Nem igazán szoktam ilyesféle vállalkozásokba kezdeni. Aubree-val az egyik éttermemen keresztül keresett meg és szerencséjére pont helyben voltam ekkor, így helyben le tudtunk ülni átbeszélni a részleteket. Nem igazán fogott meg az indítványozásával, és nem is az általa felsorolt indokok miatt bólintottam rá hosszas mérlegelés után. Úgy éreztem, hogy sokat nem tudok vele veszteni és legalább valami újban is kipróbálom magam. Viszont azt az elején leszögeztem, hogy akármennyire is társtulaja leszek a helynek, szeretném ha én inkább titkos társként lennék kezelve. Befektetek a kis ötletébe, aztán majd küldi nekem a részesedést. Ha megszegi az alkut, hát… úgy is megtalálom.
A megnyitó egész jól halad, még kifejezetten élvezem is. Az alkalomnak megfelelően öltöztem fel, bár a zakómat már az elején leadtam, úgysem lesz rá szükség ebben az időben. Az ingujjamat feltűrtem és úgy vetettem bele én is magam az éjszakába. Na jó, ez azért túlzás. Nem vagyok nagy táncos, így inkább a bárpultnál találtam meg az én társaságomat. A társtulajt meglátom a pult másik végén, és néha még fel is emelem a poharamat rá, de ő talán egy fél pillantást, ha vetett rám a három koktélja várása közben, akkor lehet sokat mondtam. Nem mintha bántam volna. Flörtölgettünk mi bőven az építkezési munkálatok alatt, bár tovább nem jutottunk – aligha hiszem, hogy fogunk. És talán nem is akarok. Így is van bőven elég bonyodalom az életemben Calistával.
Végül egy hirtelen jött megfontolásból leteszem a whiskys poharamat annak kiürült tartalmával és megindulok a tánctérre. A táncoslábam az alkohol hatására sem fog előjönni, ezt tudom. De hátha meglelem a nagy tömegben Aubree-t. Nincs nehéz dolgom, kevesen virítanak ilyen fehér, egyedi kétrészes ruhában, mint ő.
Kíváncsi vagyok valamivel kapcsolatban, ezért közelebb merészkedem hozzá és szemérmetlenül engedem rá mindkét kezemet a csípője két oldalára, majd miután reagál erre valamit, kicsit jobban hozzá simulok a testemmel. - Attól függ, milyen értelemben vagy kíváncsi rá - búgom a fülébe, rálehelve a nyakára a forró leheletemet. A tánctudásom nem valami nagy szám, de a másik csípőjének mozgását követni már annál nagyobb tehetségem van. Pusztán kíváncsiságból az egyik kezem fentebb csúszik a bőrén, azt próbálva kideríteni, hogy vajon meddig mehetek el, miközben ágyékomat továbbra is a fenekével együtt ringatom. Annyira azért nem vagyok kiéhezve, hogy már ennyitől gondjaim legyenek, bár tény, élvezem a helyzetet. Hogy a kezemre ráfog-e, esetleg feljebb vezeti vagy visszatolja a helyére, azt már őrá bízom. Hogy ő melyiket választja, attól függően leszek a tánc tekintetében komolyabb, vagy rámenősebb.

[…]

- Szeretnél elmenni? Beszélgetni valahova. Mert én nekem ennyi tánc elég lesz - súgom a fülébe egy olyan tíz percnyi ringatózás után. Aztán vagy vele az oldalamon a vezetésével, vagy magamtól sétálok ki a tömegből.

