nekimegyek az ajtófélfának, majd visszatáncolok a konyhába, és töltök még egy kis bort magamnak. Csak icipicit remeg ám a kezem.
Ez nagyon, de nagyon hülye ötlet volt. Hogy melyik? Ja, MINDEGYIK.

◉ 654● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

- Nem terveztem. - Válaszolom röviden, kezeddel a kezemben, amit valahol itt – a nappali közepének és a túra egyharmadának ítélem a hodály kifejezés alapján – engedek el. Cica Nagyságos Úr valahol itt katapultál a vállamról a kanapé támlájára, hogy végül totál egyedül folytassam a körsétát. Csak nehogy eltévedjek, baszki.
- A kettőnek semmi köze egymáshoz. - És kb úgy hangozhat, mintha ezzel letudtam volna ezt a témát is, igazából viszont túlságosan lefoglal a terepszemle – igen, kurva jól látok sötétben is, ha kellően átszellemülök, mi több, kifejezetten zavarnak a fények, amikor a kelleténél többet iszom –, túlságosan lefoglal, ahogy az érzékeim megtelnek a parfümöd, a tiszta törölközők öblítő illatával, Cica Úr bundájának puha macskaszagával. A meghitt hajnali csendben – a fenti szomszéd ébresztőórája hangosan zizeg – fel sem kell emelnem a hangom, hogy odakint is hallhasd. - Anyám szerint pont akkora seggfej és lúzer vagyok, amennyire te is annak gondoltál, csak veled ellentétben ő pont annyira hülye picsa, hogy megkérdőjelezhető legyen a hitelessége. Lehet, hogy az egész seggfejség valami gyerekkori traumára visszavezethető védekező mechanizmus, vagy egyszerűen ilyen vagyok, mindenesetre tökre nem élveztem a családommal élni, ők meg nem élveztek velem élni, szóval megpattantam, amint lehetett. - És most illene megfenyegetnem téged, hogy ha erről bárkivel konzultálni mersz, kiteregetem a megalakásos szennyesed, de őszintén: kurvára nem érdekel. Pont annyira, mint az, hogy ezért most elfacsarodik-e a kis szíved, vagy nekiállsz-e szánni. Sosem titkolóztam a családommal kapcsolatban – vannak még náluk is elbaszottabbak, ráadásul még így is pénzelnek, ha rászorulnék, csak ne legyek BOTRÁNYOS, szóval semmi okom panaszkodni -, egyszerűen csak nem szoktam róluk beszélni. SHERLOCK.
- End of story. - Vonom meg a vállam, noha te nyilvánvalóan nem látod, de hát az élet már csak ilyen igazságtalan (ezt mondják legalábbis). - Kurva jól látok a sötétben. Mármint a fene sem tudja, farkasalakban talán még jobban, de azt hiszem még így is élesebben, mint - És ekkor a gyomromba tolod a poharat, én meg úgy bámulok a sötétből – ja, ezt sem látod, tényleg kurva jó vagyok! –, mintha sosem láttalak volna még az utcai lámpák narancsos félhomályában (pedig nem szeretek lámpát kapcsolni, szóval általában ilyen körülmények között játszottam a kibaszott komornyikod), mintha nem tudnám eldönteni, hogy csak viccelsz-e vagy ---
Te most le akarsz itatni? Nem vagyok én olyan lány.
- Segít? - Bár a fene tudja. Ujjaim ismét ujjaidhoz súrlódnak, ahogy átveszem a poharat. Aztán hajszál híján teljes valómban súrlódok hozzád, mikor kilépek a sötétből. Azért a pohár elfér köztünk. Prioritások! Vállam az ajtófélfának döntöm. - Így nehéz lesz behoznom a lemaradást. - Tekintetem a borodra bök, de már szökken is vissza az arcodra inkább. - Mondjuk innen már nem kell tovább cipelnem a segged, ha kidőlnél, szóval… egészségedre? - És vigyorgok, mintha amúgy nem esne nehezemre BÁRHOVA is elcipelni a segged. Oldalra billen a fejem, ha már ott van, az is a félfának támaszkodik. Jól áll ez a megvilágítás, no nem azért, mert NINCS, bazmeg. Most fejtettem ki, FARKASLÁTÁS, helló.

◉ 460 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

Még jó, hogy nem mondod végig, amit elkezdtél, mert különben hisztérikusan vonyítanék a füledbe, hogy
na jó, igazából így is azt teszem, de
DE AKKOR hisztérikusan vonyítanám a füledbe, hogy SZERINTED MIÉRT, HUDSON? SZERINTED MIÉRT?
És aztán nyilván hebegnél-habognál valamit – ó, bassza meg, hát csodálkozom, hogy nem tudok összeszedni egy épkézláb fickót sem, meg hát, nos, Blaze-t sem, amikor még Hudsont IS képes vagyok úgy MEGFÉLEMLÍTENI, hogy hebegjen-habogjon? –, én meg rájönnék félúton, hogy a kérdésem valójában annyira költői, hogy még én sem tudom rá a választ, és
nos, hát,
mindezért jó, hogy nem mondod végig, amit elkezdtél, na.
– Szóval itt, Sherlock – nyugtázom, és hát igazából sötét van meg minden, tehát így hiába tárnám szét a karomat, hogy hi MTV, welcome to my crib, mert gecire semmit sem látsz belőle, de ha látnád, akkor minden bizonnyal megállapítanád, hogy gyakorlatilag nagyobb, mint a tiétek, ebből a szempontból pedig annyira nem bánom, hogy nem látod, mert ösztönösen szégyellem, hogy én csak úgy kaptam egy lakást anyáméktól, emiatt a szégyen miatt pedig bűntudatom van, hogy én vagyok a legköcsögebb gyerek az egész világon, ami meg egy kibaszott ördögi kör, tehát maradjunk annyiban, hogy nem kapcsolom fel a lámpát, és akkor---
És akkor beoltasz, hogy kicsi. Na, tudod, mi a kicsi, öregem!
És már nyitnám a számat, hogy kikérjem magamnak, és akkor jöhetne a welcome to my crib túra pezsgőkínálással és esernyős körbevezetéssel, de hozzáérsz a kezemhez, rajtam meg mintha áramütés szaladna keresztül, ami ugye elég nagy hülyeség, hiszen az előbb meg egész TESTEMMEL a te egész TESTEDNEK simultam, miközben hazalovacskáztunk, de hát
de hát SOSEM állítottam, hogy logikus lány lennék, oké?
És akkor ugye a torkomra fagy a szó, de hát LÁTHATÓAN ez csak engem érintett érzékenyen, mert te simán lehúzod a cipődet macskástul az öledben, cseppfolyóssá vált mackestül az intim szférádban, én meg nagyot nyelek, és igyekszem lerázni magamról a pillanatnyi elmebajt.
Persze, részeg Mack ellenben bökdösi a vállamat, mert részeg Mack egy igazi ribanc: ugyan addig sosem merészkedik, hogy bárkivel is lefeküdjön, de azért pofátlanul rámászik bárkire, és... és hát, így, nos, ennyi? De tekintve, hogy józan Macknek annyi szexuális kisugárzása van, mint egy szájba kúrt fikusznak, azért ez elég erős kontraszt ám, oké?
Elfogadom a kezedet, aztán úgy megyek mögötted, mintha igazából te vezetnél körbe engem a saját lakásomban, és nem fordítva. Lámpát mindenesetre nem kapcsolok, az utcáról úgyis narancsfényben bevilágítanak a közúti lámpák, megbotlani legfeljebb Cica úrban fogunk, mert enyhén szuicid hajlamú a drágám.
– Nem muszáj amúgy majd a többiek orrára kötnöd, hogy egy kibaszott nagy hodályban élek, jó? – Ezt már valamivel csendesebben jegyzem meg, és a nyelvemre harapok, amikor csípővel leveszem a konyhasziget pultjának a sarkát. Nem fogok sikítani, nem fogok sikítani. – Végül is én sem mondtam meg senkinek, hogy Spencer-Churchill a teljes neved, pedig már legalább két hónapja tudom – teszem aztán hozzá, és a hűtőnél lemaradok tőled, de ahelyett, hogy a doboz tojást fognám meg, csak a két napja ott hagyott bor akad a kezembe.
Már két teletöltött pohárral érlek utol a fürdőszobában, bár tökre nem tudom, hogy te mennyit látsz a töksötétben, mert én aztán semmit, csak sejtem, hogy odabent vagy.
– Azért nem használod, mert farkas vagy, vagy azért lettél farkas, mert Churchill vagy, és amúgy mennyire látsz a sötétben, ha már itt tartunk? És tuti, hogy kevésbé vagy bebaszva, mint én? Mert ha igen, akkor ez segít – nyújtom a sötétség annak a részének a poharat, ahol téged sejtelek, és nagyon okosan meghúzom a sajátomat, mintha legalább annyi ismeretem lenne két pont egymás felé közelítéséről, mint a nyolcadik SW epizódban az Első Rendnek az űrhajós üldözésről.
Na, nem véletlenül nem beszélünk arról a filmről.

