Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


ilya & oak


Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Ápr. 15, 2021 1:35 pm
Hamar elpárolog az, hogy életem legjobb szopását emlegeted, amit hidd el, semmi pénzért nem hagynék ki. És hamar elpárolog az is, hogy tébolyult módon keresed Oleg méhviaszos ajakápolóját.
Egy kis részem, csak egy rövid ideig, de egy kis részem egy kicsit tényleg bele akar halni ebbe az egészbe, amikor arra a pontra jutok, hogy könnyedén átbukhatnék a határon, ahonnan már nincs visszaút. Mit hagynék hátra? Egy kényszerházasságot, meg a kibaszott toxikus családomat? Hujuj. Elvégre mágia csörgedezik az ereimben, számomra nem áll fenn az az opció, ami kedves barátunknak emberként. Nézd a jó oldalát, legalább nem kellene egy ilyen súlyos döntést meghoznod, hogy melyikünknek add azt a nyomorult vért.
De aztán mégis majdnem.
Majdnem meg kell hoznod ezt a döntést, mert az én szénám sem áll túl jól. Szóval vagy visszahozod Oleget és megölsz engem, vagy visszarángatsz engem és halálra ítéled Oleget. Szerencséd van, mert ma egyet fizet kettőt kap napot tartunk. Mint mondtam, én azelőtt meg nem dölgök, hogy a farkam a kis hetero szádba kerülne.

Hetven.
Nyolcvanhat, nyolcvanhét.


Lassan nyitom ki a szemeimet az oldalamon fekve, a túloldalon pedig hamar meglátom a könnyes képedet. Nevetnék én, de örülök, hogy szuszogni van erőm. Semmi másra nem vágyok, csak lehunyni a szemeimet és aludni még, talán örökké. Olyan nagyon fáradt vagyok. Ezt viszont most nem engedhetjük meg, ugyebár. Érzem, ahogy Olegről kezd visszahúzódni a valós halál érzete. Ez pedig csak egyet jelenthet.
Hasra küzdöm magam, hogy a lehető legrövidebb utat választva közelítselek meg. Átmászok az asztal alatt, tempóra meg majd hogy nem kinézetre is úgy, mint egy szájbavert csiga, hogy odaérve megtámaszkodjak félig rajtad, félig meg a fejed felett.
- Oak… – rázogatlak kicsit, de nem nagyon figyelsz rám, nekem meg nincs erőm szólítgatni, ezért minden cicomázás nélkül ráfogok a golyóidra úgy istenesen – Oak kelj fel. Ha Oleg előbb mozdul meg, mint mi, halottak vagyunk. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de én előbb ugranék le a Mercury tetejéről, mintsem Cherkasov foga hegyén végezzem.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Kedd Márc. 30, 2021 5:08 pm

Talán most kellene elvetni ezt az ötletet, amikor nekem kell téged emlékeztetni, hogy ha vámpírrá akarjuk változtatni Oleget, akkor kellene hozzá vámpírvér is. Az meg megint más tészta, hogy miért is tudtál olyan könnyen vámpírvért szerezni, de ez meg olyan Rasputini mélységekbe vinne, ahova most tényleg nem kellene eljutnunk.

-Életed legjobb élményéről maradnál le – bólogatok helyeslőn, mintha valaha is leszoptam volna valakit, aki megdicsért volna vagy ilyenek mondjuk az egyik egyetemi bulin becuccozva lemélytorkoztam egy uborkát, amiért megtapsoltak szóval annyira nehéz nem lehet élesben sem – Jó, de – itt most először rád aztán Olegre pillantok és a kékülő szájára – Figyelj ez most furcsa lesz, de mindig tart magánál valami ízesített ajakbalzsamot, nem? – azzal már át is tapogatom Oleg zsebeit, mert az biztos, hogy nem fogom a hullaízű – már ha létezik ilyen íz – száját csókolgatni. Szerencsére meg is találom a kis tubust – mintha ilyen lenne Anusnak is, ez pedig csak jót jelent, mert akkor majd azt képzelem, hogy Anust csókolom meg és nem a halott Oleget, de ezt az eszmefuttatást, most inkább nem osztom meg veled csak bekenem Oleg ajkait a balzsammal.

Igazából valami transzba esek. A latin szavak maguktól buknak ki a számon, a vámpírvérrel töltött injekciós tűt úgy szorongatom, hogy félő, hogy összeroppantom és igyekszem nem kurvára berezelni, amikor összeesel mellettem. Mondtad, hogy ez lesz meg most is azt mondod, hogy ne hagyjam abba de hát Ilya, bazdmeg mindjárt meghalsz te is.

Akkor mozdul meg Oleg. Én pedig oda akarok rohanni, átölelni, hogy él meg vállon veregetni esetleg összeborzolni a haját meg kicsit megcsipkedni az arcát csak aztán látlak a szemem sarkából, hogy te meg nem igazán élsz és újból tudatosul bennem, hogy most feladatom van. Oleg fölött magasodok és belédöföm a tűt, most én vagyok Vincent Vega, Oleg meg Mia Wallace (ez egy nagyon jó hasonlat, mert Mia feléled (oké, hogy később Vincent meghal, de most nem ezen van a lényeg)). És akkor most kellene a felélesztő csókot adnom? Elbizonytalanodok egy kicsit,de annyi lélekjelenlétem azért van, hogy megszakítsam a varázslatot és Oleghez hajolok, hogy megadjam neki a Csipkerózsika csókot, közben Anusra gondolok aztán meg arra, hogy a vámpíroknak nem is kell felélesztő csók, szóval vagy csak szívattál vagy fogalmad se volt róla miről beszélsz. Végül inkább csak megállás nélkül suttogom a homlokomat Oleg homlokának döntve, hogy sajnálom, sajnálom, sajnálom, sajnálom.  

Aztán valamikor – fogalmam sincs mikor – legördülök róla, elterülök a földön mellette, nem merek rád nézni, de rá se, mert mi van ha … Becsukom a szemem, elkezdek magamban számolni meg kicsit siratni magunkat, mert ma este mind meghaltunk – na persze nem úgy sírok, mint ahogy Nia szokta ha valamivel nagyon felbaszom, hanem olyan kemény férfiasan, hangtalanul hagyom, hogy egy-két könnycsepp végig csorogjon az arcomon miközben már harminchatnál tartok és még mindig kurvára nem mozdultatok meg.

Hatvanhét, hatvannyolc.



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Márc. 03, 2021 2:47 pm
Nem tudom, hogy akkor kezdődött-e igazán édesanya abszurd viselkedése, amikor a szüleim először kapcsolatba kerültek a kovennel, vagy előtte is olyan volt, amilyen, mert még túl fiatal voltam, hogy eleget tudjak vagy értsek. Amire viszont határozottan emlékszem az az, hogy mennyire nagyon kompenzálni akart isten felé az okkult dolgok miatt. Mindig keresztet hordott a nyakában, otthon minden vacsora előtt elmondtunk egy imát, nekem meg hittantáborba kellett járnom. Az ő mérlege nyelvét ez egyenlítette ki, hogy engem gyötört, az enyémet pedig az, hogy olyan emberekkel lógtam, mint Oakley és Ilya is.

Sötét van.
Nyelni akarok, de a szám túlzottan ki van száradva.
Borzalmasan fáj a mellkasom. Szeretnék odakapni, de nem megy.
Nehezek a végtagjaim. Érzem őket, de megmozdítani képtelen lennék. Egy ujj, igen, ez talán megy.

Mindig éreztem, hogy rossz vége lesz ennek. Hogy nem tudok úgy lealjasodni, mint ti. Hogy egy ponton túl nem tudom majd tartani a tempót. Nem érdekelt igazán, és nem is vettem komolyan. Ez a pont azonban úgy tűnik, hogy eljött. Eljött, én pedig még csak észre sem vettem, olyannyira be voltam állva. Ugrottam, a szívem megállt, de nem éreztem az életemet lepörögni a szemeim előtt, hirtelen történt minden. A fájdalomból most már érzem, hogy a vízbecsapódás kék-zöld foltokat hagyhatott a testemen, de akkor nem észleltem semmit a mellkasomba hasító megbénító fájdalmon és a hidegen kívül.

