he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Tulajdonképpen Wesley tisztában van azzal, hogy valószínűleg nem fogod visszautasítani, ő persze a helyedben biztosan megtenné: ha kutakodnál utána, ha felelősségre vonnád és nem hagynád élni, akkor neki nem lenne szüksége rád, de minthogy ilyen opció semmilyen elképzelt szcenárióban nem létezik a számára, így az egésznek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget: amúgy is hímsoviniszta, amúgy is öntelt, amúgy is azt képzeli, hogy övé a világ. Mégis mire mennél nélküle? Persze nem becsül annyira alá, hogy azt gondolja rólad nem találnál valakit magad mellé. Csinos lány vagy, igazán szemrevaló és éppen úgy tudsz hízelegni ahogyan egy férfinak arra szüksége van, de végül is hány facér, gazdag és ambiciózus férfi vár arra, hogy rávesd magad? Vagy esetleg elváltakkal kezdenél akiknek van már legalább két gyerekük, egy zabos exfeleségük, több millió adóságuk és elhasznált öltönyt hordanak, gyerekjátéktól rendetlen autóval mennek az amúgy nagyon is unalmas, hétköznapi munkahelyükre: Wesley szerint te nem az a nő vagy, akinek az igényei ennyire alacsonyra kerülnek, így hát akárhonnan is közelíti meg, számodra ő a főnyeremény.
És ettől rendesen dagad a mellkasa: hát csak hízelegj tovább, csak magasztald, csak lelkesedj, fényezd, mert míg te azt hiszed, hogy a nyeregben vagy Wesley teljesen biztos abban, hogy ő irányít. Végül is csak még kiszolgáltatottabbá tesz, csak még jobban magához láncol, ha már nála is laksz majd tulajdonképpen teljesen tőle fogsz függeni és ettől a gondolattól olyan égi nyugalom tör rá, hogy képtelen többé haragudni rád.
- Hát reméltem, hogy örülni fogsz neki. - Álszentkedik egy sort, pedig tudta, nagyon jól tudta, hogy nem fogod visszautasítani, egyszerűen nem volt rá lehetőséged, hogy megtedd.
Felpillant hát rád, sütkérezik a mosolyodban, tündöklik a dicsfényben és visszamosolyog : fele annyira nem fényes, mint a tiéd, de már nyoma sincsen a haragnak, amit eddig irántad érzett.
Újra a markában vagy.
Leutánozza a mozdulataidat, a villáért nyúl ő is, hogy visszafogottabb lelkesedéssel kezdjen neki újra az evésnek, kétséged se legyen afelől, hogy eddig sem volt étvágytalan. - Sőt útközben még pezsgőt is hozatok majd. Azt hiszem ezt mindenképpen meg kell majd ünnepelnünk. - Elvégre győzött, mégis mi tehetné boldogabbá ennél a ténynél?

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Azt mondjuk nem tervezte, hogy majd pont akkor bukik le, amikor te holmi lakáskulcsokkal jössz. Jobb lett volna, ha mondjuk ez utána történik, kétségtelenül elkövetett két taktikai hibát: nem látott beléd eléggé ahhoz, hogy tudja, mikor ér célba, mikor érzed majd úgy, hogy neked tényleg nem kell más, csak ő (elvégre a cél mindig is ez volt), meg ott, hogy nem készült fel arra, hogy ez előbb is megtörténhet, mint ő hiszi.
Nem kimondottan kishitű, az adottságai és az esze hozták el eddig is, de azért mondhatni, veled elég nagy fába vágta a fejszéjét, és úgy vágta elég nagy fába a fejszéjét, hogy előtted nem is igazán sikerült ilyen sokáig megmaradni senki mellett, aki hozzád hasonlított volna. Vagy mert nem akart, vagy mert őt nem akarták - elvégre nem  mindenhol kívánatos jelenség valaki, aki a semmiből jön, akinek nincsenek ismerősei, épp csak kialakulóban a kapcsolatai. Meg még csak nem is fehér. Talán nem ártott volna, ha ti ketten egy kicsit később találkoztatok volna, akkor jobban felkészülhetett volna, de végtére is, ez már mindegy... a beszélgetésen túl vagytok, a kulcsot pedig felé tolod. Nagy híve annak, hogy ha az ember célba ér, igazán nem számít, hogyan ért célba.
Most pedig megvagy.
Azért egy pillanatig néz téged, mintha próbálná felmérni, akkor most tényleg megbocsátottál-e, vagy azt várod, hogy elutasít, mert igazából ezt akarod - de akármit is gondolsz, nem hülye, nyilván nem fog elutasítani. Épp csak azért vár egy picit, hogy legalább két pislogás erejéig aggódj, mi fog most történni, aztán szinte engedélykérő pillantást vet rád, úgy nyúl csak a kulcsért, hogy elvegye - Ugyan, remélem, te is tudod, hogy semmit sem szeretnék jobban - amikor viszont már a markában van (a markában vagy), ezúttal szélesen mosolyodik el, szégyenlősködés nélkül, szélesen, sugárzóan, boldogan, hogy tényleg biztos lehess benne, kevés dologgal tudtál volna neki nagyobb örömet szerezni, hogy úgy érezd, senki másra nem mosolyog és néz így, mert senki más nem létezik.
- És... hazaviszel ma este? - kérdez aztán, mikor újra felveszi a villáját, most már irigyelnivaló jó étvággyal fogja befejezni a vacsorát (feltéve, ha hagyod és nem döntesz mondjuk úgy, hogy most rögtön hazaviszed), miközben cinkos és finoman kacér pillantással néz téged.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Tulajdonképpen ez a beszélgetés pontosan úgy alakul, ahogyan azt Wesley elképzelte és ez azért a beszélgetésnek ezen a pontján ez elég elégedettséggel tölti el ahhoz, hogy az étel ne keseredjen meg a szájában és ne akarjon mindenáron keresztül nézni rajtad. Persze nem okozna különösebb kihívást neki úgy tenni az est folyamán, mintha nem is léteznél, de ezerszer egyszerűbb rád pillantani, mintha minden a legnagyobb rendben lenne köztetek. Azt persze nem tudja, hogy éppenséggel te tényleg ennyire hajlítható vagy, ilyen könnyedén és gyorsan hajolsz meg minden akarata alatt vagy csak kényelmesebb fejet hajtanod, mint vele veszekedned, de akárhogyan is legyen: Wesley tökéletesen elégedett. Ezt persze teljesen jól titkolja, éppen csak az ad némi bizonyosságot arról, hogy máris megenyhült ahogyan a szeme villan: már nem pillant rád haraggal vagy gyűlölettel, ez a fény tompán fakulni kezd az íriszeiben és mire újból megszólalsz, szinte teljesen ki is kopik.
– Rendben. – Bólint rá a válaszodra, nem fog megerősíteni abban, hogy ő sosem volt az a kalandor fajta férfi akiről beszéltél, ha ennyi idő alatt képtelen voltál kiismerni, biztosan nem fog téged kijavítani, nem fog nyugtatgatni – főleg nem egy ilyen eset után – amúgy is teljes mértékben elvárja tőled a bizalmat. Tudnod kell, hogy Wesley nem az a szoknyapecér férfi, aki szabadidejében lányoknak udvarol és mikor nem neked üzenget akkor más csetablakokat nyit fel annak érdekében, hogy mindenféle válogatott szöveggel próbáljon meghódítani interneten összeszedett nőket. Wesley is elég biztos abban, hogy most igazat mondasz és te sem teszel hasonló dolgokat – mármint nem írogatsz férfiaknak, az fel sem merül benne, hogy esetleg nők után vágyakoznál – de azért megfontolva méreget. Mintha nem tudná eldönteni, hogy a saját kapcsolatotoknak EZEK UTÁN van-e még bármilyen létjogosultsága. - Akkor azt hiszem mindennek fényében tégy belátásod szerint Connie. – Előhúzza azt a féltve őrzött kulcsot, ami a lakása ajtaját nyitja és az asztalon a tányérok és borospoharak mellett feléd tolja óvatos, megfontolt mozdulatokkal, mintha ő maga nem lenne biztos abban, hogy ez helyes döntés-e egyáltalán a történtek fényében. De mindenkinek jár egy második esély, hát miért pont tőled vonná meg ezt a lehetőséget?

