Elküldésének ideje -- Szomb. Márc. 07, 2020 7:27 pm
Iris & Markus
- Ugyan, Iris, ne aggódj emiatt! Nem haragszom. Mindenkinek vannak problémái. Részletkérdés, hogy a tied nem a legalkamasabb pillanatban jött elő - nevetem el magamat, és legyintek egyet erre az egészre. Tény és való, csak két percet kellett volna még várnia ezzel és akkor még kevésbé lennék feldúlt, de nem fogom neki felemlegetni. - Én nem fogom erőltetni, Iris. De tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, nem fogok ítélkezni - nem olyan típus vagyok. Vele pedig egyébként is mindig jól megvoltunk, és ha voltak kisebb-nagyobb gondjaink a magánéletünkben, akkor mindig számíthattunk a másikra. Habár azt nem értem, hogy vajon most mi hozhatta elő belőle ezt a Bastien dolgot, mikor már jó ideje egy városban vagyunk a drága kis polgármesterünkkel. Csendben hallgatom a történetet, amit mesél, és kicsit elgondolkozom. Minél többet beszélünk és tudunk meg a másikról, annál inkább arra jövök rá, hogy mennyi bennünk a közös. Ahogy neki Bastien, úgy nekem Calista. Próbálom elhitetni magammal, hogy már régen túlléptem rajta, de ezzel csak magamat csapom be. Nem szeretem a lezáratlan történeteket, a miénk pedig elég hirtelen ért véget. Félő, hogy a kisétálásom az életéből nem az utolsó alkalom volt, hogy láttam az én végzetemet. - Ezek szerint te kicsit többet képzeltél bele a dolgokba, mint ami valójában köztetek volt. Ez a lehetőség nem fordult meg a fejedben? - kérdezem kíváncsian. - Értem szerintem, amit mondasz. Úgy jön le nekem a történeted, hogy nem volt rendes lezárása a dolognak, és ez azóta is kísért téged. Ezt pedig át tudom érezni, számos lezáratlan szálam van az életben, amelyeken néha akarva-akaratlanul is elgondolkozom - de nem akarok pszichológust játszani, főleg nem részegen. - Kellene találni neked valamit, amivel el tudod foglalni magadat. Vagy nem is feltétlen valamit, hanem valakit. Vagy nem is próbálkoztál ezzel azóta? - mert ami mi köztünk van, az ugyanaz mint ami elvileg vele és Bastiennel volt: barátság extrákkal. De neki valami több kell, hogy el tudja felejteni őt. Talán nekem is az kellene, de túlzottan válogatós vagyok ilyen téren.
Elküldésének ideje -- Szomb. Feb. 22, 2020 11:48 am
beautifulnight
Markus && Iris
Kínosan lehunyom a szemem amikor Markus megáll a mozgásban. Tudom, hogy nem kellett volna megszólalnom, főleg nem Bastianról akiről köztudott, hogy ő az első vámpír mindannyiunk közül. Még is olyan gyengéd érzések fűznek hozzá, hogy egy fél évszázad sem volt elég ahhoz, hogy elfelejtsem őt. Ő mentett meg az öregedéstől, a haláltól, ráncoktól, a szépségem elvesztésétől, neki köszönhetem mindazt amit a vámpírlétben annyira, de annyira szeretek. Ha ő akkor nem toppan be az életembe akkor belőlem semmi más nem volna, szimplán csak a csontjaim. Úgymond kötődök hozzá, hiszen annyi, de annyiféleképen hálás lehetek neki, és talán pont ezért olyan nehéz számomra elfelejtenem őt. Főleg, hogy egy városban tartózkodunk. Mondjuk szerencsére még nem sikerült belebotlanom, és bármennyire is szeretném őt viszont látni, inkább kerülöm őt. Feltünően. Fogalmam sincs hogyan reagálnék arra, ha újra összehozna vele a sors. Meg amúgy is, annyi, de annyi ideje volt már tovább lépnie rajtam, szerintem nem is jelentettem neki semmi mást puszta játékszernél.