Mindez most persze nem jut el a tudatomig. Fogalmim sincs, hogy mi történik. Hogy miért van ilyen hideg, hogy miért kántálsz felettem latinul… Igen, ez biztosan a te hangod. És miért fúj idebent a szél? Merthogy vihar támad fel idebent, amikor szeretném kinyitni a szemeimet, hogy megnézzem, mi történik, de a testem nem reagál az akaratomra. Mintegy reflex-szerűen feszülnek meg az izmaim és ülök fel hirtelen, önkéntelenül, mint akit felrántanak, éltető levegő után kapva.

Ilya magatehetetlenül vergődik a földön, te pedig tűt döfsz belém. Olyan hirtelenséggel teszed, hogy nem is látom, hogy jön. Szédülök. Lefordulok az asztalról és mellé zuhanok a földre. Nem tudom biztosan, hogy mi történik, de még úgy is érzem a köztünk lévő kapcsolatot, hogy nem vagyok boszorkány, mint ti.
Amikor legalább egy részlete eljut a tudatomig annak, hogy meg akarsz ölni, könyörögni kezdek Oakley, hogy ne tedd. Visszarángattatok az életbe és újra megöltök. Úgy érzem, összeroppanok. Félek. És újra sötét van.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szer. Márc. 03, 2021 2:39 pm
Nézd el neki a nőies g betűjét, bazdmeg, meg hogy a k betűje leginkább egy hullámos vonalra hasonlít. Igazán megerőltette magát, hogy a latinszöveget szépen latinbetűkkel írja le neked cirill helyett.
- Oh, igen, igen. – A legfontosabb hozzávalót el is felejtette. Végig tapogatja az összes képzeletbeli zsebét, pedig nincs rajta dzseki, csak a pulcsija, de ő azért leellenőrzi, végül a farzsebéből húzza elő masszív injekcióstűt. Ránézésre még Hulkon is át lehetne tolni, nem még szerencsétlen Oleg merevedő izmain.

Látja ám, hogy izgulsz. Vagy a saját izgalmát vetíti ki rád. Nehéz lenne ezen a ponton megmondani, különösebben nem is érdekli, de egy nagyon fontos dolgot meg kell jegyeznie. Kettőt.
- Amúgy nem most tervezek meghalni, amikor jössz nekem egy szopással. – Sem a hangja, sem a tekintete nem túl józan, de mivel te sem vagy az, ezt jó eséllyel nem is érzékeled. Ettől függetlenül komolyan gondolja, amit mond, közben lepillant Oleg testére, a homlokára tapadt, száradásnak indult tincseire, az elkékült ajkaira, majd elhűlve hirtelen vissza rád. – És ha szüksége lesz ilyen felélesztő csókra az kurva élet, hogy te kapod le, mert én biztos nem. – Olegnek nagyon szép szája van, meg általában puha bőre – le merné fogadni, hogy az anyja szarjait használja – de azért nem kifejezetten az esete.

Ahogy meggyújtod a száraz kotyvalékot és kiejted az első latin szót, Ilya hirtelen élesen szívja be a levegőt, ahogy a testébe épp ilyen éles impulzusok hatolnak. Nem kifejezetten mondaná fájdalomnak, sokkal inkább valami teljesen életidegen. Érzi összeszorulni a szívizmát, forróság önti el a tüdejét, tovább halad a gyomra felé, ő kínlódó nyögéssel esik a földre, érzi, hogy a térdei hangosan koppannak, de nem hallja őket a fülfei zúgásától. – Ne…hagyd…abba… – Minden sejtje azért könyörög, hogy abbahagyja, de a nagyapja büntetéseinek sem adta be a derekát soha, nem most fogja elkezdeni egy nyomorult varázslat miatt. Főleg úgy nem, hogy látja megmoccanni Oleg ujjait.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Kedd Márc. 02, 2021 10:31 am

Az ha nem kell hozzá sok cucc, az már csak jót jelent, nem? Jelenleg ilyen következtetéseket tudok levonni, mert azért egy picit mégiscsak parázok, hiszen egy Oleg most halott, kettő ha elbaszom akkor mindketten halottak lesztek, három akkor lehet majd magamat is meg kellene ölnöm, négy ehhez valószínűleg nem leszek elég bátor és akkor az egész életem el lesz baszva.

A csík egy kicsit segít, eltörli azokat a gondolatokat, amikben meghalsz Te is vagy valami szarul sül el. Érzem ahogy magabiztos leszek, ahogy teljes mértékben elhiszem, hogy ez most sikerülni fog. Képes vagyok az energiát a megfelelő helyre összpontosítani, a gondolataim nem fognak elkalandozni.

Míg a hozzávalókat vadászod – érted, mintha valami főző estet tartanánk – addig tovább hypeolom magam, oké egyszer belehányok a vázába is, de az csak épp egy aprócska kisiklás a hypevonattal, a 80-as évek zenéje is kellőképpen felpörget szóval amikor belépsz akkor úgy vigyorgok rád, mintha a világ legnagyobb bulijában lennénk.

Csak a faszért hívsz így. Oakley. Ki akarlak javítani, hogy neked csak Oak, de nem teszem elveszem a cetlit elolvasom a szöveget, majd megjegyzem milyen nőies a g betűd, szipogok kettőt miközben sorolod mik vannak a tálban.
- Jó, jó, csináljuk – még mielőtt meggondolnám magam, jó ezt csak nagyon halkan meg gondolatban teszem hozzá, meg igyekszem nem úgy nézni rád, mint aki erre gondol csak hát most megint egy pillanatra kijöttem a szerepemből – A vér. Hol a vámpírvér? – kérdezem még mert hát gondolom majd nekem kell befecskendezni Olegbe, mert te éppen le leszel csapolva.

- Csapassuk – ismétlem meg a szavaidat és meggyújtom a gyufát, beleejtem a tálba közben pedig a latin szavak kibuknak a számon és próbálok nem arra gondolni, hogy tökre úgy hangzik az ige, mint egy béna gyerekvers, mert csak tudod, hogy pontosan hogyan szól a szertartás. Végül sikerül mindent kizárni, csak a szavak vannak meg a mágia, ami körülvesz, amit most én irányítok és nem hagyom elveszni egyetlen cseppjét sem. Csak remélni tudom, hogy elég gyors leszek, hogy időben megszakítom az életerőd elszívását, hogy a vámpírvér tényleg hatni fog úgy is, hogy előtte már egy ideig halott volt az illető.

Nem tudom mennyi idő telik el, nem tudom mikor kapja meg a vért Oleg, nem tudom, hogy időben megszakítom-e a kötést. Nem tudom, hogy élsz-e, hogy Oleggel mi van, szinte minden erőm elhagy, lassan elpárolog, vele együtt pedig a látásom is egészen homályossá válik végül pedig sötét lesz.
- Ilya? -


I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 20, 2021 5:51 pm
Úgy követ téged, mint a kisangyal, miután felküzdöttétek a holttestet a társalgóból boltívvel nyíló étkező asztalára. – Mindjárt összeszedem. Földelemű varázslat, nem kell hozzá túl sok minden. – Kibaszott sok energián kívül, de azt a részét majd megoldjátok ti, ugyebár. Szóval követ, mert már azelőtt felismerte a kis zacsiért nyúló mozdulatodat, hogy megszólaltál volna, hogy neked kokain kell. Mert most hogy így mondod, neki is. Betudja fantomfájdalomnak, hogy még mindig szúr kicsit a mellkasa. Ha valakiért, hát Ilyáért tényleg nem kell aggódni ilyen szempontból. Ahogy a nagyapja szokott róla nyilatkozni zárt ajtók mögött, szívós kis patkány.
Ő már nem is fárad azzal, hogy leüljön a kanapéra – tuti nem kelne fel onnan, hanem elterülne – csak térdre ereszkedik a dohányzóasztal mellett, és felszívja a neki kiszórt csíkot. – Ahhhh geci… – Jólesően sóhajt, ahogy kiegyenesedik, egyik kezével a térdeden támaszkodva, és a fejét hátra döntve pislog néhányat. Még a szeme is bekönnyezett a cucctól. Aztán hirtelen eltűnik a támasza, úgyhogy kelletlenül ő is felkanalazza magát ismét álló helyzetbe és út közben a zene ritmusára hol csettintgetve, hol magát rázva sétál el ki tudja hova, hogy összeszedje a cuccokat. A hányásod hangjára azért még hátrapillant a válla felett, vág egy kelletlen arckifejezést, de nem kommentálja. Majd talán holnap, ha emlékezni fog rá. Ha megéli, hogy emlékezzen rá.