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Még ha többnyire rögtönöz is, ez az egész egy elég jól megkomponált játék, ami ráadásul működik, elég csak rád nézni - és hát hova nézne, ha nem rád, úgy kell érezned, te vagy a világa közepe -, máris sokkal kevésbé haragszol rá, ő pedig titokban lubickol a sikerében. De a sikere titka az, hogy nem vesztheti el a türelmét. Vagy ha el is veszti, amihez egyébként veszélyesen közel van, akkor sem mutathatja ki, nem árulhatja el neked, nem bukhat le vele.
Pedig nagyon idegesíted, ahogy mindent ügyesen rákensz, ellene fordítod, még azt is, ami a te gyengeséged, legkevésbé sem az övé, talán meglepődnél, ha tudnád, ő egyébként nem járt utánad, nem érezte szükségesnek, helyesen mérte fel, hol ütközne megmászhatatlan falakba a családod miatt, de pont ezért vagy számára vonzó. Szeretne ő is annak a falnak a túlfelére kerülni, hogy őt is megvédje, ne csak téged. Bizonyos szempontból a taktika része a lebukása is - gondold csak azt, hogy tényleg rád szorul, a védelmedre, a kegyedre, adj neki esélyt, hogy ezt a tudomásodra hozza és kérlelhessen. Az tetszene, ugye, Wesley?
Egy percre bűnbánóan hajtja félre a fejét, és leszegi a tekintetét, csak hogy egy kicsit hiányolhasd a pillantását - Oké, értelek - ad neked megint csak igazat, holott tudja, nem egészen mondasz igazat, ha titkolózni kezdene előtted, biztosan kiforgatnád a világát az összes sarkából, hogy megint legyen egy ilyen vacsorátok, és végeredményben igenis el kellene neked mondania mindent. Valójában ezt mondod, és ő ezt is meghallja, noha valójában nem különösebben áll szándékában ennek megfelelően viselkedni... vagyis... majd meglátjuk, mit adnál neki cserébe.
- Sosem gondoltam rád kalandként. Na jó... talán az elején, nem kimondottan tudtam eldönteni, hogy te az a kalandor-fajta férfi vagy-e, vagy pont, hogy nem. De én sosem szerettem a futó kapcsolatokat... - szíve szerint türelmetlenül visszakérdezne, kihívást intézne hozzád, hogy akkor te mit is gondolsz igazán a kapcsolatotokról, de most tényleg nem engedheti meg magának a türelmetlenséget, készségesen hagyja, hogy úgy tegyetek, mintha te uralnád ezt a beszélgetést, amikor már minden vizet az ő malmára hajtottál. Elvégre csak nem sikerült elsétálnod innen.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Most sem érez szégyenérzetet ahogyan felveted a dolgot, eddig sem érezte rosszul magát, hogy kutakodott egy kicsit: szerinte ez teljesen helyénvaló volt és ha esetleg szóba hoznád, ha szóba mernéd hozni még egyszer, hogy miért tette, vissza is kérdezne, hogy te miért nem kerestél utána. Persze meri remélni, hogy megtetted, hogy megpróbáltad. Abban biztos, hogy nem találtál sok mindent, Wesley nagyon ügyel rá, hogy semmilyen terhelő bizonyíték ne legyen az életében: sosem vett fel hitelt, nem szenvedett még közúti balesetet, nincs benne szinte semmilyen nyilvántartásban vagy ha igen, álnévvel, de jobbára fogalmad sincs, hogy milyen kitalált személyiséget használ bankokban vagy olyan helyzetekben amikor szüksége van valamire. Persze még csak rosszul sem érzi magát attól, hogy semmi ilyesmit nem tudsz róla.
- Hát kár is tagadni. - Meg aztán nem is fogja, Wesley tényleg minden elérhető információt összegyűjtött rólad, és hát egészen kiderült számára, hogy nem vagy profi a bujkálásban - még egy fekete pont, de ez legalább kiradírozhatós fajta - éppen csak annyit tudsz, amit egy átlagember, ettől pedig azért egészen megkönnyebbül. Talán nincs is több titkod, neki pedig arra van szüksége, hogy téged legalább ki tudjon számítani, hogy egy normális életbe tudjon berendezkedni.
Felsóhajt, amióta itt vagytok most fordítja először a teljes figyelmét feléd: minden rossz érzését félretolja egy másodpercre, hogy rád fókuszálhasson, mert habár Wesley mindennél jobban a kezében akar tartani mindent, azt azért mégsem szeretné, hogy úgy érzed megfojt, hogy rab vagy kettőtök kapcsolatában. - Nem erről van szó. - Félrebiccenti a fejét, hogyan tudod pontosan elérni azt, hogy pillanatok alatt enyhüljön meg? Na nem szó szerint, de azért mégsem képes napokig haragudni, amitől egy kissé csalódottá válik. - Nem szeretném ha azt hinnéd, hogy elszámolni valód van felém, tudod, hogy azt csinálsz, amit csak szeretnél. - Többé-kevésbé persze, valószínűleg mindketten tudjátok, hogy könnyű szerrel le tud nyomozni bárhol és bárkivel légy, ahogyan azt is sejtheted, hogy nem egyszer tette már meg. - De vannak fontos dolgok, amikről az ember elvárhatja, hogy tudjon. Persze, ha csak nem gondolod a köztünk lévő folgot egy kalandnak. - gyorsan rád hárít minden felelőséget, nehogy véletlenül eszedbe jusson megkérdezni, hogy mennyire őszinte veled.

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Egy része eléggé szeretne beszólni neked. Amiért úgy beszélsz vele, mintha legalábbis a tanára, vagy az apja lennél, "többet ilyen ne forduljon elő", mintha megszabhatnád neki, mikor mit csinál, mit mond, mire gondol, és tudod, ezt nem hogy te nem érdemelted ki, tulajdonképpen soha senkinek nem akarna ilyen hatalmat adni önmaga felett. Nem azért, mert megalázónak találja, hanem mert nem bízna meg ennyire senkiben.
Ilyen kevéssé még benned sem bízott soha. Elvégre te utána jártál, sarokba szorítottad, megszégyenítetted, és most még csak meg sem kéred, hogy beszéljetek róla, nem kérdezed meg, miért csinálta, nem érdekel a története, téged csak az érdekel, hogy többször ne győzzön ellened azzal, hogy tud valamit, amit te nem, valamit, ami neked még rosszul jöhet. Aztán meg még csodálkozol, hogy nem gondolta, a kapcsolatotok tart holmi összeköltözéseknél? Semmivel, még szavakkal sem tudnád hangosabban mondani, amit egyébként is mindig érzett, hogy igazából téged nem ő érdekel, csak az, aminek tűnik, aminek tűntök.

Semmi baj, csak akkor ne csodálkozz, hogy az érzés kölcsönös és nem bízik benned. De azért aggódnod sem kell, teljes egyensúlyban tudja tartani a vágyat, hogy ártson neked, meg azt, hogy épp a bocsánatodért esedezik.
Még jó, hogy egészen könnyen adod magadat - A hivatalos névváltoztatásomon és a diákhitelemen túl semmi. Ígérem. De gondolom, ezt már szintén felfedezted - mármint, minek is hazudna, arra számít, hogy mindenről tudsz már, amihez köze van, hogy milyen egyetemekre jelentkezett annak idején, milyen ösztöndíjakat kapott meg, hogy lett épp-csak befutóból első számú jelölt, amikor érdekes módon kellemetlen pletykák kezdtek terjengeni az első díjazottról, számos jelentéktelen apróság, ami nyilván a közelébe sem ér annak, amiről eddig beszéltetek, és aminek bármiféle kihatása lehet rád. Az egy nagy hazugsága ellenére tényleg pont azt kapod, amit látsz.
Persze az más kérdés, hogy amit látsz, ez a csillogó szemű, szégyentelen szörnyeteg, valóságos-e igazán. Amíg elhiszed, éppenséggel lehet is - Ha ezt akarod, mostantól elmondok neked mindent, még azt is, ami valójában nem is érdekel… - meg azt is, ami valójában nem is igaz és biztosan csak azt, ami a kedvedre tenne, pont így mondja ezt is, puhán és hízelgően, és ahogy te alig tudsz elfojtani egy mosolyt, ő futólag rád is mosolyog, kedveskedve.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Próbál teljesen figyelmen kívül hagyni, így büntetni, az ételre, a különleges ízekre koncentrálni, belefeledkezni az élménybe, a tányérnak koccanó evőeszköz csengésébe, a rágás monotonitásába. Próbál elnézni melletted, mintha még csak arra sem méltatna, hogy a tekintetek összeszaladjon, mintha annyira sem lennél jó, hogy a pillantása rajtad pihenjen, pedig más esetben, más alkalmakkor Wesley számára igazán megnyugtató téged nézni: szépnek talál, lenyűgözőnek, most mégis mintha veszítettél volna korábbi fényedből, mintha nem az lennél már aki egykor voltál.
Küzd ellened - nem merné biztosra venni, hogy nem boszorkányság, amit művelsz - látványosan próbál úgy tenni, mintha itt sem lennél, de a pillantása csak-csak rád vándorol, csak-csak beléd kap, csak-csak figyel rád.
Mindig is úgy képzelte, hogy magas lovon ül, most is úgy pillant le rád, mintha minimum király lenne te pedig egy szeretője a sok közül: kegyelmet adhat de akár a veszted is okozhatja. Szereti azt hinni, hogy hatalma van feletted, hogy befolyással bír, hogy számít az milyen kedvében találod pedig valószínűleg egyik sem jelent igazán semmit.
Felsóhajt két falat között, sajnálja-e vajon, hogy megzavarod vagy tulajdonképpen VÉGIG erre várt?  - Igen, azt meghiszem. - Bólint határozottan, de máris megenyhül az irányodba, a tekintete a törleszkedésed irányába csúszik ahogyan felé nyújtózkodsz: tetszik neki, szinte mosolyra áll a tekintete. Hízelegsz és ettől mérföldekkel jobban érzi magát. - Rendben, akkor van még valami amit elmondanál? Amiről jó lenne ha tudnék? Nem igazán szeretném, hogy ez előforduljon még egyszer. - Duzzogva dől hátra, hátha hízelegsz még egy kicsit neki.