- Ne haragudj, kérlek. – nem szokásom bocsánatot kérni, de most őszintén bűbánóan nézek rá, majd felállok én is a földről és felöltözök. Beletúrók a kócos hajamba és leülök mellé a kanapéra. Kérdésén erőltetten nevetem el magamat. Fogalmam sincs, hogy hogyan kéne belekezdenem, főleg, mert eddig még senkinek sem mondtam el azt, hogy bármi közöm lenne az úgymond vámpírok főnökéhez. - Nem szeretek róla beszélni. – kezdek bele, majd egyik kezemmel a kanapé háttámlájára könyökölök és úgy nézek Markusra. Tudom, vagyis sejtem, hogy megbánthattam őt és ez rosszul esik. Lassan több, mint 10 éve az életem részese és tényleg ő az a személy akit szándékosan soha nem bántanék meg. - Egyik este sétáltam hazafelé, rosszkor voltam rossz helyen, rossz időben. Először csak inni kezdett belőlem, majd valamilyen okból kifolyólag átváltoztatott. – tekintetem kissé üveges lesz amikor vissza emlékszek a sok-sok évtizeddel ezelőtt történtekre. - Sokáig voltunk együtt, amolyan barátság extrákkal, szerettük húzni egymás agyát, volt bennünk valami közös. Majd a 20. század végén elváltak az útjaink, s azóta se láttam őt. Fogalmam sincs mi ütött belém, mit tett velem, hogy azóta sem tudom őt elengedni... – újból a hajamba túrok zavaromba. Annyira furcsa erről beszélni. Markus az első akinek elmondtam, hogy mi történt velem és, hogy hogyan váltam vámpírrá.
Ideje volt már kicsit kiengedni a felgyülemlett feszültséget. Általában Irisszel mindig is jól értettük egymáshoz, ez az első percekből kiindulva most sincs másképpen. A vadságból, a szenvedélyből sosem volt hiány a kapcsolatunkban, annak pedig külön örülök, hogy egyikünk sem gondolta túl és kezdett el az érzelmiség felé hajlani. Jó barátok vagyunk, akik néha lefekszenek egymással, így engedve ki a fáradt gőzt. Az elmúlt évtizedekben jobbára csak ilyen kapcsolataim voltak, bár tartós az egyedül ő volt. Néha eszembe jutnak a régi szép idők. Sokszor visszasírom a halandóságomat, és hogy akkoriban mennyivel egyszerűbb volt minden. Ha meglőnek és nem látod el a sebeidet, akkor egy fertőzés könnyen elvihetett. Ha nem védekeztél szex közben, megint elkaphattál egy másik betegséget, ami megint elvihetett. Most meg? Körülbelül mindenre immúnisak vagyunk és így kiveszett az egészből a kihívás is. Ettől pedig a falnak tudnék menni. Alig bírtam már kivárni, hogy újra benne érezhessem magam. Nincs is ennél jobb dolog a világon, mint a szex! Főleg, ha a felek kölcsönösen élvezik egymást. Azt viszont már az elején érzem, hogy Irisnak van valami baja, de az alkohol kellően elnyomta a késztetést, hogy nem is tudom… rákérdezzek, mielőtt belevágunk ebbe az egészbe. De ez vissza is üt előbb-utóbb. Ahogy elkezd beszélni és megemlíti Bastien nevét, körülbelül abban a pillanatban megy el minden maradék libidóm. Nem valami sérülékeny az egóm, ez viszont még nekem is egy kicsit szarul esett, hogy miközben én beleadok mindent, ami a részeges erőmből telik, addig ő neki valaki más jár a fejében. Főleg a főmufti, akit mellesleg ki nem állhatok – bár számomra ez nem személyes viszály, az egész vámpírtársadalomra kiterjed a gyűlöletem. A többi fajjal sosem volt semmi bajom, a karma viszont úgy hozta, hogy én magam is pont a kivételhez tartozzak. Meg is állok a szövegelése következtében. Vállára borulok és úgy sóhajtok egy nagyot. Azért még egy búcsúcsókot nyomok a bőrére, mielőtt kicsúsznék belőle és lassan a lábamra állnék. - Hát te aztán tudod, hogy öld meg az ember lelkesedését… - nevetek fel keserédesen, miközben kezemet nyújtom felé, hogy felhúzhassam őt. Lehajolok a boxeremért és a nadrágomért, amit egyaránt felveszek, majd helyet foglalok a kanapén. - Nem is tudtam, hogy a főkolompos az exed. Ez hogy nem jött fel az elmúlt tíz év alatt egyszer sem? - se okom, se jogom nem lenne számonkérni őt, egész egyszerűen csak meglepetésemet fejezem ki a kérdésemmel. - Mi történt köztetek, hogy ennyire nem tudod elfelejteni? - mert valaminek történnie kellett, ami ilyen mély nyomot hagyott benne. A kapcsolataim ötödére sem emlékszem, Calistát viszont nem tudtam elfelejteni, főleg mert elég gyökeresen felforgatta az életemet. Bár én legalább nem szex közben beszélek róla, miközben éppen lovagolnak. Félreértés ne essék, nem haragszom Irisra, de kétségtelenül választhatott volna jobb időpontot is erre.
