elizabeth olsen

Már rögtön az elején leszögezném, hogy ez nem szerelmi szál, hanem szigorúan barát-zónás, és egy viszonylag lassabb usert keresnék hozzá (gondolok itt arra, hogy ha 1-2 hetente kreálnál nekem reagot, azzal én tökéletesen kibékülnék), így elsőszámú célközönségeim azok a userek, akik elfoglaltabbak, és a többi és a többi
A név alkuképes (de ha befutsz, írj pm-et!), a play by-t szeretném, ha maradna. Nemcsak most, hanem később is

Egyes barátságokra azt mondják, hogy az égben köttetnek... a miénk nem ez a kategória. Mi az időnk nagy részét veszekedéssel töltöttük, örömünkre szolgált némi hecc kedvéért belerondítani a másik életébe - pedig elég romlott volt az piszkálás nélkül is. Mindketten elhagyatottak voltunk, bár én ezt a játékot már két évtizede  játszottam.
Hol kezdődik a te történeted? Hát, ott, hol elhagyatott voltál a huszadik század közepe táján. A férjed nem csinált titkot abból, hogy más nőket talál vonzónak, téged pedig a családod vagyonáért vett el. Titkon mindig örültél annak, hogy nem kellett gyereket szülnöd neki, hisz neked köszönhetően előbb-utóbb árvák lettek volna. Előttem sosem tagadtad le, hogy a te kezedet szennyezi a férjed vére, aki a rendőrségi archívum szerint baleset áldozata lett. Viszont szerintem elég nehéz belesétálni egy konyhakésbe csak úgy önként, te inkább vállaltad, hogy segítesz neki; hagytad elvérezni a padlón. Fájt-e neked a halála? Többször bebizonyosodott, hogy érzelmileg egy szinten állunk, így határozottan jelenthetem ki: nem, nem fájt.
A szépséged azonban egy idővel kopni tűnt. Idősebb lettél, megjelentek az első ráncok... akkor jöttem én. Először megölni akartalak, hisz az éjszaka közepén egy sötét utcán sétálgattál. Megigéztelek, hogy meséld el a történeted, majd levontam a következtetéseimet. Te éppen annyira elcseszett vagy, mint én. De én mindig is jobban titkoltam, mint te. És gondoskodtam arról, hogy a balszerencshullámod ne is érjen véget, mikor átváltoztattalak.
Együtt töltöttük a huszadik század végét. Megállapítottam, hogy az ágyban kicsit sem vagy esetlen vagy elcseszett. A barátságunk erősebb lett, ragaszkodtunk egymáshoz, holott elég nyilvánvaló volt, hogy a kettőnk közötti kötelék inkább méreg mindkettőnk számára. El kellett engednem téged. Téged pedig nem kellett unszolni, magadtól tovább álltál. Évek óta nem tudom, hová keveredtél.
De mit szokás mondani? Amikor az életbe boldogság köszönt, az csak átmeneti... a te érkezésed pedig véget vethet az én jelenlegi nyugalmamnak...