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Tehetsz úgy, mintha jóízűen esnél a vacsorának, de úgyis tudjátok mindketten, hogy nem ez történik, csak jó érzékkel kiválasztasz egy újabb kifogást, amivel várathatod, amivel bizonytalanságban tarthatod. Valami meg is feszül benne, kellemetlenül, annyira épp eléggé, hogy ne kövesse a példádat és még csak a villáért se nyúljon, leginkább azért, mert ha megmozdulna, összetörné a tartása könnyedségének illúzióját. A végén még megremegne a keze.
Nem azért, mert várnia kell arra, hogy mit mondasz, elég biztos benne, hogy nem pont így bocsátanád el, ha ezt akarnád tenni, de minden látvány ellenére, és annak ellenére, hogy elég sok mindent megtenne annak érdekében, hogy mindketten megfeledkezhessetek erről az afférról, valójában legalább annyira neheztel rád, mint amennyire te rá. Neheztel, amiért így játszod ezt a meccset, noha nem számított másra és egy kicsit megvet, amiért ilyen gyerekes vagy, azonnali gyengeségként értékeli ezt a vonásodat, aminek ugyan eddig is tudatában volt, de mivel többnyire nem rajta csattant ennek kellemetlen mellékhatása, nem különösebben zavarta.
Most nyilván zavarni kezdi.
Különösen akkor, amikor azt mondod, kérjen csak bocsánatot, holott egyébként már megtette, holott úgyis tudta, hogy ez lesz, bizonyára még legalább két hétig kéretni fogod magad, ha nem tovább, és ő erre készen van mindig, hát akár az asztal alá is bemászna, ha erre kérnéd, de csak mert kérdés nélkül hajlandó megtenni, még nem változik robottá, attól még haragszik. Némi meglepetéssel konstatálja magában a tényt, hogy tényleg haragszik rád. Erre jóval kevésbé számított.
- Tényleg nagyon sajnálom, Wes. Borzasztóan sajnálom - most komolyan tudsz rá haragudni? Ahogy újra előrehajol, karjait kicsit előrébb csúsztatja a tányér mellett, eszébe sem jutna persze hozzád érni, most nem, mégis minden mozdulata feléd nyújtózkodik és képes lennél a hazugságnak akár csak egy kis morzsáját is találni ebben a kerekké nyíló tekintetben? - Ha nekifuthatnék még egyszer, biztosan máshogy csinálnám... sajnálom - máshogy csinálná? Egy faszt. De hát neked játszik, előbb-utóbb muszáj lesz értékelned, ha nem most, hát majd akkor, amikor később, az étteremből már kifele menet az oldaladhoz törleszkedik, és azt kérdezi, hazamehet-e veled.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Összefeszülnek az ajkai ahogyan a fogait harapja, nem hagyhatja, hogy ebben a játszmában te tűnj az áldozatnak, ő ellenben örömest veszi fel ezt a szerepet. Az átvert, megalázott férfi szerepét. A férfiét aki mindent megadott neked, most mégis te vered át. Így akarja a kártyáitokat forgatni, a szerepeket így osztja ki a képzelt színdarabban, ha te nem rondítanál be: minden bizonnyal neked sokkal jobban állna az áldozati szerep.
Összeszűkíti a szemeit, mintha azt feltételezné a kérdéseid is hazugok, mintha élő hazugságvizsgálónak hinné magát, jelet keres rajtad, egy szempillarebbenést, egy kósza mozdulatot ami elárulhat téged. A trükköt keresi benned, a hamisságot, rájátszik, hogy lásd mit tettél, milyen éket vertél a szépen épülő kapcsolatotok kellős közepébe. Azt akarja, hogy tudd nálad a kalapács, te ütheted beljebb azt az éket így ha köztetek mindennek vége szakadna - amit nem fog hagyni, túl tökéletes vagy ahhoz, hogy veszni hagyjon egyetlen hibád miatt - helyette magadat okold majd.
Hátrább húzódik, hogy a pincér elétek helyezhesse a kért fogást de végig téged méreget, mintha csak azon gondolkozna megéred-e mindezt, hogy tudsz-e annyit, hogy megbocsátson, hogy szemet hunyjon, hogy felejtsen.
Belekezd az evésbe mielőtt válaszolna, ízlel, kóstol, dühösen rág s csak a harmadik-negyedik falat után nyúl újra a boráért, hogy figyelmét - ami eddig olyan nagyon mélyen a feltálalt ételre fókuszált - újra rád irányíthassa. Elmosolyodik kissé vérszegényen, kissé kelletlenül. - Ugyan. - Megrázza a fejét. - Nem vagyunk már gyerekek, hogy ilyen helyzeteket mint ez, meneküléssel oldjunk meg. - Sosem vallaná be, hogy kettőtök közül ő viselkedik gyerekesebben. - Ugyanakkor bocsánatot kérhetsz. - Az minden bizonnyal a kedvére tenne, meg aztán kiengesztelhetnéd, hízeleghetnél, kedveskedhetnél, a kedvében járhatnál. Ezt persze nem teszi hozzá, bízik benne, hogy ezt magadtól is tudod már.

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Ha most valaki rátok nézne, és alaposan megnézne mindkettőtöket, a végén még elhinné, hogy neked van vaj a füled mögött. Egyértelmű a frusztrált feszesség minden tagodban, ő meg úgy ül ott veled szemben, hátradőlve, bokánál keresztezett lábakkal, finoman eltolva magától a boros poharat, mintha minden terv szerint menne.
Mondjuk egyébként semmi sem megy terv szerint, de a látvány legalább pont olyan, amivel együtt tud élni.
- Tényleg? Érdekes - mondja csak kurtán, furcsán, magyarázat nélkül, mintha nem hinné el neked teljesen, hogy igazat mondasz, mintha arra gyanakodna, hogy neked igenis van valami gondod a származásával, és ha csak egy pillanatra is hajlandó lennél nem magaddal, hanem vele foglalkozni (vele, akivel az imént azt állítottad, össze akarsz költözni, miközben bizonyos esetekben még csak egy fél gondolatot sem pazarolsz rá), akkor esetleg rájöhetnél, hogy ez most nem a neked szóló színjáték része, ő tényleg félt, mi több, rettegett attól, hogy majd rá sem bírsz nézni, ha rájössz, honnan származik, vagy ha azt mondod, nem számít, akkor majd biztosan hazudsz, és titokban ugyanúgy megveted, és többé már sosem nézel rá úgy.
De neked szinte esélyed sincs, hogy rájöjj. Pedig még csak nem is igyekszik titkolni, egy pillanatra egyértelműen csalódott, mi több megbántott az arca, mielőtt visszamenekülne a szerepébe. Ha tudnád, mit keress, nyomon csíphetnéd. De ha valamire képtelen, akkor az, hogy a saját jellemhibáival, gyengeségeivel próbáljon meg jobb belátásra bírni egy másik hibájával kapcsolatban...
- Akkor mit szeretnél? Menjek el? - mármint, ha tényleg ezt akarod, akkor kénytelen leszel kimondani, mert egyébként egy fél centit sem fog eltávolodni innen, nem fogja itt hagyni a megígért, finom vacsorát, nem fogja feladni csak úgy, bár nem tenné akkor sem, ha most elküldenéd. Ha ma magadra is hagyna, holnap újra szembe kellene vele nézned, és holnapután, meg azután, és előbb-utóbb megtalálná a megfelelő helyet, időt, hangulatot, hogy visszaédesgesse magát a megfelelő helyre az életedben. Itt egyelőre csak csatát veszthet, nem háborút.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