◉ 598● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Tulajdonképpen nem állíthatnám teljes meggyőződéssel, hogy nincs igazad, ettől függetlenül mégis hang nélkül mozog a szám, miközben azt imitálom, hogy a tiéd be nem áll az istenért sem. És miközben igyekszem nem elejteni. Téged, igen, téged.
- Miért felejtenéd el a reggelit, hát most - Nem mondom, hogy hatásosan adom a nem-buta, KIGYÚRT srácot, de nem azért hívtál meg, hogy reggeli? Nem mintha önmagad elcipeltetése a lakcímedre meghívásnak minősülne, de annyit emlegetted a kaját. Most ezt hogy a picsába ne értsem félre?
Aztán persze valahogy - hümmögök és megvonom a vállam, ez a Spencer módi - megoldom.
A macskakérdést is. Egész jó vagyok ma este.
- Hmm. - Mondom újfent jelentőségteljesen. Nem mintha úgy érezném magam, mint valami szellemekkel suttogó (DE), állatszelidítő (DE), oroszlán idomár (dehogynem!), mégis kifejezetten hízeleg lényemnek - nem a farkasfélének, az valahol, valami sötét sarokban horpaszthat, vagy csak magasról tesz a nála kisenb szőrös entitásokra, mégsem egy neveletlen kutya - a megjegyzésed. Az élethosszig tartó elkötelezettség kérdéskörét elengedem a fülem mellett.
- Szóval itt laksz. - Állapítom meg sokadszorra, de először hangosan, és hirtelen kurvára irigy vagyok, amiért ez a lakás nincs folyton tele exekkel, meg nyomikkal, és hirtelen kurvára nem értem, miért jössz mindig te hozzánk, ahelyett, hogy Griffin jö —- Ja, várjál, de azt értem. Részben. -
- Ha szeretésnek minősül, hogy láttam már párszor, akkor ja. Mármint nem a macskákat, azokat nem csak nézni szoktam. - Prezentálom is, mielőtt Cica Úr Ő Királyi Fensége meg találni sértődni, és fel sem tűnik igazán, amikor macskát simogató ujjaim véletlenül (józanon persze vehetnénk szándékos cselnek is, de ennyire most nem vagyok átgondolt) a tieidhez surlódnak.
- Hármunknak azért kicsi lenne, nem? - Jegyzem meg csendben, ajkaim lebiggyednek, cipőmet rúgom le közben - multitasking, figyeled? -, mintha nem azon gondolkodnék, vajon mekkora felelőtlenség volt a kérdés nélküli beengedések után gondolkodás nélkül feljönnöm, amikor lehet, hogy valami fogvatartós pszichopata vagy, és Blaze csak azért van még mindig szabadlábon, mert túl Sadie-függő ahhoz, hogy egy percre is átugorjon hozzád. Aztán lekerülnek a cipőim, és ezzel el is felejtkezem minden intő jelről, ami levétel közben sokkal intőbbnek tűnt.
- Bár nem tudom, még nem láttam az egészet. - Ha ugyanis egész hátralévő életünkben csak reggeliznénk és aludnánk - nem lenne fair Cica Úr életét felkavarni egyéb tevékenységekkel, nemde? -, arra akár néhány négyzetméter is elég lenne. Vállamra tessékelem hát a macskát és feltápászkodom. Udvariasságból nyújtom feléd a kezem, ha engeded, felsegítelek, mielőtt végtelen természetességgel indulnék felfedező körútra.

