- Én lehet nem a kezére csapnék, de attól biztosan elmenne mindentől a kedve. – pimasz mosolyt villantok, hiszen ismer. Soha nem voltam szívbajos és tényleg kitelne tőlem, hogy én másképpen állítanám le az ilyen embereket. Elmosolyodom arra, amit mond és kicsit feljebb szalad a szemöldököm is. – Csak nem még is vágysz arra a bizonyos hercegre fehér lovon? – cukkolom őt úgy, ahogyan a barátnők között szokás. Mindig is szabad szelleműnek gondoltam, engem meg az emberek gondolnak annak a bulik és a férfiak miatt, de valójában soha nem voltam az igazán. Mindig is csak egy személy felé húzott a szívem, másnak meg képtelen voltam odaadni. Az élet néha nagyon ki tud cseszni az emberrel ilyen téren, vagy csak én vagyok extrán szerencsétlen, hogy aki engem érdekelne azt nem érdeklem szemmel láthatóan, akiket pedig érdekelnék, azokat meg engem nem érdekelnek igazán. – De ha már itt tartunk, akkor kiről is lenne szó? Biztosan akad valaki, aki kicsit jobban megmozgatott, mint a többi, vagy tévednék? – nézek rá kérdőn és ártatlan arccal, mert ő se hihette azt, hogy majd a szőnyeg alá söpörheti könnyedén ezt a dolgot, ha már ilyen szépen elszólta magát. Engem nem tud átverni, biztosan okkal mondta és próbálta általánosságnak beállítani. A szimatom ritkán téved.
Elkuncogom magam. – Nem tudom, lehet túlzottan szerény vagy, ezért nem tűnt fel eddig. De amúgy tényleg nem szoktad nézni azt az e-mail fiókodat? Lehet fel kéne venned valami asszisztenst, aki nem lusta ehhez és kézben tartja a dolgokat. Lehet megannyi lehetőségről maradtál így le. – ingatom meg a fejemet játékosan, mert megértem, hogy annyira nem figyelte ezeket a dolgokat, ugyanakkor mindig is úgy hittem, hogy nála ez a blog az elsődleges, így mindig olvassa azt, hogy miket írnak neki az emberek. – Azért ha valami jó dolgot küldenének, akkor ne feledkezz meg az első számú támogatódról se. – ugratom őt, hiszen semmi jóból nem maradnék ki. Könnyedén rá tudna venni arra is, hogy teszteljek vele, vagy valami hülyeséget csináljunk, legalább addig se kalandozhatnak el a gondolataim.
- Úgy, mint aki nem hagyta magát, hogy lenézzék és azt higgyék, hogy csak úgy birtokolhatják a testedet? Tudod, a férfiak az agyukat amúgy is sokszor ott lent hordják, így igazából csak az agyukat simogattad volna meg. – ugratom őt, mert nem gondolom én se komolyan, de tény, hogy nem lehetünk mi se mindig úrihölgyek, mert néha csak abból értenek a férfiak, amik nekik is fáj. – Édes, ne reménykedj. A férfiak látnak egy gyönyörű nőt, az eszüket meg sok esetben azzal egy időben el is veszítik. Inkább dolgozz ki valami remek visszavágást az ilyen tuskóknak. – mert szerintem később is fog kapni ilyen ajánlatokat és akkor lehet még őrülhet annak is, ha valaki nem pénzt fog esetleg előtte meglebbenteni, hogy feküdjön le vele. Tényleg ilyen még nem volt? Meglepő, mert ezt is simán kinézném, hogy akad olyan, aki ezt is megmerné lépni, mert annyira barom.
- Mindenképpen szólok, de néha úgy érzem, hogy hamarabb leszek halott, mint orvos. – forgatom meg a szemeimet, mert tudja, hogy alapból is maximalista vagyok, de itt tényleg nem engedik meg, hogy unatkozhassunk. Nagy a hajtás és sorra hullanak ki az emberek is, de én akkor se fogom hagyni magam. Végigcsinálom és végül elérem ezt az álmomat. Nem engedem, hogy ettől is megfosszanak.
