i'm getting tired of

- Eddig nem volt vele gondom - rázza meg a fejét tagadólag, bár az is igaz, hogy túl sokat nem tartózkodik tömegben, többnyire autóval közlekedik, és mostanában nem voltak nagyobb rendezvények, ahova el kellett volna mennie, szóval többnyire ingázik a cég és a lakásuk között. Lehet, csak nem vette észre, hogy zavaróan közel érez magához másokat, de lehet, hogy nem is produkál ilyen jeleket... akárhogy is, bele sem akar gondolni a jelenségbe, amit Thalia leír. Elég neki a saját élete, semmi kedve még mások érzéseit és gondjait is a vállára venni.
- Inkább azt vettem észre, hogy tárgyak röpködnek felém a lakásban - többnyire persze olyan tárgyak, amelyek épp eszébe jutnak, hogy hova rakta őket, vagy amikhez épp készülne odamenni a két lábán, aztán egyszer csak a kezében vannak. Ezt elég nehéz lenne nem észrevenni, és elég jellemzően két dolog állhat az ügy hátterében: vagy meghülyül, vagy mágia van a dologban. Elég józan embernek gondolja magát, szóval elég hamar kizárta a bolondériát, nem mintha ne fordult volna elő a családban az is, és nem mintha ne lett volna köze a mágiának ahhoz is, épp csak másfajta minőségben.
- Igen... igen, persze, hogyne - bólint elgondolkodva, a semminél természetesen már ez is több, és ha Thaliának igaza van, és a veszélyt a kormányzat jelenti, akkor nem nehéz kitalálni, hogy a rejtélyes hatalmukat (?) valaki esetleg fenyegetésként értelmezi. És hát kit fenyegethetne a hatalom, mint azokat, akiknek jelenleg van belőle? Nem igazán villanyozza fel ez az elgondolás, főleg, mert neki esze ágában sincs efféle hatalmi harcokba keveredni, utálná, ha olyasmi miatt kerülne fel valaki radarjára, amit esze ágában sincs elkövetni, szóval már előre azon kattog a fejében minden egyes fogaskerék, hogy is tudná ezt elkerülni - Köszönöm - teszi aztán hozzá némi fáziskéséssel, elvégre Thalia tényleg a segítségére is volt, még akkor is, ha ennél sokkal több információnak is tudna örülni. De óvatosan kell áskálódnia, nem lenne szerencsés, ha bárkihez kitudódna az, amit most Thaliának bevallott. Enyhén szólva kényelmetlenül érinti az a gondolat is, hogy ennek a javarészt ismeretlen nőnek el kellett mondania valami ilyen fontosságú dolgot magáról...
- Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül... - ha valaki direkt használja erre a mágiát, bizonyára célja van vele. Jó lenne tudni, hogy mi az, csak hogy még idő előtt közölhesse vele, hogy kösz, de ő nem kér belőle - Ha valaki megkérdezne, azt fogom mondani neki, hogy egy lezárt örökbefogadás részleteit hitelesítettük - ami finom utalás arra, hogy azt várja, Thalia is ezt mondja bárkinek, aki kérdezné esetleg erről a találkozóról - De ha nem bánod, itt hagyom neked a névjegykártyámat. Ha esetleg bármit megtudnál még... természetesen én is szólni fogok - legalábbis akkor, ha biztonságosnak érzi, hogy valaha újra beszéljenek erről az egészről. Lesz mit végiggondolnia a következő napokban.