◉ ??? ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– Jaaaj, még a végén kiderül, hogy te vagy a meg nem értett cukorborsó, mi? – És igen, még gügyögök is, sőt, ha nem kellene kapaszkodnom ahhoz, hogy azt hidd, hogy könnyű vagyok – hé, ha nem voltatok dagadt, stréber kislányok, akkor ez igenis élethosszon át tartó komplexusokat okoz, amit úgysem érthettek meg, oké? –, akkor még az arcodba is belecsípnék, de egyrészt azért annyira még nem lettünk jóban – bár lássuk be, most nagyon jóban lettünk, nem? –, másrészt meg mondom, könnyűnek és egyszerűen kezelhetőnek szeretnék tűnni, mert azok a lányok, akik voltak már dagadt, stréber kislányok, sosem GONDOT akarnak jelenteni másoknak, hanem igyekeznek összehúzni magukat, hogy minél kisebb helyet foglaljanak a világból.
Látod, például Sadie-nek biztos nincsenek ehhez hasonló problémái!
– „Brühühű, jóképű, kigyúrt srác vagyok, akinek minden ujjára tucatnyi csaj jut, és úgy kezelnek, mint egy jóképű, kigyúrt srácot, akinek minden ujjára tucatnyi csaj jut, juj, de rossz nekem, brühühű”!
Mielőtt a fejemhez vágnátok, hogy mennyire, de mennyire szánalmas és gyerekes vagyok, JUSSON ESZETEKBE, hogy mindössze fél órával – egy órával? öt perccel? két évvel? – ezelőtt még négykézláb SEM tudtam megmaradni, és végigokádtam NAGYON sok mindent, szóval MÉG MINDIG istenesen be vagyok állva, és igenis mondhatok szánalmas és gyerekes dolgokat, főleg akkor, ha azok a szánalmas és gyerekes előadásmód ellenére amúgy SIMÁN IGAZAK, hm?
– De jól van, most leteszem a nagyesküt, hogy tiszta lappal indulhatsz nálam. Ha nem felejtem el a reggelit, akkor talán ezt sem fogom elfelejteni, hm?
Aztán mondjuk odaérünk a tömbömhöz, szóval nem hogy EZT elfelejtem, de azt is, hogy amúgy MÉG MINDIG istenesen be vagyok állva, hát ugyebár felszökdellek a lépcsőn, kinyitom az ajtót, betessékellek téged, becsukom az ajtót, Cica úrnak a kurva anyját, aztán a falnak támaszkodva nézem, ahogy te a falnak támaszkodva lecsúszol a padlóra, aztán meg a falnak támaszkodva elszereted tőlem a szájba kúrt macskámat.
Bazmeg, Cica úr.
– Hát, bocs, Hudson, de te vagy az első LÉNY, akit elfogadott, szóval most már velünk kell leélned az életedet – mondom, megrándítom a vállamat, és LÁTSZÓLAG könnyedén feldolgozom, hogy Cica úr velem egyáltalán nem foglalkozik, és már befordulnék a mosdóba, hogy kíváncsiságból ledugjam a torkomon az ujjamat, HÁTHA van még, amit kiokádhatnék magamból, de inkább csak én is melléd térdelek, és simogatni kezdem ezt a dögöt az öledben.
– Szóval akkor a tiszta lapba belefér, hogy szereted A gyűrűk urát és a macskákat? Mert ha igen, akkor lehet, hogy tényleg örökre itt kell maradnod – mondom csendesen, de ami odalent, az utcán, harsányan röhögve még viccesnek tűnt, a lakásom derengő félhomályában már hirtelen furcsának és túlságosan is bensőségesnek hat. Csillog a tekintetem, ahogy a tiédet keresem.

◉ 425● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Ha tudnám, mi jár a fejedben, biztosan kiakadnék, hogy ennyire felelőtlennek látszom-e, ha védekezésről van szó, hogy egyáltalán minek gondolkodsz ezen, hogy egyáltalán miért jut eszedbe a probléma, meg valószínűleg azon is, hogy a fejedbe látok.
Az én fajtámnál ugyanis ez kurvára nem normális.
- Pfúj. - Mármint nem az a része, hogy a szádba vedd a farkamat – ezt itt egyébként szerintem hagyjuk is egyelőre –, de könyörgöm, Mack, bazmeg. Szeretem én a konkrét lányokat, de mindennek megvan a helye és ideje. És nem, cicavirág, mi még nem vagyunk abban a stádiumban, hogy te a farkam szájbavételéről beszélj. Vagy ---
SOHA NEM IS LESZÜNK ABBAN.
- Akkor mondjuk kezdhetjük azzal, hogy nem feltételezel rólam ilyesmit. És nem, nem, nem azt mondom, hogy nem mondtam még hasonlót életemben, de nem, most kurvára nem jutott eszembe. Nem mintha - És itt azért csak eszembe jut, és itt azért csak mérlegelem kicsit, hogy ugyan, hogy hangzik a számból, hogy nem akarom a szádba adni a farkam és… Ugye most nem fogsz tarkón baszni vagy megfojtani? - maradjunk a reggeliben. Meg a nem-feltételezgetésben. Asszem ezekkel is beérem. - Nyökögöm csendben, mielőtt a fülembe ordítanál. Mielőtt/miközben/miután megállok. Mert amúgy egész jó a reakcióidőm és egészen kifinomult a hallásom. Emberi formában és részegen is!
Hümmögve nyugtázom, hogy nem dőlsz el, hogy csak sikerül beütni a kódot – a bénázást mintha nem is észlelném, valószínűleg megint megbütykölted az időt, vagy csak kurvára nem vagyok képben –, aztán hümmögök még egy utolsót a küszöbnek, mielőtt átrángatnál felette. A lépcsőknek már nem, az fura lenne.
- Hmm. - Mondom aztán igényesen morgás helyett, hátha elfogadod, hogy nem vagyok egy ÁLLAT – ami egyébként csak félig igaz és, ha netán nem fogadtad el eddig, akkor kurva nagy felelőtlenség lenne részedről, hogy felcibáltál a lakásodra, de tudjuk be annak, hogy te sem vagy teljesen képben –, és átlépem a te küszöböd is. Annak ellenére, hogy idáig cipeltetted magad, elég fürge vagy, bazmeg. - Hmm. - Teszem hozzá aztán újfent, miközben a csukott ajtónak támasztott háttal csúszom a padlóig, hogy viszonylag kényelmesen helyezkedhessek el ülve a lábtörlőn. Valahogy csak le kell vennem a cipőmet. NAMEG CICA ÚR.
- Szerintem egész könnyen feldolgozta. - Vonom meg a vállam. Ha még sokáig dorombol az ölemben bénázva, lehet, hogy bealszom.

◉ 373 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– Ahhoz, hogy két reggelit kapj, te tulok, legalább még egyszer haza kellene vinned, de ugyebár még egyszer sem vittél haza, hogy bizonyítsd, hogy képes vagy rá – közlöm megfellebbezhetetlenül, és kapaszkodom továbbra is, éppen csak kicsit hajtom a tarkódra az arcomat, éppen csak kicsit képzelem azt, hogy nem a seggfej Hudson vagy, hanem--
Most persze azt kellene mondanom, hogy azt képzelem, hogy Blaze vagy, ugye?
De mégsem azt képzelem, hanem azt, hogy valamivel kevésbé seggfej Hudson, akinek mondjuk nincs két tucat lány már a listáján, és akivel mondjuk nyugodtan összebújhatnék anélkül, hogy előbb el kellene küldenem vizsgálatra, hogy mégis mennyi nemi betegséget hordoz magán.
Meg azt, hogy egy szintén valamivel kevésbé seggfej Hudson legyél, aki nem Sadie levetett gönce, mert bazi unalmas, hogy mindig Sadie levetett gönceivel akadok össze, MÁR NEM MINTHA VELED ÖSSZEAKADNÉK, UGYEBÁR, de mi lenne, ha mégis, és mi lenne, ha nem úgy, hogy Sadie levetett gönce vagy, meg úgy, hogy a teszted azt mondja, hogy nem vagy nemi beteg, mi több, hogy nem is KELL teszt, mert nem olyan pasi vagy, akit amúgy élből elkerülnék?
Nagyot sóhajtok, aztán majdnem felsikkantok, ahogy megszólalsz, mert egy ponton azt hiszem, elaludtam, egy másik ponton meg azt álmodtam, hogy vonzódom hozzád, egy harmadik ponton meg – milyen pontokról van szó egyáltalán? –, izé, nem tudom.
– Nem szeretek senkinek sem az adósa maradni, oké? De mivel én nem biztos, hogy elbírnálak, hogy hazacipeljelek, csak a reggelit tudom felajánlani. De ha úgy van, kiengesztellek mással, csak azt ne mondd, légyszi, hogy vegyem a számba a farkadat, mert akkor most azonnal hisztizni fogok, hogy tegyél le, és CSAK AZÉRT SEM fogom használni a kulcsomat! Amúgy kösz, hogy ideadtad a tiédet, hogy lemásoljam. Látod, már ezért is jövök neked eggyel! – És éppen csak annyit mocorgok a hátadon, hogy majdnem meg tudjam bámulni a profilodat.
– Aztán nem tudom, hiába rittyentek akármilyen reggelit is, úgysem fogod annyira kajálni, mint Blaze apjának a sültjeit, szóval lehet, hogy tökre nem fogod beérni azzal az engeszteléssel, hm? HŰ, BASZKI, EZ AZ ÉN TÖMBÖM! Megint megpörgettem az időt? Állj meg, állj meg, ÁLLJ MEG! – Persze, nem kellene úgy visítanom a füledbe, mintha legalább hatvannal zúgtunk volna el a ház előtt, de azért leoperálom magamat a hátadról, és éppen csak kicsit esem neki a falnak.
– Minden oké! Minden kerek – mosolygok rád oldalra biccentett fejjel, aztán kétszer elkúrom a kódot, de harmadjára sikerül, majd megfogom a kezedet, és felrángatlak a másodikig, miközben a lépcsőn csak háromszor botlom meg. Cica úr kétségbeesett nyávogással sír a bejárati ajtó túloldaláról, miközben a kulcsomat keresem.
– Légyszi, ne morogj rá Cica úrra, mert annyira régen hoztam fel bárkit is a lakásomra, hogy szerintem totálisan le lesz sokkolva, hogy rajtam kívül ÉLNEK még emberek a világon, oké? – Négyszer a zár mellé tolom a kulcsot, de ötödször aztán beletalálok, csak hogy majdnem felessek Cica úrban, aki egyből a lábadnak dörgölőzik.
– Na, bazmeg akkor, Cica úr, jól van?

