Szavai hallatán elmosolyodok, pontosan tudja, hogy mit csináltunk munkaidőben és úgy tűnik, hogy nem haragszik érte, vagy ha igen, akkor azt egyelőre még nagyon jól rejtegeti előlem.
– Azért érzed így, mert ez ténylegesen így is történt, mindenkiről elmondtuk, hogy mi a véleményünk, és képzeld, volt olyan aki mind a kettőnknek tetszett, és előbb Thomasnak majd nekem is megjelent. Mind a ketten jobbra húztuk, azt még nem tudom, hogy Thomas kapott e már értesítést, de én igen és már váltottunk is pár szót. Thomas ki fog készülni ha megtudja, akkor meg még inkább ha már ő is beszélget azzal a sráccal. - mesélem el neki nagy lelkesen. Nem tudom mit gondolhat rólam, lehet sőt valószínű hogy egyáltalán nem tetszik neki az amit csinálok, de még egy bántó megjegyzést sem kaptam tőle, hanem általában csak annyit mond, hogy vigyázzak magamra meg ilyenek, mint ahogy most is.
- Legközelebb szólunk neked is ha kibeszélős napot tartunk, és te is elmondhatod a véleményed azokról akik potenciális kiszemeltek nekem, így még jobban tudod majd ellenőrizni az eseményeket. Már ha van hozzá kedved. - ebben nincsen semmi rossz érzés azért mert aggódik értem, sőt, jól is esik és talán majd lazábban kezeli a kapcsolataimat, ha tudja neki is lehet beleszólása a döntésbe.
Egy kicsit elszáll a jókedvem, mikor közli, hogy sok veszély les ránk éjszaka. Ha tudná, hogy mi a helyzet velem, akkor már régen értesíteni szerette volna a rendőrséget, vagy egy kétajtós szekrény méretű testőrt fogadott volna fel mellém, aki nélkül még pisilni se mehetnék ki.
Tudom, hogy ha kell meg tudnám védeni magamat, legalábbis egy sima emberrel szemben biztosan, de egy valami embernél többel szemben már nem lenne sok esélyem, éppen ezért kell minél több időt a gyakorlással és képességeim fejlesztésével foglalkoznom, csak piszok nehéz úgy csinálni, hogy mindenki előtt titokban kell tartanom.
- Egy verekedés? Izgalmas lett volna, de nem szeretném, hogy örökre kitiltsanak a klubból, ahhoz túlságosan is jó hely, mindenképpen vissza fogok oda menni. A zene egyenesen felperzselt mindent. - nem tagadom, imádom a latin ütemű zenéket és táncokat, hiszen azokra tényleg lehet mozogni, nem úgy, mint a sok bulizós helyen leadott elektronikus zenékre.
A jó kedvem nem tér vissza olyan könnyedén, mint ahogyan tovaszállt, és ezt Shiraz mindenkinél könnyebben észre tudja venni rajtam, de ha mázlim van akkor csak az elmulasztott búcsúcsóknak tudja be.
- Nem tudom, szerintem nem csak az ex felbukkanása törte meg a varázst, hanem a részéről eleve nem is volt, lehet csak a képeken jöttem be neki, de igazából nem vagyok az esete, előfordul az ilyen. - nem vagyok beképzelt, pontosan tudom, hogy van akinek nem jönnek be a szőke magas lányok, van aki az olyat szereti, mint amilyen Shiraz, az alacsonyabb barnákat.
- Igen, el fogom hívni őt is, de neked is el kell velem jönnöd egyszer, vagy ha nem jössz akkor kénytelen leszek egymagam menni, azt pedig csak nem szeretnéd nem igaz? Ha veled mennék, akkor aznap este minden pasast lepattintanék, hiszen a csajos este szent és sérthetetlen. - Válaszolok, miközben ő feláll és faképnél hagy, na azt már nem! Felkapom a telefonomat és battyogok is utána, miközben megnézem a képernyőmet.

Három nem fogadott hívás.

Nem foglalkozom vele, majd ha végeztünk Shirazzal akkor újra letiltatom a telefonszámot.
- Azzal, hogy most faképnél hagysz még nem menekülsz a tervem elől. Szombaton este elmegyünk, és megpróbáljuk jól érezni magunkat, vagy tényleg szeretnéd, hogy egyedül menjek, hogy aztán ki tudja kivel ismerkedjem meg? - zsarolom? Még szép, és remélem, hogy működni is fog.