Imádok vámpír lenni. Sokan nem tudják elviselni azt amivé válnak átváltozás után, de nekem kimondottan jót tett. Utáltam öregedni, utáltam a ráncokat, szörnyen viseltem a tényt, hogy a szépségem elmúlik, és ekkor jött Bastian, és megmentett ettől a kínzó érzéstől. Megszabadított a félelemtől és átváltoztatott, és azóta is imádom a vámpírságom minden egyes pillanatát. Nem bántam meg azt, hogy átváltoztam. Azt hiszem ez volt egész életemben a legjobb dolog ami velem történhetett.
Mostanában a szokottnál is több időt töltök Markus társaságában amit nem tudok mire vélni. Ő az egyetlen olyan személy aki már több, mint 10 éve az életem részese és egy pillanatát sem bánom annak, hogy ismerem őt. Jól passzolunk egymáshoz az ágyban és meghallgatjuk egymást, ha valami nyomja a szívünket. Tipikus példa vagyunk a barátság extrákkal fogalomra.
Elmosolyodok amikor lefektet a szőnyegre és szép lassan lekerül rólam a felsőm és a melltartóm is. Addig húztuk már a dolgokat, hogy elkezdtem iszonyatosan kiéhezve lenni. Markus mindig is értett ahhoz, hogy hogyan csigázza fel az érdeklődésemet és hogyan kínozzon meg. - Nekem is hiányzott már ez. – suttogom az ajkaiba. Még engem is meglep, hogy mennyire összepasszolunk a szexben. Halk sóhajok hagyják el a számat miután belémhatol. Pár pillanatra lehunyom a szememet és hirtelen Bastiant látom magam előtt. Minden egyes vele töltött pillanatot. - Azt hiszem Bastiant sosem fogom elfelejteni...mindig ő van a szemem előtt és nem bírok szabadulni tőle... – szemeimet inkább kinyitom, hogy ne kísértsen az arca. Életemben először voltam szerelmes és el is veszítettem a férfit akit szerettem.
Nem akartam, hogy ilyen korán elélvezzen Iris, csupán kellően fel akartam tüzelni, hogy a későbbiekben annál élvezetesebb legyen mindkettőnk számára az este. Általában sosem volt gond az ilyen részeg éjszakákkal, pedig sokszor azt mondják, hogy nem olyan élvezetes. Ennek szerintem pont az ellenkezője az igaz, főleg ha olyan társad van, mint amilyenek mi vagyunk egymásnak Irisszal. Jól összeszoktunk már egy évtized alatt és egy percig sem bánom, hogy van egy stabil kapcsolatom a többi futó mellett. Ez azóta így van, mióta a hatvanas években újjászülettem és a magam útját kezdtem el járni. Nem szeretnék senkit sem túl közel engedni magamhoz, csak annyira, hogy alapvetően jól érezzük magunkat és az igényeinket is ki tudjuk elégíteni. Irisszal is ugyanez van. Mikor elkezdi húzni rólam a pólómat, világossá válnak a szándékai. Segítek neki, és újra helyet foglalok a kanapén, az övemet kibontva útközben. A többit azonban meghagyom neki, hisz amúgy sem tudok most túlságosan mit tenni ebben állapotomban, csak élvezni a csókjait. Leérve nem nagy meglepetésként, láthatóan készen állnék a folytatásra is, de örömmel fogadom, hogy miután lehúzza rólam a nadrágot, a nyelvét veti be. Fejemet hátravetem egy sóhajtással karöltve, ahogy férfiasságomat kezdi el kényeztetni a szájával. - Ó, igen… csináld még… - sóhajtom, miközben a hajába túrok, ezzel