A legnagyobb problémája még most is és mindig is az lesz, hogy téged nem tart megfelelő ellenfelének, akármennyire is igyekszel, akármennyire is beleállsz a játékába, bármilyen pókerarcot vágsz, bárhogyan mozdulsz, Wesley szemében nem ugorhatsz szintet. Most legalábbis nem, amikor ilyen nagyon dühös rád és ennyire nagyon csalódott benned, leplezni is alig tudja. Úgy gondolta, tegnapig legalábbis, hogy talán feljebb léphetsz azon a ranglétrán, amit a tudomásod nélkül állított fel eléd.
Veled ellentétben ő nem tud mosolyogni, még csak a szája sarka sem rebben meg a bocsánatkérésed hallatán. Nem hisz neked, nem hiszi el, hogy tényleg sajnálod, hogy tényleg arra vársz enyhüljön meg. Amúgy sem az a típus aki könnyen felejt vagy éppenséggel könnyen lép át dolgokon, az sem mondható el róla, hogy nem haragtartó, bár az tény, hogy te a mai tetted ellenére is protekciós vagy az életében.
Határozottan rád bólint, ellenkezni akar veled, hogy az a bizonyos talán nem is olyan bizonytalan, egészen pontosan tudna arra tippelni, hogy biztosan nem avattad volna be, de aztán eszébe jut, hogy ő használta azt a kis talán szót, önmagába meg még a te kedvedért sem kötne bele, pláne nem most, úgyhogy csak feszesen összezárja az állkapcsát, éhes is meg dühös is, csalódott is és most nem tudja, hogy fejezze ki mindezt anélkül, hogy magatokra borítaná ezt a csinosan terített asztalt.
Megfontolja, hogy egyáltalán válaszoljon-e neked, de nincs olyan nagyon felvértezve ellened, mint ahogyan azt ő elképzelte.
- Az, hogy nem mondtad el. Egyértelműen. - Korhol, mintha csak azt mondaná miért is nem figyeltél eddig. - A családom semmilyen konfliktusba nem került a tieddel, így ennek az előbbi ténynek aligha van jelentősége, ellenben annak, hogy titkolóztál sokkalta nagyobb szerepe van minket illetően. - Most ezekután, mégis hogyan higgye el, hogy  igazat mondasz? Hogyan higgyen neked bármiben is?

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Jobban jártál volna, ha nem mondasz semmit. Sem most, sem az előbb, elvégre mindenki tudja, hogy a saját gyengeségeiről csak az beszél a másiknál előbb (legyen az feltételesen is, valaki más szemén keresztül), aki tényleg tart attól, hogy így ítélik meg. Most már tudja, hogy igaza van - tényleg tarthatsz attól, hogy így lát téged. Vagy ha tartani esetleg nem is tartasz, mindenesetre zavar, és mint minden, ez is egyszerre előny és hátrány neki. Előny, mert még bőven versenyben van, nem ellened, hanem érted, meg hátrány, mert ez sokkal kiszámíthatatlanabbá tesz. Persze, érdekesebbé is. Ha azt hiszed, hogy ez nem számít, akkor nagyot tévedsz.
Egyébként is mindig a lehető legrosszabbra számít mindenhol, mindenkivel. Onnan lejjebb úgysem eshet.
Te leteszed a poharad, ő pedig most nyúl a sajátjához első ízben, aprót kortyol, tökéletessé komponálja az adok-kapokot, amit játszotok. Negédesen elmosolyodik - most épp csak egy fokkal árulkodóbban, hogy ne tudd eldönteni, hisz-e neked, vagy egyáltalán nem - Hát persze. Ne haragudj - súlytalanná válik ettől ajkán a bocsánatkérés, mégis nehéz lenne fogást találni rajta, hogy ez most maró gúny akar lenni, melyet jól lepleznek, vagy csak némi nyugtalanság.
- Talán - hagyja rád könyedén, épp csak egy szemernyi benne a megbánás, amivel megzabolázza a korábbi mosolyát, enyhén hunyorogva figyel téged, mintha csak próbálná felmérni, akkor voltaképpen hogyan is álltok ti most egymással, könnyedén rád hagy minden vádat, elvégre miért tiltakozzon? Hiszen már úgyis tudsz mindent és a tények ellen nem tehet semmit, nem fog tagadni, vagy kifogásokat keresni. Már elmondta neked, miért tette, amit tett, kétségtelen, hogy süket fülekre talált a magyarázata, de előbb még fel kell mérni, mekkora a kár, mielőtt esetleg megkísérelhetné bármit megjavítani.
- És akkor mi zavar most jobban? Hogy nem mondtam el, vagy a tény maga? - elvégre az egyikkel nem lehet mit kezdeni. Nem fog újra megszületni, ezúttal más helyre, aztán ugyanúgy megismerni téged és leülni ehhez az asztalhoz. Mindegy, mennyire szeretnéd, ha ő valaki más lenne, és mindegy, mennyire szeretne ő is valaki más lenni (amit pontosan fel kellene tudnod mérni, vagy mit keresne itt, miért viselne másik nevet, mire lenne jó a színjáték?), a vér csak annyira válhat vízzé, amennyi távolságot képes tartani a családjától. Ami elég nagy távolság. De ha a titkolózás zavar csak... valamiben biztosan ki tudnátok egyezni. Valamivel biztosan ki tudna engesztelni.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Bosszantja, hogy ellenszegülsz neki, hogy a számításai ezúttal sem jöttek be veled kapcsolatban, nagyon úgy tűnik és nagyon úgy érzi, hogy félre ismert. Nem csak téged, de magát is: sokkal kifinomultabbnak képzelte saját képességeit - mondjuk az is igaz, hogy téged is egy sokkal egyszerűbb jellemnek képzelt különösebb gondok és nehézségek nélkül - sokkal szemfülesebbnek képzelte magát, de nézzenek csak oda, még csak az sem vagy, akinek igazán képzelt.
Úgyhogy csak felhúzza a szemöldökét amíg belekortyol a borba, nem igazán tudja, hogy most legyőzted-e vagy csak gólt szereztél, azt viszont nagyon is jól tudja, hogy a meccsben amit úgy érzett ő irányít, most te is szerepet kaptál és ha ugyan ki nem ütötted, de határozott jobb egyenest vittél be a védekezése ellenére.
Úgy tervezte, hogy nem válaszol, hogy némasággal büntet, hogy az este további részében egy szót sem fog szólni amíg nem könyörögsz, nem kérleled, hogy puhuljon meg, de te nem igazán akarsz csendben maradni, sőt, felpiszkálod, az elevenébe találsz, mintha vele ellentétben már tűpontosan kiismerted volna.
- Ugyan Constance. - Lágyan ejti ki a nevedet de azért mégis elég határozottan, ahhoz, hogy érezhesd ez nem csak egy kellemes figyelmeztetés, hogy ne igyál olyan sok bort, vagy légy egy kicsit vendégszeretőbb, ez valami figyelmeztetés-féle, hogy vegyél vissza, hogy tudd hol a helyed. A talpas poharat mindenesetre vissza helyezi oda, ahonnan elvette, legalább addig is nyugalomra lelhet, amíg arra koncentrál helyetted. - Tökéletesen jól elvagyok magammal. - Megrázza a fejét, kissé értetlenül, mintha a feltételezés is megfoghatatlan lenne számára, elvégre hogyan is képzelheted, hogy Wesley, a tökéletes Wesley, - akinek az ingjei is élére vannak vasalva, akinek soha nincs egy folt se a cipőjén, akinek a szeme alatt karikák sem pihennek, akinek a mosolya mindig előkelő, aki mindig annyira udvarias, aki mindig el tud vezetni egy beszélgetést - bármi rosszat is gondolna magáról?
Persze a valósághoz helyette azért mégis csak te állsz közelebb, a tükör előtt hosszú percekig válogatja a ruháit, hogy jobban nézzen ki, a cipőket sosem találja elég tisztának, a szeme alatti karikák csak hiúságának köszönhetően tűnnek el, a mosolya mögött mindig leheletnyi zavartság köszön vissza, udvariassága csak álca, beszélgetései közepette meg sosem érzi magát elégnek. Szóval inkább hárít, rád ken mindent, téged állít be rossznak, hogy ő jó lehessen. Benned keres hibát, hogy ne magában kelljen, téged vádol, neked adja meg a lehetőséget arra, hogy menekülj.
Talán tényleg menned kellene, mert emiatt, hogy maradsz csak úgy érzi, hogy ő a pótolhatatlan, hogy jó parti, hogy talán, végre ráébredsz mekkorát is hibáztál. - Azért a kettő még véletlenül sem ugyanaz. - Elvégre te nem okolhatod őt ezért is, nem hiheted azt, hogy egy lapon lehet mérni a kettőtök bűneit. - A magam részéről puszta óvatosság volt, amit veled ellentétben rögtön meg is osztottam veled. Lehet, hogy te is hasonló óvatosságból titkolóztál én előttem, de ne áltassuk magunkat Constance: ha nem hozom fel talán még hónapokig nem mondod el. - Már így is nehezen megbocsátható számára a bűnöd, mi lett volna hát akkor, ha tényleg odáig fajul a hazudozásod?