- De még mindig pokolian fáj, mintha még mindig nem békélt volna meg teljesen vele a szervezetem és küzdeni akarna a méreg ellen, ami olyankor átjár. Aztán meg jön a csontropogás. Olyankor úgy érzem, mintha apró darabokra törne a saját testem és többé képtelen lennék majd mozogni, de aztán jön az átváltozás és mindig rájövök, hogy még úgy is egész dögösen festek és ez kárpótol a szenvedésért. – természetesen csak elviccelem a végét, de a mondandó elején az arcomra kiülő grimaszokból egyértelmű, hogy pokoli fájdalmat járok át minden egyes alkalomkor. – Igen, részben magamnál vagyok. Dolgozik bennem a vadállat, a vadász és engedek is neki, de soha nem lepte még el teljesen a köd az elmémet, szerintem ezért se támadtam soha emberre még és nem tettem őrültséget. Van olyan, aki a saját társára is rátámadt, mert annyira nem uralja magát. Ezért is ügyelnek arra, hogy kik futnak együtt, hogy megtudják akadályozni a baleseteket. – avatom be a dologba, mert azért két hím farkas eléggé veszedelmes tud lenni, ha egymásra támadnak, mert úgy érzik, hogy veszélyt jelent rájuk a másik… nem egyszerű ez se, de már egészen jól működik a mi kis falkánk, családunk és vigyázunk egymásra.
- Kérek, de ilyen könnyen nem tudod elterelni a gondolataimat. – nézek rá komolyan. – Miért nem mondod el nekik? Mitől félsz? Máglyára nem vethetnek, kitagadni se fognak, ha még is, akkor nálam mindig lesz helyed. – el se tudom képzelni, hogy milyen lehet úgy élni, hogy ekkora titkot őriz az ember. Én szerintem nem bírnám ki, ezért is vagyok szerencsés, hogy farkascsaládban nőttem fel. – Mit is tanultál? Lángra tudod lobbantani a jégkirálynők műhaját már? – mert néha azért jó lenne a bárokban megtenni ezt és figyelni, ahogyan pánikolva menekülnek. – Bármiről is legyen szó, itt az ideje, hogy megmutasd.

- Mindegyikre. A meglátni és megszeretni, vagy az egyetemen mellém ül az egyik órán esetleg valami buliban találkozunk össze és gabalyodunk egymásba. Mindegyiknek megvan a buktatója, így legalább egyből kiderül, ha valami perverz őrülttel van dolgom és le is tudom egyből tiltani, de egy órán hogy tiltom le? Befogom a száját vagy rácsapok a kezére? Mondjuk az elég vicces lenne. - jelenik meg egy mosoly ajkaimon ahogy elképzelem a jelenetet.
- Bár az nagyon romantikus lenne ha csak amiatt járna a könyvesboltba, mert szeretne tőlem valamit, de nem mer lépni… - ábrándozok egy pillanatra, hisz ez tényleg csak ábránd marad, a nővérem és Thomas előtt nem lenne valami kellemes flörtölni egy vevővel. Nem azért mert ők esetleg szólnának miatta, hanem azért mert nem szeretném ha figyelnének közben, bár… az is lehet, hogy nem érdekelné őket a dolog. Néha eljátszom a gondolattal, hogy besétál a könyvesboltba a nagy ő, de aztán elhessegetem a gondolatot. Túl szép lenne, ha megtörténne.
Meglepődök azon amit mond, tényleg ilyen sokan olvasnák a blogomat? Az tény, hogy nem szoktam nézni azt, hogy hányan iratkoztak már fel, valamint azzal sem szoktam nagyon foglalkozni, hogy egy egy bejegyzésre hányan kattintottak rá, de meg fogom nézni… bár lehet nem kéne, még a végén elkezdenék stresszelni a hirtelen jött siker miatt és már nem menne olyan könnyedén az élménybeszámolók írása.
- Te ezt komolyan mondod? De én erről eddig miért nem tudtam? Nem úgy van, hogy aki sikeres annak küldenek mindenféle dolgokat, hogy reklámozzák őket? Lehet néha meg kellene néznem azt az email címemet is ami meg van adva a blogon, mint elérhetőség. - jó kis ajándék cuccok, majd Shirazzal vagy Lay-al eljátszadozunk és tesztelünk, bár nem szeretném emiatt átalakítani a blogot, max majd egy egy randi előtti képhez oda írom, hogy milyen ruha van rajtam, meg milyen sminket használtam, a többivel meg kísérletezünk itthon.
Elmesélem neki a tegnap estémet és nagyon tetszik a reakciója.
- Nem, senkit sem rúgtam tökön, az mégis hogy mutatna a blogon? De majd beleírom, hogy te ezt tanácsoltad volna nekem. Lehet valakinek tényleg félre érthető az amit csinálok, nem mindenki ugyan úgy gondolkodik, mint én. Vannak olyan kommentek akik szerint magamutogató vagyok, meg ilyenek, de nem számít a véleményük. Majd jó részletesen leírom a tegnap estémet, és akkor talán nem lesz több ilyen félre értés.- fogalmam sincs, hogy az embereknek hogyan is fordulhat meg egyáltalán ilyesmi az eszében. Édes hármas egy tök idegennel? Persze, van aki bevállalja, de én megmaradnék a szimpla egy srác egy lány egyéjszakás kalandok felállásnál ha már erről van szó.