i'm getting tired of

Ooooh, hell to the no.
Ez az első reakciója a hallottakra? Nem hogy az első, a második, a harmadik és talán a tizenharmadik is. Thalia minden szava újdonság neki, ráadásul kellemetlenül hideg zuhany is. Jeges zuhany. Ilyen érzés lehet, amikor az ember nagyon elcsesz valamit, és látja ahogy nem az élete pereg le a lelki szemei előtt, hanem az, mennyit gürizett azért, hogy ott tartson ahol, mennyi mindent megtett, mennyire büszke és boldog, hogy már nem ott van, ahol régen, aztán egyszer csak... csinál valamit, tesz egy rossz lépést, bevesz egy rossz kanyart és hirtelen minden elbaszódik, ami csak elbaszódhat.
Ilyen ez. Épp csak ő nem tett semmit, nem csinált rosszul semmit, ez az egész tényleg csak egy szar vicc, aminek ő a csattanója. Ők a csattanói. Nem tudja eldönteni, mi a rosszabb: az, hogy erről a családja tehet, vagy az, hogy Thalia szerint veszélyben vannak, vagy az, hogy kerítsen maga mellé egy boszorkány mentort.
Hahahaha. Az egész tényleg egy kurva jó vicc. Csak neki nincs kedve nevetni.
- Igen, van. A bal lapockámon, pár napja jelent meg és néha furcsán, picit égve bizsereg. Elég idegesítő - nem igazán tudja eldönteni, Thaliát is vajon annyira bosszantja-e ez az egész, mint őt. Az biztos, hogy már volt ideje valamennyire elfogadni ezt a helyzetet és megbarátkozni a dologgal, talán csak azért nem tűnik dühösnek. De meglehet, talán inkább fél - és nem tudná hibáztatni érte, ha így lenne. Neki azért nem kimondottan a félelem az első gondolata, hanem az, hogy muszáj lesz elmondania Wesley-nek. Nem azért, mert ennyire jó fej és őszinte ember, sokkal inkább azért, mert bár még fogalma sincs, miféle lehet a veszély, amiben van, természetesen azt várja majd tőle, hogy tegyen a dolog ellen valamit. Akármit. Voltaképpen nem érdekli, mit, de nem hajlandó feladni az életét. Az életüket, Meglehet, még egy boszorkányt is keríthetne neki, ha tényleg, nagyon muszáj lenne...
- És miféle sors ez, vagy miféle veszélyben, arról tudsz valamit? Egy kicsit baljóslatúan hangzik, amit mondasz... - és bizonyára nem képzelődik, de nem is ő lenne, ha már most nem azon törné a fejét, hogyan mehet ellen minden természetes, vagy épp természetellenes erőnek. Nem hisz olyan dolgokban, hogy sors. Neki ne mondja meg senki és semmi, mi fog történni az életében, ezt ő fogja eldönteni.

i'm getting tired of

Meglehet eszébe jut még az is, hogy Thalia azért zárja magukra az ajtót, mert akkor most itt, ebben a szent percben fog elszaródni minden. Ösztönösen meg is feszül minden idegszála. Többnyire ésszel, nem erővel vágja ki magát a necces helyzetekből, biztosan most is előbb próbálkozna azzal, ha szükség lenne rá, de közben meg ott motoszkál benne az is, hogy talán olyan kérdéseket tett fel, amelyeket nem kellett volna és épp ezért nem tudhatja, mi következik most. Nem tudja azt sem, ő maga mire lenne képes, vagy mire nem. Csak annyit tud, hogy mostanában olyan dolgok történnek körülötte, amelyeket már nem tud másra fogni, biztosan miatta történnek, a repkedő tárgyak, a finom elektromos kisülések az ujjai hegyén, valami állandó rezgés, amit a levegőben érez, bárhova megy, és persze... az pár csík a lapockáján.
Ha valamiben biztos, az az, hogy az eddig nem volt ott. Ha a többi még csak képzelgés is, ez biztosan nem.
Aztán úgy tűnik mégis, nincs miért aggódnia. Ami mondjuk nem jelenti azt, hogy azonnali és feltétlen bizalmat érezne Thalia felé, sőt, mereven összepréseli a száját a nő mutatványa felett, és egy kicsit úgy nézi a másik kezében a cukrot, mintha valami bosszantó dolgot látott volna. Amit hall, az mondjuk messze bosszantóbb.
- Ha megőrzöd az én titkomat, én megőrzöm a tiédet - mondja végül egyfajta beleegyezéssel, még úgy sem boldog attól, hogy ezt kimondja, hogy a jelek szerint Thaliával egy cipőben járnak. Vicces, erre nem számított. Azt hitte, majd valamelyik gyerek miatt tud neki segíteni ez a nő, aztán kiderül, hogy van itt más is... ami sokkal jobb, de sokkal rosszabb is egyszerre. Jobb, mert az információk, amelyeket megkaphat, direktebbek, és rosszabb, mert tényleg kénytelen felfedni magát - Jól sejted - megadóan dől hátra a székben, ujjait összefonja az ölében, most alaposabban és leplezetlenebbül nézi meg magának Thaliát, mintha csak azt nézné, tudnia kellett volna valahonnan már ránézésre, de hát nyilván nem lát rajta semmi furcsát. Ez egy kicsit megnyugtatja, akkor vélhetőleg rajta sincs semmi furcsa, mások nem fogják tudni csak úgy, ránézésre megmondani, hogy valami elromlott benne...
Mert ő így gondol erre, valami elromlott, valami alapjaiban változott meg benne, olyasvalami, amit ő nem akart, nem kért, és még csak meg sem lepődik, hogy a rohadt családja miatt van ez is. Hát persze. Mi másért? - Úgy érted, ez a vérvonalunk miatt történik velünk, ráadásul nem természetes úton? Hihetetlen... és mit gondolsz, ez valami bosszú, vagy jutalom, vagy csak egy hülye játék, amibe nekünk beleszólásunk sincs? - fordul a kocka, eddig Thalia volt nyugtalan, ő meg sztoikusan nyugodt, most hirtelen ő kezd feszengeni, kellemetlen érzések bolydulnak fel benne, az elmúlt napok tanácstalan frusztráltsága kezd nagyon is egyértelmű célpontot találni magának.