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

- Én gondolnám ezt, vagy te? - szemrebbenés és különösebb szégyenérzet nélkül dobja vissza neked a kérdést, még a kulcsra is csak sunyítva, oldalról, éppen csak, hogy odanézett, mintha egyébként nem lenne ez nagy dolog, mintha valójában nem csak játszana most, és valójában ne tartsa igenis elképzelhetőnek, hogy te még ő már valójában tényleg itt tartotok. De azért csak megpróbálta egy kicsit felkorbácsolni a bűntudatodat, elvégre nem vagy hülye, és most már pontosan tudod azt is, ő honnan jött. Nem kell nagy zseninek lenni ahhoz, hogy átlásd, ti ketten csak ránézésre vagytok egyformák, egyébként meg ő jó pár lépésnyi hátrányból indul hozzád képest, pusztán azért, mert rossz helyre született, te meg nem. Lehet, hogy jócskán érzéketlen típus vagy, de van akkora egód, hogy hízelegjen, ha egy ilyen lány tart a véleményedtől és az ítéletedtől...
- Én gondolom azt, hogy nem értesz meg és csupa kellemetlenség vagy, vagy most épp te érzel így magaddal kapcsolatban? - abban mondjuk már elég biztos, hogy ezt pont nem akarod hallani, de azért nem árt, ha egyszer életedben hallod. Hátha neki nem lesz több lehetősége, hogy elmondja.

Mert hogy ő egy szóval sem mondott semmi ilyesmit, te csak levonod a magad következtetéseit, ráadásul a rossz kérdéseket teszed fel. Nem az a kérdés, hogy ő mit keres itt, és még csak nem is az, hogy te mit keresel itt. A kérdés az, hogy ti mit kerestek itt, elvégre ez a helyzet most kísértetiesen olyan, mintha ugyanazzal a problémával küzdenétek: nem bíztok meg egymásban.
- Gondolom, ugyanazt, mint te - mert hát erről van szó, ugyan már, mutatkozhatsz olyan érdektelennek, amennyire csak tudsz, de ha eldöntötted volna, hogy elhagyod, már rég nem lennél itt. Vagy el sem jöttél volna, egy szó nélkül továbbállnál, elvégre megteheted, vagy, ha annyira el akarnád tiporni a bűnéért, ennél sokkal kegyetlenebbül kellene próbálkoznod, mert ez még a felszínt sem karcolgatja.
De meglehet, nem jó helyen vagytok ahhoz, hogy igazán kiengedjétek a karmaitokat. Ezt mondjuk könnyedén lehetne orvosolni.

- Mert igaz, hogy én nem bíztam rád a titkaim, de te sem bíztál bennem eléggé ahhoz, hogy komolyabban vedd a kapcsolatunkat egy lépéssel anélkül, hogy ne nézz utánam. Lehet, hogy én hibáztam nagyobbat, de te sem vagy ártatlan - és bár sosem vádolna meg ezzel, de tudod, igazad van, pontosan látja, hogy meg sem próbálod megérteni, kicsinyesen és gyerekesen sértődékeny vagy, de a jelek szerint még nem érted, hogy nem adtál még eleget ahhoz, hogy teljesen és egészen bekebelezd, ahhoz, hogy bármikor a lábad elé feküdjön.
Mármint, ha ezt szeretnéd, igazán megoldható, de ha csak úgy magától rögtön megtenné, akkor vajon élveznéd igazán? Valószínűleg nem.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Meglepődik, de jól leplezi, nem hagyja, hogy a szemei kikerekedjenek, a szája elnyíljon vagy a szemöldöke a magasba szaladjon, de ettől függetlenül meglepődik. Csak a szája sarka rándul meg ahogyan realizálja, hogy teljesen más úton jártatok eddig, hogy tulajdonképpen ő valami egészen más dolgot képzelt rólatok, mint amit te -ez teljesen nyilvánvaló - most pedig arculcsapásként éri a dolog, pedig azt hitte, hogy több meglepetést nem okozhatsz neki. Azt hitte, hogy ennyit tudsz te: titkokat, amikről jó lett volna, ha tud. Azt hitte, hogy nincs nagyobb ütőkártya a kezedben ennél, alá becsült és most a saját könnyelműsége miatt átadta neked a legerősebb lapokat, mert azt hitte, hogy te és ő kicsit máshogy vagytok, hogy a kapcsolatotok nem ilyen hideg és merev, ő legalábbis mindig úgy érezte, hogy tett ellene, hogy minden alkalmat megragadott, minden erőfeszítéssel éreztette veled, hogy nem csak egy futó kaland vagy az életében, nem csak egy gyors és hideg éjszaka, ami éppen csak pillanatokra melegít fel.
Hümmög, láthatóan elégedetlen, a szemkontaktust keresi, hagyja, hogy meglád rajta mennyire csalódott is hirtelen. Azt akarja, hogy a végén még te sajnáld meg őt. - Hát feleségül tényleg nem akartalak volna kérni még. - Kezd hát bele tényleg, igazán csalódottan, sértett, megbántott hangon. - De fel akartam ajánlani, hogy esetleg, költözz hozzám. - A pillanat tökéletes, Wesley úgy tippeli, benyúl a zakója zsebébe, kihúzza a lakáskulcsot, mutató és hüvelyk ujja közé csípteti, szemmagasságba emeli, jól megbámulja mielőtt rád pillantana, és elsüllyesztené. - De nyilván elhamarkodott döntés volt ez olyasvalakivel szemben, aki nem csak, hogy nem tart érdemesnek arra, hogy a titkaiba beavasson, még csak azt sem gondolja, hogy a kapcsolatunk nem csak felszínes ismerkedés. - Farkasszemet néz veled, majd mintha véglegesen megsértődött volna, a borért nyúl, hogy lassan, merengve ízlelgethesse. Még csak arra sem tart érdemesnek, hogy téged nézzen miközben itt ülsz vele szemben.
Úgyhogy semmit sem mond arra, amit bevallasz vagy amibe éppenséggel beavatod. Csak kortyolgat és tüntetőleg figyelmen kívül hagy, csak akkor pillant megint feléd, amikor újból őt kritizálod. - Szóval azt gondolod, hogy nem vagyok megértő? - Csalódottan húzza félmosolyra a száját. - Csupa kellemetlenség vagyok Connie, mégis mit keresel akkor itt? -

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Mindig jobb játékosnak tartotta azokat, akiknek nincs sok vesztenivalója, mint azokat, akik csak azért jók, mert megadatott nekik idő, lehetőség, tér, hogy jóvá váljanak. Te nyilván ez utóbbi vagy. Ő meg az előbbi.
Persze attól még nem biztos benne, hogy nyerni fog, de mindenképp úgy gondolja, minimum egyenlő esélyekkel indultok. Mindene, ami a szemedben most hibának és gyengeségnek tűnik, a legjobb fegyvere. A világ ellen, benne mindenki ellen, most egy kicsit ellened, mert bár sosem gondolna az igazi ellenségének, most mégis csak támadsz, és ha az embert támadják, kénytelen választani, hogyan reagáljon. Háríthat, védekezhet, visszavághat, rögtön feladhatja, vagy éppenséggel hátra is dőlhet, nem tehet semmit, hátha elvonulnak a feje felől a viharfelhők, esetleg még el is menekülhet.
De neki nem szokása csak úgy feladni, vagy csak úgy elmenekülni. Ha egy játékba belekezdett, biztosra veheted, hogy végig fogja játszani, mert nincs különösebb veszítenivalója. Elveszíthetne persze téged, és nem lenne boldog, de biztosan lenne utánad valaki más, valaki, aki kevésbé bonyolult, akinek mondjuk nem mondana a Ballard név semmit, aki nem nézne úgy utána, mint te, vagy akinek akár el is mondhatná önként, csak hogy kérkedjen a saját hibáival, és imádnák érte. De nem azért ütöttél szöget a gondolatai közt, hogy rögtön feladja - épp csak a kelleténél jobban hagyta, hogy magaddal sodord, és ha éppen ezért haragszol rá, a végén még meggondolod magad…
- Igen és nem. El akartam mondani, de egy ideig még nem. Nem gondolnám, hogy máris jogodban állna mindent tudni rólam. Nem mintha hazavittél volna már, vagy boldog-boldogtalannak a kapcsolatunkkal kérkednél, nem mintha feleségül akarnál venni - akár azt is mondhatná, hogy nem mintha ennyire komoly lenne, elvégre még az is, hogy “barátnő”, furcsán határozott megnevezésnek tűnik most tőled, pedig nem is hallja senki rajtatok kívül, és egészen nyíltan, szinte szégyentelen nyugalommal állja a pillantásodat, mintha minden rezzenéstelenséggel töltött pillanattal azt mondaná, hogy tényleg engem vádolsz hazugsággal, amikor még most sem hazudok…?
- És nem vagyok boszorkány. Az apám sem boszorkány. Az utolsó, aki volt boszorkány, az a nagyanyám, de már akkor sem volt ereje sem neki, sem egyiküknek sem, mire apámnak lehetősége volt elkezdeni beszélni - hátradől, összekulcsolja az ujjait az ölében, és szándékosan elnéz rólad - ő tényleg így gondolja, mindegy, mit mond a vér, és nem árt, ha azt gondolod, azért igenis bántja a dolog, és nem csak bántja, de te is megbántottad a vádaskodással, ráadásul igenis kellemetlen számára ez a téma, még ha most nyilván annak kell fontosnak lennie, te mit gondolsz és mit érzel, vagy ítélsz erről az egészről.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el. Nem voltam benne biztos, hogy megértenéd - meg hát… nem is viselkedsz úgy, mint aki megérti, nem igaz? - Nem mindenkinek jut olyan család, amire lehet büszkének lenni, vagy olyan, amitől joggal remélhet bármit is.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