◉ 476● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Ha a női nem nagy szakértője volnék – nem vagyok, igen, EZ MEGLEPŐ, mármint nem az, hogy nem vagyok (kicsit az is, ennyi strigula után, de jó pap holtig tanul), hanem, hogy be is ismerem, csak, hogy mindenki lássa, van nekem önkritikám is, nem csak fejlett egóm –, most már biztosan tudnám, mi apasztja el a lelkesedésed, sőt észrevenném, hogy valami elapasztja a lelkesedésed, vagy egyáltalán a lelkesedésed elapadását, de mivel nem vagyok – se szakértő, se teljesen tiszta szellemileg –, így csak felsegítelek és nem kommentálom az esetet. Pedig ahelyett, hogy beszámíthatatlan állapotomban produkált reakcióim miatt lelkesedésed veszted, örülnél inkább, hogy nem hagylak itt vergődni, te debil fóka!
- Remélem most már biztos vagy benne, Mack. A távolságban és az irányban is. Ha tévedsz, egy reggeli nem lesz elég. - Nyögöm a lendülettől kicsit megtántorodva, mert nem azt mondom, hogy NEHÉZ volnál, vagy én GYENGE, vagy te ÜGYETLEN, sőt, meglepődöm, mintha nem sejthettem volna, hogy az efféle ugrálás neked egész jól megy, de az a pia, amiből az energiát nyerem az efféle küldetésekhez, az ront egy keveset a mozgáskoordinációmon. - Mármint… akkor legalább KÉT reggelire lesz szükség, hogy kiengesztelj. - Teszem hozzá, mielőtt félreértenéd, hiszen már az is gyanús, hogy hozzád beszélek, nem akarom adni alád a lovat. Magamat adom alád. HAHA.
Nem úgy!
Kötelességtudat, Griffin, kötelességtudat, az egyetlen nőnemű lény, lehet, hogy némán tátogok is, szerencsére onnan hátulról nem látod, mennyire erőlködöm, mert --- Nem mintha rád lennék gerjedve, vagy ilyesmi. Részeg vagyok. Bárki felkeltené az érdeklődésem, aki a derekam köré fonja a lábait, oké? Jó, talán nem bárki. Ezért igyekszem Blaze-re gondolni. FOLYAMATOSAN.
Könyököm combod oldalának simul, tenyerem térdhajlatodban, és a változatosság kedvéért újra meglepődöm – ismét nem azon, hogy mennyire NEM VAGY NEHÉZ, azt már eddig is sejtettem –, milyen jól látod el a feladatok rád eső részét (a nem-leesést).
- Már, ha szándékodban állna kiengesztelni, és nem vagy olyan, amilyennek engem hiszel, akinek csak arra kellek. Hogy hazavigyem. Aztán leszarod az egészet, mert már úgyis van kulcsod, mást meg úgysem akarsz tőlem. - Megvonom a vállam, mire teszünk egy kis kitérőt jobbra, de semmi pánik! Haladgatunk, haladgatunk.

◉ 349 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

Szóval tudjátok, az a baj, hogy én ez a lány vagyok. Már nem úgy „ez a lány”, hogy egyenesen HUDSON, mert akárhogy is nézem, Hudson nem lány, HŰ, de még mennyire, hogy nem lány, HUHÚ, és most nem akarok izélni, mert nekem amúgy sosem jöttek be a kigyúrt srácok – nem, nem is azt akarom mondani, hogy az tetszik, ha valakinek olyan a teste, mint egy pizzának, lásd Blaze-t, szóval izé, szóval na, nekem így testen TÚL vannak ideáljaim, de akárhogy nézem is, Hudson ebbe nem igazán tartozik bele, VAGYIS nem tartozott, amíg nem replikázott nekem Faramir sorával, mert HÚ, Faramir, szóval így
Izé.
Mire akartam kilyukadni?
JA, IGEN!
Szóval, hogy én ez a lány vagyok. (Aki ugyebár nem Hudson, igen.)
Az a lány, aki legfeljebb egy „meh”-t, egy vállvonást vagy leginkább a nagy büdös lófaszt érdemli. Tudjátok, mi szokott történni, amikor Sadie tesz fel ilyen kérdéseket? Amikor Sadie kéreti magát? Amikor Sadie akar elmenni?
Mindig az a lány akartam lenni, akinek felteszik még egyszer ugyanazt a kérdést, ha kell. Akinek megragadják a csuklóját, ha el akar menni. Akit mindig jobb kedvre akarnak deríteni.
Na, de én ez a lány vagyok. (Továbbra sem Hudson.) Hanem a lány, aki annyit érdemel, hogy „meh”.
– Ja, aha – mondom aztán immár valamivel kevesebb lelkesedéssel – már igazából nem is akarom igazán, hogy hazakísérj, vagy hogy hazacipelj, vagy hogy nem is tudom, tulajdonképpen mindeddig nem tudtam igazán, hogy mit akarok, de most már azt hiszem, nem akarom azt, aminek az esetében nem gondoltam végig, hogy akarom-e, vagy sem –, aztán belekapaszkodom a válladba, és relatíve könnyedén ugrom a hátadra, még annyira tartanod sem kell, mert a srácok edzésen úgyis rinyálnak, hogy ha nem bírom megtartani magam, és hidd el nekem, cheerleader srácok rinyájánál kevés fülsértőbb dolog van a világon.
– Na, akkor előre! – Legalább nem sarkantyúzlak meg, az is valami, nem? – Csak kétsaroknyira lakom. Ha felviszel, megsimogathatod Cica urat. És még reggelit is csinálok neked, hm? – Mármint azért, mert már nagyon hajnal felé jár az idő, nem ám azért, mert IZÉ, ugye, értitek?