~Öltözet~ ♕ ~

Három hónapja döntöttem úgy, hogy ideje saját vállalkozásba kezdeni. Nagyon nagy becsben tartottam a családi vállalkozást, de szerettem volna valami sajátot, ahol független lehetek, és amiből később szponzorálhatom a vadász csapatot, a szüleim, és mások tudta nélkül. Egy amolyan titkos társaságot, aminek célja az lenne, hogy megtisztítsa Washington utcáit az olyan lényektől, akik embereket bántanak. Nem láttam, fekete-fehérben a világot. Tudtam, hogy vannak jó, és rossz vámpírok is, ahogyan az emberek között is akad mindkettő.  Ez pedig igaz volt a többi fajra is. Szóval tényleg a vétkesekre hajtottam, akik bizonyítottan öltek, vagy ártottak másoknak. Amikor megöltem a testvérem gyilkosát, üresnek éreztem magam. Már nem volt cél az életemben. Aztán mégis lett: a vadászat, mások megsegítése, a mocsok kiirtása a városból. Ez lett a szent célom. Ez most is. Többek között. Azért nem csupán ezt, hiszen élni akartam az életem több módon. Igyekeztem nem a vadászat megszállottjává válni, és tudni hol a határt, megtartani az egyensúlyt. Ráadásul még eléggé kezdő is voltam, így szükségem volt tapasztaltabb vadászokra, de olyanokra, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, és nem szélsőségesen, ami körülbelül tű volt a szénakazalban. Azonban feladni eszem ágában sem volt, reménykedtem, hogy akad ilyen egyén.  
A klub megnyitója most inkább lekötött. Markus Svanson és én két hónapja döntöttünk úgy, hogy klubbot nyitunk. Én kerestem meg a lehetőséggel, mert hallottam, hogy igencsak jó üzletember. Három éttermet is a csúcsra emelet rövid ő alatt, és nagyon jó eredményt ért el. Vele akartam dolgozni, és kész, pedig tudtam, hogy vámpír, erre hamar rájöttem, a napfényen járás ellenére. Egy éve, mikor megtanultam az alapokat egy bizonyos vadásztól, akit most nem említek, megtanultam felismerni a jeleket. Egy vámpírnál ment, vérfarkasoknál még volt mit tanulnom, de már ott is egyre többet fejlődtem. Mindent megtanultam, amit lehetett, most már csak rajtam állt. Mégsem zavart, hogy vámpír. Talán kellett volna, de időközben megalkottam a saját szabályaim. Szóval most a megnyitó volt előtérben. Minden tökéletesen alakult! A belvárosban találtunk egy megfelelő épületet, amit megvettem, és elkezdődtek az előkészületek, a végeredmény pedig fantasztikus lett! A Wild Desire Nightklub maga lett a tökély! Közben Markust is megkedveltem, talán kicsit jobban, mint kellett volna, de ezt még nem ismertem be magamnak. Talán ma este eldől merre tart ez az egész. Apróbb flörtölések voltak ugyan, de még semmi komoly. Azt sem tartottam jó dolognak, hogy összejöjjek egy vámpírral, vagy éppen egy kollégával, de a józan cselekedeteknek régen nem voltam a híve, szóval miért is ne? A pultnál intettem a csaposnak, és rendeltem egy bloody mary koktélt, majd fel is hajtottam. Utána még egyet, aztán úgy három után leálltam, és a táncparkettre indultam. Legbelül tudtam, hogy az egyik főnökként észnél kell lennem, ezért igyekeztem még a józanság határán belül maradni. A tánc kijárt viszont, szóval a táncparkettre mentem, és belevetettem magam a tömegbe. Nem is tudom menni idő telhetett el, mikor megéreztem egy erős kart a derekam köré fonódni, és egy erős férfitestet hozzám simulni. Már szóltam is volna, hogy félre seggfej, de mikor megfordultam, Markus volt az. Meglepődtem? Kicsit, mégis azt kell mondanom, kellemesen.  
-Mutasd meg mit tudsz. - mosolyodtam el, és szándékosan kétértelműen fogalmaztam, nem csupán a táncra utalva. Kiabáltam ugyan, és a zene miatt egy ember nem igen értette volna, de bíztam abban, hogy Markus szuperhallása miatt hallja. Merész volt vele kikezdeni, és még ott volt a vámpír dolog is, de egyszerűen képtelen voltam megállni. Persze ez a kis flört még messze nem volt kikezdés, az még csak most következett. Meglátjuk, hogy alakul az este.  

~ business or more? ~ ♕ ~