i'm getting tired of

- Értem - bólint udvarias türelemmel, nem kérdőjelezi meg, hogy Thalia valóban másoktól hallotta-e ezt a szót, vagy vajon tényleg többet tud annál, mint amit elárul. Vagy annál, amit ő tud - ebben mondjuk elég biztos, ő még nem találkozott a "kiválasztott" szóval, szóval Thalia már mondott neki újdonságot. Ami mondjuk nem nehéz, tekintetbe véve, hogy ő gyakorlatilag semmit sem tud arról, mi történik vele pontosan, nem ismer túl sok természetfelettit, megszakította a kapcsolatát a családjával, és előbb döglene bele abba, ami itt történik, semhogy hozzájuk szaladjon segítségért.
Nem-nem. Az nem fog megtörténni. Előbb bízza magát idegenek kegyére, mint a családjáéra.
- A lehető legszemélyesebb - nem fogja kimondani, nem teljesen hülye, még azt sem tudja, mi ez pontosan, nem hogy számolni tudna azzal, veszélyes-e ő másokra, vagy mások rá, egyszerű ösztön, hogy ne adja ki magát egy nőnek, akit alig ismer, rögtön az első kérdésre. Épp csak egy kicsit hagyja, hogy a kellemetlen feszengés, amit valójában érez, kiüljön az arcára, mintha azzal, hogy legalább egy kicsit sebezhetőnek mutatja magát, azt remélné, bizalmat tud ébreszteni a másikban. Bassza meg, ha ezen múlik, a következő öt percben kész elsírni is magát, de épp eléggé játszik a tűzzel. Ha rossz emberre bízza a titkát, még rosszabbul is elsülhet ez az egész, mint amire számít.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - egy pillanatra leszegi a pillantását a földre, kettejük közé, de épp elég szilárdan ül abban a székben ahhoz, hogy ne vegye a finom utalást arra, hogy Thalia részéről ez a beszélgetés akár lezárt is lehetne ebben a szent pillanatban - Én csak... nézd, én még a "kiválasztott" szót sem hallottam soha, ebben az értelemben legalábbis, nálam csak többet tudhatsz erről. És ha az értesüléseid nem is biztosak, az is hatalmas segítség lenne... csak szeretném tudni, mi folyik itt, nem akarok ártani senkinek.

i'm getting tired of

- A cégünk képviselt egy adoptív szülőpárt - a pillantása enyhe óvatossággal követi az ablakhoz sétálok Thaliát, de ennek ellenére nem késlekedik a válaszadással. Részletekbe mondjuk unszolás nélkül biztosan nem fog bocsátkozni - lehet, hogy neki nincsenek még saját ügyei, és mivel nem ő képviselte a párt még csak nem is köti kimondottan a titoktartás, azért több esze van annál, semhogy kiteregesse annak a cégnek a szennyeseit, ahol a jövőjét képzeli el.
A jövőjét, amit csúfosan keresztülhúzhat az, ha hirtelen vele is nem mindennapi dolgok kezdenek el történni.
De azért Thalia biztosan el tudja képzelni ennyiből is, mihez és kikhez volt hozzáférése - beszámolók, közvetlen kapcsolatok, bizalmas információk, az örökbefogadás papírjai és részletei... innen már csak egy lépés volt kicsit alaposabban is utánajárni ennek a családnak, és a családjuk legújabb tagjának. Bár Thalia ezt biztosan nem tudhatja így elsőre, nem volt benne semmiféle rosszindulat, amikor ennek-annak utánajárt, csak a módszeres kíváncsiság és a tudni akarás vezérelte. Bár az kétségtelenül önös érdekekből.
Épp ezért nem lepi meg annyira, ahogyan Thalia reagál, bár érdekes, hogy hevesebb a reakciója, mint amire számított. Személyesen ez érinthetné kellemetlenül, de legalább bebizonyítja, hogy bizony, jó helyen keresgél - most már nehéz lesz őt lerázni - Kiválasztottak? Így hívják őket? Kicsit sem drámai... - sóhajt fel halkan, nyugodtan, józanul, nem akar okot adni semmilyen gyanúra, ami alapján azt lehetne feltételezni róla, hogy rossz szándékai vannak - Az érdeklődésem oka személyes... csak információhoz szeretnék jutni, fontos lenne tudnom, mi ez az egész. Mégis miért hívod őket kiválasztottnak? - úgy jött ide, hogy tudta, egy ponton talán muszáj lesz kiadnia saját magát annak érdekében, hogy információkhoz jusson. De túlzás lenne azt állítani, hogy ezzel a gondolattal meg is békélt. Mégis miért bízná a legveszélyesebb titkát egy idegenre...? Már azzal is kompromittálhatja magát, hogy kérdezősködött és idejött, hát még ha elárulna valakinek, hogy vele is furcsaságok történnek mostanság, amik nagyon is rárímelhetnek erre a kiválasztott jelenségre...