segítve kicsit a mozgását. Mikor már kezdek a kielégülés felé közelíteni, megfogom a fejét, hogy megállásra késztessem. Nem hagyva őt felállni lépek le a kanapéról és terítem őt magam alá a szőnyegre. Ajkaihoz hajolok, melyeket forró csókban részesítek, a legkevésbé sem törődve azzal, hogy az imént hol járt a szája. Nem vagyok finnyás, erre pedig pláne. A pólója szélét fogva azt egyre fentebb húzom rajta, minekutána a melltartójának pántját is kicsatolom. - De hiányzott már ez - vigyorgok le rá, mielőtt nyomnék egy újabb csókot az ajkaira. Kezemmel a lába közé nyúlok, ahol párszor még rásimítok a nőiességére, míg az övét az én legérzékenyebb pontomra vezénylem. Eközben az egyik, majd a másik mellbimbójára is adok pár csókot, de aligha bírom már sokáig, így hát ráfogok a férfiasságomra és lassan belé hatolok. Combját simogatva próbálom minél ritmusosabban mozgatni a csípőmet, hol kisebbeket, hol nagyobbakat sóhajtva és nyögve. Akármennyire is vágyok már a beteljesedésre, amennyiben Iris másképp nem tesz, úgy maradok egy ideig még ebben a ráérős tempóban. Ismételten a nyakát, száját csókolom szenvedélyesen, mozgásom közepette pedig az egyik ujjammal a plusz élvezet miatt a csiklóját is elkezdem újfent ingerelni.
Nem szokásom semmit sem előre tervezni, ígyhát ma sem döntöttem el kora reggel amikor felkeltem, hogy este a sárga földig és még annál lejjebb is leiszom magam aztán szexelek egyet Markussal. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs Markussal, sőt! Nagyon jól sikerült megtalálnunk a közös hangot, szó szerint minden porcikámat és gyenge pontomat ismeri. Régóta az életem részese és még magam sem tudom, hogy netán ez azt jelentené, hogy bízok benne… nem szokásom senkiben sem bízni, azok után, hogy Bastian csalódást okozott, de az is lehet, hogy még magamat is sikerül meglepnem.
Jól esik Markus támogató karja, tudom, hogy nem engedné, hogy elessek vagy bármi, hiába vagyok vámpír és kb meg se érezném, de ő férfi módjára vigyáz rám és bevallom ez jól esik még az én kőszívemnek is.
Szeretem, ha irányít a férfi és ezt egy kaján vigyorral jelzem is számára, amikor egy mozdulattal fordít a felálláson és én kerülök alulra, ő pedig fölém, és arra leszek figyelmes, hogy el is kezdte bevándorolni a testem minden apró szegletét. Ahogy egyre lejjebb ér, a gyomrom görcsbe rándul a jóleső érzéstől és egy halk sóhaly hagyja el a számat amikor a csiklómat kezdi el kényeztetni. Beletúrok az egyik díszpárnába ami a kanapén van és amit még nem löktünk le, mikor az ujjait is megérzem. Hihetetlen, hogy mennyire képes elvenni az ember eszét a vágy. Markustól már megszoktam, hogy szex előtt igencsak szeret megkínozni, és aztán megkegyelmez és megkapom azt amire szükségem van, nah de most itt az ideje, hogy visszaadjam neki amit 10 éve kapok lassacskán. Lekapom róla a pólóját, majd újra én kerülök felülre, végig csókolom teste minden egyes porcikáját lefelé haladva egészen a csípőjég, aztán nyelvemmel kezdem el odalent kényesztetni.
