Csak a fájdalomra emlékezett, ahogyan a fogak belemélyedtek a bőrébe. Gyerekkorában harapta már meg kutya a kezét, de a farkasméreg égetni kezdte a roncsolt izmokat, hogy aztán elterjedjen a testében, és ne lehessen megállítani. Lázálmai voltak, fényekre és sötét foltokra emlékezett, de nem tudta, mikor volt nappal és mikor volt éjszaka, ki volt mellette, ha egyáltalán volt mellette bárki a családjából.
Félhomályra tért magához, zsálya erős illatára, halk beszélgetésre a szobában. Nem látott tisztán, úgy érezte még mindig a lázálmai gyötrik, még mindig küzd a szervezete az életben maradásért, azonban már derengett neki, mi is történt pontosan: a vadászat… a gondolattól epés ízű gyűlölet bukott fel a szájában, s nem csak íz, érezte, ahogy a felfordul a gyomra, s reflexből fordult az ágy széléhez, ahol meglepetésére már várta egy vödör. A tudata szélén felfogta, elhallgatott a beszélgetés körülötte. Zihálva dőlt vissza a selyem párnára. Egy alak ült le mellé, és megtörölte a száját. A nagynénje illatát érezte maga körül.
- Mondtam, hogy túléli, erős fiú! - nem hozzá beszélt a nénikéje, s a lenéző válaszból sejtette, a szülei vannak jelen a szobában még, akik eleve megvetették már, mert férfiakhoz vonzódott és nem akart magára vállalni egy látszat házasságot, ami "Wottonként kötelessége lett volna". A mellette lévő nő megtörölte a homlokát is egy hideg vizes kendővel, Jerome pedig próbált erőtlenül mosolyogni, de túl fáradtnak érezte magát még ehhez is.


Néhány nap múlva, amikor már felerősödött, szó szerint farkaséhes volt, s mindent, amit elé tettek szó nélkül falta fel. Éppen végzett az ebédjével, amikor a szülei jelentek meg az ajtajában. Távolságtartóan viselkedtek, bár ez nem volt újdonság.
- Ami a vadászaton történt igen sajnálatos, és örülünk, hogy nem vesztél oda - kezdte az apja, hideg tekintete nem lepte meg a fiút. A vadászat, ami olyan volt, mint valami úri hobbi, gyűlöletes volt mindig is számára. Vadászcsaládnak hívták önmagukat, de csak már befogott, s a birtokon szabadjára engedett gyenge, megsebesített természetfelettieket hajkurásztak. Ez számára csak hajtás volt, mint ahogy a brit királyi család nyulakat és fácánokat kergetett. Várta apja szavainak folytatását, még nem szólt közbe. - Mindazonáltal a Wotton család nem engedheti meg, hogy ilyen folt essen a hírnevén, ezért el kell hagynod a birtokot. Megkapod a jogos örökségedet, mert a név kötelez és egy lakást abban az elkorcsosult Washingtonban. Ennyit tehetünk érted - Jerome az anyjára nézett, akinek tekintete éppoly rideg volt, mint apjáé, s nem bírta ki, hogy ne nevessen a képükbe.
- Ó, milyen álszentek vagytok! És milyen kibaszott nagyképűek, hogy úgy akarjátok tálalni az egyetlen fiatok kitagadását, mintha kegy lenne és kisegítenétek - a hangja feszült, dühös, tudja, valójában mi van a háttérben, és annak semmi köze a vérfarkasok átkához, helyette jóval több a világhoz való hozzállásához, ami kicsit sem hasonlít a szüleiéhez, s ez mindig zavarta őket.
- Mindig is azt hitted, hogy csak rólad szólnak a dolgok, épp ideje hogy megtanuld, mit jelent áldozatot hozni a családért. A telihold előtt menj el - folytatja az apja, amikor Jerome felhorkan, gúnyos mosollyal az arcán bólint, ahogy kikászálódik az ágyból.
- Persze, áldozat a családért… De ne aggódjatok, már ma eltűnök - köpi a választ és kiborogatja a ruháit a fiókokból, egy részét pedig összeszedi és az előtúrt sporttáskába dobálja. Látja a szeme sarkából, hogy az anyja letesz egy borítékot az asztalra, mielőtt elhagyná a szobát, de nem néz utánuk: ha ők képesek eldobni őt, akkor nincs min gondolkodnia tovább. Ahogy magára marad a szobája csendjében, a borítékért nyúl, s ahogy kinyitja egy kulcs és egy szál papír van benne, egy banki bizonylat, ez számláról, ami az ő nevére szól, és hat nulla sorakozik egymás után. A dátum rajta mai, alig néhány órával ezelőtt nyomtatták. A lap alján szerepel egy washingtoni cím, amiről nem nehéz ezek után kitalálni, hogy az említett lakásé. A valóság ekkor rázuhan, remegni kezd, térdre zuhan, és forró könnyek szántják végig az arcát.


*a versrészletek: Peer Krisztián 42 c. kötetének anyagából származnak