Egyikőtök időérzéke sem lehet a topon, de úgy tizenöt perc telik el, mire Ilya visszatér az alagsori raktárból. Egy nagy, bronzos színű tállal tér vissza – tudod, ami olyan, mint egy nagy salátás tál csak nem az és mágiához használják! – amit letesz az étkezőasztalra valahol Oleg lábánál, mert ott több hely van.
- M-hm. – Hümmögve felel és átnyújtja a papírt, amire a négy soros varázsigét firkantotta le naaagy nagy koncentrálással, hogy olvasható legyen és ne basszon el egy latin szót sem. – A szertartás és az ige is viszonylag egyszerű, de elképesztően sok energiát igényel, Oakley. – Ritkán hív a tisztességes neveden, de most szeretné éreztetni veled a súlyát. – Gyógynövények, magvak, szárított alma, egy bagoly porrá őrölt koponyája… – Mutogat bele a tálba, miközben sorolja, hogy miket szedett össze, aztán felnéz rád egy ’ohh’ hanggal, a legfontosabbat kifelejtette. Hoz a konyhából egy kést, meg egy doboz gyufát. Szükség van a tálban az ő vérére is. – Na jól van, gyújtsd meg, aztán csapassuk. – Úgy tűnik, nem kíván utolsó szavakkal élni, mielőtt beleejtenéd a gyufát is a tálba, hogy megkezdődjön a szertartás.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 20, 2021 3:40 pm

Oké, elegek leszünk ketten. Az események egészen összemosódnak, nem tudnám megmondani, hogy először gyújtasz rá és utána hánysz majd iszol vagy először hánysz utána iszol és gyújtasz rá. De igazából az egésznek semmi jelentősége. Hallgatlak, ahogy a szertartást ecseteled közben bólogatok, elkérem a cigit vagyis kérek egyet magamnak is, nem nem tudom meggyújtani, gyújtsd meg most te. Így is eléggé lefoglal, hogy épségben eljuttassam magunkat a házhoz, közben pedig felfogjam, hogy pontosan nekem milyen szerepem lesz az egész hozzuk vissza Oleget az életbe játékban.

Több ponton is beleköthetnék, de most ahogy egyre közelebb érünk hozzátok, egyre jobban látom az egésznek a végét – és ez a vég most egy boldog vég, mert Oleg vissza fog térni, oké vámpírként, de a lényeg, hogy élni fog – jó, nem a szó szoros értelmében, mert amúgy halott lesz de közben mégsem, ami JÓ.

Meg igazából azért ezeken a nyarakon, amiket itt töltök veletek Oroszországban, azért a papa egészen kemény órákat tart nekem, ahol maximálisan koncentrálnom kell különben a nyár hátralévő részét egy ágyban tölteném, jobbik esetben kómában a rosszabbikban meg hát … abba annyira ne is gondoljunk bele. Nem egyszerű dolog csupán gondolatokkal rávenni az embereket, hogy csináljanak ezt meg azt, a nagypapa meg ennyivel nem elégszik meg ennyivel, szerinte egyszerre egy egész sereget kellene irányítanom – ezen a ponton bizonyos dolgokat elengedhet az ember az öreg Zubkovval kapcsolatban. Tehát az, hogy egy pár percig életben tartsam Oleget a Te életenergiáddal így elsőre nem is tűnik annyira nehéznek. Elvégre pár percig már irányítottam egyszerre öt csirkét is tehát akkora különbség nem lehet a kettő között. Meg hát ugye azt se felejtsük el, amit az öreg Zubkov mondogat. Nagy dolgokat fogsz majd éghezvinni, fiam. Hát akkor miért ne kezdhetném ezt most?

- Na – csukom be az ajtót mögötted, miután már a házban vagyunk és Oleget is behoztuk a nappaliba – Mi kell még az egészhez? Minden van? – kiropogtatom az ujjaimat majd a maradék kokaint előveszem, mert KIZÁRT, hogy ezt a jelenlegi még kábán sokkos állapotomban végig csináljam. Kell valami, ami egy kicsit felpörget, ami egy kicsit elhiteti velem, hogy enyém az egész világ.
- Nekem kell ehhez egy csík. Aztán csináljuk, menni fog ez – megveregetem a vállad – Jó ötlet ez, Ilus – és már a kanapén ülök, a dohányzóasztalról szívom fel az utcát csak hirtelen sok lesz a csend, mert Oleg nem pofázik ahogy ilyenkor mindig szokta, olyan flegmán elterülve a szemközti fotelben. A zenelejátszóhoz lépek, mert nem akarom az erőmet ilyen dolgokra pazarolni amikor nemsoká jóval nagyobb szükség lesz rá. Michael Sembello – Maniac című száma pedig először meglep, mert valószínűleg az előző back to 1985 partyn hagytuk itt, de talán most pont erre van szükségünk. A cipőm orrával az ütemre dobolok, szipogok mert az orrnyálkahártyám már nem annyira örül az újabb maró pornak, beletörlöm a pólóba. Ami Oleg pólója és ezt csak most veszem észre. A felismeréstől pedig hánynom kell, közelemben pedig csak egy nagyon szép váza – urna? kérlek mondd, hogy ez nem valamelyik dédszülőd hamvait tartalmazó családi ereklye - van így gyors lekapom a tetejét. Utána feléd fordulok, mintha mi sem történt volna.
- Kezdhetjük? -



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 20, 2021 1:49 pm
Nem hagyja, hogy elöntsék azok az érzések, amik téged, mert abból nem mászna ki. Pedig ő is érzi, ahogy az a kényelmetlen űr a mellkasában elkezd süllyedni a gyomra felé. Az a sehova nem tehető bizarr érzés, mint amikor az embernek honvágya van vagy egy hirtelen feldolgozhatatlan esemény miatt elönti a forróság és jéghideg egyszerre. De ő most nem fázik, és nincs melege sem. Pedig itt térdel az éjszakában vizesen és egy boxer híján pucéran.
Belegondolva, az oldala sem fáj, csak olyan nagyon távolian. Mintha nem is neki fájna. Pedig érez azért valamit, látni abból, ahogy az ujjaival a horzsolásai felé nyúl olyan tempóban, mint egy lassított felvétel, hogy utána az arca elé húzza a nedvessé vált ujjbegyeit és megállapítsa, hogy igen, kicsit vérzik. De most nem jön a bazdmeg Oak, meg hogy vigyázhattál volna jobban, nem jön semmi. Hálás, hogy kihúztad. Kezd nyomasztóvá válni az a fojtogató csend, ami megül köztetek, Oleg élettelen teste felett. Egészen addig, amíg hirtelen fel nem pattan.

Ti ketten nem értetek abból, hogy elég. Máskor sajnos, most pedig szerencsére. Részben még mindig a szervezetében dolgozó tudatmódosítószereknek köszönhető, de Ilyának mindkettőtök számára van elég lelkesedése. Addig jó, amíg így marad és nem jön le a magasból. Amíg nem foglalkozik vele, hogy a hideg ellenére mennyire izzad, hogy még mindig szúr a szíve, vagy hogy mennyire nyomasztja az Oleget körül lengő halál érzete. Nem hajlandó elfogadni a halálát. És bár Ilya az erejét tekintve egy egészen alsókategóriás warlock – amit a kovenen kívül Grigori szemfényvesztéseinek hála nem igen tudnak – a lexikális tudása hatalmas. Nem fogja elengedni a barátotokat, még ha a barát jelző részéről kissé túlzás is.
- Útközben elmondom. Elegek, elegek. Menjünk. – Úgy sorolja a válaszokat a teljesen jogos kérdéseidre, mintha valami mániákus epizódja lenne, miközben a srác testét berángatjátok az autóba, majd a saját ruháit rángatja fel magára. Aztán már az anyósülésen ül és nem tudná megmondani, hogy mi történt az elmúlt néhány percben, csak pislog nagyokat maga elé. Valamit keresni kezd. Nem lehetne megmondani, hogy vodkát vagy vizet, de vizet talál. Csak abból látni, hogy nem erre számított, hogy miután meghúzza, indulás előtt még kinyitja az ajtót és elhányja magát. Aztán visszadől, megtörli a száját, legyűr még egy kortyot és egy szál cigiért rimánkodik. Olyan most számára a dohányfüst, mint egy falat kenyér.