- De jó! Akkor mit szólsz a jövő héthez? Vagy majd szólsz ha mehetnéked van, én pedig eldobok mindent ami épp a kezemben van és megyünk bulizni! - Régen voltam már ilyen csajos kikapcsolódáson, amikor nem számított senki véleménye sem, csak az, hogy jól érezzük magunkat.
- Hogy viseled az átalakulásokat? - kérdezem, mert aggódok érte, elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet ez az egész.
- Nem… fáj? És… olyankor tudod, hogy ki vagy? - eddig még nem faggattam ezekről a dolgokról, de most valamiért kibukott belőlem, túlságosan is kíváncsi vagyok.
Lelkesedésem alább hagy, amikor megemlíti az én kis fogyatékosságomat, ha lehet annak nevezni. Egyedül lakok ezért nem félek attól, hogy bárki is meghallaná azt amiről beszélünk, mégis kissé halkabbra veszem a hangom.
- Még mindig csak te tudsz róla. Úgy érzem néha, hogy egy természeti katasztrófa vagyok, ha sokáig nem használom az… erőmet, akkor a tárgyak elkezdenek csak úgy maguktól lebegni meg minden. Mellesleg, tanultam valami újat. Kérsz inni? - kérdezem mosolyogva és remélem, hogy igent fog mondani.

- Attól függ, hogy melyik ismerkedési formára érted. – néztem rá sokatmondóan, hiszen ha a többi randioldalra gondol, akkor valóban, de azért még akadnak a régimódi fajtából is, például iskolatársak találnak egymásra, vagy a munkahelyen az emberek, esetleg sportolásközben és társai. De simán lehet olyan is, hogy csak megpillantasz valakit és utána elfeledni se tudod. Pedig néha tényleg jobb lenne elfeledni és azt mondani, hogy semennyire se ismerted ki az illetőt az évek múlásával.
- Szoktad nézni a blogod látogatottsági adatait? Nekem ne add a szerényt, hiszen tudom, hogy sokan követnek téged, meg írnak is. Szoktam látni a hozzászólásokat is, meg néha mesélsz arról is, hogy e-mailben miket írnak más nők. Na, meg ott van az egyetemen is. Szerinted az orvosin mennyien olvasnak téged? Az évfolyamomból majdnem minden nő és még a kórházban dolgozok között is akad olyan, aki olvasott. Nem csak úgy mondom, hanem tudom. Főleg, mert néha pontosan egy-egy bejegyzésed a téma… – hangom lelkesen csendül, mert örülök a sikerének. Még akkor is, ha messze áll tőlem az, hogy ilyet írjak. Amúgy se lenne szerintem egy bloghoz tehetségem Na, meg lehet annyira nem is díjaznák a jövőbeli munkaadóim, hiszen még is ki akarná azt, hogy olyan ember vizsgálja meg, aki naponta vagy pár naponta mással randizik és még bejegyzést is ír róla? Nem, én inkább azzal szeretnék majd idővel kitűnni a tömegből, hogy remek orvos vált belőlem, de ez még eléggé messze van, viszont akkor se adom fel. – Helyes, ne is foglalkozz az ilyenekkel. Ők szerintem csak irigyek rád. – rántom meg vállaimat is, mintha tényleg nem számítana az ilyen megjegyzés. Az emberek tényleg sokszor féltékenyek egymásra és a féltékenység rossz dolgokra képes rávenni az embert. Én már csak tudom, még szerencse, hogy akadnak olykor őrangyalaim és megvédenek a sok marhaságtól, amibe keveredhettem volna már eme érzés miatt.
