- Isaac? - Meredek rád amint egy másodperc alatt realizáltam, hogy tényleg te vagy, csak aztán torpanok meg, hogy a hátam mögé visszapillanthassak a lakókocsira, ahol élünk - hátha apám most gondolt arra, hogy milyen menő lenne egy szál faszban a kerítésre támaszkodni és a szomszéd Billy nevét óbégatni, aki majd a nagy óbégatásra szintén egy szál faszban előtántorog egy adag crackkel - de senki nem áll sem az ablakban, sem az ajtóban és habár ettől meg kellene nyugodnom, azért mégis csak össze-vissza ver a szívem. Mert te itt állsz előttem. - Te mit keresel itt? - Ráncolom össze a szemöldökömet és teszek még egy-két tétova lépést feléd, hogy aztán megint megtorpanjak és végig mérjelek.
- Honnan tudtad, hogy itt lakom? - És ettől egy kicsit feszengeni kezdek, mert hát ma már egyáltalán nem menő a város széli lakókocsi parkban lakni a drogos szüleiddel és az autista húgoddal, mert ma már nem menő csórónak lenni és a bátyád használt cuccaiban járni. - És honnan tudtad, hogy itthon leszek? - Mert hozzám úgy igazán szinte soha SENKI nem jön látogatóba, mert egy kicsit mindenki attól fél, hogy a bátyám után én is, a húgom vagy a szüleim is egyszer csak bekattanunk és lemészároljuk az egész lakókocsi-közösséget.

spoiler
we die in the end
god is a dancer