- A hétvégi házunkba. – Ami innen lenne vagy negyven percre, de tekintve, hogy milyen… tempósan vezetsz, akár teleportálhatnátok is. Legalábbis Ilya így érzi. Az autódat szerencsére nem hányja össze, de cserébe elszív vagy két cigit az út alatt és jól összehamuz mindent. Ne aggódj, a nagyja a saját farmerjára megy.
Útközben pedig megosztja veled a zseniális ötletét is. Józan állapotban hamar feltűnhetne bárkinek, hogy a terv kapásból öt helyen vérezhet el, de ez őt most nem foglalkoztatja. Reméli, hogy téged sem. Igazából meg sem fordul a fejében, hogy beparáznál. Mindig ezért kedvelt annyira, mert ti ketten olyan hasonlóak vagytok. Elmondja, hogy te fogod levezényelni a szertartást, hogy az ő életerejére kötitek rá Oleget – milyen nagyra van magával, előadja, hogy magát életerősebbnek gondolja, ami részben így is van, de valójában azért bízza rád a varázslat részét, mert a saját erejében nem bízik, a legkevésbé sem – csak annyi időre lesz szükségetek, hogy befecskendezzetek neki egy adag vámpírvért. Azt már nem teszi hozzá, hogy a szertartást egyébként is csak rövid ideig lehet fenntartani. Elvégre a feltámasztani kívánt személy leszívja a másik életerejét. De ha az elfogy, akkor nincs tovább, mennek a levesbe mindketten. Mintha két búvárt kötnél rá ugyanarra az oxigénpalackra, aztán viszont látásra, ha az kimerül. Hát, kedves Oak, ha nem lesz elég erőd időben megszakítani a varázslatot, akkor két barátodat is kinyírhatod egy éjszaka alatt. Izgi, nem?
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 20, 2021 10:59 am

Vége. Látom, hogy Te is felfogod ahogy abbahagyod az újraélesztést. Közben arra gondolok, hogy ezzel most kettőnk számára is véget ért valami, hogy ezt most nem fogjuk olyna könnyen megúszni, mint ahogy minden másból kivágtuk eddig magunkat. A rengeteg felelősség, amit olyan könnyedén söpörtünk le a vállunkról, mintha valami apró porszem lett volna. Aztán nyomban bűntudatom is lesz, mert Oleg még mindig kurvára halott, nem fog több kokaincsíkot felszívni random lányok hátáról, hasáról és nem fog többet bányatavakba ugrálni. Én meg azon aggódok, hogy velem mi lesz, mit mondok apámnak, milyen következményei lesznek és miként fogja majd megkeseríteni az életemet.

Végül rám nézel és látom, hogy mindjárt mondani fogsz valamit amire nem biztos, hogy fel vagyok készülve. Egy részem meg akarna állítani, hogy ne, elég volt, innen már nincs visszaút. De hát mikor értettél te abból, hogy elég? Mikor értettem én abból, hogy elég? A reakcióim sokkal lassabbak így amikor majdnem visszazuhansz már csak akkor mozdulok meg feléd, amikor már visszanyered az egyensúlyod. Közben még mindig kábának érzem magam.
- Hogy? – annyira lelkesen és komolyan mondod, hogy tényleg elhiszem, hogy vissza tudjuk hozni – Milyen szertartást? – túl sok a kérdésem de te már vinnéd is Oleget az autóba szóval most hallgatok rád, nem rinyálok hanem felkelek megfogom a triónk harmadik tagjának hideg karjait és segítek az autóba cipelni.
- Elegek leszünk hozzá ketten? -  ezt már a vezetőülésből kérdezem miközben indítom is az autót. Arra a – nem éppen józan – döntésre jutok, hogy bármit is találtál ki, egy esélyt adnom kell neki, ha azzal vissza tudjuk hozni Oleget az élők közé. Természetesen én is hallottam már ezt-azt olyan szertartásokról amikkel vissza lehet hozni embereket az élők közé, de a történetek sose happy enddel végződtek hanem csak még rosszabb lett minden. De miért ne lehetnénk mi azok a szerencsés kivételek, akiknek sikerül? Már indulok is, nem törődve olyan dolgokkal mint a sebességhatár, az index közben csak remélni tudom, hogy egyetlen rendőr sem kerül majd az utunkba, de ha mégis azokon kénytelen leszek használni az erőmet.
- Hova vigyük? – leállítom a motort és a hátsóülésen heverő testre nézek egy pillanatra, rögtön elfog valami rosszullét de abban is biztos leszek, hogy bármit megteszek azért, hogy ezt az egészet helyrehozzuk.



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 15, 2021 8:02 pm
Látszólag teljesen megszűnsz létezni számára. Miért vagy ilyen haszontalan? Miért nem segítesz? Pedig segítettél, már eleve kihúzni. Az ő figyelme pedig abszolút Olegre összpontosul és arra, hogy visszahozza az életbe. Számára nem tűnik fel, hogy a mágia hiánya lengi körbe – illetve tátong ürességként körülötte, a semmi – mert érzi, hogy valami körbe lengi. Csakhogy az a valami a halál. Ő pedig nem elég tiszta ahhoz, hogy bármiféle megkülönböztetést tegyen, most már semmilyen értelemben nem elég tiszta. Van ott valami és ő most csak ezen pörög.

Végül a hangod kúszik a bőre alá. Ahogy megszólítod. Majd újra megszólítod, mert egy nem lesz elég. És ott az érintésed, ami lassan, de biztosan lelassítja az ő próbálkozásait is, mintha egy fékevesztett teherautó futna bele a homokárokba, hogy meg tudjon állni baleset nélkül. Nagyra nyílt szemekkel néz fel rád. Elengeded, visszazuhansz, hátra zuhan ő is. Mintha csak tehetetlenül tükrözné le a mozdulataidat. Ültök az élettelen test felett, mint két szerencsétlen. Rövid, frusztrált mozdulatokat követően te rá nézel, ő pedig még mindig Oleget bámulja. Zsibbadtnak tűnnek az arcizmai, mégis valami baljós motoszkál a kék szemekben. Meg-megrándul a szemöldöke, néha a szája sarka. Látni, hogy gondolkodik. Hát tudod, mi jó szokott elsülni abból, amikor Ilya ilyen állapotban gondolkodik, semmi. És akkor még tegyük rá, hogy nem csak a tudatmódosítószerek dolgoznak benne, amik nem engednek tényleges utat a józanságnak, hanem a sokk is.