- Hát persze. Csak megjegyezted. - Hitetlenkedve szusszan fel, tényleg nem érti, hogy hogyan tudod ezt is rákenni, mintha valaha is nagyon faggatnia kellett volna, hogy mesélj neki, persze Wesley azért sosem erőltette meg magát kifejezetten, kérdezgetett, de inkább magáról beszélt, nem harcolt a mély beszélgetésekért, a hosszú, romantikus pillanatokért bár az tény, hogy mindig kitett magáért, hogy úgy érezd minden figyelmét rád fordítja. Azt nem tudja, hogy te ezt mennyire hitted el neki, mert habár tényleg nagyon igyekezett, hogy megtartson, azért jobban igyekezett, hogy magát istenítse melletted.
Ezt persze sosem ismerné el neked, ha kérdeznéd, valószínűleg dühös lenne és csalódott, rád kenné az egészet, de a mézes-mázos hangszín helyett keményebben utasítana rendre, hiszen akárhonnan is nézitek, mégis csak te voltál az aki átverte és lebukott. Ha az értékrendjébe beavatott volna most tudnád, hogy a legnagyobb problémát talán mégsem az jelenti a számára, hogy hazudtál, hanem az, hogy nem titkoltad elég jól, ha az ember hazudni kényszerül, azt - ahogyan minden mást is - tökéletesen csinálja. Nézz csak rá, valószínűleg el sem hinnéd, hogy kegyetlen bűnök száradnak a lelkén, hogy hazudik neked, hogy hazudik mindenkinek, hazudik magának.
Tartja veled a szemkontaktust, így akar sakkban tartani, más már régen zavarba jött volna, félne vagy éppenséggel a bocsánatáért esedezne, te mégsem törsz meg hideg pillantása alatt, és ez tetszik neki, pedig mindig is úgy képzelte, hogy a kezes bárányokat szereti igazán, a behódolós típusokat.
- És nem gondoltad, persze tök véletlenül, hogy erről jogom lett volna tudni? - Felszalad a szemöldöke, elvégre te szinte mindent tudsz a Krakowskikról, beavatott, elmesélte, hogy mivel keresi a kenyerét, hogy a családja milyen hitvallással dolgozik, hogy nem gyilkos, vagy hát nem olyasfajta gyilkos, mint a többi, nem élvezi, nem szereti csak megteszi, hogy a jó mindig győzzen az eredendő gonosz felett. - Nem gondoltad, hogy esetleg megoszthatnád velem ezt az információt? mert teszem azt, a családom teljesen véletlenül rájön és előállít? Nem gondolod azt, hogy megérdemeltem volna, hogy ilyen információkba beavass? - Az asztalon dobol, ütemtelenül, a szája sarka idegesen megrándul. - Nem gondoltad volna, hogy jogom van tudni, hogy a barátnőm egy boszorkány? - Rád mered, talán ennyire rettegtél tőle, hogy nem merted elmondani neki a színtiszta igazságot? Talán féltél attól, hogy kidob? Vagy, és ez a rosszabbik eset, ennyire nem érdekel téged a véleménye?

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

- Nem csinálok úgy, csak megjegyeztem, hogy akár meg is kérdezhettél volna - természetesnek veszi, hogy lehet igaza mindkettőtöknek, egy jó érzésű lány talán pont ezt a pontját választotta volna ki egy ilyen kapcsolatnak arra, hogy elmeséljen magáról pár dolgot, pár kellemetlen dolgot, csak hogy a másik fél eldönthesse, ezzel rendben van-e, épp csak ő nem jó érzésű lány. Ő kivághatatlan akart lenni az életedből, mielőtt bármi kellemetlent mondana.
Méghozzá azért, mert minden hasonlóság ellenére ő nem olyan, mint te. Ő nem ebbe született bele, neki nem adatott meg minden, amit valaha akart, ő keményen megdolgozott azért, hogy most itt lehessen, foggal és körömmel harcolt bárkivel, addig taposott, amíg megtalálta a megfelelő utat, és ha lehetséges, ettől még annál is büszkébb, mint aki aranykanállal születik a szájában. Büszkébb, de csak látszatra makulátlanabb.
Mert nyilván erről van szó. A családjáról. Hogy kik a családja, és mi a családja, agy talán inkább arról, hogy mi volt, mi lehetne, mi lehetett volna. Arról, hogy az apja mindig csak tessék-lássék módjára támogatta, az elvárása mindig több volt, mint a nagylelkűsége, ezért folyton mások jóakaratára volt ítélve, de mások jóakaratából nem telik például mindenre. Nem telik mondjuk egyszerre iskolára, saját lakásra, szép ruhákra. Talán eddig azt hitted, hobbiból van máris félállásban, mert jól mutat az önéletrajzán? Mármint, persze, jól mutat az önéletrajzán, de azért az sem baj, ha nem nulláról kezd majd egyszer diákhitelt visszafizetni… kíváncsi, hogy talán ez aggaszt-e valójában jobban, vagy ténylegesen a családja miatt vagy most dühös.
Dühös, jogtalanul, mert mégis mit tehet ő arról, hogy rossz helyre született? De erre nyilvánvalóan nem most fogja felhívni a figyelmedet. Most türelmes és bűnbánó, épp csak annyira, hogy az ne ülje meg egyikőtök gyomrát se, és csak annyira, hogy ne csorbuljon túlságosan a büszkesége.
- Anyám rosszul házasodott, elvált, azóta sem ment újra férjhez, színésznő és tökéletesen érdektelen. Az apám Francis Ballard, és amire családként hivatkozik, az nagyjából két tucat erejétől megfosztott boszorkány, akik abban a legjobbak, hogy a saját ballépéseiken keseregjenek - nagyjából ennyi az, amit anélkül képes mondani, hogy különösebben keserű legyen, és ami valójában le is fedi az igazságot, mégha talán adott körülmények között nem is kellene ennyire nyíltnak lennie. Igen, boszorkányok. Voltak. Bizonyára te sem hitted, hogy a neved nem mond neki semmit, hogy ne beszélhessen ilyesmiről…
- Felteszem, inkább apám oldala érdekelne, de sokat aligha mondhatok róla, nem különösebben igyekeztek a közelükben tartani - ő pedig sosem erőlködött (vagyis: nagyon régóta nem erőlködik), mert semmi haszna nem származik belőlük, sőt. Nem véletlenül változtatta meg a nevét.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Nem érzi magát rosszul emiatt, az, hogy utánad nézett, hogy felkutatott minden információt rólad, számára nem is volt kérd. Azt persze már most bánja, hogy nem tette meg hamarabb, zavarja, emészti önmagát ahogyan okot próbál keresni, hogy te miért vagy más az életében, miért hagyta, hogy átcsússz a szűrűjén, hogy minden jóérzése és gyakorlata ellenére miért hagyta neked, hogy megmásítsd a jól bevált protokollját. Próbál téged más szemmel nézni, hátha felfedezi azokat a vonásokat, amik elvették a józan ítélőképességét: a legjobbak közül választott ki téged, abban mindketten biztosak lehettek, ha nem ilyen lennél, ha nem pont így néznél ki és nem tudnád ennyire lekötni a figyelmét, most helyetted minden bizonnyal másvalakivel osztozna ezen az asztalon, mást fárasztana kiállhatatlan modorával és mást kínozna azzal, hogy el kell viselnie.
Ezért is dühös rád - amellett, amit megtudott - mégis hogyan voltál képes elvenni a józan eszét? Mit tudsz te, amivel levetted a lábáról és ami még ennél is inkább dühítő? Miért hagyta neked? Az persze nyilvánvaló, hogy magára nem haragudhat ellenben rád minden nehézség nélkül.
- Számodra kellemetlen. - Ismétli utánad a szavakat szárazon, pislogás nélkül. Mégis hogyan lehetne mindez számodra kellemetlen? És ha számodra kellemetlen, akkor mit mondjon Ő? - Ne csinálj úgy, mintha az én hibám lenne. - Összevonja a szemöldökét, dühösen hátra is dől, nem hagyja, hogy ezt rákend. (Wesley amúgy sem igazán vallja be, ha hibázik.)
Úgy hiszi, hogy nem tudsz rajta fogást találni, képzeletben már ezerféleképpen vértezte fel önamgát ellened, arra is felkészült, hogy sírva fakadsz, és a képzelgéseiben egyszer sem puhítottad meg. Ellenben most, a valóságban elérsz nála valamit. Kicsit rosszul érzi magát, amiért tényleg megkerült, már majdnem engedős sóhajjal hagyja, hogy igazad legyen csakhogy aztán eszébe jut az is, hogy tulajdonképpen nem számított arra, hogy talál bármit is, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy ne érezze rosszul magát. Nem tehet róla, hogy neked van titkolni valód. Nem fog bocsánatot kérni. De akárhogyan is legyen, nem tud veled olyan kemény lenni, mint amilyennek magát képzelte, a pillantásod vagy az, ahogyan felnézel rá enyhít a haragján. Férfinak érzi magát tőle, fontosnak és Wesley számára nem tud semmi oylan kielégítő lenni, mint ez: ha őt tartod jobbnak.
- Mondjuk mesélhetnél a családodról. - Alig bírja visszafogni magát, hogy ne kezdjen el gyerekes módon dühöngeni: csapkodni és vergődni.

