your knife, my back.

MY GUN, YOUR    HEAD.

- Akkor mindenképpen el kell könyvelnie erőszakosnak. - Bocsánatkérő mosolyt villant, megbánós fajtát és ehhez igazán meg kell erőltetnie magát, te még nyilván nem tudod, de Wesley nem hagyhatja, hogy kicsússz a kezei közül és ha ehhez egy olyan szerepet kell magára öltenie amilyen valójában sosem lenne, akkor felveszi a rámenős férfi modortalan köntösét és ostromolni kezd majd.
Elvégre felkészítették ilyen esetekre is, elvégre tudnia kellene, hogy hogyan bánjon veled, csak hát ő mindig is őszinte ember volt és elvből gyűlölt minden hozzád hasonló dolgot: ártottál a családjának, megsértetted a büszkeségét és ha Wesley valamit nem visel jól, az mindenképpen ez.
Úgyhogy lesüti a pillantását, még ő is hamisnak érzi ezt a viselkedést hiszen más esetben nem kezdene veled, olyasvalakit keresne, aki körül rajongja, aki minden pillantásával az egekig marasztalja és habár vannak kósza gondolatai arról milyen is lehet olyasvalakivel kezdeni aki nincs odáig érte, nem mozgatja meg teljesen a fantáziáját a dolog. - Nem tudom hölgyem, hiszen ez csak egy ital, egy fáradt délután utáni kedves gesztus. - Az ujjait a saját poharára futtatja, kimérten iszik egy kisebb kortyot: neki mindenképpen józannak kell maradnia. - Ilyen borzasztó napja volt vagy csak túl feminista ahhoz, hogy el tudja fogadni ezt a helyzetet? - Ha bármilyen gondolatot is meg kellene fogalmaznia rólad mindenképpen arra gondolna, hogy nem akarod eléggé lerázni ő pedig máris úgy érzi, hogy nyerésre áll: tulajdonképpen már most lelőhetne, de hol lenne abban a vadászat izgalma?

sinful creature then

Away, away, away, away,

Nem vagy kifejezetten az esete.
Ó, nem felszínes ennyire, nem esztétikai értelemben, főleg, ha azt vesszük, hogy a külsőd már első pillantásra is bőven túlszárnyalja a neked megelőlegezett funkcionális előnyöket - érdekes persze a határozottságod, megbicsaklik a tudata az udvariasságba csomagolt szemtelenségeden, és megkívánja, hogy az állad tökéletes szabott élén pergesse a körmeit inkább, megtudni, vajon a feszes bőrrel vont csonton is ilyen édes, csilingelős, túlvilági dalt kocognának-e –, ó, nem, egyszerűen csak nem tűnsz könnyűnek, és bármennyire izgassa is a játék néhanapján, legyen bármilyen kielégítő fogócskázni az étellel, az esetek többségében jobban kedveli az egyszerűséget, az önkéntesen rendelkezésére bocsátott ütőereket az erőszakkal elbirtokoltak helyett.
Hétköznapokon a tisztaságot kedveli – Seth erről másképp nyilatkozna nyilvánvalóan, a gondolatra egyetlen csomóba tömörülnek a bordaketrecébe, sorvadó izmaiba, hófehér bőrébe csomagolt üszköz szervek, igen, vele kifejezetten szeret zsákmányával szórakozó macskaként kergetőzni, többnyire csak átvitt értelemben –, a jól körülhatárolt rendszereket, és a jól körülhatárolt rendszerekbe sajnos képtelen fegyverrel italozó, és oda nem illően tökéletes férfiakat belezsúfolni.
- És mi van akkor, ha én vagyok ennyire botor? - Ajkaihoz emeli a poharát, és csak akkor szakítja el tőled a figyelmét, amikor lehunyt szemekkel két rövidet kortyol. Két utolsót, mielőtt üresség költözne az üvegfalak közé. A mixer nem is vár másra, pultra simított kézfeje mellé csúsztatja az általad rendelt újabb kör minőséginek semmiképp nem nevezehető alkoholt. Még szerencse, hogy neki úgysem árthat. - Nem jobb az ilyesmit már előre tudni?

your knife, my back.

MY GUN, YOUR HEAD.

Elmosolyodik, mindig is vonzották az ilyenfajta nők: félre ne értsd, nem arra gondol, hogy vonzották a vámpírok a hűvösen csillanő bőrükkel és kiszámíthatatlan magatartásukkal, hanem arra gondol, hogy vonzották a nők, akik egy kicsit is ellent mertek mondani neki. Persze Wesley jól ismeri saját magát, csak ideig-óráig tudna kielégülni ezzel a hozzáállással, hosszútávon viszont borzasztóan bosszús lenne a folytonos kötekedés és beelállás miatt. Az az ő reszortja, az az ő privilégiuma és habár most egészen szórakoztató hogy megpróbálod ezt elvenni tőle, ha minden nap ezt kellene elviselnie, mindenképpen kiakadna.
Wesley tapasztalt vadász – vagy hát szereti azt hinni, hogy meglehetősen tapasztalt – azon az oldaladon támasztja meg a pultot ahol a fegyvere pihen, bármikor képes arra, hogy előrántsa és neked essen vele. Látszólag védtelen vagy. Látszólag nem fogsz különösebben gondot okozni neked: apró vagy, vékonyka, ártatlannak tűnő, de legfőképpen nő ő pedig sokszor esik abba a hibába, hogy előítélettel viseltessen az irányotokba. Nem is érti, hogy az öccse hogyan bukhatott el rajtad. Pont rajtad.
– Éppen csak úgy gondolom, hogy az italt visszautasítani meglehetősen nagy botorság. – Elmosolyodik, szelíden, barátságosan. - Elvégre ez csak egy ital, nem kötelez senkit semmire. – Könnyebb dolga lenne, ha belemennél, ha egy kicsit leitathatna, bár kétli, hogy igazán tudnátok miről beszélgetni és tulajdonképpen azt sem bánja, ha nem mennek a dolgai olyan könnyedén: szüksége van rá, hogy levezesse a feszültséget, hogy beléd eresszen egy két golyót, hogy megkéseljen és megmutassa, hogy hagynod kellett volna, hogy az öccse végezzen veled. Jobban jártál volna, de tényleg.