- Ez azért durva, mármint hogy nem is kettesben voltatok, pedig azért legalább nem egy szokványos randihely lett volna. – biztos vagyok benne, hogy az se lett volna rossz hely a randihoz, ha nem hívja meg a fickó a haverjait. – Miért nem léptél le egyből? – én lehet megtettem volna, vagy csak megkérdeztem volna, hogy ez most randi vagy inkább haverjaival bulizik? Kicsit feljebb szalad a szemöldököm miközben hallgatom a meséjét. Elég fura egy fazon lehet, ha ez nem szúrt neki szemet. Ez egyre furább és furább lesz. – Mi van? – szalad ki ajkaim között és ez még a finomabb változat volt a gondolataimhoz képest. – Remélem tökön rúgtad legalább azt az idiótát, aki elhívott. – mert egy dolog, hogy még a haverjaidat is meghívod a találkozóra, de hogy még utána ilyet is benyögni. Alina meg egyébként is ismert, hogy én valószínűleg simán megtettem volna. – Nem értem, hogy létezhetnek még mindig olyan férfiak, akik gondolkodása ilyen. Mintha még mindig egyesek szemében valami árucikk lennének a nők, vagy a nők továbbra se ismerkedhetnének szex nélkül, de a férfiak persze igen. Meg ott nem számít, hogy mennyi nővel is hemperegnek. – pufogtam egy sort, de ez már inkább kicsit másról szólt. Újra egy személy felé kalandoztak el a gondolataim és azokra a nőkre gondoltam, akikkel a bárból távozott és biztosan nem azért, hogy társassal játszanak…
- Mikor mondtam én nemet ilyen dologra? Benne vagyok, de picit később, hamarosan igazi fenevaddá változom, szóval lehet inkább meg kéne várni amíg túl leszek rajta és mindenki biztonságban lesz tőlem. – húztam el a számat, hiszen közelgett a telihold és fura módon már az előtte álló napokban is képes voltam picit ingerlékenyebb lenni, mintha a szervezetem megérezte volna előre, hogy mi vár rá és a ragadozó már kezdte volna a karmait élesíteni arra a bizonyos estére, hogy végre szabadulhasson emberi börtönéből. – Ha már itt tartunk, hogy állsz a másik dologgal? Beszéltél már valakivel róla? A házat látom még nem gyújtottad fel, de biztosan jól vagy? – néztem rá újra aggódva, hiszen tényleg aggódtam érte. Fogalmam sincs, hogy milyen érzés lehet boszorkánynak lenni, de biztosan az se lehet egyszerű. Főleg, ha egyedül vagy. Bár azt se értem, hogy miért nem beszél erről a családjával? Ki tudja, lehet közöttük is akadna boszi, csak ő is titkolja, mert azt hitte egyedül van.

Layanah olyan, mint egy kisebb tornádó, de talán épp ezt szeretem benne. Pontosabban ezt is, hisz az egész lány emellett olyan kis cuki. Kényelmesen elhelyezkedik az ágyamon én pedig az egyik fotelbe dobom le magam és onnan nézek rá vigyorogva.
- Miért félnék? Ez a veszély akkor is fennáll, ha ugyan úgy ismerkednék ahogy mindenki más, vagy ugyan annyiszor. - lehet, hogy tényleg tartanom kéne egy kicsit attól, hogy majd megtalál valami dilis… ja, ez már megtörtént, de ezt egyelőre még nem árulom el senkinek sem, ez az én titkom és még egy darabig az is marad. Biztos van Layanah-nak is olyan dolga amit nem szívesen kötne az orromra, és ez fordítva is igaz sajnos, pedig milyen jó lenne ha mindenbe beavathatnám őt!
- Ezt úgy mondod, mintha valami netes celeb lennék, pedig nem olvassák sokan a blogomat, vagy ha olvassák is, azok általában nők, akik megírják üzenetben, hogy nagyon örülnek a soraimnak, mert ha nekem ilyen pasik jutnak akkor már nincsenek elkeseredve annyira, hogy ők is hasonló krampuszokat fognak ki maguknak. Persze van aki szerint magamutogató ribanc vagyok, de az ilyenekkel nem szoktam foglalkozni.- Mesélem el neki épp az egyik tegnap kapott kommentet a legfrissebb bejegyzésem alól. Még nem töröltem a kommentet, egyelőre viccesnek találom, azt meg pláne, hogy volt aki megvédett. Az a komment igazán megmelengette a szívemet, és talán pont ezért sohasem fogom törölni az ilyen kommunikációt indító rosszmájú kommenteket, mert utána jön egy olyan, aki kiáll mellettem, még így ismeretlenül is.
- Még nem kaptam olyan levelet, hogy magára ismert volna valaki, pedig néha el szoktam mondani, hogy blogot vezetek, bár a címét már nem szokták megkérdezni, biztosan mindenki azt hiszi, hogy a kamerába csücsörítve rúzsokat meg alapozókat tesztelek, ezért annyira nem foglalkoznak vele. általában nem szoktam megmondani, hogy mit csinálok szabadidőmben, illetve igen, csak van annyi minden más is, ezért ezt az egy dolgot ki szoktam hagyni.
- A tegnap estét? - kérdezem vissza egy mosollyal az arcomon. A tegnap estémről még nem írtam bejegyzést, de ami késik nem múlik és akkor majd kevésbé részletesen is elolvashatja a dolgokat.