◉ 335● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Mert csak arra használtál, hogy kinyissam neked a kurva ajtót. (FELELŐTLENÜL.)
VAGY
Mert elhitted Sadie-nek, hogy nekem mindenki csak arra kell – és itt most ne térjünk ki rá, hogy ez az esetek NAGY részében így is van, itt most nem ez a lényeg –, ezért meg sem próbáltál velem beszélni.
VAGY
Mert elhitted Sadie-nek – ha nem vagy, hanem és, akkor most szólok, hogy téged befolyásolnak, lányom, na, nem most, hacsak (a kezedre nézek a kezemben, láthatóan nem a telefonod baszogatod, akkor vehetjük úgy, hogy elrágtad a köldökzsinórt egy rövidke időre) –, hogy egy seggfej vagyok – és itt most ne térjünk ki rá, hogy ez az esetek NAGY részé... mi ez valami önismereti tréning? –, és ezért meg sem próbáltál velem beszélni.
VAGY
Mert annyira bele vagy pistulva Griffinbe, hogy egész egyszerűen nem veszel tudomást egyéb hímneműek létezéséről, én pedig legyek bármilyen kivételes egyed, akkor is az egyéb hímneműek csoportjába tartozom. Szóval.
- Meh. - Vonom meg a vállam, ezzel le is tudom a kérdést, MACK, BAZMEG. Mármint nem a megdugós részét. Mármint megtennéd, hogy nem érted félre és erre egész egyszerűen nem is kell válaszolnom? Mármint… ez engem amúgy miért érdekel? Ha megsértődik, legalább nem kell hazavinnem. Nocsak. - Most épp veled beszélek. Ha lehet, ne vonj le messzemenő következtetéseket. - Nem mintha nem akarnálak megdugn ---
Na.
Szóval.
Nem mintha meg akarnálak dugni.
Habár.
- Ja, de. - Mármint nem. A picsába, HUDSON. Hát nem is akarsz tőle semmit, azon kívül, hogy végre vegye el Griffin szüzességét – nem bizonyított tény, hogy az volna, de most komolyan, de tényleg! –, vagy le a pólód, de hát --- Hát a faszom. Nem úgy. Lehetnék józanabb. Mondjuk tízzel. De mivel nem vagyok és amúgy is bevállaltam, nem csinálok segget a számból. Hátat fordítok és kérdőn teszem szét a kezem, mielőtt a vállam felett pillantanék rád.
- Felugrasz, vagy mi lesz? - Igen. A hátamon talán el tudlak juttatni pár utcával arrébb.
Az már más kérdés, hogy túléljük-e.

◉ 325 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

Aztán eldobom az államat.
MEGINT!
– Az attól függ, miként térsz vissza. BAZMEG, HUDSON, mi miért nem beszélgettünk eddig többet? – OKÉ, OKÉ, OKÉ, most tekintsünk el a ténytől, hogy gyakorlatilag cseppfolyós halmazállapotúvá váltam csak azért, mert idézett A király visszatérből, oké?
– Ja, persze, mert nem akarsz megdugni, világos! – Még a homlokomra is csapok, ami annyira nem jó ötlet, mert az agytekervényeim máris körmérkőzést vívnak a bennmaradásért a koponyám pástján, MINDEGY, igazából ezen a ponton nem tudom, hogy újra Faramirba szeretek-e bele kicsit, vagy inkább beléd, Hudson, de hát figyelj, miért is ne vehetnék fel a listámra még egy srácot, aki rajtam SIMÁN átnéz, és csak Sadie kell neki, hm?
HISZEN ÚGYSEM VÁLTOZIK SEMMI, NEM?
Valaki lőjön agyon, légyszi, mert ennél szánalmasabb már aligha lehetek.
Hagyom, hogy felsegíts, aztán a súlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, ebbe beleszédülök annyira, hogy majdnem eltaknyolok, de MÉGSEM, aztán a magasba emelem a kezemet, mint egy gyerek.
– Na? Mi van, nem cipelsz?
Még éppen csak az kéne, hogy toppantsak is, csak akkor meg félő, hogy kiokádnám a maradék epét is, ami esetleg még a gyomromban hesszel, és hát na, az szerintem tökre jó helyen van ott, és nem mondanám, hogy különösebb érzelmi kötődésem lenne az irányába, de azért csak nem akarok a méltóságommal együtt MINDEN MÁSTÓL IS megválni, okés?
– Mindig csak előre, sose hátra, Husky Pride, Husky Pride! – És akkor félig átváltok a Washingtoni Egyetem indulójára, de legalább nem mászom a nyakadba, ami szerintem nagy szó, mert általában négy feles és két idővisszaforgatás kell ahhoz, hogy szaltózni kezdjek. Gimiben ez az egész kimaradt az életemből: duci is voltam, stréber is, és hát, stréber még mindig vagyok, de éppen ezért megy jól a cheerleading is. Meg mert kőgazdagok a szüleim, és sokakkal ellenben nem kell melóznom, így bőven jut időm mindenféle faszságra, sőt, még arra is, hogy végtelenül lerészegedjek, és Hudsont próbáljam meggyőzni arról, hogy vigye haza a félig élettelen testemet.