Végül felnéz rád. Láthatóan tele van újabb és újabb ’’megoldással’’ a feje. A legkézenfekvőbb talán az lenne, hogy dobjátok vissza a tóba vagy ássátok el, de ő valami egészen mást talált ki. Nem józan döntés, de határozott, a tekintete tele eltökéltséggel, ahogy talpra áll. Meg azzal a lendülettel el is veszti az egyensúlyát, megbillenve esik hátra, majdnem visszazuhan a tóba, de még pont megkapaszkodik az egyik gerendába, aki a mólót szegélyezi, és máris ott van a helyén, veled szemben állva, ahogy eredetileg tervezte.
- Vissza tudjuk hozni az élők közé. Fogd meg, tegyük be az autóba. – És ő máris fogja két végtagját. – Gyerünk már, ne most kezdj el rinyálni. Hazavisszük, hozzánk. Ismerek egy szertartást. – Hát… ez a felvetés hagy némi kivetnivalót. De legalább megadja az esélyt, nem?
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 15, 2021 7:23 pm

Nem tudom pontosan mennyi idő telik el amíg eljutok veled a mólóig és felhúzlak, de sokkal többnek tűnik, mint ahogy annak lennie kell. Úszás közben hol Oleget figyelem, hol téged és hirtelen hinni kezdek Istenben vagyis automatikusan fohászkodok valami felsőbb hatalomhoz, hogy adjon egy kis erőt helyrehozni mindent.
Hatalmas kő esik le a szívemről, amikor fuldokolva felébredsz. Egy pár másodpercig hagyom, hogy elöntsön a megkönnyebbülés amíg oldalra fordulva köhögöd fel a vizet. Oleg elvesztése azonban végig velem van és úgy tűnik Te sem felejtetted el. Kurtán biccentek egyet, igen, húzzuk ki a testét. Erősen koncentrálok pedig ez tényleg egy egészen alapvető varázslat, amit mindkettőnknek simán véghez kellene vinnie és most nem éppen a drogokkal meg a piával van baj, hanem azzal, hogy a gondolataim közben teljesen máshol járnak. Oleggel foglalkoznak, de inkább csak pánikolok, hogy mi lesz ezután, hogy miként tehetnénk jóvá, hogy ugye tényleg nem halt meg, hogy van visszaút.

Oleget valamiért más felhúzni, mint téged. Én már az előbb is éreztem, most pedig még jobban érzem, hogy valami megszűnt körülötte, benne, ahogy az ujjaim a karja köré fonódnak. Seggre ülök a lendülettől mellettetek, nem állítalak meg csak nézem ahogy próbálkozol. Egyelőre nincs szívem rád kiáltani, hogy hagyd már abba, hát nem látod, hogy halott? Mert az. De egy picikét még hagyom, hogy a remény megmaradjon, hogy csak én érezzem szarul az ürességet ami körbeveszi Oleget, a mágia hiányát. Aztán nem tudom hányadik pumpálásnál csúszok közelebb és fonom az ujjaimat a csuklódra, hogy leállítsalak.
- Ilya – mondom csendesen és ha rám nézel akkor lassan megrázom a fejem, hogy ne csináld tovább, nincs értelme. Egy pillanattal később már el is engedem a csuklód, visszazuhanok az előbbi ülőhelyzetbe és a kezembe temetem az arcom. Mi a faszt csináltunk? Ami még fontosabb: mi a faszt fogunk csinálni?  Az ujjaimmal végigszántok a hajamon aztán összekulcsolom a tarkómon és szeretnék üvölteni, de nem jön ki egyetlen hang se a torkomon. Végül rád nézek, téged nézlek, hogy mondj valamit, az nem létezik, hogy egyszerre felejtettük el mindketten hogyan kell beszélni.



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 15, 2021 12:26 pm
Rasputinként rá nézve ez különösen szégyenteljes gondolat, de sosem tartozott azok közé a boszorkányok közé, akik igazán szerettek azok lenni, akik. Ez pedig – a nagyapja okozta gyötrelmeken felül – már csak azért is volt így, mert sosem tette igazán társává az egyedi képességét. Utálta.
Megérzi, ha valaki halálos veszélyben van, és megérzi másokon a halál szagát. Megfelelő körülmények között hallja a halottak suttogását is. Órákkal ezelőtt tudhatta volna, hogy nem kellene eljönniük ehhez a kibaszott bányatóhoz, de jobban el volt foglalva azzal, hogy szétcsapja magát. Hisz technikailag most veszítette el az apját – vagy kapta vissza zöldségként… nézőpont kérdése –, nem érdekelte semmi más az italon, meg a poron kívül, amit hol az autó motorháztetőjéről szívott fel, hol az alkarodról nyalt le.

Minden tényező megvan ahhoz, hogy kurvára el legyen nyomva a képessége. Az, amit már a saját ugrása előtt megérezhetett volna, csak most hasít belé, Oleg tényleges szívrohamával egyidőben. Ezért produkálja ugyanazokat a tüneteket és ezért bukik magatehetetlenül a víz alá.
Azzal van elfoglalva, amivel az esetek többségében: magával meg a saját bajával. Úgyhogy nincs nagy segítségedre, amíg igyekszel megmenteni legalább az ő seggét. A máshonnan jövő, valós fájdalom zökkenti ki ebből a kínlódásból, amibe belespirálozott, amikor a felkarját és az oldalát is lehorzsolja, ahogy a mólóra húzod. Néhány másodpercnyi feszült csendet követően, hirtelen nyitja ki a szemeit, levegő után kapna, de kénytelen rá. Összerándul, köhögve és esetlenül fordul az oldalára, ahogy kiöklendezi a vizet. Aztán belé hasít a legfontosabb gondolat: Oleg!

- Húzzuk ki. Húzzuk ki! – Szinte még magához sem tért rendesen, már feltérdepel, hogy telekinézissel odavonzza a testét, de szüksége lesz rád is. Egyikőtök sem elég tiszta ahhoz, hogy ez egymás nélkül menjen, ugye? Valahogy látni a ködös tekintetén, hogy nincs a valóságban, minta kicsit ő is az élet és halál között ragadt volna, a teste pedig csak autopilótán cselekedne. Ahogy elég közel ér a test ahhoz, hogy megragadjátok és a mólóra húzzátok, azonnal hozzálát az újraélesztéshez, akár próbálod leállítani, akár nem.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de Ilya most még képtelen elfogadni, hogy Olegnek annyi. Menni fog, magához fog térni. Nem hallja a suttogását, az jó, nem? Nem halhatott meg. Kétségbeesetten engedi a súlyát újra és újra a mellkasára, ahogy próbálja újra éleszteni a trió harmadik tagját. – Gyerünk már, Oleg. Ne legyél már ekkora fasz. Gyerünk. – Ki tudja, talán neki lesz igaza.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Hétf. Feb. 15, 2021 10:59 am

Hideg a víz, de nem annyira hideg, hogy egyből kijózanítson. Pedig ha legalább egy vagy két fokkal józanabbak lennénk, akkor talán összefoghatnánk és kicsit kellemesebb hőmérsékletűvé varázsolhatnánk a vizet. Mert tényleg kurva hideg, de hát közben meg minden is tombol a szervezetemben szóval ez a legutolsó dolog amivel éppen foglalkozni akarok.

Főleg, mivel a vodkás üveg átadós víz alá nyomós tervem se pontosan úgy sül el, ahogy azt én tervezem. Megragadsz én meg már le is bukok a víz alá, mert erre nem számítottam és bazdmeg Ilya, de az üveget nem fogom be. A jó kis minőségi vodkát tartalmazó üvegünk megtelik vízzel ahogy elmerülök. Talán szóvá is tenném, de Oleg az idétlen kiáltásával elvonja a figyelmem rólad meg, hogy le akarlak baszni.

Leugrik. Vigyorgok aztán látom, hogy te már nem vigyorogsz így Olegre nézek, vagyis arra amerre sejtem és pont elkapom a vízbe csapódásának a pillanatát. Olyan volt, mintha egy zsák szar krumpli zuhant volna a vízbe.
- Oleg – nem tudom mit akarok ezzel elérni, maximum ha farkas lenne akkor hallaná mert szinte csak suttogom, esetleg Te hallhatod meg mellettem de a perifériámból látom ahogy te is elmerülsz. Oleg teste pedig akkor kerül a felszínre, mozdulatlanul.
- Kurva életbe – két karcsapással már ott is vagyok, ahol te merültél el és bukok le a víz alá utánad. Szerencsére – bár nem tudom ebben a helyzetben, most lehet-e bármit is szerencsésnek nevezni – a tó vize elég tiszta ahhoz, hogy valami bűbájhoz kelljen folyamodjon, hogy meglássalak így egészen gyorsan úszok hozzád, hogy a hónod alá nyúlva a felszínre vigyelek.