Tudok arról, hogy Thomas feliratkozott az blogra, hogy azonnal kapja az emailt amint feltöltöttem oda valamit, eleinte csak azért, hogy bizonyítani tudja, hogy esetleg nem a munkával foglalkozok, utána pedig már elkezdte velem megvitatni az írásaimat, most pedig már lelkes rajongómmá avanzsált át. Néha még fel is hív, hogy ő is beszámoljon az adott hódításairól, ami egészen abszurd, de mindig szívesen meghallgatom, sőt, néha tanácsot is szoktam neki adni, ahogy ő is nekem.
- Tudod néha azért ő is szokott lazsálni a melóban, a múltkor itt tinderezett. - mószerolom be a kedves munkatársunkat, miszerint ő sem egy szent.
- Igaz, közben én is ugyan azt csináltam, de az volt a legjobb amikor telefont cseréltünk és ő válogatott nekem pasikat én meg neki. - mesélem Shiraznak mosolyogva. Bár ő lehet annyira nem fogja értékelni a szórakozásunkat, de ezt akkor csináltuk amikor tényleg nem volt itt semmi tennivaló, még a takarítást is megcsináltuk előtte és hacsak nem állunk neki a falakat és a plafont is felmosni, tényleg nem volt mit csinálnunk.
Kissé oldalra biccentett fejjel nézek rá, amikor közli, hogy nem küldtem el neki a részleteket. Tényleg elfelejtettem volna? Nem valószínű, bár előfordulhat, hogy annyira bele voltam bolondulva a készülődésbe, hogy ez elmaradt.
- De látod, hogy nem lett semmi bajom se, sőt még sohasem történt velem semmi sem, ha meg valaki esetleg követni akarna akkor tudod, hogy mindig mindent csak utólag teszek fel a netre. - bár van akinek ez sem okoz akadályt, de erre most nem szabad gondolnom, mert még a végén teljesen befeszülök és Shiraz rákérdez, hogy mi bajom van. Inkább csak mosolygok rá tovább cukin.
Nézegetjük a képeket, és bár Shiraz nem bizonyul nagy segítségnek, sikerül kiválasztanom egyet, amit majd a poszt elejére teszek.
- Elmentünk táncolni, meg vacsorázni, nyílt egy új salsa klub a városban, é oda vitt, csak kiderült, hogy az egyik exem a pultban dolgozik ott, és ez annyira nem tetszett neki… pláne miután az exem is felkért táncolni az este végén, amit én természetesen vissza utasítottam, de a randevú végi csók elmaradt. - mesélem el neki röviden a tegnap este folyamán történteket. Tényleg sajnálom az egészet, mert ez a srác végre ígéretesnek tűnt, de sebaj, majd jön egy másik vagy egy harmadik.
- Azt akarom hallani, hogy a héten eljössz velem abba a klubba és tartunk egy csajos estét. - A Dirty Dancinggel töltött estéjéhez inkább nem fűzök megjegyzést, mert még a végén hozzám vágna valamit. Tudhatná, hogy a dolgok nem úgy mennek, mint régen, hogy jön a szőke herceg vagy profi táncos aki elrabolja a szívét, hanem igenis meg kell dolgozni a szerelemért és a boldogságért.