◉ 314● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Nem vagyok tisztában vele, milyen az a debil fóka – fókát és debilt is csak tévében vagy rácsok mögött láttam, hiába a végtelen vagyon, ha nem visznek sarkokra (konkrétan az északira meg a délire, nem akármilyen sarkokra ám!) meg sárgaházba kirándulgatni -, de ha tisztában volnék vele, most sokkal, de sokkal értékelhetőbb véleményt tudnék alkotni a performanszodról. Ehelyett azonban csak nézem kérdőn, mintha nem teljesen érteném – jól látod, nem teljesen értem –, majd összefonom magam előtt a karjaim – ha ugyan össze nem voltak fonva eddig, mintha kezdenék fonalat veszíteni (igen, azzal áltatom magam, hogy MEGTALÁLTAM, és az még nem hagyott el!) -  sértetten. Csak tudnám miért!
- Áhá! - Kaplak rajta, hogy --- Ja, várjunk. - Áhá! - Kapom rajtam MAGAMAT, hát a homlokomhoz is kapok – kapkodok itt orrba-szájba –, tenyereimbe hajtom a fejem és ha már ott van, meg is csóválom – a csuklóm is mozdul utána, nem TÖRÖLGETEM az arcom látványosan –, mert végre rájöttem sértettségem okára!
Aztán el is felejtettem.
Ezen bosszankodva el is engedem a fülem mellett a jófejségemre vonatkozó megjegyzésed, egyrészt meg részeg vagy, tehát nem szavahihető, Blaze a zsánered, tehát nem vagy szavahihető, meg amúgy is kit érdekel? Lehet, hogy ezen sértődtem volna meg?
- Csak aztán ne vess máglyára, ha elbuknék. - Tápászkodom fel ráérősen, miközben próbálom feltűnésmentesen dolgozni fel a tényt, hogy a térdemhez értél – oké, talán nem az volt a baj, hanem a letakart szemeim és hogy talán, TALÁN kicsit intenzívebben reagáltam a meglepettségre (persze kívülről csak annyit vehettél észre, hogy hátradőlök és megtámaszkodom, mint aki csak fel akar tápászkodni, kurva jó vagyok, TUDOM) –, aztán csak feléd nyújtom az egyik kezem.
Aztán zavarba jövök, mit kezdjek egy kézzel a két kezeddel.
Meg a helyzettel, hogy te azt csak hiszed.
Félre billent fejjel fürkészlek, tenyerem észrevétlenül a tenyeredbe simul, mérlegelem, mennyire jó ötlet épp most a hőst játszani, mennyire jó ötlet hazakísérni, mennyire jó ötlet jófejnek lenni - ok nélkül ráadásul! -, mennyire jó ötlet hagyni, hogy a Griffin ebédje miatt érzett bűntudat az egyetlen iránta érdeklődést mutató nőnemű lény megmentésére sarkalljon, aztán rájövök, hogy van még egy kezem.
Úgyhogy odaadom azt is, és felhúzlak.
A földről, bazmeg.
(Legalábbis szerintem, aztán ki tudja, rád milyen hatást gyakorol, ha netán a mellkasomnak tántorodsz.)
- Merre? - És nagyon remélem, hogy a vegyél fel utasítást nem gondoltad teljesen komolyan. Nem mintha ne lennék képes rá, de úgy menni ki tudja – te is csak hiszed, eh – meddig, az már duplán balesetveszélyes.

◉ 405 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

Hisztérikusan felnevetek, és bár könnyedén hihetnétek, hogy ettől hirtelen hányni is akarhatnék – mondjuk, miért hinnétek ilyesmit? hány precedens van arra, hogy bárki is hányni akart volna a röhögéstől? hányhatunk az idegtől, hányhatunk a sírástól (asszem?), na de a nevetéstől? mondjuk, oké, a hisztérikus nevetés lehet, hogy tényleg egészen más téma –, DE NEM, ellenben megint elborulok, a nedves betonhoz ragad a MINDENEM, de a röhögést nem tudom abbahagyni, legfeljebb a hangom megy el kicsit, és úgy csapkodom a betont, mint egy debil fóka.
Mondjuk, nem esik nehezemre elképzelni, hogy te mindig is debil fókának tarthattál, csapkodás ide vagy oda.
– TE. Mindig. Jófej. TE! – És akkor rád mutatok, de olyannyira, hogy szerintem ugrom egyet az időben, mert azok után, hogy rád szegezem az ujjamat, hirtelen már ott is térdelek előtted, és az ujjam hegye már hozzáér a lótuszülésbe rendezett térdedhez.
Mi a--
– TE. Mindig. Jófej. TE!
Oké, most nem tudom, hogy ezt csak megismételtem-e, vagy zavar támadt az erő-- izé, az IDŐBEN, vagy csak visszaszállt rám a boszorkányok átka, amivel mindeddig fenyegettek – ha rendes lyány lettél volna, és öreganyádnak neveztél volna, és hallgattál volna rám, hogy ne használd orrba-szájba az erődet, bár nem tudom, hogy miért kellett volna egy harmincéves faszit öreganyámnak szólítanom, de ez teljesen mindegy, ugyebár –, mindenesetre lehet, hogy teljesen hülyének nézel, de hát HÉ, nem annak néztél eddig is?
– Velem sosem vagy jófej, mert te csak azokkal a lányokkal bírsz jófej lenni, akiket meg akarsz dugni, ami pedig az EGYÁLTALÁN nem jófej srácok jellemzője, vágod? – És akkor még egyszer megböklek, csak hogy mindenképpen megbizonyodhassak afelől, hogy itt vagy, hogy én is itt vagyok, és hogy nem szakított el bennünket az idő meg a minden más is.
– Nyá – nyávogom meglehetősen szó szerint vett értelemben, amikor közlöd, hogy mindebből mindenre emlékezni fogsz, aztán kvázi eldobom magam, hogy azért mégse legyen annyira könnyű a helyzeted, hogy ha fel akarsz kanalazni innen.
– Faramir, Gondor kapitánya, végre megmutathatja, hogy milyen ember – dünnyögöm neked kvázi-sértődötten – bár most nem tudom, hogy azért sértődtem-e meg, mert mindenre emlékezni fogsz, vagy azért, mert nem akarsz megdugni, vagy azért, mert engem rajtad kívül mindenki CSAK megdugni akar, vagy azért, mert te is UGYANÚGY nem akarsz megdugni, ahogy Blaze sem, és mélyen igazságtalannak érzem, hogy mindenkinek csak Sadie kell, én meg senkinek sem, amikor pedig Sadie is csak ember, baszki, és úgysem járhat mindenkivel EGYSZERRE, nem?
– Nem lakom messze. Azt hiszem – teszem hozzá, és engedelmesen felnyújtom mind a két karomat, még ha valószínűleg nem is ezt vártad tőlem. – Vegyél fel – teszem hozzá nyüszögve.

◉ 415● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Elégedetten vigyorgok.
Azt mondjuk nem tudom mióta (meg mire fel, mondjuk elég jól nyomom a lótusülést, szóval le a kalappal előttem), de mostantól érzem teljesen indokoltnak. Bárcsak minden lányból ilyen egyszerű lenne az eufória ilyen megnyilvánulásait kiváltani (nem nekem, nekem nyilván mindig könnyű a dolgom, mert kurva jó vagyok, nem, nem most fogok elkezdeni panaszkodni, bár nyilvánvalóan a szupererőm is elhagy néha, MINT MINDENKI MÁS!)! Blaze, te mázlista!
Szólnom kellene neki, hogy mázlista?
Szükségem van a telefonomra. Beletúrok a zsebembe, meg is találom, elő is veszem, ki is oldom, aztán nézem kicsit, te meg kifakadsz, én meg majdnem el is dobom azt a szart meglepetésemben – nem ijedtemben ám, nem félek tőled, bár ha jobban elnézlek, csak sikerült megidézni azt a démont, nem egészséges ez a balett dolog, legyen BÁRMENNYIRE IS SZEXIBB, mint a jóga (nem, ezt nem fogom hangosan kimondani, miért is tenném, te is csak gondoltál rá, ugye? Ugye gondoltál rá?) -, aztán csak urrá leszek a sokkon, csak nézem még egy kicsit a kijelzőt (az megvan, amikor meg akarjátok nézni az időt, előveszitek a telót, megnézitek az időt, és mire visszakerül a zsebetekbe és/vagy táskátokba, már kurvára nem emlékeztek rá? Na, nekem az idő Blaze, és amúgy sem érdekel, mit akartam vele közölni.), mielőtt visszatenném oda, ahonnan jött, majd ellenőrizném, hogy nem mellé tettem a származási helynek, aztán megnyugodnék, hogy minden rendben. Eltekintve attól, hogy te még mindig a földön fekszel. Nem lesz ebből baj?
- Áhá! - Kaplak rajta, ahogy FÉRFINAK nevezel és már rákezdenék épp a vigyorgásra, amikor rájövök, hogy már csinálom – el sem múlt azóta? -, ráadásul épp a te szádból, aki Griffint is férfinak tartja, ez nem a legnagyobb bók. Most sértődjek meg? - De hát én mindig jófej vagyok. - Jegyzem meg csendben, és én sem hiszek teljesen abban, ami elhagyja a számat. Szóval inkább feltápászkodom, hogy eltereljem a figyelmed (mintha szükség lenne rá, mintha nem terelődne el az magától is), nehogy most engem kapjanak rajta! - Csak szólok, ebből MINDENRE is emlékezni fogok holnap. Meg utána, meg azután is. Egy hétig. Nem úszod meg. - Csak, hogy cáfoljam, amit előtte mondtam. - Remélem nem laksz messze. - Nehogy túlságosan nyeregben érezd ám magad.  Melletted állva nyújtom feléd a kezem. Ne hidd, hogy elkísérlek, ha négykézláb tervezed megoldani a hazatérést.

◉ 378 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– Aztaaa – mondom legalább olyasfajta eufóriával, mintha ez a „hát így” mindent megmagyarázott volna. ÉS HÁT BASSZUS, úgy is érzem magam, mint az a faszi abban a meme-ben, amelyik így mutatja, hogy robban a homloka mögött az univerzum, és basszus, ezt most Blaze minden bizonnyal nagyon érezné, de TE? Hát Sadie is megmondta, hogy olyan vagy, mint egy kétajtós szekrény, és kábé az IQ-d is annyi, mint egy kétajtós szekrénynek, és most ne térjünk ki arra, hogy ahhoz képest, hogy én vagyok kettőnk közül az ÉRTELMISÉG CSÚCSA, az éteri LÁNGELME, mégis én fetrengek itt az aszfalton kegyetlenül bebaszva, mert akkor ez azt jelentené, hogy
várjunk csak
hogy az én IQ-m alig éri el egy EGYAJTÓS szekrényét?
Így működik vajon a szekrények hierarchiája? De vajon akkor már a szekrény az okosabb, vagy a sifonér? Egyáltalán mi a faszom az a sifonér?
– Én csak balettozom, nem jógázom – vallom aztán meg, és valahol azért nem értem ám, hogy a jóga mikor lett szexibb, mint a balett, bár valószínűleg akkor, amikor tütü nélkül csinálták, meg amikor feldobta a marketingjét, hogy egyes európai országok vezetői szerint démonidézésre alkalmazzák, de, de szerintem a balettal is simán lehetne démonokat idézni, ha mondjuk
ha mondjuk
ha mondjuk
– MI VAN? – Igazából kész szerencse, hogy kizökkentettél a gondolataim közül, mert tökre elfelejtettem, hogy mire akartam kilyukadni. Az, hogy még mindig a földön fekve, kilencven fokos szögben elforgatva nézlek, az nem segít sem a kifakadásom erélyességén, sem azon, hogy kevésbé legyen hányingerem, de azért ettől függetlenül tartom magam mind a kettőhöz, a kifakadáshoz és a hányingerhez is.
Ha nem feküdnék, még toppantanék is, komolyan!
– Az enyémbe! Jó, tudom, Cica úr duplán fújni fog rád, amiért férfi vagy, meg még farkas is, de hát nem megér neked ennyi áldozatot, hogy jófej legyél VELEM? – Nyilván nem. – Vagy az, hogy cserébe főzök neked? Egy hétig? Reggelit is csinálok? Bele sem hányok, ha túlélem a mai napot? Légyszi, Hudson, csak egyszer legyél már hozzám is jófej!

◉ 320● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Oldalra döntöm a fejem, ja, várjál, már úgy van, úgyhogy inkább kitámasztom magam a bal karommal  - ha tudom azonosítani, azt nevezhetjük fél sikernek? -, nehogy eldőljek. Majd Mack eldől helyettem is.
És valóban.
Akkor én most a jövőbe látok, vagy annyiszor pörgette vissza az időt a banya, hogy itt már jártunk – nem tudom, lehetséges-e, a józan eszem azt súgná, hogy kurvára nem, de hát ő már messze jár, MERT ENGEM MINDENKI ELHAGY? (nem tudom, pontosan hány feles/sör/bor/ahogyesikúgypuffan után leszek érzelmi roncs, de azt hiszem sürgősen neki kell ugranom a kísérletnek, mert ez így nem állapot, még a végén bevallom Griffinnek, hogy szeretem. Ahogy az apja főz. Mégis mit gondoltál? Hogy megkaphatsz mindkettőnket EGYSZERRE? Mack, pfúj.) – és ez puszta déjá vu?
- Mack, pfúj. – Mert amúgy a földön fetrengeni tökre nem higiénikus, szóval megint ki a király? Nyilván én, mert én csak ülök. Le is nézek gyorsan a lábaimra, aztán vissza a csövesnek látszó létformára, aztán megint a lábamra, aztán megint a csövesnek látszó létformára, aztán megint a lábamra, aztán megint a csövesnek látszó --- mit is akartam én ezzel? Ja! - Hát így. - Nyomatékosításként két mutatóujjal is az ölemre mutatok – igen, cicám, az ölemre -, mert az majdnem ott van, ahol a lótuszülésem, ezt most ne vedd szexuális zaklatásnak, jó? Ha tetszik, akkor persze nézd nyugodtan, de ha jól sejtem, te azon kevesek közé tartozol, akik nem buknak rám, mert ízlésficamos vagy. Nem mintha érdekelne...
Tulajdonképpen azt sem sejtem, miért nem hagytalak itt – valahol viszont nagyon is tudom (vártad már mi?): az a négy és/vagy öt év, amióta Nyominger Griffin létezése beragyogja az én létezésem ( a közelében egy kicsit mindig még menőbbnek érzem magam, ami nem azt jelenti, hogy menőbb is volnék, mert a menőségem köztudottan nem fokozható már tovább) bőven elég volt, hogy hozzám nőjön (a cselédet mégsem hozhattam el otthonról), ami okán kicsit azért el kezdjen érdekelni a sorsa, és most komolyan, hagyjam, hogy az egyetlen nőnemű lény, aki gyengéd érzelmeket táplál iránta az utca martalékává váljon? (Miért ne?) -, erre most találhatom ki, hogy álljak fel. Szétfűzöm a lábaim terpeszbe. Nem így. De legalább talán a te agyadnak segítek túllendülni a lótuszülés-krízisen.
- Nem, nem így jöttünk össze. Sadie-nek jól áll, engem meg szórakoztat, de ha így akarnál bevágódni Griffinnél, nem hiszem, hogy őt a jóga győzte meg. – Bár franc tudja. Én most épp elszalasztok egy remek lehetőséget, hogy rábeszéljelek a páros jógára? Mikor ittam magam Blaze-re? - Abban a ruhában nem teheted be a lábad a lakásba. - Jelentem ki és mutatom is, mert ez ma nagyon megy, és csak eközben jut eszembe: melyik lakásba? Mármint. Nem is laksz velünk, de akkor most minek vigyelek oda? Vagy most már nem elég, ha beengedlek, még a szállítás is az én dolgom? Most háborodjak fel? - A miénkbe! De úgyse oda akarsz menni. Vagy de? - Egyszerűbb lenne, arról ugyanis elvileg tudom, merre van.