A móló nincs olyan messze, mindig oda úsztunk ki az ugrások után amikor már nem volt erőnk a vízben még csak lebegni se, a lányok akik nem ugráltak velünk pedig ott napoztak általában bikini felső nélkül. Most mégis kurvára messzinek tűnik ahogy veled úszok oda Valószínűleg majd felsérti a bőrödet a deszka, de ha ez kell ahhoz, hogy életben maradj hát akkor vállalom, hogy megajándékozlak egy-két kékes lilás folttal.
- Ilya, ne hagyj itt a szarban – ahogy haladunk közben Oleg felé pislogok, aki még mindig nem mozdul és bár egy részem tudja, hogy mi történhetett a másik még képtelen elfogadni és várja, hogy mikor rázza meg magát és kiabál felénk, hogy jól beszoptuk az alakítását. Ahogy annak is örülnék ha kiderülne, hogy mondjuk Te is csak szívatsz, hogy ezt még fent találtátok ki amíg a cigivel bajlódtam és majd mindjárt megfordulsz és lenyomsz a víz alá. Mert ennek kellene történnie.

Innentől viszont már csak remélni tudom, hogy elég gyorsan húzlak ki, hogy aztán feléledsz vagy ha kell akkor sikeresen élesztelek újra, hogy legalább téged meg tudlak menteni. Az agyamat elöntő adrenalin kitisztítja a tudatomat annyira, hogy Olegre koncentrálva ne érezzek mást csak ürességet és … halált.


I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 13, 2021 7:32 pm
Nagyjából a középső ujja az utolsó, amit láthatsz belőle, mielőtt a kokaintól fűtött léptekkel nekifutna az ugrásnak. Csak a szokásos bazdmegoakley van. Egyébként nem bánná, ha neki kéne leszopnia téged, valahogy mindig is kíváncsi volt rád. Mindig olyan gyanús voltál neki a megrögzötten hetero elveiddel, de azért azt simán végig nézted a gólyaévében New Yorkban, mikor az a focista pasi leszopta. Már másnap is csak Chad-ként emlegettétek, mert egyikőtök se jegyezte meg a nevét. Meg amúgy is, kit érdekelt.

Az ugrást illetően, még így is van benne annyi értelem, hogy jól érkezzen a vízbe, lábbal előre, a mellkasa előtt összekulcsolt alkarokkal. A lassabb reakcióideje miatt addig mondjuk már nem jut el, hogy az orrát is befogja, amit egyébként kellene, de aggodalomra nincs ok, mire Te megérkezel, addigra ő már kifuldokolja magát és kutyabaja odalent. Azon kívül, hogy belé fagyott a minden IS a hideg víztől. Komolyan, több eszed van, mint neki. Te legalább az üveg száját befogod.
Ő alig veszi észre, mégis eltéveszthetetlenül nyalja meg az ajkát, amikor megrázod a fejed, hogy megszabadulj az arcodba eső vizes tincsektől. Huh, mégsem olyan hideg ez a víz, egészen melege lett egy pillanatra.

- Kérek hát. – Meg kellene zabálni, olyan örömmel nyúl a vodkáért, egészen megszomjazott a nagy ugrásban. Erre te mit csinálsz?! Hát hogy lehetsz ilyen gonosz. Általánosságban is jellemző Ilyára, hogyha mélyen van a szarban, akkor még mélyebbre megy. Ezért is mondható ösztönös reakciónak, hogy amikor lenyomod a fejét a víz alá, ő nem felfelé indul, nem küzd ellened, mint a legtöbben tennék levegő után kapva, hanem mélyebbre merül, hogy elkapja a bokádat és téged is lerántson. Te meg örülhetsz, hogy nem a pöcsödnél fogva ragadott meg, márpedig őt ismerve ez lett volna a ’’logikus’’ lépés. Sok jót nem ér el vele, mert ha nem fogod be időben a vodkás üveg száját, akkor búcsút mondhattok a piának, ugyanis az üveg megtelik vízzel.

Egyébként kurvaviccesnek találja az egész helyzetet, meg amúgy sem tiszta, szóval csak nevet, amikor azzal jössz neki, hogy szoktathatja magát a gondolathoz. Tulajdonképpen bárhogy is süljön el a dolog, számára ez az egész most szimplán csak kurvavicces. Ha valamiben biztos, hát az az, hogy tartod a szavad, bármi legyen is. Lehet, hogy másnál aljas módon keresnéd – és találnád is meg – a kiskapukat, de nektek mindig volt egy ilyen különös, bizalmi alapú kémiátok. Ahol nagyjából a másik az egyetlen, akinek nem akartok keresztbe tenni. De mindenkinek szüksége van egy ilyen barátra, nem? Ilya legalábbis így gondolja. Van elég ellenlábasa, a sajátos stílusával meg nem feltétlenül lopja be magát az emberek szívébe, de a barátait értékeli. Aztán összetalálkozik a mosolyotok, ahogy Oleg a szikla szélére lép, az alakja eltűnik, ahogy hátrál néhány lépést, majd nekifutással tűnik fel ismét és leveti magát. Neked is olyan hosszúnak tűnik az egész? Mintha lassított felvételként nézné végig. De most minden lassított felvételnek tűnik, szóval lényegtelen. Valahol az ugrás felénél Ilya azonban mégis rettenetesen elsápad.

Előbb veheted észre, hogy valami baj van Ilyával, mintsem feltűnhetne, hogy Oleg késve és mozdulatlanul jön a felszínre, miután rongybabaként csapódott a vízbe. Fájdalom hasít Ilya mellkasába és attól megbénulva, halk nyikkanással merül a víz alá, ahogy még levegővételre is képtelen. Te pedig dönthetsz, hogy vagy őt hozod a felszínre – hiszen ugyanazokat a tüneteket produkálja, amit Oleg élt át, csak őt nem láttad az agyadat belepő fehér porfelhőtől – vagy a másikhoz úszkálsz oda. Sosem beszélt igazán az egyedi képességéről, hisz mindig utálta. Annakidején neked is letudta annyival, hogy pirokinézis, hisz azt sosem kellett főképesség szintjén használnia, alapvető pirokinézisre meg szinte mindenki képes.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 13, 2021 6:11 pm

Végre valahára engedelmeskedsz és nekiállsz vetkőzni én meg közben nem tudom, hogy ezt most én idéztem-e elő vagy úgy alapból is elkezdted volna. Annyira azért nem izgat a gondolat, mert a cigi meggyújtása most elég sok koncentrációt igényel szóval amikor éppen azon vagy, hogy bennem találd meg a biztos pontot csak lerázom a kezed rólam, mert én még mindig kurvára a cigimet akarom meggyújtani.
- Vagy csak te vagy balfasz – röhögök végül jóízűen rajtad ahogy ott ülsz a földön félig levetett nadrággal – Legközelebb kérd szépen és segítek levetni a nadrágodat, bébi – tovább nevetek, de most már legalább égő cigivel a számban. Miután megkaparintom az üveget iszok is belőle és kicsit cukkolom Oleget, remélve, hogy a cukkolás majd megragad az agyában – bár ennek egészen kicsi az esélye, de nem csak Olegnél. Te meg közben amúgy még jobban nézel ki, mint legutóbb amikor alsónadrágban láttalak és ezt meg is akarom jegyezni csak aztán elmarad, mert túl erősen tüdőzöm le a cigit meg közben félre is nyelek és fuldoklok egy kicsit.

-Csak szeretnéd – jegyzem meg mikor odaérsz Oleghez, aki tekintetében egy pillanatra valami kérdőjelet vélek felfedezni de lehet csak odaképzelem meg aztán már nincs is ott, mert az orrát törölgeti a kokain után. Én meg kiégetem az ingem ahogy levetem, de ez se érint meg különösebben pedig ezt az inget tényleg tökre szerettem.

Elkapom a tekinteted és rád vigyorgok majd jelzés értékűen rád mutatok majd az alsónadrágomra és viszonzom a kacsintást. Újabb korty vodkát hajtok le és Oleghez lépkedek miután leveted magad a szikláról. Nem nézem meg, hogy túlélted-e csak elkapom Oleg nyakát aki még mindig kicsit kába a kokaintól, odadugom az orra alá az üveget, hogy igyon még egy bátorító kortyot.