i'm getting tired of

Rutinosan fut végig a pillantása a berendezésen, mintha nagyon figyelmes és érdeklődő lenne. Valójában csak szereti azt a látszatot kelteni, hogy figyelmes és érdeklődő, és mivel a munkanapjai nagy részét mások mellett asszisztálva tölti, ez egy nagyon hasznos készség. Ha az emberek érdeklődőnek és figyelmesnek gondolják, szívesebben beszélgetnek vele, és amikor az embernek ügyvédre van szüksége, nem árt, ha mindent elmond, amit el kell mondani egy-egy helyzetről.
Most persze nem ilyesmiről van szó, most a saját szakállára van itt, és ha a dolog nem lenne rettentően érzékeny téma, talán kihasználta volna a cég nyomozóját, hogy utána járjon ennek annak, de végül csak addig vette igénybe Matt szolgálatait, amíg talált neki egy kontaktot. Neki ezúttal ez épp elég volt, talán még sok is, nem akar senkinek sem magyarázkodni. Magának sem szeretne magyarázkodni, mégis mindennap ezt teszi, rutinosan piszkálgatja azt a bizonyos anyajegyet, pedig el sem éri rendesen a lapockája belső élénél, csak az vigasztalja, hogy ebben az évszakban nem nagyon van esélye Wesley-n kívül másnak látni, és magyarázkodik magának akkor is, amikor azt mondja, nem történt semmi különleges, csak ez, vagy az, a szél, a figyelmetlenség, valami...
... valami, de nem ő. Vele semmi baj sincs.
- Thalia, ne haragudj, de hamar a lényegre térek, ha te sem bánod - navigálja aztán vissza a pillantását a nőre, akitől nem volt rest időpontot kérni személyes találkozásra, mi tagadás, némi vetítéssel, hogy valamilyen jogi kérdéskör végett lenne szükség erre, holott valójában egészen másfajta az érdeklődésének iránya, és véletlenül sem szakmai, vagy jogi. Mindennek semmi köze semmihez, épp ezért van rajta egyfajta nyughatatlanság, noha ezt egy pillanatra sem mutatja. Ha kellemetlen kapufát lőne, nyugodtan és emelt fővel fog elnézést kérni, majd távozni, de azt reméli, Thalia tényleg tud neki segíteni - némi információval.
Nem vág azért teljesen a dolgok közepébe, udvariasan volt lehetőségük bemutatkozni egymásnak, váltani pár szót mindkettejük munkájáról, Thalia cégéről, az ő munkaköréről, mondhatni, alapvetően fontos dolgokat tudnak egymásról, és mégis, van valami, amit sosem árulna el. Meglepődne, ha tudná, ez olyasvalami, amin pont osztozik a vele szemben, az asztal mögött helyet foglaló nővel. Mire azonban eljutottak a székekig és a kávéig, igazán butaság lenne tovább kerülgetnie a forró kását.
- Egy ismerősöm azt mondja, egészen különleges gyerekek ügyéhez is volt már szerencséd. És különleges alatt nem az általunk jól ismert természetfelettire gondolok... hanem valami még annál is szokatlanabbra - mondja ki kertelés nélkül, hogy mire kíváncsi, azokra a bizonyos esetekre, amelyek a jelek szerint - némi kutatás után bizony erre is kénytelen volt rájönni - nem csak őt, de másokat is nagyon érdekelnek, és épp eléggé újkeletűek ahhoz, hogy alig tudjon erről bárki bármit.
Márpedig ő nem szeret alig tudni valamiről. Főleg, ha saját magával áll kapcsolatban a kérdés köre - Beszélhetnénk erről? Sokat segítene.