sinful creature then

Away, away, away, away,

A rúzsát igazította meg – lakkfényű, alvadó vért másoló, sötét bordó –, bár akárcsak egyenes, platinaszőke tincsei, alabástrom bőre, a pillái tövébe húzott tusvonal, úgy ez is, mint mindig, most is tökéletes volt. Csak indokot keresett elvonulni, amint túltelni érezte magát a vendégek hétköznap estéhez mérten szokatlanul hangos nyüzsgésével. A márványra tenyerel, testéhőmérsékletéhez viszonyítva alig tűnik hűvösnek, és a karikákat keresi a szeme alatt, pedig ismét remek munkát végzett. Ezúttal mégis kifejezetten frusztrálják a felé irányuló tekintetek, olyanok, melyekben felismerés csillan, és olyanok, melyekben egyszerű kíváncsiság, érdeklődés, vagy a fajtájával szembeni elemi ellenszenv vajúdta nemtetszés.
Megbicsaklik egy árnyék a homlokára telepedő ráncon, smaragdzöld tekintete már-már élőnek hazudja a mosdó sejtelmes félhomályában. Talán nem ez a megfelelő este, alig néhány napja táplálkozott utoljára, a szervezete még hetekig képes elműködni, ha az utolsó időkben csak takarékos üzemmódban is. Magát győzködni végtelenül felesleges viaskodásnak bizonyul egyébként, rendezettebb, precízebb annál, minthogy gondosan kiszámolt tervétől eltérjen, ma tudja szerét ejteni, aztán egy ideig semmiképpen. Felegyenesedik hát, végigsimít a testére simuló, garbó nyakú, hosszú ujjú ruhán, sóhajt, és kilöki az ajtót.

- Nem rémlik, hogy igen mondtam volna - bőre porcelánjával jószerivel összemosódó, mandulaforma körmei pohara oldalára szökkennek, aztán mintegy unaloműzésként kocogva pergeti végig őket még egyszer az üvegen, majd csúsztatja is arrébb, miközben ültében fordul a pultnak oldalt, szembe veled. Combjait ráérősen keresztezi, ruhája hasítéka épp ízléses mértékben nyílik szét - sosem várja meg a beleegyezést? - Kérdőn vonja fel hibátlan ívű szemöldökét. Nem mintha ő gyakran pazarolná ilyesféle udvariaskodásra a drága időt.

your knife, my back.

MY GUN, YOUR    HEAD.

Nem volt nehéz a nyomodra bukkannia, nem kellett heteket azzal töltenie, hogy nyomoztasson utánad és veszekedjen, amiért a csapata képtelen rád bukkanni. Nem, Wesley napok alatt talált rád, abba bele sem gondolt, hogy ezt talán intő jelnek kellene vennie, az ő fejében egyetlen egy dolgot jelentett, hogy nem bújtál el: nem számítottál rá. Ezzel persze már az elején megsérted egy kicsit - az, hogy majdnem megölted az öccsét elsősorban csalódottságot ébreszt benne  csináld meg vagy meg se próbáld és csak ezután érez haragot, amiért meg akartad ölni a gyámolatlant ( csak ne hitegessétek magatokat, hogy fair küzdelem volt) - az önérzetét, a családban betöltött szerepét.
Megigazítja a zakóját, hogy a fegyvere véletlenül se váljon feltűnővé, a pisztolya megnyugtatóan simogatja az oldalát, a kése pedig már testmelegen simul hozzá hű szeretőként: arra számít, hogy nem ismered fel.
Kilazítja a nyakkendőjét is: nem gondolná, hogy hosszas beszélgetésbe fogtok elegyedni és ha mégis, nagy mértékben alapoz arra, hogy nem ismered, nem fogod felfedni magad előtte, ha pedig mégis megéreznéd a fegyverek súlyos, testes szagát, majd kirakja az asztalra azt a hamis F.B.I jelvényt, amit ilyen esetekben használ, ócska, régi trükk, mégis Wesley kedvence.
Rögtön kiszúr, nem mintha olyasvalaki lennél aki könnyedén szorul háttérbe, Wesley kritikus szemével is nézve vonzónak tudna találni, ha nem undorodna a ténytől, hogy elkorcsultál, hogy valami más lettél amitől ő ódzkodik és amikor kihúzza melletted a bárszéket, akkor is érzi, hogy tulajdonképpen te valami olyasmi vagy aminek létezni sem lenne szabad.
Sóhajt egyet, megint lazít a nyakkendőjén mielőtt feléd fordulna. - Üres a pohara, meghívhatom egy italra? - És már int is a pultosnak, hogy helyetted döntsön. - Még egyet a hölgynek, nekem pedig whiskyt, sok jéggel. -