- Lent találkozunk haver – azzal nekifutok, az üveg száját befogom és úgy zuhanok a mélybe utánad. A víz először kurva hideg, ahogy becsapódok de gyorsan a felszínre tornázom magam és diadalittas vigyorral az arcomon emelem a magasba a vodkás üveget és kurjantom el magam. Megrázom a fejemet, hogy az arcomra tapadt tincsektől megszabaduljak és pár lusta tempózással melléd úszok.

- Kérsz? – nyújtom feléd az üveget tökre kedvesen, hogy aztán ha éppen azon lennél, hogy elvedd akkor egy gyors mozdulattal lenyomjam a fejed a víz alá. Tudod, a szeretetem kifejezése miatt. Persze azt nem akarom, hogy megfulladj meg valljuk be azért ennél sokkal nagyobb erőkifejtésre lenne szükségem, hogy sokáig lent tartsalak meg tényleg nincs is semmi ilyen célom csak azért nehogy azt hidd már, hogy csak úgy odaadom a vodkát.

- Mi a fasz van már Oleg? – kiáltom és nézek abba az irányba, ahol a srácot sejtem, akinek az alakja végül fel is tűnik a szikla szélén. Nem várom meg a válaszát, csak veszek egy nagy levegőt és lemerülök, élvezem egy pár másodpercig a csendet mielőtt újra a felszínre úsznék és felfeküdnék a hátamra, hogy laza tempóban körözzek – Szerintem elkezdheted magad szoktatni a gondolathoz, hogy – nem tudom befejezni a mondatot, mert meghallom Oleg kiáltását mielőtt ugrana.
- Na bazdmeg – rád vigyorgok aztán a triónk harmadik tagja felé fordítom a fejem, hogy végignézzem az ugrást ami után át kell nyújtanom neked egy bármikor beváltható ingyen-szopás kártyát. Bazdmeg Oleg. Csak tudnám, hogy a kiáltásod miért szűnik meg olyan hirtelen.



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Csüt. Feb. 11, 2021 3:07 pm
Hiába mondogatod neki, hogy adja oda azt a kurva zsebkendőt, majd odaadja, ha szeretné. Egyébként is tudhatod, hogy Ilyához még tiszta állapotban sem elengedők a gondolatfoszlányaid. Vannak erős és vannak gyenge akaratú emberek. Nem mindenkit lehet rávenni ugyanannyi erőfeszítéssel ugyanarra a dologra. Márpedig a Rasputin fiú rosszabb, mint az öszvér. Általában onnan tudja, hogy valamit akarsz, hogy nagyon izzadni kezdesz, vagy tuti az ő feje fájdul meg. Kivéve persze, ha olyanra akarod rávenni, amire egyébként is hajlik. A zsebkendő talán pont ebbe a kategóriába esne HA tiszta lennél, mert amúgy leszarja. De egy szopással sem nagyon kéne győzködnöd.

Bizonyítja a kokainnal keveredett ittasságát, hogy fingja nincs, mi történik, mert éppen bearanyozod az estéjét azzal, hogy ha Oleg leugrik, mi jár neki. Pedig három lépés múlva már lehet, hogy nem is fog rá emlékezni. Meg eleve az ő ötlete volt, hogy úgysem fog leugrani! Vagy nem? A tiéd? Jó, kit érdekel. A csalás egyébként nem érdekelné. Szereti benned, hogy pont akkora pöcsedék vagy, mint ő. Vajon miért jöttök ki olyan jól? Tényleg kedvel – és ez nagyon kevés emberről mondható el – és ez leginkább az utálatos tulajdonságaid miatt van. Tudjuk, hogy van ez. Zsák, meg a foltja, meg a faszom.

Amikor elveszed a cigijét még hagyján, pont Oleggel van elfoglalva, de mire visszakapja már megint átkattan valami az agyában. Ilyen állapotban nem meglepő. - Faszomba. – Bosszankodik az orra alatt, de nem tudni, hogy most épp mire fel. Talán ő maga sem tudja. Egyébként az a baja, hogy a cigit ki kell vennie a szájából, de végül megoldja kéz nélkül, ahogy a – jelenleg instabil lábakon álló – telekinézisével maga elé lebegteti, amíg kibújik az összevodkázott pulóveréből, majd a pólójából is. Pofátlanul jól néz ki, mint mindig. Ki van tesizve a lelkem. A ruháit hanyagul dobja le a földre, cigi vissza a szájába, jöhet a nadrág. A cipőiből kibújik, a nadrág már nem megy ilyen könnyen. Mihelyt felemeli az egyik lábát, néhány másodpercnyi dőlöngélés után seggre is ül. Hiába próbál ő megkapaszkodni benned. – Fú, de használhatatlan vagy Oakley, bazdmeg. – Nagy nehezen kifejti magát a farmerjából is, előbb feltérdepel, onnan billegve feláll és megteszi azt a három lépést a másik srácig, ameddig igazából el is kúszhatott volna.
- Dehogy! Oleg simán leugrik, nem igaz bogárka? – Megveregeti a vállát, de csak azért, hogy közben belé kapaszkodva letérdeljen és felszívjon egy csíkot, majd felálljon újra. Te meg ahogy vetkőzöl, még direkt tök feltűnően végig mér, rád is kacsint, mielőtt elfordulna, hogy nem túl stabil nekifutással a vízbe vesse magát.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Vas. Feb. 07, 2021 2:36 pm

Add már ide azt a kurva zsebkendőt, Ilya. A gond csak annyi, hogy jelenleg hiába is gondolok erre kellően erősen semmi hatása, az alkohol és a drog sűrű ködként ereszkedik az elmémre és gátol meg abban, hogy egyetlen gondolatfoszlánnyal rávegyem a másikat olyan dolgokra, amiket nem csinálnának maguktól.

Elégedetten elvigyorodok amikor kellőképpen felbaszlak, tudod nagyon vicces vagy amikor éppen bepöccensz és most még viccesebb vagy. A röhögésemet csak az orrvérzésem szabotálja, ahogy a zsebkendőt az orromra szorítom és talán egy picit felháborodnék, hogy a pia egy része a ruhámon landol, de maximum majd holnap veszek egy másikat vagy kettőt, tök mindegy.

-Legyen, ha leugrik leszoplak – mondom már a kezed hűlt helyének egy idétlen vigyorral az arcomon, mert biztos vagyok benne, hogy nem fog leugrani és hát ha mégis úgy látnám, hogy le akarna ugrani akkor talán még mindig visszatarthatom. Jó, tudom, hogy ez csalás lenne meg köcsögség, de ugyan Ilya, mikor játszottunk mi tisztességesen? Ugye? Meg azért nem lenne rossz egész életedben emlegetni, hogy tartozol nekem egy szopással.

Egy füttyentéssel jutalmazom a csípőmozgásod meg utánad kiáltok még egy „cyka blyat”-ot, természetesen bóknak szánom de közben már azzal vagyok elfoglalva, hogy a számba illesszem a cigit, amit nagy nehezen előszedek a kabátom zsebéből. Öngyújtó híján viszont muszáj máshogy meggyújtanom, de mivel még mindig nem vagyok abban az állapotban, hogy normálisan elvégezzek egy olyan egyszerű varázslatot, mint egy cigaretta meggyújtása így egy pillanat múlva már az egész cigi lángra kap a számban, amit újabb hangos káromkodások közepette köpök ki és taposok el a földön.

- Akkor te leszel az első? – nézek rád vigyorogva mielőtt kiszedném a cigit a szádból, ha már képtelen voltam meggyújtani a sajátomat, akkor majd a tiéd használom arra, hogy a második szálat most ne robbantsam a saját képembe  - Vetkőzz – nyújtom vissza vigyorogva a cigit közben a sajátomból jó mélyeket szívok és elveszem Olegtől a felém tartott üveget.

