szerepkör

- Tehát felmerült a válás lehetősége?
- Fel.
- Elmondanák, hogy miért?
- Elhidegültünk egymá...
- Mert valaki, aki jelen van a helyiségben és még véletlenül sem én, összemelegedett azzal a csitrivel a sarki boltból.
- Hé, az elhidegüléssel kezdődött! Ha nem lennél egy frigid riba...
- Kérem, fogják vissza magukat. Azért  vagyunk itt, hogy megoldjuk a problémát, hogy megbeszéljük a gondjaikat, feloldjuk a feszültséget, nem azért, hogy egymás torkának essenek. Tudják tartani magukat ehhez?
- Igen.
- Én igyekszem...
- Látja, doktornő, már megint ez... Igyekszik.
- Na, és most az igyekezettel mégis mi a szar baj van?
- Ne próbálkozz, csináld.
- Eh... ezt melyik nyomorult önsegítő könyvedben olvastad?
- Én legalább olvasok!
- Valószínűleg én is szívesen olvasnék, ehelyett azonban  a hisztérikus picsogásod hallgatom, miután hazaértem éhesen, fáradtan, csak egy kis csendre és némi törődésre vágyva...
- Szóval ez a véleményed? Az asszony dolga főzni és kussolni?
- Az a te bajod, bazmeg, hogy folyton kiforgatod a szavaimat.
- Mit mondtam a káromkodásról?
- Rendben, nem fordul elő többet... Szóval az a baj, hogy nem érted, mit akarok mondani.
- Szóval még hülye is vagyok? Egy hisztis, hülye picsa?
- Nos, nem én mondtam...
- Bazmeg, Krasinski.
- A mocskos szád, az is frusztráló mondjuk, nem bírom, amikor egy nő úgy káromkodik, mint egy utolsó kocsis.
- Szóval mindenről én tehetek?
- Nem. Az eladó csajt én dugtam meg. Bár nyilván, ha nem lettél volna egy frigid ribanc...


Ez alapján persze gondolhatnád, kedves olvasó, hogy könnyen ment. Azt hitte, szerette, azt hitte, elmúlt, azt hitte, hibázott, azt hitte, mindketten hibáztak, azt hitte, hogy van értelme "mi lett volna, ha" gondolatokkal kínozni magát, miközben jég nélkül tolta magába a dupla whisky-ket (de la Cruz legnagyobb örömére, másnaposan igen jó társaság ugyanis), szóval mondhatjuk, hogy nem, nem ment könnyen.

Aztán megtudta, hogy sosem szerette. Csak annyi lett volna a dolga, hogy szemmel tartsa, ne hagyja magára, ne engedje a lázadók kezébe, férkőzzön a közelébe, aztán szemrebbenés nélkül pusztítsa el, hogy ne lehessen fegyver a természetfeletti ellen, aminek védelmére őt magát gondosan kódolták.

Csakhogy addigra már kurvára mindegy volt.

Hidegvérű és nyugodt.
Talán csak törött és üres, mióta Domino de la Cruz rátalálta a felesége holttestére azon a kaotikus estén. Küldetéstudatát nemhogy elnyomta volna, inkább csak fűtötte a csalódottság. Katona, gép.
Hús-vázában évek óta érintetlenül visszhangzik minden kitüntetés mellé zengett dicsérő szó, minden vállpaskolás tompa puffanása, a jutalomként kapott telekinetikus képesség átok csupán, bilincs a bokáján, ami már élete végéig hozzájuk köti.

De már ez sem érdekli.