Tudom jól, hogy nem vagyok egy Adonisz. Sosem tartottam magamat az átlagosnál jobbnak semmiben – egyedül talán a magasságomban. Azonban nem rejtem véka alá a hiányosságaim, sőt inkább ezekre építek. Volt már futó kapcsolatom, aki úgy jellemzett, hogy olyan csúnya vagyok, hogy az már szexi. Nem tudtam, hogy ezt a kijelentést bóknak vagy sértésnek vegyem, de inkább befogtam a száját valamimmel. Szoktunk mi beszélgetni Irisszal, bár tény és való, nem a legmélyebb titkainkról. Ettől függetlenül így is elég sokat tudok róla – én legalábbis azt hiszem. Viszont sejtettem, hogy erre a bulira most miért pont engem hívott. Ki akart kicsit kapcsolni, és tudta, hogy az est valószínűleg mivel fog zárulni. Kár lenne mást állítanom, szép nőről van szó az esetében és ugyan megkaphatna bárkit, mégis engem választ a legtöbbször a magányos éjszakákra – ez azért kicsit lök az egómon. Én is ugyanezen okból választom őt számtalanszor, hisz már kellően összeszoktunk ahhoz, hogy ismerjük egymás gyenge pontjait. A kanapén ülve világossá válnak a szándékai. Szeretem, mikor nincsenek szükségek szavakra, elég, hogy a tettek vezéreljenek. Kicsit elfordítom a fejemet, hogy könnyebben odaférhessen a nyakamhoz, amely érzést sóhajtásokkal nyugtázok. Fenekét simítom meg, és felszisszenek, amikor a nyakamba harap. Ki vagyok már teljesen... Tudom, mennyire szeret közben táplálkozni és ő is tisztában van vele, engem ez mennyire felizgat. Meg is mutatom neki mennyire. Kicsit jobban rászorítok a fenekére és úgy emelem meg, hogy fordíthassak a felálláson. Kezeimmel kigombolom a nadrágját, lehúzom a cipzárt és a bugyival egyetemben húzom le róla. Elszakadok tőle pár pillanat erejéig, míg ujjaimat kicsit megnedvesítem és egyből hozzáérintem a csiklójához. Mutatóujjamat lassan, körkörösen kezdem el rajta mozgatni, míg másik kezemmel a sok ruha anyagán keresztül a mellébe markolok és masszírozom kicsit. Egyelőre még nem veszem le róla a felül lévő anyagokat – bár az ellen sem fogok tenni semmit, ha ő másként dönt. Nyakába csókolok még egy utolsót, mielőtt lentebb csúsznék a testén, hogy féltérdre ereszkedve lépjünk a következő szintre. Egyik lábát a vállamra helyezem, és közelebb húzom a csípőjét az arcomhoz. A kezem helyét felváltja a nyelvem, amelyet először óvatosan érintek oda, így ízlelgetve őt. Egyik kezemmel a combját karolom át és simogatom, miközben csiklóját hozzáértően nyalogatom, így próbálva a kielégülés felé terelni őt. Két szabad ujjamat közben a hüvelyébe mélyesztem, és gyakorlott mozdulatokkal tolom be őket majd húzom ki. Újra és újra. Sokan szeretik, mások ki nem állhatják, ha el van húzva az előjáték. Én egyértelműen az előbbibe tartozok.
A legutóbbi balesetem után úgy döntöttem, hogy itt az ideje annak, hogy kirúgjak a hámból, de úgy rendesen. Nem akarok arra gondolni, hogy Bastian több évtizede nem is keresett, pedig olyan jó volt köztünk minden… jó oké, öltük egymást, civakodtunk, de aztán mindig jött a békülős szex és uténa egy darabig, ideig elvoltunk egymással. Megaztán valamilyen szinten mégiscsak kötődök hozzá akaratomon kívül is, mivel ő változtatott át vámpírrá. Jó pár évig elvoltunk egymás társaságában, aztán eltávolódtunk, ő ment jobbra én meg balra.
Hosszú évtizedek után múlthéten volt az, hogy megijedtem. A golyó nagyon közel volt a szívemhez. Nem tudom, hogy melyik vadász lőtt rám, de igencsak ügyes volt. Azt vettem észre, hogy ahogyan telik az idő az emberek úgy válnak egyre ügyesebbé és felkészültebbé velünk szemben. Megtalálják a gyenge pontjainkat, jól időzítenek, szóval annyira azért már nem védtelenek. Az elmúlt időben ígyis egyre több vadász bukkant fel a városban.
Egyetlen ember van jelenleg az életembe aki már 1 évtizede a részese a napjaimnak, az pedig Markus. Egyik estén találkoztunk amikor úgy döntöttem, hogy rendes ételt viszek be a szervezetembe, és pont az ő egyik éttermébe tértem be, nekem pedig rögtön szemet szúrt az az elegancia amit képviselt. Jól fésült haj, fekete zakó, és szinte látszott rajta, hogy pénze van. Akkor még nemtudtam, hogy nem ember hanem olyan, mint én, ígyhát akkor este még nem gondolkodtam azon, hogy hosszútávra tervezzek-e vele, vagy csak ő legyen a desszertem, de miután megtudtam, hogy ő is vámpír, rögtön egy hullámhosszon voltunk, még inkább kiélhettem vele a képességeimet. Rögtön barátok lettünk akik nem mellesleg nem vetették meg a jó szexet, így gyorsan egymásra találtunk és fedeztük fel a másik érzékeny pontjait. Hol ő volt felül, hol pedig én, attól függöt, hogy melyikünk mennyire bírt magával. Ma estére nem tudom, hogy mit terveztem, csak inni akartam temérdeknyi mennyiséget, ami szerintem eléggé sikerült, emrt hiába a vámpírlét, még ígyis alig bírtam megállni a saját lábaimon, így örültem annak, hogy Markus támogatva kísért a hotelig. A liftben az egyik falnak voltam dőlve és egy kaján mosoly jelent meg az arcomon amikor megéreztem derekamon a kezét. A szobában átkarolom a nyakát és úgy viszonzom vággyal teli csókjait, majd vámpírképességeimnek hála egy fél pillanat alatt a kanapéra kerültünk, ahol a derekán ültem, majd elkezdtem az állkapcsától érzékien a nyakáig csókolgatni, néhány helyen meg is haraptam kicsit, de csak annyira, hogy egy pici vér jelenjen meg a nyakán. Imádom, ha szex közben is ehetek.
Az egész vámpírlétemet a kettősség jellemzi. Egyes esetekben élvezem és örülök annak, amivé tett engem még évekkel ezelőtt Calista, ugyanakkor legtöbbször átkozom a sorsot, hogy nem a józan eszemre hallgattam és tűntem el abból a városból. Akkor valószínűleg nem itt lennék, mint ahol most, és néha hiányzik ez. Néha hiányzik, hogy mennyire egyszerű és mégis nehéz a halandó élet. Folyamatos megpróbáltatások, és az állandó önfejlesztés jellemzett a korai éveimben is. Azonban mióta vámpírrá lettem, nem érzem erre a késztetést. Így is olyan hatalmam van, amiről halandóként álmodni sem mertem volna. Biztosra veszem, hogy tudnám feszegetni a határaimat, amitől még erősebb lennék, de minek? Nem keresem a harcokat, nem keresem a háborút. Ha mégis sor kerülne bármelyikre, akkor pedig talán jobb is, hogy a korombéli vámpírokkal szemben hátrányban indulok – legalább újra sebezhetőnek érezhetem magam. Viszont, ha már egyszer örök fiatal maradtam, akkor ki is élvezem az életet. Nem lehetek mindig depressziós és búskomor. Irist körülbelül 10 éve ismertem meg és elég hamar sikerült egy hullámhosszra kerülnünk. Nem volt köztünk egy ideig semmi, de azóta már kicsit másfajta lett a kapcsolatunk. Barátság extrákkal, ahogy mondani szokás. Ez azóta sem változott sokat. Most ő hívott el bulizni, ahová örömmel mentem. Alapvetően elég unalmas az életem, ha nem az éttermeimben vagyok. Ilyenkor egyébként is szórakozóhelyekbe, bárokba, kocsmákba szoktam elmenni, és ismerkedek. Néha azonban ez is fárasztó tud lenni, ezért örültem, mikor ma délután megkeresett a nő azzal, hogy rúgjunk ki a hámból. Az este jól alakult, bár nem tartott sokáig az ottlétünk. Sokat ittunk, bár Iris jócskán többet. Mivel a közelben volt egy hotel, ezért inkább afelé vittem őt, ahol kibéreltem egy szobát, majd liftbe szálltunk és már úton is voltunk a harmadik felé. Az alkohol az én szervezetemben is dolgozott rendesen, ezért nem bírtam megállni, hogy a liftút közben ne simítsak rá hol a derekára, hol a fenekére, miközben lágy, érzéki csókokkal jártam be a megfelelő erogén zónáit. Fel akartam tüzelni, nehogy azt higgye, hogy az estének itt van vége. Beérve a szobába sem tettem másképpen. Az ajtót becsukva a falhoz nyomom és úgy folytatom rajta a csóközönt, hol fülét, nyakát, vállát kóstolom, közben oldalát cirógatom. - Szerintem ezt sosem fogom megunni - vigyorgok rá, de a következő lépést őrá hagyom, hogy ebből merre akarja tovább vinni az estét.
Kezdőlap
Regisztráció
Belépés