-Én ugrok az üveggel – jelentem ki aztán Olegre nézek – Egyébként nem cink, ha inkább lent akarsz megvárni minket – vonom meg a vállam tökre nemtörődöm módon, mert azért nem először ugrunk le innen, mármint Te meg én, szóval semmi új nincs benne – Vagy akár igyál még egy kicsit, esetleg szívj fel még egy csíkot – én mindenesetre lerakom az üveget és cigivel a számban kezdek kibújni a ruháimból, pontosan leszarva, hogy mit égetek ki és mit nem. Pontosan leszarva, hogy Oleg az egyik kövön már a következő tablettát töri fel. Pontosan leszarva, hogy ezzel lehet kap egy kis löketet és akkor elvesztem a fogadást. Pontosan leszarva úgy … mindent.



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Vissza az elejére Go down
Vendég
Anonymous


Vendég

Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 06, 2021 5:48 pm
Már vagy öt perce valami olcsónak ható, mégis egészen kellemes női parfümöt érez az orrában, és fingja sincs, hogy ez most akkor mi vagy hogy került oda. Ettől a ténytől néhány másodpercenként olyan fejet vág, mint akinek a foga közé szorult egy darabka kukorica és azt próbálná kiguberálni a nyelvével – márpedig az a nyelv igen sok mindenre képes, megkérdezheted a húgodat – aztán valahogy már ez sem tűnik fontosnak, amikor rád néz. Te nevetsz. Oleg nevet. És már ő is nevet, de nem tudja mióta, úgy érzi már percek óta, mert kezd megfájdulni a hasa. Aztán lehet nem is a nevetéstől, hanem attól az undorító rumos szartól, amit egy órája megitattok. Nem, határozottan a nevetéstől.

Meglátja, hogy vérezni kezd az orrod.
Még jobban nevet.
Jól áll a vörös, bazdmeg.

A kesztyűtartóra pillant. Látszólag lassan jut el a tudatáig, hogy mit akarsz, de valójában csak szórakozik veled. A zsebkendőt csak akkor kapod meg, amikor már nálad van a vodkásüveg. Csere? Csere. Eldönti ő magának. A zsebkendőt a kezedbe nyomja, az üveget meg konkrétan kihúzza a szádból, hogy kontrolláltalan mozdulattan tolja át a sajátjába. Természetesen ettől a fél üveg – vagy hát ami volt benne, annak a fele – tartalma a drága luximuxi ruháitokon landol. Kit érdekel.

A mosoly addig tart, amíg fel nem teszed a kérdést. Hogy meggondolta-e magát?! Most nézz rá, láthatóan vérig sérted! Hogy ő meggondolná magát, amikor valami ilyen felelőtlen faszságot kell csinálni? * mosolygós hangulatjel *
Azzal a lendülettel ki is vágja magát az autóból. Tessék, itt a válaszod, nem gondolta meg magát. A mozdulat közben természetesen majdnem orra esik, de hamar megtalálja az egyensúlyát és úgy húzza ki magát, mintha ő lenne az atyaúristen. Közben Oleg elindul, mert ő aztán mindig olyan nagylegénynek teszi magát, pedig valószínűleg csak azért megy előre, hogy jól megnézze magának a terepet. Közben Ilya a szavaid felé fordul. - Jól van. Ha leugrik, leszopsz. – Oroszul köpködi feléd a szavakat és olyan sebesen kapja el a felé nyújtott kezed, hogy ha akarnád sem tudnád megszakítani a folyamatot. Abszolút egyet ért veled, Oleg kurvára nem fog leugrani, mert egy beszari pöcs. Normál körülmények között sosem jutna eszébe ilyen díjat bedobni a közösbe, vagy hát veled nem, de most nagyjából idáig terjed a fehérporos agykapacitása és nem veszi túl komolyan a fogadást sem. - De előbb én ugrok le! - Azzal a lendülettel ki is tépi a kezét az érintésedből és a trió harmadik tagja után indul. Úgy lengeti a csípőjét, mintha most jött volna a sarokról, és már nevetve borul Oleg nyakába, ahogy utoléri őt. Kiszedi a cigit a szájából, olyan sikeresen, hogy közben mindkettejüket meg is égeti kicsit a parázzsal, mert amúgy Oleg nem akarja odaadni neki, és mire te is beéred őket a bányató partján, már vígan pöfékel.
Vissza az elejére Go down
Boszorkány

Oakley Zubkov
Chatkép :
ilya & oak  Tumblr_inline_nq0du0YuOQ1rxcren_250
Szerepkör :
washingtoni lakos
play by :
arthur gosse
Hozzászólásaim száma :
66
Pontjaim :
48
Pártállás :
  • Semleges

User név :
vivins
Fő képességem :
akaratátvitel
Tartózkodási hely :
washington
Korom :
29
Foglalkozásom :
chemist


Oakley Zubkov

Elküldésének ideje -- Pént. Feb. 05, 2021 6:52 pm

Nevetek és nem bírom abbahagyni. Azt már pontosan nem tudom, hogy ki mondott valami vicceset, hogy Te voltál vagy Oleg, de ez jelen pillanatban már annyira nem is lényeges, mert Oleg is nevet a hátsó ülésen. A kormánykerékre hanyatlok és tovább rázkódik a testem, lassan már nem bírom kontrollálni se aztán a következő pillanatban már csak bambán nézem a cipőm orrát miközben hallom a hangod, hogy épp beszélsz de nem értek semmit, nem értem Oleget se. A piros pöttyöt nézem a fehér cipőmön, meg a következő piros pöttyöt aztán meg még egy megjelenik a semmiből.

Felkelek és szippantok kettőt, megtörlöm az orrom. A saját vérem piros csíkot húz a kézfejemen.
- Ilya a kesztyűtartó – mivel te ülsz az anyósülésen így neked mutogatok az említett irányba és reménykedek, hogy ebből meg a vérző orromból összerakod a képletet, hogy nekem most egy kurva  zsebkendőre van szükségem onnan mielőtt még összevérezek mindent, aminek senkinek se fog örülni, de főleg az apám nem.

- Igyál rá – ez már Oleg és a pillantásom rólad Oleg kezére meg a hátulról előre nyújtott üveg vodkára esik, aztán egy vállrándítás után elveszem az üveget, mert mégis mi történhetne. Jelenleg elhiszem, hogy az orrvérzésre tökéletes a vodka, főleg ha azért ment szét az orrnyálkahártyád, mert kicsit nagy lett az a csík, amit az indulás előtt felszívtál.  Szóval iszok, meghúzom az üveget és feléd nyújtom, cserébe a zsebkendőért, amit remélem már megtaláltál. Ha nem, akkor kénytelen vagyok a pulóverem ujját használni egy kicsit a vérzés elállítására.

- Szóval – itt most először rád nézek aztán Olegre – Remélem nem gondoltátok meg magatokat, mert akkor feleslegesen kötöttem volna el apám autóját – és itt jelentőségteljes pillantást vetek mindkettőtökre, hogy átérezzétek a dolognak a súlyát – Mehetünk? Az orrvérzésre amúgy is jó a hideg víz – vigyorgok rád és már ki is kötöm a biztonsági övet, ha már több közlekedési szabályt megszegtem idefelé jövet, akkor legalább ezt az egyet hadd tartsam be. Azért megvárom amíg Oleg kiszáll az autóból és csak akkor szólalok meg – Fogadjunk, hogy nem mer majd leugrani és csak a szája volt nagy. Bármiben fogadok – a kezem nyújtom feléd, hogy lásd mennyire komolyan gondolom a fogadást.
- Kibaszott édes lesz a győzelem – gonoszan elvigyorodok és megkaparintom a vodkásüveget, ha még nálad van, azzal kiszállok és a már cigiző Oleg felé veszem az irányt, hogy bevárjunk téged, hogy utána elinduljunk a tóhoz, hogy levessük magunkat a szikláról, hogy éljünk egy kicsit.



I cannot pretend
It was underneath my skin
under my skin

Thalia Prescott felhasználónak tetszik ez a poszt

Vissza az elejére Go down


Ajánlott tartalom

Elküldésének ideje --
Vissza az elejére Go down
 
ilya & oak
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Yurij & Ilya II.
» Yurij & Ilya III.
» Yurij & Ilya IV.
» Yurij & Ilya I.
» Yurij & Ilya - Fairy tales

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
I N G O D W E T R U S T ❞ :: Archivált játékok-
Ugrás: