Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 06, 2021 11:06 am
Armand & Moira
You have to choose between life and fiction. The two are very close but they never actually touch.
Az írói munka nem kifizetődő, bármilyen tehetséges is legyen az ember lánya. Lehetek bármilyen népszerű vagy ügyes, abból nem lehet megélni, így mellékállás után kellett néznem. A könyvek közelsége megnyugtatott, mégis unalmasan teltek a napjaim, melyek nem segítettek azon, hogy több ihletem legyen. Egészen addig, míg egy héttel ezelőtt megcsörrent a telefonom. Túlságosan reggel volt ahhoz, hogy felfogjam a szavak jelentőségét és gondolkodás nélül igent mondtam. A személyi asszisztensed leszek, mely hatalmas megtiszteltetés. Mégis mikor letettem a telefont elgondolkodtam és azzal egy időben félelem költözött a szívembe. Minden keresztúton ott leszel, bármit is teszek. Megjelensz, háborgatsz, fészekrakó leszel a gondolataimban és tudod, hogyan legyél hatással rám. Régen megjártuk már a szerelemhadak útját, csuklókon ott a jel, láthatatlan ezüstszálakkal kötözött össze minket, és sokkal magasabb szinten járunk, mint valaha is képzeltük. Most itt vagyunk, éppen a lépcsőn megyek felfelé az irodádhoz, hogy megkezdjem az első munkanapom. Félelemmel és vegyes izgalommal tekintek előre, bár ezt nem mutatom kifelé. Egyenes háttal sétálok a megfelelő helyre, csupán cipőm kopogása adhatja mások tudtára érkezésem. Az ajtód előtt egy pillanatra megállok, mély levegőt veszek, majd hosszan kifújom azt. Az emlékek magukkal ragadnak, újra elevenen élem meg őket, mintha tegnap történt volna, pedig évek teltek el azóta, hogy elhagytalak. Most nem hátrálhatok meg. Végzet vagy szerelem ez, teljesen mindegy, amíg az utamban állsz. A sorsom egyenesen, szabályosan haladna, de te minduntalan akadályozod, útonálló vagy és hivatásos, tehetséges szívrabló. Fejezd be, amit elkezdtél. Fesd le az életünket, vagy rajzold meg, színezd ki. Most ott áll a vászon, letakarva, magányosan, befejezetlenül. Csókold el a csókod, záruljon be az ölelésed. - Mr. Morgenstern - két határozott koppantást követően nyitok be az irodádba, majd becsukva magam mögött az ajtót beljebb lépek. Ahogy rád nézek a szívem zakatolni kezd, képtelen vagyok mozdulni. - Jól nézel ki Armand - végül sikerül kipréselnem magamból egy rövid, magamhoz képest mérhetetlenül gyenge mondatot. Egy fél mosollyal bámulom a vonásaidat, tanulmányozom az arcod, mintha csak most találkoznánk először. Talán csak azt kémlelem, hogy mi változott rajtad, benned az évek során, mit külön utakon töltöttünk.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
Az írói munka nem kifizetődő, bármilyen tehetséges is legyen az ember lánya. Lehetek bármilyen népszerű vagy ügyes, abból nem lehet megélni, így mellékállás után kellett néznem. A könyvek közelsége megnyugtatott, mégis unalmasan teltek a napjaim, melyek nem segítettek azon, hogy több ihletem legyen. Egészen addig, míg egy héttel ezelőtt megcsörrent a telefonom. Túlságosan reggel volt ahhoz, hogy felfogjam a szavak jelentőségét és gondolkodás nélül igent mondtam. A személyi asszisztensed leszek, mely hatalmas megtiszteltetés. Mégis mikor letettem a telefont elgondolkodtam és azzal egy időben félelem költözött a szívembe. Minden keresztúton ott leszel, bármit is teszek. Megjelensz, háborgatsz, fészekrakó leszel a gondolataimban és tudod, hogyan legyél hatással rám. Régen megjártuk már a szerelemhadak útját, csuklókon ott a jel, láthatatlan ezüstszálakkal kötözött össze minket, és sokkal magasabb szinten járunk, mint valaha is képzeltük. Most itt vagyunk, éppen a lépcsőn megyek felfelé az irodádhoz, hogy megkezdjem az első munkanapom. Félelemmel és vegyes izgalommal tekintek előre, bár ezt nem mutatom kifelé. Egyenes háttal sétálok a megfelelő helyre, csupán cipőm kopogása adhatja mások tudtára érkezésem. Az ajtód előtt egy pillanatra megállok, mély levegőt veszek, majd hosszan kifújom azt. Az emlékek magukkal ragadnak, újra elevenen élem meg őket, mintha tegnap történt volna, pedig évek teltek el azóta, hogy elhagytalak. Most nem hátrálhatok meg. Végzet vagy szerelem ez, teljesen mindegy, amíg az utamban állsz. A sorsom egyenesen, szabályosan haladna, de te minduntalan akadályozod, útonálló vagy és hivatásos, tehetséges szívrabló. Fejezd be, amit elkezdtél. Fesd le az életünket, vagy rajzold meg, színezd ki. Most ott áll a vászon, letakarva, magányosan, befejezetlenül. Csókold el a csókod, záruljon be az ölelésed. 
