Z: K.G.B. Регистр, 3369 пленник          1986. 05. 27.
название: Elisvetta J. Dragunov
номер дела: 22896/783
способность: feltételezetten apja fémmanipulációs erejét fogja örökölni (apja: 3269 számon nyilvántartott alany, [Az adat felsőbb utasításra törölve])
отчет: Az alanyon kiválóan hat a ráhelyezett hatástalanító nyakörv, bár már elérte a kort, amikor az erejének fel kellene élednie, semmi jelét nem mutatja a mágiának. Továbbra is kiválóan teljesíti a feladatait, lázadásnak semmi nyoma, tökéletesen beilleszkedett a közegbe, és hasznos információkkal szolgál.
комментарий: Továbbra is ellenzem, hogy az éves nyakörv cserét a 3269es számon nyilvántartott alany végezze.

Z: K.G.B. Регистр 1986. 12. 23.
номер дела: 67895/998
отчет: Az F. épületet óriási robbanás rázta meg 00:34 perckor. A robbanás kiváltója feltehetőleg az 3269es számú alany volt, akit később a helyszíntől 4,6 kilométerre találtak meg. Sérülései súlyosak, maradandó károsodást szenvedett. Vele szökött feltehetőleg a 3369es számú alany is. Kihallgatása során [Az adat felsőbb utasításra törölve] Az alany likvidálva. A történéseket a környező városoknál még a Csernobili robbanás hatásának sejtik. Az akta lezárva.
[Csatolva a következő 1379/987 akta:
отчет: Az alany kitüntetésben részesítettük, továbbá halálát 1991. Augusztus 4. én ütemezzük, nyilvános megemlékezés előterjesztve. комментарий: Lenin-díj. Méltóság érdemrendje. Előterjesztve.]

1991. Augusztus. 4. Новосибирск

- Na mutasd mi lapul a zsebedben kiscsillag. Nem tűnsz olyannak, mint aki fel akar lógni erre a vonatra... - hajol közelebb az arcához a bűzös leheletű, igénytelen utcakölyök. Három társával úgy gondolták, jó lehet őt kirabolni. Egyedül van, alacsony, nő, fiatalnak is látszik, könnyű zsákmány. Éledezik benne a harag, amikor nem válaszol, és a vállánál megragadva taszítja a falhoz a fiú. Nem hallja mit mond, nem érzi a matató kezeket, már az elviselhetetlen leheletet sem. Tompa,mert a bensőjére koncentrál, különben kitör. Minden egyes fémet érez a satnya kis testükön, az egyik sípcsontjában még egy szög is van - talán azért sántított, és azért olyan beteges az arca. Olyan csodás lenne még beljebb parancsolni azt a kis tárgyat, fel a combján az izmok, ínak közt, át a belső szervein egészen a szívéig... Le kell hunyja a szemét, mert tudja, szemei akár az olvadó gleccser, úgy fénylenek fel. Rettenetes volt az első pár év a képességével, és még most sem tud eleget róla, nem ismeri a korlátait. Lábánál a hóban ragadt kavicsok most felemelkednek, és finoman remegnek. Mint a vére, úgy érzi a lüktető, eleven mágiát magában, akár a folyékony éltető acél, megmunkálásra, parancsra vár, dagad, forrósodik. Mélyet lélegzik, de a felénél bukik a mutatvány, mert az ütés kibillenti az egyensúlyából. Forró folyadék ömlik szét a szájában, a fém illata az orrába mar, bár a fájdalom tompa, a hangok is mintha szűrőn keresztül érkeznének. Apró kis nevető hangocska csúszik ki az ajkain, hisz olyan mókás, hogy csak mert nem válaszol, már ütni kell. Fizikai bántalmazással nála aligha mennek valamire. Ott lent, akkor régen a pincében az utolsó éveiben mindent bevetettek, információkért. Kicseszett információkért kínoztak egy akkor 13 éves lányt. Két évet túlélt, ezt a kis ütést szinte meg sem érzi.
A torkára fognak, koponyája koppan a durva falon.
- Ennyire vicces? Kinevetsz ribanc?! Halljátok ez röhög rajtam! - fújtat egyre ingerültebben. Lisvet nem tudja, mit szed, de biztos jó cucc, ha ennyire pörgeti a nyeszlett tagjait. Lehet megint szerre kell a pénz? Ha megtudják, hogy ékszer is van nála, amit a mosdóban lopott le egy gazdag nőről...
- Vonszoljuk hátra, ott megkapja a magáért Jurij! -
- Jaja, hallod, vigyük hátra, ha nem mozog már, majd átnézzük a zsebeit is. -
- Akár még el is szórakozhatunk vele.-
- Jó ötlet, segítsetek! - moccan a másik három. - Ne ellenkezz ribanc! - koppanás, a koponyájával nyomatékosít Büdösszáj. Most kéne megijednie, hadakoznia, sikítania. Kéne ugye? Nemi erőszakban szerencséjére nem volt része akkoriban, most jönne el az alkalom? Öt év tanulás, kemény munka és gyakorlás azoknál a boszorkányoknál, akik hajlandók voltak neki ajtót nyitni és ennyi? Nem tudja, mikor álltak meg, nem tudja mennyi idő telt el, de hidegebb van. Ismét valami keménynek nyomódik a háta. Raklapok, és alkohol szag terjeng mindenhol. Talán a kabátja alá nyúló fagyos, csontos kezek, vagy talán a torkát fojtó kéz és a fülébe lihegés az, ami eldönti benne a bocit, de dobhártyarepesztő sikítozásban tör ki. A már-már forrongó nihilt a káosz és a rémület váltja fel. Ezek tényleg meg akarják tenni! Kezeit lefogó markok egyike a szájára téved, másik a felkarját fogja még szorosabban, ficánkolni se tudjon. Próbál ráharapni a kézre, igyekszik lerúgni magáról a rajta nehezedőt, a dulakodás zajai közt mintha az övcsat csilingelését hallaná, pupillái is kitágulnak a vegytiszta rettenettől, mikor a kéz a nadrágjába furakodik.
Nem, nem nem nem! Elég!
Érzi a forróságot ő is, vékony bőrére is cseppen a fém, de olyan gyorsan eresztik el, hogy nincs ideje megélni a fájdalmat. Értetlenül, üvöltve próbálják magukról leseperni a megolvadt ékszereket. Gyűrűk, nyakláncok, övcsatok, úgy olvadnak bele a bőrbe sisteregve, mint mikor a forró kés a vajba hatol.
- Te kis ringyó! Hogy...boszorkány! BOSZORkkkkgghh...! - gurgulázó, elfúló hang. Testek puffanásának tompa zaja. Csend.
Léptek.
Egy hang.
Nyugtató kezek és meleg, finom illatú ruha.
Mély, reszelős hang.
Egy szempár....