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Nem az a fajta lány, aki különösebb illúziókat dédelgetne más emberekről. Ideje korán megtanulta, hogy az ember leginkább magára számíthat, meg jobb esetben valami kimondatlan adok-kapokra, vagyis ha adunk valamit, visszakaphatunk valami mást, legyen szó munkáról, vagy magánéletről.
Téged sem emelt soha megugorhatatlanul magas piedesztálra, az elején még csak egy eszköz voltál, akinek adhatott valamit, hogy cserébe ő is azt kapja, amit szeretne, de persze nem lehet mindig mindent előre megtervezni, az nem szerepelt a tervei közt, hogy titokban nem fog téged megvetni. De azért az elején tartotta tőled a két lépés távolságot és pontosan tudja, hogy ha valaha is ellene fordulnál, veszélyes ellenség lennél.
De őt sem kell féltenie senkinek.
Ezernyi dolog jut eszébe, amit kitalálhattál vele kapcsolatban, mert ezernyi titkot őrizget, egy-kettőt mások orra alatt, másokat jó mélyen elásva, ellenben tudod mi az, amit sosem csinál? Nem hazudik. Egyszerűen csak nem beszél dolgokról, amelyekről azt feltételezi, hogy nem érdekel senkit. Ha téged érdekelnek ezek a dolgok (legyenek erre bármilyen okaid), az egyszerre jó és rossz hír. Jó hír, mert valamit jól csinált, érdekel téged, még nem untál rá, és persze rossz hír, mert eshetnek ki tényleg csontvázak a szekrényéből.
De nem zökken ki - mondhatnánk, hogy a szerepéből, de tudja, ami másoknak kívülről valóban szerepnek, póznak tűnhet, az ténylegesen ő maga, az a valaki, aki lenni akar, és már régóta nagyon keskeny a vonal a képzelet és a valóság között. Össze sem rezzen a szúrós pillantásodtól, veled ellentétben nem feszeng, még halványan fel is mosolyog a pincérre, aki félbeszakít, holott nagyon is szeretné, ha végre nyílt lapokkal játszanál. Hiszen pont az a lényeg, hogy egymással megtehetitek.
- Utánam néztél…? - szinte nem is kérdez, kijelent, kissé elgondolkodva, óvatosan figyeli a szemedet, nem tolakodik, de azért érezheted, nagyon is figyel, sőt, valójában minden figyelme a tiéd, de hát ez épp így van máskor is - Biztosan sok mindent találhattál, amiről sosem beszéltem, mert nem kérdezted, vagy számomra kellemetlen - látod? Még csak nem is kertel, ha valaha megkérdezted volna, ismered-e minden titkát, bevallotta volna, hogy közel sem - Egy kicsit bánt, hogy inkább a hátam mögé mentél - és most sem hazudik, ami az illeti, kicsit tényleg csalódott, számított arra, hogy ez megtörténhet, de azt remélte, nem teszed majd meg, de azért nem mentes a bűntudattól, hát milyen dráma lenne ez, ha nem érezné magát legalább egy kicsit rosszul?
Engedelmesen félrenéz, félig lesüti a szemét, bánatosan lebiggyeszti az ajkát - De azért jó lenne, ha elmondanád, mit magyarázzak el.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Magára erőltet egy mosolyt, egy olyat, amiből tudnod kell, hogy valami nincsen teljesen rendben veletek, ami annyira megjátszott, annyira mesterkélt, hogy még ő sem szívesen ölti magára. Igazi címlap fotó, olyan, amit mindig kigúnyol, amire mindig megjegyzést tesz, ha öreg házaspárokat láttok itt, akik láthatóan nem tudnak már miről beszélni, egyikük sem vallhatja be, hogy szeretőt tartanak, hogy a másik háta mögött pont egy hete mindketten itt jártak csak más partnerrel osztották meg titkaikat.
- Persze, tulajdonképpen EZT pontosan tudom. - Bájolgós hangot üt meg veled szemben, mézes-mázasat, behízelgőst. Egyik tenyerét az asztalra fekteti, a másik még mindig az abrosz alatt szorul ökölbe. Elkapja rólad a pillantását, egy kicsit úgy érzi, hogy csapdába csaltad, hiszen jól ismered: te vagy az egyetlen, aki bármikor el tudja csavarni a fejét, aki dührohamai közepette is közel tudsz lépni hozzá úgy, hogy a keze inkább a derekadra fonódjon, mint tördelni kezdje, aki valamivel mindig el tudja vonni a figyelmét az adott problémáról. Emiatt nem is akar hát rád nézni, hiszen tudja, és minden bizonnyal te is tudod, hogy van esélyed ellene habár sokszor mantrázza magában, hogy nem vagytok egyenlő ellenfelek, nem biztos abban, hogy nem vagytok-e ténylegesen azok. Olyan eszközökkel bírsz, ami ellen nem tud tenni semmit sem: nő vagy, Wesley szerint gyönyörű, ha akarnád lenne olyan módszered, amivel bármilyen körülmények között megbékítheted.
Haragosan sóhajt tehát amint rájön, hogy éppen ezt teszed, tekintete visszatalál hozzád, szúrós pillantással jutalmaz, de végérvényesen hagyja magát bevonni ebbe. - Tudod, végeztem ma egy kis kutatást és...- Hitetlenkedve szusszan fel, ahogyan a pincér megérkezik a borral, ha szemmel ölni lehetne, már minden bizonnyal halott lennél. - Köszönjük. - Préseli össze az ajkait dühösen amíg a pincér hallótávolságon kívül nem kerül. - És érdekes dolgokat találtam rólad. Úgyhogy adok egy esélyt, hogy megpróbáld elmagyarázni. - Nézd csak meg milyen hihetetlenül nagylelkű veled, pedig még csak ki sem érdemelted Wesley szerint.

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Észreveszi, hogy valami baj van.
Nem vagy olyan kiolvashatatlan, mint talán gondolod (szándékosan, vagy sem), vagy inkább csak olyasvalaki számára nem vagy megfejthetetlen, aki egy ideje elég sok időt tölt veled, aki látott már kora reggel, késő este, hajnalban enyhén kapatosan, vasárnap délelőttökön erőtől kicsattanva.
De nehéz is lenne nem észrevenni, nem örülsz neki úgy, mint máskor, kicsit látványosabban zavar téged valami, de azt még nem tudja eldönteni, hogy a zavar oka ő maga, vagy épp valami mást vetítesz ki rá, mert éppen ő van itt. Bár nem örül, hogy az okot nem tudja, ezt aligha veheted rajta észre, biztos benne, hogy a mérsékelten látványos neheztelésed előbb-utóbb a felszínre fog törni, neki nincs más dolga, csak előcsalogatni, még akkor is, ha ez a te szándékosan sértő hallgatásod tulajdonképpen eléggé bosszantja, önérzetében természetes módon sérti, szinte elkezd neheztelni rád ő is, különösebb ok nélkül, hacsak nem azért, mert úgy gondolja, épp nagyon gyerekes vagy.
De sosem mondana neked ilyesmit, sosem oktatna ki, pont úgy, ahogy magától kifogásokkal sem terhelne, vagy untatna kiszámítható, a napotokról, az időjárásról, a nap híreiről szóló beszélgetésekkel. Másokat szíves örömest untat, ha a helyzet azt követeli meg, de nem téged. Te más vagy. És elég sok munkája van abban, hogy ezt veled is úton-útfélen éreztesse. Neked más dolgokat tartogat, mint mindenki másnak, akit ismer.
Azért makulátlan, udvarias mosollyal fordul a pincérhez ő is, megköszöni utánad a rendelést, noha neki egy szót sem kellett mondania, bár tulajdonképpen éhes, a kagyló már nem is érdekli különösebben, egyértelmű, hogy rád kell gombot varrnia azelőtt, hogy kellőképp kiélvezhetne egy jó vacsorát.
- Tudod, hogy szerda este Hobbsszal van órám és tudod, hogy milyen - finom értetlenkedéssel, épp csak leheletnyit húzza fel a jobb szemöldökét, pont olyan hitetlenkedő udvariassággal formálja a szavakat, mintha csak azt mondaná, “ugyan, Wes, biztos, hogy erről akarsz beszélgetni velem?”, és mivel egészen biztos benne, hogy valójában nem ezt akarod hallani, egyikőtöket sem érdekel a professzor, aki hajlamos elhúzni az óráit, játszi könnyedséggel vált taktikát, olyan ártatlan nyitottsággal néz rád, hogy bizonyára nehezedre esne nem beavatni, ha tényleg nem akarnád.
- Mi a baj?