◉ 460 ● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉

lost in cheap dellirium

hudson && mack

– BAZMEG, TE HOGY TUDSZ LEÜLNI LÓTUSZÜLÉSBE? – kérdezte hősnőnk nőiesen és kecsesen.
Miközben ugyebár négykézláb igyekeztem hazakuszálni magamat.
Na, de várjunk csak! Várjunk, várjunk, várjunk, álljunk meg egy pillanatra, ÉN KÉRNÉK ITT EGY PILLANATNYI SZÜNETET, OKÉ?
Hogy a picsába’ lehet Hudson itt, előttem – LÓTUSZÜLÉSBEN! –, hogy ha az előbb hagytam odafenn, HATÁROZOTTAN NEM lótuszülésben?
Ezt én nem tudom feldolgozni. Le kell ülnöm. Éppenséggel csak elfelejtem, hogy négykézláb vagyok, szóval előbb csak eldőlök balra, mint egy nagyon, de nagyon rosszul kiegyensúlyozott, girhes zsámoly – közben mérsékelt lelkesedéssel fel is jajdulok, de mondjuk furcsállom amúgy én is, mert előbb jajdulok, és utána verem be a fejemet, de
nem is tudom
említettem már, hogy párszor visszaforgattam az időt az este folyamán?
námalyof etse za mattagrofassziv roszráp gyoh, rám mettetílme?
Megrázom a fejemet. Még mindig fekve. Ez kicsit kevésbé segít, mint amennyire szeretném, mondhatni, egyenesen negatívban segít, MONDHATNI, egyenesen káros, főleg, hogy a földön fekszem az oldalamon, főleg, hogy fel akartam ülni, főleg, hogy...
– Te hogy tudsz leülni lótuszülésbe? – Összevont szemöldököm mögül kérdem, résnyire szűkült szemmel, ezúttal grátisz bazmeg nélkül. – Azt hittem, csak azért bámulod mindig Sadie-t jóga közben, mert bejön, mert, hát bazmeg – ezen a ponton hisztérikusan felnevetek –, hát bazmeg, kinek nem jönne be ugyebár? NYILVÁN! Szóval hogy azt hittem, csak ezért, nem azért, mert... Te is jógázol? Együtt szoktatok jógázni? Így jöttetek össze? Hányni fogok. De amúgy így?
Nem hányok, mert az oldalamon fekszem.
Vagyis nem hiszem, hogy ez amúgy amolyan kizáró ok lenne, de mégsem jön, pedig azt hiszem, fejjel lefelé is lehet hányni – ja, nem, várjunk, ez teljesen logikus, ami nem logikus, hogy inni is lehet fejjel lefelé, de akkor ezek szerint az meg minden logikát NÉLKÜLÖZ, hogy fejjel felfelé is LEHET hányni?
Összezavarodtam. De nem hányok. Az jó! Azt hiszem.
– Hudson, vigyél haza! – Ez inkább hangzik parancsnak, mint kérésnek, de nem tudom, hogy lótuszülésben hogy lenne rá képes. Meg hogy egyáltalán a lótuszülésre hogy képes, ugyebár.

◉ 316● nataly dawn - careless whisper ● note: hudson bby! ◉

run away turn away

mack && hudson

Tudjátok mi a szexi a tök részeg csajokban?
Semmi.
Szóval full rezignált fejjel tűröm a ki tudja honnan szalajtott groupiek és Mack nyavalygását - ha kicsit szexibb lenne (ezzel nem azt mondom, hogy nem az, hagyd, hogy befejezzem, baszki!), tehát nem lenne ennyire részeg és emiatt még a megszokottnál is mackebb (ja, megpróbálhatnám értelmesen is leírni, de egy: szerintem mindenki érti, akinek érteni kell (=én), kettő: nem csak ő van bebaszva, én egyszerűen jobb vagyok abban, hogy úgy tegyek, mint akinek még maradt méltósága)), akkor elhallgatnám még egy ideig, hiszen a türelem rózsát terem - a seggfejekről és már épp azon lennék, hogy előkapjam a telefonom, hátha a világ bármely másik pontján történt is valami izgalmas ma este, amikor végre leaggatja magát rólam.

Illedelmesen bólintok - vagy reflexből -, a haja arcon vág, de nem vetem a szemére, mert addigra már nincs sehol, nekem meg nem tisztem neveletlen lányok után futkosni, futkossanak csak a neveletlen - és könnyűvérű, és dögös (és ha felszínes vagyok, akkor mi van? van aki megteheti, a többiek meg Blaze) - lányok utánam, nekem bőven elég testedzés nézni, ahogy Sadie jógázik. Ja. Vajon éjjel is szokta csinálni?
Miután kissé azért tartok tőle, hogy végül kénytelen leszek magam is kipróbálni a lefelé néző kutyát hazafelé, intek a groupieknak - nem kellene amúgy nekik is menni és vigyázni az anyakirálynőre?  -, akik kivételesen - akad köztük ismerős arc, gondolom némelyik már korábban megvolt - le se szarnak, annyira tombol bennük a girlpowa, de ki vagyok én, hogy ennyi csorbát ejtsen a büszkeségemen? Na, látod!

Vagy nem.
Megállok az ajtóban, mert nekem rémlik, hogy valami lépcső, meg valami Mack formájú - ebből a szögből úgy néz ki, mint aki szintén jógázik, vajon vállalnak páros jógázást jó pénzért? -, ja. Szóval megállok az ajtóban, mert nekem rémlik, hogy valami lépcső van utána, de a Mack-alakú létformát nem teljesen tudom elhelyezni térben - az enyémben - és időben. Úgyhogy összeszedem magam és lesétálom. Mert kétlábon, a méltóságommal az oldalamon - odapillantok, aztán vissza, de nincs sehol, HÁT ENGEM MINDENKI ELHAGY? -, valamivel csak gyorsabb vagyok. Aztán, ha már ennyire belejöttem, teszek még néhány lépést, mielőtt olyan kettő és/vagy öt méterre előtte leülnék a földre LÓTUSZÜLÉSBE. Mégsem kutya, na.
Aztán várok. Kicsit talán izgulok is.
Igyekszem nagyon biztatóan nézni rá.
Vajon mennyi idő kell, hogy megtegye azt a három és/vagy hét métert?

◉ 349● bronski beat - smalltown boy ● note: mack, cica! ◉