2020. 10. 31. Washington

A telefonja csörgése ébreszti fel az álmából. Mindig ugyan azzal a nappal álmodik, mindig ugyan az az érthetetlen homályos befejezése, amire mindmáig nem emlékszik. Akkor a vonaton tért magához, ami Moszkvába vitte, és onnan el tudott jutni Amerikába, Éveken át tanult, fejlődött, csiszolta a képességeit. Már-már rögeszméjévé vált a kísérletezés a saját erejével, főzetekből, gyógyító italokból, elixírekből élt, árulta őket. Olyan teákat főzött a varázsgombából, és olyan füves sütit sütött, hogy nem igen szorult arra, hogy bárkihez is csatlakoznia kelljen. Egészen öt évvel ezelőttig nem is akart csatlakozni senkihez.
- Igeen? - szól bele tompán, álomittas hangon.
- Hol a picsában vagy? Rég itt kellene lenned! Kurva gyorsan szedd össze magad! Úton vannak érted.- Ide? Hova az az ide? Óbaszdmeg! Picsába, picsába, picsába!
- Őőőő! Tíz perc és ott vagyok, Lenore, esküszöm! Ne haragudj! - dobja maga mellé az ágyra a készüléket, hallja még, ahogy a szőke szépség válogatott káromkodásokat és nyomdafestéket nem tűrő szavakat használ, de már a ruhásszekrényét tépi fel, és kirángatva az első két ruhát, amit talál már bújik is beléjük. Már a cipőjét húzza, amikor hallja a lépteket az emelet felé, és mielőtt a kezek a kilincsre kulcsolódnának, nyitja is az ajtót.
- Szép jó reggelt, mehetünk is! Itt a kávéd, feketén, mint a lelked. - lebeg a másik elé egy pohár gőzölgő "Szépjóreggel", Alice már zárja is az ajtót,és a kulcsot berejti a lábtörlő alá, hisz délután jön a kutyasétáltató. Sejti a nyomorult négylábúja észre sem vette a vihargyorsasággal elsuhanó gazdáját, még a helyén égnek álló lábakkal alszik. Mázlista.
- Nincs rajtad bugyi. -
- Frappáns üdvözlés, Sherlock. De vagy elkések, és a grabancomnál fogva rángatsz a saját boltomba a főnökasszonyhoz, és akkor van rajtam bugyi, vagy nincs, és tök időben vagyunk, plusz még kávét is kaptál! - egyenesedik fel, és hajába túrva kifésülve pár gubancot a millióból eszkábál magának egy viharvert kontyot. - Mond, hogy kocsival jöttél, és nem kell koptatnom a lábaimat! - szedi az említetteket lefelé a lépcsőn.
- Biztos most keltél? Be nem áll a szád. - dörmög. - Egyébként időben vagy, csak változott a program, így előrébb kerültél ma. Remélem ettől még kész vagy a rendeléssel. -
- A legutóbbihoz képest, most jobb lett az irányzék, kevesebbet kell utána állítgatni, ha sokat van használva. - érkezik a válasz, és kiérve nagy vigyorral indul is a kocsi felé, de egy mellette elhaladó idegen jelenlétére megborzong. Hátra pillantva tekintete találkozik azzal a szempárral. Hallucinál vagy az illata is itt leng?
- Jössz már? Tényleg nem érünk rá, lehetne, hogy inkább megint pofázol és haladunk? - tépi fel idegesen a kocsi ajtaját, és eldobja az üres papírpoharat.
- Ne szemetelj, undorító szokás. - tér magához Alice, és száll be a kocsiba ő is. Még nem is világosodik, az utcalámpák fénye pedig biztosan csak csalóka. És még túlságosan is a buta álmainak a hatása alatt van. Ja, biztosan az lehet.