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Megfeszíti az állkapcsát, hogy ne enyhüljön meg egy pillanatra sem, olyan simulékony vagy, olyan jól kezeled, olyan kedvesen viszonyulsz hozzá, hogy képes lenne elfelejteni egy pillanatra, hogy miért is haragszik rád, hát hogyan lehetne dühös, amikor így hódolsz be az akarata előtt, amikor egy pillanatra sem dühöngsz, beleállsz, elviseled, tulajdonképpen hagyod, hogy kitombolja magát, csakhogy emiatt képtelen tombolni vagy őrjöngeni. Kizökkented az állapotból, kizökkented azzal, hogy átveszed az irányítást, pedig eddig olyan jól tudta magában táplálni ezt a tüzet. Miért kell elrontanod ezt is?
Sóhajt egy nagyot, egy dühöset, szinte fújtat, a szemöldökét erőszakosan futtatja ráncba, magában mantrázza, hogy miért is kell rád haragudnia, mielőtt elfelejthetné, kivédi minden közeledésedet, pedig jól csinálod, annyira nagyon jól csinálod, hogy ha nem így lennétek, ha nem kellene haragudnia rád, amiért ezt tetted vele, akkor most elégedetten dőlne hátra, elégedetten indítana valami izgalmas csevejt, fondorlatos módon vezetné fel, hogy tulajdonképpen arra akar megkérni költözzetek össze, tetszene neki az, hogy így simulsz akkor is minden akaratához, most is csak ez engeszteli féktelen haragját, csak emiatt nem remeg a dühtől, nem vetnek szikrát a szemei.
Dacból nem felel neked, nem is dacból, máris büntet, magatokhoz inti a pincért, leadja a rendelését, vele direkt kedvesen viselkedik, direkt húzza az időt, hogy érzékeld még egy pillantást sem kapsz tőle. Lebeszéli a legjobb bort, ami a legjobban illik a kagylóhoz, a holnapi menüről érdeklődik, a szakács személyéről, rólad szinte el is feledkezik, hogy aztán amikor újra magatokra maradtok konok, makacs, sértett pillantását nagy kegyesen rád emelje. - Nem akarsz mondani valamit? - Húzza föl bosszúsan a szemöldökét, kivár, türelmesen, utalva csak arra, hogy nagyobb vétked is van annál, minthogy megvárakoztattad.

made just for you, with a little bit of sugar and lots of  

Már előre látja, hogy ideges leszel.
Persze majd igyekszel úriember lenni és úgy csinálni, mintha néha nem rándulna meg a szád széle a haragtól, épp csak olyan leszel, mint egy durcás gyerek, de azért ő sejteni fogja, hogy nagyon is haragszol.
Néha eszébe jut, hogy nehéz vagy, nehezebb, mint amire számított, mostanság az is megfordult a fejében, hogy talán ennyit nem is ér az egész, ennyit nem is érsz, de aztán mindig hamar kiveri a fejéből a gondolatot: épp elég időt töltött már veled ahhoz, hogy holmi kis nehézségeken fennakadjon, mostanában meg egyébként is olyan simán ment minden, egyszerűen, annyi mindent kezel jól az életében (barátokat, professzorokat, egyetem és munka egyensúlyát, pénzt és egy csipetnyi bűbájt), miért pont egy durcás gyerekkel, miért pont veled ne bírna el…?
Ha haragszol is, hát egész biztosan ezernyi kreatív módon tudna kiengesztelni. Még élvezné is. Veled együtt.
De azért ahogy lesegítik róla a kabátját, mielőtt végigsietne az asztalodig a termen - finom kipi-kopival, könnyed mozdulattal a válla mögé söpörve a haját, eltávolítva egy apró kabátszöszt a ruhája ujjáról -, mégis eszébe jut, hogy ha nem kedvelt volna meg, talán mégis csak túl sok munka lennél.
- Tudom, sajnálom, sajnálom! - rögvest beleáll a neheztelésedbe, miért ne tenné, tényleg késett, még azt sem forszírozza, hogy melegebben köszöntsd, beéri a futó csókkal és csak alig-érintéssel simít végig a kézfejed élén, mielőtt leülne, kifogásokkal sem jön, csak a parfümjének szolid illatát hagyja az orrodban, ahogy veled szemben foglal helyet. Magyarázkodhatna, de unalmasnak találná, mit számít, miért késett? Attól még késett.
- Édes vagy, hogy megvártál. Odakinn ma a kagylót javasolta a hostess, szerintem én hiszek neki, úgyhogy rendelhetünk is. Fehér borral talán? De persze csak ha neked is jó - olyan könnyedén kerekedik felül saját aprócska vétkén, olyan könnyedén simul bele a helyzetbe, itt lenni veled neki természetes, ő ide való, egy ilyen étterembe, ilyen kínálattal, olyasvalakivel, mint te, és bizonyára ezt még te is érzed, vagy már rég nem érdekelne téged.

he choose the sweetest words to get her heart, and the most poisonous

Dühös volt, rád leginkább, amiért hazudtál, vagy hát nem mondtad el neki az igazat, neki, annak aki úgy áll melletted, mintha ő lehetne hálás érted, pedig, ha jobban belegondolsz: neked kellene hálásnak lenned érte. Wesley maga a főnyeremény, helyes férfi, intelligens, jó beszélgető partner, figyelmes - a legtöbb esetben - a tenyerén hordoz és tulajdonképpen nem sok mindent vár érte cserébe csak azt az egyetlen dolgot, hogy legyél legalább olyan tökéletes, mint ő. Persze Wes nem azt várja, hogy megugord a szintjét - titkon tudja, hogy ez számodra lehetetlen - csak azt, hogy ne hozd kellemetlen helyzetbe, de most mégis csak megtetted, pedig Wesley kulcsot akart adni neked, meg akart kérni, hogy költözz hozzá, hogy a napjaidat is töltsd vele ne csak az éjszakákat, mert úgy érezte, hogy mindenképpen melletted szeretne reggelente felkelni még akkor is, ha reggelente karikásak még a szemeid és a hajad is össze-vissza áll. Egyszerűen jól mutatsz mellette, pont úgy illetek össze, mint két tökéletes, egymásba illő kirakós darab, hát miért kellett ezt most így tönkretenned?
Dühös rád, a keze is ökölbe szorul, csak azért sikerül ezen felülkerekednie, mert a tükörben azt látja, hogy az orra ráncba szalad és ha jobban megfigyeli magát be kell látnia, hogy borzasztóan rosszul áll neki és Wesley egyszerűen nem teheti meg, hogy bármi is rosszul álljon neki.
Hatalmasat sóhajt mielőtt kisétálna a férfi mosdóból, csillogó étterem, gazdagoknak való, fennhéjazó, látszatembereknek, mint Wesley Krakowski. Márványpadló, kristálypoharak, homár és minőségi bor, figyelmes pincérek és méregdrága ételek, a kedvenc helye, az ő helye, ahogyan Wes emlegeti, mintha neki találták volna ki.
Visszaül a helyére - mintha tényleg az övé lenne - dobolni kezd az ujjaival, a pincér már negyedjére pillant felé, mire megérkezel. Össze kell harapnia a fogait, hogy ne essen neked, de hát te nem így ismered, az asztal alatt ökölbe szorul a keze, kedvel, nagyon is kedvel, de neked sem nézi el mindezt. - Késtél. - Keserű szájízzel finomít a hangján, nem förmed rád, inkább megvádol, tudhatod, hogy Wesleynek mennyire fontos a tökéletesség, miért lépsz hát ki belőle? Miért kényszeríted arra, hogy csalódjon benned? - De még nem rendeltem semmit. - Emelkedik meg, hogy rövid csókkal köszönhessen, hideg, távolságtartó csókkal.