Azt hiszem piszok mázlista vagyok amiért itt melózhatok. Nem tudom, hogy más könyvbolt tulajdonosok hogyan és miként intézik a dolgaikat, de az a helyzet, hogy Shiraz nagyon jól csinálja. Igazságos, ha kell kemény, de közben meg rettenetesen kedves is, legalábbis velem és a vevőivel.
Néha elgondolkodom abban, hogy mi lenne ha jobban beavatnám az életembe, de aztán rájövök, hogy ez annyira nem jó ötlet, hiszen akkor csak folyamatosan aggódna, sőt talán még félne is tőlem, amit végképp nem szeretnék. Mi lenne ha megtudná, hogy én egy kicsit más vagyok? Vagy lehet sejti is, csak még nem mert rákérdezni? Remélem ez nincs így, mert akkor az azt jelentené, hogy nem voltam elég óvatos amikor a bűbájos oldalamat próbálgattam.
Mosolyogva nézek fel a monitor mögül amikor belép a tesóm.
- Szia!- köszönök neki lelkesen, és reménykedek, hogy nem veszi észre a nyilvánvalót, miszerint munkaidőben már megint nem azt csináltam amit kellett volna.
Hihetetlen,még a monitoromra sem kell ránéznie, máris tudja, hogy mit műveltem. Persze, hogy blogot írtam, hiszen a tegnap estét meg kell örökíteni bejegyzés formájában.
- Ne aggódj, meg vannak nyitva az internetes rendelések is, és ha Thomas esetleg befutna, akkor abban a pillanatban átváltok arra az oldalra, mintha nem csináltam volna semmi rosszat sem. - mosolygok rá ártatlanul, és remélem, hogy be is válik nála a shrek-kiscica nézés és nem fog ennél jobban megdorgálni azért, mert munkaidőben a hobbimnak hódoltam egy kicsit.
A kávé szó hallatán felcsillannak a szemeim, egészen eddig nem tudtam, hogy mi az ami hiányzik a szervezetemből, de most már tudom, egy jó erős kávé, bár ha gyenge az se baj, a lényeg, hogy forró legyen és hogy rövid úton a gyomromba juttassam.
Elveszem a kávét tőle és belekortyolok.
- Isteni finom, köszönöm!- mosolygok rá, miközben felé fordítom a laptopomat, hogy láthassa min dolgozok éppen.
- Volt egy randim, megint… most arról írok, meg próbálom kitalálni, hogy melyik képet is tegyem majd ki az elejére. Szerinted melyik lett a legjobb? - kérdezem és megmutatom neki a képeket, nem sokat csináltam, csak öt darabot, mindegyiken én vagyok, csak kicsit más beállításban.
- A tegnapi amúgy nem is volt annyira vészes, csak valószínű én leszek ezúttal ejtve, nem pedig fordítva. - mesélem neki, bár annyira nem vagyok elkenődve, mert tudom, hogy így a legjobb.
- Te mivel töltötted az estéd?-

Egy könyvesbolt meglehetősen nyugodt hely, csak akkor van tömeg ha valamilyen rendezvény van, felolvasást tartunk vagy dedikálás esetén. Könyv megjelenés esetén is sokan szoktak lenni, de ma egyik sincsen napirenden, ezért a délelőtt és a délután is meglehetősen nyugodt lesz.
Délelőtt a beérkező árunál segédkeztem és a megrendelt csomagok összeállításánál, hogy majd ha jön a futár délután oda tudjam neki adni mindet gond nélkül. Mindegyik csomagba rakok egy kis meglepetést is, könyvjelző formájában, amit én terveztem és készítettem el az egyik nyomdával a városban. A mai könyvjelző tavaszi színekben pompázik, azt hirdetve, hogy hamarosan jönnie kell a tavasznak és a virágoknak meg a jó időnek.
Nincsen bajom a téllel, imádom a kabátokat, a sapkákat és a sálakat, de a tavaszt sokkal jobban szeretem, mert akkor az embereknek általában sokkal jobb a hangulatuk. Mindenki kedvesebb és segítőkészebb.
Az elmúlt fél óra meglehetősen nyugodtan telt, ezért elővettem a laptopomat, hogy egy kicsit körbe nézhessek az interneten, mi is történt ma a világban. Akár a telefonomon is megtehettem volna ezt, de ahhoz csak akkor nyúlok ha nagyon muszáj. Mintha az bármit is segítene, hogy ignorálom a telefonomat, az üzenetek attól még ott vannak, ahogy a nem fogadott hívások is. Volt, hogy nem néztem ki hív és felvettem, de nem szólt bele senki sem, csak halk lélegzetvételeket hallottam. Abban a pillanatban letettem a telefont.  A blogomon próbálom blokkolni az üzeneteket, de minden erőfeszítésem hiába, újabb és újabb email címeket regisztrál.
Az az egy szerencsém, hogy egy családtagom sem olvassa a bejegyzéseimet, vagy ha mégis akkor a komment szekciót kihagyják, mert az alapján már feltűnhetett volna nekik valami, de eddig nem mondtak semmit sem én pedig nem fogom az orrukra kötni a dolgot, majd ha elfajul a dolog akkor megyek a rendőrségre, addig nem, mert úgysem tudnának semmit sem csinálni.
Megnyitom a szövegszerkesztőmet, és elkezdek gépelni. Ujjaim gyorsan mozognak a billentyűzet gombjai fölött, ahogy visszaemlékszem arra, hogy milyen is volt a péntek esti randevúm. A srácot egy népszerű társkereső alkalmazáson ismertem meg, és egészen biztos, hogy soha többé nem fogunk találkozni, de arra legalább jó volt, hogy megoszthassam a tapasztalataimat a követőimmel. A poszt elejére mindig teszek egy képet magamról, amit otthon a randi előtt készítettem, hogy lehessen látni én miben is jelentem meg a jeles eseményen.