- Egy társasjátékos bárba mentünk, ahol rögtön bedobott a mélyvízbe, hiszen ott nem kettesben voltunk, hanem ott volt vagy öt haverja is. Az első randinak arról kéne szólnia, hogy egymást jobban megismeritek, nem arról, hogy minden ismerősét is, hisz ennyi erővel akár a szüleihez is hazavihetett volna. - mesélem neki visszagondolva az estére.
- Amúgy nem volt vészes, volt egy haverja aki egész helyes volt és az egész estének olyan hangulata volt, mintha én a helyes sráccal randiznék nem azzal akivel tényleg kellett volna, de… nem fogok vele találkozni még egyszer. Mármint egyik sráccal sem. Kiderült, hogy az egyik srác barátnője olvassa a blogomat, és csak azért hívtak el, mert egy édes hármast szerettek volna össze hozni. Azt hitték, hogy mivel sokat randizok ez azt is jelenti, hogy fűvel-fával lefekszem. - mesélem ezt már kissé kiakadva, de tudom, hogy alszom rá még egyet és már inkább nevetni fogok az egész szituáción. Arra, hogy megy tusolni csak vigyorogni tudok.
- Ne aggódj, szóltam volna, mielőtt ráveted magad az ágyra, meg amúgy is, mindig lecserélem a huzatot ha arról van szó… - nem tagadom, volt, hogy már akcióval végződött egy estém, de ez nem jellemző.
- Layanah, van egy tervem… Mivel Shiraz nem hajlandó eljönni, ezért neked kell elkísérned. Tartunk egy csajos estét, iszunk és táncolunk egész este pasik nélkül. Na? Benne vagy? -

- Nem félsz attól, hogy egyszer valami őrültet fogsz ki? - miközben legjobb barátnőmet faggatom eldőlök az ágyán, amint beérünk a szobájába. Jó pár napja már annak, hogy beszélgettünk, így úgy gondoltam, hogy ideje lenne beugrani hozzá, itt nagyobb a nyugi, mint otthon. Otthon mindig történik valami, de így jár az, akinek nagycsaládja van. És míg mások a Szia, hogy vagy dolgokkal kezdik, addig én inkább mindig is a lényegre tértem miután a kezébe nyomtam az üvegbort és élveztem, hogy a ma nem kell megszakadnom a tanulásban. - Mármint érted, mindig nyilvánosságra hozod, hogy miben mentél és milyen volt az este. Mi van akkor, ha ezt valami perverz is olvassa és így próbál meg bekeríteni, majd elrabolni? Vagy még soha nem kaptál dühös levelet, mert magára ismert a fickó? - nézek rá kicsit aggódva, mert manapság bármi megtörténhet és kár lenne tagadni, hogy ő egy igazi bombázó. Gyönyörű alkat, mesés szempár és aranyló hajzuhatag. Azt hiszem sok férfi álmában szerepelhet, pláne ha azt is hozzátesszük, hogy olykor milyen fotózásokon is részt vesz. Míg sok más nő nem tudná elismerni egy másik nő szépségét, addig én valahogy soha nem haboztam kimondani ezt, ha úgy gondoltam egy nő szép, különleges. - És tegnap estét kivel töltötted? Most Dumbó volt az áldozat, vagy a langaléta uraság? Vagy ez is netalán az orrát piszkálta amíg a rendelésre vártatok?  - sose fogom elfelejteni, amikor elmesélte azt, hogy milyen idiótával találkozott. Imádom a történeteit hallgatni, és soha nem ítélném el azért, amit csinál. Lehet én nem tudnám ezt csinálni, de az is igaz, hogy sokak szemében én se vagyok különb, amikor különféle fickókkal távozom egy-egy bárból, csak arról maradnak le, hogy nem velük megyek utána haza. - Azt ne mond, hogy ez az este jobb volt, mint a többi, mert akkor azt hiszem most megyek és veszek egy fürdőt, mielőtt még elkapnék valamit. - kicsit ugratom őt, majd egy párnát gyűrök a fejem alá, miközben mosolyogva nézem őt. Nem akarom tudni, hogy netalán ebben az ágyban nemrég tornázott valakivel, mert akkor biztosan inkább a földön helyezném magam kényelembe. Másrészt megvolt a maga előnye is, hogy simán a dolgok közepébe vágtam, így nem kellett az én szarságaimról mesélni neki, ami talán inkább hangulatromboló lenne, mert nem egy vidám téma, amikor egy ördöghöz fogható emberről kiderül, hogy az apád.